Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-18 / 250. szám
érkező tisztek elszállásolásáról gondoskodni, tovább szállításukat eszközöltetni, valamint a felett őrködni, hogy a katonai fegyelem sértetlen maradjon. E kinevezésre vezetendő vissza azon téves hír, hogy Belgrád rendőrfőnökévé egy orosz neveztetett ki s a város kormányzata oroszokra bízatott. Milán fejedelem bevárja fiának keresztelőjét s 23-án a főhadiszállásra utazik. A montenegrói harcztérről azt sürgönyözték Rómába a cetinyei és skutarii olasz konzulok, hogy Dervis pasa a legutóbbi napokban többet vesztett 2500 embernél. Muklitár pasa körül van fogva. Medun vára capitulállni fog. Konstantinápolyból oct. 10-ről, tehát a hatvavi fegyverszünet helybenhagyása előtt, a következőket írják a „Pol. Corr.“-nek: Ma már bizonyosra vehetjük, hogy a porta megköti a fegyverszünetet. E lépést legkivált a szultán erélyes akaratának köszönhetjük, ki a nyugtalanító helyzetnek végét akarja vetni. A világminisztertanácsnak ezúttal meg kellett hajolni a souverain szilárd akarata előtt. Abdul-Hamid sajnosan érzi, hogy a külnehézségek miatt birodalma újjáteremtését kénye-kedve szerint nem hajthatja végre. Ég a vágytól, megmutatni Európának, hogy ígéretei nem üres szavak csupán, s hogy föladata nehézségeitől nem riad vissza. Czéljait azonban nem valósíthatja, míg a kedélyekben a mostani izgatottság uralkodik, mely a birodalom létét teszi koczkára. A portához közel álló körökből egy pár törökbarát nagykövetségbe ma az a hír szivárgott, hogy a török kormány kész elfogadni a nagyhatalmak minden eddigi követelését, egy pont kivételével, mely a török államférfiak szerint a birodalom achilles-sarkát képezi. Bulgária, Bosznia és Herczegovina külön állását, kapcsolatban e külön állást megerősítő nemzetközi actával, — mint ahogy ez a legutóbbi angol-orosz javaslatokban inditványoztatott, — a porta nem akarja s nem fogja elfogadni se önszántából, se kényszerítve. E pont körül hozások, — ez teszi folynak e pillanatban a tanácsnehézzé a helyzetet. Midhat pasa és a nagyvezér egyetértenek abban, hogy a portának javasolt nemzetközi protocollum Törökország vesztét okozná. Egyetértenek abban, hogyjj a porta csak eddig mehet engedményeiben, Angliát, mi bírhatta rá, — ne tovább ! Nem értik hogy ily követelésben egy követ fuj Oroszországgal. Arról is meg vannak győződve, hogy ha e borzasztó követelést visszautasítják, Anglia e kérdésben foglalt állását okvetlenül föl fogja adni. Oroszországról jól tudják, hogy e követelés visszautasítása esetén örömmel szakít a portával. Pár nap alatt egészen világos lesz a helyzet a porta elodázhatlan válasza folytán. Mi lesz az eredménye, könnyű belátni. Valószínűnek látszik, hogy Mehemed Rusdi pasa a porta válasza után nagyvezéri állásáról lemond. Utódjául általánosan Mithad pasát emlegetik, ki jelenleg nagyon a szultán kegyében áll. Savfet pasa helyébe Khalil Serif pasát neveznék ki. (A román hadi készületekről) írják a „Pol. Corr.“-nak octóber 12-ről: Galacz hemzseg a katonáktól. A város egészen alarmirozva van. Eddig abban reménykedtek — miután a kormány a már folyamatban levő ujonczozást felfüggesztette s az elrendelt hadgyakorlatot beállittatta — hogy a Balkán félsziget mozgalma Romániát nem fogja érinteni. A kereskedelem föllendült s a gabona-export hatalmas arányokat öltött. Most egyszerre minden megváltozott. Az ujonczozást újra megkezdték s a hadgyakorlatok el vannak rendelve. Galaczban 16,800 ember táboroz. Naponkint számos tiszt érkezik, a csapatok minden lakást elfoglalnak. A vendéglőkben hemzseg a sok katonatiszt. A város táborhoz hasonló. E nagy hadikészülődés végczélja nem tudatik, de általános a vélemény, hogy Románia minden eshetőségre elkészül. A körülmények mind erre vallanak. A hadügyminiszter például külföldi gyárakban nagy megrendeléseket tesz fegyverekre, ágyukra és hadiszerekre, ámbár az itteni fegyvergyárakban mindezekből meglehetős készlet van fölhalmozva. Marseilleből tömérdek ónt szállított ide egy franczia hajó; a szállítmányt azonnal Bukarestbe vitték. Gabonát is vásároltat a hadügyminisztérium. Két nagy szabóműhely szakadatlanul készíti a téli öltönyöket. E mellett a kormány pénztára kong az ürességtől. Valószínünek tartják, hogy a párisi kölcsön meghiúsulta után a fejedelmi kormány nemzeti kölcsönt fog kiírni. 