Egyetértés, 1876. február (10. évfolyam, 25-48. szám)

1876-02-04 / 27. szám

Nagy-Körös, január 31. F. hó 16-án tartá az itteni „Egyenlőségi kör“ tisztújító közgyűlését, mely alkalommal elnökünk Faragó József a gyűlést megnyitván, felhívta a ta­gokat elnök választásra, mely felhívásra átalános felkiáltással elnöknek Faragó József választatott meg, de ő meglepetésünkre az elnökséget nem fo­gadta el, okul hozván fel rendkívüli elfoglaltságát, mi valóban igaz is, mert városunkban a közügyek terén annyira igénybe van véve személye, hogy alig marad ideje más téren is ügybuzgóságot kifejteni. Megköszönve és jegyzőkönyvileg is megörökítve neki és tiszttársainak, a múlt évben tapasztalt fáradhat­­tatlan kitartásukat, Steiner Adolf tagtársunk aján­latára átalános felkiáltással Szentpéteri Sándor ur választatott meg elnöknek. Küldöttségileg tudtára adatván neki az ese­mény, körünkben megjelent, mely alkalommal lel­kesen üdvözöltetett. Megköszönvén a személye iránti bizalmat, kérte a közgyűlést, hogy volt elnökünk­nek átalános bizalom szavaztassák, mit elfogadván a tagok, a gyűlés bezáratott. Este 8 órakor a kör helyiségében társas va­csora rendeztetett, melyen kör­ülbelül 70-en vettek részt, mely alkalommal felköszöntések mondattak az egyenlőségért, körünk volt, és jelenlegi elnökéért, de hogy ránk ne foghassák, miszerint a magyar ember csak mulatni tud, de tenni nem, számosan aláírtuk az önálló vám- és bankügyben körözött ívet, mit városunk egy jeles fia az országgyűléshez akar felterjeszteni, ugyanez alkalommal arról győ­ződtünk meg, hogy sokan azok közül, a­kik ez­előtt a volt jobboldal hősei voltak, szintén aláírták ez ívet. El nem mulaszthatom felemlíteni, hogy Fa­ragó József úr egy olajfestményt bocsátott kisor­solásra ez estén s a bejött 20 irtot egy szorgalmas, jó erkölcsű a festészeti akadémiába járó tanuló felsegélésére küldötte. Kőrösfai, Szentes, jan. 29. A „48-as Képkör“ folyó hó 23-án tartotta átalakuló és tisztújító naggyülését. Alelnök, Fe­kete Ferencz mint helyettes elnök megnyitván a gyűlést, üdvözölte a megjelent tag- és elvtársakat s párhuzamba állította a kör hat éves időszakának lefolyását és nevezetesebb mozzanatait, különösen kiemelvén, a nehéz idők viszonyai közepette, három országos képviselőválasztáson nyert döntő győzel­meit. Ezután felhívja az elvtársak figyelmét a to­vábbi kitartásra, erélyes közreműködésre a jövőben végre pedig köszönetét nyilvánította maga és vá­lasztmányi tagtársa nevében s mandátumát letette. A gyűlés egyhangúlag Kontz Ferenczet vá­­lasztá korelnöknek, ki az iránta nyilvánuló megtisz­teltetésért lelkes szavakban idézte fel a 48 ki dicső vívmányokat, az első független magyar kormányt, az egyenlőség nagy jogát, az elavult középkori in­tézmények megszüntetését. Miután pedig a 48-ban felállított nagy elvek hívei köztudomás szerint vá­rosunkban nagy számmal vannak, felhívta elvtár­sait, hogy azoknak minél szélesebb körben terjesz­tése végett újra egyesüljenek. Szavait hosszan tartó éljenzés követte. Ezután felvetette a kérdést, szavazás vagy fel­kiáltással történjék-e a választás ? Mire „felkiáltás“ jön a válasz. S a tisztikar következőleg jön egy­hangúlag megválassztva : Elnök Pathaki Imre, al­elnök : Fekete Ferencz, pénztárnok: Tasnádi Já­­nos, főjegyző: id. Varga Sándor, aljegyző: Bajkai Sándor, könyvtárnok: Fehér Miklós, zászlótartó: Czakó Ferencz. — Választmányi tagok: Aradi Lajos, Udvardi Sándor, Kovács Lajos, Kiss Mihály, id. Postha János, ifjú Vecsery János, Kanfi Sándor, Németh Imre, Nagy József, Egri Szilágyi János, Fekethe Nagy Ferencz, id. Nagy Ferencz, Pathaki József, Kontz Ferencz, Balogh Benjamin, Török József, Pásztor József, Sz. Lakos Bálint, Barth­a Sándor, Soós Ferencz. A midőn hat év előtt körünk megalakult, még akkor megválasztatott Kossuth Lajos t. elnök­nek még körünk fel áll, és tiszteletbeli tagoknak: két fia Ferencz és Lajos, valamint Ihász Dániel, úgyszintén Magyarország akkori törvényhozó tag­jainak azon része, a­mely a ’48-as pártot képviselte, de miután e férfiak koszorújából három elhervadt, elhunyt, u. m. Mednyánszky Sándor, tehát ennek jeles utóda, Foriszek Sándor, Vidacs János utó­dául ifjú Simonyi János és Csaba Gyula, utódául a jeles író és hazafi, Verhovay Gyula és a köpeny­forgató Svartz Gyula helyett Novák Gusztáv lettek megválasztva, tiszteletbeli alelnöknek pedig Simonyi Ernő