Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)

1960-03-26 / 13. szám

Mozgalmi emberek és szobatudósok KISZ-szervezeteink taglétszáma állandóan nő, mind több és több társunk találja meg a helyét közöttünk. A növekvő taglétszám növekvő munkával jár, a KISZ-vezetők gondja szaporodik, mert az új tagok felvétele, a munka jó megszervezése, az emberekkel való foglalkozás több elfoglaltságot jelent. Ebből következik, hogy kevesebb idejük jut tanulásra, pihenésre, szórakozásra. Ez rendben is lenne, hiszen azért vezetők, hogy több munkát végezzenek, mint az egyszerű, „szürke” tagok. De nem erről van szó elsősorban, hanem egy helyes elv helytelen alkalmazásáról. Egyes KISZ-tagok ugyanis úgy gondolják: a vezetők azért vannak, hogy társadalmi munkát végezzenek helyettük is, végkimerülésig. Azt hiszik, a KISZ-tagsággal csak jogok járnak, kötelességek nem. Előnyöket tételeznek fel ott, ahol áldozatvállalásra van szükség. Amikor jelentkeznek, azt gondolják, itt is megélnek munka nélkül, mint néhány éve a DISZ-ben. Kijelentik, hogy ők a szocialista rendszer hívei, és egyetértenek a párt politikájával. De ha arra kerül sor, hogy hűségüket és egyetértésüket tettekkel kell bizonyítani, hirtelen-váratlan láthatatlanná válnak. A KISZ-alapszervezetek első lépéseiket teszik a közösségi szellem megerősítése érdekében, és ezek az emberek éppen az alapvető követelményt veszik semmibe: nem veszik tudomásul, hogy a közösség minden egyes tagjának kötelessége a rá eső munka elvégzése. Sokan megelégszenek azzal, hogy féléveken keresztül csak egy szót szóljanak. Nem megnyugtató, hogy egy ötvenhatvan tagú alapszervben húszhuszonöt emberre mindig lehet számítani, de a többség csak esetenként vesz részt a munkában, míg néhányan hosszú időn keresztül a fülük botját sem mozgatják. Pedig a mozgalmi munka nem öncélú időtöltés, nem is imamalom. A közösségért, a közösségben végzett munkának is megvan az öröme, amit nem pótolhat sem pénz, sem tudóskodó bogarászgatás. Ezeknek a KISZ-tagoknak a magatartását csak rosszallani lehet. Passzivitásukat, nemtörődöm viselkedésüket semmi sem menti. Még a tanulmányi munka sem. Mert legtöbbször erre hivatkoznak. Társadalmi munkát szerveznek? Ők nem jelentkeznek, mert másnap be kell számolniuk valamelyik órán, vagy éppen dolgozatot írnak. Politikai előadás van? Nem hallgatják meg, mert halaszthatatlan elintéznivalójuk akadt. A közösség gondjait vitatják meg taggyűlésen? Ők nem szólnak hozzá, mert számukra unalmas a téma. Akármilyen akcióról, tennivalóról van szó, ezer és egy kifogást találnak, csak ne kelljen valamit tenniük a közösségért. , Időnként aztán azzal védekeznek, hogy tanulni jöttek az egyetemre, és nem akarják az idejüket elfecsérelni. Igazuk van? Látszatra igen, mert ha megvizsgáljuk a tanulmányi eredményeiket, látjuk, hogy átlagon felüliek. Ha megkérdezzük oktatóikat, lelkesen mondják: az én óráimon mindig nagyon jól szerepel, dolgozatai is elmélyült munkáról tanúskodnak. Ezt hallva csak örülhetünk. Hát hogyne! Vannak olyan KISZ-tagjaink, akik szorgalmukkal — és tudásukkal is — elképesztik tanáraikat — és talán társaikat is. De ha végiggondoljuk, hogy milyen áron jutottak el az élvonalba, egy kis üröm is vegyül örömünkbe. Ezek a társaink a mozgalmi munkában legjobb esetben is csak tesséklássék vesznek részt, de már egyetemi éveikben tudományos munkával foglalkoznak. A diploma megszerzése után pedig beülnek a kutatóintézetek