Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1959-11-28 / 22. szám

Költői képek dús termőtalaja Ágh István képzelete. Versei nyugtalan asszociációkkal lepnek meg, lírai tája izgatóan színes, soraiban különös távlatok vibrálnak. Olykor szertelen, s tegyük hozzá, kiforratlan ez a költészet, s talán éppen ez a biztató: csapdák és lehetőségek birkózását figyeljük benne. Csapdák? Igen, azok is. A sűrűsödő képek láncolata már-már eltakarja a gondolatot, a hasonlatok és metaforák sűrűjében olykor eltűncsak az a felfogás rejtve magában, amely a líra hivatását elszakítja a gondola hivatásától. Ágh István verseiben nem annyira a szakadás tüneteit figyelhetjük meg, mint inkább azt, hogy költőiség és gondolati igény még nem forrtak benne össze szétválaszthatatlanul. Azt írja egyik költeményében: „Mért nem lehetek jóvá — tisztáknak lobogóvá?” Lehet ő lobogóvá, hogyne lehetne. A szép képek szépen és hasznosan fénylenek a líra magasan tartott zászlaján. De ami ma ni látszik az eszme, a cél, aminek csak szolgálatára hivatott a költői képalkotás. A mi felfogásunk szerint. Veszélyes hát a képterem JÁGH ISTVÁN fő fantázia gazdag termékenysége? A tehetség gazdagsága sohasem veszélyes. Veszélyt csak a gondolati igény csappanása jelenthet, veszélyt gasba emeli és magasban tartja a lobogót, az nem lehet más, mint a költőileg kimondott gondolat. PÁNDI PÁL BEKESSÉG Egy testnyi föld az én hazám! Sugárból fészket csinálok fejemnek. Remegésem eláll, csak a vadsóska reszket. Talán szívem sincsen, megilletődnek a fűzfák, ütöget az ingem, mint víz a sziklát. Kitakarom ág-bogas sebemet. Zöld lepke a luvalom halkan lepi meg. Anyaveréb tojásra szárnyal, csőrében nem szemét, lágy olajág van. Lusta vadak az asszonyok, torkig folyóba lépnek, sörényük habos, harmatos — kívül él a lélek. Nem kérhetek mást csak a testet, aki egy tüskés évadot elfed. ízen emléke Sörtét növeszt az ég. Havasesőben, seregélyek, iramló levelek sűrűjében kékül a nyárfa. Megremeg emlékezésem. A mozdony felsüvített, lökött karomba kemény gőzt, mikor karomban voltál. Markoltatért. Szánk, mint vörös galambszárny összecsattant. Soha, soha nem lesz a világban hona, kibe ekkora szerelem mart. Mindenütt óra ütött kisütött csillagból, karperecedből. Mutatók szabadultak, azokat láttam mind közelebbről. Ellöktek szívemtől. Irén, a messzeség felfalt, csikorog szálkás fogsora. Üres határra pirt vetnek falvak, városok. Kukorica-koszorú ragyog akasztva mohos almafára. Lovak falára ereszkednek a szárnyasok. Elindulok mint vadnyulak zömök karjaim felé, ó, hogy a didergők reménye testemet melegítené: birsalmafényű szobák álma, itala, étke. Posztó medvebocsok keverednek az alvók tenyerére. Bár fénylik, kályhám szilvafát habzsol Lábnyomaid — eldobált szívek dübögnek ablakomnál virradatkor. HÉTFŐ Fejemnél pohár szóda. Ruháim széjjelszórva. Vergődő gúnár az ingem, ott lóg az ajtókilincsen. Földre borul a párnám, mint leölt bárány. Jelképem lett a kámfor, Füst levelezik számból. Torkom kemence-száraz, susog a láz, a bánat, hajamat fekete pántlikának eladnám, ha lenne ki gyászol. Vendég-szerelem elszállt, vetetten a lélek ágya. Legyen új tartományod megcsalatottság amerikája, s ha visszajössz te nem várt, nem ismerték, nem látok. Ország lehettél volna, Erő, ki a napot idevonzza, békekürt, áldás-kenyér, vágy, mely magát kibontja, mint hajnali égboltra a fényeres szél. Szívem királyi csillag, elpazarolja vérét, lelketlen tárgyak hívnak, lángoljak csecsebecsékért hasztalanság a könnyem, harmat meszesgödörben. Mért nem lehetek jóvá, a tisztáknak lobogóvá, akiknek kell a jóság? Országos jégverés támad, csörömpölnek a vágyak , bimbókban száradt rózsák. Fölrobbant búzaszálból jövendölöm a poklot, kövekben láng miákol, hazátlan koldus boldog, állattá lett a jászol, vért