városunk igen tisztelt és érdemes képviselője. Ifj. Vecsery János s. k. földmi­velő KÜLFÖLD. A franczia senator választások­­r­ó­l még mindig csak hiányos tudósításokkal bí­runk, de már ezekből is világosan látható, hogy az átalános eredmény tökéletesen kedvező lesz a re­publikánusokra nézve és teljesen téves volt azon mocsokkal fedett. Nem az volt ő többé, kit én is­mertem, hanem szelleme, ijesztő szelleme ama férfiúnak. Különös kifejezésü mosoly vonaglott most halvány ajkán, némi maradványával a régi kel­lemnek. — Sajnálom szegény fiú, hogy fel kell költe­­nem, — szólt a régi derültség egy árnyalatával, — de már nagyon ideje. — Felugrottam, s magamra öltem kabátomat, melyet ő gondosan vállamra borított. — Értem, hogy részedre már nagyon ideje, — folytatá. — Hogyan ? — kérdém ijedten. — Én nem tudnék messze haladni, — foly­tatá­sos mosolylyal — épen egy kis kísérletet te­vék, de lehetlen. Egy romra ült, s fejét jobb kezére nyugasztá. — Úgy én is maradok, — mondom. — Elég korán ránk találnak e magaslaton. — Annál inkább maradok. Fejét felemelő. — Te nagylelkű bolond, — kezdő buskomoly mosol­lyal — egyike azoknak, kik egész értékben üllők maradnak. Mi előnyöm volna abból, ha téged velem együtt elfognak. Miért akarod játszmádat elveszíteni? Semmire sem számolhatsz, vagy a semminél is kevesebbre ? Vén megsebzett róka vagy-e, kit odújából kipörköltek s kit az ebek ül­dözőbe vettek ? Siess mihamarább, s ne kéresd ma­gad oly soká ; mert a beszéd nehezemre válik. Isten veled. — Jég hideg, remegő kezét nyujtá felém, me­lyet könye- szemmel ragadtam meg. — Miként kívánhatja ezt tőlem ? A legnyo­morultabb gaz volnék, ha Önt ily helyzetben el tudnám hagyni. Történjék bármi, maradni fogok. —­­ Akarom, hogy távozzál . . . parancsolom. — Azt nem teheti ön. Éreznie kell, hogy azt nem teheti. Nem parancsolhatja, hogy gyalázatot kövessek el. (Folyt, követ.) távirati tudósítás, mely szerint 138 Jaonapartista választatott senatorrá.— Vasárnap estig a követ­kező választások lőnek Párosba jelezve: r republi­­kánus senatorok a következők : Bonnet és Robin (Aixban), Henri Martin, Waddington és St. Valligi (Aisne), Michel, du Chaffaut (B. Alpes), Garnier (Alpes Al.), Xaver Blanc, Ventavon (H. Alpes), Gayot, Masson (Aube), Cunin-Gridaine, Toupet (Ardennes), Pelletan, Challemel-Lacour, Esquiros­ (B. Bone) Thiers (Belfort), Bocher Paulmier, St. Pierre (Calvados), Lucet (Costantine), La­­come, Mazeau (Cote d’Or), Arbilleur, Oudet (Doubs), Malens, Lamorte (Drôme), Delacroix, Labiche (Eure et-Loire), Meynadier, Laget, Bonnefoy (Gard) Ladichére, Duvernay, Brillier (Isére), Thurel, Ta­­misier (Jura),Dumesnil (Loiret), Dauphinot (Marne) Pelissier tábornok, Dehaut (H. Marne) Duboys (Mayenne), Bernard, Varroy (Meurthe), Malherbe, Aubrelicque Andlau (Oise), Daguenet, Lestapis (B. Pyrénées), Arago, Lefranc, Jules F­avr­e, Man­­gini, Perret (Rhone), Guillemant, Rolland, Per­­nette (Saone), Dufournel, J­obard (H. Saone), S­a­y Lee, Feray, Gilbert- Bouchet (Seine et-Oise), Foucher, Adam, Dauphin, Brun, Ferrouillat, Char­­ton, Ribiere, Teisserenc, Peyramont, Claude, Claudet és George össz. 74. — Monarch­isták pedig a következők: Chantemerle, Pagézy, Rodez-Benavent, Grivart, Loysel, Kergam­on, Meaux, Montgolfier, Lareiity, Colombet, Chambrun, Andigné, Joubert, Leguay, Boissonnet, Bompart, Salmon, Maurice, Brame, Maillet, Adnet, Cazalas, Gontaut-Biron, Talhouet, Betillart, Caillaux, Grange, Bourbeau, összesen 28-án. Végül bonapartisták a követ­kezők : Veauce, Defly, Andre, Hennesy, Brunet, La­­font, M­a­g­n­e, Delisle és Preissac, összesen 9-en.­­ Ez mindenesetre a republikánusok fényes diada­lát hirdeti, minthogy valószínűleg a még ismeretlen eredmények is hasonló arányokat fognak feltün­tetni.­­ A jelöltek közül nem kevesebb mint 223 a nemzetgyűlés tagjai és pedig két­harmadrészben a jobboldal különböző árnyalataiból, mi azt bizo­nyítja, hogy a monarchisták a senatorválasztásba helyezték végső reményüket. Legújabb távi­rati hírek szerint a republikánus senatorok összes száma 167 (monarchista lapok szerint 150)s igy 300 lévén a senatorok összes száma s ezek közül a monarchista Laroch­ette már elhalván, a republi­kánusok mindenesetre többségben lesznek a sena­­tusban. A délszláv csatatérről írják a „Polit. Corr.