Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-02-13 / 7. szám
Vajon mi az oka? Nemrégen nyílt meg a Jogi Kari Könyvtár szép, új olvasóterme: igazán kellemes benne a tanulás, olvasás. Ennek ellenére — mint képünk is mutatja — a terem szinte ásít az ürességtől. Vajon mi lehet ennek az oka? Az Egyetemi Könyvtárban talán csinosabbak a lányok? Vagy lehet, hogy ebben az esetben nem igaz a közmondás: mindenütt jó, de legjobb otthon?! bírunk mi A HOMÉROSZNÁL IS HOMÉ-ROSSZABB KÖLTŐHÖZ SZÓL EGY MÉG HOMÉ-ROSSZABB KÖLTŐ Szavak, amelyben a szerző (kissé tökéletlen hexameterekben) kérdést intéz a költőhöz, miért hagyta abba hatalmas művét. Híred tán ellazulni látod nagy szavú költőnk, S nem vala ember, ki bősz lantod hangolni tudná, Vagy csak mélyöblü torkod marja az égés? Mért fosztád meg híveidet egy nagyszerű kéjtől, Melyet lángszavú ódád viccei gerjesztettek fel; Hát hol késik a költő második éneke immár? Gyomrunk mély korgása a második padig is hallik, Várva, hogy menzai ütközeteknek csörömpölését Hozd el hozzánk szélsebes szentori szóddal. Nagy fő! Bősz dalod végét rútul elhagynod miért kell? Csapj bele lantod húrjaiba, s még nagy dalod hangja Vad rinocéroszként robog messzire széles egy ESTÉN, Hatvanas Chevrolet vár, hogy Téged a dombra vigyen fel, Melyet szótalan költő messziről bámulhat meg csak. L. I. MI ZOKOG MINT MÁR VÉGIGSZOLGÁLTAM az összes feudális maradványt a Horthy-Magyarországon, csak Barmai úrnál nem szolgáltam volt. Igaz, hogy nem születtem tökgyalásnak, egészen addig, míg Barmai úrhoz, a tökszecskálóba nem kerültem. Ott az öreg Talyigás állandóan engem gyalult, meg esztergált, de tudtam, hogy azért szeret. Ugyanis egyszer éppen a legrosszabb kontrafékes töltgyalú mellett bokozottam a töksalátát, de elfelejtettem a kramslit behúzni, s csak ott vettem észre, mikor már derékig ért a lé. Az öreg azt mondta: — Osztig barom gyalús lettél komé, az isten verjen meg. — De szó nélkül odajött és visszalapátolta a töklét a folyamán közé. Nem is lett vele bajom soha többé. A SZÉP BARMAINÉ sohasem tudott főzni töltött káposztát, ha az ura hámozta hozzá a töltenivalót. — Nem is lesz itt étel, míg én nem vágok hozzája fát. Az öreg rám nevetett. Néha ezt is csinálta. Már három hete vágtam a fát a kontyos asszonykának, mikor Barmai elutazott. BEJÖTT AZ ASSZONY. Rátámasztotta azt az izgatóan karcsantelt könyökét a gyalúgépre. Az enyémre. Csak úgy izzott a szép formás szeme. Én oldalról szeretném nézni — gondoltam — úgy talán pislog. — No, menjünk, adjunk vizet a tikoknak. Ahogy lehajoltunk, összeért a fenekünk. Másnap gyanítom, hogy nem véletlenül volt mezetelenül, amikor behívott a konyhába, hogy nézzek a szemibe, mert beleesett valami. Zava- POKOLBAN romban leöntöttem a lábamat korpalével. Rám emelte a szemét: , — Emil, mérjen már nekem háromszor egy kiló tökforgácsot. EZENTÚL MIRJAM aszszony egyre szebb lett. Egy nap mindent elöntött a hó. Rideg egy nap volt. Mirjam asszony behívott a konyhába. Én megmutattam neki, hogy kell megfőzni a töltöttkáposztát". Tudniillik, hogy ne tegyen bele ciberét és kis tűzön főzze. Ekkor már tudtam, hogy ide sem jövök többet. Már egy hete feléje sem néztem a tökszecskálónak. De aztán is tudtam, ha a szemibe csókoltam, kinyitotta a száját, össze-vissza járkáltam, de nem volt hely, ahol legalább már egyszer nem szolgáltam volna. Később hallottam, hogy kozmásra főzte a töltöttkáposztát. És még aznap éjjel álmomban eszembe jutott, hogy én eztet olvastam már valahol. Sződy tKVKIMI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő- Arkus József Telefon: 185—207. Kiadta Hirlapkiadó vállalat Bp. Vill . Slnbó Lujza tér 5 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Negyedévt előfizetést díjs forint Szikré Lapnyomda — Tessék parancsolni, néhány sor hézagpótlónak! — teszem