íróasztalai mögé, és könyveik közé továbbra is fütyülközösség és a világ dolgaira. szaktudású kutatók de csak félemberek. Mert hiába a nagy szakmai tudás, ha hozzájuk nem ér fel „plebs”, a közösség gondja, ha életüket úgy élik le, hogy elefántcsonttornyukból kizárják a politikát és nem vesznek tu bajva neki Alapos lesznek,do mást hazájuk és a nagyvilág eseményeiről. Szobatudósok lesznek, akiknek a társadalom — a szocialista társadalom, amely a tanulási lehetőséget biztosítja — nem sok hasznát veszi. Ugyanakkor a közösségért dolgozók energiájából nem futja mindenre, amit csinálniuk kellene: még több tanulásra, tudományos munkára, művelődésre és szórakozásra, gyűlésekre és társadalmi munkára, Így aztán rendszerint megbomlik az összhang, eltolódnak az arányok. Azt kérdezhetik: miért ne tanulmányozhatná egy KISZ-vezető is a szakirodalmat, miért ne kísérhetné figyelemmel a legújabb kutatási eredményeket? Megakadályozzák talán, hogy gyarapítsa általános műveltségét, elmélyítse ideológiai ismereteit? Nem, dehogyis! Csak éppen ideje nincs, hogy képességeit kibontakoztassa. Pedig a KISZ- vezető is szereti a szakmáját, benne is van hivatásérzet! Nem is ezzel van baj, hanem az igazságtalan munkamegosztással. A „funkcionáriusok” szeretik a mozgalmi munkát, kötelességüknek tartják ennek elvégzését. De szeretik a szakmájukat, az irodalmat, művészeteket és a tudományos munkát is. Minden KISZ-tagnak egyformán vannak jogai és kötelességei. Senki nem húzhatja ki magát a közösség munkájából azzal, hogy ő tudósnak készül. Különben sem ér sokat az olyan „tudós” munkája, aki kortól és társadalomtól függetlenül próbál igazi tudományos eredményeket elérni. Ha nem ismeri — vagy nem veszi figyelembe — a munkája iránti követelményeket, légüres térben mozog. Marxista világnézet, gyakorlatiasság, sokoldalú tájékozottság — úgy hiszem ezek a követelmények elengedhetetlenek a jövő tudományos dolgozóinál. És abban, hogy ezeknek megfeleljenek nagyratörő társaink, az ifjúsági szervezet, a közösségi munka nem hátráltatja, hanem — nyugodtan állíthatom — segíti őket. Todero Frigyes Elkészültek a négynapos jubileumi ünnepségek tervei Május 12-én ünnepi közgyűlés nyitja meg a 325. évforduló eseményeit Huszonöt évvel ezelőtt 1935-ben nagyszabású ünnepségek színhelye volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Fennállásának háromszázadik évfordulója alkalmából a díszünnepségen megjelentek az akkori legnevesebb közéleti személyiségek. Elhangzottak a díszes ünnepi beszédek, köszöntötték a jubiláló egyetemet, a tudomány fellegvárát, amelybe akkor, 1935-ben munkás- és parasztfiatal csak egészen kivételesen tehette be lábát, mint egyetemi polgár. Most ismét jubileumra készülünk, a háromszázhuszonötödikre. A rektori hivataltól nyert értesülésünk szerint a a jubileumi ünnepség részletes tervei elkészültek. Az ünnepi közgyűlés a jubileum napján lesz, május 12-én délelőtt 10 órakor. Az ünnepi beszédet dr. Ortutay Gyula, egyetemünk rektora tartja, majd az üdvözlő levelek és táviratok felolvasása után kiosztják a díszdoktori okleveleket. Ugyanezen a napon nyílik meg a bölcsészkaron az Eötvös Loránd Tudományegyetem Története című kiállítás, amelyen a vendégeket dr. Székely György rektorhelyettes fogadja. Központi tudományos ülésszak nyílik meg május 13-án az egyetem aulájában. A 9 órakor kezdődő ülésszakon dr. Lengyel Béla tudományos rektorhelyettes megnyitója után az alábbi előadások