Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)

1986-05-19 / 9. szám

1 eniszez-EL? Soha nem volt még ilyen népszerű a tenisz az egyetemen, mint manapság. A kötelező testnevelésórákon mindig a tenisz­re jelentkeznek a legtöbben. A BEAC-pályán reggeltől estig ütik a labdát az egyetemisták. Az ELTE valamennyi karán gyakran láthatunk ütőt szorongató, teniszfelszerelésben járó­­alakokat. A BEAC pedig május első hetében féléves tenisz­­tanfolyam­ot indított. — A szakosztály szeretne nyitni az egyetem felé — tá­jékoztat Révész T. Mihály, a BEAC teniszszakosztályának tanárelnöke, a Magyar Jog­­történeti Tanszék vezetője. A kötelező testnevelésóráknak a jelenlegi formájában nem sok értelme van. A hetente más­fél órás foglalkozásokon a sportág népszerűsége miatt is—20 hallgató „teniszezik"a lelkes, de nem hozzáértő ta­nárok felügyelete mellett. A sportág divatos, a tenisz iránt tömegek érdeklődnek, de nincs minőség, s egyetemi sportélet sem létezik! — A BEAC teniszszakosz­tálya milyen részt vállalhat az egyetemi sportoktatásból? — A szakosztály vállalja az ELTE-dolgozók tenisztanítá­­sát. Külön gyermektanfolya­mokat és a KISZ-szel közösen hallgatói tanfolyamokat is in­dítunk. A féléves kurzusok 600 forintba kerülnek. Ez, úgy hiszem méltányos összeg, ezért hetente kétszer foglalkozunk a jelentkezővel, természetesen pályát, labdát és szakképzett tanfolyamvezetőt is biztosí­tunk. — Ön az imént „nyitásról” szólt a hallgatók és az ELTE- dolgozók felé. A legjobb tudo­másom szerint azonban az egyetemisták a teniszszakosz­tály tanfolyamai nélkül is el­özönlik a pályákat. Nem arról van szó, hogy a teniszszakosz­­tály szeretné tanfolyamok ke­retein belül megszervezni az ösztönösen a pályákra látoga­tó egyetemistákat? — Valóban, a BEAC-pályán sajnos jelenleg a legnagyobb zűrzavar uralkodik. A hall­gatók teljesen ösztönösen, kis csoportokban járnak teni­szezni, ahol aztán kezdő ját­szik kezdővel. A pályákon ál­landó csúcsforgalom van, aki korábban , érkezik, több pálya közül választhat, s akad olyan is, akinek már nem jut hely. A beiratkozott hallgatóknak azonban előnyt kell élveznie, ám ezt nem mindig sikerül biztosítani.­­ A BEAC-nak, mind a férfi­, mind a női csapata OL5 I-es, s általában „liftezik” a felső és az alsó csoport kö­zött. A tenisztanfolyamok a tömegsport mellett mennyiben biztosíthatják a szakosztály szinten tartását? — Semennyiben. A tanfo­lyamoknak nem az a célja, hogy új teniszcsillagokat fe­dezzünk fel, akiket aztán fo­kozatosan I. osztályú vagy nemzetközi versenyzővé ne­veljünk. Olyan hallgatókat ke­resünk, akik számára a tenisz vonzó, s hajlandók bizonyos áldozatra azért, hogy ezt a csodálatos játékot bizonyos szinten megtanulják. Lehet, hogy naivnak tűnik, de azt szeretnénk, ha a tenisz élet­móddá válna az egyetemün­kön, s nemcsak egy sportág lenne a felkapott, divatos sportágak közül. Azt is sze­retnénk, ha a BEAC-pálya nem a sznobok gyülekezőhe­lye lenne, hanem igazi, pezs­gő egyetemista sportélet foly­na ott. — Vidéken köztudott, hogy nagy áldozatokat hoznak a ta­vaszi fejlesztésre. Új pályák és szakosztályok alakulnak pl. Berettyóújfalun, Sopronban, Boglárlellén, Fűzfőn stb. Nem félő, hogy a BEAC — miköz­ben az egyetemistákkal fog­lalkozik — fia egyáltalán fog­lalkozik! — fokozatosan hát­térbe szorul, vagy kiesik az I. osztályból? — Nézze, a BEAC nem pro­fiegyesület, nevében is az egyetemisták klubja. A tenisz­szakosztály is amatőr, jelen­leg mind a férfi-, mind a női csapatunk az OB I alsó