elé a cédulát. Elolvassa, aztán felnéz és elmosolyodik: — Jó, ez így jó is lesz! Mikor ír nekünk valamit zenéről? Zenéről — hm, igen — milyen kedvesen mosolyog — gondolom — valóban kellene írni valamit a zenéről — hogyaszongya: „A zene hangok egymásutánja, méghozzá úgy, hogy az a fül számára kellemes legyen, különben csak zörejnek nevezhető. Persze fül és fül között is van különbség, vannak alsóbbrendű fülek, amelyeknek a zörej is zene.” — Majd írok arról is! — mondom és gondolatban folytatom az értekezést. •„Lám-lám, hisz ez a mosoly maga a zene — pedig asszony már, s az asszonyok mosolya egy árnyalattal fáradtabb. Milyen hangnem is illene hozzá legjobban? Tán a vidám D-dur — vagy inkább az álmodozó, vágyakozó Deszdur?” Valami nagyon szép dallam motoszkál bennem. Leírnám, de nincs nálam kottapapír. Hogy megérts engem, kedves olvasó, képzeld el, hogy egy tavaszi alkonyon együtt sétálsz kedveseddel. Fogod a kezét és minden olyan szép, legalábbis úgy érzed.Egyszerű és mégis az egyik legboldogítóbb érzés. Bárki hozzájuthat egy csekélyke szépérzékkel és a fent említett személlyel.) Nos, mint írtam, minden szép, a bíbor alkony, társad sötét beszédes szeme, bájos mosolya, s a mosolytól keletkező két gödröcske az arcán... Repülni szeretnél, ujjongani. És ha ilyenkor nagyon figyelsz, meghallod, sőt inkább megérzed azt a csodálatos dallamot, melyről hirtelen nem is tudod, honnan jön. Belőled, vagy az ő ajkáról, tán a Duna felől ... de ez nem is fontos, hiszen olyan csodálatos. Ha egy kicsit romantikus lelkületű vagy, minden szépnek az érzékelése felidéz benned egy ilyen füllel nem hallott, csak érzett dallamot, és akkor megérted a zeneszerzők ihletét is, és azt sem fogod furcsállni, hogy engem egy íróasztalon túli kedves mosoly késztet arra, hogy neked mindezt leírjam. Bekopogok a szerkesztőségbe. — Tessék parancsolni, kis hézagpótló. És ne haragudjon, hogy belekötöttem múzsául... Átfutja, aztán felnéz, elmosolyodik — és azt mondta: — Jó lesz, de mikor ír nekünk valamit zenéről? Gy. T. írok valamit a zenéről Mindenki megkedvelt munkakörében dolgozhat majd Egy végzős geológus-hallgató levele EGYETEMÜNK LAPJÁBAN olvashattuk, hogy a TTK-ról igen kevesen írnak. Ezek után biztosan sok előadó és hallgató szánja el magát arra, hogy írjon — akár egy rövidebb cikket is — valamilyen közérdekű problémáról. Mi, a most végző hallgatók, csak kevesen vagyunk — mindössze tízen az évfolyamon — de talán problémáink és ezekről való gondolkodásunk, állásfoglalásunk mégis közös az öszszes egyetemi hallgatóéval. Négy és fél éves egyetemi tanulmányaink után végzünk most geológus szakon. A nyersanyagkutatásban — mely egy ország létében igen fontos szerepet tölt be — szinte mindenütt megtaláljuk a geológusi munkát, ennek eredményét. A kőszén-, kőolaj-, bauxit-, víz-, érc- stb. kutatáson kívül a gazdasági élet számos területén látjuk a geológusok eredményét. Mindezt előrebocsátva, a külvilág felé. De mi foglalkoztat minket, a végzős hallgatókat? Szerettük a szakunkat, amikor idejöttünk, és szeretjük ma is. Kezdetben nagy ambícióval indultunk el, majd kissé lefékeződtünk. Ez a hullámvölgy körülbelül a harmadik év végén és a negyedik év elején volt, amikor a jelent lemérve, a várható jövőnk után érdeklődtünk. Ez az érdeklődés természetesen csak a hozzánk közelálló akkori végzős hallgatók környezetében történhetett, mivel előadóinkkal ilyen dolgokról csak közvetlen az államvizsgák előtt szokás beszélni. TEHÁT NEM VOLTAK valami biztatóak az előjelek. El tudott ugyan helyezkedni mindenki, de azért kis perspektívát láttunk, kevés olyan geológiát, amit annak idején elképzeltünk. Ez talán abból adódott, hogy sok a geológus — amit még gyakran előadóink is hangoztattak — egy ilyen kis országnak, mint amilyen mi vagyunk. Ma azért