Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)
1877-09-18 / 238. szám
magára. Mehemed Ali előhadai már pénteken Göldunárig, Bjelától 1 és háromnegyed mértföldnyire nyomultak előre, s meglehet, hogy a legelső hír az itt végbement döntő ütközetről hoz jelentést. Az országgyűlési szabadelvűpárt mai értekezletét Gorove elnök a párt üdvözlésével megnyitván, Perczel igazságügyminiszter kétjavaslatra nézve kéri a párt figyelmét. Ezek elseje a büntető törvénykönyvre vonatkozó javaslat, melyre nézve a kormány azon kérését hangsúlyozza, hogy az ne utasítassék az osztályokhoz, hanem egyenesen a házban vétessék tárgyalás alá. Az értekezlet ez indítványt közhelyesléssel fogadta, az igazságügyminiszter a kir. Curiának a képviselő választásokról szóló törvényjavaslatát mutatja be rövid indokolással. A törvényjavaslat ellen szólottak Szilágyi Dezső és Horánszky Nándor azon indokból, hogy a tjavaslat nem szükséges, és parlamenti fejlettségünket tekintve még nem időszerű, hogy a parlament tekintélyét kisebbíti, a bíróságokat politikai működésbe vonja be, és részrehajlás vádjával tetézheti, és végre, hogy a részletekben is dualisticus színezetű, amennyiben a truhozás befolyását továbbra is fenntartja. A javaslat mellett szóltak a miniszterelnök és Horváth L. Az első elvileg fejtegetvén, hogy a legfelsőbb bíróság ítéletében mégis több a garancia, mint a pártok politikai érdekeltségében, a kormány presszójáról pedig a legfelsőbb tizéknél alig lehet szó, miután itt emelkedésre, tehát a kormány kedve keresésére alig van kilátás. Ő épen mint ellenzéki volt egykor a törvény megalkotása mellett. Különben ezt sem párt, sem kormánykérdésnek nem tekinti. Horváth Lajos főleg alaki indokokból indulván ki, különösnek látná, hogy az egykori deák és balközép pártból alakult szabadelvű párt most elvesse azt, mit egykor közmegegyezéssel tett a kormány kötelességévé , különben elvileg e törvény megalkotása mellett van, mert azóta semmi körülmény nem változott. Elnök kimondja, hogy az értekezlet e tjavaslatot nyílt kérdésnek tekinti, ezzel az értekezlet eloszlott. Budapest főváros polgáraihoz! Polgártársak készüljetek! A népek sorsa, szabadsága fölött őrködő örök igazság döntött! • A mit az egész magyar nemzet szíve, lelke mélyéből kívánt, a miért fohászkodott, sőt erős elhatározással tettre készen állott, az teljesült!! A létéért, de egyszersmind az emberiség legszentebb jogáért : a népszabadságért küzdő hős testvér a török nemzet győzött!! Törökország legyőzte Oroszországot! Ozmán pasa Plevnánál nemcsak hazája, hanem a czivilizatió ellenét tiporta le és dobta vissza a gyalázat sötét örvényébe. Szülejman pasa nemcsak Törökország, hanem az örök igazság lobogóját tűzte ki a Sipkaszoros felett. Mehemed Ali pasa tantránál boszuló nemezisként állja útját a gyáván futó gyermekgyilkosnak, a népszabadság fojtogatónak, a vérben fürdő czárnak. Ily örökfényt tettek, ily óriási siker az emberiség részéről elismerést, a testvérnemzet részéről méltó megünnepeltetést kiván. Érzi ezt ma e hon minden polgára. Kérjük Budapest polgárait, hogy az első felszólításra: I. Tűzzék ki lobogóikat a házakra. II. Este 7 órakor világítsák ki ablakaikat. III. Esti 71''* órakor gyülekezzenek ünnepélyes körmenetre a Kálvin térre. Polgártársak! ti tudjátok, hogy viskó ablakába tett legszerényebb mécs is a a szivünkben élő öröm tiszta lángján gyűl meg! És tudjátok, hogy a legszerényebb polgár számot tesz a körmenetben, mely a népszabadság és testvéri szeretet dicsőítésére indul. Világítsatok! Csatlakozzatok! Páris, szept. 