Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. március (1. évfolyam, 1. szám)
1875-03-31 / 1. szám
lek kiépítéséhez fogni, míg az összesnek alapja nem kész, mert ha ellenkezőleg cselekszik valaki, képes ugyan egy éktelen kőfalat ég felé húzni oly munkával, de annak sem tartósságot nem fog biztosítani, sem hasznosságot nem fog bele teremteni. E politikai igazságot aligha jól áttekintették a kormány jelenlegi követői, midőn oly félszeg, tulajdonképen mit sem mondó programmal indultak meg az ország ügyei rendezéséhez, melylyel képesek lehetnek — amit el is értek — zavart idézni elő; de hogy képesek lennének alkotni, hatni, s gyarapítani — az, a természet azon örök törvényével ellenkezik, hogy ahol nincs ne keress. A húsvéti ünnepek alkalmas időt szolgáltattak arra, hogy képviselők s választók közösen találkozván, a helyzet felett felvilágosítást nyújthattak egymásnak. De miképen ? mondá egy haza induló kormánypárti képviselő, mit mondjak, midőn az új kormány programmja sem mond semmit ? — Eh! — viszonzá a másik: mond azt, ha az isten jó időt ad, lesz bő termés, s lesz sok pénz. — De hátha nem lesz bő termés, s nem lesz sok pénz ? . . Akkor ismét előkerül a szabadságharcz egyik csalódottjának felkiáltása: ki gondolta volnal Félre a humbuggal. A nemzet biztonsága nyílt, határozott s erős alapú politikát követel. Az ily politika nem a kétesértelmű szójáték üres buborékéban, hanem a valódi, a reális nemzeti érdekből folyó igazság követésében leli kifejezését. Az ily politika nem kalandozhat a „han bizonytalan erdejében, nem is függeszthető fel, a „jóakarat“ ezérnaszálára, az isten kegyelmére. Ám, akik még nem elégelték meg a csalódás bőségét, ússzanak ha úgy tetszik, a tavaszi árral, mi bizton állunk meg az áradat partján, türelemmel is tudunk várni, s majd ha ismét felhangzik a „ki hitte volna“ vallomás, nem fogunk késni rögtön rámutatni mindig magasan álló zászlónkra, melyen az állami önállóság s függetlenség mentő jeligéje mellett biztató igeként van írva: „e jelben győzesz.“ Szederkényi Nándor, fia Nisch-Sarembey és Nisch-Uskub között és pedig kilométerenkint i. e. 290,000 frankért. Ha azonban a stratégiai vonalak elmaradnak, a vonalakat 200,000 frankjával kiépítteti.A „Turquie“ állítja, hogy ezen ajánlatok közül a kormány egyet sem fogadott el, hanem alkudozásban van egy vállalkozó csoporttal, melynek tagjai Banois és Aristarkes Azarian, a párisi „Franco-Italienne“ társulat képviselői. _________ A „Debreczeni Ellenőr“, mely amint tudva van, Tisza Kálmán, Móricz Pál, Molnár György s több volt balközéppárti tag pénzén táplálkozik, szombati számában Kerekes Józseftől, az északkeleti vasúttársulat titkárától egy őrjöngő czikket hoz Tisza Kálmánnak újra megválasztatása alkalmából. E czikkben e hírhedt czikkíró beszél bizonyos „zűrzavaros csoportról“ is, melynek vezérei nemcsak a nemzettel, de az örök istenséggel szemben is képesek őrjöngeni s ha nem az elsők Izraelben, készek még a haza meggyilkolására is kezet emelni!“ E szép irodalmi nyelv legjobban jellemzi a czikkírót. Ha nem bujkál a sötétben s nem meri megnevezni azt a zűrzavaros csoportot. Az északkeleti vasuttársulatnak és hivatalnokainak egy kis különösebb állami segélyre van szükségük. Zsíros kencrot várnak. Huncilláé lacrimae! Debreczenben a baloldali pártgyülés tegnapra volt összehiva. A „szabadelvű“ czim elfogadtatott. Azonban számosan megmaradtak a baloldali Programm alapján s ellenzéki állást foglalnak el továbbra is. Hallomásunk szerint a közjegyzők kinevezését a hivatalos lap ápril első napjaiban hozni fogja. Kiváncsiak vagyunk tudni, hogy a mandátuma fölött a miniszterelnök úrral üzletet kötni szándékozott Pisuth István országgyűlési képviselő a kinevezettek között leszen-e vagy sem? Ha igen, akkor sikerült az üzlet, ha nem, akkor megbukott. Mi ugyan nem hisszük, hogy a miniszterelnök úr kényszerülve lenne választókerületet ily módon és áron szerezni; majd meglássuk. Egy interpelláczió. Hosszú Pályi választókerület igen tisztelt képviselőjéhez ! Tekintve azt, hogy az igen tisztelt képviselő úrnak tág tudomása van