Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1972 (14. évfolyam, 1-16. szám)
1972-01-24 / 2. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1972. JAN. 24. ÁRA: 60 FILLÉR Egyetemi Tanácsülés NAPIRENDEN AZ ELTE KOLLÉGIUMAI BESZÉLGETÉS BENKŐ LORÁND REKTORHELYETTESSEL Az Egyetemi Tanács legutóbbi ülésén, január 14-én az egyetemi élet egyik legjelentősebb színterének, a kollégiumoknak a helyzetét vizsgálta meg. A beterjesztett anyagról, az ülésen kialakult vitáról és az elfogadott határozati javaslatokról Benkő Loránd oktatási rektorhelyettest kérdezzük. Elsőként tehát azt, mi tette szükségessé, hogy az Egyetemi Tanács tárgyalta e problémakört, milyen célokat szolgál a beterjesztett anyag elkészítése, illetve megvitatása. Diákjaink közel 30 százaléka (1174 hallgató) lakik kollégiumban. A kollégisták több mint 40 százaléka (502 hallgató) fizikai dolgozó családból származik. (A jelzett 502 hallgató egyébként az egyetemünkön tanuló valamennyi fizikai dolgozó családból származó fiatalok 50,4 százaléka. Ezek az adatok meggyőzően bizonyítják, hogy kollégiumaink életével, az ott folyó munkával, a munka körülményeivel a legfontosabb egyetemi problémák sorában kell foglalkoznunk. Mindezen túl természetesen néhány egészen konkrét feladat is szükségessé tette a téma megvitatását. Kollégiumaink fejlődésének képe az elmúlt években számos pozitív vonással gazdagodott. Hozzá kell azonban tennünk, hogy e pozitív vonások dacára kollégiumaink élete jó néhány problémával terhes. Így például a Budaörsi úti kollégium nagy előrelépést jelentett, hiszen a teljesen leromlott állapotú, rossz beosztású, hiányos felszereltségű Ráday utcai kollégium helyett egy szép modern épületet kaptunk. Azonban éppen az új „intézmény” tartalmi és felszereltségi vonatkozásban egyaránt problémák egész sorát hozta magával. A kollégiumi téma megvitatásának volt egy olyan oka is, hogy lássuk végre együtt teljes keresztmetszetében három intézményünk, pontosabban öt kollégiumunk helyzetét. (A Budaörsi úti épületben a karoknak megfelelően három kollégium működik.) Hiszen egy ilyen áttekintés, amelyre a korábbiakban még sosem került sor, nemcsak a jelenlegi problémák megoldásában, hanem a jövő perspektíváinak kialakításában is fontos momentum lehet. Melyek azok a témacsoportok, amelyeket az összegezés áttekint és amelyek köré a vita csoportosult? — Ha a több mint kétórás vita központi témáit akarom felidézni, akkor ismét a Budaörsi úti kollégium helyzetével kell kezdenem. Bár az új épület átadása nagy könnyebbséget jelentett vidéki hallgatóink elhelyezésében, a beköltözés után egész sor kérdés merült fel. E kérdések egyik oka az épület beosztásából származik, ugyanis az eredetileg munkásszállónak szánt toronyházból jó néhány kollégiumi rendeltetésű helyiség (könyvtár, tanulószobák, szemináriumi helyiségek stb.) hiányzik. A másik ok viszont maga az építmény mint műszaki teljesítmény. — Egy alkalommal az Egyetemi Lapok is beszámolt a Budaörsi úti új épület műszaki állapotáról. Történt-e azóta lényeges változás? — A lassan két éve átadott épület már születése pillanatában számos műszaki hibát rejtett magában. Jóllehet néhány egészen nyilvánvaló dolgot a kivitelező garanciálisan kijavított, több, azóta is vitatott műszaki hiba az eltelt két év alatt csak súlyosodott: többek között továbbra sem működnek megfelelően a liftek, a konyhai gázrezsók a Gázművek szerint robbanásveszélyesek, a kazánok belső részei nem eléggé üzemképesek, a polcok kihullanak a lakószobák falából, stb. A kollégium szép háromágyas szobáival (ez az egyetlen nagy előnye) elsősorban lakásra alkalmas; a kollégiumi élet megteremtése objektív akadályokba ütközik, hiszen a szakkollégiumok megszervezéséhez, a tanuláshoz, a könyvtári munkához, a kulturális és sportfoglalkozáshoz helyiségekre, felszerelésre van szükség. A kollégiumi férőhelyhiányt, illetve a hiányzó helyiségek problémáját részben megoldaná, ha egyetemünk megkaphatná azt a 156 helyet, amelyet pillanatnyilag más főiskolai intézmények hallgatói foglalnak el. Nem is említve, hogy az idegen főiskolák hallgatóinak jelenléte számos igazgatási, nevelési kérdést is felvet. S ha már itt tartunk, hadd említsük meg, hogy a Bolyai kollégium zsúfoltsága, helyiséghiánya is olyan jellegű probléma, amely feltétlenül intézkedést kíván. — A kollégiumi élet formáinak említésével — gondolom — kiléptünk az anyagigazdasági-felszerelési gondok, feladatok köréből. — Valóban. A másik alapvető kérdéscsoport a kollégiumi oktató-nevelő munka. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez nem egy különálló terület, az előzővel szoros kapcsolatban van, ugyanis a felszereltség számos vonatkozásban megszabja az erkölcsi-politikai-nevelő munka céljainak megvalósítási lehetőségét. Második kérdéskörünket illetően megállapíthatjuk, hogy kollégiumaink helyesen, a tanulmányi munkát tekintették a nevelés központi kérdésének. Az elmúlt év tanulmányi átlageredményei jónak mondhatók. Mindegyik kollégiumunk arra törekszik, hogy az egyetemi tanulmányok kiegészítéseként, elmélyítéseként szakmai többletet nyújtson. Különt ki kell emelnünk a szépen alakuló szakkollégiumi rendszert, amelynek egyenletes fejlődését csak a Budaörsi úti kollégiumban nem tudtuk kielégítően biztosítani a vázolt objektív problémák miatt. Eredményesek a különféle nyelvórák is, amelyek célja a szakirodalmi szövegek olvasásához segítséget nyújtani, illetve állami nyelvvizsgára előkészíteni. Külön ki kell emelnünk a Bolyai és az Eötvös kollégium év eleji kéthetes intenzív kurzusát, amelyet a vidékről felkerült, hátrányos helyzetű elsőéves hallgatók számára szerveztek az idei tanév kezdetén. ------ Ami e területeken a problémákat illeti, továbbra sem tisztázott az egyetemi órarend és a szakkollégiumok kapcsolata, ez egyébként a karok és a kollégiumok még ma sem pontosan tisztázott kapcsolatának egyik sarkalatos pontja. A kollégiumok közösségi életéről elmondhatom, hogy annak alapja nagyrészt továbbra is a szobaközösség. A különféle korábbi kísérletekkel szemben, amelyek másodlagos szervezeteket igyekeztek létrehozni (épületszárny, folyosó stb. alapján), inkább az olyan ígéretesebb kezdeményezéseket támogatjuk, amelyek a közösségi szerveződés alapjának a hasonló tevékenységet (tanulás, társadalmi közéleti tevékenység, kulturális munka stb.) tekintik. A kollégiumi oktató-nevelő munka bázisa az állami vezetés mellett elsősorban a nevelőtanárok munkája. Milyen problémák adódtak e vonatkozásban? — Kollégiumainkban általában jó nevelőgárda alakult ki. A nevelőtanárok „státusa” azonban számos vonatkozásban nincs tisztázva, ugyanis több esetben azokból a fiatal oktatókból lettek kollégiumi nevelőtanárok, akik lakásproblémával küzdöttek. Ugyanakkor a nevelőtanárok bérezése sem megoldott. Nincs tisztázva a szenior és nevelőtanár közti különbség, ezenkívül és elsősorban nincsenek rögzítve a nevelőtanárok jogai és kötelességei. Valamennyi kérdés megoldásra vár, közülük is mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy a lakásproblémát és a nevelőtanári funkciót semmiképpen sem szabad öszszekeverni, megjegyezve persze, hogy a kettő összekapcsolódása nemegyszer jó eredményt, lelkiismeretes munkát hozott. Az oktató-nevelő munka pontos célját és az önálló foglalkozások jelentős részét adja a közéleti tevékenység, a politikai munka. Milyen e tekintetben a helyzet? — Elmondhatjuk, hogy a kollégistákban fokozott mértékben él a mozgalmi aktívi(Folytatás a 2. oldalon.) Milánkovics A. Milán: KÜZDELEM 52 Az ELTE valamennyi hallgatójához! Építőtábori felhívás VESZPRÉM 1972. július 3—29. Egyetemünk KISZ-bizottsága — a hagyományokhoz híven — idén nyáron is szervez építőtábort, mégpedig a népgazdaság azon területein, ahol leginkább jelentkezik munkaerőhiány, a munkák elvégzésének halaszthatatlansága és idényjellege miatt, tehát az építőiparban és a mezőgazdaságban. Új ötéves tervünknek számos olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A terv tartalmazza kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. „A lakosság életkörülményeinek javításában nagy szerepe van a lakásépítésnek, így annak, hogy a TV. ötéves terv időszakában felépüljön négyszázezer új lakás” — állapította meg pártunk X. kongresszusa. Társadalmunk méltán várhatja el tőlünk, ifjú kommunistáktól, hogy 2 hónapos vakációnk egy részét a termelőmunkában töltsük el, hogy szocialista hazánk fejlődését ezzel elősegítsük. Az ipar vagy a mezőgazdaság területén végzett társadalmi munka manapság legalább olyan fontos, szép és nemes feladat, mint az építőtábori mozgalom beindításakor a Hanság lecsapolása volt, sőt bennünket közvetlenebbül érint, hisz elsősorban magunknak, a fiatal nemzedéknek építjük az új létesítményeket. 