Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1969 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1969-05-15 / 8. szám
Tanszékavató ünnepség a TTK-n Új helyiségben az Összehasonlító Élettani tanszék Korszerűsítési törekvések a biológus szektor több területén Az ELTE összehasonlító Élettani Tanszéke május 9-én tartotta elkészült új helyiségeinek tanszékavató ünnepségét Ádám György professzor tanszékavató előadásán megjelent Nagy Károly rektor, Egyed László TTK- dékán, Szentágothai János akadémikus, a MTA Biológiai Osztályának titkára, Lissák Kálmán akadémikus, az Orvosegyetem több professzora, valamint a TTK majdnem teljes professzori kara. Ott voltak természetesen a biológiai tanszékek professzorai és vezető oktatói is. Az ásványtani tanteremben tartott ünnepséget Egyed László dékán vezette be. Vázolta a biológiai stúdiumok fontosságát, a korszerű természettudományos műveltség megalapozásában, és ecsetelte az újonnan alakult tanszék helyét hazai viszonylatban. A kormányzat 1967. december 1-én határozta el a tanszék alapítását, korszerűen berendezett helyiségei a Múzeum körút A épületben most készültek el Ezután Ádám György egyetemi tanár tartott tanszékavató előadást. Bevezetőben vázolta a fiziológia fejlődését hazánkban. Sajátos koincidencia, hogy pontosan 200 évvel ezelőtt, 1769-ben alakult az akkor még Nagyszombaton működő egyetemünkön az első élettani tanszék. Első tanára Prandt Ádám Ignác ember- és állatélettant adott elő. Őt Rácz Sámuel követte, aki már magyar nyelven tanított, megírta az első magyar nyelvű élettani tankönyvet „A physiologia rövid sommája” címen. 1776-tól a tanszék már a pesti Hatvani utcai épületben működött. Az első korszerű fiziológiai tanszék a mostani Múzeum körúti épület helyén állott Kunewald-féle házban, Czermák professzor vezetésével működött. Utóda, Jendrassik alatt épült fel az új korszerű épület a mai Puskin utcában, ezzel a fiziológia lényegében orvoskari stúdiummá vált. Ezen érdekes történeti utalások értelmét Ádám profeszszor abban jelölte meg, hogy a nemrég alakult összehasonlító Élettani Tanszéket új, egyben mégis régi intézménynek kell tekintenünk. Anyatanszéknek kell tekinteni egyetemünk 200 éves élettani intézetét, mely most az Orvosegyetemhez tartozik. Ugyanakkor anyatanszéknek tarthatjuk a csaknem 100 esztendős Általános Állattani Tanszéket is, melyből az új tanszék kivált. Az új tanszék oktató gárdája is e két forrásból táplálkozott: biológusok és orvosok egyaránt megtalálhatók közöttük. Ez a körülmény megszabja a tanszék profilját: valóban összehasonlító ember- és állatélettant kívánnak tanítani. Ádám professzor hangsúlyozta, mennyire fontos a fiziológiában a történeti, evolúciós szemlélet és ugyanakkor nem lehet elzárkózni az elől, hogy az élettant az ember megismerését szolgáló, az emberi szervműködések törvényeit kutató stúdiumként fogjuk fel. Csakis az evolúciós látásmód és az antropocentrikus szemlélet harmóniája biztosíthat hasznos és korszerű fiziológiai tájékozódást. A továbbiakban Ádám György saját, valamint munkatársainak pályafutását ismertette, majd rátért előadásának tulajdonképpeni tárgyára: a táplálkozás és az emésztés fiziológiájának keretében vázolta az összehasonlító élettan helyét a tudományok rendszerében. Hangsúlyozta, hogy a biokémia, valamint a biofizika sajátos „lefűződése” következtében a fiziológia szabályozás-tudománnyá válik. Az utolsó öt év publikációit áttekintve kitűnik, hogy az idegi és immorális szabályozás témakörével foglalkozó közlemények és tanulmányok vannak túlsúlyban. A fiziológia sajátos biokibernetikai, szabályozás-elméleti diszciplínává alakul. E tételét Ádám professzor érdekes kutya- és macskakísérletekkel támasztotta alá. A tantermi ünnepséget követő tanszéki fogadás alkalmával Ádám György profeszszor elmondotta az új helyiségek átépítésének történetét és vázolta a tanszékszervezés problémáit. A Kun Béla téri épületbe