15-én. (Saját levelezőnktől). Mac-Mahonnak dél-francziaországi körútja semmivel sem szerencsésebb az északinál. Bármennyire készítik is elő a nagyszerű fogadtatásokat, a marsai mégis csak „kálváriáját“ járja, maga a siránkozó Figaro mondása szerint is. Ilyen comicus cavakádok már régóta nem voltak Francziaországban. Amerre megy a marsai, mindenütt az: „éljen a köztársaság“ zug a fülébe, mire aztán meg is ugrott némely helyütt egész kíséretével. Mert hát alig kezdik rá a hivatalosakat: „éljen Macmahon ! Éljen a marsal!“ azonnal közibéjük dördül a nép: „éljen a köztársaság“ kiáltása. Mac-Mahon pirul, kísérete kékül, Fourtou pláne viola szint vált a Gironde elbeszélése szerint, így azután megtörtént, hogy Mac-Mahon nem állhatván tovább a kurucz helyzetet, megsarkantyuzta lovát és egész kíséretével tova vágtatott s kimenekült a rettenetes nép köziből. Hát még a polgármesterek fogadó beszédői! Csak úgy csendülnek a morális rend embereinek fülében. Mindenütt csak azt hangoztatják, hogy ők conservativek s igy meg akarják tartani a köztársaságot, ha törik, ha szakad! Az ilyen conservatismust pedig vajmi kevéssé szeretik a conservateurs de l’ordre moral pártiak. És minderre az árva Mac Mahonnak még azt is ki kell mondania Bordeauxban, hogy hát csak legyenek nyugodtan, ő fenn fogja tartani a köztársaságot. Sajnálatraméltó egy kényszerűség. Nincs mulattatóbb azonban a hivatalos lapnál. A Journal official egész komolysággal igyekszik leírni a marsai útját. Elmondja, hogy egetverő felkiáltásokkal fogadta a nép itt meg amott, csak azt feledi el megírni, hogy mit kiáltott a nép oly egetverőleg ? Azután a polgármesterek beszédét is közli a lap, persze csak a Fourtou miniszter úr teremtettjéért , kiket ő kegyelme a választott és jj elbocsátott szabadelvű maire-k és prefet-ek helyébe nevezett ki annak idejében. De ez még semmi! Hanem az a tragikus félelem, mellyel ama pár püspök üdvözlő beszédét igyekszik agyonhalgatni a hivatalos lap. Pedig azok nyilvánosak voltak, ezrek és ezrek hallották, — de a jámbor kormány fél magát már most a clerikalisok alkalmatlan üdvözleteik s magasztalásaik által annyira komprommittáltatni. Már most mit szóljunk a liberaci diadalívről! A saint-aprei állomáson a következő felirat díszelgett óriási betűkkel a diadalívén: Périguean és Montmorean közti vasút: Fourtou belügyminiszter úrnak köszönhető! Itt elnémul minden kritika, mert hát a kaczaj elfojt minden más lármát, így törekszik tehát a kormány Riberac választó lakosait meghódítani! Ez bizonyos, csak az a baja, hogy bakot lőtt. Most már láthatja Mae-Mahon, hogy a cherbourgi kudarcz nem a véletlen szülte