Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)
1877-06-30 / 159. szám
XI évfolyam. Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házkor hordva. Egy évre.....................................S ®.— Félévre..........................................10.— Negyedévre................................. Egy hóra ......... 1,80 szám 6 frajczár. Eirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hird . > 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár. 159. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szombat, 1877. junius 30. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal : Budapest, IV. himzo-utcea 1. sz. hová m előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési felhívás! A második félév közeledvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetési megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Jelenleg a legnagyobb érdekeltséget az orosztörök háború képezvén, mi megtettünk minden Hiegkivántató intézkedést arra, hogy saját harcztéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors, hiteles és kimerítő tudósításokat adhassunk. Erről teljes meggyőződést szerezhetett magának az olvasó, úgy eddigi működésünkből, valamint újabbi intézkedésünkből, mit lapunk egyik múlt számában közöltünk olvasóinkkal. Tárczánk Degré Alajos egy igen sikerült regényét hozza. A kiválón érdekes regény a jelen korban játszik s mesterileg ecseteli annak bűneit, erényeit egyaránt. Új előfizetőink, kik ezután lépnek előfizetőink sorába, egyszerre, ingyen és bérmentesen megkapják lapunk azon számait, melyekben a regény közölve lesz, s így a regényt minden megszakítás nélkül leírhatják. Degré regénye után, melynek közlése körülbelül két hó alatt be lesz fejezve, ismét Pétary Károlytól, a roppant tetszéssel fogadott „Utolsó ßebek“ jeles szerzőjétől fogunk újabb regényt közleni. Amellett a regényekkel egyidejűleg hozunk több érdekes ismertető tárczaczikkeket. Ezek között megemlítjük „Oroszország ismertetését“ Simonyi Ernőtől. Dr. Moskovits Leo kelet Indiában tartózkodó hazánkfia érdekes leveleit — és a Corvinák ismertetését szintén Simonyi Ernő kitűnő tollából. Harcztéri tudósításaink s a tárcza mellett egy pillanatra sem fogunk megfelejtkezni a közgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeiről. Ebbéli rovatainkra nagy súlyt fektetünk s legfőbb törekvésünk leendő rovatok gondos és pontos összeállítása. Előfizetőinknek a jövő hét folytán fogjuk szétküldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harcztérének teljesen sikerült térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Előfizetési feltételek: Három hóra (juh—szept.) — 5 frt — kr. Hat hóra (juh—decz.) — 10 frt — kr. Egy hóra — 1 frt 80 kr. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. U8fp* Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala, Budapest, június 29. Nagyfontosságú táviratokat vettünk a nap folytán Konstantinápolyból és Ruscsukból. A táviratok mondhatni kiegészítik egymást, s egybehangzó híreik egész mivoltukban tüntetik fel ama üzelmeket, amelyeket a pánszláv szellemű granicsár főtisztek a monarchia nevében megengednek maguknak. Különösen nevezetes világot vetnek Rodich dalmatiai működésére a ruscsuki táviratok, amelyeknek hitele szemünkben felül áll minden kétségen, olyat közvetítésével érkeztek hozzánk. Ezek szerint Rodiehnak összeköttetései olyanok, amelyekért azonnal felfüggeszteni, s mint katonát hadi törvényszék elé kellene állítani, föltéve, hogy Bécsiből a katonai reactiótól oly