költözött őslénytani Tanszék volt helyiségei helyén építette fel a Gazdasági Igazgatóság a biológiai oktatásnak és kutatásnak mindenben megfelelő korszerű laboratóriumokat. Kiemelendő a Terv- és Műszaki Osztály munkatársainak kitűnő szervezése és mindenre kiterjedő gondos munkája! A helyiségek valóban korszerűek és jól demonstrálják azt a tényt, hogy megfelelő műszaki megoldásokkal régi épületben is lehet korszerű laboratóriumokat kialakítani. A tanszék kollektívája igen fiatal, erőfeszítéseik új oktatási-nevelési módszerek alkalmazására irányulnak. Terveik szerint már a közeljövőben széles körben bevezetik a kiscsoportos oktatást, valamint a folyamatos ellenőrzést. A korszerű gyakorlati felszerelés lehetővé teszi modern műszeres állatkísérleteknek a gyakorlatok tematikájába való beiktatását. A tanszék kutatómunkája Ádám György és munkatársainak eddigi munkássága folytatásaképpen a magasabb agyi funkciók, a pszichofiziológia egyes kérdései körül összpontosul. A tanszék ez év őszén a MTA Biológiai Osztásának támogatásával Tihanyban nemzetközi agykutatási szimpóziumot is szervez. Ádám György végül, mint a TTK Biológus Szakbizottságának titkára kifejtette, hogy saját tanszékéhez hasonló korszerűsítési törekvések a biológus szektor sok területén észlelhetők. Nemrég avatták fel a Biokémiai Csoport új, korszerű laboratóriumait, folyamatban van az Állatrendszertani Tanszék rekonstrukciója, modernizálják az Általános Állattani Tanszék helyiségeit, és más tanszékek laboratóriumait is. Az Egyetem nagy gondot fordít a biológiai szakterület gyorsütemű fejlesztésére. Az agykutatási berendezések nélkülözhetetlen eszköze az ún. agycélzó készülék, a biológiai regisztrálásra alkalmas oszcilloszkóp és ingerlőkészülék. „A KEDVEZŐ VÉLETLEN CSAK AZOKAT KERESI FEL, AKIK MÉLTÓ FELKÉSZÜLTSÉGGEL VÁRJÁK” (Pasteur) Éppen robogni akartam kifelé, amikor valaki rám köszön. Középmagas, barna fiatalember álldogál a Pagoda büféjében. Kávét iszik. — Szevasz, Ferikém. Hát te? — „Nem úgy, te állj s felelj” — kezdi a shakespeare-i fordulattal, s folytatja, te mit kóborolsz itt kora délután ebben a Rádiónak nevezett labirintusban. — Az Ifjúsági Osztályon jártam mesejáték ügyben — felelem. — Én pedig az vagyok bemondó. Lassan már egy éve. — Hát ez nagyszerű! Van néhány perced? Éppen kapóra jöttél Az Egyetemi Lapoknak írok egy sorozatot, melyben néhány nemrég végzett egyetemistát mutatnék be, a diplomaszerzés utáni utakat, a kezdő lépéseket. — Öregem, nemsokára híreket mondok. — Kösz. Öt perc. Jó? — Ha megfelel? — Tavaly végeztél? — Igen. Magyar—orosz szakon, az Eötvösön. Utóbbit azért jegyeztem meg, mert Kolozsváron kezdtem. Néhány éve, hogy szüleim miatt átjöttünk. Végül mindenki ide tér meg. Én Bánffyhunyad mellett, Ketesden születtem. Igen, valahol ott kezdődött, az, hogy most véletlen itt vagyok, ott kezdődött az irodalom, a vers, a szép magyar beszéd szerelme. Talán éppen az Arany-féle ótorony árnyékában Nagyszalontán, ahová ötéves koromban költözködtünk. A felejthetetlen irodalmi körök, magyar tanáraim, minden órára egy-egy új verssel kellett jelentkeznünk. Akkor, és ott határoztam el, hogy színész, vagy tanár leszek, a magyar nyelv művelője. — A mostani a kettő között van. — Katedra ez is. — És a másik? — Sokszor vágyódom az igazira. Rövid ideig tanítottam, majd nevelőtanárkodtam. Azt nem adja vissza semmi. Hiányoznak a padokban ülők, a nebulófejek. — Most az egész ország... — Igaz, igaz, nagyszerű dolog elsőként kívánni egy egész országnak jó reggelt, vagy éjjel elköszönni mindenkitől. A kulturális élet, és a politikai események dobogása vagyunk, mindennek a kellősközepén lélegzünk. Számomra most ez a legjobb kedvező véletlen. Eszköz, nem cél, hogy láss, ismerj, tanulj! — Több nyelven olvasol, beszélsz. Francia, orosz, román. Tudod itt hasznosítani? — Néha küldünk Moszkvának orosz nyelvű adást. Ott. — úgy tudom, jártál kint. — Mielőtt végeztem, néhány társammal