Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-01-31 / 1. szám
MARTON JÓZSEF A MAGYAR NYELVÉRT Új sorozatot indított útjára az ELTE BTK Idegen Nyelvi Rektorátusa, Mikó Pálné, Horváth Iván és Antal Lajos szerkesztésében A nyelvtudományoj és nyelvoktatás műhelyéből (címmel. Hasznos és úttörő Vállalkozás bemutatni a nagy magyar nyelvészek és nyelvtanárok életét, működésüket, módszereiket. A sorozat első kötete Mikó Pálné Márton József a magyar nyelvért című munkája. A kötet öt fejezetben ismerteti meg az olvasót Márton Józseffel. Az első fejezetben az életrajzi adatokat olvashatjuk, valamint Márton műveinek teljes bibliográfiáját. A másodikban nyelvfilozófiájáról szóló írásait, a nemzeti nyelvről valló állásfoglalásait találhatjuk. A harmadik fejezet a magyar nyelv leírását, valamint Mártonnak a nyelvújításról, nyelvhelyességéről szóló nézeteit tartalmazza. A negyedik fejezet a Márton által használt nyelvkönyvek tananyagát, az ötödik pedig nyelvtanítási módszereit vizsgálja. Márton József életéről, működéséről összefoglaló munka még nem jelent meg. Nyugodtan állíthatjuk, hogy hiányt íródó kötetet tart kezében az olvasó. Márton életében Debrecen is Bécs játszott kiemelkedő szerepet, e két pólus jelképezi tevékenységét. A felvilágosodás eszmerendszerét a cívisvárosban szívta magába, Csokonai, Fazekas kortársaként. A felvilágosodás kora a nemzeti nyelvek eszmélésének korszaka Közép-Kelet-Európában. Márton a bécsi egyetemen a magyar nyelv oktatására vállalkozott, a nemzeti nyelvre akarta megtanítani honfitársait. Azt akarta elérni, hogy a magyar nyelvet jól tanulják meg, és alapos nyelvtudásukat „a haza szolgálatára és saját ügyködéseik közepette egyaránt használhassák”. Egész életét e nemes cél szolgálatába állította, mint szótáríró, szerkesztő-újságíró, nyelvtanok és nyelvkönyvek szerzője egyaránt. A nyelvtanítással foglalkozók számára a negyedik és ötödik fejezet a legfigyelemreméltóbb, hiszen Márton módszere — történeti érdekessége mellett — ma is figyelemre méltó gondolatokat tartalmaz. Márton úgy gondolja, hogy a nyelvoktatás fő célja az adott nyelv értése, beszélése, írása. Ez persze még nem forradalmi gondolat, de Márton hozzáteszi, olyan módon kell tanulni-tanítani, hogy „a Nyelvtanulás ezen három czéljai, ha csak lehet mindjárt együtt munkába vevődjenek.” Lényegesnek tartja a nyelvkönyvekben található olvasmányok hasznos, érdekes, tanító, erkölcsnemesítő voltát (a felvilágosodás korában vagyunk!). Ajánlja az állatmesék megtanulását, tekintettel van a beszélt nyelvre, az olvasmányokat a tanulók igényeinek megfelelően állítja össze. Márton módszerének tanulmányozása során még egy érdekes tényre bukkanunk: ő alkalmazza először az önellenőrző programozott tananyagot. Ez a tanuló tudásszintjének ellenőrzésére szolgál, nem új anyag közlésére. A mai kor nyelvkönyvírói is megfogadhatják Márton fent említett nézeteit, elveit, a jó tankönyvről, hiszen még a mai forgalomban lévő tankönyveink mindegyike sem felel meg a mártoni elvárásoknak, követelményeknek. Megszívlelendők Márton szavai az idegen nyelv — nevezetesen a német — tanulásáról is. Szerinte magyar anyanyelvű honfitársainak tudniuk kellene németül. Részint az Ausztriával való szoros kapcsolat miatt, másrészt a kor tudományos és művelődési eszményeinek eredetiben való tanulmányozása érdekében. Mennyire helytállók Márton szavai az idegen nyelv hasznosságával kapcsolatban is! Márton mind a magyar, mind a német nyelvet teljes mélységben ismerte, így természetes, hogy foglalkozott a „németes magyarság” (a germanizmusok) példáival is. Szinte mindegyik nyelvtanában közöl is példákat. Helyes magyarság: Az Úr igen jó színben van. Németes magyarság: Igen jól néz ki az Űr. (Azt hiszem, Márton napjainkban is találhatna példákat a németes magyarságra!) A két nyelv mély, alapos ismerete lehetővé teszi