szellemű utasításokat nem vett, amelyek szabad kezet engednek neki orosz irányban. Ha ez utóbbi eset áll, akkor napnál világosabb, hogy az Albrecht főherczeg vezérlete alatt működő reactio az oroszországi utazások kifolyása gyanánt tekinthető és alkalmasint oly titkos paktumokban fekszenek gyökerei, amelyek következtében a monarchia és dynastia veszélyeztetésével teljesen orosz kézre dolgozik, orosz részről nyeri informatióit, orosz hatalomtól utasításait. Hogy hova fejlődhetnek ily elemek hazaellenes és áruló törekvései mellett a monarchia külügyi viszonyai és minő irányba tereltetik hadserege, arról felesleges hosszasan beszélni. Elég legyen megemlítenünk, hogy rendelkezésünk alatt áll egy különben nagyon jó forrásból származó tudósítás, amelyet most még nem bocsáthatunk a nyilvánosság elé, bármennyire meg vagyunk is győződve értesültségének alaposságáról. De nem bocsáthatunk főkép azért sem, mert távolról, úgy látszik, máskép fogják fel a külügyi politikát, s azon hiszemben vannak, hogy a déli határokra rendelt pánszláv tisztek oroszbarát agitatiót űző s Törökország irányában gyakorta ellenséges tényeiről az udvar és külügyminisztérium vagy nincsenek jól értesülve, vagy ha varrnak, nem tulajdonítanak üzelmeiknek akkora fontosságot, amint megérdemelné. E ferde felfogyásból származik, hogy az illető tudósítás, hivatkozva megdöbbentő adatokra, amelyek más körülmények között a pártütés és katonai árulás bélyegét sütnék becsületes és hazafias irány mellett a pánszláv tisztekre, arról értesít, hogy az üzelmek fejlettsége mellett „ a monarchia el lehet készülve, hogy Szerbia háborúba menetelével egyidejűleg Dalmatia, fellázad és az ottani osztrák hadsereg pánszláv része csatlakozni fog a mozgalomhoz, hogy Ausztriát visszatartsa. Mondanunk sem kell, hogy e felfogást nem osztjuk. Rodich úrék egy húron pendülnek az udvari reactióval, amely 48-diki tapasztalatok szerint hatalmasabb mindennél. Ily egy lukon pendülés mellett tehetnek bátran, amit akarnak, úgyis csak a döntő körökből kiinduló terveket mozdítják elő. Ha a józanabb gondolkozás észre is veszi, hogy a tiszteknek ez iránya és cselekvése magasabb orosz befolyás következménye is lehet, világosabban szólva, ha látjuk is mi, hogy e tisztek egy része a panszlávismus lekötelezettje — és az udvarnál, meg a hadseregnél Ausztria-Magyarország romlására, tehát a panslávismus diadalára, mint végczélra működik, mit ér, ha a bécsi vakság nem hogy akadályozólag lépne közbe, hanem még előmozdítja törekvéseit. Oly igaz ez, amely bizonyos, hogy a legkézzelfoghatóbb üzelmek daczára az emberek erősen ülnek a nyeregben, intézik a külügyi politikát, előkészítik az orosz-barát aciót, élén állnak a mozgósított hadtesteknek, őrzik a határszélen a montenegróiakat és bosnyákokat a tökéletes megveretés ellen. További félreértések kikerülése végett, minőkre máris okot szolgáltatott — írják nekünk Konstantinápolyból — legyenek szívesek becses lapjukban tudomásul venni „a török-magyar csapat“ alakítására vonatkozólag a következőket: E lapokban Csutak bey „a török-magyar csapat főparancsnoka“ aláírásával egy kiáltvány jelent meg. — A kiáltványnak sem szövege sem hangja iránt itt nincs legkisebb kifogás sem, sőt örvendetes sensatiót keltett, hanem van igenis az azóta támadt kellemetlenségek miatt, a csapat czime, és Csutak bey katonai állásának jellege miatt. Csutak nem kapott „török-magyar csapat“, hanem csak általánosságban „idegenek légiója“ alakítására felhatalmazást; katonai rangja pedig, az itteni