Egyetami Szemle, 1980 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 3. szám - Kövér György: A Kondratyev ciklus-szakasz, vagy hullám

128 DR. KÖVÉR GYÖRGY az állami közreműködést). Németországban a frankfurti kereskedelmi kamara és az ottani hitelintézetek konjunktúrakutató állomása előtt a vezető szerepet a birodalmi statisztikai hivatal egyik osztályából kinőtt, ám az állami keretben továbbra is megmaradó „Institut für Konjunkturforschung” szervezte meg. A húszas évek közepén már a Szovjetunióban is három helyen foglalkoztak konjunk­túrakutatással. Kondratyev intézetén kívül az Állami Tervbizottság és a Központi Statisz­tikai Hatóság keretében. A Pénzügyi Népbiztosság konjunktúrakutató intézete a népgaz­daság dinamikájának „egységes közgazdasági mutatóját” (ún. totális indexet) számított, amelybe naturáliák mellé, pénz- és áruforgalmi, valamint áradatokat is bevont. A NEP-ből az erőltetett iparosításba átcsapó gazdaságpolitika beköszöntével azonban ez alól a komp­lex mutató alól kigördült a talaj. Az intézet kutatóit 1928-ban a statisztikai hivatalnak adták át, majd 1930-tól a konjunktúrakutatás a Goszplan­ban összpontosult. A múlt hullámzásaira épülő előrejelzések helyére a kötelező tervutasítások rendszere lépett. Kondratyev a húszas években kiterjedt tudományos tevékenységet folytatott. Munka­társaival (N. P. Makarov, A. V. Csajanov, N. P. Oganovszkij) karöltve vizsgálatokat végzett a parasztgazdaság állapotáról, a gabonavilágpiacról és a szovjet mezőgazdaság exportlehe­tőségeiről, a falusi piac rugalmasságáról, bekapcsolódott az első ötéves terv koncepciójával kapcsolatos vitákba. Ez utóbbi szerepléséért a korabeli kiélezett viták hevében 1927-ben Sz. G. Sztrumilin (a Goszplan egyik vezetője) a „narodnyikság epigonja” címen intézett támadást ellene. Széles körű vitákat váltott ki a konjunktúrakutató intézet folyóiratában 1925-ben közzétett tanulmánya a gazdaság hosszú konjunktúraciklusairól. Hatalmas szak­­irodalmi tájékozottságát tovább mélyítette, 1924-es amerikai útja során személyesen is megismerkedhetett a „harvardi iskola” legjelentősebb képviselőivel. (Az intézet folyó­irata 1927-ben két fejezetet orosz fordításban közölt is, W. C. Mitchell legújabb köny­véből). A figyelemreméltó teljesítmények ellenére az életmű mégis torzító maradt. Az SZKP­ XVI. kongresszusán, 1930 júniusában, a szocialista iparosítás és a kollek­tivizálás viharos időszakában Sztálin világosan megfogalmazta, hogy „meg kell szervezni a szocializmus támadását az egész fronton.” A kiélezett osztályharcban „a burzsod értel­miség felső rétegének gonosz kártevése iparunk minden ágában, a kulákság állatias harca a gazdaság kollektív formái ellen a falun, a Szovjethatalom rendszabályainak szabotálása az apparátus bürokrata elemei, az osztályellenesség ez ügynökei részéről. .. az elhaló osz­tályok ellenállásának fő formái.. .”. 1930—31-ben leplezték le az „Iparpárt”, a „Dolgozó Parasztok Pártja” és az „OSZMDP Szövetségi Irodája” elnevezésű földalatti szervezeteket. A vádirat szerint a „Dolgozó Paraszt Párt” központja a NÉP időszak Földművelésügyi Népbiztosságában volt, a szervezet „kolhozellenes agitációt folytatott” és ,,hamis előre­jelzéseket készített” a szovjet szervek számára. A résztvevők a „proletárdiktatúra megdön­tésére szervezkedtek.” A tervezett új kormány miniszterelnöke az 1930 őszén letartóz­tatott N. D. Kondratyev lett volna.5 . Kondratyev neve mellett, (bár a harmincas években inkább az eldologiasított „kondratyevscsina”, mint diabolikus bűvszó forgott közszájon) ekkoriban múlhatatlan denunciáló határozóként szerepel a „vregyitel” (kártevő) kitétel. Sem a bírósági ítéletet, sem az ekkor alig negyvenéves tudós további sorsát pontosan nem ismerjük. Túlélők tanúsága szerint magánzárkában, háborodottan halt meg, való­színűleg 1938 őszén.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék