Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-01 / 128. szám

128. szám. IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám Q krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Szerda, 1875. szeptember 1. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal, Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodi&ner F. nyomdájában F­elhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési­ feltételek az „EGYETÉRTÉS És MAGYAR UJSÁG­­-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és M­­agyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Értsük meg a dolgot. A lét és nem lét kérdését tették a kor­mányvállalás ingó mérlegére — a fusió szüle­tése peretében, a csodaszülött létjoga igazolá­sára. Sőt tovább mentek. J­ó­k­a­i a nagy költő, sietett hangot adni az uj kormány istensége dogmájának, midőn kimondá, hogy csak a Tisza-kormányban van az üdv, s azon kívül­­ a kárhozat. Jókai ezt így fejezé ki: „támogatnunk kell e kormányt minden erőnkkel, mert ez az utolsó alkot­mányos kormánya Magyarország­nak.“ Ez már aztán az Anti-Krisztus — utána csak az utolsó ítélet következik. Mint mondák: a „lét — s nem lét“ kér­dése lan a mérlegre téve s felállítva a tétel igy. A lét a fusionált kormányban van — a nem lét a Deákpárt gazdálkodása folytatásában, s ezzel együtt bukásában. Hamis tétel volt ez igy, körülbelül olyan, mint mikor a megijesz­tett embert kérdezték: miképen akarsz meg­halni, hogy a medve vagy a mókus egyék meg ? — már csak a mókus mondá. Mintha bizony nem mindegyre menne az: akár a mókus, akár a medve egye meg az embert. De hát elfogadjuk a tételt úgy, mint azt az Antikrisztus apustul»! megalapítottak, hogy a lét csakugyan a fuzionált kormány világában van. Hat havi működésük után, jogosult a ku­tatás, hogy a lét biztosítva van-e most már igy? A kérdésre feleljenek a tények! Macchiavelli azt állítja, hogy jelek van­nak, melyek a dolgok méhében érlelődő ese­ményeket eleve hirdetik.“ Ezt igazolj­a valóban a napi történet. Egy kormányválság milyen­sége, például Francziaországban, a közélet minden vonalán visszatükröződik. Az ipar, ke­reskedelem, a közgazdászat minden ága, az üz­let minden neme,egy kedvező kormány­­válság hatása alatt felelevenül, s az élet mintegy pezsegve nyilvánul — a szebb jö­­v­ő előérzetében. Hogy a jelen kormány alakulása, valami éltető s felvillanyozó hatással lett volna a köz­élet különböző ágaira — ezt a legtúlbuzgóbb orgánumai sem állíthatják a kormánynak. Az a pezsgőszerű nyilvánulás az ipar s az üzlet terén, mely legérzékenyebb szokott lenni a jó vagy rész hatásra: sehol sem nyilvánult — sőt az az epidemikus hanyatlása közgazdásza­­tunknak, mely a nemzeti életerő véredényeit képezi — fokozatos esésében, mindinkább meg­döbbentő mérvben áll elő. Nézzük a forgalmi életet. A két évvel ez­előtt kiütött krach — ma is mint egy megho­­nosult epidémia, épúgy szedi áldozatait, mintha csak ma lépte volna át küszöbünket. Bukás­bukást ér a kereskedelmi világban. A­kik még élnek, azok inkább csak tengenek. A nagy ke­reskedelem csak vánszorog, mint a szélütött, s javulás helyett inkább roskadozik. A kis­ipar — ennek sorsát csak az ismerheti leg­jobban, a­ki időt vesz magának ahoz, hogy betekintsen a nyomor tanyájára, mely a kis­ipar házi tűzhelyét foglalta el. Vagy nézzen körül az olvasó a gazda foglalkozása régiójában. Küzd az elemekkel épen úgy, mint az adóexecutió csapásaival. Egy kisebb birtokos élete s helyzete roszabb itt, mint bárhol a világon. Hogy gazdálkodá­sának intensiv ereje kifejtésére fordíthatna va­lamit, arról szó