Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-01 / 28. szám
D0. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. —■ Egy hóra . . .1.80 Egy szám 0 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden kidertésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 28. szám. Szombat, 1875. május 1. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. ____ Kiadó Hivatal, Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában SISstSíSSStStS Azon t. ez. előfizetőink, kiknek előfizetése e hó végével lejár, tisztelettel felkéretnek előfizetésük mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjen. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April— deczember 3 negyedre . 15 frt. ■— kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Budapest, ápr. 30. Hol találhatjuk a „szabadelvű“ (valahogy el ne felejtsük az idézőjeleket az ominosus név mellett.) párt elveit, irányát, jövő politikáját? amennyiben megtaláljuk, ott vannak — a conservativ párt programmjában. Ez különös paradoxonnak tetszhetik. De aki a pártalakulás csodás mysteriumait sem zárja ki az értelmi vizsgálat köréből, hamar kénytelen lesz belátni, hogy a kormánypárt egyetlen elvi alapja abban a pártban rejlik, mely a parlamentáris sorakozásban az ellenzék szerepét viseli. A conservativeket kell megkérdenünk, ha tudni akarjuk, mi lesz a kormánypártnak közelebbi politikája. A pártalakulás természete a conservativeket teszi a parlamentáris helyzet uraivá. Ők lesznek a vontató gőzössé, mely a kormánypártiak teherszekereit magával hurczolja. A „szabadelvű“ pártnak egész parlamentáris életére nem nyílhat más kilátás, mint megvalósítani az elveket és czélokat, melyek a conservatively iniativájából kikerülnek. A „szabadelvű“ párton észlelni fogjuk azt a különbséget, melyet Shaftesbury lord az angol pártoknak magyarázott. Birtokában lesz a kormányzati és administrativ hatalomnak, de a politikai hatalom, a törvényhozás irányzása a conservativ ellenzék kezében fog nyugodni. Ilyen volt a helyzet Angolországban is, midőn a kormányra jutott toryképen a whig ellenzék követeléseit érvényesítették. De Angliában ez csak kivételes eset volt, melyet a körülmények kényszerítő ereje egy meghatározott kérdésre nézve diétált. Alapjukban, átalános irányukra nézve az angol pártok mindenkor határozott ellentéteket képviselnek. Ellenben" nálunk maga a pártalakulás princípiuma hozza létre azt, hogy a kormánynak pártja állandó és rendszeres feladatul gyakorolja oly politikai irány érvényesítését, mely egy ellenzéki pártban találja főképviseletét. A conservativ párt lesz a tükör, mely elolvasni engedi a szabadelvű párt törekvéseinek fordított írását. A „szabadelvű“ pártnak magában nincs elve, mely csak egyetlenegy átalánosabb jellegű kérdésben is összesítené. A párt az ellentétes elemek conglomeratuma, melynek összetartó kapcsa egyedül uralmi önzés és egyéni érdekek kielégítése lehet. Az egyik rész a régi balközép a mamelukság mézes heteit élvezi s a vakon hódoló szolgaiságot fogadta el egyetlen elvéül, a másik rész a régi Deákpárt, magával hozta át mindazon ellentéteket és érdekeket, melyek azt a corruptió, a tehetetlenség és romlás szülőanyjává tették. A politikai élet törvényeinél fogva az ilyen pártra mindig ellenállhatlan nyomással kell hatnia, melytől elvi tekintetben még a negatiók sem választják el. A conservativ pártot inkább jellemzik határozott eszmék és formulázott követelések mint a „liberális“ pártot, de nincs oly követelése, melynél ne találná a válrokonság elemeit a liberaliosok között is. Ami elv van a conservativ pártban, mind csak a mágnesnek vonzó erejét gyakorolhatja a kormánynak pártjára, mert itt a teljes elvtelenség