Egyetemi Lapok, 1910 (23. évfolyam, 1-20. szám)
1910-12-10 / 18. szám
1910. december 10. EGYETEMI LAPOK u ir'rFi III rn'f)'i I T1.111 i iif LivirwiniBrinni ’ i évenként alig három-négy, u. n. „hazafias“ ünnepség folyamán, a szónokok beszédeinek tartama alatt vet lobbot. Éppen ezért kívánom felhívni az ifjúság figyelmét azokra a dolgokra, amelyeket, ha az ifjúság állandóan szem előtt tartja, bizonyára másként fog előtte a „hazafiság“ fogalma föltűnni, mint eddig. S nem fogok a továbbiakban sem egyeseket, sem egyesületeket támadni vagy feldicsérni, csupán a magam — sajnos — kedvezőtlen véleményét fogom előadni ; meglehet, sőt valószínű, hogy ez a vélemény sem lesz az egyedüli helyes, mégis boldog leszek, ha a magyar ifjúságot fölrázhatom, s esetleg megindítója lehetek egy, erre a tárgyra vonatkozó komoly, s az igaz utat-módot kereső vitának. Még csak azt jegyzem meg, hogy egész munkám folyamán a „magyar ifjú“ kifejezés alatt csupán azokat értem, kik mindig, minden körülmények között büszkén vallották s vallják ezentúl is magukat magyarnak, s ezek közül is csak azokat, kik koruknál fogva már elég értelemmel bírnak e kérdés fejtegetéseihez és megoldásához; ilyeneknek gondolom én a főiskolai ifjúságon kívül: a középiskolák felsőbb osztályainak növendékeit, valamint azokat is, kik az egyetem kötelékéből ugyan már kiléptek, vulgot absolváltak, ám azért koruk szerint még mindig az „ifjúság“ fogalma alá vonhatók. Lássuk tehát a mai viszonyokat, s azokat a pontokat és kérdéseket, melyeket szerintem a magyar ifjúnak állandóan szem előtt kell tartania, s azoknak megfelelően viselkednie, hogy hazafisága kifogás alá ne essék és senki abban ne kételkedhessék. (2. Hazaszeretet.) Egy kisebb vidéki városban, ahol igen sok időt töltöttem, gyakran vitt el az utam egy emlékoszlop előtt, amely ama honvédek dicsőségét hirdeti, akik ott 1849-ben hősi halált haltak. Ezen az emlékoszlopon van egy költemény, mely így kezdődik : „Ide hozzád, ód hű magyar nép szivedet. Itt tanuld meg, mi a haza szeretet ?!“ Mindenki előtt első tekintetre tisztán látszik, mire céloznak e sorok ? Magyarország múltjára. S ez a kis vers vezetett engem is arra a meggyőződésre, sőt tudatra, hogy a magyar gyermek vagy ifjú elsősorban az elmúlt időkben találhatja meg azt a forrást, melyből magába szívhatja a hazaszeretet üdítő italát. Erkölcsi kötelessége minden magyarnak hazája múltjára, — dicsőségére és bánatára egyaránt — sokszor és behatóan gondolni, nem azért, hogy felettök elmerengjen, vagy kétségbeessék, hanem, hogy a szinte naponként megújuló küzdelemre erőt, bátorságot merítsen belőlük. Nincs száma ugyanis azoknak a támadásoknak, áskálódásoknak, melyek Magyarország állami létét állandóan vakmerően fenyegetik, úgyszólván minden oldalról ; ezekkel a veszedelmekkel pedig megismerkedni és szembe szállni a „jövő reményének, a magyar ifjúságnak is természetszerű kötelessége. Márpedig én azt hiszem, hogy erre a küzdelemre csak az lehet képes, csak az remélhet sikert, aki hazáját és magyar voltát megbecsülni tudja. Én úgy vélem, hogy egy magyar ifjú elsősorban abban lelje büszkeségét, hogy magyarnak született. És aki jól ismeri az említett „elmúlt időket“ az meg fogja érteni a hazaszeretetnek ezt a látszólagos túltengését is. Én ugyanis lehetetlennek tartom, hogy valaki meg tudja becsülni magyar voltát, anélkül, hogy hazája múltját ismerné. S ez alatt a „múlt“ alatt értem nem csupán az eseményekben oly gazdag ezeréves magyar történelmet, hanem a szintén csaknem oly régi magyar irodalmat is! Ebből a kettőből: a magyar történelemből s a magyar irodalomból tanulhat a magyar ifjú hazaszeretetet, s akkor tudni fogja miért legyen büszke magyar voltára ? Aki ennek a két tudománynak teljes elsajátítását nem tartja erkölcsi kötelességének, az igen könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy akár a külföldön, akár idehaza valamely idegen emberrel beszélgetve, ha az a magyar történelem vagy irodalom iránt érdeklődik, vagy azt esetleg gáncsolja, nem fog tudni semmiféle felvilágosítást adni, sem a gáncsra kellően megfelelni. Hogyan is legyen képes az ilyen tudatlan megvédelmezni a hazáját, ha nem veszi, nem akarja tudomásul venni csupa közönyből, sőt sokszor léhaságból, hogy abban a szerencsében van része, hogy olyan föld szülötte lehet, amely — nem is olyan régen — egyazon időben olyan fiakat adott a hazának, mint Kossuth, Batthyány, Széchényi, Deák, Arany, Petőfi, Tompa, Vörösmarty, báró Eötvös, báró Jósika, báró Kemény, Jókai, Madách, stb. stb.... S milyen óriási még azoknak a szabadságho- Első magyar villamoserőre berendezett hangszergyár. Lionasser János cs. és kir. udv. szállító, a m. kir. orsz. zeneakad., színházak, conservatoriumok stb. szállítója, a Hangfokozó-gerenda, az Ócskai- és Rákóczi-tárogató feltalálója Kuchi 13eszt s Főüzlet: II., Lánchid utca 5. — Gyár: Öntöház utca 3. sz. Magyarország legnagyobb vonós és fúvós hangszerek gyára. Ajánlja saját gyárában készült valamint azok Árjegyzék kivonatra ingyen és bérmentve, tárogató, VonóS, fúvó és Ütö hangszereit, ''^ILTrészelL