Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-12-03 / 41. szám
Egyik ismerős kolleginával találkoztam a gólyabálon. Egész új, eddig ismeretlen oldaláról ismertem meg. Fellépése annyira mély hatást gyakorolt rám, hogy ezt csakis drámába sűrítve tudom kiszakítani magamból. Szabálytalan színművemet (címe: Miből lesz a cserebogár?) alant bocsátom az érdeklődő közönség elé. I. felvonás: Színhely, előadóterem, reggel 8 óra előtt néhány perccel. Ö: (berobog) Szia! Én: Szervusz, miért rohantál annyira? Ö: Nincs kész a fordításom. Add ide, hadd írjam le gyorsan! Én: Szívesen, de nem biztos, hogy jó. O: Ugyan! Ne légy madár, mert úgy maradsz! (Rám se hederít, elveszi a padról a füzetet és otthagy.) II. felvonás: Színhely: ELTE gólyabál. Én: (Gyanútlanul sétálok az egyik folyosón, amikor feltűnik Ö.) Szervusz: Hogy érzed magad? Jó a frizurád. Ö: (Kiveszi cigarettáját a szájából, arcomba fújja a füstöt. Mély gondolatokat tükröző szemével rámpillant.) — Szervusz. (Fáradtan elfordítja fejét és lassú, de határozott léptekkel faképnél hagy.) Én. (Zavartan dadogok magam elé.) Igaz... viselkedni tudni kell. Biliárdszoba. Hárman rexeznek. A közönség érdeklődve figyeli a csatát. Magas, szőke fiú az egyik játékos. Odaáll az asztal végéhez és a lyukak felé tartó golyókat igyekszik elcsípni, mielőtt eltűnnének a nyílásban. De azok, ügyeskedése ellenére is, hamarosan elfogynak. A három fiú lemondóan összenéz. Leteszik a dákót. Ekkor új érdeklődő érkezik. Látja, hogy most hagyták abba. Megkérdi tőlük: — Meguntátok? — Nem. Csak zárt az asztal. — És? — Bele kéne dobni egy forintot. Egyetemisták. El Szőke, boszorkányfrizurái Marina Vlady-epigon a vita tárgya. Vékony, karvalyorrú fiú mondja dühösen a magáét a lánynak és táncosának. Nem is sejtem, mi a veszekedés oka. Beszédüket, sajnos, nem tudom kivenni. Látom, amint a lány ingerülten mond valamit, még a kezével is elutasító mozdulatot tesz. A fiú eltűnik, öt perccel később mosolyogva táncolnak együtt. A fiú „művészien ráz”. Mintha rongyból lennének a lábai. A lány elbűvölőn, a tehetséget elismerve néz a szemébe. Mellettem egy öreg néni — talán magának — teszi fel a kérdést: — Táncművész? — Ez? Bakkecske! — szól vissza dühösen egy szemüveges férfi és hátat fordít a jelenetnek. E3 Erősen ittas egyetemista ül az étteremmé előléptetett menza egyik asztalánál. Mellette feltűnően csinos kislány. A cigány nagy érzéseket keltve húzza a fiú fülébe a szép dalt. Ő pedig a lányhoz közel hajolva, erősen a szemébe nézve, kezeit gyengéden simogatva énekli: — Te vagy a legény, Tyukodi pajtás ... Wohl Péter Éjféli sporttudósítás Szombaton este 9 óra után hosszú sorokban igyekeztek a sportszerető ELTÉ-sek és kedves hozzátartozóik a Közgazdaságtudományi Egyetem felé, az ELTE hagyományos sporteseményére, a Gólyabálra. Mert a Gólyabál sportesemény. Itt mindenki hódolhatott kedvenc sportjának. Nézzük sorban: Labdarúgás Mindenki, még az is, aki nem táncolt, futballozott. Óriási tömegjelenetnek lehettünk szemtanúi. Különösen a zenekar közelében. Ha valaki a terem közepére akart jutni, hogy az edző által adott utasításnak megfelelően, helycseres támadással hozza zavarba az ellenfelet, útközben háromszor is ollóba fogták. A bokarúgásoknak se szeri, se száma. Senki sem haragszik érte, mert úgyis továbbadja. Torna Különösen a gerenda volt hajnal felé népszerű szer. Egyegy csík a folyosón — nincs kőből, legalább tíz centiméter széles — testesíti meg, azért nem teszik az előírt magasságra, mert olyan magasról