szokás szerint az alakítandó csapat nagyságához volt feltételkép kötve. Az e tárgyban kibocsátott ferman szabványai szerint, a ki 600 önkéntest gyűjt az századosnak, (juzbasi) a ki ezeret az őrnagynak, (bimbasi) a ki kétezerét az ezredesnek (miralaj) neveztetik ki. Az ekkép alakított csapatok a rendes katonai parancsnokság alá, mint segédcsapatok rendelték, e szerint tehát önkéntesekből toborzott csapatoknál fő vagy alparancsnokságról szó, sem lehet. Ezekből kitűnik, hogy Csutak beg rangot csak akkor fog kapni, ha csapatja, amely alakulóban van, egészen meg lesz alakítva. Hogy minő lesz e rang, az majd az alakítandó csapattest katonáinak létszámától és egyéb függőben levő körülményektől is van feltételezve, amelyek Csutak személyét illetőleg tisztázandók. Az egész idegen légió alakításának ügyét kellő világításba helyezi a meghatalmazási okmány, amelynek lényegesebb részét következőkben ismertetjük: „Csutak bey a hadügyminiszter előterjesztésére megbizatik egy idegen csapat alakításával. A csapat állam fog gyalogsagi és AuvoiaSagi csapatokból. Mindkét csapat lobogóul használhatja a magyar tricolort középen a félholddal. Fövegük a fej lesz homlokrészén a félholddal és a magyar korona jelvényével. A csapatok díjazásra csak azon időtől számíthatnak, mindőn számuk egy ezredre rúg. A tisztek saját költségükön kötelesek magukat fölfegyverezni és ruházni, lovaikat saját pénzükön venni. Csutak bey köteles a lovas csapatokat hitelben vásárolandó jó magyar lovakkal ellátni. A maga és az általa kiválasztott segéde részér’e Stambultól Ruscsukiguzi ellátás fejében 700 piastert kap bankjegyekben.“ Ezekben van hitelesen előadva a „török-magyar“ csapatnak hibásan nevezett idegenek légiójának alakítási története. Ennél tovább az ottomán kormány nem ment; természetes ennélfogva, hogy a félreértések és kellemetlenségek sem az ő rovására számítandók be. revue is, mely után a legények az őket szállító 12 hajóra szállva folytatták utjukat Várna felé. E csapatokat nagyobb részt erős fiatal emberek képezik, ruházatuk egészen uj s igen jól vannak begyakorolva. Sajnos azonban, hogy kevés lovat hoztak magukkal, s lovakkal csak a harcztéren lesznek ellátva. Szombat délután voltam künn, a városon kívül felállított sátor táborban, hol az ujonczok gyakoroltatnak be, hogy a rebekeket megtekintsem. E rebekek Kis-Ázsia legvadabb népei. Testalkatukra nézve egész óriások,iíjeztelejs lábszárakkal, derekukon széles övet, viselnek, mely tömve van aprólékosságokkal, mint főző eszközök stb., s ezeken különböző öldöklő szerszámok, különösen a hosszú jatagán. Fejükön magas turbánt viselnek, s erről hosszú czafrangok nyúlnak le. Rendkívül erősek, ügyesek, mozgékonyak, hogy katonai tehetségektől a legénység mintaképének lehet őket nevezni. A táborparancsnok rendkívül szívesen fogadott, megvendégelt a szokásos török ételekkel, megmutatta az élelmiszereket, aztán egy tisztet bocsátott rendelkezésemre, ki elvezetett a tábor minden részébe, így jutottam a szultán pompás sátorába is. Az itt tanuló ujonczok mintegy öt ezeren lehetnek, a kiképzettek a táborba küldetnek, s helyettük mások jönnek. A napokban fog megérkezni 4 ezer rebek, kiket még 13 ezer fog követni, mindannyi ily erős, vad óriás, s legnagyobb részük karján szijjal felkötött talizmánt visel. Minden csapat bemutatta mennyit tanult mióta e táborban van, aztán az ezredes felszólított, hogy tekintsem meg a zebekek nemzeti tánczát. Egy katonai zenekar zenéje mellett egy egész csapat zebeket vezettek elő, kik