Márton számára, hogy nyelvtanaiban a kontrasztív módszert alkalmazza. Tudatosan hangsúlyozza a két nyelv különbözőségeit, hasonlóságait, összeveti szerkezetüket, szabályaikat. Ügyel arra is, hogy a tanuló — mind nyelvtani, mind szóanyagát tekintve — csak helyes mondatokkal ismerkedjék meg, csak azokat sajátítsa el. Nem tűz ki a tanuló elé olyan feladatot, amelyben hibás szöveget kell kijavítani. Vajon napjaink választói tesztjeihez mit szólna Márton József? Mikó Pálné kötete részletesen tájékoztat a mártoni módszertan fenti legfőbb jellemzőiről, ugyanakkor Márton nyelvészeti, nyelvleírási elveit és tankönyveinek a kor világképét tükröző tartalmát is behatóan elemzi. Mikó Pálné munkáját olvasva egy érdekes, színes, sok tekintetben modern elveket valló és alkalmazó egyéniség élete bontakozik ki, példát állítva a mai kor nyelvtanárai elé is. Sajnálatosnak tartom a monográfia alacsony példányszámát, és úgy gondolom, hasznos lett volna illusztráló facsimile oldalak alkalmazása is a kiadáshoz. Papp Andrea egyetemi hallgató Párhuzamok és kereszteződések Az európai műveltség fő forrásának tekintett itáliai félsziget és a Kárpát-medence földrajzi közelsége kezdettől fogva szükségszerűen magával hozta a népeik közt szövődő sokrétű kapcsolatokat. Dinasztikus érdekek és egyházpolitika, kereskedelmi célkitűzések és tudásvágy, hatalmi törekvések és műpártolás egyaránt alapul szolgáltak az államközi és egyéni összeköttetésekhez. Ezek az összeköttetések nem voltak mindig zavartalanok: a honfoglaláskori kalandozó magyarság első itáliai látogatásai az olaszokban rémült kétségbeesést keltettek, ahogy a magyar vezető rétegek is ellenségesen fordultak szembe az Itáliából jött idegen trónigénylőikkel. Az életmód, a felfogás és vérmérséklet különbözősége gyakran megnemértést és bírálatot váltott ki a másik nép fiaiból , de a nagy szellemi áramlatok, a közös eszmények és azonos érdekek hidat teremtettek a kölcsönös rokonszenv és megbecsülés felé, és hazájuk történelmének válságos korszakaiban szövetségessé tették a hasonló célokért harcoló olaszokat és magyarokat. Jászay Magda könyve tíz évszázadon át követi nyomon a két nép találkozásainak kiemelkedő mozzanatait, a szereplők személyes tanúságtételeivel illusztrálva az elbeszélést: a régi krónikásoktól és utazó kereskedőktől kezdve a humanista írókig és diplomáciai küldetésben járó követekig a török kori olasz történetírók elemzésein és az egykorú alkalmi irodalom visszhangján át a múlt századi nemzeti mozgalmak szolidaritásának megnyilvánulásáig. A szöveget gazdag olaszországi és hazai képanyag és a magyar—olasz kapcsolatok bő bibliográfiája egészíti ki. (Gondolat) A szovjet államszövetség megalakulása NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZTANÁCSKOZÁS A MOSZKVAI EGYETEMEN Azon a tájon, ahol Moszkva történetének krónikái az első fejedelmi udvar színhelyét jelzik, a mai Lenin-hegyen fekvő Lomonoszov Egyetemen gyűltek össze a szocialista országok Szovjetunió történetével foglalkozó tanszékeinek munkatársai, hogy a 60. éves jubileumon tudományos eszmecserét folytassanak a Szovjetunió megalakulásának történeti folyamatáról, annak oktatásáról. V. I. Tropin rektorhelyettes üdvözlő beszédében megállapította, hogy ez alkalommal még több országból érkeztek szakemberek. E VI. szemináriumon ugyanis már Mongólia és Románia képviselői is megjelentek. A TYIHOMIRO V-TEREMBEN Tanácskozásunk mégsem foglalt helyet a humán fakultások modern épülettömbjének valamelyik nagy „akváriumtermében”, ahol a hallgatók padjainak amfiteátrumszerűen elhelyezkedő sokaságát csak üvegfal választja el a külvilágtól, s ahol az oktatás képe az utcáról is jól követhető, mivel ezek tágasak lettek volna számunkra. Közvetlen vendéglátónk, Jurij Kukuskin dékán — nem is olyan régen jelent meg könyve a szovjet alkotmány történetéről —, inkább kisebb