- nek, hogy Hubmayer csapatfőnök, kinek a bos­­nyák felkelőket oda kellett hagynia, most egy kü­lön légió szervezésén fáradozik, a­mel­lyel saját szakállára akar működni; eddig állítólag már há­romszáz „külföldi ifjú szláv“ csatlakozott hozzá. — Ljubobratics egyelőre Ragusában vonta meg magát s ott nagymérvű „politikai tevékenységet“ fejt ki, levelez a felkelők érdekében számos „politi­kai“ egyéniséggel. A spanyol csatatéren a kemény tél daczára is erősen folynak a küzdelmek s Don Carlos szerencse csillaga végkép letűnt ; egyik vereség után a másik ért. — Legújabb hivatalos madridi sürgöny szerint Prima de Rivera tábornok Estellá­tól négy kilométernyi távolságban foglalt állást. — Guesada tábornok Miravella környékén különböző pontokat megerősített. Biscaya tartomány carlistái Zor­ora felé húzódnak vissza, Martinez Campos megszállotta Elizondot. ÚJDONSÁGOK. — A királyné külön vonattal ma délután 2 órakor b. Nopcsa udvarmester, Ferenczy Ida k.a. és gr. Festetitsnő kíséretében Bécsbe utazott. M. Valéria fhgnő gyöngélkedése miatt csak szombaton fog Bécsbe kísértetni. — A margithid próbaterhelése szerdán délelőtt ment végbe egész csendben, s átalá­­ban kitünően sikerült. Mindenekelőtt az oszlopok terheltettek meg s a hajlás mindössze csak 4 milli­méter volt; erre az ivek lőnek egyenkint megter­helve s itt a hajlás 20 millimétert tett, a teher eltá­volítása után az ivek rögtön visszatértek eredeti helyzetökbe; mindegyik hídfél 32,000 mázsával volt megterhelve.­­ Ez után a mozgó próba téte­tett meg két vagyonnal, melyek egyenkint 420 mázsa sínnel voltak megrakva, s a befogott 12 ló alig bírta egyiket-egyiket megmozdítani. E próba is tökélete­sen sikerült; a partok melletti ívek 5, a két követ­kező 5 és a két középső 6,5 milliméter hajlást tett. E próbák után most már mi sem gátolja többé a híd megnyitását, mire az időt a király határozza meg.­­ A híd építését 1872-ben kezdette meg a párisi Société de construction des Batignoll­s. A vasrészek mind Francziaországból hozattak. A hídon összesen 72 gázlámpa van mindegyik három lángra.­­ Az uj hídon ugyanaz a bér szedetik, mint a lánczhidon. A közép oszlopnak a város felé néző oldalán gránit tábla van e felirattal : I. Ferencz­ József ausztriai császár és Magyarország királyának uralkodása alatt, épült e Sz. Margit-h­idja az ország költségén Gouin Ernő terve szerint MDCCCLXXII- MDCCCLXXV. — A gyermekmenhely-egy­l­et a múlt évben 196 gyermekről gondoskodott, 101 maradt 1874-ről, 95 vétetett föl 1875. év folyamában és pe­dig 9 ingyenes ápolásra, 6 részben szülők, 13 rész­ben jóltevők 67 részben hatóságok költségén. Elvi­tetett a múlt évben 45, meghalt 42 gyermek. Ma­radt január hóta 109 gyermek, kik közül 10 ingye­nes, 8 szülők, 1] jóltevők, 80-an pedig hatóság táp­­dijazása mellett ápoltatnak — Az ápolási napok összes száma 1875-ben 37852-re rúgott, mely szá­mot az 1874-ik évben eltöltött ápolási napok szá­mához viszonyítva 8553 nappal haladja túl az előző évnek eredményét. — Az egyesület központi bizott­sága a múlt évben 51 ülést tartott. Előterjesztetett ezen üléseken 127 jelentés gyermek fölvétel és daj­kavizsgálat tárgyában, 1347 felügyeleti, 1122 or­vosi jelentés a házon kívül esetleg vidéken ápolt gyermekek felől. Ajánltatott és ülésileg vétetett föl 19 gyermek : megtagadtatott 21 esetnél. A gyer­mekek közül 14-en helyeztettek át ülési határozat folytán más dajkákhoz. Adler Antalné úrnő indít­ványára elhatározta a választmány, hogy a január hóra tervezett közgyűlés határideje a jövő tavaszra halasztassék. — A honvédség köréből­ József főher­­czeg az összes honvéd főparancsnokságokhoz egy parancsot bocsájtott ki, hogy a posta fedezetül ki­rendelendő honvéd legénység közül oly egyéneket válasszanak, kik tökéletesen megbízhatók és ez iránybani teendőjük iránt ki vannak oktatva. Egy­szersmind világosítsák fel őket arról is, hogy legki­sebb szolgálati mulasztásukért a törvény egész szi­gorával lesznek megbüntetve. —­Mennyire satnyul testileg Magyar­­ország ifjúsága, a mellett meggyőzően bizonyít a következő példa is: A b­-ujfalusi sorozó szakasz 516 hadköteles ifja közül 23 találtatott alkalmas­nak. A bárándi szakaszban 180 hadköteles közül besoroztatott 40. Érdekes tudni, bármily szomorú is, hogy ezelőtt néhány évvel átlag véve minden 3-ik hadköteles alkalmasnak találtatott, az idén pedig minden 22-ik emberre esik egy-egy hadképes.