egy félóráig járták tüzes tánczukat, vad ugrálással és taglejtéssel, majd jatagánjaikat szedték elő, azokat sebesen forgatva ugráltak, azután a hosszú kést fogaik közé szorítva folytatták a hajmeresztő moulatságot. E közben a szakácsok az estebédet mutatták be az ezredesnek. Megnéztem s megkóstoltam. ízletes rizs pép volt az egyik tál étel, másik zöld bab főzelék juh hússal, s ehhez egy jó adag árpakenyér. Én úgy találtam, hogy ennél jobb ételeket más hadseregnél sem kapnak, csak az a kérdés, vajjon a harcztéren levő katonák is ily ételekben részesültek-e már, ámbár több legénnyel beszéltem, kik már voltak a harcztéren, s az ellátással mindnyájan meg voltak elégedve. Sulinából a napokban egy orosz tengerész tisztet hoztak hat legénnyel, ki torpilla hajócskájával a török pánczélos hajókat akart légberöpiteni. Ez nem sikerülvén neki elfogatott, s itt most felvilágosítást ad az oroszok által lerakott torpedókról, csakhogy ő kelme félre akarja vezetni a törököket s raílairozottnak látszik az atyafi. Ennél sokkal őszintébbek a legények, kiktől nagyon sokat hall az a vasas lábú magyar főhadnagy Zubovics Fedor, ki a torpedók felszedésére vállalkozott, s e mellett apró gőzöskékkel, torpedókkal fogja megtámadni az oroszokat. Itt tartózkodásom alatt számtalan látogatást kell fogadnom, mely bizon meglehetősen hátráltat dolgaim végzésében. A volt pesti küldöttek mindnyájan megkerestek, s folyvást a pesti szép napokra gondolnak. Ha a „grandrue de Pera“ kátyusain végig botorkálnak, felsóhajtanak: „bizon mások Pest utczái,“ ha a caffé chantantok primadonnáit halljuk énekelni: „sohase lesz ezekből Madamme Soldos meg Mr. Tamássy“ mondogatják egész desperáltan a jó fiuk. Most útirajzokat készítenek, melyet a szultánnak is bemutatnak, s eme munkájukban utazásuk politikai oldalát fejtegetik! Nagyon melegen emlékeznek a magyarországiakról, s a legközelebb egy csapat levelet indítnak útra képviselőknek, fiatal embereknek, s néhány szép leánynak, e mellett magát Kossuthot is felkeresik levelükkel, vágyaik netovábbját képezvén, vajha ők csak két sornyi választ is kaphatnának a nagy hazafitól. Ez ifjakat csak itt lehet tulajdonképen megismerni, szabadelvű, nyugoti ifjak ezek, kik gyűlölik az ódon institutiókat, nekik csak alkotmányos Törökország kell, s ez iránynak kívánják szentelni életüket, nem gondolván avval ha a számkivetés következnék is rá, mint szegény régi barátunkra, Rijád bejre, ki részt vett a Mithad melletti mozgalmakban, miért is Ázsiába küldetett, s az ardahani ütközetekben megsebesült, más hírek szerint pláne megöletett. A konstantinápolyi erődítésekben mindinkább előbbre haladnak, s a munka nagyobb részt angol mérnökök vezetése alatt történik, s részt kell abban venni minden konstantinápolyi és vidéki lakosnak, vagy a munkát pénzzel kell megváltania. Különös dolog, hogy amig a városon kívül erélyesen folynak az erődítési munkák, addig benn a városban szebbnél szebb iskolákat építenek. A rossz hírek eltitkolását a törökök is eltanulták a szerbektől, hogy egyáltalán bajos biztos informaciókhoz jutni, s bizonyos intrigákról sem lehet mindent tudni, így a táviratok mindencurán mennek keresztül, s nagy része nem továbbutazik. Még a montenegrói eseményeket is nagy utánjárás után tudtam, csak meg, s ebből megértettem annyit, hogy tény, miszerint a három részről támadó török hadsereg két helyütt határozottan megverte a montenegróiakat, s csaknem ellenállás nélkül nyomul előre, de a harmadik hadtest, első győzelmével Duga szorosig