fórumot választottki számunkra, a Tyihomirov-termet. Az orosz várostörténet nagy hírű kutatójának bronz domborműve alatt, rá-rápillantva Tyihomirov tanárosan szigorú, szemüveges arcára, mindjárt jelen volt a szükséges, ünnepélyesen meghitt szakmai hangulat. Itt említem, hogy az elhunyt nagy alkotópedagógusoknak kijáró kisebb emlékművek a Történeti Kar közelmúltban épült szobáit, folyosóit már hasonlóképpen patinássá tették, amint egykor a régi Történeti Kart módunk volt megpillantani Moszkva közepén. Ennek a megbecsülésnek egyik példája a Lazarjov-emléktábla a művészettörténeti tanszék bejárata mellett, az egykori Lazarjov Intézet falán, méltó emlékezés gyanánt a világhírű, sok nyelvre fordított, megkapó nyelvezetű kutatóra. Találkozónk ezúttal a korábbi, brnói határozatoknak megfelelően nagyobb gondot fordítanak az oktatásmódszertani kérdésekre. Szelinszkaja, Drobizsev és Leonova profeszszorok feszült figyelem közepette ismertették saját oktatói módszereiket. Főleg arról szóltak, hol helyezik el a tananyagban és miképpen fejtik ki a Szovjetunió létrejöttének történeti tényeit. A témakör tudományos kutatásának kérdéseivel az ülésszak második része foglalkozott. Az oroszországi népek összefogásának távolabbi történeti előzményeit az oroszkaukázusi kapcsolatok neves ismerője, Novoszeljszkij professzor foglalta össze. Az ő szakértelemről tanúskodó beszámolójához csatlakozott a bolgár Mihajlov a keleti szlávok történeti-rokoni kapcsolatait, a szláv etnogenezis kérdéseit fejtegetve, továbbá a cseh Hejl professzor az ukránok oroszbarát, a lengyel pánokkal szembeforduló mozgalmát ismertetve, valamint a prágai egyetemes történeti tanszék vezetője, Zavadova a múlt századi ukrán mozgalmak moszkvai kapcsolatait és cseh összeköttetéseit megvilágítva. A Szovjetunió létrehozásának közvetlenebb történeti előzményeit Krijapina és Szemakov professzorok közös referátuma foglalta össze. Ábrázolásunk különösen az 1913. évi poronyinói bolsevik konferenciát követő időszakban szélesedett ki. A bolgár Vecsev és Strignitz, az NDK képviselőnője ehhez a problémakörhöz csatlakoztak referátumaikkal. Az 1922. december 30-án megalakuló nagy szövetség közvetlen folyamatának értékei,és problémáit a moszkvai egyetem historiográfiai kézikönyveiről ismert előadója, Naumov fejtette ki a résztvevők előtt, a mai polgári történeti irodalom bírálatával összekapcsoltam Bajbakov és Tyerescsenko inkább a további szovjet fejlődés tényeit elemezve mutat- ta be a szovjet államszövetség konszolidálódását és fejlődését. Főleg arra utaltak, hogy e folyamatot nem lehet csupán helyi ismeretek között megközelíteni. May professzor, a greifswaldi egyetem tanára (NDK) az 1922—1923. évi németországi visszhang tényeiből azt emelte ki, hogy a jobboldali szociáldemokratáknak a Szovjetunióról alkotott véleménye a polgári tévítéletekkel azonosult. Herdegen professzornő, a hallei egyetemről oktatási tapasztalataikról számolt be. A SZOVJETUNIÓ MEGALAKULÁSÁNAK NEMZETKÖZI HATÁSA Jelen sorok írója a Szovjetunió megalakulásának tükröződését vizsgálta előadásában, amint az egykorúak Magyarországon látták. A magyarországi fogadtatásból is kitűnt, hogy a szovjet Távol-Kelet. •Vlagyivosztok visszavívása volt a szövetségalkotás időzítésének kulcsa. A konzervatív-liberálissá vált egykori magyar polgári radikálisok, Jászi Oszkár és követőinek rövidlátó, valamint a jobboldali szociáldemokraták hasonlóképpen nacionalista koncepcióinak bírálatát végezte el a KMP dokumentumainak felhasználásával. A nemzetközi diplomáciai élet reagálását, elsősorban pedig a német és a pápai diplomácia reflexiókat Rosenfeld berlini professzor fejtette ki. A magyar internacionalistáknak, a magyar „zsemljacsesztvók”nak a Szovjetunió építésében való részvételéről Kun Miklós, egyetemünk oktatója tartott referátumot. Janyikova, a szófiai egyetem