Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1959 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1959-08-17 / 10. szám
I. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, ÁRA: 50 FILLÉR. Badacsonytól Balatonboglárig TÜKÖRSIMA betonon fut velünk a kocsi. Az út, mint valami hosszú, fehér szalag kígyózik a tarka nyaralók között. Parkok, fenyők, virágok mindenfelé és dúslombú fák között fel-felbukkan a Balaton. Emberek járkálnak az út mellett, jókedvűek, fiatalok. Motorbiciklik, robogók és autók állnak az ösvényeken, fürdőruhás fiúk és lányok nevetgélnek, egészséges, barna testükön megcsillan a napfény. Igazi balatoni kép, a nyár derekán. De ezen a nyáron nemcsak pihenni és szórakozni jöttek a Balatonhoz fiatalok, hanem dolgozni is. Kemény, fárasztó fizikai munkára, egyetemisták, középiskolások, a jövő értelmisége. A Badacsony bortermő vidéke nemzeti kincsünk, a szőlőket fel kell újítani és ahol lehetséges, újakat telepíteni. Földet hordani, köveket cipelni... Olyan nehéz munka ez, amit az öreg kubikusok is csak jó pénzért vállalnak. És a fiúk megcsinálják — ingyen. Bogláron pedig diáklányok szedik, válogatják, csomagolják gondosan a drága barackot, hogy minél több jó minőségű gyümölcs mehessen exportra. A KISZ hívta őket és ők szívesen jöttek az első szóra. ★ A BADACSONYI tábort már messziről meg lehet ismerni. Ha valaki érdeklődik, merre van, csak annyit mondanak: sétáljon nyugodtan tovább az országúton, megtalálja. „Összkomfortos” tábor, van ott szabadtéri színpad is, zuhanyozó is, meglátja. Mikor odaérünk, még kihalt és csendes minden. A fiúk kint dolgoznak a hegyoldalban. Lassan, prüszkölve kapaszkodik felfelé a kocsi és mire odaérnénk, már fordulhatunk is vissza: dél van, vége a munkának, irány az ebéd! Az étkezde kecskelábas asztalait pillanatok alatt körülözönlik a kiéhezett fiatalok. Bizony, nem irigylésreméltó a konyhaszemélyzet helyzete ezekben a pillanatokban ... A konyhában háromszázhetvenöt személy számára főznek, ebből körülbelül kétszáz az egyetemista. Szabó Antalné, a konyha vezető szakácsa, büszke arra, hogy az ételek minőségére sohasem volt panasz. Nem hiába van messze vidéken is jó híre az állami gazdaság konyhájának, olyan, mint a házikoszt. Csak a mennyiség ellen van néha kifogás, pedig az egyetemi hallgatók részére már így is felemelték a forint normát. Kíváncsiságból mi is megkóstoltuk az ebédet, de őszintén be kell vallanunk, kifogott rajtunk. Ebéd után lassan indul a társaság a táborba. Tele gyomorral nehezebben megy a gyaloglás. A tábor vezetősége is szívesen üldögél még egy kis ideig, velük beszélgetünk a fiúkról. Szanyi Imre, a tábor parancsnoka és Máté István, a gazdasági vezető egy véleményen van: álmukban sem gondolták volna, hogy egyetemista fiatalok ilyen lelkes és jó munkát végezzenek. A brigádok szinte egymást múlják felül és az egészséges versenyszellem hatása az, hogy volt olyan brigád, amelyben fejenként a hatórás munkaidő alatt is százhúsz forintnak megfelelő teljesítményt nyújtottak. Lógás, szimulálás alig fordul elő, sőt, a tábor orvosa, dr. Székely Zoltán homlokegyenest ellenkező történetet mond el. Az egyik fiú a tűző napon végzett munkától egy alkalommal elszédült, megtántorodott és összeesett. De mire a vezetőség egy tagja odaért, már magához tért és egyszerűen letagadta az esetet. Félt, hogy másnap nem engedik ki dolgozni és ezzel a brigád teljesítménye csökken. És a tábororvosnak majd máig nem sikerült megtudni, melyik fiú volt az, aki elájult. Csak akkor komarodnak el, amikor a pécsi egyetemisták