visszaverte ugyan a montegróiakat, azonban egész meggondolatlanul itt ismét megtámadta erős positioban az ellenséget, minek az lett következménye, hogy a törökök határozottan megverettek. Az is bizonyos, hogy Niksics várának élelmezése a törököknek borzasztó árba került, mert az ütközetben pár ezer török katona veszett el, s csak ez áron juthattak Niksicsig. Ma tekintettem meg a török parlamentet, melynek helyiségül egy gyönyörű terem szolgál. A képviselők hármasával ülnek az elhelyezett 36 selyem padon, s így 108-nak van hely készítve. A bebútorozás igen kényelmes, csakhogy az előtért egészen elfoglalja az elnöki emelvény. A közönség karzatai sem jól vannak elhelyezve. A miniszterek páholyából jól szemügyre vettem a képviselőket. Vagy 105-en voltak jelen, nagyobbrészt 35 —45 év közötti férfiak, de voltak fiatalok is, van közöttük egy dervis, s 20 turbános pap, kik leginkább az első padokban ülnek. A hivatalnokok megadóztatásáról lévén szó, heves vita fejlődött ki, melyben leginkább két fiatal képviselő vett részt, egyik (Rassim bey) a drinápolyi vilajetből. Beszélt Husm i bey is, a megadóztatás mellett, mely indítvány a kormány ellenzése daczára nagy többséggel elfogadtatott. Még nincsenek a parlamentáris élethez szokva, s csak rövidebb beszédeket tartanak, a hosszabb specheket úgy olvassák fel a szószékről. Egész ülés alatt nem járkálnak ki és be, mint a mi képviselőink, nyugodtan megülnek helyeiken. Helyeslésüket tapssal nyilvánítják, míg az „ellemondás“ vagy „eláll“ kiáltások helyett a padot verik. Az egyptomi csapatok megérkezése miatt, ugyancsak ma végezhettem valamit a seraskieratusban is, csakhogy minden a szokásos török lassúsággal megy, ámbár irántam elég előzékenyeknek mutatkoztak. A szükséges leveleket és okmányokat csak csütörtökön kaphatom meg, s ugyane napon fogad a nagyvezér is konakjában . Így pár napig kell még itt időznöm, ámbár más fontos dolgaimat sem végezhetem csütörtök előtt. Hogy csütörtök után mely nap indulok, azt sem mondhatom ma még positív, mert akkor meg aztán a legközelebbi katonai szállítmányt kell bevárnom, mellyel tovább mehetek. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy e levelem Pestre érkeztekor már a főhadiszállásról küldhetem tudósításaimat. Hobard pasa elindult az odessai torpedók felszedésére és Odessa bombázására, s rövid idő alatt már erről is hallunk valamit. Kars körül van véve, s a várőrség kirohanásokkal zavarja az oroszokat, s egy ily kirohanás alkalmával a törökök jelentékeny előnyöket vívtak ki, azonban ez alkalommal Mehemed pasa megöletett. Ilyenformán Harsban ma a magyar származású Bezi pasa az egyetlen magasabb rangú katona. Salonikban egy önkéntes lovascsapatot állítanak fel, s parancsnokul, az ottani hatóság kérése folytán Tahir Omer pasa saloniki képviselő neveztetett ki. Omer tegnap fogadtatott a szultán által, s azonnal elutazott a csapat vezérletét átvenni, mellyel legközelebb visszatér Konstantinápolyba. Aydin vilajetben (Kis Ázsia) szintén állítanak fel egy 2500 főből álló lovascsapatot, melyhez Aydin város 600, Saximna 400, Magnesia 500, Menteche kerület 800, Odemis 100 lovassal járul, a többi lovasokat az apróbb faluk, (10—20-ával) a török nők most minden ékszertől megfosztják magukat, s a lehetőleg kerülik a luxust, s e helyett a sebesültek segélyezésére fordítnak minden gondot. Sabri pasa neje Smirnában, egész csapat török nővel dolgozik, s máris nagymennyiségű tépést és sebkötőt küldöttek. A férfiak sem maradnak hátra, s pénzgyüjtés által