ágá­ban szerepel. (A tenisz csa­patbajnokság első osztályát két csoportban bonyolítják le, mindkét nemben. A felső ág küzdelmeiben 6, az alsó ág mérkőzésein 8 csapat indul­hat.) A nők tavaly estek ki a felső ágból, míg a férfiak­ az alsó ág ötödik helyén végez­tek. Ezek reális eredmények, a csapatok kb. ennyit tudnak. A TV-tornából is ismert Schmitt Alexa jelenleg a BTK I. éves hallgatója. A szakosz­tály ülésén­­ többen szerették volna, ha a kislány a BEAC színeiben versenyezne tovább Én ezt elleneztem. A legidő­sebb Schmitt lány sikereivel sokáig az OB I felső ágában szerepelhetnénk. Helyette azonban azt javasoltam, hogy a klub a tényleges egyetemi hallgatók sportolását támo­gassa, s a BEAC csapatai sa­ját nevelésű ELTE-egyete­­mistákból, vagy egyetemi dol­gozókból álljanak. Elképzel­hető, hogy a profi szinten me­nedzselt vidéki teniszklubok néhány éven belül utolérik, vagy el is hagyják a BEAC- ot. Ha választani lehet egy profi OB I-es teniszcsapat, vagy egy OB II-es egyetemis­taklub között, én az utóbbira szavaznék. Célunk egy egye­­temista­ életforma kialakítása, akár az OB I rovására is. Egyelőre erről szó sincs, nem adjuk fel az OB I-es sze­replést, s újabb hat tenisz­pályát építünk az ELTE szá­mára. Soha nem volt még ilyen népszerű a sportág. A­ mai fiatalok Navratilova, Lend­ és McEnroe képeivel ragasztják tele az otthonaikat. Egyre töb­ben teniszeznek, egyre több tanfolyamot szerveznek. Nem véletlen, hogy a sportszövet­ségek közül csak a Magyar Tenisz Szövetség képes ha­vonta színes magazint kiad­ni. A népszerűség azonban nemsokára eléri a tetőpontját, teniszezni viszont a divathul­lám után is fogunk. Reméljük, a BEAC-ban is. KOZÁK PÉTER KÉTKAROS FOCI Az AJTK-TTK összevont kispályás labdarúgó-bajnokság hajrájához érkezett. Érdekes, hogy a tavalyi bajnok WMF csapatának, már a versengés félidején sem volt esélye a büszke cím megtartására. Di­cséretes, hogy az alsóházbéliek nem szabotálták el a mérkő­zéseiket, hanem derekasan helytálltak a gólözönök ten­gerében. A végső sorrend még nyíltnak tekinthető, mivel az éllovasok találkozói hátra­vannak. A tabella állása — a vesz­tett pontok alapján — a kö­vetkező: 1. UNITAS 2. U­K öregfiúk 3. Orrtúró ui. 4. Aperitif Biz. 5. Fojikasőr 6. Funny Girls 7. WMF 8. Live Aids 9. Transsylvania 10. Mimalagáza 11. Fel Támadunk 12. Légszomj 13. Kutyagol 14. Politgroup 15. Leante 1010——49:1020( 0) 8 7—152:1314( 2)8 6 1 126:1113( 3)9 5 2211: 712( 6)7 3 1 327:18 7( 1)8 32 321:20 8( 8) 105 1428:2911( 9) 72 1413:21 5( 9)9 32 414:17 8(10) 10 42 419:25 10(10)9 3 1523:37 7(11)8 2­ 613:22 4(12) 7—1611:39 1(13) F12 1 716:35 5(15) 9—1­812:42 1(17) CSERNOBIL az atomfizikus szemével Mindnyájunkat foglalkoztató kérdés mostanában a cser­nobili atomerőmű katasztrófája. Hogy látja ezt a fizikus? Mi­lyen következményekre számíthatunk? Az EL ilyen kérdé­sekkel jelentkezett dr. Kiss Ádám docensnél, a fizikai tudo­mányok kandidátusánál. A tanár úr a TTK atomfizikai tan­székén tanít atomfizikát és magfizikát III. és IV. éves fiziku­soknak, a magfizikai labor egyik vezetője. Fő tudományos szakterülete a neutronfizika. Részt vesz a Michigani Állami Egyetemen a világ első szupravezető ciklotronján folyó egyik kísérletében. — Először is azt szeretném megtudni, mi is történt való­jában Csernobilban? — Amit biztosan tudunk: a reaktorban a grafit begyulladt és nagy mennyiségű radioak­tivitás jutott ki az erőműből. A lehetséges okok közül 3-at emelnék ki. Az első szerint a termohidraulikus baleset