Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVII. évfolyam – 1913.

VI. Vegyesek - Petőfi „Dicsőséges nagy urak” kezdetű költeménye. Ferenczi Zoltán

Megjegyzendő, hogy mindkét másolat a mondatjelek tekintetében hiányos, a másik szövegben is a közlő tette oda őket. Mi a költő más költeményeiben használt mód szerint alkalmaztuk ebben a közlésben. Fontosabb ezeknél az, hogy e másolat megmondja a költemény ke­letkezése napját és ez 1848 márcz. 19-ike. Ez tehát igazat ad Jókainak, a­ki szintén erre az időre teszi. Általában mindaz, a­mit elmond róla, igaz. Érdekes, hogy Jókai is helyesen emlékszik az első két sorra, téved azonban, hogy a vers a 19—20 sorral végződnék. A költő szerinte e költeményét a «közvélemény asztalai­nál (Pillvax-kávéház) olvasta fel s az ő tanácsára a lámpánál azonnal elégette ; de megmaradt valakinek emlékezetében egy része, megírta Pozsonyba, hol híre terjedt annak, hogy a költő 40000 per élén a Rákoson Dózsa Györgyöt akarja utánozni s Széchenyi a költemény első sorával lépett be Pozsonyba a főrendiházba, mire még az­nap a fő­rendek mindent megszavaztak. A költeményt sokáig kutatták meg, egyszer Kuthy is felkutatta a költő papírjait, példálózott a versre, de nem tud­hatott meg semmit, a vers meg volt semmisítve. A költő hagyatékában sem akadtak rá, egyedül Sükei Károly tudta, ki egy hallásra megtanulta, ő pedig már meghalt. (Kisf.-társ. Évf. Uj f. VII. 271—73. és Üstökös 1872. 7—12. sz. Az én kortársaim cz. a.) így Jókai. Látható, hogy a főbb dolgokra helyesen emlékszik, csak abban téved, hogy nem másolták le, mert valóban «lemásolták.» Adorján szerint nem is azonnal semmisítette meg a költő a költeményt s szerinte is többen lemásolták, m­ert hiszen egykorú másolat is kettő került elő eddig is s bizonyára volt több is. Érdekes találkozás, hogy Adorján is egy Pozsonyban talált másolatról írta le. Az bizonyos, hogy eredeti kéz­irata, már a költő akár széttépte, akár elégette, nem maradt ránk. A másolat becse abban is áll, hogy megdönt minden hozzávetést, mintha Petőfi e költeményt a szeptemberi napok hatása alatt írta volna. Ez Havas Adolf hozzávetése, kinek tetszettek az effélék. (Petőfi Összes köl­teményei, III 711. 1.) Ilyesminek szeptemberben nem lett volna értelme, hiszen akkor a legteljesebb volt az egyetértés. Ellenben márczius e nap­jaiban s épen 16 — 18-án az urbériség miatt csakugyan volt oly híresztelés Pesten, mintha a főrendek nem akarnák eltörölni, pedig már 18-án el­törölték az esti 8 órai ülésen, de Petőfi csakugyan azt írja márczius 24-iké­ről, hogy az ő esetleges Dózsa György-féle szereplésének volt erre hatása. (L. erről bővebben: Ferenczi Z. Petőfi a márcziusi napokban. Petőfi Múz. ,III. 324—329. hasáb). Ez egyébként nem lehetetlen s Jókai is így em­ékszik. Mint fontos kósza hírt említi Szögyéni Marich László is. (Emlék­iratai 81. 1.) , 20000, mások, s Petőfi is, 40000 embert írnak. Kuthy sze­replése is az ügyben igaz, mint ezt az itt idézett helyen már megírtuk, s ezt Kuthy levele is bizonyítja 1848. márcz. 16-ikáról. (Petőfi Mór. III. 169—170. hasáb.) Ezzel csak az nem egyeztethető meg, hogy Széchenyi márcz. 18-án üdvözölte volna a főrendeket a költemény első sorával, ez csak márcz. 19-ike után történhetett, bizonyára egy más alkalomból. Eldönti végre a másolat a költemény czímét. Petőfi több esetben tett költeményei czíméűl egy-egy napot, egy-egy keltezést, mint pl. Erdőd, május 17. 1847. jelzés alatt ismert két költeménye : Hol a leány és Nevezetes a tegnapi napom ; továbbá Augusztus O­dik­én, Pest,jul. 4. (A nem­zetgyűléshez cz. költ.) Szept. 10. 1848. (Jőj el végre, valahára cz. költ.) stb. (Budapest.) FERENCZI ZOLTÁN. — Didaskaloion czím­mel új és a maga nemében eddig a legelső folyóirat indult meg az 1912. évvel Torinóban. Az új folyóirat az ókeresztény irodalmat műveli és pedig tisztán philologiai szempontból. Felöleli az egész ókeresztény kultúrát, annak mindennemű nyilvánulását, egy­úttal vonatkozásait is az előző és későbbi kultúrákhoz ; helyet ad a szöveg­kritikai munkáknak, mert egyik fő czélja, hogy az ókor, latin és görög

Next