hangzanak el: dr. Erdey-Grúz Tibor egyetemi tanár: A természettudományi kar tudományos eredményei és a nemzetgazdaságban betöltött szerepe. Dr. Kádár Miklós egyetemi tanár: Az állam és jogtudományi karon folyó szocialista jog oktatásának fejlődése és a tudományos munka felszabadulás utáni eredményei. Dr. Horváth Pál egyetemi docens: A haladó ifjúsági mozgalmak története egyetemünkön a XX. században. Ugyancsak május 13-án tartják mindhárom karon a kari tudományos ülésszakokat, amelyek programjának ismertetésére későbbi számunkbam visszatérünk. Most lenne 50 éves Földes Ferenc. A harminckettedik évében járt, mikor a büntetőszázad behívója elsodorta s aztán megölték. De életének, tetteinek nyoma itt él a jelenben. Lapozgatom világoskék borítású könyvét, „A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon” a címe. — Ifjú értelmiségi, tanárember az írója ennek a könyvnek — mondotta Debrecen környéki tanító barátom tizenkilenc éve, 1941-ben. Nem tudhatta, hogy is tudhatta volna, hogy Földes Ferenc nemcsak fiatal tanár, hanem az illegális kommunista párt tagja, a függetlenségi mozgalom egyik kommunista szervezője. A kék borítású könyv most itt hever az asztalomon. Úgy forgatom lapjait, úgy olvasom szigorú pontosságú kíméletlen adatait, mint egy idegen világ zord valóságáról érkezett messzi híradást. Idegen, tűnt világ árnyéka lett minden szám, minden adat, egy örökre halott korszak bűnlajstromának egymásra hulló oldalai. Mégis a jelennek üzen itt minden szó, minden mondat. Munkás fiúkhoz szól, akik a szegedi Tisza-parton a jó márciusi napsütésben fel-alá járkálva A kék könyv forgatják az egyetemi jegyzetet, ifjú tanárokhoz, akik óravázlat fölé hajolnak, a böszörményi paraszt gyerekből lett mérnökökhöz, akik lakóházak tervein töprengenek. Földes Ferenc, a meggyilkolt forradalmár a múltról beszél és a jelennek szól. Adatai közül idézzünk egyet: „Az ipari munkások 10—17 éves gyermekei közül középiskolában minden ISO-, felsőkereskedelmibe minden 430., képzőbe minden 618. jut be.” Ezek a tények valóban beszélnek. A szegényparasztság és munkásság részesedése az egyetemi és a főiskolai oklevelek számában 5,4 százalék. A birtokos osztály és a polgárság részesedése 94,6 százalék.” És az adatok lazító megjegyzés-nélküliségében talán még keserűbb hatása van a tömör, éles zárszónak. Mondja, hogy a szegény néprétegek kultúrkérdése csak kulturális síkon nem oldható meg. Tehát marad a társadalmi megoldás, amelynek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a szegényparaszt és munkás rétegek társadalmi arányuknak megfelelően részesüljenek a kultúrából. „Társadalmi megoldás” ez volt a legtöbb, amit 1941- ben Földes Ferenc egy Magyarországon legálisan megjelent könyvében leírhatott. És ezzel üzen a jövőnek, amelyet már nem érhetett meg, s amely ma a jelene a munkás-paraszt hatalomnak. Nem tudom hol oldatja most a buksi Földes Ferenc könyvét akkor ideadta. Bizonyára ő is őrzi otthon a kék borítású könyvet, bele-bele lapoz néha, hogy a tegnap éjszakáját visszaidézve még erősebb fénnyel érezze szemén a jelen világosságát. Mi lenne, ha a régi könyvet forgatva egy-egy tanyai, vagy akár városi tanító visszalapozna a régi osztálykönyvekbe és megpróbálná a maga kis körében elvégezni azt, amit Földes Ferenc egy ország adatain próbált. S mi lenne, ha a vén és kopott adatok mellé oda kerülne a mai jelentés, ezernyi apró adatból összerótt felelet szállna a jelenből