sem lehet. Kilátásait, melyeket a tavasz oly szépen festett — elmosta a nyári zivatar; a­mi maradt, azt megemészti az adó­zás minden neme, mely egy kisbirtokosra hal­latlan mérvben sulyosodik: családja megélhe­tésére nem áll más rendelkezésére, mint a pénz­intézetek 12 százaléktóli kölcsöne, — ha ugyan kap — vagy még ennél is drágább uzso­rás pénz. Vagy ha épen már oly helyzetbe ju­tott, hogy existentiáját inkább biztosítaná, ha megválna birtokától — no ez esetre meg­verte az isten mind a két kezével, mert ugyan itt most épen úgy, mint a krach tüzében, el nem adhat semmit; vagy ha még­is el kell ad­nia, az értéknek negyedére számolhat csak, mintha csak ez ország földje az elátkozottak pátriája volna, honnan menekszik minden tisz­tességes vásárló. A lapok naponkint elég szomorú börzei tudósításokat írnak a birtokok végképeni el­­érzéketlenüléséről. Maga a főváros egy ijesztő jelenség , hogy mivé lett az ország büszkén dobogó szive. Hazai értéke valódi potomságra sülyedt. Itt fekszik a legkétségbeejtőbb beteg­sége az ország közforgalmi életének, melynek javulását nem, de akut folytatását igen­is hir­detik az idők jelei. És ha most Machiavellivel vizsgáljuk a „dolgok méhében érlelődő események“ ezen tanújeleit: mit jósolhatunk ki mást belőle, mint hogy a közforgalmi életnek ezen nyilvá­nuló tünetei nem egyebet mutatnak, minthogy — azon hamis tétel, mely szerint az ország léte a jelen kormány existentiájától függ, csakugyan igaz, a mennyiben az egész or­szágban az anyagi pusztulás nyomorúsága her­­vasztja épen úgy mint eddig az élet fájának lombjait — s a jelen kormányról is elmond­hatja a gazda azt, a mit mondani szokott, mi­dőn a rég várt eső megérkezik egy zivatar ké­pében: „adtál uram előt, de nincs köszönet benne.“ A dolgok ezen állásában még Jó­kainak is igaza van — s ezt utólag elis­meri e sorok írója, ki ez állításért súlyos vád­dal illette Jókait, — mert csakugyan be fog teljesedni, hogy ha a kormány még tovább is így folytatja tevékenységét, nem e kormány után, hanem még viruló életében be fog kö­szönteni — az özön, s az a­ki beteszi majd az ajtót, senki más, mint a jelen kormány maga leend. Értsük meg egymást. A lét s nem létkér­dését, melynek hamis álarcza alatt foglalták el a jelen férfiai a kormány padjait — a meg­oldás helyett, csak most állították még élére. A kormány 6 havi működése után a közfor­galmi életnek mai nap nyilvánuló tünetei, az országos desperatió világos bizonyítéka. Az a krízis, mely pár év óta beállott és sorvasztja az ország életerejét, nemhogy fordulóban volna a javulás felé daczára a fuzionált kor­mánynak s óriási többségének; sőt inkább — fenyegetőbbé vált mint valaha. Ez az eredménye a hírhedt egészséges párt­alakulásnak , mely maholnap egy tragikus gun­nyá leszen, mint az egyszeri doctor al­tató szere. K­i plak­atto­n OPTTq ó 1 %Y* rt Al n»»r<X /-*!• «-»— sinlődő betegét, de úgy, hogy fel sem ébredt többé. A helyzet e diagnosisát röviden érinteni most, midőn a nemzet képviselete összeült, szükségesnek tartottuk azért, hogy e tükör előttük álljon, midőn teendőikhez irányozzák az első lépést. Tudniok kell a megdöbbentő helyzetet, melynek miseriája a napok haladtá­val csak öregedik. Tudniok s ismerniük kell, hogy a fúzió s a nagy többség — eddig egy nagy csalódás, s hogy az ország állása ma a fúzió s a többség mellett ugyanaz, a mi volt ezelőtt; ez pedig nem elég az üdvösségre, Jó­kai egyedül üdvözítő egyházában sem. Említettük már azt több ízben, s most is elmondjuk még, hogy a fúzió csalogató kilá­tása az volt, hogy — igy meg lesz mentve a haza. A dolgok méhében érle­lődő események tanujelei eclatans czáfolatot adtak ugyan erre azon bizalmatlanság­ban, mely az üzlet s közforgalom te­rén nyilvánult — a fúzió s a hivatalos bizalmi nyilatkozatok, s az ezt követő nagy többség daczára; s a­ki ebben még ma is kételkednék, arra méltán el lehetne mondani: „vakokkal vak, siketekkel siket.