50 millió frank fölvételéről van szó, lehet, hogy kényszer kölcsön utján. Károly fejedelmet nov. első napjaira várják ide. Szemlét fog tartni az al-dunai csapatok fölött. A nép szerfelett izgatott. Románia nagy ellenszenvet mutat a háború iránt. Romániának nincsenek„fölszabadítandó“ testvére a Dunántúl s érdekei megengedik, hogy a Balkán félszigeten folyó drámát nyugodtan nézhesse. Talán a kormány csak tüntetni akar, hogy a portát bizonyos engedményekre bírja, de az örökös deficittel küzdő Romániának nem volna szabad elé tüntetésekbe veri a pénzét. A francia kabinet magatartásáról a legutóbbi időben a „P. D.“ újabb közleményeket hoz Párisból. Ezek azt állítják, hogy föltétlenül alaptalanok a hírek, melyek szerint Decazes herczeg európai értekezlet vagy congressus ügyében kezdeményezőleg akart volna föllépni. A herczeg az orosz nagykövet előtt, midőn ez neki fölemlítette, nyíltan kimondotta, hogy nincs kedve az értekezleti tervvel előállani. Azt monda, hogy előbb a többi kabinetek nézetét akarja kitudni, s erre nézve utasította is külföldi követeit. Ausztria és Németország mindig ellenezték a conferenciát; Anglia szintén sokáig idegenkedett tőle, de az utolsó időben megváltoztatta nézetét a miről, mihelyt értesült, Decazes herczeg értesítette külköveteit. Egyebet a franczia külügyminiszter az értekezlet ügyében nem ten. Különben Francziaország nem ellenzi a tervet, valósításában kész részt venni, valamint mindenben a mi a béke érdekeit előmozdíthatja. De többet tenni az európai ügyekben kezdeményezőleg föllépni megtiltják neki belső viszonyai. Decazes herczeg ezen politikája a franczia közvéleményben is helyesléssel találkozik, s eddig sem Gambetta sem Thiers nem szólaltak fel ellene. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezések: A m. kir. igazságügyminiszter Takács Jenő nagykanizsai kir. közjegyzői helyettest Tapolczára, és Bernáth Lajos nyíregyházi kir.közjegyzői helyettest Husztra kir. közjegyzőkké, Velem József temesvári kir. törvényszéki és Szekeres János temesvári kir. járásbirósági joggyakornokokat a temesvári kir. törvényszékhez aljegyzőkké , és V. Kovács Lajos szolnoki kir. járásbirósági birnokot a mezőtúri kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — A kassai kir. pénzügyigazgatóság Kalavszky Zsigmond rendelkezés alatti VI. osztályú adóhivatali ellenőrt, továbbá Nátafalusy Béla, Jaskovics Vilmos, Schulcz József, Málik Vilmos, László Lajos és Spauszta Alajos Vl od osztályú adótiszteket Vl od osztályú adóhivatali ellenőrökké nevezte ki Ösztöndíjak. A szakvégzett állatorvosok gyakorlati kiképzése végett az álladalmi ménesekben rendszeresített ösztöndíjak Balázs József, Miszl János, Blaha Gyula, Gruber András, Benkoczy Flórián és Kiss János okleves állatorvosoknak adományoztattak. Rangadományozás: A király Bukovics Józs. nyugállományba helyezett honvéd lovas főhadnagynak a czimzetes századosi jelleget díjmentesen adományozta Lemondás: Sarkadi Nagy Károly 4-ik zászlóaljbeli tettleges állományú II. oszt. honvéd százados, és Deutsch Himér 66-ik zászlóaljbeli szabadságolt állományú honvéd hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Nevezett mint honvédköteles, a törvényszabta szolgálati idő tartamára, a 65. honvéd zászlóalj szabadságolt állományába mint közhonvéd osztatik be. Adományozás: A király a budapesti I-ső hadastyánegylet részére Rudolf koronaherczeg nevében — magán pénztárából 400 frt. segélyt adományozott. — Gróf Andrássy Gyula Budapestre fog érkezni, s ugyanakkor a király is bejön Budára. — Gr. Mikó Imre felett az nagygyűlésén Horváth Boldizsár fog akadémia emlékbeszédet tartani. Mikó a „N. H.