oktatója a szovjet—bolgár kulturális kapcsolatok, Schützler, a Szovjetunió történetének berlini tanszék, vezetője pedig a felszabadulás utáni szovjet—német kulturális érintkezés történetének adataival rajzolta meg a Szovjetunió művelődésének növekvő nemzetközi befolyását. TÁJÉKOZTATJÁK A TANÁCSKOZÁST A konferencia által meghallgatott tájékoztatók közül kiemelkedtek a Szovjetunió történetének új egyetemi programjára és kézikönyveire vonatkozó közlések. Anderle hallei professzor az NDK nagyszámú, e tárgyba vágó kiadványát referálta. A szovjet történészek bizottságának elnöke, Csubarjan akadémikus a szovjet történettudomány nemzetközi tevékenységét foglalta össze, kidomborítva az orosz várostörténetre vonatkozó vizsgálatokat, nemzetközi terveket (ezek jórészt az 1972 óta működő orosz várostörténeti „laboratórium” működésének eredményei.) A Voproszi isztorii és az Isztorija SzSzSzR című történészfolyóiratok szerkesztősége, valamint K. G. Livikin, a moszkvai Történeti Múzeum tevékeny igazgatója szintén tájékoztató előadásokat tartottak munkájukról és kikérték a tanácskozók véleményét. Az értekezésen elfogadott határozatok kimondják a tankönyveken, tansegédleteken és a közös kiadványokon folyó munkálatok további aktivizálásának szükségességét Kívánatosnak jelölik meg az oktatócsere bővítését. MI LÁTSZIK KOLOMENSZKOJÉBEN? Munkánk befejeztével Kolommenszkojéba, az orosz fejedelmek és cárok több évszázadon át fontos szerepet játszó városon kívüli biztonsági palotájába és rezidenciájába látogattunk el közösen. A Moszkva folyó egyik nehezen megközelíthető hajlatában, stratégiailag központi jelentőségű helyen, a festői tölgyesfenyveses magaslaton áll ez a várpalota. Az orosz építőművészet fantáziája a meredek domb oldalára, szinte rakétaként a levegőbe tolta ki a világhírű kolomenszkojei templomtornyot, amelyet nemcsak retteget Iván, Erzsébet cárnő és II. Katalin személyes emlékkei lengenek körül, de amely előtt Napóleon katonáinak vagy a francia zeneszerzőnek, Berlioznak lábai is álmélkodással vertek gyökeret. De ma mármást is megcsodálhatunk Kolomenszkojéból. Idelátszik, eddig él Moszkva egyik külső kerületének hipermodern építésű és telepítésű, könnyed, a huszonegyedik századba illő magasházerdeje: Moszkva szovjet várostörténetének legújabb fejezete. Dolmányos István A SANS-CULOTTES-OK TÖRTÉNETÍRÓJA Albert Soboulról, a Paris I-Sorbonne Francia Forradalom története tanszékének vezető professzoráról, az Annales historiques de la Révolution francaise főszerkesztőjéről és több tudományos intézmény társelnökéről most elsősorban nem mint tudósról, hanem mint tanárról szeretnék szólni. Soboul Georges Lefebvre tanítványaként a második világháború utáni, a nagy francia forradalom megítélése körüli vitában a marxista-leninista vonalat képviselte. Legfontosabb művei a ma már klasszikusnak számító „Précis d’histoire de la révolution française” (Paris, 1962; magyarul „A francia forradalom története”; Budapest, 1963 és 1974), valamint a sans-culottes-okról írt értekezése (Les sans-culottes parisiens en l’anti”; Paris, 1957 és 1968. Tézise főként a forradalom szociális szempontjából jelentős. Mestere, Georges Lefebvre hatására — aki a forradalomban a parasztság szerepét vizsgálta — Soboul figyelme a sans-culottes-ok felé fordult. A forradalmi bizottságok és a párizsi szekciók levéltári anyagának feltárása lehetővé tette számára e réteg szociológiai elemzését. Ez a városi tömeg, mely a független kistermelőik és bérmunkások heterogén, eltérő érdekeltségű és ezáltal minden osztály öntudatot nélkülöző együttese, de amely mindennek ellenére forrón demokratikus és antikapitalista érzelmű, Soboul megállapítása szerint egyszerre alkot politikai előőrsöt és gazdasági utóhadat. Műve igen éles politikai aspektusokat is tartalmaz: a sans-culottes-ok iránti rokonszenve és a Robespierre-i rendszerrel való ellenérzése kihegyezett célzás legújabbkori történelmünk vitás kérdéseire. Soboul azonban mindvégig az FKP tagjaként állt ki — nem kevés ellenséget és sok nehézséget szerezve ezzel magának — a marxizmusért. Tudományos munkássága mellett jelentős szerepet kapott életében tanári hivatása. Oktatói pályáját Montpellierben kezdte, majd a Clermont- Ferrand-i egyetem tanára lett, ahol a legújabb módszerekkel kísérletezve igyekezett tanítványaiból széles látókörű, önmagukkal szemben mindig igényes történészeket nevelni. 