“ Az ország kétségbeejtő helyzete s a köz­élet terén nyilvánuló átalános bizalmatlanság constatálja, hogy ma, az új kormány működé­séből a javulásnak egy vonása sincs meg, s a fenyegető helyzet egy erkölcsi parancsként emelkedik ki az átalános nyomorból: hogy a fúzió k­o­r­m­á­n­y­a elvesztette lét­jogát. Szederkényi Nándor: A függetlenségi párt ma tartotta alakuló gyű­lését a párt tagjainak tömeges résztvétele mellett. Megválasztottak: elnökül:Mocsáry Lajos;al­­elnökökül: báró B­a­­­dácsy Antal és Helfy Ig­­nácz; jegyzőkül: Sembery István és Mada­rász Jenő; gazdául: Du­ka Ferencz. A függetlenségi párt szerdán szept. 1-én a képviselőház ülésének befejezése után ér­tekezletet tart saját helyiségében múzeum­­utcza 8. szám. Simonyi Ernő vasárnap Cz­egléden választói között Ragályi Ferdinand, Sembery István és Csá­­volszky Lajos kíséretében megjelenvén a czeglédi választó­kerületről — megköszönve az iránta tanú­sított nagybecsű bizalmat — lemondott, minek kö­vetkeztében az ott jelen levő ifj. Simonyi János nagy lelkesedés között egyhangúlag képviselője­löltül tűzetett ki. A képviselőház korelnökénél ma délelőtt 11 óráig kérvények eme képv. választások ellen adat­tak be: Bujanovich Sándor Eperjes, Zichy Ferdinánd gr. Sz.-Fej­érvár, dr. K­r­a­j­t­s­i­k Ferencz Privigye, K­ü­n­n 1­e József Kézdi­ Orba, Kulcsár Lajos Nagy-Barom, Ráth Károly Pápa, Voj­­n­i­c­s Jakab Kernyaja, K­i­s­z­e­l­y Árpád Liptó-Sz.­­Miklós, Pór Antal Esztergom, Fogh Károly Kőszegh és Antal Gyula siklósi képviselő válasz­tása ellen. — Összesen tehát 11 kérvény. A főrendiház háznagyává valószínű­leg újabban Szapáry Antal gróf, jegyzőkké Vay Béla b., Bánffy Dezső b., Kiss Miklós, Mailáth Ist­ván főispánok, továbbá Zichy Victor gr., Pallavi­­cini Ede őrgróf, Podmaniczky Géza b. és Batthyány Ferencz gr. fognak megválasztatni. A főrendiház tagjainak tegnap népes összejö­vetele volt Alm­ássy György lakásán, hol a mint az „Ellenőr" hallja, nem érdektelen eszmecsere folyt a „főrendi helyzet“ tisztázása fölött. Különö­sen Zichy Manó gróf igyekezett törvényhozó tár­sait meggyőzni, hogy idején volna komolyan szint vallani, ki hova tartozik ? melyik párt elveit vallja? mert az sok mindenfélével nem fér össze, hogy ál­­arczos vitézek is lappanghassanak a párt és párt­közi élet folytonos zavarására. A trónbeszéd. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása ma délelőtt ment végbe a budai várpalotában a már is­mertetett szertartási Programm szerint. — A fő­rendek és a képviselők nagy számmal jelentek meg s már 9 órakor megkezdődött nagy néptömeg ki­váncsi sorfala közt a felvonulás a várba. Magán fo­gatok,­bérkocsik s nehány diszhintó követé egymást magyar diszruhás alakokkal. — A király pontban tizenegy órakor lépett a nagyterembe s erős csengő hangon olvasta fel a következő megnyitó beszédet: * Tisztelt Urak! Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveink! Reménynyel és bizalommal üdvözöljük önö­ket a jelen országgyűlés kezdetén, mely nagy fon­tosságú kérdések megoldására van hivatva. A közélet és a kormányzat majd minden ágá­ban mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy kedvelt Magyarországunk a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelked­jék, melynek elemeit bírja gazdag természeti for­rásaiban, és melyre az országot emelni atyai szi­vünk forró óhajtása. Ennek első és nem mellőzhető feltétele: az ország pénzügyeinek rendbehozatala. Halasztást nem tűrő teendőik között komoly megfontolásokat, és folytonos figyelmüket első­sor­ban az államháztartás rendezése, és az ezzel kap­csolatos kérdések megoldása fogja igénybe venni. Magyarország tekintélye, hitele és állami lé­tének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a h­c/i­rlof ---x * * előbb helyreállíttassék. Ismerjük e feladat sokoldalú nehézségeit. — Elvállalt kötelezettségek, monarchiánk biztonságá­nak elutasíthatlan követelményei, a közigazgatás és fejlődés szükségletei állanak itt szemben a leg­nagyobb takarékosság jogosult követelményeivel. De bizton hisszük, hogy ha a kormányzat minden ágára nézve — a jó gazdálkodás érdeké­ben megtörténik mindaz, minek megtörténni kell, és a­minek az állam létfelté­teleinek, biztonságának és fejlődésének veszélyeztetése nélkül megtörténni lehet, — ha czélszerű és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javí­tások eszközöltetnek, — ha a nemzet híven egész múltjához készséggel, és nemes kötelességérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél hazafiságától követel, — ha a hitelviszonyok javítása, és rendezése a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emelé­séről, és a vállalandó terhek könnyebb viselketésé­­ről,­­ akkor, de csak­is akkor fogunk sikeresen megküzdhetni a helyzet nehézségeivel. Úgy az államháztartás rendezése, mint az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása czéljából kormányunk számos javaslatban bő anya­got nyújtana törvényhozói működésüknek. Az ország pénzügyi helyzete az állam, és az egyesek hitelviszonyaival szoros kapcsolatban áll,­­ és mindkettő egyiránt s közvetlenül összefügg a jó közigazgatás­i és igazságszolgáltatással, a nép miveltségének emelésével, a termelési, kereske­delmi s ipar­viszonyok, s a közlekedési rendszer javításával. Mindezek pedig együttesen döntő befolyást gyakorolnak az adóképességre, mely viszont az összes államügyek kedvezőbb alakulásának egyik fő feltételét képezi.­­ Mindezekre ki kell tehát a törvényhozás figyelmének terjedni, ha az ország s egyes lakosainak jólétét sikeresen előmozdítani akarja. Kormányunk javaslataiban nem mellőzendő e szempontok egyikét sem, ki fognak azok terjedni a legsürgősebb teendőkre, a közélet minden ágában. Nem szándékunk egyenként felsorolni a ké­szen, és készülőben levő javaslatokat, — de azokon kívül, melyek az államháztartás akadálytalan vite­lére, a pénzügyek rendezésére, s az ezzel közvetlen kapcsolatban levő kérdésekre vonatkoznak, külö­nösen felhívjuk még Önök figyelmét azon javasla­tokra, melyeknek czélja: összhangzatban hozni a közigazgatás különböző ágazatainak működését,­­ a közigazgatást s az igazságszolgáltatást gyökere­sen javítani, és pótolni az észlelt hiányokat; a köz­lekedési, és közmunka ügyet minden irányban ren­dezni, és a vasúthálózatot a legsürgősb szükséglet határai között kiegészíteni, — melyek vvégre a fő­rendiház korszerű rendezésére, a nemzet szellemi fejlődésére, — s a vallási és házassági kérdések­nek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldására irányulnak. Mindezen, és az ezekkel összefüggő kérdések elintézése Önöknek jutott feladatul,­­ és nem ké­telkedünk, hogy tapintattal, czélszerű sorozatban és helyes időbeosztással fogják megbírálni, és meg­állapítani az illető törvényeket, a­mint ezt az ország érdeke kívánja. Bizalmunkat helyezzük