Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1966 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1966-05-05 / 9. szám

8 ANAKREÓNTÓL RITSZOSZIG MEGSZOKTUK már az el­múlt években, hogy egyes nyelvi tanszékeink vállalkozó szellemű hallgatói évről évre változatos programú, sokat nyújtó nemzeti napokkal ör­vendeztetnek meg bennünket. Összeül ilyenkor tíz-húsz le­endő olasz tanár vagy klasszi­ka-filológus, és elhatározza, hogy előadásokat rendez, ki­állítást, filmvetítést és ama­tőr színielőadást, bemutatva az általuk tanulmányozott nép kultúrájának sok-sok érde­kességét, vagy újdonságát, számot adva szorgalomról, szervezőkészségről, lelemé­nyességről, írói és színészi képességekről egyaránt. AZ IDÉN ELSŐ ÍZBEN a latin és görög tanszékek hall­gatói is részt kértek az ilyen­fajta megmozdulásokból: az antikvitás és napjaink kul­túrájának kapcsolata jegyé­ben görög—latin hetet ren­deztek Az eseménysorozat megnyitásakor Trencsényi- Waldapfel Imre tanszékve­zető professzor hangsúlyozta: " Ezek az előadássorozatok lassan a szellemi vetélkedő egyik formájává válnak, az­zal a különbséggel, hogy itt nem az egyéni szereplés a döntő, hanem az egyes tanszé­kek hallgatóinak kollektív munkája, egységes produkció­ja. Mindenfajta szakmai el­fogultság nélkül mondhatom, hogy a görög—latin hét prog­ramja igényes és változatos, semmivel nem marad el a testvértanszékek hasonló jel­legű rendezvényeitől. A MEGNYITÓ ELHANG­ZÁSA után levetítették a mo­dern görög filmművészet egyik legkiválóbb alkotását, Kakoyannis világhírű Élektra­­filmjét, Iréné Papas­szal a főszerepben. Remekműről ne­héz el nem koptatott szavak­kal szólni, méginkább, ha ezt már sokan megtették előttünk. Mi inkább csak di­csérni szeretnénk az ötletet és megköszönni a rendezők­nek, hogy ismét élvezhettük ezt a mesterien filmvászonra komponált tragédiát. MÁSNAP A XI. TEREM­BEN dr. Falus Róbert egy­ docens tartott nagy érdeklő­déssel kísért vetítettképes elő­adást görögországi élményei­ről. A képek felvillantották a mai Görögország hétköznapja­it, lakóinak életét. A programot szerdán egy jól sikerült aquincumi ki­rándulás tette változatosabbá, csütörtökön pedig tudomá­nyos diákköri ülésre került sor. Bollók Jánosnak az egyiptomi Isis himnuszok­kal foglalkozó előadása után izgalmas vita alakult ki, amelyben a megjelent okta­tók is aktívan részt vettek. „ERŐS ÉS ÁMOR­’ CÍM­MEL klasszikus szerelmes ver­sekből készítettek irodalmi összeállítást a hallgatók, elő­adásukban felcsendültek Anakreón, Sappho, Catullus és Horatius versei. Dimitriosz Hadzisz, a ha­zánkban élő görög költő vezette be az „Új Görögor­szág” című irodalmi estet, amelyen a hallgatók neves előadóművészek társaságában a mai görög líra legkiválóbb verseit adták elő, a nemrég megjelent Kövek c. antológia alapján. Szeferisz, Ritszosz és a többi költők versei az újgö­rög líra árnyait sokszínűsé­géről tanúskodtak, a lemezről felhangzó zeneszámok pedig arról, hogy a görög zeneszer­zők is új úton haladnak. A GÖRÖG—LATIN HÉT záróakkordja amatőr színi­­előadás volt, amely néhol ta­lán már túl is emelkedett a műkedvelő színvonalon. Plau­tus Miles gloriosus c. víg­játékának egy részletét ad­ták elő a harmadéves latino­sok (sartinák László, Orbán Adorján, Horkay Ágnes, Kar­­say Orsolya, Varga Anna), Szörényi László rendezésében, Reviczky Béla Catullus-ver­­sekre írott, ihletetten lírai