1967-től a Sorbonne Francia forradalom történeti tanszékének vezetője, melyet előtte Aulard, Mathieu és Lefebvre irányított. Késői tanítványaként, sajnos csak igen rövid ideig volt lehetőségem óráit látogatni. Örök emléket és egy életre szóló hivatástudatot kaptam párizsi, szombat délutánonkénti szemináriumain, melyek a már végzett, ifjabb és kevésbé fiatal történészek őszinte, a legvégsőkig elmenő, de minden ellenségeskedés és pártharc nélküli vitafórumai voltak. Ezeken a délutánokon a XVIII. század és a francia forradalom megközelítési lehetőségeinek sokféleségéből kaphattak leckét a jelenlevő francia és külföldi tanítványok, pályatársak.Hogy csak néhányat említsek: falusi közösségek és a Code Civile Thiers tartományban; a francia forradalom politikai nyelvezete szemantikai szempontból; írásbeliség, iskolázás és oktatási színvonal a XVIII. századi Franciaországban; vallásosság, vallás- és egyházellenesség Compiegne-ben 1794—95- ben.) Soboul tanári szelleme, sugárzó embersége, mely elsöprő indulatokra mindig, de gyűlölködésre soha nem volt képes, túlszárnyalta Franciaország határait. A nemzetközi kapcsolatok patrónusaként a magyar diákok is mindig számíthattak önzetlen támogatására, magánkönyvtárának — mely a francia XVIII. század és a forradalom témájában az egyik legjelentősebb gyűjteménynek számít — használatára, levelezés általi biztatására. Egyetemünkön többször adott elő, a Francia Tanszéken és a Középkori és Újkori Egyetemes Történeti Tanszéken egyaránt. Albert Soboult 1982. szeptember 10-én Nimes városában érte a halál. Hamvait a Pere-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra, a Kommünárok falánál való búcsúztatás után. Mikes Tünde tudományos továbbképzési ösztöndíjas, ELTE BTK Egyetemes Történeti Tanszék Tűz, tűz... Közelít az igazsághoz, aki kazántűzre gondol. A fűtéshez mint olyanhoz egyáltalán nem értek, az energiagazdálkodáshoz is csak annyira, mint a közügyek iránti érdeklődő (azokban közvetlenül is érdekelt) állampolgárok. Lehetséges tehát, hogy tévedek megjegyzéseimben; ha így van, kérem az illetékeseket, cáfolják meg. Egyszóval, nyitott ablakoknál búcsúztatták az őszi félévet. Nemcsak a beszámolóktól volt melegük a hallgatóknak (és persze a tanároknak is), hanem a pokoli forróságtól is: zárt ablakoknál megfőttünk vagy meggyulladtunk volna. Hála a rendkívüli időjárásnak és tekintettel energiagazdálkodási gondjainkra, kutyakötelességünk a szénnel vagy koksszal való takarékoskodás. A zsebünkbe megy minden fölöslegesen elégetett mázsa , s ebben nyilván nem egy-két mázsáról, hanem tonnákról van szó. És ugyan mi lesz a téli szünetben? 25-30 fokra fogják (fogjuk) fűttetni az üres tantermeket is? Mindenki tudja, milyen nehéz pénzügyi-gazdálkodási időket élünk. Sokszor olyan tételeket is le kell faragnunk, amelyekből eddig is csak szűken tudtuk fedezni a szellemi létfenntartásunkhoz elsőrendűen fontos kiadásokat. S miközben — jó nemzeti szokásunk szerint — másokat szidunk a pazarlás és a nemtörődömség miatt, a szó szoros értelmében hajigáljuk ki pénzünket az ablakon. Fűtünk mint a bolondok — csak rá ne fázzunk! Falus Róbert (BTK, Görög Tanszék) A fenti spontán megnyilvánulásként még decemberben szerkesztőségünkbe érkezett cikket különösebb megjegyzés nélkül adjuk közre megfontolás tárgyául. A szerk.