Egyetemi Lapok, 1916 (29. évfolyam, 1-20. szám)
1916-01-15 / 1. szám
EGYETEMI LAPOK 1916. január 15. HÍREK. Tábortűz. Az 1914. év őszbehajló nyarán, a világháború uj esztendejének elején, hire jutott, hogy a mi hadseregünk a németekével Censztokónál egyesült. A hű szövetségesek első találkozásának eseménye még erősebb forrongásba hozta az emberek fölkavart vérét és miről beszéltek volna azon a napon, ha nem arról a lelkesedésről, amely ennek nyomán kelt. Mi is ezt a témát hánytorgattuk, a képzelet szárnyain ott jártunk a híres lengyel búcsújáró helyen, láttuk a magyar és német katonák ölelkezését, együtt imádkoztunk velük a Szűz Mária képe előtt. Mi sem természetesebb, hogy a költő az esemény megéneklésére gondolt és azóta minden este csak e körül forgott a beszélgetés, míg alig néhány nap múlva hosszú kéziratot vett elő és mindnyájunk gyönyörűségére fölolvasta a háborús költészet egyik remekbe készült munkáját. Megszületett a Censztokói legenda és ezzel kigyulladt a „Tábortűz“ első lángja. A tűz tovább terjedt, az apró lángnyelvekből messzevilágító oszlop lett és mire az 1915. év végére értünk, már egy egész kötet versnek finom gondolatait, lüktető ritmusát élvezhettük. Kiss Menyhért folyton szaporodó sikereit olyan munkával gazdagította, amelyre igazán büszke lehet és a melyre büszkék vagyunk mi is, akik lapunk munkatársát ebből az alkalomból is igaz szeretettel köszöntjük. Újévi üdvözlés. A király védősége alatt álló Egyetemek Kórház Egyesülete az uj esztendő alkalmából táviratban fejezte ki hódolatát ő Felségének. Erre a következő válasz érkezett: Nagyságos Zsembery István urnak, az Egyetemek Kórház Egyesülete igazgatótanácsi elnökének, a császári és apostoli királyi Felsége az Egyetemek Kórház Egyesületének. Nagyságod, valamint Hindy Zoltán alelnök által előterjesztett hódolat teljes szerencsekivonataiért legkegyelmesebben köszönetet nyilvánítani méltóztatott. Legfelsőbb parancsra: Daruváry. Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Vangel Jenő dr. kir. tanácsos, egyetemi magántanár, elnöknek, Angyal Dávid egyetemi tanárnak, Várdai Szilárd képzőművészeti főiskolai igazgatónak és a vezetése alatt álló intézetnek a népiskola történeti és kisdedóvodai szemléltető fali képek elkészítésére kiküldött bizottság tagjainak, azért az önzetlen munkásságukért, melyet e képsorozatok tervezése és kivitele körül kifejtettek, őszinte elismerését és köszönetét nyilvánította. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Weiss Manfréd főrendiházi tagnak, aki a debreczeni tudományos egyetemi ifjúságot gyámolító intézmények céljára ötszáz koronát adományozott, őszinte felismerését és köszönetét nyilvánította. Új egyetemi magántanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bogdanovics Milos egyetemi tanársegédnek az Egyetem orvostudományi karán a nőgyógyászati műtéttanból, Fischer Aladár orvosdoktornak a sebészeti megbetegedések a gyermekkorban című tárgykörből, és Pólyák Lajos dr. székesfővárosi közkórházi főorvosnak az orr, garat, gége és légcső betegségek kór- és gyógytanából egyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyóan tudomásul vette és őket e minőségben megerősítette. Kinevezés: Tisza István gróf miniszterelnök Dollinger Béla dr. egyetemi magántanárt, a m. kir. Rokkantügyi Hivatal most szervezett 1200 ágyas Timót-utcai utókezelőintézetének igazgatójává nevezte ki. A konzuli akadémiáról. A közös külügyminiszter Pankiewicz Iván dr.-t, aki a konzuli akadémián az orosz nyelv tanításával ideiglenesen volt megbízva, ugyanehhez a tanintézethez az orosz nyelv docensévé nevezte ki. Harctéri kitüntetés. A király elrendelte, hogy Ordódy István, huszárhadnagynak, a Joghallgatókat Segítő Egyesület választmányi tagjának, West Fedor báró tüzérhadnagynak, a Menza Akadémika Egyesület főtitkárának, Wettstein Miklós huszárhadnagynak, a Joghallgatókat Segítő Egyesület volt választmányi tagjának a legfelső dicsérő elismerés újólag tudtul adassék. Vitézségi érem. A hadseregfőparancsnokság Gráf Vilmos az ellenség előtt elesett tüzérhadapródnak, a Mise tagjának, Bükéi Papp István huszárhadnagynak, a Jog téren működő ember természetesen nem szerezhette meg mindenkinek a tetszését; bizonyára vannak, akik az ő törekvéseit bírálat alá veszik. Azt azonban valamennyinek el kell ismernie, hogy soha egyéb célja nem volt, mint másoknak hasznára lenni és a csudálatos véletlen folytán, értékes életének utolsó föllobbanásával úgy lépett át az örökkévalóságba, hogy hadseregünk egyik legragyogóbb fegyvertényének a részesévé lett.