iparkodnak segitni a sebesülteken, hogy az aláírók között számtalant találunk, ki 10,000 piastert fizetett le egyszerre. Az adakozások más nemét a dohány képezi, melyből egyes falvak több ezer okkát küldenek be egyszerre. Mindez azonban nem mutatja azon erélyes készülődést, mely megvárható volna a jelen veszélyes pillanatokban. A lassúság itt az jellemzi a törököt, különösen a hadügyminisztériumban, hol úgyszólván semmit nem tesznek. Maguk a törökök kezdenek e miatt nyugtalankodni. Bizon-bizon igazuk is van, s csodálatos, hogy e végső pillanatokba is elbizakodottságukkal egész a körmünkre hagyják égni a veszélyt, egyes főurak. Lukáts Gyula: Konstantinápoly, junius 22. (Saját külön tudósítónktól.) Daczára annak, hogy a harcztéren mindenfelé szükség van a katonaságra, Konstantinápolyban még egyre hemzseg a sok redif és mustafiz. Egész zászlóaljak vonulnak végig az utczákon, s mert gyakorolják őket, Topáné és a Taxim tér telve van ily tartalékosokkal, kik reggeltől estig, felváltva zeneszó mellett tanulnak. Csaknem érhetetlen miért nem küldik ezeket a harcztérre, mert bár az ostromállapot ki van hir’detve, a nép józansága szükségtelenné teszi az ily túlságos elővigyázatot. Senki nem gondol itt ma zendülésre, bár a Mithad féle dolog vérig sérti az itteni lakosságot. Senki nem kétkedik abban, hogy a háború bevégeztével Mithad vissza fog hivatni, ha mindjárt forradalomba kerülne is az. A népnek két kedvencze van, Mithad és Kiamal bey, szereti őket még a hadsereg is, hogy ellenségeik még erre sem számíthatnak, s most az egyik száműzve van, másik fogva. S az ily száműzetés napienden van; nem rég három katonai növendéket száműztek, tegnapelőtt egy a hadügyminiszter ellen irt czikkért 3 hóra felfüggesztették a „Selarnet“ török lapot, szerkesztőjét és egyik munkatársát pedig száműzték. S a nép azt mind tűri, okul adva a veszélyes pillanatot, de nagyon valószínű, hogy a háború befejeztével másképen fog felszólalni. S a kormány mégis annyira elővigyázó, hogy egy egész hadsereggel tartja féken a fővárost. Ámbár ,a török főurakat a legutóbbi veszély kezdi egy kissé buzgóbbá tenni, s a katonaállítás most kezd nagyobb hullámokat vetni. A reditek 3-ik osztálya csak most hivatott be a mustafizok is most szerveztetnek. Az önkénytes csapatok is rövid idő óta állíttatnak fel, melyekhez a legnagyobb contigenst Ázsia adja, s az arabsok 15 nap alatt 12 ezer lovast most mozgositnak Erzerum felé. De a keresztények besorozását még most sem kezdték meg, hanem e helyett hadiszerek beszerzésére fektetik a fősúlyt, s úgy látszik egy hosszabb hadjáratra készülnek, miután mint biztos forrásból tudom, legközelebb 400 drb nagyobb kaliberű Krupp ágyút rendeltek meg. Hogy hol veszik hozzá a pénzt, azt nem tudom, de egy ázsiai tábornok tudósítása szerint, a hadsereg ott már fél rátióra van szorítva. Úgy látszik a törökök nagy súlyt fektetnek a tüzérségre, s trapezunti utasoktól hallom, hogy oda kiszámíthatlan mennyiségben érkeznek ágyuk és gránátok. A tophanei gyár udvarán mintegy 300 db hátultöltő ágyú van elhelyezve; ezek a táborba fognak vitetni, mert a megrendelt 400 db nagyobb Krupp alkalmasint Konstantinápoly védelmére van szánva. Tegnap 30,000 ágyú golyót és kartácsot szállított egy hajó Várnába. A lengyel légió is megkezdi legközelebb működését. Orosz szökevényekből napról-napra erősebb lesz ez, s Arthur bey nagyon bízik, hogy az orosz szolgálatban levő lengyelek csapatonként fogják elhagyni az orosz tábort. A hadsereg megnagyobbítására ma legtöbb befolyása