nem engedi a vonzó erők ellenében a taszító erők kifejtését. Az események menete elő van írva. A conservativ pártnak nincs szabatos programmja, de vannak követelései és eszméi, melyek neki charakteristikus vonásokat kölcsönöznek és az ő politikai lényegét kidomborítják. A párt kitűzte az úgynevezett administrativ reform zászlaját, mellyel a kormány omnipotentiájának, a bureaukratiának áldozza oda az országot. Mi örülnénk legjobban, ha a kormánypártban látnák a garantiát, hogy a nemzet nem lesz végleg megfosztva az önkormányzat ősi palládiumától. De hát állíthatja-e valaki, hogy az administrativ organisatio kérdése választja el a „szabadelvűeket“ a conservativektől ? nem bizonyul e itt a legeclatánsabbul, hogy a conservativ párt világosan kifejezett törekvése ellenében nem áll semmi erő” , — mint a caoticus elvtelenség? Lehet-e ily agregatumtól egyebet várni, mint hogy a administrativ szervezés kérdését a hatalmi érdekek kívánalmaihoz képest fogja megoldani. Milyen könnyű játékuk lesz az ily polyvavegyülékben, akik ott a conservativ eszméhez szítanak? Milyen könnyen fognak pillanatnyi tekinteteknek hódolni, és a hatalmi önzés mulékony kívánalmai után indulni, akik az elveknek platói cultust szentelnek s a pártszervezeteket épen az elvek kiküszöbölésére alapították? Vagy talán abba bízunk, hogy a kormány át van hatva az autonómia elvétől? Megengedjük, hogy a kormánynak erős akarata mellett bizton lehetne számítani a pártnak mameluk szenvedélyére. De a legszomorúbb dolog, ha a kormányban kell keresni garanciát a párttal szemben és nem a párt nyújtja a biztosítékot a kormánynak magatartásáról. Egy kormány magában sohasem lehet elvek kifejezése. Minden kormányban megvan a vágy uralmának biztosítására, s minden kormány sokkal inkább érzi intenzióinak kivitelében a kényelmes könnyűség szükségét, sokkal inkább van kényszerülve mindenütt számba venni az opportunitás követelményeit, hogysem tőle a nemzetélet magasabb szempontjainak következetes alkalmazását lehetne várni. Nálunk megtörtént az abchymisticus művelet, hogy a kormány teremtett parlamenti pártot, de oly tökélyre nem emelkedett, hogy önteremtő erejéből a pártba átalános elvek lelkét lehelje. A vegyészet utánozhatja a szervetlen anyagok összealkotását, de élő és érző embert mesterséggel nem teremthet. Ki is mondhatja, hogy a mai "Wenckheim-Tisza minisztérium az autonómia elvének támaszául bizonyul ? Nem láttuk-e, hogy Tisza Kálmán előbb Pest városa, később Heves vármegye ellen remekelt bravour extemporékben, habár semmi törvényes alappal nem bírtak, vagy a törvények oly intézkedéseire támaszkodnak, melyeket az előtt Tisza Kálmán támadott meg a legtöbb éllel ? Nagyon bizonyosnak tartjuk, hogy csak néhány hónappal előbb ő maga sem álmodta ezt a centralista buzgóságot törvényhatóságaink ellenében. Most pedig van okunk szerencsét kivárni pályájának további folytatásához, melyen a meglepetések oly közönségesek lesznek. Febr. 3. beszéde után talán az elvi különbség sem nagy a conservatively, és ő közötte. Választás vagy kinevezés itt már merő formai kérdésekké lesznek. Mint miniszter pedig igen nagy tanulékonyságot és előmenetelt mutatott. Mindenesetre annyit, hogy egyéni helyzetének előnyeiben nem gondozzák az elvek. —7— A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. u. 4 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a belügyminiszter által legközelebb benyújtotttjavaslatot a községek rendezéséről szóló 1871. évi 18. t. sz. némely §§-ainak a sz. királyi és hatósági joggal felruházott városokra való kiterjesztéséről. — A bizottság, melynek ülésén Tisza Kálmán belügyminiszter volt jelen, rövid eszmecsere után ajavaslatot elfogadta minden lényeges elvváltoztatás nélkül. Ötylaris módosítás történt az 1. §-nak a fővárosra vonatkozó részén, amennyiben az egyszerű „kivételével“ helyett tétetett: „Budapest főváros kivétetik, melyre nézve az 1872. 