Egyetami Szemle, 1980 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám - Kövér György: A Kondratyev ciklus-szakasz, vagy hullám
130 DR. KÖVÉR GYÖRGY tolja, a vegyes jellegű (külkereskedelmi forgalom) ill. tisztán naturális sorok esetében a trend-deviancia módszert alkalmazza. Az utóbbinál mindig egy főre eső adatokat használ s a legkisebb négyzetek révén kiszámított szekuláris trendtől való elhajlásokat vizsgálja úgy, hogy 9 éves mozgó átlagolással megpróbálja kiszűrni a rövidebb ciklikus mozgásokat.11 A számbavehető elmélettörténeti előzmények áttekintését és az alkalmazott statisztikai módszerek részletes bemutatását az empirikus vizsgálat eredményeinek közlése követi. A tárgyhoz szabott kutatási módszer megválasztása bizonyos változásokat hozott a hosszú hullámok fordulópontjaiban, ezzel is jelezve, hogy a probléma már eloldotta kötődését a rövid ciklusok csúcspontjaitól. Az első ciklus emelkedő hulláma 1810-17-ig tart, ereszkedő ága 1844—51-ig, a második 1870—75-ben tetőzik és mélypontját 1891—96-ban éri el, míg a harmadfél hullám 1914—20 között vált süllyedő tendenciára. Az elsősorban francia, angol, amerikai sorok között felsorolja azt a hat naturális mutatót is (21 közül) amelyeknél a hosszú ciklusok nem voltak kimutathatók. Ezt nemcsak tudományos korrektsége bizonyítékaként idézzük, hanem azért, mert a későbbi vitákban a kételkedők és kritikusok gyakran épp ezekből az adatokból indultak ki. Az empirikus vizsgálatot ebben a tanulmányban nem koronázza elméleti szintézis. Kondratyev az orosz eredetiben „mindössze” négy „empirikus szabályszerűséget” állapított meg, amelyekről leszögezte, hogy nem jelentik oksági magyarázatát a hosszú ciklusoknak. Mivel ezek a „szabályszerűségek” az angol fordításban „általános javaslatokká” rövidülnek és homályosultak, sorrendjüket az eredeti gondolatmenetbe visszahelyezve próbáljuk felidézni.12. A hosszú ciklusok emelkedő hullámának kezdete előtt vagy épp a kezdetkor jelentős változások mennek végbe a gazdasági életben (találmányok születése és alkalmazásuk, változások a termelési viszonyokban, a világgazdasági kapcsolatok kiszélesedése, nemesfémek kitermelésének és a pénzforgalomnak a változásai). 2. A hosszú ciklusok emelkedő hullámainak időszakaiban sokkal gyakoribbak a nagy társadalmi megrázkódtatások és fordulatok (forradalmak, háborúk). 3. A hosszú ciklusok leszálló hullámai együtt járnak a mezőgazdaság tartós depressziójával. 4. Tugan Baronovszkij és Spienthoff vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a hosszú ciklusok hanyatló periódusában a 8—11 éves közepes ciklusok depressziós szakaszai hosszabbak és mélyebbek, míg a fellendülés rövid és gyenge. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy bár csak a hosszú konjunktúrahullámok léte (48—60 év) tekinthető bizonyítottnak, „nagy valószínűséggel feltételezni lehet” ciklikus jellegüket is. Nem tartja meggyőzőnek azokat a véleményeket, amelyek véletlen és külsődleges tényezők következményeinek tekintik a nagy hullámokat. Szerinte a technika fejlődése, a háborúk és forradalmak, az új területek bevonása a világgazdaságba, de még az aranytermelés hullámzásai nem szakíthatók ki a tőkés fejlődés folyamatából és nem állíthatók azzal szembe. 1926 februárjában a RAMON Közgazdasági Intézetében megvitatták a hosszú ciklusok problémáját. Kondratyev előadása, amely oroszul csak 1928-ban, más nyelveken pedig azóta sem jelent meg, a kérdés elméleti magyarázatára is kísérletet tett. Ugyancsak 1928-ban látott napvilágot az ipari és mezőgazdasági árak dinamikájáról írott utolsó tanulmánya, amelyben az elméleti magyarázatot szintén felidézte. Marshall, Marx, Wicksell, Kitchen és Tugan-Baranovszkij felé egyaránt visszanyúlnak a teória szellemi gyökerei.13 A kiindulópont természetesen a dinamikus equilibrium. Rövidebb és hosszabb távú egyensúly-típusokat különböztet meg. Az első szinten a piaci kínálatot, a második hosszabb periódusban az alaptőke állományát tekinti változatlannak. „A hosszú ciklusok