tanulmányúton. Csodálatos volt. A Leninhegyen, a Lomonoszov Egyetemen laktunk. A szakdolgozatomat V. Rozovról írtam, ott láttam először a Bohócot, még mielőtt nálunk, Békéscsabán, bemutatták volna. A legnagyobb élmény John Reed: Tízezer napja volt, a Taganka színházban, és természetesen a Nagy Színház, a balett. - kar, Maja Pliszeckája. Róla írja Voznyeszenszkij nagylélegzetű versében, hogy minden gesztusa egy szívtépő kiáltás, a pokol egy gyönyörű szikrája. — Még néhány kérdés Mennyit keresel? — Hát, nem rosszabb, mint egy kezdő tanárnak. — Lakás? — Bizony, az Eötvös Kollégium és a Ráday utca után az albérlet... — Tervek? — A hallgatók levelei bizonyítják, hogy az utóbbi időkben a műsorvezetés, a rádióbemondás stílusa k közvetlenebb, életszerűbbé egyszerűsödött. Ebben, úgy érzem, nekünk, fiataloknak, nagy szerepünk van, és lesz. Emellett a versmondás, mint szépséges kikapcsolódás, álom. — Mégis, melyik utat választanád, ha csak tőled függne: színház, tanítás, rádió? — ? — Széttárja a kezet. Órájára néz. — No, szevasz, rohannom kell. Már az utcán hallom a Kossuth jelzését. Kedves hallgatóim: tizenöt óra. Híreket mondunk. Kellemes, barna férfihang. S mert nevüket nem mondhatják ilyenkor, hát én bemutatom. Kedves olvasóim: Péter Ferenc beszél Most huszonöt éves. Tavaly fejezte be az egyetemet. Fiatal rádióbemondó. Kelényi István UTAK » sfenrit» iMic Gyűrűs doktorokat avattak (Folytatás az 1. oldalról) nyar során csak jelesre felel, s még ritkább (bár az utóbbi években nőiesedik a tudomány), ha ne ér el ilyen kimagasló eredményt. Kósa Leventéné dr. Kovács Magdolna nem eminens típus. Csinos, életvidám, szellemes ember, s mi több, bevallása szerint nem szereti az eminens típust. Magyar—francia szakos tanárnő, a Lövey Klára gimnáziumban tanít. Doktori disszertációját Irinyi József író, újságíró, politikus életéről és munkásságáról készítette. Másodikosoknál osztályfőnök. Csemetéi negyvenhárom szál szegfűvel kedveskedtek neki. Nagyon szeret tanítani. Véleménye szerint az iskolát csak teljes emberként lehet csinálni. Jól érzi magát a jelenlegi környezetben. Heti 28 órát tanít, így elég kevés ideje jut a tudományos kutatásra. Bár az Irodalomtudományi Intézetnek is munkatársa. Témaköre a Reformkor. Kedvenc költői Nagy László és Juhász Ferenc. Arra a kérdésre, hogy „boldog ember?” azt válaszolta, akkor érzi magát elégedettnek, ha befejezett valamit. Ezekből a részelégedettségekből tevődik öszsze boldogsága. Tervei között továbbra is az irodalom megszerettetése, a kutató munka és kislányának egy testvérke szerepel. Kislánya három éves és máris a mama nyomdokába lépett. Az ünnepség után otthon sorba rakta a mackókat, babákat és a többi állatkákat, s kézfogás után mindegyikkel közölte, hogy „doktorrá fogadom” (ugyanis részt vett anyuka avatásán). Dr. Urbán János, a TTK adjunktusa szintén arany gyűrűvel doktorált. Disszertációjának címe: ,,A parciális rekurzív szófüggvények szekvenciális kiszámításéhoz szükséges veremmemóriák minimalizálása.” Munkásságáról érdeklődöm. — Tágabb értelemben a matematikai logikával foglalkozom. Tanultam filozófiát is, de később ez háttérbe szorult és maradt a matematika. Ezen belül az algoritmus elmélet, melynek lényege, melyek azok a függvények, amelyek gépies módszerekkel kiszámíthatók. — Hogy él mint magánember? — Szeretek kirándulni. Kedvelem a hegyeket, a Duna-kanyart. Szeretek olvasni. Családos ember vagyok. Feleségem szakmabeli. Van egy kislányunk. — Mi a véleménye az eminensekről? — Középiskolában jobban feltűnnek. Az egyetemen már kevésbé. A matematikusoknál, ha valaki végig jeles, még nem biztosíték arra, hogy nagy matematikus elme lesz. — Terved? — Aspirantúra és sokáig tanítani. Szeretek oktatni. A kutatóintézet számomra az élettől való elrugaszkodást jelentené. Befejezésül nekünk nem marad más hátra, mint gratulálni és sok sikert kívánni a két kiváló szakembernek. B. D. Tanítványai is köszöntötték