Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)

1960-03-26 / 13. szám

1960 MAR 2 g. $tT\ BUDAPEST mk mt&iim, \ j $ II. ÉVF. 13. SZÁM. 1960. MÁRCIUS 26. ÁRA: 50 FILLÉR. AZ EÖTVÖS LORAND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA IliSilMP mémmsmimm % Mozgalmi emberek (2. old.) A bíráló cikkekről (3. old.) Az őrült (4. old.) A „vidék-probléma" — Vallás és politika — A társadalmi munkáról| Nemes Dezső elvtárs a Ráday-kollégisták között A Ráday utcai kollégium­ban kedden este baráti be­szélgetés zajlott le Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja és a kollé­giumi lakói között. Ez a ren­dezvény része volt annak az akciónak, amely azért indult, hogy politikusabbá válljék a kollégiumi élét. Nemes De­zső elvtárs azzal kezdte, hogy bizonyos fokig elégedetlen a neki feltett kérdésekkel. A kérdések túl általánosak, át­fogók. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az egyetemet GYŐRI D. BALAZS: Pályaválasztás és hivatástudat Címmel rendezett jólsikerült Bake tot a József Attila KISZ- alapszervezet. A bevezető előadást Komor Hona elvtársnő, a Német In­tézet adjunktusa tartotta. A fiatal tanárok első iskolai évéről beszélve három fő kérdés köré csoportosította mondanivalóit. Szólt az is­kola tanári kollektívájába való beilleszkedés, az órák­ra való felkészülés és az osz­tályzás problémáiról. Az előadást követő élénk Vita megmutatta, hogy meny­nyire érdekli az iskolai mun­ka a hallgatókat. Minden év­folyamból akadtak hozzászó­lok, nemcsak a negyedévesek érdeklődtek. A felszólalók beszéltek a fiatalok túlterhe­léséről, a vidéki tanárok to­vábbfejlődési lehetőségeiről, a tanári munka anyagi megbecsüléséről, a koedukáció előnyeiről és hátrányairól, Valamint számos más kérdés­től. Valamennyien egyetér­tettek abban, hogy a jövőben növelni kell a tanári hivatás­­tudatot a bölcsészkarra jelent­kezők körében. Tekintettel arra, hogy sok kérdés nyitott maradt, né­hány KISZ-csoport úgy dön­tött, hogy csoportvita kere­tében folytatják a téma meg­beszélését. Kiss Laura TAVASZ Wár hóvirággal simogatod arcod, és szempilládhoz fűszálak ütődnek, a tél visszhangját füledben sokallod, és elkergetnél makrancos felhőket, hogy ne zavarnák telet űző kedved, és megállj-t szólhass settenkedő szélnek, mert ibolyái félnek még a kertnelt, de szemeid már kankalint ígérnek. áriáját fúrná fű az ég fele, Lf — de arcod érzi, s megremeg bele. Suhanc nap kerget felhőnyájakat, — lágyan simítja, félve válladat. Ibolya szirmát bontogatni készül, — de kebled érzi, gyönge szára szédül, A rügy pattanni, fényre törni fél, — halk zsoltárt mormol lábadnál a szél. végzettek „vidék-problémájá­ról”. Nemes elvtárs röviden válaszolt: — Nem jó. Sok fiatal még mindig húzódozik a vidéki élettől, elmaradott­ságra, a kulturális élet hiá­nyára hivatkozik. Ezek a fia­talok joggal kívánják a kul­turális előrehaladást, de mégsem érzik hivatottságuk­­nak az elmaradottság le­küzdését. Pedig ez nemcsak a pedagógusok, hanem min­den egyetemet végzett fiatal elsőrendű kötelessége. A következő kérdés feltevő­je azt kívánta megtudni, hogy milyen származásúnak tekinthetők a munkás-paraszt értelmiségiek gyermekei? — Ez nyilvánvalóan erőltetett kérdés — hangzott a vá­lasz. — Az értelmiségi szü­lők gyermeke értelmiségi származású lesz. De a szár­mazás kérdése nem döntő je­lentőségű kérdés, csupán át­meneti jelentősége van. A perspektíva: az osztályok el­tűnése. A kommunizmusban nem lesznek osztályok, csak dolgozók. A következő kérdés a val­lással foglalkozott. Erre vá­laszolva Nemes elvtárs el­mondotta, hogy a vallásos gondolkodásnak mély társa­dalmi gyökerei vannak, s ne­künk kommunistáknak ezzel számolni kell. Mi eszmeileg harcolunk a vallás ellen, mert ellenkezik meggyőző­désünkkel. Ugyanakkor ál­lamunk jelentős anyagi esz­közökkel támogatja az egy­házakat, mert «zok egy csök­kenő. de még