hajnalban már nagy megrázkódtatásokkal járna, leesni, így is elég nehéz szép gyakorlatot bemutatni a kocsikon. Sőt, az istennek sem lehet végigmenni rajta, mindig elgörbül Természetjárás Három kedvelt kirándulóhelye volt a bálnak. Az aulai rét, a barlangi étterem és a csucsi bár. A kevésbé ismert helyeket csak igen kis expedíciók keresték fel. A legkedveltebb az aulai rét. Ha azonban a tánc heve magasra csap, és a zenekar szünetet tart, az eltikkadt táncosok elindulnak a piros jelzésen lefelé, a barlang felé, a fiatalabbak, akik pihenésként is táncolni akarnak a széken a bár felé. Igen ám, de az étterem tele van, a bárban is éppen szünetet tartanak, a nép tehát megfordul, aki fölment, megy lefelé, és viszont. És ez így tart hosszú ideig. Amíg a zenekar ismét játszani kezd, Sakk Flesch János világrekordja óta nagy népszerűségnek örvend a vakszimultán. Egy-egy vérmesebb követő gyors számok közben gyakran 8—10 harisnyának és egyéb lábravalónak adott mattot — úgy, hogy oda sem nézett (utána sem). Síelés A hó most sárga vagy vörös. Gyenge lőre, de csúszik. Anynyira, hogy tőle még a táncparkett is síkosabb. Sőt, néha még a szék is. Lábody Gólyabál. Emléke vetekszik az első igazi báléval. Részvevői — tarka sokaság — többfélék. Egyik evés ivással foglalkozik, másik tánccal köti le magát, egyik kellemesen tölti az időt, másik unatkozik, egyiknek szép emléke marad, a másiknak kevésbé. De mindenféleképpen emlék marad! És ez a gólyabál varázsa. Ahány bálozó, annyi érdekesség. Van aki nevet, van aki komolyodik, akad szolid, de akad rendbontó is. Pályaavatás. Az avatandó!» egy csoportja. Pertu. Táncolni kell, ennyi az egész ... •. • Hej de megugralak Hortobágyról... Tanít-e nevelni az egyetem ? „Meggyőződésem, hogy nevelni éppen olyan jól meg lehet tanítani valakit, mint számolni, vagy olvasni, esztergályozni, vagy marógépen dolgozni. Miben áll ez a tanítás? Mindenekelőtt 1) a pedagógus jellemének és magatartásának formálásában; 2) azután olyan speciális ismeretek és készségek begyakorlásában, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nevelés munkájához.” (Makarenko) Nézzük meg, hogyan „tanít nevelni és nevet tanítani” a mi egyetemünk, és mit tehet a fejlődésért a reform keretében a továbbiakban. Kezdjük az idézet első pontjával: A (leendő) pedagógus jellemének és magatartásának formálása. A 18—23 éves korosztály nevelésének szükségessége ma már lélektanilag és pedagógiailag is bizonyított. Hallgatóink nagy része ebbe a korcsoportba tartozik. Másrészt új társadalmunk egész határozottan megszabja a nevelési célt, a szocialista pedagógussal szemben állított követelményeket — tehát a szocialista pedagóguseszményt. Milyen módjai és formái vannak jelenleg a hallgatók — leendő pedagógusok — nevelésének? a) előadás, b) szeminárium, c) konzultáció, d) kisebb tanszékeken szükségszerűen kialakult közvetlenebb kontaktus, e) a KISZ. Ez utóbbin kívül világosan kitűnik, hogy ezeknek a formáknak nevelő hatása mennyire esetleges, spontán, mennyire egyesek létező vagy nem létező felelősségérzetén, egyáltalán a feladat felismerésén múlik. Az egyetlen szerv, a KISZ, melynek valóban céltudatos nevelési feladata van. De egyelőre nem tud még hivatásának eleget tenni, különösen egyedül nem. Az állami szervek részéről viszont senki nem felel azért, hogy hogyan fejlődnek a hallgatók emberileg. Láttuk, hogy az eddigi formák a nevelés igényének nem felelnek meg. Ebből a szempontból egyetemünk struktúrája régi, rossz („szabadbölcsész”) hagyományok miatt túlzottan laza. Nevelés csak sokkal kötöttebb, szervezettebb közösségi formában, sokkal tudatosabb tanári irányítással valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy a középiskolai osztály- és osztályfőnöki rendszer nálunk nem kivitelezhető. De hogy az állami csoportok ne csak adminisztrációs egységek, hanem valóságos közösségek legyenek, tanársegédi vagy tanári vezetéssel, és így teljesítsék a komoly nevelési feladatokat — ez megvalósítható. A sokat hangoztatott világnézeti és ezen belül magatartás-neveléshez, hivatástudatra való neveléshez és minden máshoz, sőt, a szaktárgyak elsajátításához is sokkal jobb, objektív alapot biztosít ez az új, szervezettebb közösségi forma mint az eddigi. Nézzük az idézet második felét, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nevelő munkájához. Makarenko ezeket az ismereteket és készségeket „a nevelés technikájának” nevezi. Az oktatás módszereit úgy, ahogy, elsajátítjuk az egyetemen. De nevelni egyáltalán nem tanulunk. Hányszor halljuk — ez szakmailag jó pedagógus, de a gyerekkel bánni nem tud. Tisztázzuk végre — ez a pedagógus szakmailag nem jó! Legfeljebb szaktárgyát tudja, de az ő szakmája a nevelés, és szaktárgya is ezt szolgálja. Itt kell megtanulniuk és megérteniük, hogy nemcsak a szaktárgyat, hanem a szaktárgy tanítását és a szaktárgy tanítása és saját egyéniségük által történő nevelést szeressék. Tehát tudatosan kell készülniük és kell őket felkészíteni a nevelésre. Hogyan kivitelezhető ez? A tanszékek segítsék ezt egész oktató-nevelő munkájukkal . A nevelés technikájának elsajátítása kötelező pedagógiai szeminárium és iskolai gyakorlat keretében. „Kétségtelennek tartom, hogy a jövőben a pedagógiai főiskolákon (tanárképző intézetekben) kötelező tantárgyként fogják tanítani a beszéd helyes használatát, a mozgást, az egész szervezet és az arcjáték fölött való uralkodni-tudást, enélkül el nem tudok képzelni igazi nevelőt” — írja Makarenko. Körülbelül ez lenne kibővítve és kidolgozva a pedagógiai szeminárium feladata. Ezenkívül a gyakorlat által állandóan felmerülő pedagógiai kérdések elemzése, pl. hogyan kell közeledni a gyerekekhez, melyek a megismerés szempontjai és módszerei, hogyan értékeljük, jellemezzük őket stb. Másrészt a meglevő iskolai gyakorlatokat is ki kell terjesztenünk nevelési gyakorlatokra, az úttörő- és KISZ-szervezet munkájában való széleskörű részvételen túl családlátogatásra, szülői értekezleten való részvételre. Nagymértékben szolgálja a nevelésre való felkészülést a cikk első felében említett közösségek kialakítása. Ezekben a mi korosztályunknak megfelelően irányított önnevelés folyna. Ehhez a hallgatónak feltétlenül tisztán kell látnia perspektíváját, lehetőségeit a jövőben, hogy céljai reálisak lehessenek. Az elhelyezkedési lehetőségek megismerését az egyetemnek tanulmányi kirándulásokkal, nyári gyakorlatokkal, előkészítő előadásokkal biztosítani kell. Másrészt biztosítani kell, s talán ezt vállalhatná a KISZ mint a tanárképzés védnöke, hogy a hallgatóknak módjuk legyen képességeik minden oldalú kifejlesztésére, hogy azután hivatásuknak is eleget tehessenek. Egy-egy tanári kollektívába kerülve mindenkinek legyen meg a maga profilja, feladata, külön szenvedélye, hogy tökéletesebben tudjon nevelni. Befejezésül hadd hivatkozzam ismét mesterünk, Makarenko szavaira: „A pedagógusokat nemcsak képezni, hanem nevelni is kell.” Speciális ismeretek és járó Katalin készségek begyakorlása, II. ped.—magy. szakos halig.