iszik, ropogtat csontot. S a legutolsó nemzedék égi dezseszdobon táncol, millió cafka nem elég, vörös angyal hajából mennyei alkoholt párol s hónál tisztább fénnyel elég. ;XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXX - p dZdZ CVC, 1859-ben Ráday p Gedeon gróf (a családfa szerint a hatodik Gedeon) vevőt p keresett a család másfélszáza dos európai hírű könyvtárára. p Megbízott emberei a gazdag s külhoni gyűjtőkkel tárgyaltak, p negyvenezer forintért kínálva p ezt a páratlan műkincset. Egy p hazai levélváltás után ekkor p jelentkezett a grófnál Török p Pál, a dunamelléki egyházkeprület püspüke, a református p teológia igazgatója. gp — A tudomány és a nemzet érdekében nem engedhetjük meg, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű bibliotéka külföldre vándoroljon. Az egyház és a teológia megveszi a sönyvet két. A püspök nemes gesztusára a színészbarát Ráday is nemes p gesztussal válaszolt: a vételár a felét elengedte. A Ráday utca 28. Pécelről aálvin térre, majd a teológiával együtt ide költözött a Ráday könyvtár, mely a Rádayak kötetein kívül magában p foglalja a teológia könyveit és p a Török—Pólya—Szemere hagyatékot is. Százezer kötet soprakozik a hatalmas raktár polpcain. p öt eredeti barokk tékában p húzódik meg a Rádayak tizenp kétezer kötete. Ezer kötet p RMK (Régi Magyar Könyvtár, p 1711 előtti kiadások), antiquák, pincunabulák, az utolsó két százötven év értékei és huszonnyolc olyan könyv, amelyből egyetlen példány van csak p a világon: unicum. p A legrégibb könyvet 1469- ben adták ki Rómában. Bessarion kardinális hatalmas, bőrbe kötött Platon magyarázata. Van itt egy hatalmas, fafedelű, bőrbekötött fóliáns. Az 1493-as nürbergi Schedel krónika, a Liber cronicarum. A Krónikák könyvének számunkra egyik legvonzóbb érdekessége, hogy az írásos feljegyzések mellett, az értékes fametszetek közt itt találjuk Buda első fennmaradt látképét. Mindkettőt Ráday Pál vette, a könyvtár alapítója. Az apa halála után munkáját fia, gróf Ráday Gedeon (I. Gedeon) folytatta, aki korában furcsa ember hírében állott. Mert ahelyett, hogy „főúrhoz méltóan" Bécsben szórja szét a vagyonát, hajókon meg szárazföldön becsempészted az országba a francia felvilágosodás irodalmát, Voltaire, Diderót, Rousseau tiltott műveit, és a Journal Enciclopedique majdnem teljes harminckét évfolyamát. Meghozatja, (hogy csak az érdekesebbjét említsem) Marco Foló utazásait, Dührer Albert rajzkönyvét (Nürnberg, 1532), Dryander 1541-es anatómiáját, Thúróczy 1600-as frankfurti kiadású Cronica Hungarorumát, Navarrai Margit királynő versben írt novelláskötetét (Lyon, 1547), amely — az arany lépszegélybe ütött Bourbon-liliomok tanulsága szerint — a francia királyi könyvtárból került a péceli márványterembe. * Sétánk végeztével Beliczay Angéla könyvtáros, aki végigvezetett a szellem és tudomány e Dárius barlangjában, elém tesz hat könyvecskét az asztalra. Akkorák, mint egy mai zsebnaptár. — Látja ezeket a könyveket? Hat Lőcsei Kalendárium, 1707 és 11 között adták ki őket. Mint a hat unicum. Bennük Ráday Pál sajátkezű bejegyzései a külföldi követségekről, az itthoni eseményekről tanúskodnak. A kurucvilág értékes, kiadatlan dokumentumai ezek. Sajnos, nem tudjuk őket feldolgozni, mert kevesen, mindössze hatan vagyunk. De, ha egy bölcsész Rákóczi szabadságharcából disszertálna, nagyon szívesen rendelkezésére bocsátanák. Valóban, kevés hat ember a százezer kötetre. Az óvatos, gondos „állami” megóvás, rendbentartás minden idejüket elrabolja, így kutatómunkára már alig futja. Az állam azért támogatja a Ráday könyvtárat, mert az Országos Műemléki Felügyelőség is úgy tartja számon, mint a református egyház tulajdonában lévő felbecsülhetetlen értékű magyar műkincset. Valóban, mikor Török Pál a hívek adományaiból megvette a Rádayak