Egyetemi Lapok, 1910 (23. évfolyam, 1-20. szám)

1910-12-10 / 18. szám

1910. december 10. EGYETEMI LAPOK u ir'rFi III rn'f)'i I T1.111 i iif LivirwiniBrinni ’ i évenként alig három-négy, u. n. „hazafias“ ün­nepség folyamán, a szónokok beszédeinek tar­tama alatt vet lobbot. Éppen ezért kívánom felhívni az ifjúság figyelmét azokra a dolgokra, amelyeket, ha az ifjúság állandóan szem előtt tartja, bizonyára másként fog előtte a „hazafiság“ fogalma föltűnni, mint eddig. S nem fogok a továbbiakban sem egyeseket, sem egyesületeket támadni vagy feldicsérni, csupán a magam — sajnos — kedvezőtlen véleményét fogom elő­adni ; meglehet, sőt valószínű, hogy ez a véle­mény sem lesz az egyedüli helyes, mégis bol­dog leszek, ha a magyar ifjúságot fölrázhatom, s esetleg megindítója lehetek egy, erre a tárgyra vonatkozó komoly, s az igaz utat-módot kereső vitának. Még csak azt jegyzem meg, hogy egész munkám folyamán a „magyar ifjú“ kifejezés alatt csupán azokat értem, kik mindig, minden körülmények között büszkén vallották s vallják ezentúl is magukat magyarnak, s ezek közül is csak azokat, kik koruknál fogva már elég érte­lemmel bírnak e kérdés fejtegetéseihez és meg­oldásához; ilyeneknek gondolom én a főiskolai ifjúságon kívül: a középiskolák felsőbb osztá­lyainak növendékeit, valamint azokat is, kik az egyetem kötelékéből ugyan már kiléptek, vulgot absolváltak, ám azért koruk szerint még mindig az „ifjúság“ fogalma alá vonhatók. Lássuk tehát a mai viszonyokat, s azokat a pontokat és kérdéseket, melyeket szerintem a magyar ifjúnak állandóan szem előtt kell tar­tania, s azoknak megfelelően viselkednie, hogy hazafisága kifogás alá ne essék és senki abban ne kételkedhessék. (2. Hazaszeretet.) Egy kisebb vidéki városban, ahol igen sok időt töltöttem, gyakran vitt el az utam egy em­lék­oszlop előtt, amely ama honvédek dicsősé­gét hirdeti, akik ott 1849-ben hősi halált haltak. Ezen az emlékoszlopon van egy költemény, mely így kezdődik : „Ide hozzád, ód hű magyar nép szivedet. Itt tanuld meg, mi a haza szeretet ?!“ Mindenki előtt első tekintetre tisztán látszik, mire céloznak e sorok ? Magyarország múltjára. S ez a kis vers vezetett engem is arra a meg­győződésre, sőt tudatra, hogy a magyar gyer­mek vagy ifjú elsősorban az elmúlt időkben találhatja meg azt a forrást, melyből magába szívhatja a hazaszeretet üdítő italát. Erkölcsi kötelessége minden magyarnak hazája múlt­jára, — dicsőségére és bánatára egyaránt — sokszor és behatóan gondolni, nem azért, hogy felettök elmerengjen, vagy kétségbeessék, hanem, hogy a szinte naponként megújuló küzdelemre erőt, bátorságot merítsen belőlük. Nincs száma ugyanis azoknak a támadásoknak, áskálódások­­nak, melyek Magyarország állami létét állandóan vakmerően fenyegetik, úgyszólván minden ol­dalról ; ezekkel a veszedelmekkel pedig meg­ismerkedni és szembe szállni a „jövő reményé­nek,­ a magyar ifjúságnak is természetszerű kötelessége. Már­pedig én azt hiszem, hogy erre a küzdelemre csak az lehet képes, csak az remélhet sikert, aki hazáját és magyar voltát megbecsülni tudja. Én úgy vélem, hogy egy magyar ifjú első­sorban abban lelje büszkeségét, hogy magyar­nak született. És aki jól ismeri az említett „el­múlt időket“ az meg fogja érteni a hazaszeretetnek ezt a látszólagos túltengését is. Én ugyanis le­hetetlennek tartom, hogy valaki meg tudja be­csülni magyar voltát, anélkül, hogy hazája múltját ismerné. S ez alatt a „múlt“ alatt értem nem csupán az eseményekben oly gazdag ezer­éves magyar történelmet, hanem a szintén csak­nem oly régi magyar irodalmat is! Ebből a kettőből: a magyar történelemből s a magyar irodalomból tanulhat a magyar ifjú hazaszere­­tetet, s akkor tudni fogja miért legyen büszke magyar voltára ? Aki ennek a két tudománynak teljes elsajátítását nem tartja erkölcsi kötelessé­gének, az igen könnyen abba a helyzetbe ke­rülhet, hogy akár a külföldön, akár idehaza valamely idegen emberrel beszélgetve, ha az a magyar történelem vagy irodalom iránt érdek­lődik, vagy azt esetleg gáncsolja, nem fog tudni semmiféle felvilágosítást adni, sem a gáncsra kellően megfelelni. Hogyan is legyen képes az ilyen tudatlan megvédelmezni a hazáját, ha nem veszi, nem akarja tudomásul venni csupa kö­zönyből, sőt sokszor léhaságból, hogy abban a szerencsében van része, hogy olyan föld szü­lötte lehet, amely — nem is olyan régen — egy­azon időben olyan fiakat adott a hazának, mint Kossuth, Batthyány, Széchényi, Deák, Arany, Petőfi, Tompa, Vörösmarty, báró Eötvös, báró Jósika, báró Kemény, Jókai, Madách, stb. stb.... S milyen óriási még azoknak a szabadságho- Első magyar villamoserőre berendezett hangszergyár. Lionasser János cs. és kir. udv. szállító, a m. kir. orsz. zeneakad., színházak, conservatoriumok stb. szállítója, a Hangfokozó-gerenda, az Ócskai- és Rákóczi-tárogató feltalálója Ku­ch­i 13eszt s Főüzlet: II., Lánchid­ utca 5. — Gyár: Öntöház­ utca 3. sz. Magyarország legnagyobb vonós és fúvós hangszerek gyára. Ajánlja saját gyárában készült valamint azok Árjegyzék kivonatra ingyen és bérmentve, tárogató, VonóS, fúvó és Ütö hangszereit, ''^ILTrészelL

Next