Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVII. évfolyam – 1913.
VI. Vegyesek - Petőfi „Dicsőséges nagy urak” kezdetű költeménye. Ferenczi Zoltán
Megjegyzendő, hogy mindkét másolat a mondatjelek tekintetében hiányos, a másik szövegben is a közlő tette oda őket. Mi a költő más költeményeiben használt mód szerint alkalmaztuk ebben a közlésben. Fontosabb ezeknél az, hogy e másolat megmondja a költemény keletkezése napját és ez 1848 márcz. 19-ike. Ez tehát igazat ad Jókainak, aki szintén erre az időre teszi. Általában mindaz, amit elmond róla, igaz. Érdekes, hogy Jókai is helyesen emlékszik az első két sorra, téved azonban, hogy a vers a 19—20 sorral végződnék. A költő szerinte e költeményét a «közvélemény asztalainál (Pillvax-kávéház) olvasta fel s az ő tanácsára a lámpánál azonnal elégette ; de megmaradt valakinek emlékezetében egy része, megírta Pozsonyba, hol híre terjedt annak, hogy a költő 40000 per élén a Rákoson Dózsa Györgyöt akarja utánozni s Széchenyi a költemény első sorával lépett be Pozsonyba a főrendiházba, mire még aznap a főrendek mindent megszavaztak. A költeményt sokáig kutatták meg, egyszer Kuthy is felkutatta a költő papírjait, példálózott a versre, de nem tudhatott meg semmit, a vers meg volt semmisítve. A költő hagyatékában sem akadtak rá, egyedül Sükei Károly tudta, ki egy hallásra megtanulta, ő pedig már meghalt. (Kisf.-társ. Évf. Uj f. VII. 271—73. és Üstökös 1872. 7—12. sz. Az én kortársaim cz. a.) így Jókai. Látható, hogy a főbb dolgokra helyesen emlékszik, csak abban téved, hogy nem másolták le, mert valóban «lemásolták.» Adorján szerint nem is azonnal semmisítette meg a költő a költeményt s szerinte is többen lemásolták, mert hiszen egykorú másolat is kettő került elő eddig is s bizonyára volt több is. Érdekes találkozás, hogy Adorján is egy Pozsonyban talált másolatról írta le. Az bizonyos, hogy eredeti kézirata, már a költő akár széttépte, akár elégette, nem maradt ránk. A másolat becse abban is áll, hogy megdönt minden hozzávetést, mintha Petőfi e költeményt a szeptemberi napok hatása alatt írta volna. Ez Havas Adolf hozzávetése, kinek tetszettek az effélék. (Petőfi Összes költeményei, III 711. 1.) Ilyesminek szeptemberben nem lett volna értelme, hiszen akkor a legteljesebb volt az egyetértés. Ellenben márczius e napjaiban s épen 16 — 18-án az urbériség miatt csakugyan volt oly híresztelés Pesten, mintha a főrendek nem akarnák eltörölni, pedig már 18-án eltörölték az esti 8 órai ülésen, de Petőfi csakugyan azt írja márczius 24-ikéről, hogy az ő esetleges Dózsa György-féle szereplésének volt erre hatása. (L. erről bővebben: Ferenczi Z. Petőfi a márcziusi napokban. Petőfi Múz. ,III. 324—329. hasáb). Ez egyébként nem lehetetlen s Jókai is így emékszik. Mint fontos kósza hírt említi Szögyéni Marich László is. (Emlékiratai 81. 1.) , 20000, mások, s Petőfi is, 40000 embert írnak. Kuthy szereplése is az ügyben igaz, mint ezt az itt idézett helyen már megírtuk, s ezt Kuthy levele is bizonyítja 1848. márcz. 16-ikáról. (Petőfi Mór. III. 169—170. hasáb.) Ezzel csak az nem egyeztethető meg, hogy Széchenyi márcz. 18-án üdvözölte volna a főrendeket a költemény első sorával, ez csak márcz. 19-ike után történhetett, bizonyára egy más alkalomból. Eldönti végre a másolat a költemény czímét. Petőfi több esetben tett költeményei czíméűl egy-egy napot, egy-egy keltezést, mint pl. Erdőd, május 17. 1847. jelzés alatt ismert két költeménye : Hol a leány és Nevezetes a tegnapi napom ; továbbá Augusztus Odikén, Pest,jul. 4. (A nemzetgyűléshez cz. költ.) Szept. 10. 1848. (Jőj el végre, valahára cz. költ.) stb. (Budapest.) FERENCZI ZOLTÁN. — Didaskaloion czímmel új és a maga nemében eddig a legelső folyóirat indult meg az 1912. évvel Torinóban. Az új folyóirat az ókeresztény irodalmat műveli és pedig tisztán philologiai szempontból. Felöleli az egész ókeresztény kultúrát, annak mindennemű nyilvánulását, egyúttal vonatkozásait is az előző és későbbi kultúrákhoz ; helyet ad a szövegkritikai munkáknak, mert egyik fő czélja, hogy az ókor, latin és görög