hosszú ideig fennálló tömegszükségletet elégítenek ki. Azonban a tö­megek még létező őszinte val­­lálosságát meg kell különböz­tetnünk egyesek politikai színezetű vallásosságától. Sokan vannak — főleg a le­tűnt uralkodó osztály marad­ványai közül, akik a vallásos érzést arra használják fel, hogy így érzékeltessék fenn­tartásukat a rendszerrel szemben. Ezek az emberek nőm istenhitből, hanem rendszerellenességből vallá­sosak. Jól tudják, hogy mi­nél hatékonyabb a szellemi felszabadulás, annál re­ménytelenebb az ő helyzetük. Az egyetemisták társadalmi munkaakcióiról Nemes elv­társ azt mondta, hogy az ilyesféle munkaakció min­denféle szempontból hasz­nos. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne menjen az alap­vető feladat, a tanulás ro­vására. Irányelv legyen: mindenki végezzen társadal­mi munkát, arányosan osszuk meg a feladatokat. A továbbiakban Nemes elv­társ foglalkozott a nyugati országok értelmiségének hely­zetével, a várható oktatási reform főbb célkitűzéseivel, a Népszabadság szerkesztésé­vel kapcsolatos egyes kérdé­sekkel. A hallgatók őszinte lelkesedéssel köszönték meg Nemes elvtárs közvetlen, ba­ráti szavait. (Drábik) K ulturális forradalmunk csak úgy bontakozhat ki teljességé­ben, ha a tudományos képzést és nevelést összekapcsoljuk az ideológiai képzéssel. A száktu­dományokat a dialektikus ma­terialista világnézet alapján kell elsajátítanunk és ennek az egységnek az alapján kell a gyakorlatban hasznosítanunk. Az elmúlt években kevés gondot fordítottunk az ideoló­giai nevelésre. Ennek káros ha­tását tapasztalhatjuk a tudo­mányokban, a művészetekben, az emberek gondolkodásában, de elsősorban az ifjúság neve­lésében. — Csak 50 fillér! Megjelent az Egye­temi Lapok leg­újabb száma. Szép­ségversennyel az Egyetemi Lapok! Szolid, de mégis erőteljes hangon minden szombaton délben ilyen és eh­hez hasonló monda­tokat hallunk a bölcsészkari menzán. S a komoly tekinte­tű fiatalember kar­járól egyre jobban fogy az újságköteg. Pár percre félre­hívom az egyik tá­voli üres menzaasz­,,SZÉPSÉGVERSENNYEL AZ EGYETEMI LAPOK!“ tálhoz — s bár tu­dom, hogy ezzel elég­gé rontom az üzle­tet, egy kissé kikér­dezgetem. — Hány újságot adsz el szombaton­ként a déli órák­ban. — Átlag 150 újság megy el délután két óráig. Ha esetleg megmarad egy pár, azt hétfőn az évfo­lyamon még köny­­nyen elsütöm. Szabó Győző és az egyik törzsvendég — Mi a tapasztala­tod a menzai árusí­tással kapcsolatban. — Érdekes, hogy a leányok kultúrigénye nagyobb, ők soklcal inkább veszik a la­pot. A fiúk már csak éhségük minél előbbi lecsillapításá­ra gondolnak. — Mikor fogy a leggyorsabban az új­ság? — A menza veze­tősége az utóbbi idő­ben hathatós intéz­kedéseket tett a túl­zsúfoltság megszün­tetésére. Most már egyre kevesebben áll­nak az asztalok kö­rül és egyre keve­sebben lesik mohó izgatottsággal az ülök és étkezők min­den mozdulatát. Pe­dig eddig a vevőim jórésze ezekből a várakozó hallgatók­ból karült ki. Per­sze van egy állandó és jól kialakult gár­dám az úgynevezett törzsvendégeim, akik, ha esetleg ebédelek, még fel is keresnek az újságért. Egyéb­ként ha már itt tar­tunk, érdemes meg­jegyeznem, hogy milyen furcsa a vásárlási pszicholó­gia. Ha ugyanis kí­nálom az asztalnál a lapot, egy-két em­ber vesz. De amikor leülök ehhez az asz­talhoz ebédelni, ke­zembe veszem a la­pot és olvasom, rög­tön újabb vásárlóim akadnak. Beszélgetés köz­ben újabb hallgatók jönnek asztalunkhoz, újságot kérnek. Be­fejezzük a társal­gást ■ Szabó Győző­vel, aki egyébként ci­vilben elsőéves ma­gyar—olasz szakos hallgató, s egy pil­lanat.. múlva már új­ra hallom a jól is­mert mondatokat. — Csak 50 fillér' Ifjú falukutató’• nyilatkozatával a" Egyetemi Lapok legfrissebb száma. Bakonyi István Különösen a vallás kérdé­sében szembetűnő az ideo­lógiai képzetlenség. Vitatkozni csak úgy lehet, ha az ellenfél álláspontját-is