a mártír író művére. Hatalmas lecke lenne s méltó a tanár emlékére, aki oly hittel hitte, oly bátran segítette kivívni a szocialista jelent. Bárdos Miklós i Egyetemi Színpad műsora Április 1-én, pénteken 5 és fél 8 órakor ,,Fantasztikus utazás”, szovjet színes film. Belépődíj: 3.30 Ft. Április 5-én kedden („A” béri.) és 7-én, csütörtökön („B” bérf.) este 8 órakor „Kórushangverseny”. Egyetemi hangversenybérlet sorozat, 12. előadása. A műsort ismerteti: Szöllőssy András, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Közreműködik: A Lórántffy Zsuzsanna utcai zene- és énektagozatú általános iskola kórusa, vezényel: Csík Miklós, a Fodor kamarakórus, vezényel: Fodor Lajos és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ének- és zenekara, vezényel: Baross Gábor. Műsoron: Händel, Marensio, Dowland, Costeley Kaldaia, Hassler, Scandelli, Certon, Giorgini, Kodály, Bartók, Mihály András kórusművei. Minden jegy bérletben elkelt. KORRIGÁLÁS Egyre messzebb nyúlik a pesti rakparton az a vésroncsokból álló sor, melyet a felrobbantott Erzsébet-híd megmaradt hídfőjéből „épít” egy vízen úszó daru. A hatalmas rozsdás vastömbök valamikor lenyűgözőek lehettek, most így felaprítva viszont oly esetlenek, használhatatlanságukban oly sajnálatraméltók, hogy egykori félelmetességük ma már csak kíváncsi csodálkozást vált ki. Egy fiú és egy lány sétál el mellettük, egy-egy pillanatra megállnak, s érdeklődéssel nézik a roncsokat. Mintha keresnének valamit rajtuk, egyszer csak egy széles nagy lap előtt megállapodnak. A fiú izgatottan kutat a majd igazi diadalhoz illő csatakiáltással előránt egy darab krétát. Megfelezik. A lány rajzolja a szívet, a fiú írja bele a kezdőbetűket. R. A. D. I. Azután pár lépést hátrálnak, s onnan szemlélik a nagy művet, majd lassan tovább mennek. Szerencsére azt már nem látják, ahogy egy tíz-tizenkét éves srácokból álló csapat utánuk pár perccel ugyanitt, ugyanilyen lelkes örömmel rajzol a meglevő négy betű elé egy F-et, fölé pedig egy másik szót, s a felirattal együtt üvölti át Budára HAJRÁ F.R.A.D.I.! A felhők mögül előcsillan s velük nevet a tavaszi napsugár. — gyuszi — zsebében, belőle — Megalakult az Ifjúsági Érdekvédelmi Bizottság. Saótsajonlói rászorultak és szégyentelen kérvényezők ! A bölcsészkar félemeletén láttam meg először a félíves plakátot. „Figyelem! " Megkezdte működését az I . Ifjúsági Érdekvédelmi Bizottság. Minden nap délután ügyes életet tart a KISZ VB-n. Szociális problémátokkal keressé! | tek fel!” |! A hallgatók szociális ügyei- 11 vet hivatalból a karok szociális előadói foglalkoznak. Munnkájukat a kari szociális bizottság segíti, melyben rendszerint egy professzor vagy |! idősebb oktató, a pártszerve- 1 zet megbízottja, a kollégium igazgatója és a KISZ-szerve- | zet, valamint a diákotthon szociális felelőse vesz részt. Az előadók és a bizottságok eddigi működéséről csak elismeréssel szólhatunk, lelkiismeretes munkát végeztek ... —... mégis, hogy mennyire helyes és időszerű volt az Érdekvédelmi Bizottság újbóli felállítása, azt mutatja, hogy néhány nap alatt igen sokan fordultak hozzánk segítségért — mondja Torzsa István tanársegéd, a bizottság vezetője, a KISZ VB szociális felelőse. — A cél: segíteni. Dehát segített a hivatalos előadó is, ha hozzá fordultak. Vagy az Érdekvédelmi Bizottság az előbbitől függetlenül kezeli a hallgatók szociális ügyeit? — A célt, inkább úgy fogalmaznám meg, hogy: a nyugodt