36. t. ez. intézkedik.“ — A 2. §. azon része, mely a belügyminiszter felügyeleti jogáról szól, praecisebb kifejezést nyert. — Végre a 4. §., mely a polgároknak felebbezési jogot ad, pótoltatott azzal, hogy bármely polgár „a tanács útján“ adhat be felebbezést. — A tjavaslat többi részei teljesen változatlan hagyattak. — Előadóvá Ernuszt Sándor választatott, ki a bizottság jelentését már a holnapi képviselőházi ülésen fogja előterjeszteni. A főrendiház együttes kereskedelmi és jogügyi bizottsága tegnap ülés után megalakulván elnökévé Cziráky János grófot, jegyzőjévé Nyáry Gyula bárót válaszolva. Ma d. e. 11 órakor tartott ülésében megkezdette a bizottság a kereskedelmi törvénykönyv tárgyalását, s azt d. u. fél 1-kor, a nyilvános ülés idejére megszakítván nyilvános ülés után folytatta. Az átalános vita hosszas ideig tartott, míg fél 1-kor az elnök kimonda, hogy átalánosságban a tervezet elfogadtatik, a nyilvános ülés után a részletes tárgyalás kezdetett meg. A kormányt atjavaslat védelmében Apáthy egyetemi tanár képviselte, mint szakértők Kochmeister nagykeresde és Szvetenaja kereskedelmi társulat titkára voltak jelen. A zárszámadási bizottság jelentésében ezeket mondja az állami bérhátralékokról: „Az állam cselekvő hátralékainak felszaporodását illetőleg az állami számvevőszék által felhozott körülmények alkalmából, tekintve, hogy az államjószágoknál a bérhátralékok 1867. évben 7.039 171 frtot tettek, évről évre szaporodnak s annak daczára, hogy e hátralékokból az 1871. évi zárszámadás szerint 1.305,753 forint 157, kr. töröltetett, azok az 1873 évi zárszámadásban mégis 8,2 millió, tehát emelkedett összegben fordulnak elő, tekintve továbbá, hogy a bányászat és pénzverésnél, valamint az államerdőknél az anyag és termesztmények készlete, melynek értéke 1867 év végével 10.209,475 frtot tett, évről évre hasonlóul aránytalan mérvben szaporodik és azok jelenlegi készletének értéke már 20 millió írtra rug, a zárszámadási bizotság elhatároztatni kéri: „a pénzügyminiszter utasittatik, hogy az 1876. évi költségvetés bemutatása alkalmával terjesszen elő a képviselőháznak névszerinti részletes kimutatást a bérhátralékokról, melyben részletezve tüntettessenek ki az állam ebbeli követelései, azoknak miként történt biztosítása, a behajtás iránt tett lépések jelenlegi állapota. Egyszersmind ezen alkalommal terjesszen elő a pénzügyminiszter részletes jelentést az állami bánya-és erdőhivataloknál felhalmozott anyag- és termesztménykészletek valósítható értékéről és azoknak értékesíthetése iránt tett intézkedéseiről.“ A közös hadügyminiszter a Gács, Losoncz és Pozsonyban létező felszerelési gyárak megvizsgálására, melyekben 800 munkás dolgozik, egy bizottságot küldött ki, mely az azokban folyó munkálatokról s egyéb tapasztalatairól kimerítő jelentést lesz hivatva tenni. Meghivó. Debreczen sz. kir. város IH-ik választókerülete (czegléd-varga utcza) azon tisztelt polgárai, akik a régi baloldali elveket még nem hagyták el, kerületi pártalakító közgyűlést tartanak, — folyó évi május hó 2-án d. e. 10 órakor, czegléd utczán Király Mihály vendéglője udvarán. Tisztelettel meghívjuk az elvhű baloldali függetlenségi és 48-as párti polgártársainkat e szervezkedő gyűlésre. Politikai hitvallásunk: Magyarország legyen önálló, független magyar állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyét. A debreczeni függetlenségi párt alakuló közgyűléséből, — megbízás folytán Debreczenben, 1875. ápril. 