Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1974 (49. évfolyam, 1-21. szám)

1974-04-20 / 7. szám

UNIVERSITAS­SIKER ITÁLIÁBAN Senki sem fázott ott fönt, kétezer méter magasban, bo­káig, majd térdig hóba süly­­lyedve, a 2914 m magas itá­liai Gran Sasso csúcs tövében az Universitas együttes tag­jai közül. A l’ Aquila-i völgy tavaszából a hirtelen télbe rándult lányokat és fiúkat melegítette az előző napi fesz­tiválsiker! A II. Nemzetközi Egyetemi Színjátszó Fesztivál 11 résztvevő együttese közül a március 20—28-ig tartó ese­ménysorozaton egyetemünk színjátszóinak bemutatója aratta a legnagyobb elismerést. Ezt a kis csoportunk már az előadás közben is érezte. A Gran Sasso csúcsáról visszaté­rőben pedig megerősítettek bennünket ebben az Il Tempo március 26-i számának sorai, melyek fölött ez a vastagbe­­tűs cím díszelgett: Successo degli ungheresi al Festival universitario, azaz a Magya­rok sikere az egyetemi feszti­válon. írását az ottani kriti­kus ilyen megállapításokkal tűzdelte: „A budapesti Uni­versitas két lenyűgöző előadá­sával a nemzetközi egyetemi fesztivál — amely néhány it­teni megszállott hihetetlen állhatatosságának hála, éppen most folyik l’Aquilában — a csúcspontjához érkezett.” Majd később: „A görög színházban a színész feladata az volt, hogy érzelmeket, gondolatokat sugalljon. Ki tudja­, hogy a Teatro Communale széksorai­ban ülve mióta nem volt már hasonlóban részük?! Tegnap este azonban a budapesti Uni­versitas mindkét előadásával egészen egy­ülálló drámai kvalitásokkal, érzelmekkel te­lített, feszült pillanatokkal ajándékozta meg a nézőket.” Az előadás előtt egy nappal még nem voltunk benne biz­tosak, hol s milyen körülmé­nyek között kerülnek színre a „Kedd, július 14” és az „Arisz­­tophanész madarai” c. pro­dukciók. Mert volt arra ko­rábbi példa, hogy a helyi ta­nács pártharcainak következ­tében egy-egy előadás elma­radt, vagy az előre megállapí­tott helyiség tagadtatott meg a színjátszóktól. Március 24- én azonban számunkra kide­rült az ég: az együttes bevo­nulhatott a helyi Teatro Com­munale színpadára. Reggel, mikor még minden olyan bi­zonytalan! Mikor talán két­szer olyan kétkedő az ember az aranycirádás páholysorok, a régen használt csupasz szín­pad, az eltérő beosztású néző­tér láttán. Emitt magába süllyedt rendező morfondíroz az átrendezés kényszerein, amott színészfiúk csoportja gunnyaszt e hodálynyi ho­mályban — fény nélkül, hang­juk vesztetten. Az egész olyan, mint egy hatalmas odvas fog — belülről. Ki csinál itt majd színházat?! Aztán kopácsolás kezdődik a deszkákon, összeáll a színi dobogórendszer. Megfeszülnek az izmok, ropognak az ízüle­tek a cipeléstől, míg kialakí­­tódik a játék kerete. A fáma a kiszabott három dimenziós térdarabbal az otthonosság ér­zését kelti. Mint sportolók a verseny előtt, ez is, az is el­kezdi bejáratni magát. Kuko­rékolás hasít a levegőbe, a dobogóra dobbannak a lábak, valaki a­­ szövegét hadarja, minden szereplő feláramlik a színre — kezdődik a próba. Az első, az Arisztophanész madarai! Nyikorogva indul a gépezet, de aztán átforrósodik a levegő, s már mindenki él­vezi a játékot. Teljes erővel nyúzzák egész délelőtt, majd rövid ebédszünet után a Kedd, július 14. próbája kö­vetkezik. Itt kell megszokni a több újdonságot, térben, idő­ben és végszakban. A délután munkája mindenkit megiz­zaszt. De bírják torokkal, len­dülettel, karral, lábbal és zsi­­gerekkel. Önmaguknak kell bizonyítanuk, hogy sikerül, si­kerülni fog! Már több mint öt órája vannak a színpa­don ... Nem tudom, hogy profi szí­nészek bírnak-e ilyen terhe­léssel. Nem hiszem... hiszen még csak ezután jön a java: két előadás az esti órákban. Egymás után. Ugyanazokkal a szereplőkkel. Ugyanazzal a fő­szereplővel! Tehát nincs meg­állás, tessék sminkelni, öltöz­ni indulni. Az izzadtságot csak töröld le, majd egy ne­gyed nap múlva — úgy éjfél tájékán — megfürödhetsz, ha jut melegvíz! És elkezdődik a tánc az elő­csarnokban, fölhangzik a