kísérőzenéjével. A szép ar­chaikus csengésű latin nyel­ven előadott drámarészlet, főleg a kitűnő színészi alakítá­sok révén, még az esetleges nyelvi nehézségek ellenére is mulatságos élményt nyújtott a nézőknek. Moldoványi Ákos Egyetemünkön járt Péter János külügyminiszter Világbéke és Vietnam — Kállai Gyula Afrika—Ázsia körútja Tekintélyünk az ENSZ-ben Egyetemünk KISZ-szerveze­­tének meghívására, az Egyete­mi Napok keretében április 26-án ellátogatott hozzánk Péter János, hazánk külügy­minisztere, hogy a hallgató­kat érdeklő külpolitikai téma­körök, s az ezzel kapcsolatos kérdések alapján külpolitikai konzultációt tartson. Bevezetőjében kiemelte: őszintén, egyszerűen, közvet­lenül kíván beszélni, meg­osztva a hallgatókkal az álta­la szerzett személyes tapaszta­latokat is. Ugyanakkor fi­gyelmeztetett arra, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet megítélése rendkívül bonyo­lult feladat. Az indonéziai erők mérkőzése, a ghanai ese­mények az egész nemzetközi politikai életre hatást gyako­rolnak, ugyanakkor igen nagy a tét, háború és bé­ke, élet és halál kérdése forog kockán. „Volt úgy — mondotta Péter János —, amikor nem tudhat­tuk, nem kezdődött-e el már­is a harmadik világháború, s a jövő történészei nem 1964 februárját, a vietnami agresz­­szió kezdetét tekintik-e majd e háború kezdetének.” Péter János ugyanakkor rá­mutatott azokra a tényekre, amelyek a szocialista tábor erősödését, világpolitikai te­kintélyeinek jelentős növeke­dését bizonyítják. Az I. világ­háború után 20 évvel egyetlen nagyhatalom, Németország állt felkészülve az összecsapásra. Az, hogy a II. világháború után 20 évvel több ilyen fel­készült nagyhatalom van, je­lenthetné azt, hogy bármelyik pillanatban elindulhat egy ter­monukleáris összecsapás. Ma­napság pedig mégis egyre ke­vesebb szó esik erről a ve­szélyről. (Termonukleáris konfliktusoktól tartottak a po­litikusok a koreai háború ide­jén, az 1956-os magyarországi események, a szuezi, később a karibi válság kapcsán.) A hat­vanas évek elején következett be a fordulat. A konfliktusok ugyan nem szűntek me­g, de az erőviszonyok kiegyensúlyozód­tak, az Egyesült Államok te­rülete ettől kezdve sebezhető a Szovjetunió területéről. A kiegyenlítődés magyarázata mind politikai, mind pedig társadalmi síkon: kialakul a szocialista társadalmi rend­szer, amely a belső viták elle­nére a nemzetközi viták ala­kulásában egyre befolyáso­sabb. A szocialista tábor orszá­gai történelmük legfel­­emelkedőbb korszakát élik. Ezzel kapcsolatban Péter Já­nos külügyminiszter elmondot­ta, hogy a Magyar Népköztár­saság a nemzetközi kapcsola­tokban soha nem rendelkezett ilyen lehetőségekkel, mint most. Kállai elvtárs afrikai— ázsiai körútjára utalt, tekin­télyünk — s általában a szo­cialista országok befolyásának — emelkedésére az ENSZ-ben. A jelenlegi nemzetközi vitában minden konstruk­tív ötlet szocialista orszá­goktól származik — gyar­matosítás felszámolása, le­szerelés, vitás kérdések tárgyalás útján való fel­számolása. A vietnami kérdéssel kap­csolatban Péter János ismer­tette azt a II. világháború óta tartó folyamatot, amely poli­tikai magyarázatát adja az amerikai agressziónak. Hang­súlyozta: a vietnami konflik­tusnak nincs katonai megol­dása az USA számára, a szo­cialista tábornak azonban megvan a maga terve az ag­resszió felszámolására. A szo­cialista tábor három fronton harcol: 1. A VDK megsegítése katonai téren, hogy az USA veszteségei növekedjenek. 2. A Felszabadítási Front támo­gatása, hogy az USA helyzete minél tarthatatlanabb legyen. 3. Diplomáciai lépések az USA elszigetelésére. Péter János elmondotta: nem szabad, hogy megtévesz­­szen bennünket a szocialista táboron belül kialakult belső vita. A gyors átalakulások után a lassú előrehaladás ide­je érkezett el, nagy rohamok után a szívós, lassú ostrom időszaka. Egyre bonyolultabb események követik egymást, de ezek a nehezen elemezhető események természetszerűen összefüggenek az erőviszonyok kedvező alakulásával. A vita létrejötte elkerül­hetetlen szükség is: győ­zelmek sorozata után új célkitűzésekre van szük­ség, az új célkitűzések pe­dig csak vitában szület­hetnek meg. Emlékeztetett arra, hogy a munkásmozgalomban a fordu­lópontok után mindig voltak ilyen viták (XIX. szd, 1905, 1917, II. világháború után). A XIX. században ideológusok között, most — világhatalom­mal — világtörténelmi problé­mák is adódhatnak. Ki fog ala­kulni a közös és helyes front (s ez is szükségszerű), még ak­kor is, ha az ügy átmenetileg sok kárt szenved. Az ún. nehezen elemezhető kérdésekről szólva Péter Já­nos külügyminiszter még a III. világ bonyolult tüneteiről be­szélt, azokról a gyarmati sor­ból nemrég felszabadult orszá­gokról, ahol hat ugyan a mar­xizmus, de még forradalmi ideológia és forradalmi vezető réteg nélkül. Ezután a külügy­miniszter a NATO zavaros tü­neteit, Franciaország törekvé­seit elemezte. Tájékoztatója befejező ne­gyedében — külpolitikánk alapjairól szólva — kiemelte: a helyzetet végérvényes győ­zelmek igaza alapján éljük, és nem változtat már semmi a Szovjetunió sebezhetetlensé­­gén, 2. azon, hogy a szocialista országok szocialisták, 3. azon, hogy a gyarmat többé nem lesz gyarmat. Ugyanakkor nagy veszélyre figyelmeztette ifjúságunkat: az ellenséges hatalmak célja kezdetben az volt, hogy fegy­veres konfliktussal döntsék meg a szocialista rendszert. Később (1956) fegyveres belső ellenállással kísérleteztek. Jelenleg a módszerek fel­lazítására törekszenek, s az aknamunkában éppen értelmiségi, egyetemi kö­rök iránt érdeklődnek. Céljuk: ideológiai és poli­tikai hatású haszon. Végül Péter János hazánk ENSZ-ben betöltött pozíciójá­val bizonyította tekintélyünk növekedését, politikánk he­lyességét, s azt, hogy a nem velünk érző országok is kény­telenek elismerni ered­mén­ye­inket. Mint mondotta, 1957-ben az ENSZ-ben a fő támadási fe­lület voltunk, most a legfon­tosabb politikai bizottság ve­zetője hazánk küldöttségének vezetője, sőt, valószínű, hogy 1967 végén a közgyűlés elnöki tisztségét kapjuk meg. A mintegy 250 főnyi hall­gatóság figyelemmel hallgatta Péter János külügyminiszter átfogó, a felmerült kérdéseket több oldalról megvilágító, if­júságunkban bízó, a proble­matikusabb háttért is megvi­lágító beszámolóját, amiért ez­úton is köszönetet mondunk. Péter János külügyminiszter beszámolóját tartja A hallgatóság Filmbemutató - baráti beszélgetés Április huszadikán délelőtt, zsúfolt nézőtér előtt került sor az Egyetemi Színpadon Mihail Romm szovjet filmrendező nagyszabású történelmi dokumentumfilmje, a Hétköznapi fasizmus orosznyelvű kópiájának vetítésére. A film megtekin­tése után a kari MSZBT szervezet és az orosz-szakos KISZ- alapszervezet rendezésében a film szerzői baráti beszélgetést folytattak az orosz szakos hallgatókkal. Az eleven, izgalmas légkörben Mihail Romm rövid „utószava” után a diákok sok érdekes kérdést tettek fel. A találkozó a délutáni órákban ért véget. EGY­ETEMI LAPOK A diákköri titkárok tanácskozásáról A budapesti ifjúsági na­pok adta az alkalmat arra, hogy a budapesti KISZ-bizott­­ság megrendezze a diákköri titkárok tanácskozását. Ez volt az első alkalom, hogy a buda­pesti diákkörök tanár és diák vezetői összegyűltek azzal a céllal, hogy megvitassák a diákköri mozgalom elvi kér­déseit. (Tulajdonképpen a VII. országos diákköri konfe­rencia alkalmából a bölcsész­karon rendezett ankét volt az első ilyen alkalom, de az ter­mészetéből folyóan csak a társadalomtudományokban ér­dekelteket érintette.) A tanács­kozásra a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektori tanácstermében került sor, április 26-án. A bevezető referátumot Király Andrásné, a budapesti KISZ-bizottság titkára tartot­ta. Referátumában megállapí­totta, hogy a diákköri munka az utóbbi néhány évben moz­galommá lett. Bizonyítja ezt, hogy a diákköri tevékenység­nek sok új formája jött lét­re, hogy kiterjedőben van minden évfolyamra. Jelenleg Budapesten 297 diákkör mű­ködik, 530 tagozattal (szek­cióval) és 2374 taggal. Ezekből marxista diákkör csupán 30 van. Ez még ke­vesebbnek tűnik, ha tudjuk, hogy ezekből 13 a Közgazda­ságtudományi Egyetemen működik. Az előadó a tdk-k irányításáról elmondta, hogy megoszlik a KISZ és az álla­mi vezetés között. A tb taná­csok megosztott felelőssége azonban tisztázott felelősség. A KISZ-nek a diákkörök te­rületén adódó feladatairól szólva foglalkozott a tömege­sítés, illetve a minőségi fej­lesztés kérdésével, a marxista diákkörök szükségességével, valamint azzal, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinél mu­tatkozó szemérmességet le­küzdve szervezetten segíteni kell a diákkörök területén is. Hangsúlyozta, a helyi diák­köri konferenciák, a világné­zeti követelmények és a tár­sadalmilag hasznos témák je­lentőségét. Leszögezte, hogy növelni kell a diákköri dolgo­zatok publicitását és meg kell oldani a még nyitott szerve­zeti kérdéseket. A vitát különösen érdekes­sé tette, hogy éppen ebben az időben készült a Művelődés­­ügyi Minisztérium új tdk-ren­­delete. Dr. Csáki Csaba, a Közgazdaságtudományi Egye­tem korreferense arról be­szélt, hogy az úgynevezett szakszemináriumok bevezeté­sével a párhuzamos diákkö­rök automatikusan elhaltak. Ez fontos módosításokat tett szükségessé. Beszélt még a diákköri munka és az üzemi gyakorlatok összekapcsolásá­nak eredményeiről és ne­­hézségeiről. Ferencz Csaba, a Budapesti Műszaki Egyetem korreferense elemezte, hogy náluk hogyan igyekeznek dif­ferenciálni a tdk-munka kü­lönböző formáit Részletesen bemutatta azt az irányítást szolgáló hatásláncot, amely feloldani igyekszik a KISZ és az állami vezetés kettősségét és a sok kar összefogását. El­mondta még, hogy a Műszaki Egyetemen a jól dolgozó diák­köri tagok tanulmányi kön­nyítéseket kapnak. A vita során a medikusok titkára elmondta, hogy a ket­tős felelősséget jogi abszur­dumnak tartja. Egy másik fel­szólaló rámutatott hogy a diákkörök anyagi tekintetben erősen függenek az állami ve­zetéstől, mivel a KISZ lehe­tőségei igen korlátozottak. Az elhangzottak alapján ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy a diákkörök irányításá­nak elvi megoldása sürgős fel­adat; éppen ezért sajnáltuk, hogy a