Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-08 / 8. szám

Tek a t. háztól, hogy annak következtében észrevé­telemet vonatkozással ezen törvényjavaslatra meg­tehessem]. Széll Kálmán pénzügyminiszter szerint e kér­dés inkább az ipar gyakorlásáról szóló intézkedé­sekkel van összefüggésben, mely azonban nem gon­dolná, hogy most napirenden van. E perekben más felvilágosítással nem is szolgálh­at, mint azzal, hogy a közös hadügyminisztériumnak bevételei közt mint jövedelmi bevétel figurái e körülbelül 1— 1 */2 millió írtra rúg posstió és mint ilyen a közös költ­ségek lejebb szállítására azon összeg erejéig befo­lyassa­ bir. Mocsáry Lajos: T. ház ! A t. pénzügyminisz­ter úr által adott felvilágosításra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy én bevallom, nem em­lékezem arra, hogy az ipartörvénynek tárgyalása alkalmával e tekintetben illetékes oldalról valami nyilatkozat történt. Hogy e kérdésnek a jelen tör­vényjavaslat tárgyalásánál nem lenne helye, legyen szabad erre nézve azt az észrevételt tennem, hogy ez igenis ide tartozik,­­ mert azon alakban voltam bátor azt felemlíteni, hogy ha már kell, hogy ezen uton is fokoztassanak az állam jövedel­mei, sokkal czélszerűbbnek tartanám azt akkop eszközölni, hogy a lőpor adóztassák meg a fegyve­rek helyett. Azt hiszem tehát, hogy a kérdésnek épen ezen alkalommal való megpendítése részem­ről nem volt helytelen. (Helyeslés balfelől.) A­mi a dolog lényegét illeti, fájdalommal értesültem a t. miniszter felvilágosításából, hogy arra, hogy a lő­fegyverek megadóztatása a lőpor megadóztatásá­val helyettesíttessék, s általában, hogy az állam jövedelmei ezen az uton fokoztassanak, reményünk egyáltalán nem lehet, mert a t. p. a. miniszter úr nyilatkozata nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy a lőpor egy közös birodalmi mono­pólium, egy újabb közös ügy, melyről eddig azt hi­szem, azt országnak tudomása alig volt. Én igen sajnosnak tartom, hogy ez létezik; először, azon szempontból, mivel az ország jöve­delmei fokozásának egyik, habár nem is valami igen nagy, de mindenesetre egyik módjától el va­gyunk zárva, másodszor sajnosnak tartom még azon szempontból is, mert igen sajátságosnak tartom azt, hogy beszélünk Magyarországról mint önálló államról, emlegetjük azt, hogy Magyarország 1867- ben elérte az államiság, függetlenség azt a magas­latát, mel­lyel addig soha nem bírt, beszélünk ar­ról, hogy Magyarország belépett az önálló európai államok concertjébe, hogy annak lobogója büsz­kén pompázik a világ minden kikötőjében, és most mégis azt látjuk, hogy ennek a híres, önálló Ma­gyarországnak nincs egy lövés puskapora. Midőn ezt fájdalommal constatálom, kénytelen vagyok le­mondani azon reményről, hogy a jelen §-ban fog­lalt vadászati fegyverek megadóztatása, más czél­­szerű móddal helyettesittessék. Miután pedig azt azonfelül terhesnek és igen sok secaturára és kel­lemetlenségre látom­ alkalmat adónak, magam ré­széről nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) A ház a 19-ik, valamint a következő 20-ik § t is az adóügyi bizottság szövegezése szerint fo­gadja el. A 21 -ik §-nál Kasper M. következő e §. 3-ik alinejának kihagyását czélzó, módosítványt nyújt be: „Ha az uj birtokos bejelentésével együtt be­bizonyítja, hogy a megszerzett fegyver után járó adó az illető évre az előbbi birtokosra már kivet­tetett, azon évre adót nem fizet; ha pedig ezt be nem bizonyítja, az egész évi adót megfizetni kö­teles". A ház többsége az adóügyi bizottság szöve­gezését teszi magáévá. A 22-ik § észrevétel nélkül elfogadtatik. A 23-ik §-nál Kasper következő módosítványt nyújt be: Az első sorban ezen szó „és“ kihagyandó, a második sorban pedig ezen szó után „törvény­­hatósági“ még ezen szavak : „városi és községi“ beigtatandók, úgy hogy a §. következőleg szólana : „Hasonlóképen adómentesek az állami, törvényha­­tósági, városi és községi stb“. Széli K. pénzügy­miniszter elfogadja a módosítást és csak azon egy kifejezést szeretné a módosításhoz hozzáadni, hogy „állandóan alkalmazott.“ Lázár Ádám: azon módosításhoz, melyet Kas­per ajánlott, hozzájárul, de van két módosítványa mely ezen §-ba beigtatandó lenne. Ugyanis e tör­vényjavaslat több hiányát tekintve nagyon óhaj­tandó intézkedés lenne az, hogy személybiztonság tekintetéből mindenki illetékmentesen tarthasson fegyvert. Olyanoknak érdekében szól tehát, a­kik nem mulatságból, nem időtöltésből tartják a fegy­vert , ennélfogva a szakasz 6 sorában e szavak után „ezéllövészetre, ezt indítványozza tétetni, és személybiztonságra“. Második módosítványa a 7. és 8. sorban előforduló e szavakra vonatkozik „lő­fegyver árusoknál“. Ezek helyébe ezt óhajtaná té­tetni: „kereskedőknél“. Dániel Ernő előadó. Az adóügyi bizottság ré­széről nem fogadhatja el a javasolt módosítást, kü­lönösen a­mi a személyes biztonságra használt fegyverek iránt tett módosítást illeti, mert ez oly tág értelmű kifejezés, hogy egyszerűen a törvény kijátszására szolgálna a módosítvány. Ami pedig a 2-ik módosítványt illeti, az tökéletesen felesleges, mert a lőfegyver-árus egyszersmind kereskedő is. A Kasper által benyújtott és a pénzügyminiszter által módosított indítványt elfogadja. Irányi D. a kétértelműség kikerülése végett sokkal czélszerűbbnek tartja, hogy ezen kifejezés: „lőfegyver árus“ azzal helyettesítessék „keres­kedő“, mert akár­miféle kereskedést űzzön is, ha fegyver van nála eladásra, ezen fegyvert az adó­ügyi b. nem kívánja adóval sújtani. — Tisza K. a szöveget meghagyatni kéri. — Orbán Balázs: Már­most nem vagyunk tisztában a kérdés iránt. A pénzügyminiszter azt monda, hogy a kereskedő nem annyit jelent, mint fegyverárus a belügyminisz­ter úr pedig ezt máskép magyarázza. Meg kellene tehát határozni, hogy melyik a helyes , mert ha a törvény­magyarázat az egyik miniszter által így a másik által pedig amúgy történik, akkor ez igen könnyen zavarokra ad okot. Tudjuk, hogy a kisebb vidéki városokban egyedül lőfegyvereket áruló ke­reskedők nincsenek, hanem vannak kereskedők, kik többek közt lőfegyvereket is árulnak egyébb czik­­kek mellett. Ezek a pénzügyminiszter úr magyará­zata szerint megadóztatandók lennének. — Széli K. oda nyilatkozik, hogy Orbán állítása nem áll, mivel ő első felszólalása alkalmával csak nyelv­hibából mondhatta, hogy a törvény a gyárost és iparost ki akarja venni. — A ház a 23. §-t­ Kásper módosítása és Széll K. a.módosításával fogadta el, mellőzvén Lázár A. módosítását. A 24. §-nál Radocza János indítványozza, hogy a második sorban e szavak után „eltitkolása“ a következő szöveg tétessék : „a 22-ik §-ban megha­tározott módon adómenteseknek nyilvánitott lő­fegyvereknek vadászatra használása.“ — Dániel E. előadó elfogadja e módosítást, — Lázár A. csodál­kozik azon, hogy az előadó egy oly módosítvány­­hoz járul, mely homlokegyenest ellenkezik a § ban foglaltakkal.­­ A többség a 24. §-t, Radocza mó­dosításával, a következő 25. §-t pedig változatlanul fogadja el. A 26. §-nál Madarász J. az egész törvényja­vaslatot helytelennek tartja és óhajtja, hogy az mielőbb megváltoztattassék. De ha most úgymond a 26. §. elfogadtatik, úgy az tovább fog fenállani, a­mint ő óhajtaná. Mivel pedig ő azt óhajtja, hogy a törvényjavaslat mielőbb megváltoztassék, óhajtja egyúttal a 26. §. kihagyását. Módosítása tehát a következő: „a 26-ik §. hagyassák ki.“ A ház a 26. §-t változatlanul fogadja el. A 27. §-nál Lázár Á. e legutolsó czikk előtt egy uj czikk beigtatását indítványozza, mely an­nál szükségesebbnek mutatkozik, mivel az ország erdélyi részében még jelenleg is fenáll az önkény korában is hozott és később a 61-es évek után 62- ben az akkori kis főkormányszék által kibocsátott szabályrendeletben bővebben körvonalazott azon in­tézmény, hogy személybiztonság és vadászat végeit 3 évről 3 évre 1 fitos bélyeggel ellátva az illető közigazgatási főnökök úgynevezett fegyverengedé­­lyeket adnak, melyek né­kül ha valaki találtatik­, nemcsak fegyverei koboztatnak el, de azonkívül 5—15 írtig terjedő pénzbirsággal esetleg egy nap­tól 3-ig terjedő fogsággal büntettetik. Miután nem óhajtandó, hogy a különben eléggé terhessé vált fegyver és vadászati adó bejövetele után mégis e kü­lönleges intézkedések fentartassanak a következő új czikket nyújtja be a 27. § után : „Minden ezen törvén­nyel ellenkező szabályok és rendeletek ha­tályon kívül helyeztetnek.“ Tisza K. belügyminiszter. T. ház ! A czél el­len, melyet a t. képviselő úr magának kitűzött, semmi kifogásom nincs, azonban a­miatt nem sze­retném, hogy minden e törvén­nyel ellenkező szabá­lyok és rendeletek eltöröltessenek, mert a mint tu­dom, van egy két megyéje az országnak, melyek biztonsági szempontból maguk óhajtották ilyen sza­bályok hozatalát, és ez az ott felforgó speciális kö­rülményeknél fogva meg is engedtetett. A ház Lázár A. indítványának mellőzésével változatlanul elfogadja a 27. §-t, valamint a tegnap függőben maradt czímet és bevezetést is az utolsó 28. §-sal együtt. A­­javaslat ezzel végig tárgyaltatott, harma­dik olvasás alá azonban még nem kerülhet, mivel két szakasza az adóügyi bizottsághoz utasíttatott, melynek jelentése bevárandó. Holnap 10 órakor ülés. — Ülés vége 2 óra után Külföld. Spanyolországból érkező táviratok kü­szöbön állónak tüntetik fel a békét Alfons király és don Carlos között, így olvassuk, hogy a spanyol kormány beszüntette Bilbao körül az erődí­tési munkálatokat és egyszersmind eltörölte a bír­ságot, melyet korábban a karlisták közt har­­czoló ifjak szüleire vetett. Hasonlóan Cabrera tábornokról azon hírt hozza a távirda, hogy csak a „béke létrejötte után“ szándékozik visszatérni Angliába; hírlik egyszersmind, — hogy a ma­dridi nuntius olyan utasításokat hoz magával a jó és­ alsó papság részére, melyek a béke vis­­­szaállitására irányulnak. —E tudósításokkal szem­ben azonban nagyon harcziasan szólanak a kar­lista hírek, melyek szerint don Carlos Dorregaray és Sabalis 45,000 emberrel legközelebb megkez­dik a támadó háborút. Dufaure körrendelete, mely mint említettük, csaknem kormányválságot idézett elő, most egész terjedelmében előttünk fekszik s adjuk annak fontosabb részeit a mint következik: „Ál­lamügyész úr! Egy hónapja múlt, hogy a nemzet­­gyűlés alkotmányozó hatalmát gyakorolva megal­kotta Francziaországban a köztársasági kormányt, melynek elnöke hat évig Mac Mahon tábornagy lesz. Az ideiglenes állapot, melynek elviselhetet­­lensége folyton fokozódott, végleges és törvényes kormánynak engedett helyet. — Ez a figyelem­reméltó változás nem emelkedhetett meggyő­ződéssé , nem oszlathatott el minden aggodal­mat s nem elégített ki minden pártot egyszerre . Ezen viszonyok közt e miniszter az államügyész teendőit következőleg fogja föl: „Minálunk, kiknek kiválóan hivatásunk mindenkitől a fennálló tör­vények tiszteletben tartását követelni s főleg azokét, a melyeknek alkotmányozó jellemük van, mi sem menthetné ki a gyengeséget, melyet hivatalunk gyakorlásában elkövethetnénk. Szeretett emlékek, kegyeletes hála vagy változhatatlan ragaszkodás előbbeni meggyőződésekhez, bármely tiszteletre méltók, mégse feledtethetik el velünk világos kö­telességeinket, melyeket átvállalunk, midőn az or­szág szolgálatába lépünk. Nem kételkedem, hogy e pontban teljesen egyetértünk“. A miniszter azután részletes tudósítást kér az igazságügyi állapotokról, a fennálló törvények jelentőségéről, a sajtó­viszo­nyokról stb. Különösen az egyletekre, a képekkel, photographiákkal, jelvényekkel űzött visszaélé­sekre hívja fel az államügyész figyelmét s a­men­­nyiben a visszaélések megtorlására a fennálló tör­vények elegendő eszközt nem nyújtanak, új tör­vények alkotását helyezi kilátásba. A körirat így végződik: „Nem kell önnek mondanom, hogy ezen követeléseknél egy pártra nézve sem teszek kivé­telt. A törvény megsértése büntetendő, bármilyen a forrás, melyből ered, és a pártatlanság, melyet a törvényszékek polgári ügyekben követnek, nem kevésbé szükséges a repressiv igazságszolgáltatást kezelő bírónál. Mielőbbi felvilágosítást kérek ama különféle kérdésekről, melyekre a jelen rendelet irányul. Fogadja stb. Dufaure pecsétőr és igaz­­ságügyminiszter. A franczia kormány egyes tagjai részéről egymást követik a manifestatiók a fennálló rend s a köztársaság érdekében, így Cissey hadügyér Dufaure után rendeletet adott ki parancsnokló tá­bornokainak, felhíva őket, hogy a fenálló törvények­nek tiszteletet szerezzenek és oda hassanak, hogy a katonaság tartsa magát távol a politikától. W­a­ll­o­n vallás- és közoktatásügyi miniszter ismét tartott közelebb egy beszédet a vidéki tudományos testü­letek congressusán. Wallon constatálta beszédében, hogy a nemzetgyűlés a köztársaságot, melyet a bu­kott császárság romjain talált, az alkotmányjavas­latok megszavazása által megszilárdította és útját vágta ez által két dolognak: az államcsínynek és forradalomnak, melyek az ország csapásai voltak­ közik, hogy a német nemzet a Németország és Ausztria közötti viszony megszilárdulása szem­pontjából fogván fel a dolgot, szintén őszinte rész­véttel kiséri az osztrák császár velenczei utazását. London, ápril 7. Derby külügyminiszter az evangélikus szövetség küldöttségének fogadása al­kalmával oda nyilatkozott, miszerint az angol kor­mány nem érzi feljogosítva magát arra, hogy köz­bejárjon a szultánnal a küldöttség elfogadása ér­dekében. Bécs, ápril 7. Az osztrák nemzetgazdák kongressusa elfogadta a véd­vám mellett tett resolutiót, a fennálló keresk. szerződések felmon­dását és 10—-20%-os kiviteli vám életbeléptetését. A bankkérdésben nem történt meg a sza­vazás. Az uj bizotság compr­omktum utján Me­részben szabadkereskedőkből, fele rőt­len véd­­vám­osokból alakult meg. London, ápril 7. A „Times“ Németországnak az ultramontánokat illetőleg legközelebb Belgium­hoz intézett erélyes jegyzékéről szólván ismerteti annak tartalmát, mely szerint a jegyzék felsorolja a sérelmi pontokat s utalván a semleges államok állására azon reménynek ad kifejezést, hogy Bel­gium azon esetre, ha a belga törvények elégtele­nekül bizonyulnának be arra, hogy Németországnak törvényes elégtételt szolgáltasson, e hiányt tör­­vényhozásilag pótolni fogja.­­ A belga válaszjegy­zék kiemeli, hogy a belga törvények minden idő­ben elegendők voltak a kihágások ellen, puszta szándékotokkal szemben azonban elégtelennek bizonyul be bármely törvény. A független semle­ges Belgium soha nem tett semmi olyat, mi viszo­nyait egy barátságos nemzethez megváltoztathatná. A jegyzékek csak szóbelileg közöltettek a többi hatalmakkal. A hivatalos lapból: Áthelyezett adóhiva­tal. A m. kir. pénzügyminisztérium Domaschina szörény­­megyei községe 1. évi julius hó 1-tól az ó-orsovai adóhiva­taltól a karánsebesi adóhivatali kerülethez csatoltja. Vásáráthelyezés. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. miniszter Trencsén megyébe kebelezett Ra­­jecz községnek megengedte, hogy az ott évenkint ápril­lis 26-án tartatni szokott országos vásár a közbeeső ünnepek miatt ápril 28-án tartathassák meg. Táviratok: Velencze, ápr. 7. A fejedelmek ma imposáns kiséret által követve gondolákon egy olasz korvet­­tere tettek kirándulást, mely az osztrák lobogót húzta fel s az osztrák néphymnussal fogadta a magas vendégeket a néptömeg lelkes éljenzé­sei közt. Velencze, ápr. 7. A császár ma elutazott: in­dulás előtt reggeli volt, mely után a császár a ki­rályi palota lépcsőjén vett búcsút Margit főhgnő­­től, kinek kezet csókolt; ezután a fejedelmek a miniszterekkel és tábornokokkal együtt a laguna­­gőzösre szálltak, mely ágyúdörgések és lelkes ovátiók közt Malamocco a kikötőbe, hol a fejedel­mek és a főherczegek a „Miramare“ gőzösre száll­tak át s itt ölelkezések és csókok közt váltak el egymástól. A király ezután ágyudörgések közt szemlét tartott az ottani állomásozó olasz hajóraj fölött s visszatért Velenczébe. A főherczegek az aranygyapjas rendet, Pianelli, Poninsky és Lafo­­rest tábornokok nagykereszteket, Andrássy gr. az olasz királytól ennek arczképét a király saját­kezű ajánlatával. A hangulat az utolsó pillanatig a leglelkesültebb volt a legcsekélyebb zavaró ese­mény nélkül. Berlin, ápr. 7. Vilmos császár az or­vosok tanácsára lemondott olaszországi uta­zásáról, minélfogva a trónörökös azon óhaját fejezte ki táviratilag az olasz király előtt, hogy őt nejével együtt meglátogathassa, s kérte, határozza meg a találkozás helyét és idejét. Berlin, ápr. 7. A „Prov. Corr.“ oda nyilat­ Újdonságok. Az országos zeneakadémia szervezésére vo­natkozólag, mint a „Jelenkor“ megbízható for­rásból értesül, Trefort miniszter elfogadta Liszt Peren­cz tervét. E szerint az eddigi enquête-ek tervrajzától eltérőleg, a színi képezdé­­től önállólag fogja felállítani s Liszt terve szerint csak hét tanosztál­lyal, mint magasabb tudományos zeneakadémiát. A hét tanszakban a következő tan­tárgyak nyerendnek kathedrát, u. m. 1) a legma­gasabb zongorajáték (melynek vezetését maga Liszt vállalja el); 2) a harmónia és zeneszerzés; 3) az ellenpontozat; 4) a hangszerelés; 5) a ma­gyar zene tudományos elemzése; 6) az egyházi zene kapcsolatban a magasabb kariskolával, s 7) a zene története és aesthetikája. Liszt tanárokul Büllow-t, Wittet, Erkel Ferenczét, Volkm­­afin Ró­bertet, Richter Jánost s Ábrányi Kornélt (ez utób­bit egyszersmind mint titkárt is) ajánlotta a mi­niszternek. A magyar athleticai clubb f. hó 8-án csütör­tök d. u. 5 órakor a nemzeti lovarda termében (5 pacsirta utcza nemz. muzeum mögött) tartja ala­kuló közgyűlését, melyre minden eddig aláirt tag ezennel tisztelettel meghivatik. — Tárgya : Az ala­­szabályok előterjesztése és­­ megvitatása. Az ideig­lenes választmány jelentése eddigi működéséről és lemondása. Elnök, alelnök és az uj választmány megválasztása és netáni indítványok. Az ideiglenes bizottság nevében Sárkány. Iskolai takarékpénztárak. W­e­i­s­z Bernát Ferencz egy indítványt terjesztett a mai fővárosi bizottsági közgyűlés elé, mely a Gentben Belgium­ban keletkezett iskolai takarékpénztáraknak ná­lunk való meghonosítását czélozza. Ez intézmény abban áll, hogy az iskolás fiúk zsebpénzeik fölös­legét, vagy azt, a­mit abból megtakarítani szeret­nének a tanítónak adják át, ki az egyes összegecs­­kékről jegyzéket vezetvén, azokat, a mint egyen­ként 1 irtot elértek, valamelyik takarékpénztárba, (természetesen olyanba, a­melyik nem inog)­­he­lyezi el, s időről időre a szülők kivonatára a ta­karékpénztári könyvecskét ezeknek átadja. Az in­tézmény az indítványozó szerint nagyban hivatva van pazarlásra hajlandó népünkben a takarékos­ságot emelni. A közgyűlés az indítványt a tanügyi bizottsághoz utasította véleményadás végett. Adakozás. Az egyesült budapesti takarékpénz­tár a fővárosi szegények számára 800 frtot adomá­nyozott. Ez összegből az adományozó intézet kí­vánsága szerint 400 frt a dunajobbparti, 400 frt pedig a balparti részeken levő szegények közt fog szétosztatni. A király tegnapelőtt érkezett meg Velenczébe, hol az olasz uralkodó és a nép által a legnagyobb ünnepélyességekkel fogadtatott. A pályaudvar előtti tér az emberek ezreivel volt elbo­ntva. A királyi vonat 11 óra után érkezett be a pályaud­varba, s az osztrák néphymnus hangjaival fogadta­tott. A magyar király kilépvén a kocsiból, gyorsan Victor Emanuel felé ment. A két uralkodó kezet nyújtott egymásnak, majd megölelték és megcsó­kolták egymást.­­ Az indóháztól a palazzo realeba mentek s innét a Márk térre, hol hadiszemle tar­tatott. Visszamenvén a királyok a palotába, a tért tömérdek ember lepte el, hangosan éltetvén az uralkodókat. Délután 3 órakor a király a Velen­­czében jelenlevő magyar és osztrák katonai és pol­gári egyéneket fogadta, kiket Wimpfen gróf és Pi­­lat főconsul mutatott be. A magyarokkal a királ magyarul beszélt. — Este 6 órakor családi ebéd volt. A szokatlan helyzet zavarba hozza az em­bert. A király útjáról a részletes és kimerítő, min­denek fölött pedig eredeti­­ tudósításokon kívül szá­mos adomát is tudnak beszélni a jól értesült lapok. A konsulok bemutatásánál történt Triestben, hogy a király, kinek az arczvonásokra jó emlékező te­hetsége van; egy úri­emberhez, kit már azelőtt más minőségben is bemutattak neki, így szólt: „Önt már láttam ma egyszer,“ — mire a kitüntetett le­kötelező mosol­lyal válaszolt: „Oh igen, volt sze­rencsém.“ Egy másik egyén, kitől a király kér­dezte, hogy régóta van-e már Triestben, hirtele­­nében így felelt: „Igen uram .... felséges uram.“ — Ugyancsak a „P. Lloyd“-ban olvassuk a követ­kezőket : Midőn az olasz király Velenczében egy gondolán a trónörökössel­­ Lidóba ment, egy ember hirtelen a tengerbe ugrott s szájában valami papi­rossal a királyi csónak felé úszott, hol a trónörö­kös a király parancsára k­ivévén az úszó szájából az íratott, kitűnt, hogy az egy folyamodvány volt. A folyamodványok átnyújtásakor szokásos ceremó­niákat, mint a meghajlást stb. most a szokatlan helyzetre való tekintetből a folyamodónak elen­gedték. A várszínházban tegnap este a színi ké­­pezde növendékei Benedixnek „A fogház“ czimű 4 felvonásos vígjátékát adták elő. Az előadást nem nagyszámú közönség nézte, mely azonban a vígjá­ték komikus bonyolulatain és a játszó növendékek ügyességén jól mulatott. Megtapsoltattak B­é­­­késsy Irma, Lenkey Ella, Halmay, Kaza­­liczky és Gabányi. Népbolonditás. A sepsi-szentgy­örgyi kálvinista pap más városba menvén lelkésznek a múlt hó 29-én búcsúzott el mező-szentgyörgyi híveitől. Bú­csúbeszédéből, mely a tiszteletes urat eléggé jel­lemzi, idézzük a „M. Polg.“ után a következőket: Egy ízben e pap, saját szavai szerint, este mélyen elmerült a kér, hitágazatok c.odás mysteriumában s belátta, hogy azok, a miket a tudomány ma oly tele torokkal hazugságoknak kiabál, mily fenséges mily üdvösségre vezérlő igazságok mind. Belátta, hogy a vértanuknak volt okuk magukat feláldozni e tanokért stb. S mikor e tanok titokzatos fonalait tovább szőtte, mécset kezébe vette, hogy lefe­küdjék. Az ágyhoz közeledett, mely a másik szo­bában volt. Körülbelül éjfél lehetett már. Csöndes volt minden, valami csodálatos után az óra ketyegé­se is megszün­t A mécsvilág tulvilági fényben lobo­gott. Hálószobája küszöbét átlépte s már az ágynál volt. Egyszer a szobát félkörben csodálatos fény özönlötte el s ő azon pillanatban egész valójában átváltozott, szive megszűnt verni, ajkai két s re­megésben vonaglottak, tagjait kellemes zsibbadás fogta el. Majd gyorsan felpezsdült ereiben a vér, homloka kiizzadt, szive hangosan dobogott s uj­­jain keresztül mintha villany­folyam indult volna meg, oly lázas ingerültségbe jött. E pillanatban keblében egy dörgő hang szólalt meg, mondván: „itt vagyok“. Érezte, hogy jelen van az ur. A következő perczben elmúlt a tünemény, vége volt az extasisnak és ő kővé meredve állt ott. Ettől fogva „érzi, mondá, hogy benne az ur lelke műkö­dik“ s hogy ő bármit tesz, „mindent egy rajta kí­vül álló, tőle teljesen független erő közvetlen pa­rancsa nyomán teszi.“ Ő már most bevallja, hogy egyes „szerencsés“ emberek ma is nyernek kije­lentést közvetlenül Istentől. Hiszi, hogy a metho­­dismus a legtisztább hitvallás, mert a kiválasztot­tak tudják és érzik azon perczet, melyben újjá­születnek. E beszéd az értelmiség osztályánál mély megbotránkozást szült, de nem úgy a köznépnél. Templomból kijővén, kezeit csókolták s a kik nem férhettek hozzá, palástja szegélyét érintették, mint ama boldog világban, és hangosan kiáltották: „is­tenem, bárcsak közel mehetnék hozzá, hogy üdvö­zöljek.“ — Ez történt Szepsi-Szent-Györgyön az urnák 1875-ik évében. A „Magyar Polgár“ Nagy Péter erdélyi püspök figyelmébe ajánlja a tisztele­tes urat, ki bizonyosan nem fogja tűrni, hogy kö­tözni való bolondok is legyenek papjai közt. A „Garbonczás Deák“ második száma a jövő vasárnap jelenik meg élénk és változatos tar­talommal. A már megjelent első szám bárkit meg­győzhet e vállalat életrevalóságáról. Előfizetési ára a „Garbonczás Deák“-nak egy évre­­ frt, mely egyszerűen a „Garbonczás Deák“ kiadó hivatalá­hoz intézendő. Aj előfizetőknek az első példány, feles számú példányok nyomattatván, a másodikkal együtt fog megküldetni. Rövid hirek. Az orsz. honvédsegélyző egy­let elnöksége az 1848—9-ik évi rokkant honvédek és özvegyeik folyó évi II-ik év negyedéve azaz április, május és junius havi nyugdijainak fedezé­sére 18,150 forintot fizetett be a központi állami pénztárba. — Iszó Miklós, mint a „Hon“ Írja még mindig igen veszélyesen beteg. A művész több mint öt hét óta fekszik a legnagyobb mérvű tüdő és mell­­hár­tyagyuladásban. — Lendvay Márton egészségi állapota oly kedvezőtlen fordulatot vett, hogy föl­lépése a nemzeti színházban egyelőre ismét elma­rad. — A „Panna asszony leányá“ nak előadását, melyet már háromszor elhalasztottak f. hó 16-ára ismét kitűzték. •— Richter János a nemzeti színház operájának igazgatója jelenlegi állását elhagyja, s az „Ung. Lloyd“ szerint a bécsi udvari színházhoz megy karmesternek.­­ Közgazdaság, Budapest, ápril 7. Az esőzés valahára megin­dult s bár ma még csekélymérvü volt, ugy látszik tartós lesz. A bécsiek, illetőleg a kormány közegei már megkezdték a hadjáratot Magyarország ellen, vagyis hirdetik hogy itt a felföldön jól megázta a hó a vetéseket s a bánságból jó híreket kapnak. Arad vidékén mondják még a repete is kitűnő stb. aminek aztán az akarna a vége lenni, hogy gaz­dáink ijedjenek meg a jó terméstől és adják oda „usance“ szerződés utján gabonájukat olcsón. De, bár a mai eső, mondhatjuk csak itt a közel vidé­ken is milliókat ér, jó lesz el nem bizakodni benne, mert a valódi eredményt végre is nem a bécsi se nem a budapesti minisztérium, hanem a véka és a mérleg fogja megmutatni. A gabonacsarnokban ma kevés eladás volt változatlan árakon. Az előtőzsdén osztrák hitel része. kedvetlenül 240 80-241.20-ig volt forga­lomban, magy. földhitel részvények pedig 79314—• 80-ig vásároltattak, egyéb értékekben nem volt üzlet. A déli tőzsdére Bécsből érkezett lanyha ár­folyamok befolyással voltak, az üzlet a legkisebb terjedemre szorítkozott, osztr. hitel részv. 241.40 —240.50 ig adattak, magy. hitel részv. 228—228'i­­en maradtak, m. földhitel részv. 80—SO­/­^-ig vásá­roltattak. Zárlatnál pedig 80'/­ adva 80'/., tartva maradtak, takarék és hitel részvények folytonosan 503/4—51-en voltak, angol magyar bank részvények 16 ‘/4-et kináltattak és 16-at eladattak, amniczipális részvények kivételesen igen kedvelve voltak és 33* -ig emelkedtek, magyar tisztviselő egylet részvé­nyek 11­12—12-en maradtak. Takarékpénztárak részvényei nem voltak for­galomban , úgyszintén iparvállalatok részvényei sem, — gőzmalmok közül sütők és molnárok része. 240-et vásároltattak. Kamatozó, állam- és tőkeértékek szilárdak maradtak, magyar sorsjegyek 85-ig vásároltattak, a többiek nem változtak. Valuták és külföldi vál­tók forgalom nélkül. A Konstantinápolyból írt konsuli jelentés sze­rint az osztrák-magyar monarchiából a bevitel 1871-ben 17.460,860 frtot, 1872-ben 21.740,212 frtot képviselt. A consuti jelentés így szól: Az osz­trák-magyar monarchia, mely földrajzi fekvésénél fogva leginkább hivatva van kereskedelmi össze­köttetésbe lépni a török birodalommal, eddig hát­térbe engedte magát szoríttatni az angol, franczia, belga és svájczi verseny által, és pedig nem azért mintha a mi iparterményeink, vagy legalább azok­nak nagy része nem bírná kiállni az összehasonlí­tást amazokéival, hanem inkább azért, mivel a mi gyárosainkban átalában nincsen meg ama vállalko­zási szellem, ama szívósság „savoir faire„, mely az említett nemzetek gyárosait oly nagy mértékben kitünteti, s melylyel ők a világot hóditják meg az ő szülőföldjük részére, nem ugyan tűz és vassal, de iparczikkeikkel. A­mi a kiviteli forgalmat illeti, minthogy a smyrnai, salonichi, trapezunti és mes­­sinai kikötők sokkal közelebb vannak az itteni fő­termelési helyekhez, a konstantinápolyi kikötő év­ről évre inkább veszíi jelentőségéből; az 1873-iki év pedig még különösen kedvezőtlen volt a kivi­telre nézve azon okból, mivel az európai piaczok még az 1871. 1872. évekből mindennemű török ki­viteli czikkekkel bőven el voltak látva és a mellett az európai piaczokon az üzlet átalában is felette pangott. Legjelentékenyebb kiviteli czikk a se­lyem. Ebből Ausztriába és Magyarországba 2206,731 frt értékű áru vitetett, más államokba 23 millió forint értékű. Az osztrák nemzetgazdasági kongressusban napirendre kerülvén a valuta­kérdés, Hertzka elő­adó hosszasan­ kifejté a tett indítványt, kikelt azon nézet ellen, mintha az ágyé hatása egyenlő volna a védvámmal; bizonyítgatta, hogy az állam az agió miatt nagy pénzügyi veszteségeket szenved és hogy a valuta helyreállítását Magyarország is kívánatos­­nak tartja.­­ E kérdésnél Plener, Neuwirt, Hei­ken és Thorsch szólaltak fel. A kongressus a hatá­rozati javaslatot az indokolás némi módosításával elfogadta, azon hozzáadással, hogy a valuta­kérdés a jövő kongressus napirendjére is felveendő. A bankkérdésben Wirlli Miksa és Dorn voltak az előadók. Indítványát, melyben az osztrák nemzeti bank szabadalmának megújítását a jelzálogüzlet kizárásával kívánja, mit közöltük. Dorn a készfize­tés megkezdésére fektette főleg a súlyt; a szaba­dalmat csak rövid időre tartja meghosszabbítandó­­nak s annak leteltével bankszabadságot aján. Mind­ketten indokolták javaslataikat. — Steiner a nem­zeti bank politikája ellen polemizált és enquet ki­küldését javasolta. Lucam Dorn indítványa ellen szólott, Steiner nézeteit téveseknek mondja s elfo­gadja Wirth indítványát, következő módosítással: jelzálogkölcsönt csak bankjegyekben kell adni, s a kontingentálás elmaradhat, ha megkezdődik a kész­pénzzel való fizetés. B­au helytelennek tartja azon modort, mel­lyel Wirth Magyarországról szól. Két utóbbi pont helyett módosítványt ajánl, kiemelve az egyforma jegyek szükségét és az egységes bank­­rendszer alapelveit. Az első módosítványt Wirth elfogadta, a­­ második elejtezett, mivel a kongres­sus nem akart a Magyarországhoz való viszonyt illetőleg határozatot hozni. A szavazás más napra maradt. A faneműek ára keveset változik. Az „E. L.“ szerint: A fenyőféle fűrészárukat Németországban kedvelik kivált az */« vagy a/i hüvelyk vastagságú fűrészárut, sőt óhajtják a választékokat az eddig szokásban volt egész méreteknél azok */< vagy V* mértékével általán kisebbre metszve birul, miután a német iparosok újabb időben mindazon czélra, melyre eddig 1 vagy 2 hüvelyk vastag anyagot használtak, újabban már csak 3­ 4 vagy 1/1 hüvely­kes anyagokat kívánnak alkalmazni, a­mi egyéb­iránt már nálunk is divatba kezd jönni. A véko­nyabb fűrészgyártmányok ára 10 —15 °­ C-al min­dig magasabbra tartható. Újabban mintegy 2000,000 köbláb fenyő fűrészárura történtek kötések. Né­methonba a magyar és horvát-szlavon dongák si­keresen versenyeznek az oroszországiakkal, mert habár az oroszországi tölgyesek faja fonottabb ros­­tozatú, kevésbbé hasadékony, de a nehezebb munka m­ellett is kevesebb tiszta dongát adnak­ Budapesten. Egy köbláb 1/1— */*" vastag, 10—12" széles luez vagy jegenyefenyődeszka 18—65 kr. Egy köbláb l"-nél vastagabb luez-vagy jegenyefenyődeszka 44—48 kr. Garam Ber­­z­e­n­c­z­e (magyar vasutak állomása). Egy köbláb l"-nél vékonyabb luez- vagy jegenyefenyődeszka 40 kr. Egy köbláb l"-nél vastagabb luez- vagy je­genyefenyődeszka 38 kr. Kri­vá­n (magyar állam­vasutak állomása). Egy köbláb fenyő fűrészáru 36 kr. Bástya­házán (Máramaros.) Egy köbláb luezfenyő fűrészáru 32—40 kr. Nagy-Várad. Egy köbláb luezfenyő fűrészáru 35—58 kr. Szol­nokon. Egy köbláb luezfenyődeszka 44—56 kr. Egy köbláb luezfenyő gömbölyű épületfa 14—17 kr. Szeged Egy köbláb luezfenyő fűrészáru 45 — 60 kr. Egy köbláb luezfenyő gömbölyű épületfa 18—24 kr. Soborsin. Egy köbláb luezfenyő fű­részáru 30—52 kr. Egy köbláb luezfenyő gömbölyű épületfa 14 -23 kr. T­r­i­e­s­z­t. Ezer normalméretü donga 220—230 frt. Kivonat a „Budapesti Közlönyt (ápr. 7-iki számából.) Árverések : Ó­m­o­r (Versecz) ápr. 19-én Mihalyovíts Stern ingatlanai, 2101 frt.— Fekete falu (N.-Bánya) ápr. 10-án Pápán Mikulás birtokilletéke, 769 frt. — V­ö­r­ö­s­­vár (Budapest) máj. 24-én v. jan. 24-én Peller József in­gatlanai, 6387 frt. 50 kr. — Budapest máj. 29-én Nagy Gusztáv ingatlanai, 30450 frt. — Kovaszincz (Arad) máj. 8-án Nyisztor Mihály ingatlanai, 1307 frt. — L­é­n­á­r­d­­f­a­l­u (Nagybánya) ápr. 21-én v. máj. 21-én Sarmaság Pável­­­telke, 654 frt. — Budapest ápr. 16-án Voigt Károly in­góságai, 585 frt. — Kaposvár jun. 3-án v. jul. 5-én Gosz­­­tonyi Lajos ingatlanai, 219 762 frt.—N.-K­i­k­i­n­d­a jun. 4-én v. jul. 4-én Szucz Ferencz és társai ingatlanai, 21000 frt. — R­i­k­o­s­d (Nagyvárad) apr. 20-án v. máj. 20-án Nyeg­­rán Togyer ingatlanai, 576 frt. — Szathmár apr. 20-án Brán Péter ingatlanai, 1184 frt. — N.­B­á­n­y­a ápr. 23-án v. máj. 28-án Sipos György szőllője, 631 frt. 50 kr. — Ma­gy­a­r­o­s­d (Déva) jun. 3-án v. jul. 3-án Heren György in­gatlanai, 745 frt. 74 kr. — M. Vásárhely jun. 8-án v. jul. 10-én Bethlen Gyula ingatlanai, 31238 frt. — Bere (N.­­Károly) máj. 22-én v. jun. 22-én Kerekes Sándor ingatlanai, 300 frt. — S­z.-U­d­v­a­r­h­e­l­y jun. 5-én v. jul. 5-én K­ováts Miklósné ingatlanai, 41926 frt. —Csaba (Gyula) máj. 5-én v. jun. 5-én Boskó György ingatlanai, 4000 frt. — R­e­v­i­s­s­­n­é (A.-Kubin)Reviczky Pál ingatlanai, 2080 frt.­­ Domb­­r­o­v­i­c­z­a (N.-Bánya) ápr. 9-én Csukás Jónás ingatlanai, 1353 frt. 50 kr. —Fé­légy h­áza máj. 3-án v. jun. 2 án Lederer Bernát ingatlanai, 2000 frt. — G­a­l­g­ó­c­z (Sopron) máj. 10-én v. jun. 10-én Machovics György ingatlanai, 428 frt. — Budapest jun. 3-án v. jul. 13-án Klösz Lőrincz háza. — Goriscsán (Csáktornya) máj 13-án v. jun 18-án. Markács Márk ingatlanai, 3125 frt. — Kolozsvár jun. 4 én Takács György ingatlanai, 1554 frt. 62 kr. — S­z­a­t­­már máj. 4-én v.jun. 7-én Hanka Mihály ingatlanai. — Satmár máj. 10-én v. jun. 10-én Hermán Mihály ingat­lanai, 2349 frt. — Zsadin (Szatmár) máj. 4-én v. jun. 7- én Kurcza Gergely ingatlana, 262 frt. — G­o­r­i­c­s­á­n­y (Lete­­nye) apr. 19 én Kranyecz Lénárd és Pál ingatlana, 362 frt. 75 kr. — Kaposvár máj. 3-án Decsera József ingatlanai, 8250 frt. — NI.-B­ecskerek apr. 28-án v. máj. 28-án Ki­­rilovics Paja háza ,1150 frt. — Liebling (Temesvár) máj. 12-én v. jun. 12-én Klein Margit és társai ingatlanai, 4309 frt. — Petromány (Temesvár) máj. 8-án v. jun. 8-án Vladicska Johanna ingatlanai, 2158 frt. — Csaba (B.­Gyu­­la) máj. 3-án v. jun. 9-én Jeszenszki Sámuel és neje ingat­lanai, 1045 frt. — B-L­án­c­z (Kaposvár) máj. 3-án v jun. 8-án Szabó József szőllője, 450 frt. — Petromány (Te­mesvár) máj. 8-án v. jun. 8-án Dán Rózsa és társa ingatla­nai, 2260 frt. — O­c­s­o­v­a (Beszterczebánya) ápr. 29-én v. máj. 31-én Dorot Magdolna ingatlana, 1714 frt. — H­ej­ez­e (Kassa) máj. 13-án v. jun 15-én Goldstein Izrael ingatlanai, 830 frt. — N.-V­árad apr. 24-én v. máj. 24-én Szentes Má­ria­ szőllője, 1500 frt. — L­i­p­p­a apr. 28-án Schwab Katalin háza, 242 frt. 75 kr. — Szabadka apr. 26-én Pilaszáno­­vits Péterné ingatlanai, 167540 frt. Leleb (Zilah) apr. 28-án v. máj. 28-án Kallós Dezső ingatlanai, 2237 frt. — Budapest ápr. 22-én Schwartz Zsigmond ingóságai, 2100 frt. Csőd : K­ö­v­é­r Tódor kunágotai lakos ellen, beje­lentések máj. 24­25 és 26 án, id. tömeggondnok Nágel Vil­mos, perügyelő dr Dallos Sándor ügyvéd. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma, április 8-án adatik : Opera 3 felv. Irta Romani. Zenéjét szerzette Bel­lini. Fordította Deáki Fülöp Sámuel. SZEMÉLYEK: Gróf Rudolf, falusi földesur — Odry Teréz, özvegy molnárné — N­vassayné Amina, Teréz fogadott leánya Balázsné B. V. Elvino, tehetős falusi ifjú — Pauli Liza, fogadósné, fiatal özvegy Human Alexa Alessio, falusi legény — Széphegyi Jegyző — — — Szalai. Majorosok. Falusi lakosok. Ifjak. Színhely: falu a helvét havasok alján. Kezdete 7 órakor. Budai Vár-szinh­áz. Ma, április 8-án adatik: A FERTÁLYMÁGNÁSOK. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Berczik Árpád. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Felelős szerkesztők: Csávolszky Lajos, Oláh Rifir­firkényi Nándor,

Next