­­ A rendőrség Deák ravatalánál oly botrányos ügyetlenséget s durvaságot fejtett ki a lefolyt két nap alatt, a mely méltán felháboritott mindenkit, ki csak pillanatra is szemtanúja volt az akadémia bejárata előtt végbement dulakodásnak. Thaisz­urnak az ország minden zugából összeboro­nált rüpok serege, a melyet rendőrségnek szeretnék nevezni, elég botor volt közvetlenül a halottas szoba ajtaja előtt foglalni állomást a helyett, hogy az aka­démia előtt az ajtóktól némi távolságra zárt volna el bizonyos tért. Ebből aztán a legnagyobb rendet­lenség származott, mert midőn az ajtó időnkint megnyílt a bebocsátásra, a közönség egymás hátán rohant be a ravatalhoz borzasztó káromkodás, jaj­gatás, kiabálás és sírás közt; voltak nők, kiken összeszaggatták a ruhát, s kik félájultan összezúzva jutottak a terembe, voltak gyermekek, kiket csak egyik vagy másik jószívü ember mentett meg az agyon ti­prástól. Az igy támadt pokoli lármát pedig azzal tetézték Thaisz ur emberei, hogy bizonyos számú embert bebocsátván, a többieket baromiasan visszalökdösték elválasztva az anyát gyermekétől s a férjet nejétől. — így folyt ez Deák Ferencz rava­talától öt lépésnyire két álló napon át anélkül, hogy valaki megszüntette volna ez undorító látványt. — Reméljük azonban, hogy ha az eddigi botrányok nem voltak elegendők Thaisz urat állásáról elmoz­dítani, Tisza K. belügyér úr legközelebb megteszi ez irányban a szükséges intézkedést. — Tolvajlás. Scheiber M. Nagykőrösi ke­reskedő a mai reggeli vonattal érkezett fővárosunk­ba, hogy Deák Ferencz temetésén jelen legyen. A pályánál kocsit nem kapván, egy ott kínálkozó egyénnek adta bőröndjét s gyalog követé őt. A bő­röndöt vivő egyén úgy látszik felhasználta a kínál­kozó alkalmat s a nagy tolongásban csakhamar el­tűnt s a bőrönddel együtt Scheiber szemei elől a nél­kül, hogy ez ideig előkerült volna. — Egy zsebmetsző felhasználta szerdán azon tolongást, melyet a Deák Ferencz ravatalát lá­togató tömeg az akadémia palotája előtt okozott s egy úrnő zsebéből kilopta ennek tárczáját. Egy hor­dár azonban ezen műtétnek szemtanúja lévén, a tet­test megragadta s egy rendőrnek bekisérés végett átadta. — Tegnap éjjel a Rákosárok utczában valaki egy puskát sütött el. A lövés nem csak hogy az utczában lakókat zavarát meg álmukban, hanem még más kellemetlen következménye is volt. A 10. sz. a. házban ugyanis kedélyes társaság körében ülte egy családfő névnapját. Ennek vendégei egyike, egy éltes­ úrnő az asztalnál ülve annyira megijedt, hogy azonnal elájult és csak­is gyors orvosi segély által hozathatott ismét életre! — Őrültség halálos következmén­­­n­y­e­l. Schlesinger Herman kismező utczában lakó bádogosmester már huzamosb idő óta szívbaj­ban szenvedett. Bus komolysága mindig nagyobb mérvet öltött s e napokban őrjöngésbe ment, miért is a Rókus kórházba szállítása vált szükségessé. Tegnap akarták őt onnan az országos tébolydába szállítani, azonban szegény ugyancsak tegnap már kiadta lelkét. — Történt Bicskén, hogy egy földmi­­vesnek volt két fia. Az apa két fia között felosztotta vagyonát. Az egyik fiúnak fél hely föld jutott, ki azonban iszákos lévén, e földnek nagyon hamar há­gott a nyakába. Csavargásnál egyéb sors alig várt ekkor a tékozlóra, de vissza fogadták őt mégis az apai házhoz, hogy ott szerény módon legalább élel­me legyen biztosítva. Ő azonban itt a helyett, hogy csendesen meghúzta volna magát, — szorgalmas, munkás testvérét folyton bántalmazta. A czivako­­dás vége az lett, hogy józan életű testvérét a té­kozló egyszer annyira kihozta a türelméből, hogy ez oly szerencsétlenül ütötte meg, hogy pár nap múlva meghalt. — A brémai borzasztó robbanás tárgyában szakadatlanul folynak a nyomozások s távirati tudósítás szerint legközelebb az derült ki, hogy William King Thomas saját vallomása sze­rint Hamburgból kivándorolt szülőktől származik, 1830 ban Brooklynban született. Szülei most Virgi­niában élnek. Előbbi merényletei s bűntársai felől kérdeztetvén, kivéve a bűntársául állított Skidmore new-yorki alkuszt, mit sem vallott Thomas, kinek biztosító társulatokkali összeköttetése vagy 1875. előtti merénylet tervei hajók ellen nem voltak eddig constatálhatók. Saját nyilatkozatai szerint egy lá­­dácskát állítólag greenback tartalommal a „Mo­­sel“-en feladni s a feladási revényt Angliában biz­tosítani akarta. 1875. júniusában 9000 fontig bizto­sított a Brémából kiinduló „Rhein“-en Baring Brothers által. Thomas neje gyanítja, hogy férjét Sándornak hívják, mire a karjára tátovi­ozott A betű is következtetni enged. Ugyancsak neje jelenti, hogy férje 1875. novemberben történt elutazása előtt Angliából levelet várt, melyet megérkezése után elrejtett.­­ A „székely egylet“ központi választ­mánya közelebb tartott ülésében mindenekelőtt jegyzőkönyvileg kifejezte Deák Ferencz elhunyta feletti fájdalmát. Ezután a folyó ügyekre térve át: 1. felolvastatott dr. Hajnald kalocsai érsek me­leg hangú levele, melyben köszönetét fejezi ki tisz­teletbeli elnökké lett megválasztásáért s ígéri az egylet czéljainak támogatását. 2. Jelentetik, hogy Nagy Sándor, az egylet választott pénztárnoka, a pénztári s pénztári teendőket átvette. 3. Jelentés arról, hogy Bonnár Sándor Csanádi püspök, gróf Bethlen István, b. Kemény György 100—100 frt alapítványaikat befizették s Dózsa D. legf. tvszéki biró 100 frttal szintén alapító taggá lett. 4. A módosított alapszabályok a belügyminiszter ur ál­tal helyben hagyattak s ki is nyomattak. 5. Be­küldetett a kolozsvári iparkamara által a székely kivándorlásról kiadott, nyomtatott jelentés. 6. Egy albizottság javaslata alapján a választmány min­denekelőtt öt irányban kezdi meg azonnal működé­sét, u. m. a házi ipar és gazdaság állapotáról biztos adatokat gyűjt s azokhoz képest a szükséges további lépéseket azok fejlesztésére s segélyezésére meg­­teendi; továbbá az erdők szabályozása, a birtok­vi­szonyok jobb rendezése s végre a székely termények s arra való iparczikkek értékesítése ügyében hala­déktalanul munkához kezd. 7. A székely székekben az albizottságok szervezését is tanácskozás alá vette, ez azonban a jövő vár. ülésre halasztatott. El­fogadtatott az orsz. iparegyesülettel viszonyba lépés iránt tett indítvány. — Vitéz kutya. Münchenben nem­régiben kato­nai pompával temették el a hires Miló kutyát, mely a kutyák történelmében talán örök időkre legkimagaslóbb egyéniségül fog szerepelni. Miló három hadjáratban tényleges részt vett, 1864-ben kezdte hadipályáját, midőn a westphaliai 15. gya­logezred sorai közt ment először háborúba. Részt vett az IMI6. évi hadjáratban is, midőn Kissingennél súlyosan megsebe­sült ; az 1870—71. évi hadjá­atról sem maradt el, jóllehet na­gyon beteges volt. Három hadjárat becsületjel­­ényeivel fel­díszítve foglalta el szokott helyét a porosz-franczia háború alkalmával is, az előőrsöknél, melyeknél éberségével sok hasznot tett. Hadipályáját azonban a napokban megszakí­totta a halál. Századának egy osztálya kísérte ki, s sírja fe­lett üdvlövést tett. — Szomorú eljegyzés. Mány község­ben történt, hogy egy özvegy gazda embernek volt egy csinos leánya, ki atyja tudtán kívül szerelmi viszonyt kezdett bizonyos legén­nyel. A legény meg­kérte a leány kezét, azonban az apa vonakodott beleegyezését adni a házasságba s csak akkor nem tett többé ellenvetést, a­mikor leánya határozott fellépése teljesen megtörte ellenállását. Eljött a kézfogó napja. Elmentek a násznagyok a jegyért. A jegy átadatott s az apa kézszoritások között bocsá­totta el a násznagyokat. — Alig távozának azon­ban, a házból egy lövést hallottak... Az apa agyon­lőtte magát, s a kézfogóból halotti tor lett. — Nem jó a kocsisnak aludni. A napokban egy budapesti korcsmárostól Üllőre akart vinni egy fuvaros három akó borseprűt egy ottani pálinkafőzőhöz, hogy pálinkát adjon érte. A kocsis azonban a­mint kiért a vámon elaludt és lovai, mi­után a gyeplőt senki sem irányozta, másfelé fordul­tak, úgy hogy a másik vámnál újra a sorompóhoz értek. Az ott levő fináncz hagyta három négy lépés­nyire jönni a kocsit a sorompón belül. Akkor­ meg­­állitotta, felköltötte a kocsist és mivel a fogyasztási illetéket a borseprő után a vonalon — minthogy aludt­­— nem fizette­ meg, 16 forint erejéig megbün­tette. A szegény kocsis hiába szabódott, hogy a bor­­seprűt nem hozza, de viszi, s csak elalvása miatt tévedett kocsija a fővárosba, hasztalan ment pa­naszra a pénzügyigazgatósághoz, a büntetéspénzt megvették rajta. A p. ü. igazgatóság titkárja azt mondta neki és igazsága van: „Hj a barátom, a kocsis ne aludjék el az uton !“ — Bírói zártörés. A b­e­r­es Katalin, würtem­­bergi, ulmi szül­­ős Schwab Mór kereskedő 35 frtnyi köve­telés fejében beperelt s ingóságait lefoglaltatta, melyek egy részét vádlottnő azonban eUdta, más részét pedig tulajdon jogczimen leánya vitte el, úgy hogy két árverés meghiúsult. Erre Schwab megbízottja Bottlik Mihály ügyvéd Abeles Ka­talint sikkasztás miatt bepanaszolta, s nevezett vádlottnőt ma a fény. A törvényszék 8 napi fogságra ítélte. — Éji kaland. Aradon a legközelebbi na­pokban a kovács­ utczának lakóit szokatlan zaj, kiabálás és egy lövés riasztá föl csendes álmaikból, s csalta ki a ködös, hideg levegőre meleg ágyaikból. Egy férfiút üldözött két másik férfiú, de sikertele­nül, mert amaz úgy látszik többször részesülvén már ily nem ugyan kellemetes meglepetésben, e te­kintetben praktikus tornászati ügyességgel bírván, lábait gyorsabban hányta maga után, mint üldözőig és szerencsésen megmenekült. A két üldöző elveszt­vén az üldözött nyomait, s egyiküjök sem lévén még valamely verseny­futást rendezett athletikai clubb­­nak tagja, hagyták a megugrottat tovább menekülni, s csendesen, de azért erősen felizgatva fordultak vissza, hogy a kiállott ijjedelmeket s fáradalmakat otthon puha ágyaik nyugalmat adó vánkosai között kipihenhessék. Ezalatt az utcza lakosai is, kielégítve lévén kiváncsi tudvágyuk, újra elszenderedtek, s kezdették aludni a boldogok álmát. Azonban öli balsors! alig hogy megzavart álmuknak tündéralak­jai újra megjelentek álmukban, még nagyobb ordí­tás, még nagyobb zaj riasztja fel őket, mint első íz­ben. Történt ugyanis, hogy az üldözött futóművész furfanggal élt, és mire az üldözöttek hazatértek, már ő a kapuban meghúzódva várta őket, s midőn egyik a kaput kinyitni akarta, azt hátulról megtá­madta, torkon ragadta, és fojtogatni kezdette. A másik azonban hasonlólag cselekedett a furfangos athletával, és sikerült társát megszabadítani. A szomszédok erre összefutottak, megcsípték az ami­­ezét és a rendőri intervenció véget vetett a kalan­doknak oly formán, hogy a garázdálkodót „hűvös“-re szállította. Ez a lefolyása az éji kalandnak. Azon­ban kezdete is van. A. J. ugyanis, ki jelenleg n­e­­velő, sok kellemetlen órát szerzett egy családapá­nak, mennyiben családi életét megkeserítette, nyu­galmát­ és boldogságát feldúlta, udvarolván és nem épen siker nélkül nejének, ki 4 gyermekével lakik bent Aradon, míg férje vidéken küzd, hogy legyen miből tartani nejét és gyermekét. Ez a kedves ne­velő ur annyira elbízta magát szerencséjében, hogy a gyermekeket kidobta a házból, ütötte őket, miért is az apa, ki ezt gyermekeitől megtudta, a törvény­széknél keresett menedéket. A törvényszék a pa­nasz­levelet áttette a rendőrséghez, hogy tartsa szemmel az ipsét, s a szükséghez képest intéz­kedjék. Így esett meg az eset, bár elég furcsán esett. Rövid h­írek. — Kolosvártt egy valaki véletlenül agyonlőtte másnak a vizsláját. E dolog perre kerülvén, a vizsla tulajdonosa 500 ftot követelt jószágáért, a becsülök és szakértők 250-re becsülték. — Kecskemét város 43,647 frtot szavazott meg tanügyi czélokra. — Lovasdon egy kutasás al­kalmával 50 fokú meleg forrásra bukkantak. — A fővárosban új spiritista klubb alakul. — A nemzeti színház egy kéménye kigyuladt, azon­­rögtön elaltatott. Karneval. — A gyermekmenhel­y-e­g­y­­l­e­t javára a fővárosi vigadó termeiben folyó évi február 13-án tartandó álarczos calico-bál érdeké­ben fölkéretnek mindazon úrnők, kik e bálon cali­­coban s egyleti jelvénynyel kívánnak megjelenni, szíveskedjenek bővebb felvilágositás vétele végett a jövő két hét alatt kedden, csütörtökön vagy szom­baton d. e. 10 és 1 óra közt Adler Antalné úrnő­höz, rombach-utcza 7. sz. a. fordulni. Fővárosi ügyek­. — Budapest főváros törvényható­sága folyó 1876. évi február 9-én tartandó rendes közgyűlésének különleges tárgysorozata. Nyolcz nappal előbb kitűzött tárgyak: a) a vigadó föld­szintén levő bejárati helyiségnek nyári­­ bérbeadása, b) a kútvölgyi szőlők bérbeadása, c) a Bankó Ká­­rolynak bérbeadandó Szvetenai utczai 962 [UNK] ös főv. telek iránt teendő bizottsági és tanácsi előterjeszté­sek és d) a Városligeti bizottság jelentése a pávaszi­geti házban a lakások bérbeadásáról. — A Duna vize folyton apad. Ma csak 14 láb volt zérus fölött. A jégből egy nagy rész elvált s lefelé úszott, de ismét fennakadt. A Margitsziget mellett a Duna egy része most már szabad. Szakértők megszűntnek állítják az árve­szélyt. Sőt már bánni kezdik azt is, hogy a szivatyú­­zásra, naponkint 600 frtot költöttek, mert a szi­vattyúzás csak 17 lábnyi vízállásnál szükséges. Csak ez meg korai bánat ne legyen ! Színház, művészet. — Deák Ferencz temetése napján, csü­törtökön a népszínház is zárva volt. Holnap kez­dődnek meg az előadások a nemzeti színházban is. — A nemzeti színház igazgatója elké­szítette már az 1876—7. évi költségvetést s azt kö­zelebb fel fogja terjeszteni a belügyminiszterhez. E költségvetésben a kiadások 460,000 frtra vannak előirányozva, a bevételek pedig többre valamivel.­­ Az aradi színházhoz most kezdték meg az igazgatók a tag­szerződtetést ez év májustól jövő év máju­sáig. Ez alkalomból a következő felhívást bocsátották ki az igazgatók: Azon t. opera-operette énekes és énekesnők, úgy nemkülönben drámai mindkétneimi­ tagok, és kardalnokok, kardalnoknők, kik folyó évi május 1-től bezárólag 1877. évi május 1 ig az arad nagyváradi színtársulathoz szerződni óhajtanak, az alulírott igazgatóságot Aradra czimzendő bérm. leveleik által f. év márczius 15-ig megkeresni szíveskedje­nek. Az ismeretlenek arczképeit mellékelve kérjük. Kelt Aradon 1876. január 31. Bogyó és Mándoki színigazgató. — Donadio kisasszonynak a színház igazgatósága, mikor föllépésekre szerződtette, a jö­vedelem V3-at kötötte le. A kisasszony azonban lát­ván, hogy nagy közönség hallgatja énekét, keveselte az b3-dot, s azóta a jövedelemnek felében részesül. Innen van aztán az, hogy a nemzeti színház a telt házak daczára nagyon mérsékelt jövedelmeket húz Donadio k. a. diadalaiból. Hogy ilyeténképen nyer-e vájjon a kisasszony szereplésével a magyar szín­ház valamit, azt talán könnyű volna eldönteni. — Trefort miniszter megbízta Thán Mórt azon jelenet lefestésével, a­mint a királynő Deák koporsójára tűzi koszorúját. Irodalo­m. Tudatjuk a tisztelt olvasó közönséggel, hogy Pétery Károly kitűnő könyve a „Jezsuiták“­­ról, szerkesztőségünkben még mindig megszerez­hető 1 írtjával. Megrendelések a legnagyobb kész­séggel teljesittetnek. Sipőcz Ferencz által, a méterrendszer­ről, tizedes törtek- és az uj mértékekkel való számí­tásokról irt munka II. javított kiadása megjelent. Az összes törvényes viszonyszámok szerint, a régi mértékeket és árait újakra­, az újakat pedig vissza­számítani is tanítja. Ára: 10 kr. Két példánytól kezdve megrendelhető a szerzőnél Hatvanban (He­vesmegye.) TÁVIRATOK, BÉCS, febr. 3. A „W. Abcudpost“ Írja: Ma megy végbe Budapesten Deák Ferencz temetése. Nemcsak „szőkébb“ hazája, de egész Ausztria le­rakta. gyászának jeleit a magyar államférfiú kopor­sójánál s az európai sajtó osztatlan tiszteletének adta kifejezését az elhunyt irányában; első sorban a c­ászári pár tisztelte meg Deák emlékét részvéte és gyásza magas jeleivel s e legfelsőbb nyilvánulá­­sok egész Ausztriában hangos visszhangra találtak s úgy a bécsi mint a vidéki sajtóban magasztal­tatnak. Bukarest, febr. 3. El van terjedve a hir, hogy a kamara zárt ülésben a hadsereg felszerelésére kelt rendkívüli hitel megadása ellen nyilatkozott, miért is módosítani fogja a hadügyminiszter ja­vaslatait. Berlin, febr. 3. A szövetségtanács elhatározta, hogy a lókiviteli tilalmat megszünteti. Berlin, febr. 3. Hohenlohe bibornok küldetésé­ről Rómába itteni politikai körökben mit sem tudnak s igy­e­lik­ alaptalan. Berlin, febr. 3. A városi törvényszék Gehlsent az „Eisenbahn Ztt.“ szerkesztőjét a romániai vasút felügyelő tanácsának és Bismarcknak megsértése miatt négy havi börtönre ítélte. Berlin, febr. 3. Miután a tárgyalások Porosz­­ország és Lauenburg közt befejeztettek, Lauen­­burgnak a „porosz monarchiába“ (sic) be­kebelezésére vonatkozó­­ javaslat előre láthatólag még ez ülésszak alatt be fog terjesztetni. Ostrowo, febr. 3. Ledochowski érsek ma reg­gel bocsáttatott ki a fogságból s a tartományi ta­nácsos és két rendőrhivatalnok kíséretében Boroszló irányában elutazott, kijelentetvén neki, hogy ha Si­­lézia, Posen tartományokba avagy a frankfurt-ma­­rienwerderi kerületbe valaha lábát beteszi, Tor­­gauba fog belebbeztetni. Washington, febr. 3. A kongressus alsóháza elvetette az indítványt, melynek értelmében a köz­társaság ugyanazon elnöke többé meg nem választ­ható. — Az atlanti partokon dühöngött bősz vihar nagymérvű pusztításokat okozott. Bécs, február 3. Hitelrészvény 188.70 — An­gol-osztrák 89.70. — Galicziai 195.-------Lom­bard 113.50. —Államvasut 296.25. — Trámvay 90.—­ — Rente 68.70 Hitel sorsjegy 161.70. — 1860. 111.— — Napoleon d’or 9.18 »/a 1864. 134 — Arany 5.40 .» — Ezüst 104.------Frankfurt 56.— —London 114.35. — Porosz pénzutalvány 56.65. — Unic­ bank 73.50­­— Török sorsjegy 23.25. — Alt. épitő­bank 7.—. — Angol épitőbank 22. Magyar földhitel —.—­ Bécs, febr. 3. M. földteherm. kötv. 75.50 Magy. vas. kölcsön 98.75. — Salgó-Tarján —.— Anglo-Magyar 39.— — Magyar hitel 175.75 — Frankó-magyar bank 26.50. Magyar záloglevél 85.65 — Alföld 112.—­ Erdély 102.50 Magyar éj­szak-kel. vas. 109.50. — Magy. kel. vas. 43.-----­Kel. vasúti elsőb. kötv. 66.60 — Magyar sorsjegy 74.75. — Tiszai vasút 203.— Magy. földhitel 48.— Municipal­ bank —.— KÖZGAZDASÁG. A galna és értéktőzsde ma Deák Ferencz temetése miatt zárva volt. A magyar ü­vegbiztositó szövetség ma rendkí­vüli közgyűlést tartott. Ezen szövetség a kölcsönös­ség elvén alapul; feladata a kirakati s ablak üveg­táblák biztosítása oly formán, hogy a biztosítottak az egész kárt visszakapják. E szövetség az uj keres­kedelmi törvény értelmében szintén kereskedelmi társulatot képez, s mint ilyen már megkezdte műkö­dését s magát be is jegyeztette. Czélja: kezdetben Budapesten, később pedig az egész országra kiter­jeszteni működési körét. A mai rendkívüli közgyű­lés tárgyát a felügyelő bizottság s az igazgatóság kiegészítése képezte. A felügyelő bizottságba dr Kö­­vesdy Mór, Wadelsteiner, Hirsch Mór, és Péts Ödön, — igazgatókká Kontur Alajos, Schwarcz Mór és Kiss választattak meg — valamennyien egy­hangúlag ; a jegyzőkönyv hitelesítésével dr. Pálfy és Schultheisz I. bízattak meg. A közgyűlést mint kor­elnök Kövesdy Mór vezette. Megjegyezzük még, hogy az üvegtáblák, melyek eddig Mannheimban biztosíttattak, ezután itthon, Magyarországon fog­nak biztosíttatni. A nemzetközi postaszerződés ügyében jelen­tik, hogy a nemzetközi kongressus, mely e hó 17-én Bernben tartatik meg, azon czélból, hogy az angol és franczia gyarmatok csatlakozása szabályoztas­­sék. Németország indítványára egy tervezet fog megállapíttatni, mely szerint a tengertuli államok, melyek eddig a nemzetközi egyezményt még nem írták alá, a szövetségbe szintén bevézessenek, mi­által a tengerentúli államokkal való forgalom lénye­gesen könnyíttetnék. Orosz lapok pedig jelentik, hogy az orosz kormány a levelezések könnyítése czéljából nemzetközi postabélyegjegyek életbelépte­tését szándékozik indítványozni. Oroszország államháztartásáról két nevezetes okmány jelent meg, egyik a czár által helyben­hagyott állami költségvetés 1876-ra, másik az 1874. évi zárszámadás. Az 1874. év mérlege 14.416,000 rubel többlettel záródott. A két fő bevétel, mely az előirányzatot meghaladta, az italadó jövedelmezett 200­3 millió rubelt, a vámbevétel jövedelmezett 56.7 millió rubelt. 1875-re előirányozva volt 559.4 millió bevétel és 556., millió kiadás. 1876-ra elő van irányozva 570., millió bevétel és 570 millió ki­adás. És pedig direct adóbevétel 130.6 millió, indi­rect adó 160.9 millió, regálbevétel 21.4 millió, ál­lamjavakból 28.7 millió, különböző bevételek 45.,. A kiadások közt államadósságra 106.3 millió, nagy állami testületekre 1.9 millió, a szent synodus 9.8 millió, csári ház minisztériuma 9.8 millió, külügy­minisztérium 2.11 millió, hadügy 178 millió, tengeré­szet 25., millió, pénzügy 66 millió, államjavak 19.7 millió, belügy 51., millió, oktatásügy 14.4 millió, közlekedés 17.3 millió, igazságügy 14.s millió, állami ellenőrzés 2., millió, a Kaukasus administratiója 7 millió rubel. SZimlAPOEL Pénteken, február 4 én, 1876. Boromeo Gonda Louison, húga Alszegi H. Orlando, Bercsényi Beralde, Karikás Igazán Vendel Szigeti Józs. Cleante, Eőri Lőrincz, Szigeti Imre Diaformue, orvos Tihanyi Stella, Felekiné Diaforius, fia Bakonyi Éva, Visiné Furgon, orvos Zádor Mária, Szigeti Jolán Fleurant, V. Kovács Lydia, Molnárné j Bonnefoi, jegyző Solymosi Martha, Helvey Laura Toinette, cseléd Rákosi F. Dido K. JászayM­ 1 Első közjáték. Felelős szerkesztő : Csávolszky Lajos. * NEMZETI SZÍNHÁZ. NÉPSZÍNHÁZ. A szerelem iskolája. A képzelt beteg 1. Eredeti színmű & felv. Irta Látványos bohózat 3 felv. Irta Rákosi Jenő. Moliére, ford. Bérezik Árpád. Személyek : Személyek­: Arnuez, Pintér Argan, kép bet. Együd Kordiai, Nagy Imre Béline, más­ neje Klárné Lotus Halmai Angelka, leánya Dancz N. Vesta, Sánth­áné I­S­E­E­E­S­A­D. Pelia Szirmainé Második közjáték. Stenázia Császárné ! Czigány ballet. Arnuez tisztje Pongrácz ! Harmadik közjáték. Apród Gurdhart A. Doktorrá avató szertartás. Kezdete 7 órakor. í Kezdete 7 órakor.

Next