Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-01 / 128. szám
128. szám. IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám Q krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Szerda, 1875. szeptember 1. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal, Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodi&ner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS És MAGYAR UJSÁG-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Értsük meg a dolgot. A lét és nem lét kérdését tették a kormányvállalás ingó mérlegére — a fusió születése peretében, a csodaszülött létjoga igazolására. Sőt tovább mentek. Jókai a nagy költő, sietett hangot adni az uj kormány istensége dogmájának, midőn kimondá, hogy csak a Tisza-kormányban van az üdv, s azon kívül a kárhozat. Jókai ezt így fejezé ki: „támogatnunk kell e kormányt minden erőnkkel, mert ez az utolsó alkotmányos kormánya Magyarországnak.“ Ez már aztán az Anti-Krisztus — utána csak az utolsó ítélet következik. Mint mondák: a „lét — s nem lét“ kérdése lan a mérlegre téve s felállítva a tétel igy. A lét a fusionált kormányban van — a nem lét a Deákpárt gazdálkodása folytatásában, s ezzel együtt bukásában. Hamis tétel volt ez igy, körülbelül olyan, mint mikor a megijesztett embert kérdezték: miképen akarsz meghalni, hogy a medve vagy a mókus egyék meg ? — már csak a mókus mondá. Mintha bizony nem mindegyre menne az: akár a mókus, akár a medve egye meg az embert. De hát elfogadjuk a tételt úgy, mint azt az Antikrisztus apustul»! megalapítottak, hogy a lét csakugyan a fuzionált kormány világában van. Hat havi működésük után, jogosult a kutatás, hogy a lét biztosítva van-e most már igy? A kérdésre feleljenek a tények! Macchiavelli azt állítja, hogy jelek vannak, melyek a dolgok méhében érlelődő eseményeket eleve hirdetik.“ Ezt igazolja valóban a napi történet. Egy kormányválság milyensége, például Francziaországban, a közélet minden vonalán visszatükröződik. Az ipar, kereskedelem, a közgazdászat minden ága, az üzlet minden neme,egy kedvező kormányválság hatása alatt felelevenül, s az élet mintegy pezsegve nyilvánul — a szebb jövő előérzetében. Hogy a jelen kormány alakulása, valami éltető s felvillanyozó hatással lett volna a közélet különböző ágaira — ezt a legtúlbuzgóbb orgánumai sem állíthatják a kormánynak. Az a pezsgőszerű nyilvánulás az ipar s az üzlet terén, mely legérzékenyebb szokott lenni a jó vagy rész hatásra: sehol sem nyilvánult — sőt az az epidemikus hanyatlása közgazdászatunknak, mely a nemzeti életerő véredényeit képezi — fokozatos esésében, mindinkább megdöbbentő mérvben áll elő. Nézzük a forgalmi életet. A két évvel ezelőtt kiütött krach — ma is mint egy meghonosult epidémia, épúgy szedi áldozatait, mintha csak ma lépte volna át küszöbünket. Bukásbukást ér a kereskedelmi világban. Akik még élnek, azok inkább csak tengenek. A nagy kereskedelem csak vánszorog, mint a szélütött, s javulás helyett inkább roskadozik. A kisipar — ennek sorsát csak az ismerheti legjobban, aki időt vesz magának ahoz, hogy betekintsen a nyomor tanyájára, mely a kisipar házi tűzhelyét foglalta el. Vagy nézzen körül az olvasó a gazda foglalkozása régiójában. Küzd az elemekkel épen úgy, mint az adóexecutió csapásaival. Egy kisebb birtokos élete s helyzete roszabb itt, mint bárhol a világon. Hogy gazdálkodásának intensiv ereje kifejtésére fordíthatna valamit, arról szó sem lehet. Kilátásait, melyeket a tavasz oly szépen festett — elmosta a nyári