Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1983-04-27 / 6. szám

A KÖLTÉSZET NAPJÁRA Csalay András: OPTIMISTA DAL A LÉTEZÉSRŐL A: B: C: Cs: D: E: F: G: H: I: J: K: L: M: N: O: P: R: S: T: V: V: Z: Zs: Adnék — de nem tudok. Baltát látok, ha álmodom. Cövekelek egy ág alatt. Csomót kötök — s az úgy marad. Dárda fúródik szemembe. Elfelejt — ki szerethetne. Fojtogat a fájdalom. Genny ömlik az ar­comon. Hiába féltem. Ígértem..., de nem éltem. Jajgatnék, de nem tudok. Kalodát hordok a szájamon. Lámpást adj, ha jót akarsz. Mélyből hitet így fakasszl Nem kell már a vigalom, Otthonom lenne a hatalom. Próbáltam.... de nem jutottam... Rabláncom nyakamba akasztottam. Sárból szépség nem születhet, Titokban bár­hogy reméltem! Utoljára mit remélnék? Vertél sötétben a lámpafénynél. Zárodat jól rámcsuktad. Zsaroltad a jövőm s a múltam. UTÓHANG Félni nem kell: Mitől félnél? Élni sem kell: Miért élnél? Farkas András: CSÖNDKÁNON CSÖNDGAZBAN gázolunk, beadtam derekad, beadtad derekam a szerelemnek, múlandóság álcája, enyészetbe igézlek, igád vonva fölsértem a megszokás földjét, osztatlan táj, s buján szökken szárba hitdudva, fohászmuhar, virágok lennénk, méhedben gyümölcsünk, osztott magány, vagyunk húszévesek, övé a világ. CSÖNDLIANOK burjánzónak, köztünk parázs, szalonna zsírja sercen, a bürke kemény, füstölgő remény, ennénk, meredünk, vörhenyes szerelemben tocsog az alkony, ránkhajló hegyek néznek szelíden, szikár iszony, méhedben gyümölcsünk, még piciny magány, húszévesek lennénk, övé a jövő. CSÖNDFEHÉR­­ bánat, baktatunk egymás felől neki az elmúlásnak, téged vérezlek, belőled buggyan vérem, csöndre, megfordulunk, szemünkben magunk vagyunk, piros már a csönd, marad fehér a bánat, ránk várnak, ha voltak, s hiába, emlékeink. Farkas András: KÖDDAL Köd életem, köd halálom, ködben lényem megtalálom, ködös lévén létem is; köd előttem, köd mögöttem, köd van belül is csak bennem, ködön kívül semmi nincs. Ködvárosban ha lődörgök, fölködlenek köd-előnyök, ködben minden elveszik; s vesztett lelkem, hál’ a ködnek, vesztesként lehet itt nyertes, mígnem ő is elködlik. Elködlötten, ködös szemmel intek búcsút, isten önnel, kiáltom még utána, s ködöt nyelve, lélegezve, magamtól megkönnyebbülve átködlök e világba. Nagy Ákos: ILLÚZIÓK A ZENE: Majd kibújok a zongora billentyűi közül, átlépem a dallamok árnyékát, kiélt fülek élvezkedése helyett szemekbe hívok szabad mosolyt. A LÁNY: A megtalált pillanat kimerevítése, örökléte a cél. Egy dacosan szép arc él bennem. Megtalálom, el nem engedem. AZ EMBER: Pocsolyántúli fényében ragyogva, csillogó szemekkel kilép belőlem az ember, a tiszta, egyenes, rendíthetetlen. AZ UTOLSÓ: Botladozva, lefelé jövök a dombról. Már homlokom se ráncolom. A képzelet inkább hal, mint él, de hosszú hajamnak szemből mindjárt aláemel a szél. ÉJSZAKA amikor nincs erőd, amikor az este is elhagyott, s az utolsó napszak sem vár, csak uralkodik rajtad lustán, nyomasztón, mint a fájdalom, magad vagy, barátom, magad, az útszéli vándornál is magányosabb. Sziládi Zoltán: LAKOM III. tulajdonképpen lakni jó, még akkor is ha rosszul lakom, bár voltaképp néha jóllakom, a vasárnapi ebéd elhiteti velem hogy — lám! — már polgárosulok, ezért hétfő és péntek között nem is nagyon lakom. (az utcákon csavargók vagy a Duna-parton vagy máshol és mindenféle részeg ismerősnél alszom!) aztán szombaton jól belakom a lakom, parkettám is lakás álmom lakás stb­ stb. valamiképp azt is megtehetném hogy elköltözöm de folt maradna a papíron így is úgy is — nem törölhetném ki onnan én! csak a hivatalos... " ebből az is látható mindenféleképp lakom mert lakni muszáj. Várhelyi András: AMNESZTIA 1. olyan négysorosak az esték ha nem vagy itt a pókot — nyugi — beszervezték a lámpaernyőn légy kacsint... II. ha a feltételek következmények lesznek gondolj bele milyen feltételek lehetnek gondold át, milyen következmények lehetnek azok amik feltételekből lesznek... III. apám vasárnap megmetszette a szőlőt a boglya állt a villa beleszúrva rend volt a kertben kutyánkat megkötötte kiült a kerti padra borotváltan szipkába tömött egy cigarettát most megkérdezed: mi ebből a tanulság. ELLENPONTOK

Next