“ szerint nagy tisztelője volt Horváth ékesszólásának s maga kívánta, hogy egykor ez mondjon felette emlékbeszédet. — Deák Ferencz születésnapjának alkalmából „#ma tette le az elhunyt koporsójára Zichy Antal, mint Zichy Mihály megbízottja, a párisi magyar egylet már korábban küldött bronz koszorúját. — Az ajtóra tűzve a kinnlevők egy ibolyából és fehér rózsabimbókból összeállított gyönyörű koszorút találtak, melyet nyilván gyöngéd női kéz helyezett oda e napon. — A szepesi püspökség 100 éves fenállásának ünnepét fogják ülni jövő hó 11-én. A szepesi egyházmegye 1776 ban lett önálló püspöki megye, minthogy addig az esztergomi egyházmegyéhez tartozó társaskáptalan volt. A„Diurium Carolinum“-ról Nyáry Albert báró a jövő hó elején tartja felolvasásait a m. t. akadémiában. A nevezetes könyv József főleg könyvtárának tulajdona. A naplókat III. Károly császár nevelője Lovina Ignácz irta s az egy ivre terjedt csupán. A naplóhoz III. Károly császár nehány gyermekkori levele is van csatolva. Érdekesek a napló dialógjai, melyeket a főherczeg apjával és testvérével I. Józseffel tartott, melyek e naplóban csaknem szórul szóra vannak följegyezve. — Névváltoztatás: Odrabinyák Antal budapesti lakos vezetéknevének „Odrai“-ra, és Till Mihály magyar királyi igazságügyminis ten számtiszt vezetéknevének „Tölgyesi“-re kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Koller Károly tanár és fényképész kívánatra Gödöllőre ment a kis Valeria főherczegnőt lefényképezni. — A kormány Sarkady Károly orvos hazánk fiának, ki jelenleg Brazíliában tartózkodik, azon ritka szép természetrajzi és ethnographiai gyűjteményéért, melyet a magyar n. múzeumnak küldött ajándékul, a külügyminisztérium utján köszönetét nyilvánította. — Tegnap ismét egy szállítmány orosz érkezett a fővárosba 8 nővel és 24 fiatal emberrel. Ezek közül az egyik altiszt volt. Eddigelé körülbelül 1500 orosz vonult át Budapesten. A legújabb transport is a vörös kereszt jelvényét viselte. — Unitárius istentisztelet. Perencz József újonnan választott unitárius püspök Budapesten lévén, az itteni fiók-egyházközség sére, jövő vasárnap (octóber 22-én) d. e. 10 felkérőórakor minnél kegyvesztésbe juttatni ? Szüksége nem volt rám többé, miután a gépet felállítom, az eladási ügy pedig különben is félbeszakadt? Nagyon lehetséges, valószínű. De talán nekem sem volt szükségem rá, és istenhozzádot mondhatok neki, mielőtt ő kiadja az utat. Távozása, — mely nagyon hasonló volt ahoz, mintha előlem menekülne, — a legalkalmasabb pillanatban történt arra nézve, hogy a herczeg előnyös ajánlatát elfogadjam! Mit nyertem eddig czéljaimra nézve a tanácsostól? ígéretet és szép szót eleget, de egyebet nem. És valószínűleg csak is ennél maradt volna, főleg ha Zehrendorfot el nem adja, s adott szava alól a fővárosban levő gyárra nézve föl lesz oldva. Talán akkor sem váltotta volna be, ha az eladás létrejö. A kereskedelmi tanácsos előtt kevés dolog volt szent, okom volt hinni, hogy e kevés közé tartozott adott szava, így a többi között megígérte, hogy a fürészmalom felügyelőjét, — kinek már régebben felmondott, — nem bocsátja el. És mégis, midőn ma a malom előtt elhaladtam, a munka szünetelt, és kérdésemre egy szolga azt mondá, hogy tegnap este felé mig én Bolsovban voltam, a tanácsos itt volt, s a felügyelővel összeszólalkozott és azt rögtön elküldte. nyilvános istentiszteletet tart az ág. hitv. egyházközség főgymnasiumának nagytermében. — Néhai Almay Józsefnek a budapesti „József-fiárvaház“-nál egy árva ellátására 2100 frt hagyományi tőkére vonatkozó alapítványi okirat a belügyminiszter által a jóváhagyási záradékkal elláttatott. Az őszi lóverseny második napja ma folyt le, ép oly óriási közönség előtt, mint az első napon. Az udvar ma is megjelent, 5 udvari kocsival, 8 jelen volt a király s királynén kívül Lajos bajor herczeg is. A király gyakran elhagyta páholyát, s a trainen élénken beszélgetett a jelen volt notabilitásokkal, mint Wenckheim miniszterrel, Edelsheim tábornagygyal s gróf Keglevics Istvánnal. Nevezés történt elég, de a futásban alig egy harmadrésze vett részt. Az első futtatásnál futott öt ló, elsőnek érkezett ifj. gróf Almásy Kálmán Strabantzer nevű mén lova, mig br. Orczy Elek La Marjolainjejó második volt. A kanczadijra hárman versenyeztek, u. m. gróf Sztáray János Miczije, id. gr. Henckel Hugo Konotoppaja, s ifj. gr. Eszterházy Miksának egy sárga kanczája. Az indulásnál Miczi vezetett s a versenytér feléig megmaradt elsőnek, de itt már Konotoppa eléje ért, s mindvégig első maradt. Az Import díjra 10 nevezés közül három ló jutott. Czetwertynski herczeg által nevezett Blaskovics-féle