kö­­vetkeztében le nem állt lánc­reakció, vagy a radioaktivitás formájában tovább termelődő hő miatt gyulladt ki az erőmű. A második szerint kémiai rob­banás történt, ami átterjedt a reaktor aktív részére is. A harmadik szerint pedig a Wig­­ner-effektus okozta a kataszt­rófát. Ez azt jelenti, hogy a reaktorban felszabaduló neut­ronok hatására a grafit kris­tályrácsában hibahelyek ke­letkeznek. Amennyiben­­ ezek megszűnnek, az energiafelsza­badulással jár. Ha egyszerre sok helyen játszódik ez le, az is tönkreteheti az erőművet. A Wigner-effektus okozta az 1957-es angliai erőmű balese­tét is. — Mennyire befolyásolja a katasztrófa az atomenergia békés felhasználását? — A felhasználás tényét nem befolyásolhatja. Hogy a társadalom igényeit kielégítse, feltétlenül szüksége van az atomenergiára. A széntartal­mú, foszilis energiahordozók felhasználásának növelése politikai és biztosan súlyos környezeti problémákat okoz­na. A szénhidrogénekre hosz­­szú távon nem számíthatunk mert viszonylag kevés van belőlük. A biológiai, geoter­mikus és egyéb energiák fel­­használását speciális nehézsé­gek akadályozzák. A fúziós energiát az elkövetkező 50 évben még nem vehetjük számba. A foszilis energiahor­dozókon kívül jelentős mérté­kű, a társadalom számára szükséges energiát csak az atomenergia szolgáltathat. Már nem tudunk nélküle élni. Magyarország elektromos energiaellátásának mintegy 20%-át nyerjük ezen a mó­don, de Franciaország például 59%-át, a világátlag is 13% fölé emelkedett már. — Milyen árnyoldalai van­nak az atomerőműveknek? — Két speciális probléma van. Az egyik az, hogy bár kis valószínűséggel, de balesetve­szélyesek. A másik pedig gaz­dasági jellegű, és azzal kapcso­latos, hogy az építkezés hosszú időre lekötött, lassan megté­rülő tőke, amit egy cég nehe­zen vállalhat. Ezért az USA- ban most például viszonylag kevés erőmű épül. A szocia­lista országok ebből a szem­pontból más helyzetben van­nak, mert itt központi döntés alapján az egész társadalom vállalja a kockázatot. Függet­lenül a csernobili balesettől, nem lehet lemondani erről az energiahordozóról, mert más ilyen jellegű, alternatív ener­gianyerési lehetőségünk nincs arra, hogy energiafogyasztá­sunkat szinten tartsuk. — Mi lenne, ha mégis le­mondanánk magáról az ener­giáról? --- Az ipar nem tudna mű­ködni, az életszínvonal roha­mosan csökkenne. Amelyik társadalom ezt megengedné magának, annak létszáma is zuhanna. A társadalom szem­pontjából ez nagyobb kataszt­rófát okozna, mint egy erőmű felrobbanása. — Végeztek-e itt a TTK-n méréseket a sugárzás nagysá­gáról. — Hogyne. De ezek a méré­sek nem hivatalos felkérésre történtek, hanem csak azért, mert mindannyiunkat érde­kelt a téma. — Mik voltak a mérések eredményei? — Csaknem valamennyi hosszabb felezési idejű hasa­dáskor keletkező radioaktív izotópot sikerült kimutatnunk. — Ezek közül melyik a leg­veszélyesebb? — A jód 131, mert ez víz­ben jól oldódik, így könnyen bekerülhet a szervezetbe, ahol a pajzsmirigyben felhalmo­zódhat. — Úgy tudom, hogy ez a radioaktív jód az erőműben keletkezhetett, és onnan csak akkor kerülhetett ki, ha az urán már megolvadt, és a fű­tőelem burka sem ép. — Így van. A cirkóniumbu­rok a robbanás során megsé­rülhetett és az ott keletkezett hő megolvasztotta az uránt is. — Mekkora hőmérsékleten mehetett ez végbe? — Jóval 3000 °C felett, kö­rülbelül 3500 °C lehetett az erőműben. Ez a hőmérséklet képes arra, hogy tovább ol­vassza a talajt és így süllyed­jen a radioaktív anyag. Ha ez a