29. Beke Mihály, Bisuthka István, Kánya Ferencz, B. Nagy János, Széles Sándor, Teremi Sándor, Bruckner Ernő, Fésűs János, Mester István, Nagy János építész, Szőke István, Vértessy Lajos. A debreczeni függetlenségi párt derekasan hozzálát a szervezkedéshez. A 3-ik választókerület május 2-án, az 1-ső és 2-ik pedig május 6-án tartja kerületi szervezkedési gyűléseit. E folytonosság és erély a párt működésében, amint szükséges, épügy dicséretére válik a vezető férfiaknak. Csak előre! Kiadás és bevétel. Egyensúlyt hozni be a kiadás és bevétel főösszegei között: ez ama nagy feladat, melyen hiában töri fejét az országgyűlési többség — amig a kiadás közösügyes csatornáit bedugni s az adóképesség emelését önálló parlamentáris intézkedések által eszközölni nem akarja. Kétszázhat millió rendes kiadás és kétszázhat millió rendes bevétel Magyarország területén, amíg Magyarország lakossága iparosabbá, jobb termelő és kereskedő néppé nem válik, csak úgy eszközölhető, ha rendkívüli kiadásnak nevezzük el némely szükséges kiadásainkat s a deficiteket a rendkívüli kiadások rovatába dugjuk bele, ahelyett, hogy némely szükségtelen kiadást végképpen kitörölnének a rendes „lealkudhatlan“ vagy „fix“ kiadásokból. Így tesz ezzel az országgyűlési pénzügyi bizottság is, amidőn aztán a rendkívüli költségeket következőleg állapítja meg: rendkívüli kiadás 26.594,758 frt; rendkívüli bevétel 5.024,758 frt; tehát a hiány 21.656 ezer 304 frt. Ezek szerint Magyarország összes kiadása tenni fog a folyó 1875-ik évre összesen kerekszám 232 millió frtot — hacsak valami véletlen esemény a közös költségeket pár, — vagy pár száz millióval felebb nem rugtatja. Ugyan nézzük meg csak eme U évenkint 58 millió frtnyi kiadásokhoz, mily mérvben folynak be a jövedelmek a legszigorúbb „szabadelvű“ adóbehajtás mellett? A magyar koronához tartozó állampénztáraknál folyó 1875 ik év elsőében előfordult tiszta bevétel: egyenes adók után 11.782,066 frt; fogyasztási adók 3.029,061 frt; bélyeg és jogilleték 5.241,707 frt; dohányjövedék 1.371,820 frt; lottó 539,969 frt; só 1.415,915 frt; államjószágok 994,744 frt (!); ingó államvagyon (eladás?) 117,505 frt; államvasutak és gyárak (talán csak a gyárak) „tiszta“ jövedelme stb. stb. Ezek a jelentékenyebb valóságos bevételek, mert hát az államnyomda, az államépületek, az állami bányászat és pénzverés csak hiányokat tüntet elő. Eme jövedelmek a pénzügyminisztérium rendes és rendkívüli bevételeivel együtt felmennek összesen 25.343.492 frtra, — tehát nem egészen felére a megkivántató nyers bevételeknek. A tiszta kiadások előirányzata azonban nem 58, hanem kerek szám 45 mil. frtot tesz s igy a kellő összegekhez valamivel közelebb jutunk; de vajmi távol maradtunk attól, hogy azokat kellően fedezhetnénk. Van ehez a kormánynak egy jó forrása : a kölcsön. A jelen év első negyedére kellő 44.562,411 millió tiszta kiadás fedezésére ugyanis a 76VS milliós kölcsönből 19.042,908 frtot fordított s így a kiadást mégis fedezte a bevétel. Természetesen. Ha kiadásaink fedezéséhez minden 10 évben hozzájárul a Rotschild bankár-csoport kerek szám 20 millió írttal, igy már megélhetünk, meg lesz a helyes arány a kiadások és bevételek közt. A Rotschild bankár-csoport azonban nem akar hozzájárulni a további, költekezéshez s mit teend, mit tehet akkor a pénzügyér úr ? Apellál a nemzet áldozatkészségére . . . Elhisszük —• feltesszük, hogy ez is meglele van , hanem hát ne tévesszük össze az akaratot a cselekedettel Itt nem áll az, hogy valamely cselekedetet elkövetni akarás, annyi mint azt végrehajtani. Az áldozatkészség és áldozatképesség közt nagy, igen nagy, mint a költségvetésből láthatjuk a kölcsön pénzek felhasználása mellett is több mint 20 