Hírnök, gróf Zichy Liva First Trial-ja s Captain Blue Lyonneja. Elsőnek indult Hírnök, utána Lyonne, utolsó First Trial, s ily rendben értek egész a pálya feléig, a Hírnök előnyben lévén mindig négy-öt lóhosszal; itt lehetett észre venni a lángi ló kitartását, mely lassankint rövidítő a távolságot, s a távolság három negyed részénél elhagyta Lyonne-t, de még mindig nem szorított, s a Hírnök vagy négy lóhosszal előtte járt. A végső pontnál First Trial mindig előbbre nyomult, de ekkor már későn volt, s a Hírnök alig egy lófejjel előbb beért. A 4-ik, az akadályverseny volt a legérdekesebb. Négy ló futott: gróf Henckel Hugo Libelleje, ifj. gróf Károlyi István Cigarreja, s ifjabb gróf Eszterházy Miklós Reptilés Insolventja. A két Eszterházy ló vezetett, utána Libelle, végül Cigarre. Az első kör felénél Cigarre villámgyorsan hagyta el mind három versenytársát, s alig 400 méter távolságon óriási előnyt vívott ki magának, de ekkor a deszka akadálynál nem akart ugrani s bármint akarta is lovagja még egyszer versenyre vezetni, háromszoros próba után sem sikerült emez akadályt átugratni. A megmaradt három ló derekasan megmérkőzött s a második körülfutásban megtartották eme rendet: Insolvent, Reptil, Libelle. Minden akadálynál egy lóhosszal elkerülve Libelle, Reptilt, s csaknem elérve Insolventst; az akadály után azonban újra felállott a régi sorrend. A tour végén azonban Libelle-nek jó előnye volt, de később Insolvent ismét elkerülte, midőn Reptil maradozni kezdett. Most Insolvent és Libelle közt folyt a verseny, s az utóbbi már az utolsó akadály előtt elhagyta versenytársát s az akadály átugrásánál pláne vagy másfél lóhossz előnye volt; ekkor Libelle győzelme biztosnak látszott, de a még hátralevő kis távolságon Insolvent oly óriási erőt fejtett ki, hogy egy lófejjel előbb érkezett be. Az eladó versenyen három ló közül Frohner kanczája érkezett elsőnek. — Ajándék a múzeum részére Törökországból. Szilágyi György egy szép példány masto- és mamuth fogat küldött a m. n. múzeumnak, mely a szebb példányok közé tartozik s az egyik a meridionalis ritka fajok maradványa. — A váczi-utczai orgyilkosság oly izgatottságot keltett a fővárosban, hogy az utczán és egyéb nyilvános helyeken itt-ott még ma is élénk beszédtárgyat képezett. Mint kiderült, a merénylő neve nem Schweizer, mint ő vallja, hanem Schwetz. Mint már tegnap kitűnt, mesterségére nézve katcsináló, 30 éves, katona volt, az utászkarban szolgált. Huzamosabb idő óta minden kereset nélkül van és a legszorultabb viszonyok közt élt. Felesége el van zárva, és azon állítás való, hogy aratása zártörés folytán történt. Egy leánya nő elzáis van, kinek holléte nem tudatik. Délután Ullmann vizsgálóbíró megkezdte a gyilkos vallatását, ki kezdetben azt állítá, hogy véletlenül lőtte meg Pintért, később azonban bevalla, hogy azon szándékkal ment a váczi-utczába, hogy az első katonatisztet, akivel találkozik, lelője. A gyilkos reggel 7 órakor a váczi-utczai korona-kávéházban volt, ott reggelizett, két órán át ült ott, hírlapokat olvasva és azután ment a váczi utczába a gyilkosságot elkövetni. A pisztolyokat tegnap vette és vigutczai lakásán próbalövéseket tett, meggyőződést szerzendő, hogy azokkal czélba lőhet-e. — Pintér hadnagy az egyetemi kórodában fekszik. Pancsován, nem Pécsben van helyőrségben és csak néhány napra jött fővárosba meglátogatni nem atyját, mint tegnap iatuk, hanem testvérét, ki a budai királyi palotában van alkalmazva. Pintér 23 éves. Sebe, mint kitűnt, nem feltétlenül halálos és igy remény van, hogy megmentik. Egy seb a gerinczen van, a másik a gerincz mellett, azonkívül bal karja össze van zsolva ; a kutasz a mélységbe két hüvelyknyire hozhatott be. — A beteg egyelőre csak tejjel táplálkozik; este felé már annyira felocsúdott, hogy hírlapokat sőbb a legfőbb földi boldogságot abban találtam volna fel, ha egy herczeg kegyét bírhatom, de nem tagadhatom, hogy a nevelésnél fogva, melyben megszoktuk a földi hatalmasságot tisztelni, — nagyban elősegítik, miszerint a herczeg modorát kedvező világításban láttam. Megtalálni véltem a kulcsot a herczeg előző modorához, — mely tegnap még talányszerű volt előttem, és nagyra becsültem gyöngédségét, melylyel, — mielőtt