könyvtárát, célja nemcsak az egyházi vagyon gyarapítása, a teológia könyvtárának gazdagítása volt, hanem a nemzeti kultúrkincs itthontartása, megvédése és az "egyetemes magyar tudomány fellendítése. Azért volna jó, ha egyetemistáink fiatal szakkutatóink összefonnának és megszívlelnél a könyvtár munkatársainak ajánlatát. Sok — a Széchenyi- és Egyetemi Könyvtárban sem található — értéket hozhatnának felszínre a barokk tékák hányatott sorsú de kiaknázatlan kincsedből. Murányi József 1 . Hányatott sorsú régi kincsek a százezer kötetes Ráday-könyvtárban Mi a helyzet az átigazolásokkal? Interjú a BEAC ügyintéző elnökével A tanévkezdés után nem csak az egyetem folyosóin táplálkozunk új arcokkal, az új elsőévesekkel, hanem a BEAC- pályán is. Ezek az elsőévesek az ELTE rektori tanácsának 1958-ban hozott határozata ér ételmében — minden egyetemi ' ^ hallgató, az egyetem sportkör ívében tartozik sportolni —, ' ^ kérték átigazolásukat a BEAC' ^ hoz. Az átigazolások azonban ' ^ nem mennek zökkenő nélkül, 'p Sok egyesület nem hajlandó l p kiadni az egyetemre beiratkozó versenyzőjét. Sokan nem i p látják határozott célját és tápmadják a főiskolai sportklubokat, mert szerintük a határo■ p zat elsőrendű célja a főiskolai p sport erősítése. ■ ^ Felkerestük Várszegi József fet, a BEAC ügyintéző elnökét, ’ p hogy felvilágosítást kérjünk a p határozat céljával és az átp igazolási problémáikkal kappcsolatban. p Az ellenforradalmi események folyamán megmutatkoozott, hogy az egyetemen folyó . p nevelőmunka nem volt kieléítő. A párt és a kormány p részéről jogos bírálat érte az p egyetemet a nevelőmunka elhanyagolása miatt. p De vajon lehetett-e kézben tartani, irányítani, egységes p nevelésben részesíteni hallgaptóinkat akkor, amikor egyetemünk nem gondoskodott mega felelő kulturális létesítményekről, szórakozási és sportopási lehetőségekről. A hallgaptók és az egyetem közt nem jött létre szoros kapcsolat. A p szórakozást, a sportolást az p egyetemtől függetlenül végezték. A szakszervezeti és hivatali egyesületben sportoló p hallgatók a különböző anyagi p juttatások révén fölényeskedő, követelőző magatartást tap másítottak. Különleges helyzetük, jobb anyagi ellátottságuk, p népszerűségük következtében p évfolyamtársaikra rossz haptást gyakoroltak. yp A helyes és eredményes nepvelőmunka érdekében meg kellett teremteni az egyetem P keretein belül a hallgatók szó- P lakozási és sportolási lehető- s ségeit. Ezért kaptuk a színházi termet, ezért alakult meg a p filmklub és ezért hívták életre a BEAC-ot, mint az ELTE j! sportklubját. Az egyetem úgy tudja, csak p megvalósítani nevelési elgondolásait, így tudja csak biztosítani, hogy anyagiasságtól mentes, szocialista szellemű tanárokat, jogászokat neveljen. A rektori tanács fenti határozata lehetővé teszi, hogy az egyetem a sportoló hallgatók nevelését irányíthassa és biztosítsa az amatőrszellem maradéktalan érvényesülését. Sajnálatos és nevelési szempontból rendkívül helytelen, hogy főleg a nagy sportegyesületek semmibe veszik ezt ahatározatot és megtagadják az egyetemre beiratkozott hallgatók kiadatását. Az MTST határozatára hivatkoznak, amely szerint az érdemes és az első osztályú sportolók átigazolása esetében az MTST fenntartja magának a döntés jogát. Az egyetem azonban az MTST-től független intézmény, és határozatait joga van saját területén belül végrehajtani. A most folyó átigazolások már fejlődést mutatnak a tavalyihoz képest. Az edzők, versenyzőik érdekében hamarabb hozzájárulnak tanítványaik kiadatásához. Jelenleg csak a Honvéd fejt ki szívós és értelmetlen ellenállást a rektori tanács határozatával szemben. Két atléta, Bácskai Mária és Bártfai Viola átigazolásához nem járul hozzá. Mind a ketten első osztályú versenyzők, mindketten a Honvédben sportolnak. Illetve ... Bácskai Mária Győrből jött az egyetemre, de nem tudni miért (?) a BEAC helyett a Honvédot választotta. Bártfai Viola esete sokkal egyszerűbb. Edzője szerint két lehetőség van. Viola vagy a Honvédban marad, vagy abbahagyja a versenyzést. Szerintünk a harmadik lehetőség valósul meg. Visszajön a BEAC-ba. (Ugyanis tavaly a BEAC-ból ment át a Honvédba.) De, ha a Honvéd hozzájárul ahhoz, hogy az esetleg bevonuló BEAC-atléták ne válljanak automatikusan Honvédversenyzőkké, hanem továbbra is a BEAC színeiben indulhassanak és a versenyek, valamint az edzések idejére eltávozást kapjanak, akkor a BEAC sem ragaszkodik ahhoz a „képtelenséghez”, hogy egyetemi hallgató egyetemi sportklubban sportoljon. srg y y Patronáló... Patronálás... Kivonat az „Egyetemi Lexikonéból A „patronáló” szó eredetét kutatva etimológiailag legvalószínűbb következtetés, hogy a p. a „patron” (lásd: töltény, puskagolyó) szóból származik. P. ugyanis általában heves, lelkesedő, vagyis robbanékony ember, robbanékony, hasonlóan a patronhoz. Egyes logikátlan, a való élet gyakorlatától elszakadt nyelvészek a „patrónus” (lásd: támogató, segítőtárs) szóból próbálják levezetni, azt állítva, hogy a patronáló feladata támogatás és segélynyújtás lenne. Az egyetem részéről a gyakorló iskolákba küldött patronálok viselkedését tudományosan elemezve, ezt az állítást könnyen meg lehet cáfolni, minthogy a fent nevezett egyedek viselkedése még hosszas megfigyelés után sem árulta el a támogatási szándékot. Hosszú ideig kísértem figyelemmel az egyetemi hallgatók családjába tartozó különös alfaj viselkedését, és merem állítani, korszakalkotó tudományos felfedezéseket tettem. Megfigyeléseim gondos mérlegelések után leszűrt eredményeit az alábbiakban tárom a tudományok iránt érdeklődő olvasóközönség elé. A patronálók alfaja az egyetem épületében, a KISZ- bizottság helyiségében él. Általában szereti a társaságot, az egyes egyedek ritkán mutatkoznak egyedül. Életmódjukra legjellemzőbb a begubózás. Ez alatt az idő alatt, amely több hónapig is tarthat, senki nem látja őket, utána következik a „rajzás” időszaka. Eddig még fel nem derített okokból — egyes idealista filozófusok „felsőbb hang”-ról beszélnek — a patronálók hirtelen kirajzanak fészkükből, és ellepik a gyakorló iskolák épületeit. A rajzás idején a patronáló rendkívül mohó. Főtápláléka a „probléma”, mindenütt ezt kutatja, és legtöbb esetben sokkal többet fogyaszt el, mint amennyit meg tud emészteni. A megemésztetlen problémák sem okoznak azonban komoly zavarokat, mert egy külön erre a célra szolgáló csökevényes szervbe, az úgynevezett „Határidő-napló”-ba raktározza el őket — örökre. A rajzás időszakában a patronálók tömegesen járnak, megszállva minden zeget és zugot, felkutatják és lelegelik a legapróbb problémákat is (vesd össze: sáskajárás, népvándorlás, árvíz, tűz-tűz!). Legtöbb esetben hatalmas zsákmánynyal térnek vissza, letarolt, reménytelen vidékeket hagyva maguk mögött. A rajzás időszakát nevezik más szóval „patronálásnak”, mert ez a patronálók életére legjellemzőbb szakasz. Egy-egy ilyen patronálást mindig több hónapos belubózás követ. Az, hogy ebben az időszakban a patronáló mivel foglalkozik, még rejtély, felderítése a közeljövő legnagyobb tudósaira váró, fáradságos és nehéz feladat. Ehhez a fejezethez szokták csatolni, tévesen, a „segítségnyújtás” fogalmát is, bár a tudmány mai állása szerint ennek a pe-hez semmi köze. (sevcsik) ■R ÖVIVEN Az MSZMP TTK-s alapszervezete december 1-én, kedden délután három órakor a főépület IV-es teremben taggyűlést tart. Napirend: 1. a vezetőség beszámolója az eddig végzett munka tapasztalatairól, 2. a hallgatók helyzete és a beiskolázási feladatok; 3. tagfelvétel.★ AzTK-n november 24-én délután matematikus szakmai ideológiai vitát rendeztek.