e mellett a nemzet józan felfogásába, mely nem fogja félreismerni, miszerint a legüdvösebb intézmények, a legjobb kormányzat is csak elő­mozdíthatják a népek jólé­tét, csak biztosíthatják a munka gyümölcsét, — de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, — hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom, és kitartó munka képes. Kormányunk az érintetteken kívül egész buz­galommal törekszik a bankkérdés jog- és czélszerű megoldására. Ezen felül monarchiánk másik államának kor­mányával az 1867-ik évi XVI. törvényczikk által kijelölt módon, tárgyalásokat folytat e törvény né­mely szabványainak módosítása iránt. Végre ezen országgyűlés törvényszerű tarta­mának lejárta előtt tárgyalás alá kell hogy jöjje­nek azon egyezmények is, melyek monarchiánk két állama között, 1867-ik és 1868-ik évben tíz évre köttettek. Ezekre nézve azon reményünket akarjuk ki­fejezni, hogy e tárgyalásokat a kölcsönös méltá­nyosság szelleme fogja átlengeni. Uraim, Főrendek és Képviselők ! Az idő, az ország helyzete, s az előkészített javaslatok nagy száma erélyes és buzgó cselekvésre int, s Önök követni fogják ez intelmet, mert minden vesztett perez a haza vesztesége lenne. A külhatalmasságokkal fennálló szívélyes vi­szonyunk azon reményre jogosít, hogy a béke a leg­újabb időben felmerült események daczára fenn fog tartatni és igy Önök háborítatlanul fogják törvény­hozói hivatásukat teljesíthetni. Áldást az egek Urától és sikert kívánván haza­­fiúi törekvéseiknek, — az országgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítjuk. A főrendek körében resensust keltett az, hogy a meghívott jövendő tagok névjegyzéké­ben a „mágnás miniszterek és herczegek“ külön és pedig az előbbiek a zászlós urak előtt soroltatnak el. A „Kelet Népe" kifejezést is adott az e feletti megütközésnek, mire a „E­ru ma azt jegyzi meg, jujgVJ1A. ajk-fttmápv-ügk -fpleJAa.. l­A.vreAstiioeAvr>h a zászlós urak előtt állanak. A jobboldali ellenzék tegnap d. u. 5 órakor tartott értekezletén alakulással foglalko­zott. A párt elnökévé Lipthay Béla báró fog felké­retni, a képviselőházi ügyeket tárgyaló értekezle­tek elnökévé Lipovszky Sándor, a kör jegyzőjévé pedig Hedry Ernő választatott.­­’Az ungvári és szolnoki törvényszé­kek ügyében a „P. N.” szerint a tegnapelőtti min. tanács határozott, és pedig úgy, hogy a kormány fentartja rendelkezését, a szolnoki és ungvári tör­vényszékek megszüntettetnek. A kérvényező szol­noki küldöttség tegnap este fogadtatott az igazság­ügyminiszter által, ki épen a miniszteri tanácsból jövén, arról tudósította a küldöttséget, hogy a kor­mány megmarad határozata mellett. Ezzel azonban az ügy nincs befejezve.E tárgyban interpellációk fog­nak tétezni a képviselőházban, melyeknek legalább annyi hasznuk lesz, hogy a minisztereknek alkal­muk nyílik elmondani az indokokat, melyek őket ez eljárásukban vezérlik. Eddig semmiféle indokot sem hallottunk. Tisztelt szerkesztő ur!­ínségben szenvedő hazánkfiai — a budai vizkárosultak ja­vára •— az erzsébetvárosi fiatalság által folyó 1875 augusztus hó 21-én rendezett tánczvigalom, s ezzel egybefüzött tombolaestélyből begyült 130 irtot, s egy 1 frtos tallért, idezárva a nevezett czélra működő bizottmány meghagyásából a kimutatást alantiakban közlöm: 1. Belépti jegyekből begyült 56 frt 50 kr, 2. 540 sorsjegy 108 frt, bevétel 164 frt 50 kr, az ös­­­szes kiadás számlák szerint 52 frt, maradt tiszta jövedelem 112 frt 50 kr. Ezenkívül felülfizettek: 1. Járásbiró Gillyén Lajos ur 1 frtos tallért, 2. Dr. Wolf Bogdán 2 frt 50 kr, 3 Gr. Bethlen Gábor 5 frt, 4. Gr. Bolza hu­szárhadnagy 50 kr, 5. Jósa Ilka kisasszony 5 frt, 6. Nyug. százados Bogdánovits ur 3 frt, 7. Özv. Len­gyel Lukátsné ó nagysága 1 frt 50 kr, összesen: 130 frt azaz egyszáz harmincz frt o. é. s egy darab 1 frtos tallér. S midőn ezekben számadásomat bevégezném, a jótékony czél nevében erkölcsi érzületemből ki­folyónak ismerem, mind azon díszes hölgykoszoru­­nak, mely a nyereménytárgyak előállítása, s a sors­jegyek elárusitása alkalmával is kitüntette azt, miszerint egyesek úgy, mint többeknek fájdalom sajtolta kényeit, bár közvetve a gyöngéd női nem képes legenyhitőbben letörölni — hálás köszöne­tét­­ — a pártolók s résztvevőknek azon forró óha­jomat kinyilvánítani, vajha az ég oly sorstól óvja meg, melyben mások segedelmére szorulnak; — ámde, ha a rájok mért teher alatt legörnyedve a keserű segélykérésre kénytelenek támaszkodni, oly hévvel, oly emberbaráti érzülettel enyhittessék nyomoruk, minővel ők eme jótékony czélt felka­rolni, elősegitni igyekeztek. Erzsébetváros, 1875. aug. 25-én. Issekutz Viktor, b. pénztárnok.* A 131 irtot vettük s az illető helyre átszol­gáltatjuk. ________ S­z­e­r­k. Az Izsó szobor javára Ó-Radnán Leövey Klára urhölgy kezdeményezésére 42 frt gyűlt be s küldetett be ma szerkesztőségünkbe. A nemes em­berbaráti adakozásban résztvettek: gr. Zichy Do­mokos 10 fr, gr. Bethlen Károly 5 fr, báró Bánffy György 5 fr, Stackelberg Mianna bárónő 5 fr, Te­­leky Degerando Emma grófnő 5 fr, gr. Bethlen Sándorné 2 fr, Teleki Miksa grófnő 2 fr, Földváry Mihály 2 fr, Leövey Klára 5 fr, Ónács törv. ülnök 1 frttal, össz. 42 fr, mely összeget már ren­deltetése helyére, az Izsó szobor bizottság kezébe, juttattuk. Miután a fővárosi jövedelmi s egyéb adóne­mek befizetése a főváros üzletforgalmával megfe­lelő arányban egyátalán nem áll, a pénzügyminis­­ter a fővárosi tanácshoz leiratot intézett, melyben tudatja, hogy kebeléből Gombos Gusztáv m. osz­tálytanácsost, miniszteri biztosi jelleggel a végből küldötte ki, hogy az illető könyveket megvizsgálja, s egyszersmind felhívja a miniszter a tanácsot,hogy a miniszteri biztosnak ezen eljárásban segédkezet nyújtson. A m. kir. honvédelmi minisztérium értesíti a hatóságokat, hogy a lókiállitás s illetve próbaki­­sérletnél oly helyeken, hol ménes van, honnan a még szilaj lovak távolabb helyekre elővezetése sok nehézséggel s időveszteséggel van összekötve s a lovakban könnyen kár is okoztathatik, megengedi, hogy a lovaknak idei számbavétele és osztályozása az illető méneseken, de csak oly feltétel alatt esz­közöltethessék, hogy az e czélból azon helyeken megjelenő mozgó bizottságnak polgári tagjai úti költséget a kincstár terhére fel nem számíthatnak. A keleti vasút ig. tanácsának tegnapi ülésében a „P. C.“ szerint gr. Dziedinszky ig. ta­nácsos indítványa is tárgyaltatott, mely szerint a kormánynyal a vasúti kártalanitás ügyében alku­dozó bizottságba az uj ig. tanácsosok egyike is vá­lasztandó lenne. — Az indítványozó egyszersmind Schönberger megválasztatását ajánlá az állásra. Rövid vita után ez indítvány elmellőztetett. A bi­zottság továbbra is mai alkatában marad meg. Az ezen ügyre nézve a kormány körében folyó előmun­kálatok már annyira előhaladtak, hogy a javasla­tok, melyek lehetővé teszik, hogy az állam nagyobb megterheltetése nélkül a részvényesek igényei ki­­elégíttessenek, legközelebb fognak kidolgoztatni. Országgyűlés. A képviselőház ülése augusztus 31-én. Korelnök: Boér Antal. — Korjegy­zők: Ugron Ákos, Szlávy Olivér, Bethlen Andor gr. és Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Tisza, Simonyi, Trefort, Péchy, Szende és Perczel miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván a múlt ülés­­könyve hitelesíttetett. Wenckheim B. Trin­ar/farr»l­»Biz­tatván, ki fog nyomatni. Szalay Imre. T. képviselőtársaim! A tegnapi ülésben Wenckheim Béla báró miniszterelnök úr a zászlókérdésben, Irányi Dániel képviselőtársam­nak előterjesztésére egy kifejezést használt, mely kifejezés a következő: „Ha valaki bokros azoktól a színektől.“ — Engedelmet kérek, miután szeren­csés vagyok magam is azok közé tartozni, a­kik szintén a színkérdés miatt nem mentek fel az or­szággyűlés megnyitására Budára, magam iránti kö­telességemnek tartom visszautasítani ezen kifeje­zést és a parlamenti illemnél fogva (Zajos felkiál­tások a középen: Ahó! Rendre !) röviden csak azt jegyezni meg reá, hogy a t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a sport terén igen gyakorlott az eféle mű­szavak használatában s összetévesztette egymással a két tért. (Élénk mozgás­­ és felkiáltások a közé­pen: Rendre!) Korelnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóz­­tassék szavait a ház és­ a kormány méltóságához képest megválogatni. (Élénk helyeslés a középen.) Szalay Imre: A sport terén, mint említettem, a t. miniszterelnök úr járatos a műszavakban, csak arra fogom kérni, szíveskedjék megválasztani a tért. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a középen.) Wenckheim Béla b. miniszterelnök: Én ugyan részemről nem szoktam szavaim magyarázgatásába bocsátkozni, főleg ha támadólag intézem azokat. Minthogy azonban a tegnapi alkalommal sértő szándékom épen nem volt, nem habozom annak ki­jelentésével, hogy a képviselő úr által idézett ki­fejezéssel senkit sem akartam megsérteni. A szó, a­melylyel tegnap éltem tisztességes magyar szó. (Élénk helyeslés a középen) a mely azt hiszem a parlamenti illemet nem sérti meg, (helyeslés a közé­pen) a mi nem is lehet szándékom soha, mert jól tudom, mivel tartozom a t. ház méltóságának és mivel tartozom minden tagjának. (Zajos tetszés­nyilvánítások és tapsok a középen.) Korelnök: A mai ülés napirendje ki van me­rítve. Holnap 10 órakor lesz alakuló ülés. Tiszte­lettel felszólítom, t. képviselő­társaimat, szívesked­jenek a holnapi ülésre megbízó leveleket magukkal elhozni, hogy azokat a házszabályok értelmében a kijelölendő körjegyzőnek átadhassák. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 1 óra 20 perczkor. — Holnap, d­­e 10 órakor alakuló ülés. A főrendiház ülése augu­sztus 31-én. Elnök: Majláth György országbíró. — Jegyzők: Szentiványi Gyula és Bánffy Dezső b. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim Béla b., Széll Kálmán és Tisza Kálmán miniszterek. Az ülés 1V* órakor megnyittatván a múlt ülés­­könyve hitelesíttetik. Wenckheim B. miniszterelnök átnyújtja a kö­vetkező legf. kéziratot: Mi első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Ma­gyarország apostoli királya. Ha Magyarországunk s az ahhoz kapcsolt ré­szek zászlósainak egyházi s világi [főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1875. évi augusztus hó 28. napján a Budapest fővárosunkban összehí­vott országgyűlésen egybegyűlnek, üdvöt és ke­gyelmünket. Kedvelt híveink! Magyar miniszterelnökünk előterjesztése foly­tán a folyó országgyűlés tartamára a főrendi tábla elnökévé, őszintén kedvelt hívünket, tekinte­tes és nagyságos székhelyi Majláth György belső titkos tanácsosunkat s országbírónkat; másod el­nökévé pedig őszintén kedvelt hívünket tekintetes és nagyságos magyar szögyényi és szolga egyházi Szögyényi Marich László belső titkos tanácsosuk

Next