tulajdonképi czélját közlötte volna vélem, — a köztünk létezett botránykövet elháritá! és ama kényes találkozást kilencz év előtt a zerendorfi erdőben szóval sem emlité; de nem feledi eránta tanúsított kíméletes eljárásomat, s most saját módja szerint igyekezett tartozását leróni irányomban. Mondhatom, igen nemes és lovagias volt modora. Beszédét második találkozásunkra, Paula műtermében, s némileg felvilágosítni igyekezett akkori modora fölött, és mintegy mentegetőzni látszott amiatt, hogy még aznap kísérletet tett, pénzzel kiegyenlíteni, mit most elhamarkodottnak, és helytelennek vélt. Nagylelkű ajánlata most mindent kiegyenlített, kért és elolvasta az esti lapokban a váczi-utczai merénylet elbeszélését. Pintért ma igen sokan látogatták meg, több orsz. képviselő is, kik neki ismerősei, továbbá Schwertführer tábornok, ki a megsebesült hadnagyot a katonai kórházba akarta átszállíttatni, de ez a beteg állapotára való tekintetből, nem volt megvalósítható. Dr. Kovács a szerencsétlent a leggondosabb orvosi ápolásban részesíti és reméli, hogy meg is menti őt. — Medvevadászat. Borszék vidékéről írják a „S.“-nak ez érdekes tudósítást: Emberi emlékezet óta, annyi ragadozó állat nem volt vidékünkbön, mint az idén. Mindenfelé panaszkodnak a medvék és farkasok garázdálkodása miatt, de statisztikájukból vajmi keveset törülhettünk ki a fegyveradó-törvény miatt. — Van olyan község környékünkben, hol a szó szoros értelmében megtizedelték a nyájak. Holló községben, mely Borszéktől egy órányira fekszik, már eddig 30 darab marha esett a ragadozó vadak áldozatául. Hogy mennyi a vad, elég bizonyságot szolgáltatott a múlt hóban tartott hajtóvadászat, melyen tíz puskás előtt hét farkas esett el. Medve nem jött hajtásba. Tizenöt farkas lövés nélkül menekült. Közelebbről egy vén medve miatt tragikus esemény történt. Egy bátor székely földmives, ki a vidék egyik legjelesebb medvevadásza volt, mióta a fegyveradó-törvény életbe lépett, túladott mintáján, melyet ősi szokás szerint „félig töltve“ lőpor, ólom és patkódarabokkal, számtalanszor jó eredménnyel sütögetett „a toportyánférgekre,“ helyette azonban hatalmas kaptányt vetett vállára, karjára pedig hosszú nyelű baltát s mikor a maczkót kaptányra csalta, elbánt a marhapusztitóval érdeme szerént. Hire jutott, hogy a havas legnagyobb medvéje látogat Holló felé és már tiznél több marhát elvitt. — Nem sok idő telt belé, mig ez a medve is kaptányon akadt. A bátor medvevadász 16 éves fiával ment a helyszínére, hogy a foglyot megszabadítsa földi kínaitól. Midőn öt lépés távolságra volt attól, elszakítja a kaptány lánczát, két lábra áll és a vadászt, mielőtt baltáját használhatta volna, földre teríti. De nem veszti el a székely lélekjelenlétét, halottnak tettetve magát, mozdulatlan fekszik a földön, mire a medve azonnal félbehagyta vérengző munkáját. Ezt látva az ifjú, ki már előbb megfutamodva csak távoli szemlélője volt ez eseményeknek, atyját valóságos halottnak hitte és jajveszékelni kezdett. Erre, a földön fekvő vadász, a ki azt hitte, hogy a már el is távozott, intett fiának, hogy életben medve van; a medve ezt észrevette, azonnal a székelyre rohant és egy pillanat alatt szertetépte. A medvét még azon a napon kézrekeritette a község. Nagyságra nézve oly ritka példány, mint csak évtizedek alatt kerül elő. Steiner Lipót ügynök, Fekete Bernát könyv- és műkereskedő üzletében azzal volt megbízva, hogy a minta-mappákat házalás útján elárusítsa. Steiner legutóbb egy 70 forint értékű ily minta-mappát kapott, melyet ő azonban a helyett, hogy elárusítani igyekezett volna, elzálogositott s a pénzt elverte. Elfogatott s a királyi törvényszék elé állíttatott. — Ma reggel 3 órakor Pintér János kókai lakos a gránátos-utczában lakó Basch aranyműves által feltartóztatott, mivel neki egy gyönyörű kettős arany fedelű s kívül zománczozott 50—60 frt értékű női órát eladás végett ajánlott. Pintér János az óra hol szerzése iránt a rendőrségnél kérdőre vonatván, azt adta elő, hogy ő a múlt pesti vásárkor a fővárosba utazása alkalmával Czinkota közelében, Tárcsán az országúton találta. Ezen állítása azonban hitelre nem talált, s egyelőre letartóztatott. Rövid hírek. Schlekman Frigyes