tanulás biztosítása. Ami a munkánkat illeti, az nem választható teljesen el a hivatalos előadóétól, mert éppen ez az egyik legfontosabb feladatunk: segíteni a szociális előadó munkáját. És ez a segítség igen sokrétű lehet, mert a bizottság tagjai szoros kapcsolatot tartanak a hallgatókkal, sőt többen maguk is diákok és így jobban megtalálják, hogy kinek, hol és hogyan kell segíteni. Ez azt jelenti, hogy mintegy előkészítjük az anyagot, s a szakszociális bizottság ülésén, az illető hallgatók körülményeit alaposabban ismerve, reális véleményt mondhatunk a kérés indokoltságáról. A másik, ami szorosan idekapcsolódik: felkutatni azokat a hallgatókat (állami gondozottakat, árvákat, félárvákat, nyugdíjas szülők gyermekeit és családos hallgatókat), akik segítségre szorulnak. Torzsa elvtárs nem véletlenül használta a „felkutatni” szót. Eddig már számos esetben bebizonyosodott, hogy éppen azok nem kémek (nem mernek kérni?!), valamilyen segítséget, akik a legjobban rászorulnának. Dehát nem kérnek, inkább küszködnek és kínlódnak, mert szégyenlősek, vagy gátlásaik vannak ... Az egyik férjezett hallgatónő gyermeket vár. Kért és kapott rendkívüli szociális segélyt — kétszáz forintot. Csak? Csak. Ugyanis nem merte (szégyellte?!) megírni a valóságot, ti. hogy gyermeket vár. Valami mással indokolta kérését... Sajnos, azonban vannak olyan hallgatók is, akik nem szégyenlősek és gátlásaik sincsenek, hogy szociális segélyért folyamodjanak. Hogy pillanatnyilag rászorultak-e vagy sem, azt most nem itt vitatom, mert mindkét eset csak súlyosbító körülmény azok számára, akik elisszák (!) a szociális segélyt és „fejedelmi” borravalót adnak a pincérnek. Elítélendő az is, hogy valaki csak (!) azért kér segélyt, hogy 1800 —2000 forintos kabátot vegyen, mert az olcsóbb talán már nem is kabát. Egyesek azon háborognak, hogy nem telik francia krémesre és a rendkívüli segélyből a legújabb fazonú tűsarkú cipőt veszik meg. Hogy hány pár cipője van? Oh, ez csak a második... Piros tűsarkú cipő — vagy háromszáz forintért, így már mindjárt érthető, hogy ez miért csak (!) a második. Tévedés ne essék! Nem azt akarom mondani, hogy ne azt vegye meg az ember, ami szép, ami jó, ami tetszik. De talán lehetne egy kicsit meggondoltabban költekezni (esetleg elgondolkozni azon, hogy hogyan jutott a pénzhez) és így is lehetne szépet és jót venni és akkor talán a piros tűsarkú sem törné fel a sarkat és arról a drapp körömcipőről sem derülne ki, hogy egy számmal nagyobb, mint kellene... Szóval vannak ilyen hallgatók is — ha nem is sokan — akiknek egy-egy kérvénnyel sikerült megtéveszteni a szociális ügyintézőket. S e kevesekhez tartoznak még azok is, akik az indokoltan juttatott segélyt elpocsékolták. Megszüntetni az ilyen visszaéléseket: érdekvédelem. A többség érdeke. S a bizottság feladatának tartja az ilyen jelenségek felszámolását, s ez a hallgatók segítsége révén sikerülni fog. Az Ifjúsági Érdekvédelmi Bizottság munkaterve fekszik előttem. Kilenc pontban összefoglalva azok az elgondolások, amelyek nemcsak egy-egy alkalmi segélynyújtást jelentenek majd, hanem állandó törődést, rendszeres támogatást az arra rászoruló hallgatóknak. Kiragadtam néhány szempontot a munkatervből. Például a 2. pont: „Felmérendő a budapesti munkás- és orvosztszármazású hallgatók helyzete.” Felelős: Grits Ida. (Folytatjuk.) Poszlay — Koratavaszi illatok — Isteni illata van a kölnijének Mancika! — Nem kölni. Éjhagyma...