Egyetemi Lapok, 1915 (28. évfolyam, 1-20. szám)
1915-01-15 / 1. szám
EGYETEMI LAPOK 1915. január 15. A testvér testvér mellett küzd és amint a távol fekvő harcterek katonáit ugyanaz az érzés hajtja előre, úgy a háború küzdelmeit otthon folytató társadalomnak is a közös gondolattól áthatva kell munkáját végeznie. És ennek egyes feladatai, az állam határait átlépve, a nemzetköziség jellegét veszik föl. Amikor arra gondolunk, hogy a súlyos következményeket honfitársainkról minél inkább elhárítani tudjuk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk a távol keleten dörgő fegyverek rombolását, melynek kivédésében a mi segítségünket is várják. A lövőárkok katonái mögött össze kell működniök ama hadseregeknek is, melyek a fegyvertől ütött sebek fájdalmát igyekeznek enyhíteni. A keresztényi szeretet melegét át kell vinni azokra is, akik csak az eszmét fogadták el, de jelvényül még nem a mi szentelt jelünket használják. Alig hogy a próféta nevével megindult a harc, felszínre került a gondolat, hogy a török sebesültek ápolásában valamennyi szövetséges állam társadalma részt vegyen és ezek között Magyarország, melyet az érdekközösségen kívül a testvériség is kapcsol a törökhöz, elüljárjon. A Corda Fratres nemzetközi egyetemi szövetség lett az ügynek első szószólója. Annak a nagy hivatásnak, mit a szövetség vállalt, egy újabb hajtása nőtt, mely még szebben váltja valóra a címében kifejezett nemes gondolatot. A magyarországi török főkonzul, a magyar és osztrák török nagykövet szinte meghatottsággal vettek tudomást a törekvésről, mit ez a nemzetközi szervezet elérni akart és, ma már nyugodtan mondhatjuk, el is ért. Mikor a Vörösfélhold egyesület küldöttei Konstantinápolyból elindultak, hogy e cél érdekében propagandát kezdjenek, már egy kifejlődő mozgalom gyűjtögette a társadalom tagjait és mire ide érkeztek, a közélet legnagyobb tekintélyeit e feladat szolgálatában látták. A török iránt érzett testvéri szeretet mindenütt megértő szívekre talált és, mint a hazai háborús jótékonyság minden első helyen álló intézményét, ezt is Magyarország miniszterelnöke bocsátotta el útjára. Ma már eredményeknek sorozatára tekinthetünk vissza és a Vörösfélhold támogatására alakult magyar bizottság, élén Khuen-Héderváry Károly gróf elnökkel. Károlyi Istvánné grófné elnöknővel, viszi tovább a fegyvertársi hűséget legszebben kifejező törekvést. Kerekes Pál dr. A Bölcsészethallgatók Segítő Egyesületének volt főtitkára, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületnek volt háznagya. Egyike azoknak a sokaknak, akikről úgy emlékezünk meg: elesett a harctéren. Egy biztató pályának első lépésénél megállította a halál, amely megfosztotta őt, a nemzetet, ki tudja, talán az egész világot, egy sokat ígérő munkásságnak eredményeitől. Milyen különös is a háború. Válogatás nélkül morzsolja össze az értékeket, nem tesz különbséget az egyedül csak számot képviselő ember és a számok közül kiemelkedő egyéniség között. Nem tesz különbséget, mert nem tehet. Minden érték devalválódik, amikor valamennyi között a legnagyobb kerül kockára. A sors szeszélyére kell bíznia, hogy mennyit hagy meg a béke idejére abból, ami torlaszt emel a legdrágább kincs elé, a levegőben röpködő golyók kiválasztó képességétől kell függővé tennie, hogy mi marad meg a védők tömegéből a hazának arra az időre, amikor ezt a mindennél szentebb kötelességet elvégezték és a hazát megmentették. Így került a forgatagba Kerekes Pali is és így fejezte be fiatal életét. Bizonyára nem gondolt arra a múltra, amit eddig átélt. Nem jutottak eszébe a tanulás évei, melyeknek első napjától az utolsóig a szorgalmas, kitűnő tanuló mintaképe volt. Aligha foglalkozott a neki oly kedves görög klasszicizmussal, nem népesítették be képzeletét Itália és Görögország ragyogó tájai, ahol megfordulva kedvenc tudományát alapozta, erősítette. Csak egy lebeghetett előtte, az az egy, ami most mindenkit lefoglalt és mindenkinek munkáját követeli. Úgy érez