keresztúri lakos orozva agyonütötte Mihály testvérét, kivel régen rosz viszonyban élt. Az agyonvertét neje s három árvája siratja. — A Dunába esett tegnap egy budai lakos 7 éves fia, de egy hajógyári munkás által idején kihúzatott. — Kitett csecsemőt találtak múlt éjjel a Mária-utczában. — Mészöly Géza enyingi járásbíró sajtó utján nyilatkozik, hogy a siófoki postarablás ügyének vizsgálatában semmi késedelem se történt, mint hirlett. — Párisban múlt héten roppant zivatar volt, mely alatt egyik ló, zavarában, egy ház kapuja alá, onnan a széles lépcsőn kocsival együtt az emeletre kült. — A váczi siket-némák intézetében menekült éjjel tűz ütött ki, mely egy melléképületet elhamvasztott. — Budán tegnap egy cserepeslegényt 5 késszúrással halálosan megsebzetté a cserepeslegény kedvesének egy széptevője. — Máramaros-Szigeten Kábán Pinkász házát kirabolták. — Buttyin és Boros Sebes környékén Cserese rablóbandája garázdálkodik. — Sinay Menyhért volt hajdúböszörményi gyógyszerész, ki már egyszer volt a tébolyultak házában, ismét oly rohamokban szenved, hogy hatóságilag be kellett szállítani. — A n.rábéi jegyző rendeletben kiadta a falu népének, hogy előtte az utczán „muszáj“ köszönni. — Vereskövön egy róka a megrémült háziak szeme láttára orzott el a konyháról egy sült ludat. — A sziripi elöljáróság bizonyítványt állított ki bizonyos nőről, hogy az boszorkány. —■ Balázs Kálmán debreczeni zenetársulata elment Amerikába. — Miskolczon elhalt egy asszony, a kinek 294 keresztgyermeke volt. Irodalom: — ,,L’ Ungheria ed il Lloyd austroungarico“ (Magyarország és az osztrák-magyar Lloyd) czim alatt Fiuméban egy kis füzet jelent meg. Irta „D. r. G. A. B.“ — Kivesszük belőle a következő, szerfelett tanulságos sorokat: A szerző mindenekelőtt megemlítvén e vállalat létrejöttének körülményeit, megjegyzi, hogy Magyarország akkoriban önmagára lévén szorítva, szemét nem igen járathatta az ország határain túl. 1867-ben rendelkezhetett volna ugyan az ország e szabadalmazott vállalat ügyében is, „azonban — mondja szórólszóra a szerző — Magyarország oly egyezményeket és szerződéseket kötött a monarchia másik felével, (ugyanazonosítván azzal saját fő életérdekeit), melyeknek következtében az államadósságok tetemes részét vállalta magára; nem állított fel vámsorompókat ; a minthogy elmulasztotta nyeire nézve a legszükségesebb terményintézkedéseket megtenni. Az osztrák iparczikkeket szabadon engedte berontani az országba, melyek aztán súlyos adókként nehezedtek a nemzetre és pedig főleg a csehek és morvák nagy előnyére, akik viszonzásul mi előnyt stmn voltak képesek nyújtani Magyarországnak. Végül pedig, nem fogván fel egy önálló hazai tengerészeti gőzhajózási társulat fontosságát, alávetette magát még azon tehernek is, hogy egy harmadrész vagyis 600,000 frt erejéig egy oly társulatot (a Lloydot) segélyezzen, melyet idegennek a az ország érdekei iránt ellenségesnek mondhatni; nyervén ennek fejében azon üres elégtételt, hogy az illető társaság az „osztrák“ elnevezés mellé a „magyar“ elnevezést is oda illesztő. Hogy ez nem tréfabeszéd, eléggé tatja a fiumei kereskedelmi és iparkamarának maaz 1872 74-ki évi működéséről szóló jelentésében foglalt, és a kereskedelmi minisztériumhoz intézett és e tárgyra vonatkozó nyilatkozata. Az 1871. november 18-án kötött szerződés szerint Ausztria 1.100,000 forinttal, Magyarország pedig 600,000 forinttal vagyis 33 százaléknál többel járul a trieszti osztrák Llyod segélyezéséhez; miből észszerűleg azon következtetést kellene vonni, hogy a Magyarország vagyis tengerpartjának javára teendő hajózati szolgálat az összszolgálat egyharmad részét teszi. Ez azonban, fájdalom, nem áll. Az osztrák termények s a trieszti kereskedelem szolgálatára áll ugyanis majdnem kizárólag a nevezett társulatnak minden külföldi s majdnem minden belföldi vonala; miglen a magyar-horvát kikötőknek meg kell elégedniök a társulat legroszabb hajóival s egypár igen problematikus vonallal. Triest például vonalakkal rendelkezik, melyek egybefoglalva évenként 782,846 teng. mértföldet tesznek ki, s melyekről tiszta lelkiismerettel mondhatni, hogy azok az osztrák szolgálatra állanak. Fiuméra nézve oly sileg megállapítva, melyek