Egyetértés, 1876. március (10. évfolyam, 49-74. szám)

1876-03-17 / 63. szám

idő alatt minden nép, még a műveltségtől nagy mérvben hátramaradt perzsa birodalom is érezte annak szükségét, hogy a haladás ösvényére lépjen, s a nap, és hold ura Európát utazta be, hogy orszá­gát az itt nyert tapasztalatok útmutatása szerint rendezhesse be: lássuk már most, hogy ezen idő alatt, melyet talán a haladás korszakának lehetne nevezni, mennyit haladtak nálunk a 48-ban lábra kapott szabad eszmék. Nem szólhatunk a nemzeti nagyságot közvetlenül követő szomorú évekről, mi­dőn az árulás és erőszak győzelme folytán lábbal tiportatott a nemzet, mert akkor magához méltóan viselte magát, s megvetéssel felelt a neki csalód­dal odavetett októberi diplomára és februári pátensre ; ismételjük, ezen időkről nem szólhatunk, hanem kezdjük elmélkedésünket azon időpontnál, midőn a nemzet visszaadatott önmagának, s tehetségében állt volna a fent említett szent­háromságot fejlesz­teni, és lehetőleg diadalra juttatni. De fájdalom, nemcsak hogy e szivet lelkesitő eszmék fejlesztéséről nem szólhatunk, hanem inkább azoknak háttérbe tolásáról tehetünk csak tanúbi­zonyságot hazánkban. Kezdjük a legelsőn a sza­badságon. Vajon szabadságot élvez-e egy oly or­szág, melynek nincs nemzeti függetlensége, melynek legfontosabb ügyekben nincs önrendelkezési joga, s még fontosabb belügyeiben is — mint most a bank­ügyben — minisztereink kénytelenek ide-oda utazni, s idegenek beleegyezéséért kunyerálni? S mégis 1867-ben midőn a porosz háború után Ausztria meggyengülve, csak Magyarországtól várhatta éle­tét, üdvét, s midőn Európa többi államaitól még a kis Görögországtól is eltanulhatták volna a magyar nemzet vezetői, hogy csak nemzeti függetlenséggel lehet valamely nép igazán nag­gyá, boldoggá, mind­ezen jelenségeket szem elől tévesztve, nem átallották oly szerződést kötni, melyben fel lett adva Magyar­­ország függetlensége, fel a fontosabb ügyekben őt illető önrendelkezési joga. A másik két szent ige az Egyenlőség, és Test­vériség szintén ily retrograd irányban fejlesztettek. 1848-ban eltörölték a felvilágosultság felkent baj­nokai a születésen alapuló nemességet, de 1870-ben nem pirultak a sötétségben tapogató denevérek egy új, amannál sokkal utálatosabb, erkölcs ellenes és semmi jogalappal nem biró pénznemességet terem­teni. A szavazati jog nem hogy kiterjesztetett volna, megszorittatott, a vallásszabadság kimondásától ir­tóznak, s előjogokkal bir még most is egy felekezet, a többi fölött. S ily szellem uralkodik még most is, midőn pedig egy pár excellence magát szabadelvű­nek nevező kormány intézi az ország ügyeit. Sza­badelvű ! Minő gúny ! Lucas a non lucendo. Oh ti hazátokért lelkesülten véretöket ontott dicső félistenek, s ti a vérpadon megdicsőü­lt marty­­rok, kik nyugodtan nyújtottátok fejeiteket a hóhér pallosa alá, azon boldogító hitben halván meg, hogy örökké élni s végre is győzni fognak a magyar nép kebelében az átalatok hirdetett szent igék, látva ezen korcs nemzedéket, mely szolgaiságában leg­drágább jogairól is lemond és legmagasztosabb em­lékeit is megtagadni kész, nem csudálnók, ha dicső szellemeitek borzadál­lyal fordulnának el e korcs nemzedéktől. Kemenesi, Marosvásárhely, márcz. 14. Bámulva olvasom e lap 58-ik számában egy itteni levélből, a február 23-án tartott városi köz­­gyűlésrőli tudósítást, mely a legelső és legfontosabb tárgyát úgy látszik szándékkal mellőzni kívánta, holott ez kiváló figyelmet érdemel, és én azért hall­gatással nem mellőzhetem már csak azért is, nehogy ily eljárás előbb utóbb szabál­lyá váljék, és akkor a megrögzött bajon orvosolni ne lehessen. Ugyan­is, jól emlékszem mint jelen volt tag, midőn az idei január 31-én tartott rendkívüli köz­gyűlésen a polgármester Deák Ferencz nagy ha­zánkfia halálát előadta, és a gyászintézkedésekre a közgyűlést fölhívta, hogy emlékének­­ könyvi meg­örökítése elhatároztatván, a többi javaslatai a ta­nácsnak elfogadtattak, a­nélkül, hogy ez alkalom­mal politikai tüntetésről legkisebb szó is lett volna.. És még­is mi történt? ezen tanácskozásról február 23-án felolvasott j könyvben a tényállással meg nem egyezőleg egy oly tétel csemp­észtetett be, mintha a közgyűlés a 67-es kiegyezés megteremtőjének mint Magyarország szellemi és anyagi jóléte megalapí­tójának érdemeit, egy fehér lap nyitása által kívánta volna megörökíteni. Midőn ezen hűtlen följegyzés ellen képviselő tag Lázár Ádám fölszólalt, és a valósághoz híven kívánta annál inkább kiigazítani, mive­l a közös­ügyes boldogságról se indítvány se határozat nem lévén, ha ily eljárás jutna érvényre, akkor bármely nem történt dolog is később beigtattathatnék sza­badon, mi nem lenne egyéb, mint hivatalos tények­nek meghamisítása, és igy csak is az emléknek j könyvi megörökítése beteendő. Mire polgármester megjegyezte, hogy úgy látszik a jegyző ezen­­ köny­­vet a képviselő­házi­ elnök által tartott emlékbeszéd hatása alatt állította össze, mint azt a csaknem szó szerint átvett kitételek mutatják, és még­is elég cinikus volt a közgyűlést az egyszerű hitelesítésre fölhívni, mely még cinikusabb volt azt az ellenkező tények daczára változatlanul elfogadva hititelesí­­teni, — mit bizonyít a­­ könyv, — és reméljük, hogy a lélekismeretes belügyér ily eljárást nem fog egy­szerűen tudomásul venni, hanem fegyelmi vizsgála­tot rendelend az illetők ellen, mert különben ma­holnap a szabad vásár ragályos példájára bármely tárgy büntetlenül határozattá emeltethetik, az ily szemfényvesztő szabadelvűséget pedig megköszönjük. Hát a duna vize még áradataival fenyegeti-e a fővárost és vidékét ? minket távoliakat csak a rész­vét érdekel, a­mennyiben a forgó­székl valami va­gyonkánkat megmentendi, hogy abból jusson is ma­radjon is élelmünkre és mások némi segélyezésére. De úgy látszik sokkal több bajt okozhatnak az egész országnak azon rohanva szaporodó vizenyős tjavaslatok, melyekkel a kormány csaknem naponta elárasztja a képviselő­házat a­helyett, hogy önálló pénz és keresetforrásról valahára komolyan gon­doskodni hazafi kötelmének ismerné. Csak zaklatni, kérdezni kell a kormányt szüntelen a magyar jegy­bank és önálló vámterület érdekében, nehogy Bécs­­nek karjain csalálomba ringassa magát. Egy hallgató. KÜLFÖLD. Szerbiának nagyon harczias helyzete , mint Belgrádb­ól, márczius 13-áról a írják, a hadi­ pártnak sikerült azon kommunista ki­hágásokat, melyek a múlt hónapokban több helyen előfordultak, kellően kizsákmányolni és úgy tün­tetni fel, hogy Milán fejedelem trónja most már a béke, vagy a háború kérdésének eldöntésétől függ. E párt terrorismusa a legfőbb fokra hágott. A fe­jedelem és kormánya teljesen képtelenek neki el­­lenállani. A fejedelem legbensőbb barátai, s a con­­servativek sem akarják többé a háború ellenzésével járó felelősséget magukra venni. Azt hiszik, hogy még egy szerencsétlen háború sem fenyegeti an­­­nyira az Obrenovics család trónját, mint az, ha a néphangulattal továbbra is ellentétben marad. A külföldi diplomatia mindent elkövet az áramlat pa­­ralisálására. A porta tudja, hogy a herczegovinai lázadók csak azért nem akarják a fegyvert lerakni, mert a szerb kormány izgatja őket a háború tovább folytatására. Maga Milán fejedelem nem lelkesül ugyan a háborúért, de egészen a lelkiismeretlen hadipárt uralma alatt áll, mely lépésről lépésre erőszakolja őt a válságba. A fejedelem belátva az ellenállás sikertelenségét a külhatalmak ta­nácsa ellenére már nem is próbál ellenállani s így Konstantinápolyban újra nagy előkészületeket tesznek a Szerbiában beállható fordulattal szemben. A két hónappal ezelőtt visszahívott csapatokat Nischben újra összpontosítják és pedig igen nagy gyorsasággal. — Syriából a fekete tengeri tarto­mányokból 24 zászlóalj redit is küldetett oda, úgy hogy 40,000 ember és 80 ágyú lesz hivatva Szerbia támadását visszautasítani. A porta mindenesetre csak defensivára akar szorítkozni, különben is azt reményi­, hogy a külhatalmak erélyes közbelépésé­nek talán sikerül a vihart elhárítani. Ha ez nem történnék, úgy Mahmud és Rasid basák valószinü­­leg visszalépnek és erélyesebb actio emberei: Hu­szein Avni és Mudhad pasák veszik át a kormány­zatot, Mudhat basa lesz a nagyvezir, Húszéin Avni a serasidr s egyszersmind a Szerbia elleni hadse­reg fővezényletét is ők veendik át. Azt reményük, hogy a porta, háború esetén, legalább 250,000 em­bert fog a csatatérre küldhetni. A franczia kormány programmja a kamara tegnapi ülésén olvastatott fel s ez a táv­iratilag már közlött részleteken kívül utalt még a franczia hadsereg fokozatos újjászervezésére továbbá tudatta a programm, hogy Francziaország a többi tengeri államok példájára tengerészeti anyagát javítani kénytelen, végül azon reményt fe­jezte ki, hogy Francziaország az előre látható ne­hézségek daczára is szabadság rend és béke által ismét nag­gyá leend.­­ G­r­é­v­y az alsóház elnöke megnyitó beszédében kiemelte, miszerint a kamara tartozik bebizonyítani, hogy a köztársaság a rend, szabadság és béke kormányformája.­­ Ezután a pénzügyminiszter a költségvetést terjesztette elő, Cissey hadü­gyér pedig törvényjavaslatot nyúj­tott be a hadsereg igazgatásáról, mely sür­gősnek jelentetvén ki, külön bizottsághoz utasít­­tatott. Marcére belügyminiszteri államtitkárrá csakugyan kineveztetett s a hivatalos lap hozza ki­­neveztetését, melyet republikánus körökben is áta­­lában kárpótlásul tekintenek a minisztérium össze­állításáért, főleg minthogy Marcére úgy mint maga a belügyminiszter, Ricard is, a leghatározottabb ígéreteket tették, miszerint a közigazgatást gyöke­resen meg fogják tisztítani a bonapartista elemek­től. •­ Ricard tegnap beválasztatott az elhalt Larochette helyére örökös senatorrá. Thiers úgy a felső mint az alsó házba be­választatván, az utóbbi állást fogadta el, mi annyi­ban sajnálatos, minthogy most Belfortban valószí­nűleg r.­aktionárius senatort fognak választani. Egy levélben, melyben Thiers ez elhatározását a sena­­tussal tudatta, okul azt adá, hogy a párisi mandá­tumról le nem mondhat, mivel e várost már negy­ven év óta képviselte a kamarákban. A tulajdonképi indok állítólag azonban abban áll, hogy Thiers a kamarában a konservatív köztársaság érdekében akarja mérlegbe venni befolyását. Sőt a „Moniteur“ sajátságos módon azt hozza fel indokul, hogy Thiers a képviselőház segélyével ismét köz­­társasági elnökké akarja magát vá­lasztatni. A franczia radikálisok az átalános amnestia mellett erélyesen agitálnak . Hugo Viktor a felső és R­a­s­p­a­i­r az alsóházban kö­vetkező­tjavaslatot fognak előterjeszteni: „Alólírott senatorok (képviselők), azon óhajtól vezéreltetve, hogy a polgárháború nyomai elenyésztessenek, kö­vetkező javaslatot terjesztenek elő: 1) Amnestia adatik minden embernek, kik oly tettek miatt ítél­tettek el, melyek az 1871. márcziusi, áprilisi és má­jusi eseményekkel összeköttetésben állanak. Ily cse­lekvésekért való nyomozások, üldözések megszüntet­­tetnek. 2) E teljes és korlátlan amnestia kiterjesz­tetik minden politikai és sajtóvétségre, valamint minden ítéletre, mely ítéletek a politikai események indokából az 1870-ki utolsó amnestiától kezdve ki­mondattak.“ Karlista röpiratot készülnek legköze­lebb közre bocsátani Londonban, a­melyben hivata­los okmányok alapján fel fognak derittetni a titkos okok, melyek a spanyol polgárháború gyors végét előidézték s a melyben kimutatni igyekeznek, hogy XH. Alfonsó csapatai csak kis mérvben járultak a karlisták leveréséhez, mit inkább az idézett elő, hogy némely karlista főnököt a madridi kormány bizo­nyos manőverei ingadozókká tettek. — Don Carlos még mindig remél és számit az intransigensekre, kik szövetkezni fognak a karlistákkal, hogy Alfon­­zót megbuktassák. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A budapesti kir törvényszék és te­rületéhez tartozó kir. járásbíróságok mellé az angol és fran­czia nyelvre tolmácsul dr. Weiser Károly és dr. Máday Sán­dor budapesti kir. közjegyzők neveztettek ki. Kinevezés: A magyar kir. honvédelmi miniszter Droppa Antal 63. honv. zászlóaljbeli törzsőrmestert, Demjén Károly dijnokot és Timkó János kir. táblai járulnokot, ugyanezen minisztériumhoz IV. osztályú irodatisztekké nevezte ki. Adományozás: A király a m­ecsniczai rk. hitközségnek iskola építésére 100 frt, és a hozzátartozó havrelkai fiók hit­községnek ugyanily czélra 200 frtnyi adományt engedélye­zett, a pettyéni helv. hitv. egyházközségnek pedig templom­­építési segélyül 200 frtot adományozott. — Márczius 15-ikét a budapesti ifjúság társas vacsorával ülte meg a „Komlóban.“ Mintegy 180 jöttek össze, nagyobbrészt egyetemi polgárok. A jókedv a legmagasabb fokot érte el, mi­közben a zene egyre a „L­a­j­o­s bácsit“ húzta. A toastok sorát Szűcs Gyula nyitotta meg, lelkes felköszön­­tésben éltetve a nemzet legnagyobb fiát Kossuth Lajost. Utána Imrik Péter joghallgató emelt po­harat szintén Kossuth­ért. Majd Mécs Zsig­­mond bölcsész éltek­ az 1848-ki márczius 15-ike még most is élő egyik hősét Irányi Dánielt Schwarcz a 48-iki honvédekért emelte po­harát. Ezután jött egész sora a feköszöntéseknek, ittak Simonyi Ernőért, a magyar ifjúság­ért, az ifjúság újra ébredéséért, Cas­­tellárért, Gambettáért, a magya­r népért, de legtöbbször Kossuthért. — Később Szűcs Gyula joghallgató indítványára a következő sür­göny küldetett Baraccone di Collegno-ba Kossuth­­hoz: „A márczius 15-ikét ünneplő egye­temi ifjúság szivéből üdvözli a nagy számüzöttet, a márczius 15-iki eszmék apostolát, s még hosszú életet kiván a legnagyobb magyarnak.“ Éjfél tájban széledt el a lelkes társaság, a Kossuth induló zenéje mellett. — A hullák fölött sohasem hiányzik a dögkeselyű. A vagyonilag tönkrement szerencsétle­nek védtelen testébe is beékeli a parasiták raja undok szipolyait. A szívtelen kupeczek és önérdek hajhász üzérek sűrű hálóval kotorásznak a zavaros­ban. Nem csodálkozunk, hogy vannak egyesek, kik előtt ismeretlen a könyörület szent érzete, még kevésbé pedig azon, hogy társulatok ké­pesek figyelmen kívül hagyni a nyomorultak segély­kiáltásait s merev üzletérdekeik vágásából ki nem térnek ezerek jajszavára. Meg nem állhatjuk azon­ban, hogy külön is meg ne említsük, mikép egyik tagtársunk értesülése szerint a cs. kir. dunagőzha­­józási társaság Apatinban 7 schleppet bocsátva az árvizmentelmi bizottság rendelkezésére, egy-egy ily üres hajóért naponta 50 forintot kíván. — Sikkasztás a vámházban. A vám­házi könyvvezetésnél egy 1874. év decz. havában elkövetett sikkasztás fedeztetett fel. A postán jött külföldi szivaroknál az a szokás van, hogy az ottani hivatalnok által megméretnek s a tiszta súly a szál­lító levélre Iratik, a mely ha rendben találtatik, a szivarok az illető hivatalnok által kiadatnak. A fővámházi számvevőségben mintegy 15 darab szál­­lítmányi levelet találtak, melyeken a számok kiva­karva s javítva voltak. Ez ügyben történt vizsgálat folyamán kiderült az is, hogy több pénzügyi közeg­nek aláirása hamisítva van. A vizsgálat erélyesen foly s több hivatalnok már ki­hallgattatott. — A mozgóposták megbízása a kocsi­­postai átrovatolás szolgálatával. A m. k. kereske­delmi minisztérium elrendelte, miként a vasúti há­lózat kiterjedése nemkülönben a kocsipostai forga­lom folytonos növekedése s ennek következtében a postahivatalok és postajáratoknak szükségessé vált szaporítása folytán a kocsipostai rovatolások túl­szaporodott összeköttetéseinek megszoríthatása, a jelenlegi közlekedési viszonyoknak megfelelő indí­tási rendszer szervezhetése, illetőleg a kocsipostai szolgálat­i küldemények szállítására vonatkozó ke­zelés könnyebbítése, azok czélszerű és helyes irányí­tásának elérhetése, úgyszintén a számviteli és ellen­őrző­ szolgálat egyszerűsíthetése czéljából a már fenálló s jövőben berendezendő mozgóposták a le­vélpostai e­lrovatoláson kívül ezentúl kocsipostai küldemények a rovatolását is ellássák, miért is ezen szolgálat ellátására vonatkozó, 22 szakaszból álló terjedelmes kezelési utasítást adott ki az illető hi­vataloknak miheztartás végett. — Székes­fehérváron egy ottani szü­letésű lakos és polgár a katholika egyh­ázbeli kilé­pése tárgyában e napokban megjelent a felsővárosi plébános előtt, ki daczára annak, hogy a jelentkező a felsővároson született, elutasította azon kijelen­téssel, hogy miután jelenleg a belvárosban lakik, ez ügyben a belvárosi plébánoshoz forduljon. Az illető tanúival el is ment a belvárosi plébánoshoz azon­ban sem a plébánost, sem segédjeit soha hon nem találták. Mondaná meg a nagyméltóságú közokta­tásügyi miniszter úr, hogy a lelkiismeret szabadsá­gának ilynemű gyakorlatában hová, kihez és mikor forduljon a magyar polgár ? — Sajtópör. Ma tárgyaltatott a buda­pesti törvényszék, mint sajtóbíróság előtt Sch­őnin­­ger Gyula sajtópere Gyöngyössy telekkönyvi írnok ellen. A vád rágalom miatt emeltetett egy a „Vasut“ czímű hetilap múlt évi augusztus 19-diki számában megjelent közlemény alapján. Az esküdt­szék a vádlottat egyhangúlag felmentette, minek következtében a törvényszék Schöningert 41 forint perköltségben elmarasztalta. Nyomozott tolvaj: Varga János, komárommegyei, kisberzsenyi szül. 50 éves r. k­ath. özvegyr, ki az országút 22. sz. a. házban segéd­ház­mester volt, tegnap reggel a házban lakó Cs. E. orvos ruháit porolván, egyik nadrágzsebben 2 da­rab 100 frtos bankjegyet talált, melylyel azután nyomban meg is szökött, miért most a rendőrség által üldöztetik. A szökevény tolvaj alacsony, zö­mök termetű, ősz hajú, szakáll és bajuszu, arcza hosszas, orra, szája és rendes, viselt fehér bárány­­bőr süveget, kurta barna kabátot s világos szinti német nadrágot, beszél magyarul, roszul németül, olaszul és ráczul. — Debreczen városa közönsége a min­den szépért és nemesért hevülő tanuló ifjúsággal együttes kegyeletes ünnepélylyel rótta le hálaadóját márczius 15-én, miként évenkint e napon tenni szokta­k azok iránt, kiknek emlékét ércznél mara­dandóbban hirdetik világra szóló s dicső tetteik: a vitéz 48—49-ki honvédek iránt. Imposáns menetet képezve, a legszebb rendben, élén a tizenhárom agg honvéddel s ezek, és a főiskolai egyletek zász­lója alatt — vonult ki a közönség a honvéd teme­tőbe, hol a főiskolai énekkar s az önképző kör által készített programm szerint folyt le az ünnepély fő­része. Innen a tanuló ifjúság előbb a Csokonay V. M. sírjához a hatvanutczai temetőbe, majd a nagy emlékkertbe vonult. — Jellemző dolog. Kossuth levelét ol­vasta fel egy úri­ember egy polgár előtt, s mikor arra jött, hol Kossuth haláláról szól, az ember nem állhatta, nagyot fohászkodott. De ez már nem úgy van uram; nem úgy van, mondá hej! Kossuth édes­apám, akkor még a kálomisták is búcsút járnak, éhen szomjan gyalog mennének hozzád — énekelve „Busul a magyar hona állapotján.“ — Rejtélyes eset. Magasiból írják la­punknak : Helységünkben lakó Német Dávid ko­vácsmesternek neje folyó hó 10-dikén, hajnali 3 órakor gyalog Pápára indult, hogy ott szenet vá­sároljon. Vele vitt mintegy 12 frt készpénzt és né­hány zsákot. Fiatalabb testvérje Lovász erdőn tűiig kisérte, a­h­onnét ez visszafelé vette útját. Még az­nap este kellett volna az asszonynak visszatérnie, de midőn még másnap délben sem tért vissza, férje roszat gyanítva, keresésére indult. Legelsőben nejé­nek Hőgyészben lakó testvéréhez ment, kivel együtt lett volna útját folytatandó Pápára, de ott mindjárt azzal fogadták, hogy neje náluk nem volt. Vasár­nap a zsákok megtaláltattak a hőgyészi úton levő Börhend híd alatt, de az asszonynak, habár min­dennap csapatosan átkeresik, kutatják az egész vi­déket, még mai napig semmi nyoma. Hihetőleg rablógyilkosság vitetett rajta végbe. — Szerencsétlen tolvaj. Bartós I. nyirsáni jó­módú paraszt­gazda múlt héten szom­szédja padlását látogatta meg a végből, hogy onnét egy oldal szalonnát lopjon. A tolvajt nyomban kö­vette a büntetés is, mert visszamenőben a padlásról leesett s mindkét lábát kitörte. Az esés zajára a háziak elésiettek s csakhamar tisztában voltak az ügy állásával, mire a félig eszméletlenül a földön fekvő Bojtosra rá rohantak s addig verték, mig csak életjel volt benne azután lakására hurczolták. Itt ugyan magához tért, de felgyógyulásához kevés a remény. — Katona tempó. Tegnap este V, órakor a Miksa­ utczában egy katona összeveszett szerető­jével s oly lármát csapott, hogy magára vonta a a járó­kelők figyelmét. Későbben oldal fegyverét is kirántotta hüvelyéből s mindaddig verte vele ked­vesét, mig a leány össze nem roskadt, mire hősünk azután vitézül megugrott. Az összegyűlt nép rendőr után kiabált, de ilyen mint rendesen, ekkor sem mutatkozott. — Finnyás agg vőlegény. Nyirsánról egy különös esetről értesítenek, ugyanis W. M. ottani lakostól B. L. mádai lakos, ki már elérte élte 60-ik évét, nőül kérte amannak 18 éves leányát. Ebben ugyan még semmi különös nincs, valamint abban sincs, hogy a leány szülői örömmel adták beleegyezésüket e frigybe tudván, hogy 60,000 ftnyi vagyonnal bir. Különös azonban az, hogy a lako­dalomra minden előkészület megtétetvén már a vendégek is megjelentek, midőn a szinte megérkező boldog vőlegény egyszerre csak felfedezi, hogy arája egyik lábára kissé sántít s a gyülekezetnek kinyi­latkoztatja miként ő sánta leánynál meg nem eskü­szik, kocsijára ül s ott hagyja a bámuló násznépet jövendőbeli arájával a faképnél együtt. Még külö­nösebb azután az, hogy a válogatós vőlegény nehány nap múlva még­is rá hagyta magát beszélni a lel­késztől s 8 nap lefolyása után csakugyan megtar­tották a lakodalmat. Képzelhetni, milyen boldog életet élhetnek az isten adták! — Eladta gyermekét. Nem Dél-Ame­­rikában játszik történetünk és nem kannibálok a szereplő egyének. Nálunk történt meg, Aradon — olvassuk az „A“-ban. De ne ijedjen meg az olvasó, ne lázadjon fel vére, mert az apa, mikor gyermekét eladta — egy kissé illuminált állapotban volt. Ka­­rapancs Józsa, mesterségére nézve béres, játszotta a vendégszerepet. — Együtt iddogált jó czimborájá­­val, Czenko István kis­iratosi lakossal. A pálinka ízlett nekik, szemeik szikrákat hánytak, kalapjai­kat félre csapták és bokáikat összeverték. A pá­linka ízlett nekik — mondák, és az asztalon egyre nagyobbodott a pálinkás üvegek száma, fejük egyre nehezebb lett és erszényük egyre könnyebb. Ekkor nagy eszme szülemlett meg Karapancs Józsa fejé­ben. Magához vonta czimboráját és suttogva kö­zölt vele egy financz-tervet. Az alku megköttetett és Karapancs szerencsésen túladott gyermekén egy pár pohár pálinka árán. Bezzeg volt áldomás, a di­­nom-dinomnak hossza­ vége nem volt. De mint min­den földi boldogságnak, úgy végre a pálinkázásnak is vége szakadt, és most következett a dolog üzleti része. Czenko követelte a becsületes alku utján szerzett áruczikket. No de a követelésre szükség sem volt. K. becsületes emberségtudó egyén és tudja, hogy az áldomással lepecsételt egyezség szent és megmásíthatlan. Utrakeltek, és bár nagy aka­dályok után, — mert hisz köztudomás szerint a sár és részeg ember közt a vonzódás aránytalanul na­gyobb, mint egyéb halandónál, — hogyan, hogyan nem, valahogy eljutottak Karapancs lakására. Itt az emberségtudó apa átadta gyermekét törvényes birtokosának­, Czenkonak. Az anya látta, bámész­kodva nézte a manoeuvret. Eleinte tréfának vette a dolgot, azt hitte, hogy nemsokára visszahozzák gyermekét. De a gyermeket csak nem hozták. Ekkor kérdőre vonta férjét, ki bevallotta neki, hogy a do­log komoly, való, ő eladta a gyermeket, de hogy hová vitték, azt nem tudja, ahhoz már semmi köze. Az asszony kétségbe volt esve, és mikor megtudta, hogy a vevő Kis-Iratoson lakik, azonnal odauta­zott, hol gyermekét csakugyan megtalálta, és bírói közbenjárásra meg is kapta. A rendőri vizsgálat folyamatba vétetett. Rövid h­írek. Újvidéken szabadkőműves pá­holy alakult, mely a budapesti „Nagy orient“-nek fiókját képezi. — Szegeden múlt éjjel két házat is feltörtek a tolvajok. — A new-yorki magyar egyesület márczius 15-én bállal összekötött szini­­előadást tartott. — Egy vidéki legény eljegy­zett egy leányt. A kézfogó, és kihirdetés megtörtént­­s következett a boldog összekelés napja. Várják a vőlegényt s nem jó.­Keresik, utoljára találnak egy levelet, melyben e­lecanikus mondat volt: „Nekem a Kati nem kell.“ Kapu fél fától véve búcsút, megszökött. — Egy házi szolga tegnap este ittas állapotban a Petőfy utczában elesett s fejét több helyen betörte. Ájultan vitetett azután ezen utcza 3 sz. a. levő házába, hol sebei bekötetvén nagy fáradság után sikerült őt csak eszméletre hozni. — A budapesti I. kerületbeli tanítói kör I. hó 25-én délelőtt 10 órakor rendes gyűlést tart az állami tanító képezde épületében, melynek tárgyául Gyertyánffy Istvánnak „az ellenzéki szellemről az iskolában“ czimü értekezlete van kitűzve. — Do­­hányárverés. A fővámhivatalnál márcz. 27-én esetleg ápril 1-jén 7902 kgr. dohányt árvereznek el, mely 2500 írtra van becsülve s közadó hátralé­kok fejében foglalták le Király-Daróczon, hol kül­föld számára termelték. Fővárosi ügyek­. — A rakpart bérlete iránt a fővárosi törvényhatóságnak felterjesztett ajánlatát a pénz­ügyminisztérium 1876. év végéig elfogadta, oly ki­kötéssel azonban, hogy ezentúl, a rakpart jövedel­­m­ezését kimutató adatok tekintetbe vétele mellett, a szerződés évről-évre köttessék meg, 1878-ban pe­dig a bérleti szerződés ne October, hanem julius hó­ban nyittassék meg, nehogy az octobertől januárig terjedő rövid időközben folyó bérleti tárgyalások kielégítő befejezése elé akadályt gördítsen az idő­hiány. Nevezetes még, hogy a kormány a felter­jesztett ajánlat elfogadását azon feltételhez is köti, miszerint a rakparton szedendő díja­kár saját becs­lője által is kezeltethesse, s a főváros nem mint ajánlja 12,000 frt, hanem 20,000 frt évi bért fizes­sen az 1876. évre s ha pedig ebbe nem egyeznék bele, a rakparton a kincstári dijakat a miniszterium közegei szedendik. Megjegyezzük, hogy a pénzügy­minisztérium a fővárost azon kedvezményben ré­szesíti, hogy múlt és folyó évi partbér tartozásait négy egyenlő részletben fizetheti. Színház, művészet. — Az írók és művészek társasága vasárnap e hó 19-én saját helyiségében zártkörű estélyt rendez, melynek műsora ez: 1. Részlet Névy László „A népért“ czimű akadémiai jutalmat nyert tragoediájából­ felolvassa: Paulay Ede. 2. „Uj sze­relem“ dal Mihálovics Ödöntől; énekli Kujuncsics Anna k. a. zongorán kiséri a szerző. 3. a) „Sere­nade“ Lindnertől. 6. „Etude de concert“ Dunkler Emiltől, gordonkán játsza: Matlekovics Sándorné, Szűk Róza asszony, Sipos Antal zongora kísérete mellett. 4. Humorisztikus felolvasás Don Pedrőtől Vizváry Gyula által. A programm 1. 2. és 4. pont­ját új, a 3-dikat itt elő nem adott művek képezik. Kezdete 7* *9 órakor. A házias jellegű estélyben a társasági tagok családjaikkal vehetnek részt. Az előadásokat táncz követi. — Richter János szerdai jótékony czélú hang­versenyén az előadott darabok tetszésben részesültek s a művész sok tapsban részesült, azo felül a nőképzőegylet ré­széről egy babérkoszorút is átnyújtottak neki. A hangverseny minden sikert aratott; Tristán és Isolde második részét meg­ismételték s Bethoven 8-ik szimphoniája is nagy tetszésben részesült. — J­ó­k­a­y Miltonjával a próbák annyira előre halad­tak, hogy a jövő hó elején a darab színre kerül. — Mondják, hogy különösen sok bajuk volt a szereplőknek azzal, hogy kettőnek közülök meg kellett tanulnia lóháton ülni. — Hogy vájjon nem-é­ppen ez volt az egyetlenül nehéz az egészben, arról hallgat a krónika. Irodalom. — A „Magyar Polgár,, osztrák miniszteri ren­delettel kitiltatott Ausztriából egy czikk miatt, melyet Deák Ferencz temetése alkalmából irt a király meg nem jelenésére vonatkozólag. „E lap ugyan — mondja a félhivatalos indoko­lás — nem jár az osztrák tartományokba talán egy példány­ban sem ; de a „felségsértőt“ benne erkölcsileg üldözni annál inkább szükséges, mert a magyar kormány ellene vá­dat nem emelt“ stb. — Megjelent: Saba királynője, Dalmű 4 felvo­násban. Irta Mozenthal J.; zenéjét Goldmarck Károly. (E da­rabbal a nemzeti színház személyzete végleg elkészülvén, jövő szombaton kerül előadásra. A szerepek Odry, Tallián, Ellinger, Kőszeghy, Benza Ida, Tannerné és Human Alexa k. a. kezében vannak. — „M­agyar Köny­v-S­z­e­m­l­e“ czim alatt a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára folyóiratot indít meg, mely a magyarországi könyvészet és a hazai könyvtárak köz­lönye óhajt lenni.­­ A „Könyv-Szemle“ megjelenik évenkint 20 ívnyi terjedelemben, két­ havi füzetekben, díszes kiállítás­ban. Előfizetési ára egész évre bérmentes szétküldéssel együtt 2 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek Knoll Károly úrhoz a M. Tud Akadémia könyvkiadó hivatalába czimzendők. — A „Budapesti Szemle“ 10. kötete a következő tartalommal jelent meg: Az irói s mű­vészi tulajdonjogról. Arany Lászlótól. — Úti váz­latok. Pulszky Ferencztől. — A társadalom. Grün­­wald Bélától. — Dickens Károly. — Dembinszky emlékiratairól. Demár János. — H. Lajos és udvara. Fraknói Vilmostól. — Bozsicza Szerb beszély. Po­povich Miloradtól. — Költemények Gyulai Páltól. Perzsa fordítások. — Értesítő. — Egy franczia regényírón­ő. Colot Lujza halt meg Parisban, f. hó 9-én kinek néhány műve igen elter­jedt. Szenvedélyes jelleme gyakran erőszakra is ragadta, így Karl Alfonzot meg akarta gyilkolni. Karr nyugodtan kicsa­varta kezéből a kést és ezt következő felirattal ellátva: donné par madame Louise Collet (dans le des) ejtette emlé­kül. A szenvedélyes írónő máskor meg­a czul üté unokaöc­­­csét Revoul urat, ki azzal boszulta meg magát, hogy nagy­nénje férjének a viadalműszinház foyer-jában visszaadta a kölcsönt. TÁVIRATOK, Belg­rád, márcz. 16. Tegnap este nagy mi­nisztertanács tartatott, mely csak ma hajnalban három órakor ért véget. — A hadüzenet kérdésé­ben azonban megállapodás nem jött létre. — A szö­vetség Montenegróval megköttetett a porta ellen. Bukarest, márcz. 16. A felsőház tegnap tör­tént bezárása után ma a kamara is bezáratott. Róma, márcz. 16. A kamara mai ülésében a pénzügyi expozét beterjesztvén kijelentette, hogy az 1875. évi zárszámadás takarékosság és na­gyobb adóbefolyás következtében ötven millió­val többet tüntet fel az előirányzatnál. — Az 1876. évet illetőleg a kincstári kiadások nélkül, hogy a kamarától bármely terhelő intézkedések követel­­tetnének, minden fenakadás nélkül fedezhetők lesz­nek s az 1876. év több a budgetben előre nem lát­hatott túlkiadások daczára, nevezetesen vasútépíté­sekre, 10 millió fölösleggel fog záródni. Az 1877. évi budget 1305 millió lírával felvett bevétel és 1290 millió líra kiadás mellett 15 millió líra többletet ígér, melynél az államadóssági tör­lesztések és a vasúti kiadások a budgetbe már be vannak számítva.­­ A pénzügyminiszter reméli, hogy az új keresk. szerződések nemcsak az állam­­kincstárra, de az ország közgazdasági viszonyaira nézve is előnyösek lesznek, a­miért is az érdem egye­dül magáé az olasz nemzeté s a parlamenté, mely állhatatosan e czélra fordította tevékenységét. — Végül azon meggyőződését fejezi ki a miniszter, hogy az államivá teendő vasutak kezelését a kor­mányra kell bízni. KÖZGAZDASÁG. Budapesti gabna és értéktőzsde márcz. 1­. A gyér be­hozatal miatt kevés kínálat volt, úgy hogy majdnem vala­mennyi gabnafaj ára javult, finom búza ára 20 krral, közön­ségesé­é 10—16 kr, zabé 26 krral, árpa mm-ja 25 krral drá­gáé, mint a múlt háton , rozs és tengeri ára szilárd. Búza mintegy 19.000 mm. áruitatott. Határidőre következőleg emelkedtek az árak: búza 7 kr, tengeri 2 kr, zab 4 kr. Jegyzéseink búza, tavaszra 10.42—10.10 ; zab tavaszra 9.04—­9 10; tengeri, május—júni­usra, bánáti 5.42—5.50. Tavaszra 7500 mm. búza köttetett 10.40-jával. Értéktőzsde. A hírek külföldről érkezett kedve­zőbb börze-h rek, a mai forgalomban meglehetős jó hangula­tot keltettek, és épen azon részvények,melyek az utóbbi bais­se folytán csökkenésben részesültek, ma javulva hagyták el a piac­ot. Helyi értékekben gyér forgalom mellett kevés vál­tozás történt; malmok közül Concordia részv. 181-ig emel­kedtek. , , Az e­l­ő­t­ő­z­s­d­é­n osztr. hitel részv. 186—186.30-on vásároltatták. A déli tőzsdén pedig 186.20-on szilárdak maradtak, magyar hitel részvények 159-re emelkedtek, ma­­gyar földhitel részv. 53-on, m­uniczipalis részv. 16% en taka­­r 3 hitelrészvények 20‘/4-en, pesti keresk. bank részv. Coo-on, pr.­z. központi takarékpénzt. rázz. 74%-en vásárol­tattak. Ganz-részvények 105­»1 voltak, kínálva, szőllőváltsági kötvények 73'/4en, magy. sorsjegyek 751/, —71 '/C-ot keresve. Váltók : Londonra 114.50-115 65-en Berlinre 56.30-56.40- en, birodalmi markjegyek 56.87­/s—56.90-en keltek. Időjárás: Mogorva borult idő , heves széllel s dél­után lanyha esővel; légmérséklet reggeli 7 órakor + 3.5 C A katasteri felmérések háromszögméreti há­­romszögellései, és a részletes felmérések is a folyó 1876-ik évben Bács-Bodrog, Torontól, Te­mes és Krassó megyék, és a Nagy-kikindai kerület terüle­tén fognak végrehajtatni, a­mit a hivatalos lap azon megjegyzéssel tesz közhírré, hogy a felmérési munkálatok másolatai egyátalán mindenki által megszerezhetők. Az ebbeli megrendelések kiterjed­hetnek : 1) a háromszögméreti háromszögellésnek meghatározott pontjaira; 2) az egyes községek ha­­tárleírási jegyzőkönyveire, és az azokhoz tartozó vázlatokra; 3) az eredeti térképek kőmetszeti, eset­leg kézrajzi másolataira; 4) a felmérési munkála­tok kiegészítő részét képező egyéb jegyzőköny­vekre és iratokra. Az első szám alatti három­­szögellési adatok, kizárólag csak a magyar ki­rályi h­áromszögméreti számító hivatalnál Bu­dapesten; a 2., 3., és negyedik szám alattiak viszont, a megyék csoportozata szerint, a pozsonyi, kassai, temesvári és zágrábi katasteri térképtárak­nál rendelhetők meg. — A másolatok kiszolgálta­tásáért a kincstárnak fizetendő díjak időről időre, a m. k. pénzügyminisztérium által állapíttatnak meg, jelenleg a következők vannak érvényben: 1) a há­romszögméreti hálózat helyrajzilag összefüggő pont­jának kiszolgáltatásánál fizetendő: a) egytől, húsz pontig, minden pont után négy (4) forint; b) hu­szonegy ponttól ötvenig, minden pont után két (2) frt; c) ötvenegyből felfelé, minden egyes pont után CSJ (1) frt. Ezen árakban a pontok váza, és hely­színrajzi leirásának elkészítése is benfoglaltatik. A kassa-oderbergi vasúttársaságnak f. évi márcz. 20-re kitűzött rendkívüli közgyűlése bizony­talan időre elh­alasztatott, mert az alapszabályok értelmében nem elegendő részvény tétetett le az erre kitűzött időig. A kisbirtokosok földhitelintézete bezárta szá­madásait. A leírások s a tartalékalap szaporítása után a tiszta nyeremény 28,000 frtot tesz. Az osz­talék 62/3 °/C lesz. Kivonat a „Budapesti Közlöny“ (márcz. 15 és 16-iki számaiból.) Árverések : Avas-F.-Falu (Szathmár) apr. 20. máj. 20. Lukovics Ottó birtoka 3242 frt. — Makó apr. 12. máj. 17. Bénák János telke 2000 f­t. — Buzafalva (Abauj) apr. 21. máj. 22. Timkó Mihály birtoka 1505 frt. — Karczag apr. 7. Tarjáni Imre háza és telke 2600 frt. — Szili (Soprony) apr. 5. máj. 5. Németh Gáspár birtoka 2110 frt. — Turcsánka (Kyitra) máj. 9. jan. 9. Turcsányi Alajos birtoka 2035 frt. — Pozsony apr. 19. máj. 19. Benkovics Ilona telke 9215 frt. — K. Sz.­Márton apr 3. máj. 3. A. Kovács János ingatlana 2131 frt. — A. Lendva apr. 29. máj. 30. Turner Pál háza 1853 frt. — Poprád apr. 19. máj. 23. Raab Klementin ingat­lanai 5055 frt. — Budapest apr. 19. jun. 2. Pajor László kő­bányai kertje 6174 frt. — Poprád apr. 19. máj. 23. Güttler Károly ingatlanai 5050 frt. — Nagy-Somkut márcz. 29. ápr. 28. Majer Lajos birtoka 3141 frt. — F. Elefánt (Nyitra) apr. 6. Erd­ei Pinkus telke 2672 frt. — Bene (Bereg) apr. 4. Mor­­vay Pál birtoka 3890 frt. — Gyulafalva (Marmaros) apr. 28. máj. 31. Jura György ingatlanai 5804 frt. — Baja apr. 27. 9of Nándor háza 5505 frt. — Verseg márcz. 23. Sándor Jó­zsef telke 1700 frt. — Szentes apr. 18. máj. 18. Nagy Antal ingatlanai 2590 frt. — F. Sz.­Miklós (Soprony) apr. 20. máj. 20. Vörös Sándor háza­s telke 4000 frt. — Budapest apr. 3. Reichenberg Ágost kőbányai ingatlana 21716 frt. — Peér (K. Szolnok) apr. 11. máj. 12. Veres István birtoka 1250 frt. — Nádudvar (Kalocsa) máj. 2. Fang Anna ingatlana 2020 frt. — Csebza (Módos) máj. is. jun. 19. a községi legelő 25,356 frt. — N. Várad apr. 4. Sándor Mihály háza 2988 frt. — K. Csa­­nád (Békés) apr. 3. Luczai István telke 1600 frt — Újpest apr. 24. Balogh Pálné háza 1238 frt. — P. Tarcza (K. Szol­nok) máj. 1. Majzik József birtoka 11,172 frt.— Zsadány (Heves) máj. 23. jan 27. Nemes János birtoka 260,000 frt — Borzás (Erdély) apr. 12. Izai Antal ingatlanai 4615 frt. — Füszkut (Arad) apr. 7. Viszári Döme háza­s telke 2950 frt. — II. Várad apr. 3. Farkas Albert háza 7028 frt. — Veres­mart (Szabolcs) apr. 26. máj. 26. Balog Sámuel birtoka 2811 frt. — Budapest apr. 14. Turay János ferenczváros Károly utczai háza 303,126 frt. — Alsó-Füld (B. Hunyad) apr. 22. máj. 22. b. Josinczy Lajosné hagyatéki ingatlanai 5304 frt. — P. Süly (Karczag) máj. 9. és 12. Nemes János birtoka 99,678 frt. — Kassa apr. 6. Adler Simon háza 80,000 frt. Csőd. Baumann Ferencz sz.-fehérvári kereskedő ellen, bej. máj. 24-ig; perügy. Mocsonoky József. Nemzeti szinház. Pénteken, márcz. 17-én. „A szerelem harcza.“ Dráma 5 felv. Irta gróf Zichy Géza. Népszínház. Pénteken, mácz. 17.-én Soldosné Lujza assz. mint vendég. „A ripacsos Pista dolmánya.“ Eredeti énekes népszínmű 3 felv. Irta Rákosi Jenő. Felelős szerkesztő : CsáYölszky Lajos* *

Next