millió frt differentia van egy évre s kölcsönpénzek nélkül, kivált ha Koller tábornok és a delegátus urak úgy akarják, valami megmérhetlen nagyság tolja közzé magát. Ily előrelátás-hiány, ily számitás-hiány, ily tulbizakodás a jóistenben és jó emberekben s illetőleg a jó időjárásban —magánembereknél még csak megjárja —addig amig t. i. meg nem buknak. De az államnak megbuknia nem szabad s igy a törvényhozástól joggal igényelheti az ország összes lakossága, hogy ne tegye ki a bizonyos elbukás ily elkerülhetlen bekövetkezéseinek. Hozzunk mielőbb helyes arányokat a kiadás és bevétel rovataiba — ez azon egyszerű feladat, mit a nemzet kormányától, mely eziránt már többször ígéretet tett, elvár s illetőleg jogosan követel. Gondolja-e a pénzügyi bizottság, hogy 232 millió frtnyi évi kiadás mellett a kiadás és bevétel között az egyensúly bár a legőszintébb áldozatkészséggel is , helyreállítható ? Gondolja-e, hogy minden évben oly termés oly kiviteli évünk lesz, mint 68—69-ben? De ha lenne is , miért nem vette figyelembe az 1868—69 -i eredményeket s illetőleg azt, — hogy kiadásaink akkor sokkal kevesebbre mentek ? Azóta nem mást, mint csak adósságokat halmozott egymásra egyrészt a kormány, másrészt a földbirtokos gazda közönség a bankoknál, a hitelintézeteknél , s alig képes magát fentartani az ipar és kereskedelem. Ezektől várni áldozatkészéget: lehet, de áldozatképességet nem. Sőt a nemzet várhatta volna már méltán, hogy annyi sok száz millió kiadása után a kormány takarítson meg egy jókora összeget, midőn látja, hogy egyik ínséges év a másikkal versenyez. Ha maga a kormány s törvényhozás nem képes egyensúlyba hozni a kiadást a bevétellel, ha ezt lehetlennek tartja, mi pedig akaratától függ, ne kívánjon a nemzettől oly lehetetlenségeket, melyek az akarat körén kívül esnek. Az az — csináljon más költségvetést. —y. — Az 1874. XXXIV. t. ez. alapján felállított ügyvédi kamarák, a gyulafehérvári és szombathelyi kivételével megalakulván, az idézett törvény által kijelölt hatáskörben működésüket megkezdették. — Budapesten, 1875. évi április 23-án. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. Az osztrák dunagőzhajó-társulatnak Magyarországra s kivált Budapestre nézve káros tariffa-politikáját ismerteti ma folytatólag a „P. N.“ Táblázatos kimutatásban feltünteti a díjtételeket, melyek az alsó-dunai állomásoktól a Thalkirchenbe és Lindauba menő szállítmányoknál fizetendők. Az egyenes és a megtört forgalom között aránytalanul nagy a különbözet, s a megtört forgalomban Budapest hátrányára legnagyobb a különbözet, nagyobb a megállással járó veszteség itt, mint az alantabb fekvő állomásokon és nagyobb, mint a fölebb fekvő Bécs állomásait. Alig, hogy a Dunáról letűnt a verseny, a szab. gőzhajózási társulat azonnal tetemes tarifaemeléssel éreztette egyeduralmát, de a tételeknek arányos emelése még csak tűrhető volna, szemben azon pártossággal, mellyel a társulat a magyar termény károsítására az idegen gabonának kedvez. Világos tehát, hogy a minő tarifapolitikát követ a szab. gőzhajótársulat a magyar termény kárára s az idegen gabona előnyére, ugyanazon mostoha eljárást követi Budapest ellenében Bécs javára. Midőn a gőzhajózási társulat ily mérvben tolja háttérbe ez ország érdekeit, és midőn 30—50 krajczárral kedvez az idegen gabonának, akkor az ország egész termését, és nem egyedül a kivitt mennyiséget devalválja értékében, mert az olcsóbban kiszállított gabona ára szabályozóig hat nemcsak az exportra, hanem a belfogyasztás áraira is. Ekként ezen egy szállító társulat megkerüli az állam azon intézkedését, mellyel Olaszországgal és Szerbiával szemben termelésünket a gabonavám útján megvédeni kívánta. Egy szóval ez eset is szomorúan bizonyítja, hogy az országnak mennyi vitális érdeke van a közlekedési vállalatok hatalmának kiszolgáltatva s hogy mily parancsoló szükség Magyarországra nézve helyrehozni e téren a mulasztásokat, és hova hamarébb kiküzdeni, hogy az ország forgalmi politikájának az állam legyen ura. A katonabeszállásolás rendezése tárgyában a honvédelmi miniszter által előterjesztendő törvényjavaslat a „B.