más a helyzet: majdnem mindannyian tudjuk, hogy hová kerülünk. Gyakornoki állás szinte alig lesz. Mindenki mindjárt státuszt kap, és a már eddig megkedvelt munkakörben dolgozhat majd. Egy gondolat azonban még foglalkoztat bennünket. Előadóink mindent megtettek azért, hogy mi jó szakmai képzést kapjunk az egyetemen. A magunk szorgalmára sem lehet különösebb panasz. Azonban mégis van bizonyos hiányérzetünk a tudásunkkal szemben. SOKSZOR ÉRTESÜLÜNK mi is már külföldi eseményekről, kutatási módszerekről és látjuk, hogy mi még néha igen elavult módszerekkel dolgozunk. A magyar geológia elismerésnek örvend még világviszonylatban is — igazolásul szolgál az ez évben nálunk megrendezett két geológiai kongresszus —, de ezzel a nagy iramú fejlődéssel ilyen eszközök mellett nem tudunk majd lépést tartani. Tehát, ha a meglátást figyelemre méltónak tartják az illetékesek és tudnak tenni valamit az érdekében, akkor mi fogunk neki legjobban örülni, végzősök, és talán egyszer sem írnak hallgatók a szakdolgozatok végére olyan megjegyzést, hogy „a hiányos felszerelés miatt ezeket a vizsgálatokat nem tudtam elvégezni". Kaszás Ferenc, V. geol. GRESZNARYK PÁL: Figyelmeztető Here vagy csak ha másért tenni önző agyadban nem jár gondolat, s képes vagy lomhán megpihenni, viselni nyögve bolha-gondodat Szerencsétlen, ki tétlen kézzel Ödöngöd, nem járod, nagy korod s szobádban ülve — nem szégyelled! — fényesül zsíros tomporod Undok kalmár, ki pénzzel méred szavad, ha jócskán mérheted, mint fának kérgén a féreg éled haszontalan az az életed! Érts, addig míg érthetsz a szóból Mert emberes kedvvel kik együtt járunk kifogyunk egyszer a biztatóból és szánatlanul a nyakadra hágunk! AZOK A CÍMEK... Újságaink hírrovatát olvasgatva, a száraz és szürke hírecskék között sokszor akadok olyan események leírására, amelyek a régi bulvár-sajtó szenzációhajhászó szerkesztőit juttatják eszembe. Szegények, hogy ezt nem élhették meg! Pedig mit tudtak volna csinálni ebből az anyagból... Példának csak egy rövid hírt szeretnék felhozni, amely nyugat-németországi autószerencsétlenségekről számol be: összeütközött több német és amerikai katonai jármű... Milyen jó hathasábos címet lehetne ebből csinálni az első oldalra: „Óriási szenzáció! Német és amerikai katonai egységek ütköztek össze Nyugat-Németországban!’’ (Tudósítás a hatodik oldalon.) — csíki — Az őszi forduló után A BEAC kosaras A női kosárlabda-csapat sikeresen fejezte be az őszi fordulót. Az utolsó három mérkőzést megnyerte, a Pénzintézetek ellen 69:36, a Kőbányai Sör ellen 46:44, a Magyar Pamut ellen 47:43 arányban. A három mérkőzésen a legtöbb kosarat Kiss (59), Csánki (45), és Wagner (24) dobták. A mérkőzéseken az állandó jó formát mutató és Szépen fejlődő Kiss Saroltán és Csánki Juditon kívül különösen az ifjúsági Wágner Mária játéka volt sokat ígérő. A végtelenül szimpatikus játékosban, azt hisszük, megtaláltuk a régen keresett magas középdobó játékost. A védelemben kitűntek az ifjúsági Pietraskó Gizella és Szatzker Ágnes odaadó, lelkes játékukkal, fejlődésük igen bíztató. A régi játékosok közül Illés Erzsi, Seregélyi Éva, Molnár Mária, Baczoni Anna és az ifjúsági Simonyi Edit, Weissmahr Zsuzsa lelkes játékukkal hot lányok mérlege rájárultak a csapat nagyszerű győzelmeihez. Az őszi fordulóban egyébként a csapat hét győzelmet ért el, hat alkalomaml vesztett. Kosáraránya 661:629. A kosarakat Kiss Sarolta (279), Csánki Judit (190), Seregélyi Éva (46), Wágner Mária (32), Szatzker Ágnes (23), Baczoni Anna (22), Simonyi Judit (17), Molnár Mária (16), Szalontai Anna (14), Weissmahr Zsuzsa (9), Salamon Éva (2), Illés Erzsi (2) dobták. A tavaszi fordulóra, valamint még az e hóban megkezdődő főiskolai bajnokságra már serényen folynak az előkészületek, Velkei Ferencné edző szakvezetése mellett. A