1972 a IV. ötéves terv második éve. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat a IV. ötéves tervben igen sokrétű és nagy feladatok elvégzését — köztük az 1972-es évre 1081 lakás átadását —, tűzte ki céljául. Ezek meghatározása során, mind a politikai, mind a gazdasági és társadalmi vezetőség abból indult ki, hogy a megye beruházási igényeinek kielégítése, ezen belül is elsősorban a tanácsi beruházások — főként a lakásépítések minél teljesebb megvalósítása — nemcsak egyszerűen gazdasági, hanem igen fontos politikai feladat is. Részvételünk a mezőgazdaság területén végzendő idényjellegű betakarítási munkákban, gazdasági és politikai jelentőségét illetően — azt hiszem — nem kíván bővebb magyarázatot. Az 1970-es és 1971-es építőtáborok eredményei alapján az ELTE KISZ-bizottsága, immár harmadszor, ismét Veszprémben rendezi meg építőtáborát. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, a Veszprémi Állami Gazdaság és az ELTE állami és párt-, valamint KISZ-vezetői között kialakult elvtársi jó kapcsolat biztosítja, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is eredményes munkát végezhessünk. Az előzetes tárgyalások alapján méltán számíthatunk arra, hogy a veszprémi tábor alkalmas lesz arra, hogy céljaink megvalósuljanak, a népgazdaság számára végzett hasznos munkát és a közösségi életben maradandó élményt nyújtva. Az 1971. évi tábort eredményesen zártuk. Ez kizárólag hallgatóink odaadó, szorgalmas munkájának köszönhető. Tavaly egyetemünk 230 hallgatója vett részt a munkában a két turnus alatt. Néhány adat a karonkénti megoszlás szemléltetésére: a BTK-ról 63 hallgató vett részt, ebből 13 volt fiú és 50 a lány. A JTK-t 77 hallgató képviselte, 35 lány és 42 fiú. A legaktívabbnak a TTK mutatkozott. Ők 110 embert küldtek, a fiúk és a lányok aránya 47—63 volt. A turnusonkénti megoszlás sajnos nem sikerült az eredeti tervnek megfelelően. A második turnusban ugyanis, ahol különösen a lányok részvételére lett volna nagy szükség — egyetemünket már csak 75 ember képviselte. A táborban 5 nemzet fiataljai vettek részt. Ők is nagyban hozzájárultak az elért eredményekhez és a tábor jó hangulatához. Hetenként 3—4 estéttöltöttek a hallgatóink tábortüzek mellett, előkerültek a gitárok, s öt nyelven énekelték egymás dalait. A spontán össze-jöveteleken kívül a tábor vezetősége szervezett kultúrprogram keretében gondoskodott arról, hogy az egész napi munka után a „dolgozók” kikapcsolódhassanak, így például nagy sikere volt a mindkét turnusban megrendezett női labdarúgó-bajnokságnak; a hétvégi munkaszüneti napokon szervezett, jól sikerült kirándulások állomáshelyei pedig Alsóörs, Balatonfüred, Tihany és Badacsony voltak. A tábor lakói szabadtéri, komolyzenei hangversenyen vettek részt, máskor pedig meghallgatták az Illés együttes veszprémi vendégszereplését. Célunk, hogy az idei tábor legalább ilyen jól sikerrüljön és erre minden lehetőségünk megvan. Sőt, a tágbori körülmények a tervek szerint a tavalyinál is ked-vezőbbek lesznek, új létesítmények sora szolgálja majd a kényelmesebb és kulturáltabb elhelyezést. A tábor lakói — érkezésükkor — vállalati emblémával és „Építőtábor Veszprém 1972” felirattal díszített trikót kapnak. A munka területén is lesznek átszervezések: a fiúk többsége a házgyár építésén vesz majd részt, és így a táboron kívül a munkahely is a különböző nemzetek diákjai barátkozásának színtere lesz. A lányok — hasonlóan a tavalyi gyakorlathoz — a Veszprémi Állami Gazdaságnál dolgoznak, levendulát aratnak és barackot szednek. Jó lenne, ha az idén 400 hallgatónk venne részt a tábor munkájában, turnusonként 200—200, megközelítőleg 80 lány — 120 fiú megoszlásban. A turnusok július 3—15-ig, és július 17—29-ig kerülnek megrendezésre. Ebben az évben új barátokkal bővül a tábor — a szófiai egyetemen keresztül bolgár diákok is bekapcsolódnak építőtábori munkánkba, így idén nyáron már 140 külföldi egyetemista társaságában tölthetjük el a hasznosnak és kellemesnek ígérkező két hetet, Moszkvából, Leningrádból, Berlinből, Krakkóból, Belgrádból utaznak hozzánk a „régiek”. ELTE KISZ-bizottság