zivatar; ami maradt, azt megemészti az adózás minden neme, mely egy kisbirtokosra hallatlan mérvben sulyosodik: családja megélhetésére nem áll más rendelkezésére, mint a pénzintézetek 12 százaléktóli kölcsöne, — ha ugyan kap — vagy még ennél is drágább uzsorás pénz. Vagy ha épen már oly helyzetbe jutott, hogy existentiáját inkább biztosítaná, ha megválna birtokától — no ez esetre megverte az isten mind a két kezével, mert ugyan itt most épen úgy, mint a krach tüzében, el nem adhat semmit; vagy ha mégis el kell adnia, az értéknek negyedére számolhat csak, mintha csak ez ország földje az elátkozottak pátriája volna, honnan menekszik minden tisztességes vásárló. A lapok naponkint elég szomorú börzei tudósításokat írnak a birtokok végképeni elérzéketlenüléséről. Maga a főváros egy ijesztő jelenség , hogy mivé lett az ország büszkén dobogó szive. Hazai értéke valódi potomságra sülyedt. Itt fekszik a legkétségbeejtőbb betegsége az ország közforgalmi életének, melynek javulását nem, de akut folytatását igenis hirdetik az idők jelei. És ha most Machiavellivel vizsgáljuk a „dolgok méhében érlelődő események“ ezen tanújeleit: mit jósolhatunk ki mást belőle, mint hogy a közforgalmi életnek ezen nyilvánuló tünetei nem egyebet mutatnak, minthogy — azon hamis tétel, mely szerint az ország léte a jelen kormány existentiájától függ, csakugyan igaz, a mennyiben az egész országban az anyagi pusztulás nyomorúsága hervasztja épen úgy mint eddig az élet fájának lombjait — s a jelen kormányról is elmondhatja a gazda azt, a mit mondani szokott, midőn a rég várt eső megérkezik egy zivatar képében: „adtál uram előt, de nincs köszönet benne.“ A dolgok ezen állásában még Jókainak is igaza van — s ezt utólag elismeri e sorok írója, ki ez állításért súlyos váddal illette Jókait, — mert csakugyan be fog teljesedni, hogy ha a kormány még tovább is így folytatja tevékenységét, nem e kormány után, hanem még viruló életében be fog köszönteni — az özön, s az aki beteszi majd az ajtót, senki más, mint a jelen kormány maga leend. Értsük meg egymást. A lét s nem létkérdését, melynek hamis álarcza alatt foglalták el a jelen férfiai a kormány padjait — a megoldás helyett, csak most állították még élére. A kormány 6 havi működése után a közforgalmi életnek mai nap nyilvánuló tünetei, az országos desperatió világos bizonyítéka. Az a krízis, mely pár év óta beállott és sorvasztja az ország életerejét, nemhogy fordulóban volna a javulás felé daczára a fuzionált kormánynak s óriási többségének; sőt inkább — fenyegetőbbé vált mint valaha. Ez az eredménye a hírhedt egészséges pártalakulásnak , mely maholnap egy tragikus gunnyá leszen, mint az egyszeri doctor altató szere. Ki plakatton OPTTq ó 1 %Y* rt Al n»»r<X /-*!• «-»— sinlődő betegét, de úgy, hogy fel sem ébredt többé. A helyzet e diagnosisát röviden érinteni most, midőn a nemzet képviselete összeült, szükségesnek tartottuk azért, hogy e tükör előttük álljon, midőn teendőikhez irányozzák az első lépést. Tudniok kell a megdöbbentő helyzetet, melynek miseriája a napok haladtával csak öregedik. Tudniok s ismerniük kell, hogy a fúzió s a nagy többség — eddig egy nagy csalódás, s hogy az ország állása ma a fúzió s a többség mellett ugyanaz, a mi volt ezelőtt; ez pedig nem elég az üdvösségre, Jókai egyedül üdvözítő egyházában sem. Említettük már azt több ízben, s most is elmondjuk még, hogy a fúzió csalogató kilátása az volt, hogy — igy meg lesz mentve a haza. A dolgok méhében érlelődő események tanujelei eclatans czáfolatot adtak ugyan erre azon bizalmatlanságban, mely az üzlet s közforgalom terén nyilvánult — a fúzió s a hivatalos bizalmi nyilatkozatok, s az ezt követő nagy többség daczára; s aki ebben még ma is kételkednék, arra méltán el lehetne mondani: „vakokkal vak, siketekkel siket.