Car­­magnol a márványlépcsők rendjén, a közönség beáram­ló sorai közt. A nézők leg­többje maga is egyetemista, sőt, színésze valamelyik együt­tesnek. Mégis elfogódott kis­sé... azaz, hogy nem tud még nézőként úgy szerepelni, mint színészként, a színpadon. Magyarán: valami közvetle­nebb kapcsolatot hirdetett majd minden előadás­­ a színpadról. Közvetlenebb kap­csolatot néző és előadás, tár­sadalom és színdarab között. Ezt tették a New England-iek, a palermóiak, a Clermont- Ferrand-iak, a belgrádiak, pa­­dovaiak, rómaiak, párizsiak. Most mégis meghökkennek egy pillanatra, mikor körtánc­ba hívja őket a pirossapkás, kokárdás Marie-k kara, forra­dalmi dalok éneklésére biz­tatja a sans-culottok serege. Könnyebb valamit hirdetni, mint gyakorolni .. ?! Végül is elragadja őket az előadás han­gulata, s beszállnak a já­tékba, betáncolnak a néző­térre. És ezzel már ők is ré­szesei a magyar sikernek! Amikor, úgy éjféltájt kitán­­torogtak a fáradt lányok-fiúk a Teatro Communale épületé­ből, csordultig voltak öröm­mel és fáradsággal. Nem hi­szem, hogy észrevették volna a színház előtti tér túloldalán álló San Bernardino bazi­lika oldalfalában azt a kis márványtáblát, amely egy öt­száz évvel ezelőtt élt, s ve­lünk, magyarokkal elkötele­zett életű ember emlékét hir­dette. Giovanni da Capest­­ra-.io, azaz Kapisztráni Já­nos, a nagy Hunyadi nándor­fehérvári harcostársa örökítő­­dött meg a templom falába vésve — hiszen ő a helyi Fe­rences rend jeles képviselője volt. Nevén s tettem­ elgon­dolkozva jutott eszembe, hogy saját erőnkhöz, a lehetőségün­­höz mérten mi sem hoztunk szégyent a minket delegáló or­szágra s intézményre. — l’Aquilában, az ő szülőföld­jén. Ny. Sz. Egyetemi sport Tudományos rovat EGYETEM LAPOK■ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Pillantás a hídról A menzákon a helyzet változik!... Miért kell olyan sokáig vá­rakozni a Pesti Barnabás ut­cai menzán? (A név helyette­síthető bármely menzánk ne­vével.) Miért kell az evőesz­közre várni, mikor­­az egye­temistának úgyis kevés ideje van? Miért van egyre gyak­rabban burgonyapüré, amely nem mindig ízletes? Miért nincs tiszta pohár már V2 1- kor a menzákon? Megannyi miért, amelyekre sok hallgató választ vár és kér. Ezekre a miértekre ke­restük mi is a választ, így ju­tottunk el a Menzabizottság­hoz, amely névleg már koráb­ban is létezett egyetemünkön, a gyakorlatban azonban tevé­kenysége nem volt kimutat­ható. A bizottság munkájának életrekeltése sok nehézséggel járt. Sajnos e munkánkhoz felsőbb szerveink sem tudtak segítséget nyújtani, így szinte ismeretlen úton kellett elin­dulnunk. ★ Első helyen szerepelt min­denhol a zsúfoltság és az ez­zel szoros kapcsolatban lévő hosszú várakozási idő. A vál­lalat képviselői tényekkel bi­zonyították, hogy a menzák forgalma még most sincs ki­használva. A zsúfoltság oka az egyenlőtlen elosztás, az, hogy a tanrendi beosztásból következően a hallgatók nagy része V2 12—12 között, illetve V2 2—2 között kíván ebédelni. A zsúfoltságot növeli, hogy a Ráday utcai menza bezárt — az itt étkezőket is a többi menzán kellett elhelyezni —, valamint az, hogy a Pesti Barnabás utcai menza kony­háját átépítik. Ezért az ebédet a Villányi útról hozzák, ennek következtében fordulhat elő, hogy má 12-kor nem kezdődik meg az ebéd kiosztása. A vál­lalat képviselői a hallgatók megértését és türelmét kérik, és ígéretet tettek arra, hogy az átépítés a nyár végére be­fejeződik ... Ezen ígéret telje­sítésétől függ az, hogy meg­marad-e továbbra is két nap­pal későbbi beváltásának kényszere. A zsúfoltság ellen a hallgatók is tehetnének, ha nem a menzán beszélnék meg folyó ügyeiket... Ez utób­bi kérésünk különösen a Pesti Barnabás utcai felső menzán étkezőkre vonatko­zik. A hosszú várakozást még egy dolog okozza, ez pedig az evőeszközök és tálcák hiánya, folyamatos „eltűnése”! Ké­rünk benneteket arra, hogy Ti is figyelmeztessétek társaito­kat, akik „elfelejtik” leadni a tálcákat és az evőeszközö­ket ... A kollégiumokban pe­dig a Menzabizottság tagjai negyedévenként „begyűjtési akciókra” indulnak a menzák dolgozóival és hatalmas kosa­rakkal felszerelve — kérjük, hogy segítsétek munkájukat. E kényelmetlen téma után egy sokkal hasznosabb tevé­kenységünkről : a Vállalat képviselői lehetőséget biztosí­tottak arra, hogy jelen le­gyünk a heti étlapok összeál­lításánál és aktívan részt is vegyünk e fontos műveletben. Természetesen, nemcsak a 9 menzabizottsági tag vehet részt ebben a munkában, ha­nem egyetemünk minden hall­gatója, aki ötleteit, kívánsá­gait eljuttatja a bizottság tag­jaihoz, akik így többek véle­ményét tudják nagyobb súly­­lyal képviselni. Szerencsésnek mondható, hogy több kollé­gista van a bizottságban, így megoldható az ebéd és va­csora egyeztetése. Valamennyi menzánkon problémát jelentett az ízesítő­szerekkel való ellátás, vala­mint az asztalokon víz és tisz­ta poharak elhelyezése. Elvá­laszthatatlan ezektől az asz­talok étkezés közbeni tisztán tartása. A következő megálla­podásra sikerült jutnunk: a vállalat tanulmányozza „asz­tali patikák” felszerelésének a lehetőségét. Természetesen konkrét ki­fogások is felmerültek, ezek közül néhányat ismertetünk. A Pesti Barnabás utcai men­zán ígéretet kaptunk, hogy hi­deg vacsorára tejet is adnak. A hideg vacsora egyhangú­sága ellen felmerült kifogá­sokra is reméljük sikerül megoldást találni az étlapösz­­szeállítások során. Visszatérő kifogás volt a burgonyapüré, amely porból készül, és e téren sajnos sem­mi változás nem várható — egyszerűen nincs burgonya... Végül utolsó nagy témaként a büfék kerültek sorra, ame­lyeknél néhol kissé több a drágább, a nyereséget növelő áru, mint az egyetemisták anyagi helyzetéhez igazodó ol­csó áru. Ígéretet kaptunk ar­ra, hogy tejet és friss péksü­teményt egész nap biztosíta­nak a büfékben. Egy nagy problémánk van, ez konkrétan a TTK-büfé. A problémát ez esetben nem is a vállalat okozza, hanem egyetemünk állami vezetése. Ugyanis a TTK-büfé új he­lyéről már több javaslat ké­szült — a vállalat a berende­zését megrendelte, minden pillanatban megérkezhet — döntés azonban még nem tör­tént az ügyben... Befejezésül: valamennyi menzán és büfében elhelyez­tünk egy-egy ún. Menzabizott­sági Naplót, melybe a Menza­bizottság tagjai írhatják be megjegyzéseiket, észrevételei­ket. Menzabizottságunk veze­tője: Bicskei István JTK — Budaörsi úti kollégium. Mind­három karon külön 3 tagú Menzabizottság dolgozik, ve­zetőiket, a KISZ-vb érdekvé­delmi felelőseit — fogadóórá­jukon mindig megtalálhatjá­tok. Menzabizottság JTK: Fodor Mária KISZ-vb érdekvédelmi felelős, Kovács Hona Budaörsi úti kollégium, TTK: Guba Lajos KISZ-vb érdekvédelmi felelős, Keszei Ernő Bolyai kollégium, Wölfinger Sándor Bolyai kollégium, BTK: Papp Anna KISZ-vb érdekvédel­mi felelős, Nagy Mária Ménesi úti kollégium, Kovács Ilona Budaörsi úti kollégium. A bizottság havonta tart megbeszélést a gazdasági igaz­gatóság, valamint a vállalat megbízottja jelenlétében, ahol értékeli az előző hónapban végzett munkát, a bejegyzése­ket és az arra adott válaszo­kat. Természetesen a bizott­ság munkáját csak úgy tudja jól elvégezni, ha ebben Ti is segítetek. Várjuk javaslataitokat, ész­revételeiteket, megjegyzései­teket! Szeredi Péter ELTE KISZ-vb érdekvédelmi felelős A közvetlen kapcsolatban álló magyar és NDK felső­­oktatási intézmények rek­torai április 8—9-én konfe­rencián vettek részt az EL­TE BTK dísztermében, ahol hazánkat számos egyetem, valamint főiskola képvisel­te. A rektori konferenciát dr. Polinszky Károly mű­velődésügyi miniszterhe­lyettes nyitotta meg. A német vendégek pár­­napos itt-tartózkodása alatt, április 11-én került sor az egyetemünk és a jénai egyetem közötti együttmű­ködési szerződés alapján az 1974/75-ös tanév munka­tervének jóváhagyására. Képünk az ünnepélyes ak­tus pillanataiban készült: dr. Ádám György, az EL­TE rektora és dr. Franz Blick, a Jénai F. Schiller Egyetem rektora aláírják a a munkatervet.

Next