Egyetemi Lapok, 1907 (20. évfolyam, 1-3. szám)
1907-12-07 / 2. szám
14 EGYETEMI LAPOK. 1907. december 7. Tudom jól, hogy el fogsz felejteni. Előbb mint én téged. Mert mindig emlékezni fogok reád, mint mesterére a hálás tanítvány. Hiszen te tanítottál a szerelemre. És most, hogy búcsút veszek tőled, esdő szóval kérlek, ne neheztelj rám. A mi regényünk nem bővelkedett eddig sem izgalmas jelenetekben. Csendes volt mint szellőtelen nyár estén a víz tükre, amelyen csak két kis csónak halad lassan egymás mellett. Ha azonban jön egy nagy hajó, büszkén, erővel, a csónakoknak minden erejüket meg kell feszíteni, hogy el ne sodorja őket egymástól a hajó habzó hulláma. Néha sikerül . . . Nálunk nem így lett. Csendesen haladtunk eddig az élet csendes vizein. De jött egyszer, hirtelen egy leány, erős, büszke leány, aki elszakított tőled. A fején fényes, fekete hajhullámok simulnak el, a szemei tüzet szórnak, az ölelése gyönyörűséges örömöket sejtet, a büszkesége tiszteletet parancsol. Őt szeretem . . . Amikor először láttam, megszerettem. Még nem is ismertem. De most, hogy a sors összehozott vele, érzem, hogy nem tudok nélküle élni. Szeretem nagyon, meghajtok előtte, tőle függ a boldogságom. Ő is szeret. Megmondom a nevét is. Szép . . . Lilly. Kegyetlenség ezeket megírnom. De úgy gondolom — talán rosszul, — hogy ez kötelességem. Nem szabad téged a kétségben hagynom, amiről én tudom a legjobban, hogy mily lélekgyötrő. Én elszakítom a mi szerelmünk utolsó kapcsait is. Nem kérem még azt sem, hogy őrizd meg irántam a barátságodat. Hisz nő és férfi közt nem lehet igaz barátság. Csak a nagyon félénkek nevezik a szerelmet barátságnak azért, hogy elmondhassák a nagy csalódások idején: — Nem volt közöttünk szerelem, csak barátság. . . Hogy a fájdalmuk ne legyen oly nagy. Ezt az utolsó levelemet ne tedd a többihez. Maradjanak azok a mi történetünk derűs, örömet mondó lapjai. Mert úgye, nem küldöd azokat vissza? És ha talán sok év múlva előveszed a rózsaszín szalaggal átkötött csomagot és olvasni fogod, talán elfelejtetted már, hogy ezt is olvastad. Elfelejtettél engem, a nevemet, a szerelmünket. Én kívánom, hogy így legyen. Isten veled. Miklós. A budapesti „Sorompó^” megalakulása: „Divatos köztelek ne legyen semmi más, csak a magyar ! “ (Apáthy István dr.) Az elmúlt napokban Budapesten megtartott Országos Diákkongresszus tárgysorozatának egyik jelentős mozzanata volt az az előadás, melyet Téglás Géza tartott „Iparpártolás“ címen. Egyszerű, keresetlen s mégis súlyos érvekkel bizonyította be, hogy a magyar ifjúságnak sorompóba kell állnia a magyar iparért és elsősorban az egyetemi polgárság van hivatva arra, hogy átérezve e nemzetre kiható nagy célt, annak megvalósításáért végleheletéig minden erejével küzdjön. Beszéde fonalán rámutatott a kolozsvári Sorompó másféléves, sikerekben gazdag múltjára s lelkes szavakban hívta fel a budapesti ifjúságot a központi Sorompó megalakítására. S most, rövid egy hét után — úgy hiszem — nagyobb örömet, nagyobb jutalmat nem nyújthatunk neki, mint amidőn örömmel számolunk be az alábbiakban arról, hogy a Sorompó Ifjúsági Liga budapesti központja 1907. évi december hó 3.-án megalakult. A gyűlés lefolyása a következő volt: Az elnök, Mihályi Lajos, az ülést megnyitván, indítványára küldöttséggel meghívták a közgyűlésre Dobreczky Sándor kereskedelmi tanácsost, a Tulipán Szövetség Magyar Védő-Egyesület tanácsosát, aki megjelenvén mint házigazda, üdvözölte az ifjúság képviselőit. Kifejtette az iparpártolás eszméjének céljait s rámutatott arra a szerepkörre, amelynek keretén belül az ifjúság a hazai iparpártolás terén hazafias kötelességét kell, hogy teljesítse. Dobreczkyt a közgyűlés a megalakított egyesület díszelnökéül választotta meg. A jelölő bizottság indítványára a tisztikart egyhangúlag a következőképen alakították meg: Elnök: Téglás Géza. Társelnökök: dr. Hoffmann Ottó, dr. Zsembery István, dr. Hindy Zoltán, Melha Armand, dr. Gyökössy Endre, dr. Zsitvay Tibor. Alelnökök: Kálmán Dezső, Mihályi Lajos, Pogány Pál, ifj. Balogh Lajos, Hronyecz Antal. Ügyvezető alelnök: Szász Béla. Főtitkár: Rrczei Kornél. Titkárok: Mohay Elek, Fiszterer Lajos, Guóth Endre, Bánóczy Endre, Lányi Kornél. Főjegyző: Kondor László. Jegyzők : Pigall Péter, Bárdos György, Bókas Zoltán, German Gyula, Gyéressy Szász Aladár. A sajtóiroda vezetője: Török Miklós. Háznagy.