kerülnek szóba. ★ A PÉCSI diákok, az Orvostudományi Egyetem és a Pedagógiai Főiskola hallgatói a mostani csoport előtt jártak Badacsonyban. Jártak, de nem dolgoztak. Mert ők valahogy úgy képzelték el a tábort, hogy nyaralnak, fürdenek a Balatonban, a munka pedig... hát majd az is lesz valahogy. Az utolsóévesek már az első napon azzal álltak elő, hogy ők az ősszel úgy is dolgozni fognak, hát osszák be őket könnyebb munkára. A nehezét inkább csinálják meg a fiatalabbak. Természetesen, nem kell megtudniok, hogy idősebb kollégáik javaslatára ... A munkát csak immel-ámmal végezték, egyes brigádok néha órák hosszat leültek „kifújni magukat”, de délutánonként állandóan kimenőt és kedvezményeket követeltek. A táborparancsnok megmondta nekik, hogy aki jól dolgozik, az kaphat kedvezményt. Hiszen volt már arra is példa, hogy valakit Keszthelyre elengedtek, a menyasszonyához látogatóba. De ez a megoldás a pécsieknek nem tetszett... Szó, ami szó: a két hét leteltével arra kérte, őket a tábor vezetősége, jövőre inkább el se jöjjenek ... Az egyetemista becsületen esett csorbát a mi fiataljaink köszörülték ki. Már az első két napon megmutatták, hogy munkában jól megállják a helyüket, sőt, túltesznek nem egy gyakorlott, „profi” szőlőmunkáson is.* A TÁBORBAN közben megbolydult az élet. Egy-egy fiatal, nem törődve a délelőtti fáradsággal és a tűző nappal, labdát kerít elő, fejelnek, emelgetnek. A labda pedig egyre több fiatalt csábít elő és csakhamar komoly mérkőzés alakul ki. Valamivel arrébb, a sátrak mögött heves ping-pong-csaták dúlnak, a sátrakban meg olvasnak, levelet írnak. „Mert Afrikában dúl az antipasszát...” hallatszik valahonnan és a felcsattanó nevetés azt bizonyítja, hogy Karinthy Babits-paródiája Badacsonyban is népszerű. A „veteránok”, akik már tavaly is dolgoztak a Hanságban, arra oktatják sátortársaikat, hogy hogyan lehet a szúnyogok ellen védekezni és van, aki a fényképezőgépét készíti elő új feladatokra. Egyszóval mindenki megtalálja a maga szórakozását. Esténként kultúrcsoportok is fellépnek, néha mozielőadás is van, és mindenekelőtt és mindenek fölött ott a strand! Itt van közvetlenül a tábor szomszédságában és szinte nem is látni a betont a sok napozótól, a vízben is sűrűn fickándoznak jókedvű fiatalok. Amióta a tábor itt van, kétszeresen is megnövekedett a strand forgalma, mert nemcsak a diákok járnak ide; amennyiben hitelt lehet adni a fiúk szavának, a harmadik faluból is jönnek nyaraló lányok Badacsonyba fürdeni. Lehet, hogy itt annyival jobb a víz? Nem tudhatjuk... Az viszont biztos, hogy itt kitűnő. Ezen a véleményen van Kaposvári Bertalan jogászhallgató is aki hatalmas csapásokkal szeli a Balatont, meg Dudás László is, aki egyelőre még csak a part mellett kóstolgatja. És amikor őket nézi az ember, arra gondol, jó lenne itt maradni egykét napra. Esetleg egy-két hétre is ...• Mielőtt Sevcsik Istvánnal átlépnék a boglári Kállai Éva leánytábor kapuját, számoljon be a tábor egyik lakója, Nagy Katalin , VASÁRNAP dél, rekkenő hőség. Megérkezett a második váltás, a fáradt lányok letelepednek az árnyékban vagy fagylaltért szaladnak. Közben megérkezik a poggyászszállító teherautó, el is indulunk. De hosszú ez az út.