Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1907.
VI. Vegyesek - A csikóbőrös kulacshoz. Gálos Rezső
folyóirat Frédéric Pies-sis tollából. A kommentárt összeveti Dissen latin és Martinon franczia jegyzeteivel s a következő eredményre jut : «Le commentaire explicatif est bref, mais généralement substantiel. On lui doit même cet éloge très sérieux que, simple, claire et sans affectation d'érudition, il gagne à être examiné de près. Il n'est pas, comme le livre de Dissen, alourdi de rhétorique. D'autre part, il est conçu dans une méthode plus rigoureuse et avec plus d'expérience philologique que celui de M. Martinon.» Némethynek azt a föltevését azonban, hogy a Panegyricus Propertiusnak ifjúkori munkája (v. ö. folyóiratunk 1906. évi foly. 1. és k. lk.), nem fogadja el s erre vonatkozólag így nyilatkozik: «L'argumentation ne prouve qu'une chose : c'est qu'il y a entre l'auteur du Panégyrique et Properce de curieux rapports de langue et de style inaperçus jusqu'ici ; M. Némethy gardera le mérite de les avoir signalés, et il y a là une constatation intéressante en elle-même. Mais, pour que cette constatation permît d'attribuer le poème à Properce, il faudrait qu'elle vînt appuyer une tradition ancienne, témoignage d'un manuscrit ou d'un auteur de l'Antiquité ... Je conclus : M. N. exagère, en nombre et en importance, les ressemblances qu'il a su découvrir entre Properce et l'auteur du fastidieux panégyrique ; je serais surpris que son attribution trouvât bon accueil dans la critique, et, quant à moi, le talent ingénieux de M. N. ne m'a pas convaincu. Cela n'empêche pas ni son édition de Lygdamus, ni même celle du Panégyrique de Messalla, d'être de bonn-es éditions qui témoignent de la familiarité de l'auteur avec les Elégiaijues latins et de la clarté agréable de son esprit. » — A csikóbőrös kulacshoz. Csokonai Vitéz Mihály népszerű ódája A Tsikóborös Kulatshoz nemcsak olvasottság dolgában, hanem irodalmi hatás tekintetében is első helyen áll minden verse között. A XIX. század elején még nálunk is virágzott diákéletnek leírásában bizonyára nem kis szerep jutna ennek a bordalnak is — különösen a debreczeni, pataki, enyedi diákvilág rajzában — azok között a ma már jórészt ismeretlen, mert föl nem kutatott diákénekek között, a melyek köziil nem egynek első ütemei a göttingai, heidelbergi, haliéi vagy utrechti egyetem lalai között hangzottak el először. A «tsikóborös kulatsôtska» dicsérete költője halála után sokáig élt a református kollégiumok diákjai között, a hászas években pedig újraéled nem egy költeményben, más-más alakban, más-más dolgok dicséretét zengve, de mindig élénk emlékeként Csokonai lelkes költeményének. Kulte ár István a Hazai és Külföldi Tudósítások-ban, az 18J2(i-dik Eszt. 7-dik. Újság Tóldalékjá-ban erről is ad «hazai tudósítást» :. a csikóbőrös kulacs mellé A Bográtsról vagy Gulyásos húsról közöl egy költeményt. Ugyanebben az évben a 96-dik Újság Toldalékja már a bogrács dicsőségét is megirigyelte és A Szalmás Üveg dicséretében a pálinkáról mond ízléstelen éneket, már magával prózai tárgyától is elég messze esve attól, a mit költészetnek nevezünk. 1830-ban azután ez a «költői» irány, a melynek eddig csak első művelője, Csokonai találta el a helyes mértókét s a melynek nem sikerült a prózai tárgyat költői mázzal bevonni, mihelyt bordalnál egyéb volt, de annál inkább lealacsonyította a