ismerjük, ha a mi világnéze­tünk — a dialektikus materia­lizmus — szilárd talaján állunk mindkét lábunkkal. Ez utóbbi kérdésben nincs is nagy hiány, de ha vitakozni próbálunk a vallás tételeivel, csakhamar rá­döbbenünk arra, hogy valjás­­törtérieti érveink nem megala­pozottak. Az egyetemek és fő1 iskolák hallgatóinak céltudato­sabb materialista világnézeti nevelése szükségessé teszi, hogy mindenekelőtt az ideológiai tanszékek ok­tatói és általában az okta­tói testület alaposan tájé­kozott legyen a vallások történeti kérdéseiben, ezeknek társadalmi szerepét ismerje. Anélkül, hogy.feltár­nánk az ateizmus fejlődésének főbb vonalait, nem vitatkozha­tunk a proletár ateizmus érde­kében. A marxista valiáskriti­­ka elvi kérdéseit csak ezekkel párhuzamosan fejthetjük ki ‘ r»n ggyőzően és eredményesen. A Művelődésügyi Miniszté­rium ilyen meggondolással bíz­ta meg egyetemünk filozófiai tanszékét, hogy szervezzen két féléves tanfolyamot a vallások és az ateizmus történetéről. Az első félévben a vallásokkal és az ateista mozgalmakkal is­merkednek meg az oktatók a máso­­forra­­vallás­kritikai problémákat tárgyal­ják meg. A tanfolyam február 6-án kezdődött. Minden második szombaton tíztől egy óráig a bölcsészkar X-es termében há­rom témából álló előadást hall­gatnak végig az oktatók. Há­rom előadás után konzultáció­kon beszélik meg a problema­tikus kérdéseket. A konzultá­ciókon is élénk az érdeklődés, sok érdekes és tanulságos kér­dés hangzik el. A tanfolyamot egyetemünk filozófiai tanszéke szervezte. Háromszáz hallgatója van, pedig önkéntes jelentke­zés alapján indult. A rész­vevők többsége filozófiai és politikai gazdaságtan­­oktató, valamint a tudományos szocia­lizmus tanszékek dolgozói. Az előadásokon képviseltetik ma­gukat a pártiskolai tanszékek oktatói, a társadalomtudomá­nyi — filozófiai, történettudo­mányi, közgazdaságtudományi, állam- és jogtudományi, iro­dalomtörténeti. pedagógiai és lélektani kutatóintézetek mun­katársai. a TIT előadói és a vidéki egyetemekről egy-egy oktató. Az előadásokat nagy érdek­lődés kíséri, éppen ezért mag­netofonszalagon rögzítik az el­hangzott előadásokat, hogy a vidéki újságírók, tanárok és mások is megismerkedhesse­nek vele. A tanfolyam hallgatói jegy­zetet is kapnak, hogy a hallot­takat jobban rögzíthessék. Ez lesz az első ilyen jelle­gű összefoglaló, tehát út­törő jellege van. Három részből áll. Az első rész április hónapban készül el, a másik kettőt is kézhez kapják a hallgatók a jövő tan­év elejéig'. Az előadásokat a legjobban képzett tanárok tartják — kö­zülük több egyetemünk okta­tója. A jegyzeteket is ez a tes­tület készíti el. M. M. francia forradalomig. A dik félévben a francia dalomtól kezdődően a ÜNNEPSÉG A FELSZABADULÁS * 15. ÉVFORDULÓJÁNAK 1ISZÍELL1LRL Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hazánk felszaba­dulásának 15. évfordulója alkalmából 1960. április 1-én, pénteken délelőtt tíz órakor az egyetem színháztermében ünnepséget rendez. Ünnepi beszédet Pölöskei Ferenc az egyetemi MSZMP végrehajtó bizottságának titkára mond. Műsor: Ady Endre „A Tűz csiholó ja” előadja: Sólyom Katalin az egyetemi szavalókör tagja. Mihály András: Védd a békét ifjúság! (kantáta). Sosztákovics: Dal az erdőkről (oratórium III. IV. V. té­tel) előadja: az Egyetemi Énekkar és az Egyetemi Kon­certzenekar, valamint a Bezerédy utcai iskola últör..kórusa. Karigazgató: Czigány Tibor. Vezényel: Baross Gábor, szó­lót énekel: Csapó Károly. Jankovicb Ferenc: Budapestre. Előadja: Buzsáki Ilona. Pillanatképek a Hansági építőtáborból, táncjáték öt kép­ben. bemutató előadás. Irta, koreográfiáját tervezte és be­tanította: Gyapjas István. Zeneszerző: Kocsár Miklós, díszlettervező: VVegenast Róbert, vezényel: Baross Gábor. Előadja az Egyetemi Tánccsoport. A proletár ateizmus érdekében

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék