Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1966 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1966-05-05 / 9. szám
8 ANAKREÓNTÓL RITSZOSZIG MEGSZOKTUK már az elmúlt években, hogy egyes nyelvi tanszékeink vállalkozó szellemű hallgatói évről évre változatos programú, sokat nyújtó nemzeti napokkal örvendeztetnek meg bennünket. Összeül ilyenkor tíz-húsz leendő olasz tanár vagy klasszika-filológus, és elhatározza, hogy előadásokat rendez, kiállítást, filmvetítést és amatőr színielőadást, bemutatva az általuk tanulmányozott nép kultúrájának sok-sok érdekességét, vagy újdonságát, számot adva szorgalomról, szervezőkészségről, leleményességről, írói és színészi képességekről egyaránt. AZ IDÉN ELSŐ ÍZBEN a latin és görög tanszékek hallgatói is részt kértek az ilyenfajta megmozdulásokból: az antikvitás és napjaink kultúrájának kapcsolata jegyében görög—latin hetet rendeztek Az eseménysorozat megnyitásakor Trencsényi- Waldapfel Imre tanszékvezető professzor hangsúlyozta: " Ezek az előadássorozatok lassan a szellemi vetélkedő egyik formájává válnak, azzal a különbséggel, hogy itt nem az egyéni szereplés a döntő, hanem az egyes tanszékek hallgatóinak kollektív munkája, egységes produkciója. Mindenfajta szakmai elfogultság nélkül mondhatom, hogy a görög—latin hét programja igényes és változatos, semmivel nem marad el a testvértanszékek hasonló jellegű rendezvényeitől. A MEGNYITÓ ELHANGZÁSA után levetítették a modern görög filmművészet egyik legkiválóbb alkotását, Kakoyannis világhírű Élektrafilmjét, Iréné Papasszal a főszerepben. Remekműről nehéz el nem koptatott szavakkal szólni, méginkább, ha ezt már sokan megtették előttünk. Mi inkább csak dicsérni szeretnénk az ötletet és megköszönni a rendezőknek, hogy ismét élvezhettük ezt a mesterien filmvászonra komponált tragédiát. MÁSNAP A XI. TEREMBEN dr. Falus Róbert egy docens tartott nagy érdeklődéssel kísért vetítettképes előadást görögországi élményeiről. A képek felvillantották a mai Görögország hétköznapjait, lakóinak életét. A programot szerdán egy jól sikerült aquincumi kirándulás tette változatosabbá, csütörtökön pedig tudományos diákköri ülésre került sor. Bollók Jánosnak az egyiptomi Isis himnuszokkal foglalkozó előadása után izgalmas vita alakult ki, amelyben a megjelent oktatók is aktívan részt vettek. „ERŐS ÉS ÁMOR’ CÍMMEL klasszikus szerelmes versekből készítettek irodalmi összeállítást a hallgatók, előadásukban felcsendültek Anakreón, Sappho, Catullus és Horatius versei. Dimitriosz Hadzisz, a hazánkban élő görög költő vezette be az „Új Görögország” című irodalmi estet, amelyen a hallgatók neves előadóművészek társaságában a mai görög líra legkiválóbb verseit adták elő, a nemrég megjelent Kövek c. antológia alapján. Szeferisz, Ritszosz és a többi költők versei az újgörög líra árnyait sokszínűségéről tanúskodtak, a lemezről felhangzó zeneszámok pedig arról, hogy a görög zeneszerzők is új úton haladnak. A GÖRÖG—LATIN HÉT záróakkordja amatőr színielőadás volt, amely néhol talán már túl is emelkedett a műkedvelő színvonalon. Plautus Miles gloriosus c. vígjátékának egy részletét adták elő a harmadéves latinosok (sartinák László, Orbán Adorján, Horkay Ágnes, Karsay Orsolya, Varga Anna), Szörényi László rendezésében, Reviczky Béla Catullus-versekre írott, ihletetten lírai kísérőzenéjével. A szép archaikus csengésű latin nyelven előadott drámarészlet, főleg a kitűnő színészi alakítások révén, még az esetleges nyelvi nehézségek ellenére is mulatságos élményt nyújtott a nézőknek. Moldoványi Ákos Egyetemünkön járt Péter János külügyminiszter Világbéke és Vietnam — Kállai Gyula Afrika—Ázsia körútja Tekintélyünk az ENSZ-ben Egyetemünk KISZ-szervezetének meghívására, az Egyetemi Napok keretében április 26-án ellátogatott hozzánk Péter János, hazánk külügyminisztere, hogy a hallgatókat érdeklő külpolitikai témakörök, s az ezzel kapcsolatos kérdések alapján külpolitikai konzultációt tartson. Bevezetőjében kiemelte: őszintén, egyszerűen, közvetlenül kíván beszélni, megosztva a hallgatókkal az általa szerzett személyes tapasztalatokat is. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet megítélése rendkívül bonyolult feladat. Az indonéziai erők mérkőzése, a ghanai események az egész nemzetközi politikai életre hatást gyakorolnak, ugyanakkor igen nagy a tét, háború és béke, élet és halál kérdése forog kockán. „Volt úgy — mondotta Péter János —, amikor nem tudhattuk, nem kezdődött-e el máris a harmadik világháború, s a jövő történészei nem 1964 februárját, a vietnami agreszszió kezdetét tekintik-e majd e háború kezdetének.” Péter János ugyanakkor rámutatott azokra a tényekre, amelyek a szocialista tábor erősödését, világpolitikai tekintélyeinek jelentős növekedését bizonyítják. Az I. világháború után 20 évvel egyetlen nagyhatalom, Németország állt felkészülve az összecsapásra. Az, hogy a II. világháború után 20 évvel több ilyen felkészült nagyhatalom van, jelenthetné azt, hogy bármelyik pillanatban elindulhat egy termonukleáris összecsapás. Manapság pedig mégis egyre kevesebb szó esik erről a veszélyről. (Termonukleáris konfliktusoktól tartottak a politikusok a koreai háború idején, az 1956-os magyarországi események, a szuezi, később a karibi válság kapcsán.) A hatvanas évek elején következett be a fordulat. A konfliktusok ugyan nem szűntek meg, de az erőviszonyok kiegyensúlyozódtak, az Egyesült Államok területe ettől kezdve sebezhető a Szovjetunió területéről. A kiegyenlítődés magyarázata mind politikai, mind pedig társadalmi síkon: kialakul a szocialista társadalmi rendszer, amely a belső viták ellenére a nemzetközi viták alakulásában egyre befolyásosabb. A szocialista tábor országai történelmük legfelemelkedőbb korszakát élik. Ezzel kapcsolatban Péter János külügyminiszter elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság a nemzetközi kapcsolatokban soha nem rendelkezett ilyen lehetőségekkel, mint most. Kállai elvtárs afrikai— ázsiai körútjára utalt, tekintélyünk — s általában a szocialista országok befolyásának — emelkedésére az ENSZ-ben. A jelenlegi nemzetközi vitában minden konstruktív ötlet szocialista országoktól származik — gyarmatosítás felszámolása, leszerelés, vitás kérdések tárgyalás útján való felszámolása. A vietnami kérdéssel kapcsolatban Péter János ismertette azt a II. világháború óta tartó folyamatot, amely politikai magyarázatát adja az amerikai agressziónak. Hangsúlyozta: a vietnami konfliktusnak nincs katonai megoldása az USA számára, a szocialista tábornak azonban megvan a maga terve az agresszió felszámolására. A szocialista tábor három fronton harcol: 1. A VDK megsegítése katonai téren, hogy az USA veszteségei növekedjenek. 2. A Felszabadítási Front támogatása, hogy az USA helyzete minél tarthatatlanabb legyen. 3. Diplomáciai lépések az USA elszigetelésére. Péter János elmondotta: nem szabad, hogy megtéveszszen bennünket a szocialista táboron belül kialakult belső vita. A gyors átalakulások után a lassú előrehaladás ideje érkezett el, nagy rohamok után a szívós, lassú ostrom időszaka. Egyre bonyolultabb események követik egymást, de ezek a nehezen elemezhető események természetszerűen összefüggenek az erőviszonyok kedvező alakulásával. A vita létrejötte elkerülhetetlen szükség is: győzelmek sorozata után új célkitűzésekre van szükség, az új célkitűzések pedig csak vitában születhetnek meg. Emlékeztetett arra, hogy a munkásmozgalomban a fordulópontok után mindig voltak ilyen viták (XIX. szd, 1905, 1917, II. világháború után). A XIX. században ideológusok között, most — világhatalommal — világtörténelmi problémák is adódhatnak. Ki fog alakulni a közös és helyes front (s ez is szükségszerű), még akkor is, ha az ügy átmenetileg sok kárt szenved. Az ún. nehezen elemezhető kérdésekről szólva Péter János külügyminiszter még a III. világ bonyolult tüneteiről beszélt, azokról a gyarmati sorból nemrég felszabadult országokról, ahol hat ugyan a marxizmus, de még forradalmi ideológia és forradalmi vezető réteg nélkül. Ezután a külügyminiszter a NATO zavaros tüneteit, Franciaország törekvéseit elemezte. Tájékoztatója befejező negyedében — külpolitikánk alapjairól szólva — kiemelte: a helyzetet végérvényes győzelmek igaza alapján éljük, és nem változtat már semmi a Szovjetunió sebezhetetlenségén, 2. azon, hogy a szocialista országok szocialisták, 3. azon, hogy a gyarmat többé nem lesz gyarmat. Ugyanakkor nagy veszélyre figyelmeztette ifjúságunkat: az ellenséges hatalmak célja kezdetben az volt, hogy fegyveres konfliktussal döntsék meg a szocialista rendszert. Később (1956) fegyveres belső ellenállással kísérleteztek. Jelenleg a módszerek fellazítására törekszenek, s az aknamunkában éppen értelmiségi, egyetemi körök iránt érdeklődnek. Céljuk: ideológiai és politikai hatású haszon. Végül Péter János hazánk ENSZ-ben betöltött pozíciójával bizonyította tekintélyünk növekedését, politikánk helyességét, s azt, hogy a nem velünk érző országok is kénytelenek elismerni eredményeinket. Mint mondotta, 1957-ben az ENSZ-ben a fő támadási felület voltunk, most a legfontosabb politikai bizottság vezetője hazánk küldöttségének vezetője, sőt, valószínű, hogy 1967 végén a közgyűlés elnöki tisztségét kapjuk meg. A mintegy 250 főnyi hallgatóság figyelemmel hallgatta Péter János külügyminiszter átfogó, a felmerült kérdéseket több oldalról megvilágító, ifjúságunkban bízó, a problematikusabb háttért is megvilágító beszámolóját, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Péter János külügyminiszter beszámolóját tartja A hallgatóság Filmbemutató - baráti beszélgetés Április huszadikán délelőtt, zsúfolt nézőtér előtt került sor az Egyetemi Színpadon Mihail Romm szovjet filmrendező nagyszabású történelmi dokumentumfilmje, a Hétköznapi fasizmus orosznyelvű kópiájának vetítésére. A film megtekintése után a kari MSZBT szervezet és az orosz-szakos KISZ- alapszervezet rendezésében a film szerzői baráti beszélgetést folytattak az orosz szakos hallgatókkal. Az eleven, izgalmas légkörben Mihail Romm rövid „utószava” után a diákok sok érdekes kérdést tettek fel. A találkozó a délutáni órákban ért véget. EGYETEMI LAPOK A diákköri titkárok tanácskozásáról A budapesti ifjúsági napok adta az alkalmat arra, hogy a budapesti KISZ-bizottság megrendezze a diákköri titkárok tanácskozását. Ez volt az első alkalom, hogy a budapesti diákkörök tanár és diák vezetői összegyűltek azzal a céllal, hogy megvitassák a diákköri mozgalom elvi kérdéseit. (Tulajdonképpen a VII. országos diákköri konferencia alkalmából a bölcsészkaron rendezett ankét volt az első ilyen alkalom, de az természetéből folyóan csak a társadalomtudományokban érdekelteket érintette.) A tanácskozásra a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektori tanácstermében került sor, április 26-án. A bevezető referátumot Király Andrásné, a budapesti KISZ-bizottság titkára tartotta. Referátumában megállapította, hogy a diákköri munka az utóbbi néhány évben mozgalommá lett. Bizonyítja ezt, hogy a diákköri tevékenységnek sok új formája jött létre, hogy kiterjedőben van minden évfolyamra. Jelenleg Budapesten 297 diákkör működik, 530 tagozattal (szekcióval) és 2374 taggal. Ezekből marxista diákkör csupán 30 van. Ez még kevesebbnek tűnik, ha tudjuk, hogy ezekből 13 a Közgazdaságtudományi Egyetemen működik. Az előadó a tdk-k irányításáról elmondta, hogy megoszlik a KISZ és az állami vezetés között. A tb tanácsok megosztott felelőssége azonban tisztázott felelősség. A KISZ-nek a diákkörök területén adódó feladatairól szólva foglalkozott a tömegesítés, illetve a minőségi fejlesztés kérdésével, a marxista diákkörök szükségességével, valamint azzal, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinél mutatkozó szemérmességet leküzdve szervezetten segíteni kell a diákkörök területén is. Hangsúlyozta, a helyi diákköri konferenciák, a világnézeti követelmények és a társadalmilag hasznos témák jelentőségét. Leszögezte, hogy növelni kell a diákköri dolgozatok publicitását és meg kell oldani a még nyitott szervezeti kérdéseket. A vitát különösen érdekessé tette, hogy éppen ebben az időben készült a Művelődésügyi Minisztérium új tdk-rendelete. Dr. Csáki Csaba, a Közgazdaságtudományi Egyetem korreferense arról beszélt, hogy az úgynevezett szakszemináriumok bevezetésével a párhuzamos diákkörök automatikusan elhaltak. Ez fontos módosításokat tett szükségessé. Beszélt még a diákköri munka és az üzemi gyakorlatok összekapcsolásának eredményeiről és nehézségeiről. Ferencz Csaba, a Budapesti Műszaki Egyetem korreferense elemezte, hogy náluk hogyan igyekeznek differenciálni a tdk-munka különböző formáit Részletesen bemutatta azt az irányítást szolgáló hatásláncot, amely feloldani igyekszik a KISZ és az állami vezetés kettősségét és a sok kar összefogását. Elmondta még, hogy a Műszaki Egyetemen a jól dolgozó diákköri tagok tanulmányi könnyítéseket kapnak. A vita során a medikusok titkára elmondta, hogy a kettős felelősséget jogi abszurdumnak tartja. Egy másik felszólaló rámutatott hogy a diákkörök anyagi tekintetben erősen függenek az állami vezetéstől, mivel a KISZ lehetőségei igen korlátozottak. Az elhangzottak alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a diákkörök irányításának elvi megoldása sürgős feladat; éppen ezért sajnáltuk, hogy a Műszaki Egyetem korreferátumában elemzett próbálkozás csak halvány megértésre talált. Elmondtuk a vitában, hogy ha mérhető lenne, úgy a „szakszemináriumok” és a diákkörök fejlettsége, elterjedtsége közt erős negatív korreláció lenne tapasztalható. Ez a felsőoktatás rendszerében és módszerében kívánatos tennivalókra hívja fel a figyelmet. A diákkörök erőteljes fejlődése kettős igény spontán kielégítése érdekében alakul így. Ha a KISZ tanulmányi munkájában nagyobb hangsúlyt kapna az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazásának segítése (szakmai gyakorlatok stb.), akkor a diákköri munka megszabadulhatna néhány kényszerűségből rámaradó feladattól. Ha a szakkörszerű tevékenységet elválaszthatnánk a tudományos diákköri munkától, akkor megvalósítható volna a tdk minőségi fejlesztése, a tudományos utánpótlásra való specializálása. Elmondtuk továbbá, hogy a KISZ ezzel kivédhetné azt a szemléleti tendenciát, amely a KISZ és a diákkörök szétválasztására irányul. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az ELTE-ről meghívottak közül csak egyetlen kolléga jelent meg. Kérdésünk: vajon ez azért van-e így, mert nálunk ilyen gyenge a tdkmozgalom, vagy mert elveszítettük (esetleg meg sem találtuk) a kapcsolatot a társegyetemek tdk-mozgalmával? Mindkét lehetőség sürgős tennivalókra utal. E. S. Hogyan kell szakdolgozatot írni? — Kész a dolgozatod? — Ne hülyéskedj. Még az anyagot sem gyűjtöttem öszsze... — Te szent isten. Mi lesz veled? — Kérdezz könnyebbet. Azt hiszem, rajtam valóban csak az isten segíthetne ... — Esetleg én, noha nem vagyok isten... — Hogyan? Mondd már! — Elárulom a titkot. Bemész a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár irodalmi archivumába, és ...★ A beszélgetés kitalált, de az archívum valóság. A könyvtár bibliográfiai osztályának dolgozói 1952-ben kezdték el a mintegy 80 hazai és baráti ország lapjait, újságjait figyelni. Az irodalmi jellegű cikkeket, tanulmányokat, értékeléseket kivágták és kartonra ragasztották. Ez volt az archívum alapja. Ma már a könyvtárnak járó 550—600 magyar és külföldi, főleg orosz, lengyel, angol, francia, olasz és német újságból, folyóiratból gyűjtik az anyagot. A csoportosítás a szerzők neve szerint történt. Minden író és költő neve után megtalálható az is, hogy kik, mikor és mit írtak róla, illetőleg műveiről. Itt kaptak helyet a különféle értékelő írások, kritikák és érdekes, a lexikonok-ban még nem található életrajzi adatok. Az archívum anyagából az egyes írók, költők teljes alkotói pályája könnyen összeállítható. De nemcsak írókról, hanem elméleti kérdésekről, a verselemzésekről, az irodalmi giccsről, a munkásábrázolásról, az irodalmi szociológiáról és a különféle műfajokról, a formai törekvésekről, az izmusokról is címszavakba gyűjtött anyag áll az érdeklődők rendelkezésére. ★ — Mit vigyorogsz? — Idenézz... — Mi ez a nagy tömegpapír? — A szakdolgozatom anyaga. Ma már elkezdem írni... — Óriási vagy öregem. Mond, hány hónapig gyűjtötted az anyagot? — Nevetni fogsz, alig egy hétig... — Ugratsz? — Nem. Komolyan mondtam. — Áruld el a módszered titkát. — Szíveken. Bemész a Szabó Ervin Könyvtár irodalmi archívumába, ott mindent megtalálsz kigyűjtve, tálcán kínálva ... — Kösz. Örök hálára köteleztél ... — Várj. Hova rohansz?... — Az archívumba. Szia. Karácsonyi István