“ Az ország kétségbeejtő helyzete s a közélet terén nyilvánuló átalános bizalmatlanság constatálja, hogy ma, az új kormány működéséből a javulásnak egy vonása sincs meg, s a fenyegető helyzet egy erkölcsi parancsként emelkedik ki az átalános nyomorból: hogy a fúzió kormánya elvesztette létjogát. Szederkényi Nándor: A függetlenségi párt ma tartotta alakuló gyűlését a párt tagjainak tömeges résztvétele mellett. Megválasztottak: elnökül:Mocsáry Lajos;alelnökökül: báró Badácsy Antal és Helfy Ignácz; jegyzőkül: Sembery István és Madarász Jenő; gazdául: Duka Ferencz. A függetlenségi párt szerdán szept. 1-én a képviselőház ülésének befejezése után értekezletet tart saját helyiségében múzeumutcza 8. szám. Simonyi Ernő vasárnap Czegléden választói között Ragályi Ferdinand, Sembery István és Csávolszky Lajos kíséretében megjelenvén a czeglédi választókerületről — megköszönve az iránta tanúsított nagybecsű bizalmat — lemondott, minek következtében az ott jelen levő ifj. Simonyi János nagy lelkesedés között egyhangúlag képviselőjelöltül tűzetett ki. A képviselőház korelnökénél ma délelőtt 11 óráig kérvények eme képv. választások ellen adattak be: Bujanovich Sándor Eperjes, Zichy Ferdinánd gr. Sz.-Fejérvár, dr. Krajtsik Ferencz Privigye, Künn 1e József Kézdi Orba, Kulcsár Lajos Nagy-Barom, Ráth Károly Pápa, Vojnics Jakab Kernyaja, Kiszely Árpád Liptó-Sz.Miklós, Pór Antal Esztergom, Fogh Károly Kőszegh és Antal Gyula siklósi képviselő választása ellen. — Összesen tehát 11 kérvény. A főrendiház háznagyává valószínűleg újabban Szapáry Antal gróf, jegyzőkké Vay Béla b., Bánffy Dezső b., Kiss Miklós, Mailáth István főispánok, továbbá Zichy Victor gr., Pallavicini Ede őrgróf, Podmaniczky Géza b. és Batthyány Ferencz gr. fognak megválasztatni. A főrendiház tagjainak tegnap népes összejövetele volt Almássy György lakásán, hol a mint az „Ellenőr" hallja, nem érdektelen eszmecsere folyt a „főrendi helyzet“ tisztázása fölött. Különösen Zichy Manó gróf igyekezett törvényhozó társait meggyőzni, hogy idején volna komolyan szint vallani, ki hova tartozik ? melyik párt elveit vallja? mert az sok mindenfélével nem fér össze, hogy álarczos vitézek is lappanghassanak a párt és pártközi élet folytonos zavarására. A trónbeszéd. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása ma délelőtt ment végbe a budai várpalotában a már ismertetett szertartási Programm szerint. — A főrendek és a képviselők nagy számmal jelentek meg s már 9 órakor megkezdődött nagy néptömeg kiváncsi sorfala közt a felvonulás a várba. Magán fogatok,bérkocsik s nehány diszhintó követé egymást magyar diszruhás alakokkal. — A király pontban tizenegy órakor lépett a nagyterembe s erős csengő hangon olvasta fel a következő megnyitó beszédet: * Tisztelt Urak! Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveink! Reménynyel és bizalommal üdvözöljük önöket a jelen országgyűlés kezdetén, mely nagy fontosságú kérdések megoldására van hivatva. A közélet és a kormányzat majd minden ágában mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy kedvelt Magyarországunk a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melynek elemeit bírja gazdag természeti forrásaiban, és melyre az országot emelni atyai szivünk forró óhajtása. Ennek első és nem mellőzhető feltétele: az ország pénzügyeinek rendbehozatala. Halasztást nem tűrő teendőik között komoly megfontolásokat, és folytonos figyelmüket elsősorban az államháztartás rendezése, és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása fogja igénybe venni. Magyarország tekintélye, hitele és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a hc/irlof ---x * * előbb helyreállíttassék. Ismerjük e feladat sokoldalú nehézségeit. — Elvállalt kötelezettségek, monarchiánk biztonságának elutasíthatlan követelményei, a közigazgatás és fejlődés szükségletei állanak itt szemben a legnagyobb takarékosság jogosult követelményeivel. De bizton hisszük, hogy ha a kormányzat minden ágára nézve — a jó gazdálkodás érdekében megtörténik mindaz, minek megtörténni kell, és aminek az állam létfeltételeinek, biztonságának és fejlődésének veszélyeztetése nélkül megtörténni lehet, — ha czélszerű és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javítások eszközöltetnek, — ha a nemzet híven egész múltjához készséggel, és nemes kötelességérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél hazafiságától követel, — ha a hitelviszonyok javítása, és rendezése a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emeléséről, és a vállalandó terhek könnyebb viselketéséről, akkor, de csakis akkor fogunk sikeresen megküzdhetni a helyzet nehézségeivel. Úgy az államháztartás rendezése, mint az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása czéljából kormányunk számos javaslatban bő anyagot nyújtana törvényhozói működésüknek. Az ország pénzügyi helyzete az állam, és az egyesek hitelviszonyaival szoros kapcsolatban áll, és mindkettő egyiránt s közvetlenül összefügg a jó közigazgatási és igazságszolgáltatással, a nép miveltségének emelésével, a termelési, kereskedelmi s iparviszonyok, s a közlekedési rendszer javításával. Mindezek pedig együttesen döntő befolyást gyakorolnak az adóképességre, mely viszont az összes államügyek kedvezőbb alakulásának egyik fő feltételét képezi. Mindezekre ki kell tehát a törvényhozás figyelmének terjedni, ha az ország s egyes lakosainak jólétét sikeresen előmozdítani akarja. Kormányunk javaslataiban nem mellőzendő e szempontok egyikét sem, ki fognak azok terjedni a legsürgősebb teendőkre, a közélet minden ágában. Nem szándékunk egyenként felsorolni a készen, és készülőben levő javaslatokat, — de azokon kívül, melyek az államháztartás akadálytalan vitelére, a pénzügyek rendezésére, s az ezzel közvetlen kapcsolatban levő kérdésekre vonatkoznak, különösen felhívjuk még Önök figyelmét azon javaslatokra, melyeknek czélja: összhangzatban hozni a közigazgatás különböző ágazatainak működését, a közigazgatást s az igazságszolgáltatást gyökeresen javítani, és pótolni az észlelt hiányokat; a közlekedési, és közmunka ügyet minden irányban rendezni, és a vasúthálózatot a legsürgősb szükséglet határai között kiegészíteni, — melyek vvégre a főrendiház korszerű rendezésére, a nemzet szellemi fejlődésére, — s a vallási és házassági kérdéseknek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldására irányulnak. Mindezen, és az ezekkel összefüggő kérdések elintézése Önöknek jutott feladatul, és nem kételkedünk, hogy tapintattal, czélszerű sorozatban és helyes időbeosztással fogják megbírálni, és megállapítani az illető törvényeket, amint ezt az ország érdeke kívánja. Bizalmunkat helyezzük e mellett a nemzet józan felfogásába, mely nem fogja félreismerni, miszerint a legüdvösebb intézmények, a legjobb kormányzat is csak előmozdíthatják a népek jólétét, csak biztosíthatják a munka gyümölcsét, — de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, — hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom, és kitartó munka képes. Kormányunk az érintetteken kívül egész buzgalommal törekszik a bankkérdés jog- és czélszerű megoldására. Ezen felül monarchiánk másik államának kormányával az 1867-ik évi XVI. törvényczikk által kijelölt módon, tárgyalásokat folytat e törvény némely szabványainak módosítása iránt. Végre ezen országgyűlés törvényszerű tartamának lejárta előtt tárgyalás alá kell hogy jöjjenek azon egyezmények is, melyek monarchiánk két állama között, 1867-ik és 1868-ik évben tíz évre köttettek. Ezekre nézve azon reményünket akarjuk kifejezni, hogy e tárgyalásokat a kölcsönös méltányosság szelleme fogja átlengeni. Uraim, Főrendek és Képviselők ! Az idő, az ország helyzete, s az előkészített javaslatok nagy száma erélyes és buzgó cselekvésre int, s Önök követni fogják ez intelmet, mert minden vesztett perez a haza vesztesége lenne. A külhatalmasságokkal fennálló szívélyes viszonyunk azon reményre jogosít, hogy a béke a legújabb időben felmerült események daczára fenn fog tartatni és igy Önök háborítatlanul fogják törvényhozói hivatásukat teljesíthetni. Áldást az egek Urától és sikert kívánván hazafiúi törekvéseiknek, — az országgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítjuk. A főrendek körében resensust keltett az, hogy a meghívott jövendő tagok névjegyzékében a „mágnás miniszterek és herczegek“ külön és pedig az előbbiek a zászlós urak előtt soroltatnak el. A „Kelet Népe" kifejezést is adott az e feletti megütközésnek, mire a „Eru ma azt jegyzi meg, jujgVJ1A. ajk-fttmápv-ügk -fpleJAa.. lA.vreAstiioeAvr>h a zászlós urak előtt állanak. A jobboldali ellenzék tegnap d. u. 5 órakor tartott értekezletén alakulással foglalkozott. A párt elnökévé Lipthay Béla báró fog felkéretni, a képviselőházi ügyeket tárgyaló értekezletek elnökévé Lipovszky Sándor, a kör jegyzőjévé pedig Hedry Ernő választatott.’Az ungvári és szolnoki törvényszékek ügyében a „P. N.” szerint a tegnapelőtti min. tanács határozott, és pedig úgy, hogy a kormány fentartja rendelkezését, a szolnoki és ungvári törvényszékek megszüntettetnek. A kérvényező szolnoki küldöttség tegnap este fogadtatott az igazságügyminiszter által, ki épen a miniszteri tanácsból jövén, arról tudósította a küldöttséget, hogy a kormány megmarad határozata mellett. Ezzel azonban az ügy nincs befejezve.E tárgyban interpellációk fognak tétezni a képviselőházban, melyeknek legalább annyi hasznuk lesz, hogy a minisztereknek alkalmuk nyílik elmondani az indokokat, melyek őket ez eljárásukban vezérlik. Eddig semmiféle indokot sem hallottunk. Tisztelt szerkesztő ur!ínségben szenvedő hazánkfiai — a budai vizkárosultak javára •— az erzsébetvárosi fiatalság által folyó 1875 augusztus hó 21-én rendezett tánczvigalom, s ezzel egybefüzött tombolaestélyből begyült 130 irtot, s egy 1 frtos tallért, idezárva a nevezett czélra működő bizottmány meghagyásából a kimutatást alantiakban közlöm: 1. Belépti jegyekből begyült 56 frt 50 kr, 2. 540 sorsjegy 108 frt, bevétel 164 frt 50 kr, az összes kiadás számlák szerint 52 frt, maradt tiszta jövedelem 112 frt 50 kr. Ezenkívül felülfizettek: 1. Járásbiró Gillyén Lajos ur 1 frtos tallért, 2. Dr. Wolf Bogdán 2 frt 50 kr, 3 Gr. Bethlen Gábor 5 frt, 4. Gr. Bolza huszárhadnagy 50 kr, 5. Jósa Ilka kisasszony 5 frt, 6. Nyug. százados Bogdánovits ur 3 frt, 7. Özv. Lengyel Lukátsné ó nagysága 1 frt 50 kr, összesen: 130 frt azaz egyszáz harmincz frt o. é. s egy darab 1 frtos tallér. S midőn ezekben számadásomat bevégezném, a jótékony czél nevében erkölcsi érzületemből kifolyónak ismerem, mind azon díszes hölgykoszorunak, mely a nyereménytárgyak előállítása, s a sorsjegyek elárusitása alkalmával is kitüntette azt, miszerint egyesek úgy, mint többeknek fájdalom sajtolta kényeit, bár közvetve a gyöngéd női nem képes legenyhitőbben letörölni — hálás köszönetét — a pártolók s résztvevőknek azon forró óhajomat kinyilvánítani, vajha az ég oly sorstól óvja meg, melyben mások segedelmére szorulnak; — ámde, ha a rájok mért teher alatt legörnyedve a keserű segélykérésre kénytelenek támaszkodni, oly hévvel, oly emberbaráti érzülettel enyhittessék nyomoruk, minővel ők eme jótékony czélt felkarolni, elősegitni igyekeztek. Erzsébetváros, 1875. aug. 25-én. Issekutz Viktor, b. pénztárnok.* A 131 irtot vettük s az illető helyre átszolgáltatjuk. ________ Szerk. Az Izsó szobor javára Ó-Radnán Leövey Klára urhölgy kezdeményezésére 42 frt gyűlt be s küldetett be ma szerkesztőségünkbe. A nemes emberbaráti adakozásban résztvettek: gr. Zichy Domokos 10 fr, gr. Bethlen Károly 5 fr, báró Bánffy György 5 fr, Stackelberg Mianna bárónő 5 fr, Teleky Degerando Emma grófnő 5 fr, gr. Bethlen Sándorné 2 fr, Teleki Miksa grófnő 2 fr, Földváry Mihály 2 fr, Leövey Klára 5 fr, Ónács törv. ülnök 1 frttal, össz. 42 fr, mely összeget már rendeltetése helyére, az Izsó szobor bizottság kezébe, juttattuk. Miután a fővárosi jövedelmi s egyéb adónemek befizetése a főváros üzletforgalmával megfelelő arányban egyátalán nem áll, a pénzügyminister a fővárosi tanácshoz leiratot intézett, melyben tudatja, hogy kebeléből Gombos Gusztáv m. osztálytanácsost, miniszteri biztosi jelleggel a végből küldötte ki, hogy az illető könyveket megvizsgálja, s egyszersmind felhívja a miniszter a tanácsot,hogy a miniszteri biztosnak ezen eljárásban segédkezet nyújtson. A m. kir. honvédelmi minisztérium értesíti a hatóságokat, hogy a lókiállitás s illetve próbakisérletnél oly helyeken, hol ménes van, honnan a még szilaj lovak távolabb helyekre elővezetése sok nehézséggel s időveszteséggel van összekötve s a lovakban könnyen kár is okoztathatik, megengedi, hogy a lovaknak idei számbavétele és osztályozása az illető méneseken, de csak oly feltétel alatt eszközöltethessék, hogy az e czélból azon helyeken megjelenő mozgó bizottságnak polgári tagjai úti költséget a kincstár terhére fel nem számíthatnak. A keleti vasút ig. tanácsának tegnapi ülésében a „P. C.“ szerint gr. Dziedinszky ig. tanácsos indítványa is tárgyaltatott, mely szerint a kormánynyal a vasúti kártalanitás ügyében alkudozó bizottságba az uj ig. tanácsosok egyike is választandó lenne. — Az indítványozó egyszersmind Schönberger megválasztatását ajánlá az állásra. Rövid vita után ez indítvány elmellőztetett. A bizottság továbbra is mai alkatában marad meg. Az ezen ügyre nézve a kormány körében folyó előmunkálatok már annyira előhaladtak, hogy a javaslatok, melyek lehetővé teszik, hogy az állam nagyobb megterheltetése nélkül a részvényesek igényei kielégíttessenek, legközelebb fognak kidolgoztatni. Országgyűlés. A képviselőház ülése augusztus 31-én. Korelnök: Boér Antal. — Korjegyzők: Ugron Ákos, Szlávy Olivér, Bethlen Andor gr. és Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Tisza, Simonyi, Trefort, Péchy, Szende és Perczel miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetett. Wenckheim B. Trinar/farr»l»Biztatván, ki fog nyomatni. Szalay Imre. T. képviselőtársaim! A tegnapi ülésben Wenckheim Béla báró miniszterelnök úr a zászlókérdésben, Irányi Dániel képviselőtársamnak előterjesztésére egy kifejezést használt, mely kifejezés a következő: „Ha valaki bokros azoktól a színektől.“ — Engedelmet kérek, miután szerencsés vagyok magam is azok közé tartozni, akik szintén a színkérdés miatt nem mentek fel az országgyűlés megnyitására Budára, magam iránti kötelességemnek tartom visszautasítani ezen kifejezést és a parlamenti illemnél fogva (Zajos felkiáltások a középen: Ahó! Rendre !) röviden csak azt jegyezni meg reá, hogy a t. miniszterelnök úr, úgy látszik, a sport terén igen gyakorlott az eféle műszavak használatában s összetévesztette egymással a két tért. (Élénk mozgás és felkiáltások a középen: Rendre!) Korelnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék szavait a ház és a kormány méltóságához képest megválogatni. (Élénk helyeslés a középen.) Szalay Imre: A sport terén, mint említettem, a t. miniszterelnök úr járatos a műszavakban, csak arra fogom kérni, szíveskedjék megválasztani a tért. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a középen.) Wenckheim Béla b. miniszterelnök: Én ugyan részemről nem szoktam szavaim magyarázgatásába bocsátkozni, főleg ha támadólag intézem azokat. Minthogy azonban a tegnapi alkalommal sértő szándékom épen nem volt, nem habozom annak kijelentésével, hogy a képviselő úr által idézett kifejezéssel senkit sem akartam megsérteni. A szó, amelylyel tegnap éltem tisztességes magyar szó. (Élénk helyeslés a középen) a mely azt hiszem a parlamenti illemet nem sérti meg, (helyeslés a középen) a mi nem is lehet szándékom soha, mert jól tudom, mivel tartozom a t. ház méltóságának és mivel tartozom minden tagjának. (Zajos tetszésnyilvánítások és tapsok a középen.) Korelnök: A mai ülés napirendje ki van merítve. Holnap 10 órakor lesz alakuló ülés. Tisztelettel felszólítom, t. képviselőtársaimat, szíveskedjenek a holnapi ülésre megbízó leveleket magukkal elhozni, hogy azokat a házszabályok értelmében a kijelölendő körjegyzőnek átadhassák. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 1 óra 20 perczkor. — Holnap, de 10 órakor alakuló ülés. A főrendiház ülése augusztus 31-én. Elnök: Majláth György országbíró. — Jegyzők: Szentiványi Gyula és Bánffy Dezső b. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim Béla b., Széll Kálmán és Tisza Kálmán miniszterek. Az ülés 1V* órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Wenckheim B. miniszterelnök átnyújtja a következő legf. kéziratot: Mi első Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Ha Magyarországunk s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak egyházi s világi [főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1875. évi augusztus hó 28. napján a Budapest fővárosunkban összehívott országgyűlésen egybegyűlnek, üdvöt és kegyelmünket. Kedvelt híveink! Magyar miniszterelnökünk előterjesztése folytán a folyó országgyűlés tartamára a főrendi tábla elnökévé, őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos székhelyi Majláth György belső titkos tanácsosunkat s országbírónkat; másod elnökévé pedig őszintén kedvelt hívünket tekintetes és nagyságos magyar szögyényi és szolga egyházi Szögyényi Marich László belső titkos tanácsosuk