Egyetemi Lapok, 1901 (16. évfolyam, 1-2. szám)
1901-09-04 / 1. szám
52344 Tizenhatodik évfolyam.1. SZÁM. Budapest, 1901. szeptember 4. EGYETEMI LAPOK AZ EGYETEMI KÖR ÉS A MAGYAR DIÁKSÁG HIVATALOS LAPJA. A MAGYAR IFJAK IPARPÁRTOLÓ SZÖVETKEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, IV. ker, Kaplony utca 1. sz. Megjelenik minden héten. FŐSZERKESZTŐ : E. HENCZ KÁROLY FELELŐS SZERKESZTŐ : NAGY JÓZSEF ELŐFIZETÉSI díj : Egész évre........ kor. 10. -- I Negyedévre........ kor. 2.50 Félévre............. * 5. Egyes szám........ 2 .20 Fő- és középiskolák hallgatóinak egész évre 3 kor. 1í A.1 /1 5. Magyar ifjúság. Harmadik esztendeje már, hogy az egyetemi ifjúság egy nagy része ifjúi szivük igaz fölhevülésében merészen kapott bele a társadalmi romlás bőszülten rohanó szekerébe, mely a széthullását előidéző bajokat és okokat hordozta. Kibontotta zászlóját s emelkedett fővel, szilárd meggyőződéssel igazságának tudatában kezdte hirdetni a korrumpált tömegnek a haza s a vallás-erkölcs mint a társadalmat, nemzet létfentartó alapjának eszményi szükségét egy kozmopolita törekvések által magának hasznot hajtani törekvő lelketlen, hazátlan irányzat ellen. Fölvették a harcot s a magasan lengő zászlóra fölirták a jelszót: a magyar faj szupremációját. S azóta mindig leng a zászló, habár számtalan támadásból és harcból dicsőségesen kikerülve, és fog is lengeni, mert lengett lelkesedésünk vihara, lengeti az igazságért való küzdelmünk tudata, eszményi emelkedésünk tisztasága, hazafias érzelmünk szentsége és fajunk iránt való rajongó szeretetünk s magyar nemzeti jellegünket kidomborító intézményeinkhez, szokásainkhoz és erkölcseinkhez való igaz, önfeláldozó ragaszkodásunk. Most a mi kezünkben ez a szent zászló! S vájjon mi cserben hagyhatjuk-e azt s vájjon a küzdelem hevében gyáván megfutamodhatunk-e alóla, martalékul hagyván legszentebb meggyőződésünket indolenciából, nemtörődömségből vagy a sivár lélekkufárságból származó, anyagi érdekből való elvakulás miatt? Nem, azt a szent zászlót, melyet ily rövid idő alatt is annyi sikerrel s annyi nehéz küzdelemből megrongyolva bár, de oly szennytelen örökségképen vettünk, nem hagyhatjuk el gyáván, eszméinkért való lelkesedésünk hevénél lángot fog igaz hazafias magyar ifjú érzelmünk, ráveti fényét zászlónk föliratára s glóriával övezett küzdelmünk célja a magyar faj szupremációjáért megacélozza izmainkat s az igazságért való küzdelmünk tudata áthatja csontjainkat, velőinket, hogy eddigi küzdelmeinkben is már annyira megtisztult eszméinket előbbre vigyük s ha lehet, diadalra is segítsük. Munkálkodni fogunk s munkálkodni akarunk. S midőn ezt mondom, azt kérdezhetné valaki, hogy honnan a jog, honnan az alap új célokért való küzdelemre? Megfelelek erre is... Hazánk nagy költője, mikor látta, hogy mennyire érzéketlen a magyar ifjúság, fájdalmas keservében fölkiáltott: «Lesz-e gyümölcs a fán. Melynek nincs virága ?» Jaj, százszor, ezerszer jaj annak a nemzetnek, melynek ifjúsága már lelkesedni sem tud a szent eszmékért, midőn nem beviti már semmi magasztosabb, nemzeti irányú vágy, eszme, törekvés. Kié a jövő, nem az ifjúságban látja-e a nemzet a jövő zálogát, nem az ifjuság-e az élet világa? Minket illet tehát a szent örökség, melyet ezer év nehéz, véres küzdelme szerzett és őrzött meg; de e jogon kivül minket illet meg a szent, a magasztos kötelesség is, hogy ez oly drága vérrel szerzett földet meg is tartsuk, az ezt megszerző fajt megvédelmezzük, erősítsük. Ez a mi örökségünk s ezen munkálni nem fogunk, de szent kötelességünk. Innen van küzdelmünk létalapja, jogosultsága. Márpedig az történelmi és megdönthetetlen igazság, hogy az erkölcsi érzés nyújtja első biztosítékát, alapját az állam fönmaradásának, első és legfőbb feltételét a jog tiszteletben tartásának. Erkölcsi elvek, nemzeti erények tettek nagggyá minden létezett államot, ez emelte virágzását, de viszont ezek meglazulása, kihalása okozta bukását is. Az erkölcsi alap tehát létalap a nemzetek életében s ha ez az alap megromlik, vele romlik a nemzeti lelkiismeret s a nemzettagokban az istenség és haza