lányok fogadkoznak, hogy a tavaszi fordulóban jobban fognak játszani és a szakvezetők nem fognak bennük csalatkozni. Majd meglátjuk ... Dr. Koday Ernő szakosztályvezető A női kosárlabdacsapat a Kőbányai Sör elleni győztes mérkőzés után. A lányok ezzel a győzelemmel végeredményben az 5. helyen végeztek. Felső sor balról jobbra: Velkei Ferenc, Malahhovszky Gizella, Csánki Judit, Velkei Ferencné edző, Seregélyi Éva, Kiss Sarolta, dr. Koday Ernő szakosztályvezető. Alsó sor: Szatzker Ágnes, Molnár Mária, Illés Erzsébet. A BEAC eredményeiről és hibáiról BESZÁMOLÓ AZ EGYETEMI SPORTTANÁCS ÜLÉSÉRŐL Kedden lázas munka folyt a BEAC Mező utcai klubházában. A Magyar Egyetemi Sport Tanács hétfőn, február 8-án tárgyalta a BEAC 1959. évi munkáját. A tanács ülésén az egyesület hasznos és építő bírálatot kapott. A Sport Tanács tagjai több hiányosságra hívták fel az ügyvezető elnök, Várszegi József figyelmét, aki már másnap ismertette az iroda dolgozói előtt az ülés lefolyását, majd kiadta az utasításokat: mit kell tenni a szakosztályoknak, hogy behozzák a lemaradásokat. A tanács úgy találta, hogy nem kielégítő az egyesületben „Az ifjúság a szocializmusért”próbamozgalom szervezése és nem helytálló az a védekezés, hogy a társadalmi munkára úgyis csak tavasszal kerülhet sor, amikor a pályamunkákból a sportolók is kivehetik részüket. A tanács megállapította, hogy az olvasópróbán már részt vehettek volna a versenyzők, erre éppen a téli „holtidény” a legalkalmasabb. A szakosztályok már megkapták a felszólítást, hogy haladéktalanul kapcsolódjanak be a mozgalomba, és még ebben a hónapban tartsák meg az olvasópróbát. Az elnökség egyébként már régen felvette a kapcsolatot az egyetemi KTSZ-szervezettel a mozgalom sikere érdekében, de a munkában egy kis megtorpanás állt be. Felhívták az ügyvezető figyelmét a párt téziseinek, különösen a sportvonatkozású téziseinek tanulmányozására és tudatosításuk nagy jelentőségére. A BEAC-ban ezen a téren is vannak még tennivalók. Megállapították, az utolsó két évben gyorsabb is lehetett volna a fejlődés, különösen a nevelő munka terén. Kérdéseket tettek fel ezzel kapcsolatban, hogy milyen a sportolók szemlélete, kapnak-e valamilyen juttatást, nem lépnek-e fel a élsportolók anyagi követelésekkel. Várszegi József elmondta, hogy a BEAC-ban jóval kevesebb az egy sportolóra eső összeg, mint, amit a szakszervezeti sportkörök költenek egy-egy versenyzőjükre. Mégis a BEAC-sportolók kitűnnek klubszeretetükkel, hiányos felszerelésben is szívvel-lélekkel küzdenek a fekete mez becsületéért, és az élsportolóknál sem tapasztalható anyagiasság. A tanács megállapította, hogy a pénzalap felhasználása nélkül is jobban ki lehetne terjeszteni a tömegsportot. De talán kedvezőbb a helyzet, mint, ahogy az ülésen látszott. A tanács tagjai szerint a feladat: bevonni az egyetemistákat a rendszeres sportoktatásba. Az ELTE-nek van egy testnevelési tanszéke és van egy minőségi sportklubja. A TT a kötelező testnevelés keretében, mintegy 1200 elsőmásodéves hallgató rendszeres heti foglalkozását biztosította. Gólyaversenyeket rendeztek, kiírták és részben már lebonyolították különböző sportágakban a kart- és évfolyambajnokságokat. Ezeken a versenyeken azok a hallgatók vettek részt, akik nem sportolnak ugyan versenyszerűen, de azért szeretnek „mozogni”. Azok a hallgatók pedig, akik komolyan akarnak foglalkozni kedvenc sportágukkal, a testnevelési tanszék útján jelentkezhetnek a BEAC különböző szakosztályaiba, így a testnevelési tanszék biztosítja a hallgatók tömeges sportoltatását. A BEAC pedig minden erejét a minőségi sport fejlesztésére fordíthatja. Azok a problémák, amiket a tanács tagjai felvetettek, a BEAC elnökségét is foglalkoztatják, s hogy ez így van, bizonyíték rá az a beszámoló, ami a közgyűlésen hangzott el.