“ szerint már fölterjesztetett helybenhagyás alá s mihelyt pár nap elteltével visszaérkezik, le fog tétetni a ház asztalára, s a kormány kérni fogja még ezen ülésszak alatti tárgyalását. Jelenleg terjesztetnek föl a mindkét ház által elfogadott adótörvényjavaslatok is, melyeket a király Fiuméban fog szentesíteni. A magyar vasutak kárpótlási igényei. A m. közi. minisztérium következőleg állította össze az államköltségen és állambiztositás mellett engedélyezett vasutak épitése folytán felmerült kárpótlási igényeket: 1) A Salgótarján ruttkai vonal (engedélyeztetett az 1868: XILIX. t. ez. által állami költségen) igényelt kárpótlása 5.569,688 frt. íJ Hatvan-asolnoly és füzesvabony-egri vonal (engedélyeztetett 1868. XII. és XLIX. törvényeik által állami költségen igényelt kárpótlása 376.043 frt. — A több munkákra és késedelmekre alapított követelés bizottságilag tárgyaltatván, részben alaposnak találtatott, minek folytán a békés kiegyenlités megkisértetvén, az épitési vállalkozóval 500000 frt készpénz fizetésre egyeszség jött létre, mely összeg a rendelkezésre állott hitelből tényleg ki is fizettetett, 500 ezer frt. A fenntebbivel hasonló alapon támasztott követelés részben szintén jogosnak találtatván, a 76 ezer frt birság visszaadása, s 80000 frt kárpótlás fizetése mellett egyezség jött létre, mely utóbbi összeg a rendelkezésre állott hitelből szintén kifizettetett, 80 ezer frt. 3. ) Magyar északnyugati vasút (eng. 1870. ALI. t. ez. alapján) igényelt kárpótlása 3,283,241 frt. A mellettes követelés az engedély megszűntnek nyilvánítása folytán támasztatott, de a törvényhozás jóváhagyásának fenntartásával oly egyezség jött létre, hogy csakis a 650,000 frtot tevő lefoglalt biztosíték visszaadassék. 4. ) Miskolcz-diósgyőri vonal igényelt kárpótlása 76,808 frt. Bizottsági tárgyalás folytán oly egyezség jött létre, mely szerint az építési vállalkozóknak 2400 frt birságuk visszafizettetik s azonfelül kárpótlásul 27,600 frt adatik. — Ezen összeg azonban a kellő hitel hiánya miatt mindeddig ki nem fizettetett. 5. ) Magyar-északkeleti vasút (eng. 1868. XIII. t. ez. alapján 37,100 frt tiszta jövedelem biztosítása mellett mértföldenként igényelt kárpótlás 22.161,335 frt. 6. ) Nyíregyház-ungvári vonal (eng. 1870. XXVIII. t. ez. alapján mértföldenként 20.000 frt s a megfelelő hányad biztosítása mellett) igényelt kárpótlás 400,000 frt. — A társulat részére az engedélyezés alkalmával hozott országgyűlési határozat folytán, a külföldi sínekért fizetett vám fele, mely 685,000 frtban állapíttatott meg, s mely mint liquid követelés, a mellettes 22.161,335 frt kárpótlási igénybe be nem számíttatott, készpénzben lett volna megtérítendő. A kárpótlás támasztása alkalmával azonban a kormány kikötötte, hogy ha egyezség jön létre, a fentebbi 685,000 frt is nem készpénzben, hanem biztosítás útján fog nyújtatni. A kiküldött bizottság a követelések egy részét jogosnak találta, a tárgyalások befejezése előtt azonban a társulat azon igénnyel lépett fel, hogy miután a czélba vett kiegyezés módozata szerint a társulat az államkincstár készpénzbeli tartozásait saját kölcsön terhe gyanánt fogadná el, ennek kiegyenlítéséül) a nyíregyház-ungvári vasút építéséből eredő igényei, melynél mintegy 1 és fél mil frt deficit merült