süllyedés eléri a talajvizet, annak nagymérvű elszennyező­dését eredményezheti, radioak­tív gejzír törhet a felszínre. Ezek az események nagymér­tékben növelnék a légkör és a földfelszín radioaktivitását. De ettől, a szovjet jelentések értelmében, ma már nem kell tartanunk. — Milyen élettani hatása várható a robbanásnak a ma­gyar társadalomra? — Kis dózist szenvedtünk. Az egyén észre sem veszi. A károsodás csak statisztikusan megfogható. Körülbelül annyi kárt okozott ez nekünk, mint­ha minden magyar ember minden héten eggyel több ci­garettát szívna el élete során. — Igaz-e, hogy az erőmű­vekben dolgozó fizikusok ma­gasabb sugárzási szintnek le­hetnek kitéve, mint egy átlag­polgár? — Az ő esetükben elsősor­ban arra kell figyelni, hogy testi, szomatikus ártalmaik ne lehessenek észrevehetőek, míg a lakosság genetikai ártalma­kat sem szenvedhet. Ezek az ártalmak recesszíven öröklőd­nek, így egyszerűen fogalmaz­va, ha a veszélyes helyeken dolgozók nem kötnek egymás­sal házasságot, akkor kiküszö­bölhetőek. — Milyen növényeket nem érdemes most fogyasztanunk? — A nagylevelű zöldsége­ket, amik nagy mennyiségben foghatták fel az esővizet. Ahol összegyűlt az eső, ott 10-szer akkora radioaktivitást is mér­tünk. Különben a jód 131 fe­lezési ideje kb. 8 nap, és 4 felezési idő múlva már ettől sem kell tartani. — Köszönöm a beszélgetést. GICZI JÓZSEF Az ELTE hallgatói részt vettek az 1986. április 23-án megrendezett Országos Egye­temi és Főiskolai Bajnoksá­gon. EREDMÉNYEK: 100 m ffi pillangóúszás: 2. Varga Péter 1:03,66, 100 m­ ffi gyorsúszás: 27. Kántor Mihály 1:16,38, 4X100 m­ ffi vegyesváltó: 9. ELTE (Kiss, Maróth, Varga, Bánhegyi) 5:29,14, 200 m női vegyesúszás: 6. Fancsovits Rita 3:12,45, 100 m női hátúszás: 7. Far­kas Antónia 1:24,96, 100 m női gyorsúszás: 15. Sólyom Ildikó 1:20,32. VITA Aki cserbenhagyta a csapatát... Az elmúlt másfél évben a BEAC NB I-es női kosárlab­dacsapatának edzői tisztét Jámbor László látta el. Szer­ződése ez év június 30-ig kö­tötte egyesületünkhöz. Feb­ruári szakosztály-vezetőségi ülésünkön ő is jelen volt, szerződése lejárta előtti távo­zási szándékáról egy szót sem szólt, hanem partnernek mu­tatkozott annak a megbeszé­lésében, hogy munkáját jú­nius 30-ig milyen szempon­tok szerint fogja végezni. Március 31-gyel azonban szerződését önkényesen fel­mondta, erről csupán az egyesület elnökét és a Nép­sportot értesítve. Az a tény, hogy csapatát váratlanul a játékidény derekán elhagyta, szakosztályunk számára igen nehéz problémát jelentett. Utódja még máig sincs, és csupán Bild Katalin mester­edző áldozatvállalásának kö­szönhető, hogy csapatunk a Felszabadulás Kupa mérkő­zéseire felkészülten tud kiáll­ni. Éppen ezért joggal váltott ki felháborodást belőlünk Kirschner Dóra „Mi van a kosárban? Közös hibákért csak egy ember felel?” című, az Egyetemi Lapokban­ meg­jelent írása, amely a sport­szerűtlenül távozott volt ed­ző nyilatkozatát ismertette és kommentálta. Jámbornak a tényekkel nem törődő, ill. azokat félremagyarázó, soha nem volt eseményeket kita­láló, és így a közvéleményt szándékkal félrevezető meg­állapításaira, egyesületi veze­tőket, köztiszteletben álló egyetemi oktatókat és a ren­geteg áldozatot vállaló hall­gatókat sértő támadásaira részleteiben nem kívánunk reagálni, mivel nem akarunk partnerként szerepelni a vá­daskodásban. (Hasonló állás­pontra helyezkedtünk a volt edző egy korábbi, a Népsport 1986. március 30-i számában megjelent, igen meghökkentő hangvételű nyilatkozatával kapcsolatban