Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1907.

VI. Vegyesek - A csikóbőrös kulacshoz. Gálos Rezső

folyóirat Frédéric Pies-sis tollából. A kommentárt összeveti Dissen latin és Martinon franczia jegyzeteivel s a következő eredményre jut : «Le com­mentaire explicatif est bref, mais généralement substantiel. On lui doit même cet éloge très sérieux que, simple, claire et sans affectation d'éru­dition, il gagne à être examiné de près. Il n'est pas, comme le livre de Dissen, alourdi de rhétorique. D'autre part, il est conçu dans une mé­thode plus rigoureuse et avec plus d'expérience philologique que celui de M. Martinon.» Némethynek azt a föltevését azonban, hogy a Panegy­ricus Propertiusnak ifjúkori munkája (v. ö. folyóiratunk 1906. évi foly. 1. és k. lk.), nem fogadja el s erre vonatkozólag így nyilatkozik: «L'ar­gumentation ne prouve qu'une chose : c'est qu'il y a entre l'auteur du Panégyrique et Properce de curieux rapports de langue et de style inaper­çus jusqu'ici ; M. Némethy gardera le mérite de les avoir signalés, et il y a là une constatation intéressante en elle-même. Mais, pour que cette constatation permît d'attribuer le poème à Properce, il faudrait qu'elle vînt appuyer une tradition ancienne, témoignage d'un manuscrit ou d'un auteur de l'Antiquité ... Je conclus : M. N. exagère, en nombre et en importance, les ressemblances qu'il a su découvrir entre Properce et l'auteur du fastidieux panégyrique ; je serais surpris que son attribu­tion trouvât bon accueil dans la critique, et, quant à moi, le talent in­génieux de M. N. ne m'a pas convaincu. Cela n'empêche pas ni son édi­tion de Lygdamus, ni même celle du Panégyrique de Messalla, d'être de bonn-es éditions qui témoignent de la familiarité de l'auteur avec les Elégia­ijues latins et de la clarté agréable de son esprit. » — A csikóbőrös kulacshoz. Csokonai Vitéz Mihály népszerű ódája A Tsikóborös Kulatshoz nemcsak olvasottság dolgában, hanem iro­dalmi hatás tekintetében is első helyen áll minden verse között. A XIX. szá­zad elején még nálunk is virágzott diákéletnek leírásában bizonyára nem kis szerep jutna ennek a bordalnak is — különösen a debreczeni, pataki, enyedi diákvilág rajzában — azok között a ma már jórészt ismeretlen, mert föl nem kutatott diákénekek között, a melyek köziil nem egynek első ütemei a göttingai, heidelbergi, haliéi vagy utrechti egyetem lalai között hangzottak el először. A «tsikóborös kulatsôtska» dicsérete költője halála után sokáig élt a református kollégiumok diákjai között, a hászas évek­ben pedig újraéled nem egy költeményben, más-más alakban, más-más dolgok dicséretét zengve, de mindig élénk emlékeként Csokonai lelkes költeményének. Kulte ár István a Hazai és Külföldi Tudósítások-ban, az 18J2(i-dik Eszt. 7-dik. Újság Tóldalékjá-ban erről is ad «hazai tudósítást» :. a csikóbőrös kulacs mellé A Bográtsról vagy Gulyásos húsról közöl egy költeményt. Ugyanebben az évben a 96-dik Újság Toldalékja már a bog­rács dicsőségét is megirigyelte és A Szalmás Üveg dicséretében a pálin­káról mond ízléstelen éneket, már magával prózai tárgyától is elég messze esve attól, a mit költészetnek nevezünk. 1830-ban azután ez a «költői» irány, a melynek eddig csak első művelője, Csokonai találta el a helyes mértókét s a melynek nem sikerült a prózai tárgyat költői mázzal be­vonni, mihelyt bordalnál egyéb volt, de annál inkább lealacsonyította a

Next