esemény volt, mint hívei neki magyarázgatták, hanem egy csufondáros kiábrándulásnak első mozzanata. Hiába fogadták el itt is, amott is a köztársaság éltetett, ezt csak még nevetségesebbé tette vak dühüket. A kormány akkop akarja megbuktatni Gambetta megválasztatását, hogy az ország minden részébe sürgönyöket küldött, és rémítő falragaszokban adja tudtára a népnek, hogy mire ítéltetett Gambetta, és hogy az ítélet foganatosíttatni fog rögtön. Evvel t. i. azt remélik szegények, hogy a választók majd úgy értelmezik a foganatosítást, hogy Gambettát elzárják az ítélet szerinti három hóra, és így nem lehet majd megválasztani. De itt is fejükre estek, mert a republikánus sajtó nem késett egy perczig se felvilágosítani a közönséget, hogy a kérdéses foganatosítás nem az elitélt személyére, hanem a 2000 frank bírságra vonatkozik, és így nincs mit félni a bezáratástól. Végre azt tanácsolja a reactionárius sajtó, hogy halassza el a kormány a választásokat a kitűzött október 14-től még egy hónapra később, hogy így Gambetta fellebbezése még a választások előtt tárgyaltassék és visszautasittathassák. De hát itt sem jutnak zöld ágra, még a legroszabb esetben is bízhatunk Ailone, a franczia ügyvédi kamra elnökének védésében, kinek levele máris úgy megfutamította a fekete sereget. Sz. E. T. Beszélgetés Ignatieff tábornokkal. A „Presse“ levelezője közelebb látogatást tett Ignatieff tábornoknál Gorni-Studenban. A levelező a Poradimból szept. 6-áról kelt levélben írja le Ignatieffnél tett látogatását és vele folytatott beszélgetését. A levél így hangzik: „Nem rég bemutattam magamat Ignatieff trnoknak Gorni-Studenban. A tbnok már felgyógyult betegségéből: a lázból és dyssenteriából, kunyhóban lakik, melynek kopasz falai és keménytelen szalmafedele, mely egyszersmind a szoba plafondját képviselő rikító ellentétet képez ama követségi palotákhoz, melyekben máskor a tábornok lakni szokott. Velem együtt fogadtatott Canini olasz levelező, ki a társalgás folyama alatt az 1848-iki magyar vezérszereplőkről is megemlékezett a tábornok élénk figyelme közben. A diplomata mindenekelőtt saját viszonyát jellemezte a most dühöngő háborúhoz. Szavai úgy hangzottak, mintha a nyilvánosságnak szánt igazolás lennének, szemben az ellene emelt vádakkal. Mi — folytatja a levelező — arra a körülményre tereltük társalgásunkat, hogy Oroszország csalódott Törökország ellentállási képessége tekintetében. Ignatieff tábornok ide vonatkozólag a következő megjegyzéseket tette: ,,Jól tudom, hogy vádolnak engem és felőlem azt a hamis hírt terjesztik, hogy én a császárt Törökország erejéről nem informáltam elég pontosan,de az igazságnak ennek ellenkezője felel meg. Én voltam az, ki mindig a törökök fatalismusára utaltam és soha sem mulasztottam el annak hangsúlyozását, hogy a porta 600,000 embert is síkra állíthat. S ezek nem lesznek csupa katonák, hanem fanatizált emberek. A porta lételéért, mi egy eszméért harczolunk. Én jól tudtam, mint védik majd magukat a törökök, s e tudatból soha sem csináltam titkot. Ép oly kevéssé tanácsoltam a háborút. Csak egy pillanatban akartam magam