vonalak lettek szerződőévenként 41,392 mértföldet tesznek ki. Később a magyar országgyűlés határozata folytán a Llyod társulattal való szerződés módosíttatván, most állnak a mértföldek a két államfélre nézve a következő arányban: Ausztriára esik 782,866 vagyis 94,31 o/0 t. m., Magyarországra pedig csak 47,112. t. m. vagyis 5.e„ t. m.; mig utóbbi, mint már említve lett, több mint 33 ° C-kal járul a társulat segélyezéséhez. Tekintetbe véve már most folytatja szerző az ügy fontosságát, azon kötelesség áll elénk, hogy lelkes felszólalást intézzünk az országhoz a végből, hogy az 1877-ks év ne lepje meg az országgyűlést, mielőtt ez az illető törvényeket meg nem érlelte, és a halasztás újra káros és orvosolhatatlan következményeket ne hagyjon maga után. Absolute tehát, hogy ezen életkérdés a kellő világításba helyeztessék, és megvitattassék, valamint, hogy eleje vétessék minden igaztalan eljárásnak, titkos protectiónak, hallgatag szerződésnek, melyek eshetőleg ügyünknek prejudikálhatnának. Szolgáljon erre nézve Útmutatónkul a történelem s a tapasztalat! Ausztria 1848 előtt, habár tetemes adókat szedett fel, mégis annyira eladósodott, hogy az embert önkénytelenül az 1811-ik évre emlékeztette; míg Magyarország minden kötelezettség és minden nagyobb pénzbeli megterheltetés nélkül irigylésre méltó anyagi jólétnek örvendett, s e mellett értelmi fejlődése is szép haladásnak indult. Jelenleg azonban Magyarország is szomorú pénzügyi helyzetben sínylődik, és a helyzeti, hogy saját bevételi forrásait szaporítaná, ezeket mindinkább apasztja. És ha igaz is, hogy az elmúlt viszonyok nem alkalmazhatók többé a jelen helyzetre,és ezek visszatérte nem is volna óhajtandó, —’mégis óvakodni és éberséggel kell eljárni, hogy parlagon heverő fényes intézményeket ne alkossunk; és hogy egyik végletből a másikba ne sodortassunk, melyek tisztán láthatólag fenyegetnek, és melyekből nehéz volna kibontakozni.“ TÁ.X3CZLA.. Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. XVI. Rész. (Folytatás.) Nem voltam oly hangulatban, hogy e jó ember fecsegését végig hallgassam, hanem a tanácsos után tudakozódtam. — Az öreg igazságügyi tanácsossal valami tárgyalásra a városba kocsizott, és este előtt nem tér vissza. Ezen hír némileg meglepett. A tanácsos tegnap mit sem szólt e tárgyalásról, mely egész napját igénybe veszi, ellenkezőleg épen ő kívánta, hogy ma délelőtt értekezzünk a fontos ügyekről. Az öreg herczeg valószínűleg bekövetkező halála Zehrendorf eladását elodázta, és kétessé tette. Mit törődik a herczeg, ha örökségét átveendi, ezen birtok megszerzésével; egygyel több uradalom, vagy kevesebb, mit bánja. — „Az öreg herczeg sem törődik e birtok megszerzésével; csakis az a czélja, hogy a fiatal herczeg érdeklődjék valami iránt, s e birtok megszerzése elfoglalja, és ezzel szerezzen érdemeket atyja. Ezt jól tudja a fiatal herczeg, s ha nem egészen ízlik is a csalétek, elnyeli a hasznáért, erről meg vagyok győződve“. — így okoskodott a kereskedelmi tanácsos, de ahogy most az ügyek álltak, roszul számított. Tegnapi közleményeim szembetűnőleg megdöbbentek. Különös, hogy épen ma kellett a városba kocsizni. Vagy egyszerűen előlem kitérni volt szándéka, miután oly fényesen sikerült, engem Her Ez csak egyes eset volt, és épen a legújabb. Hasonló szószegéseken már többször rajta értem. Ez ember épen nem látszott annak, ki a humanismus vallására volna téríthető ! És a herczeg ? Minél részletesben átgondoltam tegnapi beszélgetésünket, minél élénkebben magam elé képzelem a herczeget, annál több becsülendő jellemvonást fedeztem fel benne, és kezdtem hinni, hogy ezen férfiúval szövetkezni érdemes. Lehetetlen, hogy jó benyomással ne volna reánk, ha valaki oly szívélyes modorral közelít meg bennünket, főleg ha e valaki főrangú, befolyásos egyén. Nem mondhatom, hogy akkor, vagy kévalóban nagylelkű és jelentékeny ajánlat volt ez, főleg, ha a nyílt és loyális modort tekintem. Minden mellékutakat mellőzve, tette ajánlatát; be kelle ismernem, hogy a herczeg nagy, és szép hatáskört ajánlott számomra, s néki módjában is volt, ajánlatát érvényesitni. Feltéve, hogy a kereskedelmi tanácsos valóban oly ember volt, minőnek látszani akart, — bár kételyeim erre nézve nem oszlottak, sőt inkább növekedtek, de feltéve, hogy ő valóban gazdag, befolyásos egyén, mily jelentőségű volt e gazdagság és befolyás Prora-Wiek herczeg hatalmához arányitva. Már az iskola padján ülve tudtam, miként mindenki X-ben, tudta, hogy a szigeten magán százhúsz birtoka van a herczegnek, ezen kívül Prora város, hol most a legnagyobb felindulás uralkodott az öreg herczeg megbetegedése végett. A városnak, — minden háza, apró, nagy, valamennyi herczegi talajon épült, pedig nagy kiterjedésű volt. A wieki vadászkastélyhoz tartozó erdőség mértföldekre terjedt, továbbá X. közelében a Bajov grófság, s a fővárosban a pompás palota, mely mellett mindig különös érzelmekkel haladtam el; a nagy uradalom Sleziában nevezetes vashámorokkal, mely pár millió értéket képvisel. Mi volt ezen valódi Crezushoz képest az x-i Crösus ? — Az utóbbinak összes vagyona nem ért fel, az elsőnek két évi jövedelmével! Igaz, másként képzelem életpályámat. Előszeretetem a mathematikai tudományok iránt, haladásom a gép készítés terén, reményeim, hogy egykor a vasúti ipar emelésére nagy befolyásom leend és Snellius orvossal oly gyakran megbeszélt tervem a munkások jóléte érdekében, mind erről le kelle mondanom, mi nem volt örvendetes. De fel kellett-e adnom e terveket? Nem volt tulajdonkép ugyanegy, ha itt, vagy ott az, vagy ama modorban működöm, ha csak feledhetlen mesterem és barátom szellemében működjem. Valóban ezen értelemben elfogadhatom a herczeg ajánlatát, tudom Paula nem lenne velem elégedetlen, mert ő úgy érzett és gondolkozott, mint kitűnő atyja. Mindig szépre, jóra irányult eszméje. Éreztem, nem válik nehezemre meggyőzni őt, hogy az uj hatáskörben elég alkalmam leend bebizonyítani, hogy méltó vagyok reá. Aztán, — bár mindig titkoltam magam előtt, most fájó húrt érintett, — de ma éjjel egészen világosan merült lelkem elé, miként ő csak azért hagyott távozni, hogy nagyobb hatáskört nyerjek, azért küldött el magától, mert szánalmat érzett irántam, mert mély és tiszteletteljes szerelmem az ő szívében visszhangra nem talált. Nem akart ő elfogadni olyat, mit nem viszonozhatott, hanem viszonszerelem után sóvárgó szivem elé bájos leánykát varázsolt, önbizott, kevély, mulatni vágyó hölgy alakjában ki oly játékot űzött vélem, mint Színház, művészet. Nemzeti színház. Ma volt Neszveda k. a. második vendégjátéka. Amáliát éneklő „Az alárezos bál“-ban. A nehéz feladat, melyet Verdi , a tigrisek, leopárdok és egyéb állatokkal szokott, melyek diadal szekerét vonják és melyekkel már régebben játékot űz. Mit értett az ő tiszta lelke az ily veszélyes játékhoz? Mit értett ő azon művészethez, hogyan kell egyik kézzel simogatni a másikkal ostort forgatni, és hogyan lehet kedvenczünk szabad ugrándozásain gyönyörködni és a jövő pillanatban szűk ketreczbe zárni. Mit értett őhhez ? És ha értene hozzá, nem ő volna első ki visszahívna, mondva „áldozd fel magad, sőt kell, hogy feláldozd, de ne alázd le magad, és bár mi volt tervem véled, s bár miután törekedtél magad is, most vége, egészen vége ! így háborgott folyvást megtompult agyamban és túltelt keblemben a gondolatvihar, mig a nap fényes pályáját futá, s a szürke gőzkörrel környezett felhők mögött eltűnt, melyek már napkeltekor mutatkoztak a láthatáron. Ösztönszerüleg többször felpillanték az égre, s kínzó eszméimtől űzetve a mezőn barangoltam s irányt és az idő fonalát elvesztve, s alkonykor a Trantoviczra vezető uton valék magam sem tudva miként. Ugyanazon uton, melyen tegnap Bolsovba kocsiztam, és melyen ma a társaságnak vissza kellett jönni. Nem tudtam miért tértem ez útra, bizonyosan nem azért, hogy Janit meglátogassam, ki szintén a társasággal volt. Ennek daczára mindig tovább haladtam, mig nem ama hiányos sövényhez jutottam, mely Jani törpe gyümölcsfáiról nevezetes kertjét, elhanyagolt pázsitjaival és roszul munkált burgonya és káposzta földjeivel, elválasztá az országuttól. A sövényen átpillantva e mélabús talajon egy hatalmas alakot véltem megpillantani, ki nem lehetett senki más, mint a jó Jani maga. A sövényen áttörtettem mi nem volt nagy fáradság, egyenesen az alaknak tartottam. Valóban Jani volt. — Azt hittem ön is a társasággal ment. —» mondám. ai