Műszaki Egyetem kor­­referátumában elemzett pró­bálkozás csak halvány meg­értésre talált. Elmondtuk a vitában, hogy ha mérhető len­ne, úgy a „szakszemináriu­mok” és a diákkörök fejlett­sége, elterjedtsége közt erős negatív korreláció lenne ta­pasztalható. Ez a felsőoktatás rendszerében és módszerében kívánatos tennivalókra hívja fel a figyelmet. A diákkörök erőteljes fejlődése kettős igény spontán kielégítése ér­dekében alakul így. Ha a KISZ tanulmányi munkájá­ban nagyobb hangsúlyt kapna az elsajátított ismeretek gya­korlati alkalmazásának segíté­se (szakmai gyakorlatok stb.), akkor a diákköri munka meg­szabadulhatna néhány kény­­szerűségből rámaradó feladat­tól. Ha a szakkörszerű tevé­kenységet elválaszthatnánk a tudományos diákköri munká­tól, akkor megvalósítható vol­na a tdk minőségi fejlesztése, a tudományos utánpótlásra való specializálása. Elmond­tuk továbbá, hogy a KISZ ez­zel kivédhetné azt a szemlé­leti tendenciát, amely a KISZ és a diákkörök szétválasztásá­ra irányul. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az ELTE-ről meghívot­tak közül csak egyetlen kollé­ga jelent meg. Kérdésünk: va­jon ez azért van-e így, mert nálunk ilyen gyenge a tdk­­mozgalom, vagy mert elveszí­tettük (esetleg meg sem ta­láltuk) a kapcsolatot a társ­egyetemek tdk-mozgalmával? Mindkét lehetőség sürgős ten­nivalókra utal. E. S. Hogyan kell szakdolgozatot írni? — Kész a dolgozatod? — Ne hülyéskedj. Még az anyagot sem gyűjtöttem ösz­­sze... — Te szent isten. Mi lesz veled? — Kérdezz könnyebbet. Azt hiszem, rajtam valóban csak az isten segíthetne ... — Esetleg én, noha nem va­gyok isten... — Hogyan? Mondd már! — Elárulom a titkot. Be­mész a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár irodalmi archivumá­­ba, és ...★ A beszélgetés kitalált, de az archívum valóság. A könyv­tár bibliográfiai osztályának dolgozói 1952-ben kezdték el a mintegy 80 hazai és baráti ország lapjait, újságjait fi­gyelni. Az irodalmi jellegű cikkeket, tanulmányokat, ér­tékeléseket kivágták és kar­tonra ragasztották. Ez volt az archívum alapja. Ma már a könyvtárnak járó 550—600 magyar és külföldi, főleg orosz, lengyel, angol, francia, olasz és német újságból, fo­lyóiratból gyűjtik az anyagot. A csoportosítás a szerzők ne­ve szerint történt. Minden író és költő neve után megtalál­ható az is, hogy kik, mikor és mit írtak róla, illetőleg mű­veiről. Itt kaptak helyet a különféle értékelő írások, kri­tikák és érdekes, a lexikonok-­­­ban még nem található élet­rajzi adatok. Az archívum anyagából az egyes írók, köl­tők teljes alkotói pályája könnyen összeállítható. De nemcsak írókról, hanem elméleti kérdésekről, a vers­elemzésekről, az irodalmi giccsről, a munkásábrázolás­ról, az irodalmi szociológiáról és a különféle műfajokról, a formai törekvésekről, az iz­musokról is címszavakba gyűjtött anyag áll az érdeklő­dők rendelkezésére. ★ — Mit vigyorogsz? — Idenézz... — Mi ez a nagy tömeg­pa­pír? — A szakdolgozatom anya­ga. Ma már elkezdem írni... — Óriási vagy öregem. Mond, hány hónapig gyűjtöt­ted az anyagot? — Nevetni fogsz, alig egy hétig... — Ugratsz? — Nem. Komolyan mond­tam. — Áruld el a módszered tit­kát. — Szíveken. Bemész a Szabó Ervin Könyvtár irodalmi ar­chívumába, ott mindent meg­találsz kigyűjtve, tálcán kí­nálva ... — Kösz. Örök hálára köte­leztél ... — Várj. Hova rohansz?... — Az archívumba. Szia. Karácsonyi István

Next