arról, hogy a hosszú pályii választókerületben, habár sajnosan még most sem megalakulva, de tényleg mégis az óriási többség a függetlenségi párt programját és elveit tartja egyedül hazánkra nézve a mostani szituácziók közt csalatkozhatlannak. Tekintve továbbá, hogy mindezek mellett az igen tisztelt képviselő úr e választókerület legnépszerűbb egyénétől ajánlva mint közjogi ellenzéki a bihari pontok alapján lett mégis a loyális ellen várakozó magatartása mellett egyhangúlag képviselőnek megválasztva s igy mint közjogi ellenzéki adta becsületszavát, hogy annak hive leendő végre tekintve, hogy a lefolyt pártfuzió alkalmával a tisztelt képviselő úr vállalt és igért elveit a közösügyi elvekkel cserélte fel, és ennek értelmében már legbuzgóbb választóinak érzelmeit sem képviseli, meddig szándékozik még választóinak mandátumát jogtalanul megtartani ? Több választó. F. hó 25-én megtartatott Tapolczán azon előértekezlet, melyet Garragh Gábor úr indítványozott egy Badacson hegyvidéki pincze és borkereskedés felállítása tárgyában, átalános helyeslés közben, az indítványozó Parragh Gábor úr elnöklete és Molnár István igazgató s vegytanár jegyzősége mellett. Az értekezleten tüzetesen megbeszélve lett egy részvénytársaság alakítása, egyelőre 4000 db. 50 frtot részvény kibocsátása mellett 200,000 frt tőke-alappal, melyhez a termesztők fele értékben saját termésű s elfogadható boraikkal is járulhatnak. Megbeszéltetett, hogy a pincze és kereskedés Tapolczán, mint a vidék központján állittatik fel. Megválasztatott egy 7 tagú bizottmány, mely f. évi ápril 4-ére, — mely napon különben is az állam által építendő felsőbb népiskola alapkő letétele a vidék részvéte mellett tartatik meg egy minél nagyobb körü gyűlés hivassák össze, melyben a Badacson hegyvidéki pincze és borkereskedés felállítása kimondassák, és a szervező választmány megválasztassék. _______ A román kormány, a kamara előterjesztette a proiest-orsovai vasút építési tervét. A többség nézete egyezik a kormányéval, mely e következő 3 alapelvet tűzte ki feladatul. 1.) Az építési és forgalom-üzleti engedélyt szabadverseny tárgyává tenni. 2) Az építési tőkeképzést az állam közvetítése nélkül kell eszközölni. 3.) Az építési és forgalmi üzlet engedélyét egy kézben kell egyesíteni. A verseny határnapja május 13-ika. A kisebbség 7‘/276 kamatbiztositást hozott javaslatba. A török kormány hivatalos lapja a „Turquie” nagy terjedelmű s jelentőségű czikket hoz a rumélai vasutakról s Kirsch bankár követeléseit túlzottaknak, elfogadhatlanoknak mondja. Hirsch bankár 3 vonalat akar épitni: Sumla-Jamboli, So— Hm, dünögé végre az atyafi, — de régen is nem hallottunk diák szót. Bizony nagy szükségünk van rá, mintha nem lenne barát, aki annak idejében papolni fog .... — Hehehe ... nevetett egy a haramiák közöl, kettő-három pedig fogai közt mormogott valamit. Marczi végig nézett rajtuk, aztán a beszélőhöz fordult: — Nem fognád be a szádat Ginyó. —Azért van, hogy beszéljek vele. — Hát aztán ha oda ütnék, hogy nem ugatnál többet......... Ginyó hátrább bizgatta lovát, aztán gyűlöletes pillantást vetett Marczira: — Nem először lenne, hogy mikor matyót (ellenség) kéne tetni, hát akkor minket versz fejbe. Hanem isten ... jól van nó . . .. A betyárok közöl ismét mozgott egy kettő. Marczi arczát elfutotta a láng, aztán Árpádra tekintett, s látta, hogy Ginyó beszéde sértőleg hatott arra is. Egyet nyelt, aztán nagyot nézett az illetőre, utána a többire, s így szólt Árpádhoz : — Nem is ide való beszéd az uram, — hanem azért nem kell hinni, hogy kutya lakik a szívünk helyén.......... — Tudtam, — morgó Ginyó gúnyosan ... Marczi szeme egyet villámlott: — Elégedjék meg az úr azzal, ha az urat nem bántjuk, de ..... Ginyó nevetett.... — Ejnye azt a pisze orrú pátronusát annak a fületlen papnak aki vízbe mártott, — orüitá most, haragjának fékét szakítva Villámbalta, s úgy vágott a haramia felé, hogy annak lovát találván, az összerogyott. A másik vágás őt küldte volna a más világra, a betyárok egyike azonban Marczira fogta pisztolyát: — Ne bántsd, ha meg nem akarsz halni. Elég volt a te uraságodból is ennyi. Kutya a ki vezérének tart ezután ...! És ezzel meg volt üzenve a harcz, melyet Marczi nem utasított vissza. Napok óta vett már ő észre valamit, de arra nem számított, hogy a lázadásra épen ily pillanatot használjanak fel. Hanem hát jól van. Akasztófa szép halál, de harczdol felA képviselőház mai ülésében: Wenckheim Béla miniszterelnök átnyújtja a már szentesített következő törvényczikkeket: Az 1874. évi október 9-én kötött átalános postaegyleti szerződés beczikkelyezéséről és a földadó szabályozásáról, melyek kihirdettetnek s átküldetnek a főrendekhez. Elnök: A mai ülésnek nincs más tárgya. A legközelebbi ülést ápril 1-én csütörtökön d. e. 10 órakor tartjuk. Tárgya: a néptanítók nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat. A főrendek mai ülésében a képviselőháztól áthozott törvények kihirdettettek. Az ülésnek más tárgya nem volt. _________ A fővárosi tanács által felterjesztett javadalmi díjjegyzékekről szóló szabályrendeletre a belügyminiszter eme leiratot intézte a főváros hatóságához. Az uj javadalmi díjjegyzékek tárgyában folyó évi márczius hó 17-én 13217 sz. a. kelt rendeletem ellen ugyanezen hó 24-én 237 kgy. sz. a. intézett feliratára a következőket válaszolom: Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a fővárosi törvény 4. §-ából merített azon érvelés, mely szerint a felsőbb megerősítést igénylő határozatok, ha a kormány a felterjesztéstől számított 40 nap alatt egyáltalán nem nyilatkozik, jóváhagyódnak tekinthetők, a fenforgó esetre nem alkalmazható , mert az idézett törvényszakasznak e részbeni rendelkezése, csak az abban név szerint elsorolt tárgyak és ezekkel hasontermészetit cserélni nem lehetett a betyárvezér ellenére. A két ember, ki parancsára leugrott a lóról, s a zsandár megkötözéséhez fogott, az övé volt. Egy tekintet tudtokra adta, hogy lóra fel! A másik pillanatban ropogtak a pisztolyok. Árpád hirtelen felvágta a csendőr zsinegeit, aztán kezébe ragadta az egyik fegyvert. A csendőr a másikat. Kétségbeesése küzdelmi vággyá változott, a haláltóli félelem szétpattant, mintegy buborék, amint fegyverét újra kezében érte. Tudta jól, hogy mit kell csinálni, ösztöne felismerte, hogy kinek a pártjára álljon. A csendőrnek betyárt kellett védelmeznie, a császári sas és a parlagi sas, egymás mellett. Az elsült pisztolyok egyike Marczi bal karját horzsolta, a többi nem talált. A másik pillanatban már szét volt szórva a csoport, a Marczi oroszláni alakja egyedül állt a középen. Süvege lehullt, baja szétszóródott mintha Görény lett volna, neki halványodott arczát csak szemeinek villáma festé pillanatonként lángpirosra. Bal karjából csepegő vér végig gyöngyöződött a fehér gyolcs gatyán, s rettenetessé vált tekintetével valakit látszék keresni. Az a valaki pedig ott állt háta megett és pisztolyának csövét a sörényes fejnek irányzá. A betyárok nyolczan voltak. Öt a nyolcz közül ellenséges állásba helyezte magát, egy már csak úgy inogva ült lován, mert a mint Marczi szétütött köztük, ezt hihetőleg megérintette valahol. Három újra pisztoly után nyúlt, Ginyó már a ravaszon tarta mutatóujját. Az első összecsapás után pár pillanatnyi időköz maradt az ellenfeleknek arra, hogy újra összeszedhessék magukat, s ez Marczival történt meg leghamarabb. Sarkantyút adott sárga paripájának, s mielőtt amazok lőhettek volna, a rettenetes balta közéjök csapott. A Ginyó lövése is elkésett, csak haját kuszálta a rohanó betyárnak, kit most a hűnek maradt két társ is követett a harczban, mely most már egyenetlenné vált nagyon. Három három ellen, és köztük Marczi. A negyedik ellenfelet már nem lehetett számítani, az lehullt lováról, hanem Ginyónak volt még töltött pisztolya elég. (Folytatás k óv.) ügyek érdemében a főváros saját önkormányzati hatáskörében hozott közgyűlési határozatokra vonatkozik. A kérdésben forgó esetnél ugyanazon törvény 10. §-a irányadó, mely szerint az illetékek, helypénzek, vámok szedhetésére a kormány engedélye szükséges, és ezt a minisztérium, amennyiben az állam jövedelmeinek csökkenése s az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, a