van Mahmud Damad herczegnek. Úgy látszik, elég tevékeny is, legalább igy vettem észre, miután ittlétem alatt már két ízben is megfordultam nála, s mindig a legnagyobb munka közt találtam. Őszintén szólva azon pár hónap alatt, mióta nem láttam, jelentékenyen öregedett ő fensége, s csak szivélyessége maradt a régi, no meg kávéja, mely ma is oly átkozott rósz, mint pár hóval ezelőtt. A Konstantinápolyt védő redoutok és casamaták egyre készülnek, s a vasútról oly távolra állíttatnak fel, hogy az ellenség golyói a várost ne érhessék. A törökök bármennyire el vannak is bízva, félnek attól, hogy az oroszok Stambulig jönnek. Ezért fektetnek oly súlyt az itteni erődítésekre, melyeket megszemlélni ma indul a szultán, s az udvari coupék már tegnapelőtt elkészítettek a stambuli indóháznál. Tegnap volt a seraskierátusban a nagy haditanács, melyen a szultán elnökölt. Mert épen a portán volt dolgom, a kíváncsiság engem is felcsalt a seraskieratusba. Ő felsége 3 óra tájban érkezett meg, két szép sárga lótól vonott kocsin. A szokásos fényes kísérlet most sem maradt el. A fogaton első hadsegéde Said pasa foglalt még helyet. A nagytér egyik kis épülete volt berendezve a tanácskozásra, melyre mintegy 20-an jelentek meg, kik között láttam Ethem pasa nagyvezért, Mahmud, Redit és Said pasákat, Hassán herczeget s a többi minisztereket. A tanácskozás egyik főbb pontját az képezte, vajjon milyen eljárás követtessék a levert Montenegró ellen, s az eddig Montenegró ellen működő török sereg, melyik pontra vitessék, a seraskieratusban azon hír volt elterjedve, hogy az elfogott montenegrói katonák Kis-Ázsiába fognak internáltatni, hol egész hadjárat alatt foglyok maradnak. Zubovicsnak úszógépét s torpilla készülékét elfogadta a hadügyminiszter, s most 60 tiszt van kirendelve, kiket a kezelésre fog betanítani. Azután a Dunára indul, hogy az ott lerakott orosz torpedók felszedése iránt tegyen kísérletet, melyre nézve szintén folynak itt a gyakorlatok. Lukáts Gyula, London, június 26. (Saját levelezőnktől). Egy hete már, hogy hírlik, miszerint tetemes póthitelt kérene a kormány a parlamenttől, múlt éjeli ülésben kell vala az ügynek tárgyaltatni, de az ellenzék egy rakás félrevágó, de előre bejelentett indítvány s kérdéssel útját állta a hadügyérnek, s igy elhalasztatott egy pár napra az égető kérdés, mely a börzén baisse-t, Plojesten pedig nagy boszuságot okozott. — Ezalatt kisül, hogy mindössze csak két millióról lehet szó; „a mere flea bite,“ egy kis bolhacsipés csak, mint Dizraeli hasonló alkalomból mondá.Emellett mennyire szépítgetik, simogatják a kormánylapok, nehogy valamikép a muszkabarátokat felriasszák. Arra hivatkoznak, hogy a német-franczia háború kitörésekor az akkori pénzügyér Gladstone (hogy félnek attól a Gladstonetól) szint annyit szavaztatott meg magának: a semlegesség feltartása czéljából, s lám, Dizraeli, aki akkor a másik padon ült, minden akadékoskodást félretéve, szépen, hazafiasan megszavazta a kért hitelt. Ím, mily csínján bánik az ellenzékkel, a törpe minoritással, a roppant többséggel bíró angol kormány. Sokak előtt megfoghatatlan, hogy a kormány számtalanszor nyilvánított meggyőződése ellenében. Konstantinápoly, jun. 18. (Saját külön tudósítónktól) Miként már táviratilag tudattam, az egyptomi hadsereg, mely 12 ezer emberből áll, tegnapelőtt ideérkezett Hassán herczeg vezérel. E csapatok Sumlába vannak szánva, hol a legfőbb erő concentráltatik, s hova még tegnap el is utaztak. Ugyancsak tegnap tartatott meg fölöttük a nagy