fel, egyidejűleg megoldassanak. Elvégre hosszú tárgyalások után mindkét kárpótlási igényre nézve a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával oly egyezség jött létre, hogy az állam a simvámmal együtt 5.500,000 frt névértékű kötvények 5 százalék kamatját aranyban biztosítja. A megfelelő effectiv érték 3.928,571 frt. 7. ) Első magy. gácsországi vasút (eng. 1869. VI. törv. ez. alapján mértföldenként 40 ezer frt tiszta jövedelem és a hányad biztosítása mellett) igényelt kárpótlás 7.141.683 frt. — A kárpótlási igény, mint olyan ismételve visszautasittatott, 1873. év október haváig azonban az épitési alapon felül 4.500.000 frt kölcsön is kimerülvén, a társulat segélyért folyamodott, mely — miután a zárlat elrendelésére nem volt alapos ok s csak is a zárlat és segély közt volt a választás — a még szükséges függő kölcsön megszerzése czéljából kilátásba helyeztetett. Ezek után a társulat könyvei megvizsgáltatván, több mint 7*a millió frt deficzit találtatott. Maga a határszéli alagút az előirányzott 462,500 frt helyett 3,788072 frtra rúgott. Az osztr. hitelintézet kormánysegély esetére 2,500,000 ftnyi hozzájárulást megajánlván, a két kormány s az érdekeltek közt a törvényhozás jóváhagyásának fenntartása mellett azon megállapodás jött létre, hogy mindkét állam külön-külön a garanciát 139,836 frttal emeli fel, mely 68 százalék árfolyam mellett 1,800,000 frtnak felel meg, minek fejében az osztrák kormány kötelezettséget vállalt, hogy a kassaoderbergi vasút kárpótlásainak egy részét szintén magára vállalja. — Időközben az osztrák birodalmi tanács a fenemlitett 1.800,000 frtot készpénzben szavazta meg. 8. Kassa-oderbergi vasút (eng. 1866. évi junius 26-án az egész 48.141 mértföld után 2.991,890 forint biztosítással) igényelt kárpótlás 8.664,727 frt. — A mellettes követelésre nézve a társulat építési vállalatával 4.600.000 frtra kiegyezett. A kormány azonban az utóbbi összeget nem ismerte el, de minthogy a követelés egy része jogosnak találtatott, az e. m. gácsországi vasútra vonatkozó tárgyalások kapcsában a két kormány küldöttei javaslatokat tettek azon arányra nézve, mely szerint a megállapítandó kárpótlási összeg biztosítása a két állam közt megosztandó lenne. — A két kormány még véglegesen nem határozott s a társulattal is a tárgyalások csak most indultak meg. 9. Magyar keleti vasút (eng. 1868. XLV. törvényczikk alapján mértföldenként 46,750 frt tiszta jövedelem és a megfelelő hányad biztosításával igényelt kárpótlás 18.925,365 frt. — A társulat helyzete az országgyűlési tárgyalásokból ismeretes. E tárgyalásokkal kapcsolatosan még a volt kormány egy bizottságot küldött ki, mely a társulat építési és üzleti alapja közti elszámolást már eszközölte s most a társulat pénzügyi helyzetének tisztázásával foglalkozik. A társulat a legutóbbi időben egy a mellettes összegről szóló kárpótlási igényt jelentett be, melynek tárgyalása szintén az említett bizottságra ruháztatott. 10. ) Hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi vonal (1868. XII. törvényczikk) igényelt kárpótlás 823,650 frt. 11. ) Károlyváros-fiumei vonal (1868. XLIX. t. sz.) igényelt kárpótlás 17.504,949 forint.^) jk Miskolcz,lánrévi vonal ("1868. XLIX. törvényezikk) igényelt kárpótlás 146,026 foint’13.) Gömöri vasutak (bánréve-füleki, feled-tiszolczi, bánréve-dobsinai vonal; eug. 1870. XXXI. és 1871. XXXVII. törvényezikk.) igényelt kárpótlás 1,065,983 fit. E két igény tárgyalása még csak megkezdetett. Ezen kívül még az első erdélyi vasút részéről lett egy 2.971,780 frt több munka és 614,432 frt időközi kamatok iránt az építési vállalat által támasztott per bejelentve, mely bejelentés azonban indokolva visszautasittatott.