helyi viszonyokhoz képest, a főváros indokolt felterjesztésére megadhatja, és miután ezen §. ily engedély megadását a 40 napi határidőhöz nem köti, ennek eltelte a jelen esetnél, annál kevésbé volt ellenérvül felhozható, minthogy itt nem a közgyűlés által saját határkörében hozott határozatok helybenhagyásáról, melyre nézve a törvény 4. § a 40 napi határidőt tűz ki, hanem a közgyűlés által a törvény 10. §-a értelme szerint indokolt felterjesztéssel kérelmezendő engedély, illetőleg jogosítvány megadásáról van szó, melynél első vonalban az államjövedéki s közkereskedelmi érdekek révén fontolóra veendők, az ügy csakis az illető szakminisztériumokkal megejtendő együttes tárgyalások után dönthető el, s minthogy e tárgyalások mint a jelen esetnél az ügy nagy terjedelme és fontosságánál fogva huzamos időt vesznek igénybe, határozottan kell kívánnom, hogy a főváros közönsége ily nagyokszerű és csak minden érdekelt számbavétele mellett megbírálható díjazatok vagy akáz hasonló megadóztatások engedélyezését czélzó felterjesztéseit ezentúl ne az utolsó perczre halassza, hanem azokat idejekorán tegye meg, hogy az azok iránt netán teendő észrevételek s módosítások érvényezésére, avagy ezek ötletéből felmerülhető további tárgyalások befejezésére is elegendő idő maradjon. Továbbá helytelennek kell jeleznem a fővárosi törvény 10. íjának terjedi értelmezésén alapuló azon következtetését is, miszerint csak a Budán vagy Pesten azelőtt fenállott díjszabályzattól eltérő s felemelést vagy lebleszállítást tartalmazó tételek igényelnék a miniszteri jóváhagyást, mert a főváros a kérdéses díjak nagyobb részét nem törvényszerű önjogosultsága alapján, hanem a kormány engedélyéből s az ehez kötött feltételek mellett meghatározott mérvben szedheti és mert a főváros a jelenleg még érvényben lévő díjjegyzékekben foglalt díjak szedésére is csak bizonyos időre, jelesül legutolján 3 év tartalmára lön feljogosítva, melyek lejártával az említett díjjegyzékek is érvénytelenekké válván, a főváros köteles nemcsak a felemelést vagy leblszállítást tartalmazó, hanem átalában az illető összes díjaknak továbbra való szedhetése végett a kormány engedélyéért újból folyamodni, mely azt a többször idézett törvény 10. §-a alapján megadhatja, vagy a város kérelmét az ugyanazon §-ban megérintett közérdekek számbavétele mellett csak részben teljesítheti, sőt az imént említett közérdekek veszélyeztetése esetére egyszerűen vissza is utasíthatja. — Ezeknek előre bocsátása után áttérvén a felirat egyes ellenészrevételeire, ki kell jelentenem, hogy 1) az átalános jegyzeteknél az eddigi díjszabályzattól eltérőleg felvett azon kitételt, mely szerint az átkelő szállítmányok után fizetett vám megtérítése azon feltételhez köttetett, ha a részben indított szállítmányok súlya legalább 100 mázsát tesz ki, mert most sem tartom indokoltnak, s azért annak törlését az első rendeletben felhozott érvek alapján továbbra is kívánom, éspedig annyival inkább, minthogy a feliratban említett nehézségek, ha az árszabályok pontosan alkalmaztatnak, nem fognak felmerülhetni a mennyiben a vasúti s gőzhajózási közegek, kiknek bizonyítványai által a 100 mázsát meghaladó mennyiségnek a kövezetvám vagy műút megérintése nélkül tovább indítása igazolandó, a 100 mázsánál csekélyebb mennyiség elszállításáról is ép oly nehézség nélkül adatnak bizonyítványt, a közönséges vízi járműveken érkezett szállítmányokra nézve pedig a szóban forgó feltétel felesleges, mert az illető díjjegyzék szerint csak azon szállítmányok után szedhető a vám, melyek a hajókról kihordatnak, s a partra kirakatnak, vagy a városba bevitetnek. 2) A helyben termett építési anyagok napdijaztatásának igazolásául a feliratban az hozatik fel, hogy e napdijaztatás a pestvárosi szabadalomlevél alapján gyakoroltalak és hogy annak a Duna jobbparti területre való kiterjesztése a fővárosi törvény 9. §-a értelmében határoztatok el, mely a jövedelmeknek egyöntetű kezelését igényli . Minthogy azonban ezen díjak oly természetűek, amelyekhez hasonlókat a törvényhozás az ország egyéb részeire nézve beszüntetett, minthogy továbbá az érdekelt iparágak ily megrovása az ipartörvény rendelkezéseivel is ellentétben áll, a kérdéses díjaknak ott, ahol fenállottak is, fentartása a törvényhozás szellemével ellenkezik s így azok ott is mielőbb beszüntetendők, azoknak oly területekre nézve engedélyezése pedig, a melyeken eddig nem léteztek,az 1872. XXXVI. t. ez. 10. §-a alapján is részemről nem eszközölhető. 3-or a vasutakon, gőzhajókon s egyéb vizi járműveken érkező többrendbeli tárgyakra vonatkozó dijakra nézve, figyelembe vévén egyrészről azt, hogy a közönséges vizi járműveken szállított czikkek utáni kövezet vám bérbeadás útján kezeltetik, s az új bérlet a különben beállható zavarok elkerülése végett már 1. évi április hó 1-én kezdetét kell hogy vegye, más részről pedig, hogy a vasutakon s gőzhajókkal érkező ugyanazon tárgyaknak különböző mérvű díjakkal való megrovatása czélszerűnek s méltányosnak nem mutatkozik, egyelőre megengedem, hogy azok is a tervezett díjjegyzékek szerint vámoltassanak meg, oly kikötéssel azonban, hogy a főváros közönsége az említett díjtételek iránt, melyek általam a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg kifogásoltalak, ez év folyamában új tüzetes tárgyalást indítson meg, ennek eredményét idejekorán jóváhagyásom alá bocsássa, különben is a főváros közönsége részéről lévén az iránt gondoskodva, hogy a bérlővel megkötendő szerződésbe oly feltétel is felvétessék, miszerint azon esetben, ha az illető díjjegyzékben foglalt díjak mérve bármely okból megváltoztatnék, mindkét szerződő félnek jogában álljon a bérszerződést három hónapra felmondani, 4-szer. A száraz vámoknál érkező tűzifával megrakott szekerek után szedendő kövezetvámról szóló díjjegyzék 3-dik jegyzetének elrendelt módosítását, minthogy ezen első szükségletű czikknek az eddigi díjjegyzéktől eltérőleg tervezett súlyosabb megvámoltatását indokoltnak sehogy sem látom, ezennel továbbra is fentartom, 5-ször. Ugyanezen indokból az eddigi díjjegyzékhez képest elrendelt azon módosítást is föntartom, mely szerint azon esetre, ha a szekér különböző tárgyakkal van megrakva, a kövezetvám mindig a rakomány tulysulyát képező czikk szerint számítandó. — Miről a főváros közönségét a kezdetben idézett felirat csatolmányának visszarekesztése mellett szoros alkalmazkodás s további megfelelő intézkedés végett azon felhívással értesítem, hogy a fellebbiekben fentartott módosítások szerint kiigazítandó díjjegyzékek néhány példányát, hivatalos használat végett, hozzám mielőbb felküldeni el ne mulassza. Budapest, márczius 27. Tisza Kálmán, s. k. Zenics, a visszalépett igazságügyminiszter az államtanács elnökévé, dr. Kristics pedig a semmitőszék elnökévé neveztettek ki. Enying, márczius 28. E vidék kettős örömének akarok kifejezést adni e levelem által, egyik az, hogy a haza igaz ügyének hű harczosai az „Egyetértés“ és „Magyar Újság” egyesültek. Egyesült erővel kitűzendők az igazi nemzeti zászlót, melyet minden becsületes honfinak követni szent kötelessége, második az, hogy Matkovich Tivadar ur országgyűlési képviselőnk által folyó év és bő 27-én d. e. 10 órára Enyingre, a választó kerület minden községeiből név szerint megjelenésre felkért egyénekből, egybehívott szűkebb körűnek tervezett értekezlet eredményét tudassam. Az értekezlet Célja volt, hogy az országszerte megindult pártalakulási mozgalmak közepette képviselőnk választókerületének hangulatát felismerhesse, és ebből folyólag a teendő szükséges lépések, és intézkedésekre irányt vegyen. Már reggel 8 órakor a város minden bejárata felől seregeltek a vidéki kocsik meghívottakkal, s számtalan ügybuzgó hozzájuk csatlakozottakkal telve, 10 órakor köztiszteletben, és szeretetben álló képviselőnk is megérkezett, a megtelt vendégfogadó nagytermében az értekezletet megnyitandó, mint mindenütt és minden alkalommal, úgy ekkor sem hiányoztak tolakodók, kik hívatlanul betódultak a terembe, kiknek a mi pártalakulásunk és pártunk házi ügyei feletti tanácskozásban sem szarok, de az értekezlet czéljára kibérelt teremben helyük sem lehet, ezeknek tisztelettel előlovábbításuk után előadta képviselőnk, miként választókerületéből megtudni óhajtja azt, váljon a választókerület eddig vallott politikai pártállását iéyen megtartani hajlandó-e vagy az országszerte divatba jött fusionál fogva lemond azokról ? első esetben pártunk szervezését látná szükségesnek, második esetben kifejezett politikai elveinél fogva a közjogi alapnak megváltoztatásával, hazánk önállása és függetlenségének visszaszerzéséhez tántoríthatja, ragaszkodását fel nem adva, képviselői programmjához híven, kész képviselői állásáról azonnal lemondani, mert a kerületet csak addig képviselheti, míg a kerület az ő politikai hitelveit vallja és helyesli. Az egybesereglettek lelkesedéssel fogadták képviselőnk nyilatkozatát, mint tami jelét annak, hogy képviselői programmjához a legkisebb részben is következetes, községeikbeni választók nevében kimondhatónak jelezték, hogy az enyingi kerületben már 1948-ik évtől fogva egyetértett, és minden választásnál győzedelmeskedett hazafias pártnak egyetlen tagja sem fog hiányozni akkor, mikor az 1848-ik évi törvényekben letett „szabadság“ szent eszmének valósítására „hazánk önállósága“ és „függetlenségének“ követelésére vállalkozó képviselőjelöltre kellene szavazatot adni. Kijelentették az egybegyűltek folytonos ragaszkodásukat, és bizalmukat képviselőjük iránt, kérték, hogy férfiasan megállt helyét tartsa meg; roncsolt egészségének mielőbbi javulását pedig meleg szívvel kívánták. Az „enyingi kerületi közjogi ellenzéki párt“ szerveztetett, központi választmány, és községi választmányok alakíttattak, ezek után teljes megnyugvásban nagy lelkesedéssel az értekezlet eloszlott. Az értekezletet megelőzte hőn szeretett képviselőnknek a választókhoz intézett szózata, mellyel kerületének lakosságát a fenálló pártalakulások iránt párttekintet nélkül, részrehajlatlan igazsággal felvilágosítja s megmondja, hogy a jelenben egymással szemben álló két politikai pártnak mi az elve, czélja? megmondja, hogy a kik a közösügyes állapotot, melyet közelebbről ismertet, úgy az egyenlőséget sértő törvényeket fentartani, és tovább fejleszteni óhajtják, legyenek a magát „szabadelvű pártnak“ czímező kormánypárt hívei, kik ellenkezőt akarnak, azok a „közjogi ellenzék“ soraiban foglaljanak pártállást, válasszanak pártjukból elvhű, hivatalra nem sóvárgó képviselőt. Vajda minden képviselő követné e jeles példát. E hó 30-án fog a veszprémi volt középbalpárti népség kormánypártivá lenni, ha sikerülni fog a primipilusoknak, de majd mi is ott leszünk. Enyingi bályok miatt hamvadott volna el ezen szent ág iránti lelkesedés, azt úgy nem vagyok hajland elhinni, minthogy czikkiró mint személy intézimtés nélkül meg nem élhetne. Ha csak ez a baj mihelyt az egylet érdemes igazgatója 8 heti súlyú betegségéből fellábad, — s ha föltéve, hogy közgyűlés összehívható lesz (mit adjon az Isten), még u. j. ur számára külön le is iratom, hogy tudja magát mihez tartani. A többi czélzás, vád, becsületsértés — akar-e lenni ? Nem vehető ki. A lapok szűk kerete magándolgok szellőztetését terjedelmesebben meg nem engedvén, felkérem u. j. urat, ne resteljen hozzám eljönni, hogy mindezekről barátságosan fölvilágíthassam. Horváth Danó egylet nélküli titkár. és Belgrádi távirat szerint Radovich igazságügyminiszteriumi osztályfőnök igazságügyminiszterré neveztetett ki és igy a volt szerb minisztérium ki lévén egészítve, tovább folytatja hivatalát. — Balassagyarmat, márczius 26. Az Egyetértés 6S-ik számában foglaltakra, amennyiben u. j. aláírással a balassagyarmati dalegylet titkárára van nehány jó megjegyzés téve, ezennel válaszolok. A nem roszszándékú czikk írója rész néven veszi, hogy én a losonczi, váczi és balassagyarmati dalegyletek közt a dalegyleti választmány beleegyezésével egy nagyobbszerű dalverseny rendezésén buzgólkodtam. Én arról nem tehetek, azonban azzal nyugtatom lelkiismeretem, hogy ez csakugyan komoly szándékom volt, s hogy ezen eszme hajótörése sem rajtam sem az egylet képességén nem múlt, hanem — valljuk be őszintén, a tagok rendetlenségén. — Mert aligha hiszem, hogy azon gyűlésen, hol ezen eszme