is.) Csapatunk sportbarátainak megnyugtatására közöljük, hogy Jámbor-féle „ügy” nincs. Volt, de ez az ő önké­nyes távozásával befejeződött. Ittléte alatt, fokozatosan el­lentétbe került először az egyesülettel, azután a szak­osztály-vezetőséggel, végül pe­dig a játékosokkal is. Vala­mennyiünk részéről rengeteg türelmet igényelt az edző al­kalmanként minősíthetetlen modorának elviselése és alap­talan, személyeskedő támadá­sainak a kivédése. Tárgyila­gosan meg kell állapítanunk: valamennyiünkben megvolt a szükséges türelem. Végül: meggyőződésünk, hogy súlyos felelősség terheli a riport készítőjét, Kürschner Dórát is. A­kt, korábban szakosztályunk játékosa volt, s­­ nagyon sportszerűtlen do­log, hogy volt csapatkapitá­nyáról, akinek nagyszerű já­tékát és mindenki által elis­mert, kivételesen sportszerű magatartását (hosszú ideig a kispadról, rövidebb időközök­ben a pályán) maga is tapasz­talhatta, képes volt a nyilvá­nosságra hozatal szándékával leírni azokat a vádaskodáso­kat, amelyeket a csapatát cserben hagyó edző eléje tá­lalt. Ezzel és érzelmi túlzá­saival riportja nem az egye­temi sport ügyét szolgálta. A BEAC női kosárlabda­szakosztályának nevében dr. Erdődy Gábor szakosztályvezető ÉL-OLVASÓLÁMPA FÜGEDI ERIK: ISPÁNOK, BÁRÓK, KISKIRÁLYOK (**•**) Magvető Könyvkiadó, 1988. Ára: 31 forint. A Könyvhét egyik keresett kötetének ígérkezik Fügedi Erik munkája. A Szerző ezút­tal (is) a középkori magyar arisztokrácia — a nyugat-eu­rópai hűbéri felépítménytől el­térő — fejlődésének elemzé­sére vállalkozik. Az­­ „Ispá­nok ...” kivételes alapossággal kíséri végig az államalapítás­tól Mohácsig a magyar törté­nelem egyik legsúlyosabb kér­déskomplexumát — a min­denkori király és a főurak közt folyó hatalmi harcot. Fügedi új művében jó né­hány eredeti és elgondolkod­tató következtetésre jut, így például a középkori nagyúr és az újkori politikai vezető jel­lemzőinek összevetése során: „A középkori arisztokratának olyan fizikummal kellett ren­delkeznie, amely alkalmassá tette kisebb-nagyobb sereg ve­zetésére, de arra is, hogy hir­telen jött támadással szemben megvédje magát. A középkori társadalomban nem nagyon volt helye gyengéknek, a fel­ső rétegekben mégannyira sem. Ezen az elven és gya­korlaton az életkor sem vál­toztatott.” Az „Ispánok bárók, kiskirá­­lyok”-kal nemcsak a tudomá­nyos kutatás, hanem ápolásra szoruló történelmi önismere­tünk is igényes forráshoz ju­tott. MAKK FERENC: MA­GYARORSZÁG A 12. SZÁ­ZADBAN (***) Gondolat Könykiadó, 1986. Ára: 30 forint. Nagy várakozással vettem kezembe a „Magyar História” c. sorozat legújabb kötetét. Ér­deklődésemet a korszakon kí­vül egy fontos (és kissé elfe­ledett) történelmi személyiség, III. Béla táplálta. Egy évek­kel ezelőtt megjelent, borsos árú monográfián túl e téma­körben nem született újabb tanulmány. Az adósságon Makk Ferenc írása sem tör­lesztett igazán, hiszen mind­össze 35 oldalt szentelt a Bi­záncban nevelkedett Béla ki­rálynak, és éppen ez a rész a könyv legelnagyoltabb fejeze­te. A kétségtelenül gazdag bib­liográfiára támaszkodó mun­ka így — véleményem szerint — szeplősre sikeredett. " S. A. EGYETEMI LAPOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: NYAKAS SZILÁRD Terjeszti az ELTE KISZ és stb Megjelenik minden második hétfőn Szerkesztőség: Bp. V., Egyetem tér 1—3. Telefon: 173-868 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Felelős kiadó: TILL IMRE vezérigazgató 86—1943. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0230—7630

Next