Egyetemi Lapok, 1907 (20. évfolyam, 1-3. szám)
1907-11-16 / 1. szám
2 EGYETEMI LAPOK. 1907. november 16. A szétmállásnak induló ősanyagot kell összeforrasztanunk, szilárddá, erőssé tennünk ! Ez a cél! Az „Egyetemi Lapok“ ezen cél felé fog rendületlen hittel haladni. De nem fog elzárkózni az elől sem, hogy segítse a magyar egyetemi és főiskolai polgárságot anyagi és szellemi érdekeikben. Támogatást talál ezeken a hasábokon minden becsületes eszme és törekvés. És értse meg az ország, ébredjenek fel a „más levegőben“ szunnyadók, értsétek meg a mi törekvéseinket ti, magyar ifjak, akik haboztak, akik kételkedtek, a magyar ifjúság képviselője, az „Egyetemi Lapok“ nem áll és nem fog állani egyes érdekcsoportok szolgálatában. Az utat megnyitottuk ! Hordjatok becsületes szándékkal hozzá anyagot, hogy az „Egyetemi Lapok“ biztosan haladhasson rajta kitűzött céljai felé. Ne hallgatók az egyetemen. Irta : Szöke Sándor. Az 1895. év határkő egyetemünk történetében. De nem kevésbé fontos társadalmilag is ez a dátum. .A nőemancipáció nagy diadalát jelzi ez: a legmagasabb szakok megnyitását a „gyengébb“ nem előtt, amely elég erős volt arra, hogy megnyittassa a tudománynak a maradiság vaslakatjával erősen lezárt kapuit. Sokan rosszindulattal, sokan kétellyel, kevesebben közönbösséggel és még kevesebben fogadták a szabad szellemű Wlassics miniszter rendeletét örömmel a férfiak közül. És ezen nem is lehet csodálkozni. Az emberek nagy része természeténél fogva bizonyos kétkedéssel néz minden új elé, csak a „régi, jó, kipróbált“ intézményeket szereti és a csendes kétkedés mentén „vető!“ kiáltássá válik, ha annak akár jogosan, akár jogtalanul elfoglalt hatalmi körét érinti. A hatalom birtokosa persze tiltakozott most is. Hallottunk szólani a férfiak természeti privilégiumáról, a nők szellemi inferioritásáról, a női hivatásról, többször gúnnyal, mint józan érvekkel : — hiába. Az a kis csapat, ideális jövő alapját megvető szorgos munkáshad, minden „férfias“ kitartást és lelki erősséget túlszárnyalva, küzdve az előítéletek fergetegével, nem törődve a korlátoltságból eredő gúnynak rázúduló nyílzáporával, vállvetett szorgalommal és igyekvéssel törekedett, — nem szóval, de tettel — bebizonyítani, hogy a nő szellemi alárendeltségéről szóló hit csak mese és kegyetlen igazságtalanság a társadalomtól az emberiség felét a tudománynak, a művészetnek, az emberiség haladásának beláthatatlan kárára megfosztani attól a jogától, hogy szellemét művelje, gondolkodását élesítse, tudását gyarapítsa és alkosson, teremtsen !... És ez sikerült is nekik. Ma már kissé más a helyzet. Ma már megszoktuk, hogy pld. a bölcsészeti fakultás egy-egy előadásán szinte több lány van jelen, mint fiú, dacára annak, hogy az utóbbiak összehasonlíthatlanul nagyobb számban iratkoztak be. Ritka szorgalmukkal, hatalmas akaraterejükkel, kitartásukkal, nemkülönben tudásukkal csak a gondolkodás nélkül „elvből antifeministák“ bámulatát nem keltik fel, akik abban a hiszemben vannak, hogy túlságos bölcsességet hangoztatnak azzal az elcsépelt és hazug mondással, hogy a nő kezébe csak a főzőkanál és nem a könyv való. No, de erről máskor. Térjünk most vissza a mi kedves kolléganőinkhez. Kezükben könyvekkel, jegyzetekkel, lótnakfutnak az egyetem folyosóin, élénkké téve annak reverendákkal tarkított szürkeségét. Mindmegannyinak büszke önérzet olvasható le arcáról. És méltán. A világ legnehezebb munkáját akarják keresztül vinni: ledönteni egy évezredes hagyománynak az emberiség gondolkodásában mélyen gyökeret vert fáját. Úttörők, kik egyengetik a haladás útját, ideális emberek, mert a jövő nemzedéknek is dolgoznak. S aki ezt a munkát nem a rosszakarat szemüvegén keresztül nézi, aki ezt kissé megbecsülni tudja, az lehetetlen, — legyen még oly ellensége is a nőmozgalomnak, — hogy őszinte csodálattal és igaz tisztelettel ne nyújtsa át az elismerés pálmáját nőkollégáinak. x>coo<«<>oococ<xx<x>ooc<x<x»x>xxxxxxx Corda Fratres. Irta : Zalán. Tíz évvel ezelőtt a torinói egyetem egy fiatal tanára Pisában, egy congressus alkalmával, azt az eszmét vetette fel, hogy nemzetközi szövetséget kellene alapítani, mely a különböző egyetemek ifjúságának, különösen pedig az egyetemet végzetteknek érintkezését elősegítve támogatja azokat, akik tanulmányi céllal külföldre törekszenek. Az eszme tetszett és azonnal elhatározták, hogy már a következő évre nemzetközi congressust hirdetnek, melyen a kérdés megoldásának módozatait megbeszélik, sőt a szövetség alakulását is