megpendíthetett s elfogadtatott, a jelenvolt szakértő karmesterek az egylet képessége tekintetbevételével nem szóltak volna ellene. A jóindulatú czikkírónak az esik nehezére, hogy a dalegylet rendesen valamely általa rendezett estély után fel szokott bomlani, s ephemerszerűleg feltámadni. Tapasztalásból tudom, hogy az ilyen dalegyleti körök elevenségét és törekvését jóval előre kitűzött hangversenyek, dalestélyek nagyon elősegítik, s épen azért, hogy a tagok részéről az egylet iránti nagyobb érdeklődés föl legyen köitve, a dalegylet hivatásához képest jónak láttam néhány buzgó barátommal több ily inditvánnyal előállani. Nem is csalatkoztam, mert valahányszor ily czélt kitűzött az egylet, a tagok részéről csakugyan nagyobb buzgalom mutatkozott. Ha nem volt ez él, lanyhulni kezdett az érdeklődés, s maga után vonta az egylet feloszlását. Sajnos, hogy u. j. czikkező mindeddig szerényen elhallgatta amaz életmentő indítványokat, melyeket titokban érez a balassagyarmati dalegylet feltarthatására, s gyöngéd felfogása szerint — a dalegylet hivatásával leginkább összeegyeztethető dalestélyek, hangversenyek, reuniók rendezéséin n találja indokát az egylet szétbomlásának. Ha szebb czélokat és jobb eszközöket tud, melyek az egylet felmaradását biztosítják, — kár volt azokat elhallgatni. Azt ugyan nem értem, hogy lévén az egyletnek több tisztviselője, mint rendes tagja, mért szemelt ki épen engem szeszélyes tollaszámadónak? Hacsak nem azért, hogy mélyen tisztelt tiszttársaim a dalegyleti órákon ritkán vehetvén részt, azokat nem ismeri, s eképén lévén a buzgó karnagyok kivételével legismerősebb tisztviselője, — engem választott ki. Ha visszaemlékezik az előbb általam nagy nehezen összehozott dalárdákra, tudhatja, hogy én egykor az egylet alelnöke voltam ; ezen megtiszteltetésről azonban lemondtam, mert éreztem, hogy a balassagyarmati dalegylet consolidálására nagyobb erő szükséges; a legutolsó alakuló gyűlésen pedig a titkárságot azért fogadtam el, mert azt senki sem akarta elvállalni. — Én teljes szívemből óhajtottam, hogy legyen városunkban dalárda. Külföld: A német szövetségtanács május hó közepén új ülésszakra jő össze, hogy mindenek előtt az egyetemes német bankkérdésre vonatkozó előterjesztést letárgyalja. A porosz felsőház pedig a napokban az egyházpolitikai törvények tárgyalását kezdi meg, mi valószínűleg rendkívül heves lesz, minthogy a reaktionárius elemek erős készületeket tesznek, más részről maga Bismarck lig. is személyesen részt akar venni a küzdelemben. Vilmos császár olaszországi útjáról még folyvást sokat beszélnek a berlini lapok, hogy Bismarck ligis kíséretében lesz, s ez már megállapított tény, az utazás ideje azonban az orvosok véleményétől függ még mindig s így az ő diagnosisuk és nem a politika játsza ez ügyben a döntő szerepet. — Azon hitt, hogy a birodalmi kanczellár rövid időn „fenség“ prímet vesz fel, egy berlini sürgöny a „Köln Zig“ részakaratú kacsájának mondja. Buffet fra nézi a miniszterelnöki egyebek közt a sajtóosztály hivatalnokait is* fogadván ez osztályfőnökéhez intézett beszédében emlékeztette őt azon kényes kötelességekre, amelyek reá várnak, majd kiemelte annak szükségét, hogy a kényszerrendszabályokat lehetőleg kerülnie kell s a sajtó túlkapásait csak érett megfontolás és a legnagyobb önbérséglettel kell megtorolnia, ezen felül tevékenysége fő alaptételéül a pártatlanságot ajánlotta a főnöknek. — A köztársasági lapok sietnek üdvözölni a miniszterelnököt eme világos és lojális szavakért. Különben kedvezőbb fordulat a franczia sajtó viszonyaiban csak az új sajtótörvény életbeléptével várható. E törvény kidolgozására Dufaure, az új igazságügyminiszter, egy a parlamenten kívül álló szakbizottságot küldött ki, melynek tervezete a sajtóvétségek két nemét különbözteti meg, melyeknek egyike a fenyítő törvényszék hatáskörébe esnék. A bonapartista központi bizottságok daczára a kormány és a nemzetgyűlés folyamatban levő szigorú intézkedéseinek, még mindez ideig fenállónak tudván, hogy a nemzetgyűlés szünetelése alatt a politikai hatóságok részéről teljes zavartalan nyugalmat élvezhetnek. — „A dolog — írja Gambetta lapja, a „République Franchise“, nem maradhat így. Febr. 25-ke óta tökéletesen megváltozott a helyzet s azon cselekvények, melyek a vizsgálóbíró előtt addig törvény szerint büntethetők nem voltak, az alkotmány életbeléptetése óta a legnagyobb mérvben büntethetők. A közp. bizottságok tagjai Laboulaye kifejezése szerint egyszerűen lázitók s e bizottságok puszta fenállása valóságos támadás a fenálló kormány ellen; szükséges tehát, hogy ezek feloszlattassanak.“ Jules Favre újabb adalékokat bocsátott közre legújabban egy vastag kötetben a lefolyt franczia-porosz háború történetéhez „Egyszerű elbeszélése a nemzetivédelmi“ kormány egyik tagjának“ czim alatt. Az elbeszélés az 1871. jan. 25-ki fegyvernyugvással kezdődik s ugyanazon év julius haváig terjed; adatai nagyobb részt ismertek. — Gambettáról a könyv első fejezetében nagy dicsérettel emlékezik meg mint valódi hazafiról, ki csak fegyverszünet fölötti első fájdalmában vesztette el egy kissé fejét. Továbbá igen meleg szavakban emlékezik meg szerző minisztertársairól, Jules Simon és Picard Ernőről, e mellett több szakasza a könyvnek azon érdemek lelkesült méltatására van szentelve, melyeket Thiers az időben Francziaország előtt szerzett. A spanyol csatatérről újabb ütközetek híre érkezik, így a kormánycsapatok e hó 26-án bevonultak Santa Colomába, miután Tristan ykarlistafőnököt hatalmasan megerődített közeli fészkéből kiszorították. Más hírek szerint Dorregarayt is hasonló vereség érte. Dovregarayt különben Don Carlos rég gyanús szemmel kiséri s Cabrerához szítása miatt hír szerint most el is fogatta. A karlista tábor egyébiránt bomló félben van s főtisztek úgy mint közemberek hátat kezdenek fordítani a trónkeresőnek. így írják, hogy a karlista előőrsök az ünnepek alatt mindenfelé frateroizáltak a kormánycsapatokkal s fenhangon éltették a békét és Cabrerát, sőt magán a karlista főhadiszálláson, Don Carlos közvetlen közelében falragaszok voltak húsvét első napján láthatók e szavakkal: Éljen a béke ! éljenek a fuerók ! . Ezenkívül hat tábornok, három ezredes és számos tiszt átment Francziaországba s íonna szerint elismerte Alfonsót Spanyolország királyának. Don Alfonso, ki jelenleg Bécsben időz, mint onnan távirják, legközelebb nyilatkozatot szándékozik kibocsátani, mely Josteria tábornoknak, Cuenca város akkori republikánus parancsnokának egy levelét is fogja tartalmazni, melyben a tábornok mindazon hajmeresztő tetteket, melyeket a lapok szerint Don Alfonso és neje Cuenca város bevétele után elkövettek, vagyis inkább elkövetni engedtek alaptalan rágalmaknak nyilvánítja. Románia budgetjét, 1876-ra egészen a ministerium előterjesztése szerint megszavazta a bukaresti kamara. A hét millióra menő deficitet azon pénzekből szándékozik fedezni a pénzügyminiszter, melyeket a román-bessatabiai telepitvényesek a múlt évben hozott törvény értelmében a számukra átengedett földek után fizetni kötelesek. Ha e pénzek nem lennének elegendők, apróbb államjavak fognak eladatni, ily módon a pénzügyőr várakozása szerint teljes egyensúly áll be az 1877 évben az államháztartásban. A kamara ülésszakát múlt szombaton zárta be a fejedelem, még pedig mivel a bezárás az alkotmányos neva alatt most első ízben esik össze az ülésszak törvényes lejárati idejével, az ünnepély emelése ózdnjából a fejedelem személyesen olvasta fel a trónbeszédet. Ez áttekintést nyújt az ország bels külhelyzetéről. Kiemeli, hogy az ország Intele a külföldön emelkedett, az igazságügynél, a hadseregben reformok történtek, nemzetközi egyezmények köttettek. A trónbeszéd végül utal arra, hogy az állandóság, a kamara és kormány közt négy év óta fenálló egyetértés mily jó hatással van. A fejedelem nagy lelkesedéssel üdvözöltetek, midőn megjelent s a trónbeszéd gyakori és élénk tetszésnyilvánításokkal szakittatott félbe. A hivatalos lapból. Kinevezések. A király Rétyi Mihály huszti járásbirósági albirót a técsői járásbírósághoz járásbíróvá, Stozsnyay Ferenc, marosvásárhelyi táblai segédfogalmazót pedig az alsó-járai járásbírósághoz albíróvá nevezte ki.