„ Mindenki lankadt, törődött. A vállalkozószellem első próbáját állja ki. A táborban gyors sátorfoglalást rendezünk, majd megkapjuk a felszerelést. A felszerelésben a sátorlap a legizgalmasabb. Kevesen tudják, hogy mire használják. Vacsora után kihirdetik a táborrendet. Sok kislánynak megnyúlik az orra. Kimenni nem szabad, csak vezető kíséretével, férfi látogatók nem jöhetnek. Túl sok a nem szabad. Az egyetemisták hiányolják, hogy a táborvezetőségben csak egy pedagógus van, a kulturos közgazdász, holott bölcsész lenne a legmegfelelőbb. Elalvás előtt pedig a lányok szomorúan nézegetik a gondosan felakasztott ruhákat és a körömcipőket. Másnap fél ötkor ébresztő. Van, akit a szó szoros értelmében kiráznak az ágyból. Az első reggeli tornán még teljes a létszám. Utána cicamosdás, fogmosás — amelyre az alaposaknak nem jut idő. Zászlófelvonás. Még szerencse, hogy a pöttyös kendővel el lehet „fedni" a hálóba bújt frizurákat. A lányok akkor ébrednek fel egészen, mikor azt hallják, hogy néhány brigád őszibarackot szed. Nagyon szép autóút vezet az állami gazdasághoz. Dombos dunántúli táj, üdezöld rétek, végtelenbe nyúló jegenyesorok. Rendkívül lelkesen kezdtük az első munkanapot. Felmásztunk a létra legtetejére is. A vezetőség — a gazdaság részéről — csak ámult ezen az elsöprő lendületen. Dél felé azonban a többségen erőt vett a fáradtság. He leültek, a fák törzse között, messze elnézve, látta a többi pihenő csoportot. Hat láda a „norma", mert válogatott szép barackot kell szedni. Ijedten vettük észre, hogy még sok hiányzik és úsgyi, ki merre lát, gyorsan szedünk a fa aljáról. Ennek másnap jött meg a böjtje, mert ugyanabba a sorba állítottak bennünket és a fa tetejéről is le kelllett szedni a barackot, ha nehéz is. Az ebéd mindenkinek ízlik. Fáradtan, porosan érünk a táborba. Egy-két perc és a tábor kirajzik a vízre, ötszáz méter után azonban — derékig érő vízben — „MÉLYVÍZ” tábla és egy marcona csónakos tilt el a továbbmeneteltől. Az úszók erőteljesen mozgolódnak... Két nap, azután már a lelkiismeretünkre bízzák, hogy tovább megyünk-e, vagy sem ... A következő napok gyorsan múlnak, megszokjuk a táborrendet. Mindennap délután együtt dalolgatunk, nem egészen egységes lelkesedéssel, mert volt, aki inkább olvasott vagy szavalt volna, de azért mindenki ott volt. Egyébként éppen erről az énekszóról ismerték meg a bogláriak a kiszistákat. Rohanó autókon kék overallos pöttyöskendős éneklő lányok. Szeretünk dolgozni. Lelkesen indultunk minden reggel a munkahelyre. Jó érzés arra gondolni, hogyha nem is különösen sokat jelent maga az a munka, amit végzünk — ha azt megfizetnék — azonban az, hogy nagy mennyiségű gyümölcs megmenekül a rothadástól és szépen csomagolva Csehszlovákiába vagy Münchenbe kerül, büszkeséggel tölt el minket. Az a szép ebben a munkában, hogy nagyon sok ember fáradságának eredményét, terveit, reményeit kevés erővel meg tudja menteni. de az elkeserített minket, hogy rossz volt a munka megszervezése. — A gazdaság kérelmére — esős időben is kihoztak bennünket és a szabadban két órát üldögéltünk sátorlapok alatt a hideg esőben. Az is megtörtént, hogy az esős napokat követő szép időben a gazdaság egyik alkalommal négyórás „túlmunkával" szeretné behozni a mulasztottakat, amire mi készségesen vállalkoztunk, sőt az éjszakai ügyeletet teljesítő brigád tagjai alvás nélkül kijöttek erre az egész napos rohammunkára. És délután már nem volt mit szedni. Tessék-lássék egy egészen zöld táblába állították a brigádokat, ahol alig találtunk megfelelő gyümölcsöt. A vezetőség szintén eljött erre a „hosszú napra", de csak egy foglalkozott velünk, a többi a riporterekkel ment. Mindezek a kellemetlenségek nem akadályoztak meg abban, hogy szép emlékeket gyűjtsünk a két hétről. Ha A nap fénypontja mégis csak az ebéd A tűző nap nem riasztja el a futballozókat Csűrdöngölő csizma nélkül 1959 AUG 19. 1959. AUGUSZTUS 17.