is a háborút, s ez akkor történt, midőn Boszniában és Herczegovinában felkelés dühöngött, Bulgáriában lázadás tört ki és Szerbia a török haderő nagy részét absorbálta. Ha e pillanatban Bulgáriába törünk, a czél gyorsan el van érve. De akkor nem akartak hozzá fogni. Időt engedtek Törökországnak a készülődésre, s emellett két évet elvesztettek. A conferentist pillanatától kezdve ellenzője voltam a háborunak és ebből eredt engedékenységem, melyet, a conferentián kifejtettem. Meg voltak lepetve azon, hogy én pontról pontra engedtem és ennek okát tudja isten, miben keresték. Én valóban épencsak a háborút akartam elkerülni. A levelezők itt megjegyezték, hogy a jegyzőkönyv mindazonáltal létrejött. Ignatieff tábornok : „Igen, de hiányzott a nyomaték. Ha az ember a töröknek öklét nem mutatja, nem hisz az akarat komolyságában. — Ha teljes komolyságot mutatnak neki, nem lesz szükség háborúra.“ A tábornok azután a conferentián részt vett egyes diplomatákra tett megjegyzéseket, s ismételve hozzátette, hogy ő teljes komolysággal akarta a béke fentartását s Oroszország cselekvését egymagában szándékozott megakadályozni. A beszéd folyama áttért azon ügynökökre, kik diplomaták szolgálatában állnak. Ignatieff erre nézve így nyilatkozott: „Én mindig azon voltam, hogy oly eszméket képviseljek, melyeket sokan vallanak. Ennek következtében mindig igen sok egyént találtam, kik nekem, mert érdekeiket képviseltem, szívesen szolgáltak, sőt jobban szolgáltak mint azt a fizetett ügynökök tehették volna. Lássák, ez az én „titkom“ sok ügynök alkalmazása tekintetében. Azt mondták rólam, hogy annyi ügynököt fizettem, pedig erre szükségem sem volt!“ Most a beszélgetés a bolgárokra csapott át, s a levelezők azon nézetünknek adtak kifejezést, hogy „Oroszország csalódott a bolgárok közreműködésében." Ignatieff így nyilatkozott: „Az ő közreműködésükre nem lehetett számítani. Nevezetesen a Balkánon innen a föld népe csaknem egészen elnyomorodott; csak túl a Balkánon lakik a gazdagabb, intelligensebb, befolyással bíró néposztály, ott a bolgár lakosság is sűrűbb, számosabb és ott történtek a legnagyobb mészárlások is. És lássák — folytatá a tábornok — ez annyira megnehezíti e kérdés megoldását. Török hatalom alatt hagyják a vidékeket, hol annyi a bolgár és a felszabadítás művét csak a Balkánon innen hajtsák végre? Nem észellenes lenne ez? Külön válasszák őket ? Hol a határ ? Az egész munka súlypontja e kérdés szerencsés megoldásában fekszik.“ Hogy a háború ezt a megoldást, vagy minőt fog eredményezni, nem vitattuk. A tábornok maga szakította félbe a beszélgetést és a szót. Canininek, az olasz levelezőnek engedte át, ki a dunai confederatióról beszélt. Canini— mint collegája, a „Presse" levelezője, nevezi — typusa az olasz conspirátoroknak. Jelszava a „népfelszabadítás“, s azért az orosz táborba sietett, honnan olasz és oláh lapoknak levelez. Canini egy beszélgetését mondta el Ignatieff’ tábornoknak, melyet tavaly a bolgárok ügyében Kossuthtal folytatott. Canini Slavophil népgyűléseket rendezett Olaszországban, s azt akarta, hogy Kossuth mondjon egy jó szót a bolgárok érdekében. 1862-ben Canini Turinban Klapkával, Pulszkyval és d’Ancona tanárral elkészítette a dunai conföderatió tervét, melyet azután Kossuth új szövegezésében jóváhagyott. „ Az ex-dictator — úgymond a levelező — akkor helyeselte a bolgárok felszabadítását a török uralom alól.De 1862-től 1876-ig hosszú az ut és tempóra mutantur et nos mutamur in illis! Caninit tavaly igen kegytelenül fogadta Kossuth, ki már nem emlékezett, hogy vele annak idején beszélt a dunai conföderatióról. „De hisz megvan nálam az ön által aláírt tervezet, hisz közöltem is,“ — mondá Canini. „Készul tették, ha „közölték,“ — válaszoló Kossuth, mire Canini gyorsan közbevágott. „Tehát mégis emlékszik ilyesmire!" Canini azután a saját és Garibaldi rokonszenveiről beszélt, a délszlávok irányában. „Ehhez ön és Garibaldi semmit sem értenek !“.. „Ön Oroszország ügynöke!“ volt Kossuth válasza. Canini erre megmutatta ajánló levelét, Kossuth elolvasta, de midőn abban azt a felszólítást olvasta, hogy (Kossuth) vegye pártfogása alá a délszlávokat, hevesen felkiáltott: „Soha, soha, soha !“ Ignatieff tábornok — így végzi a „Presse“ levelezője — figyelmesen és mosolyogva hallgatta végig Canini elbeszélését, s egyetlen megjegyzése Kossuth következetlenségére és a magyarok igazi szabadelvűségére vonatkozott, mely utóbbi a muszka tábornok szerint „más nemzetek elnyomásában,» kisebbségnek a többség fölötti uralmában nyilatkozott.“ A török sebesültek részére újabban a következő adakozások küldettek szerkesztőségünkhöz: Csúzáról az alábbi levél kíséretében 20 írta ki. Az ungi reform, egyházmegyei közgyűlés alkalmából Kaposon Gyarmathy János egyházmegyei ügyvéd urnái összegyűlt társaság adakozott 16 frt — kr. A mohácsi „iparos olvasó-kör“ által t. hó 9-én rendezett tombola tiszta jövedelme 1 ezüst huszas és 10 frt 20 kr. A füleki kaszinó gyűjtése 11 frt — kr. Folyó hó 9-én Domokos pusztán (Somogyin.) megtartott búcsú alkalmával Hegyessy János és Balogh Józs urak vendégei adakoztak Bodroghy Lujza gyűjtése Hajmáskérről A váczi lövöldében f. hó 11-én történt adakozások eredménye Spissák Gyula és Hoffmann Mihály urak által beküldve Sándor István küldeménye Duzs Lajos gyűjtése Duna-Szent- Györgyről Kápolnás-Nyék-Petend község elöljáróságának küldeménye Ehhez adva múlt számunk kimutatását 1 arany, 1 lira, 1 5 kros fillér 3 ezüst forint és 3 ezüst huszas 2022 frt 62 kr. Az eddig begyült összeg 2206 frt 99 kr. 1 arany, 1 lira, 1,5 kros fillér, 3 ezüst forint és 4 ezüst huszas. Bodroghy Lujza gyűléséhez hozzájárultak: Bodroghy Ilona 1 frt, Bodroghy Dénes 1 frt, Lakat János 1 frt Polczer Antal 1 frt, Krémi Mari 50 kr. Fejér Anna 1 frt Ráckevi Mária 1 frt, Fülöp Lidia 50 kr. Berger Mari 50 kr Berger Gyula 1 frt,, Kantzler Nándor 1 frt, Molnár Károlyné 1 frt, Müller Ármin 2 frt, Halper Ferencz 1 frt, Pénzes István 1 frt, Orbán Károly 1 frt, Berger Rosa 1 frt, Koronczi György 80 kr. Sulya János 80 kr. Józsa János 7 kr. Egyvalaki 10 kr. Zergi János 5 kr. Fülöp Mihály 10 kr. Szlovák Jakab 31 kr. Péter Mihály 50 kr. Kihr János 10 kr. Szabó Mihály 10 kr. Szabó Márton 10 kr. Nagy Mihály 5 kr. Krémé János 10 kr. Bors Mihály 10 kr. Früchtl E. 1 frt. Bodroghy Lujza 1 frt* A Váczról beküldött 20 frt. összeghez adakoztak : Rusotzky Antal ur 6 frt. Velzer Lajos 2 frt, Bogányi Gyula 2 frt, Hegedűs Sándor 1 frt 60 kr. Velzer János 1 frt 60 kr Spissák Gyula 1 frt, Hoffmann Mihály 1 frt, Heidfeld Alajos 1 frt, Gasparik Ferencz 1 frt, Docskal Béla 1 frt Szabó Korpás Pál 1 frt, Német István 1 frt, Rusovszky Mihály 1 frt, N. N. 1 frt, Rusovszky Kálmán 1 frt. A Sándor István által beküldött 6 frt. összeghez adakoztak : Özv. Varga Imréné 1 frt, Sándor Pista 40 kr. Özv Fodor Józsefné 30 kr. Jaranyi Józsefné 40 kr. Szabó Erzsébet 50 kr. Györék M. Józsefné 10 kr. ifj Egyed Jánosné 80 kr. idf Jár Katalin 50 kr. Özv. Dömötör Jánosné 50 kr. Cs. Varga Istvánná 80 kr. Kis Fekete Jánosné 20 kr. Schlesinger Vilmosné 20 k. Sándor Irma 30, Sándor Istvánná 1 frt.* Dúzs Lajos által gyűtött lőfit 10 kihez Dunaszentgyürgyön adakoztak: Bankos Elek 1 frt, Bresslauer Miksa 50 kr. Dúzs Lajos 50 kr. Hagymássy Sámuel 50 kr, Schwarz Károly 50 kr. Braun Sándor 50 kr. Mészöly Ambrus 1 frt, Ötvös Károly 1 frt, Csengeri Dávid 40 kr. Biró Endre 50 kr. Segesvári Gedeon 1 frt. Hajpál Sándor 20 kr. Hajpál István 20 kr. Heczei Pál 10 kr. Dömötör András 10 kr. Dömötör Pál 10 kr. Parrag Sámuel 10 kr. Vajda Karolina 10 kr. Pintér Pál 10 kr. Dömötör Benő 10 kr. Zólyomi György 80 kr. Haláz János 20 kr. Hajpál Pál 20 kr. Özv. Segesvári Ferencz 1 frt. jó. Dömötör János 40 kr. Dr. Bán János 50 kr. Hajdu Sándor 10 kr. Kaszás Sándor 10 kr. László István 10 kr. Drubics István 10 kr Sandrinelli Oreste 80 kr. Oláh Ferencz 10 kr. Dömötör László 10 kr. Drubics József 20 kr. Dömötör Gábor 10 kr. Ónodi Lajos 10 kr. Oláh László 20 kr. ifj. Dömötör Sámuel 20 kr. Homgla József 10 kr. Tegzes Sámuelné 60 kr. Markus Salamon 10 kr. Stern Sándor 10 kr. E. Dömötör Ferencz 10 kr Dömötör György 20 kr. Kaszás Sándor 10 kr Parragh Albert 1 frt.* Kápolnáé Nyék Pettend község elöljárósága által gyűjtött 47 frt összeghez adakoztak: Lőrincze József biró 1 frt, Kaiser Endre jegyző 1 frt, Borsányi József 60 kr. Szabó András 60 kr. Csóka József 50 kr. Pajtsits Lajos 50 kr. Kremniczky Ferencz 1 kr. Sárközy Kázmér és neje 2 frt. Grósz Ádám 60 kr Deutsch Móritz 1 frt, Rituper Péter 50 kr. Thaly Károly 70 kr. Vértesy Josefa 2 frt, Freud Sámuel 50 kr. Gütting Antal 50 kr. Grüinfeld Márton 70 kr Ofner Zsigmond 1 frt, Schwartz Sándor 50 kr. Özv. Schwartz Mátyásné 50 kr. Klapka József 60 kr. Csilenkári Millaflóra 1 frt, Richtig 2 frt, Ofner Ábrahám 1 frt, Lukács Ferencz 1 frt, Özv. Veghely Zsigmondné 2 frt, Buton László 1 frt, Szlovacsek Lajos 60 kr. Vremány József 50 kr. Vajmán 1 frt, Mérey Miklósné 2 frt, Kiss Carolina 2 frt, Gödör József 1 frt, Bognár Mathilda 3 frt Rácz János ref. lelkész 3 frt, Schödl József 1 frt, Krocse János 1 frt, Leithgeb Mari 50 kr. Gross Ármin 50 kr. Sörös Jenő 1 frt, Gallér József 1 frt, Fekete Sándor 50 kr. Jäger János 50 kr. Weiner testvérek 2 frt, Binder Huber 50 kr. Kohn Sándor 50 kr. Schwartz Fülöp szkirói írnok 1 frt, Szőke István 1 frt.$ Csúza Szeptember hó 6-án. Nem lehet nyilvánosságra nem hozni: Awersz Nándor urnák közgazdászat körüli fáradhatatlan ügybuzgalmát mit újólag avval tetőzött, hogy e hó 9-én Szt -Lőrinczen tartott lóverseny és lótenyésztés alkalmából 175 irtot adományozott ; felét a reform, iskola javára felét pedig útiköltségre oly czélból, hogy Csúza községének lakói a fent nevezett lóversenyre megjelenhessenek. Ezen úti költségre felajánlott összegből. Csúza község 11 polgára, kik az utazásra vállalkoztak, 20 írt a török sebesültek javára szenteltek , egyúttal Awersz Nándor urnak, Baranya vármegye egyik legerélyesebb, legfáradhatatlanabb és legtöbb áldozat késségű gazdájának, köszöntet mondanak. ÚJDONSÁGOK. — Udvari hir. Mária Valéria főherczegnő, miután az időjárás kedvezőtlenné változott, ma elhagyta Ischlt és Bécsbe utazott; honnan valószinüleg Gödöllőre hozzák le. — Lipót bajor herczeg tegnapelőtt külön vonattal Bécsbe érkezett a czeglédi hadgyakorlatokról. A herczeget a vaspályánál Rudolf trónörökös fogadta. — Személyi hírek. Hohenlohe hg. cs. kir. főudvarmester tegnap este Bécsből ide ért. Thurn — Taxis hg. főlovászmester és Gr. Pejacsevics tábornok tegnapelőtt este Bécsbe utazott. — Hymen: Császár Péter bajai ügyvéd ma vezeti oltárhoz Latinovits Lázi bajai lakos, közbecsülésben álló polgár bájos és művelt leányát Ilkát. — Budapest kivilágítása tárgyában, ma esti órákban az irók és művészek körének helyiségében értekezlet tartatott, melyben elhatározták, hogy a legújabb török diadalok alkalmából a főváros lakosságát fel fogják szólítani a főváros utczáinak kivilágítására. Tóth Kálmán elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki (tagjai a következők : Tóth Kálmán, Bodnár Zsigmond, Balázs Sándor, báró Kaas Ivor, Szűcs Gyula, Lukáts Béla, Krajcsik Ferencz, dr. Dárday Sándor, Nagy Imre, Scheffer László, Ragályi Lajos, Dósa Endre, Karikás József, Halmi Ferencz), mely azon esetre, ha a legújabb török diadalhívek megerősittetnek, minden szükséges intézkedést megtegyen, s a közönséget az általános kivilágításra falragaszok útján hívja fel. A nemzet örömének kifejezésére a város fellobogózása és egy ünnepélyes körmenet terveztetik. — Az egyetemi ifjúság sem maradhatott tétlen, midőn ama nemzet diadalainak megünnepléséről van szó, amellyek érdekközösségét, testvériségét legelőször az ifjúsági „66“-as bizottság hangoztatta. A Szabadi kávéházban, mely kiindulási pontja minden ifjúsági mozgalomnak, az esti árákban a nagy számmal megjelent egyetemi polgárok Szűcs Gyula elnöklete alatt rögtönözve gyűlést tartottak, melyen lelkesedés közt kimondták, hogy hazafias készséggel tesznek eleget a tüntetést kezdeményező polgári bizottság azon felhívásának, hogy az ifjúság közreműködjék a tüntetés ügyének előmozdtásában. Nevezetesen pedig feladatát képezi az ifjúságnak megbízottai által házról házra bejárva a várost az összes lakosságot felkérni a nagy nemzeti örömünnepben kivilágítás általi résztverésre. A ifjúság részéről a polgári bizottságban bennt vannak Szűcs Gyulán kívül Ragályi Lajos, Dózsa és Scheffer László. Az ifjúság azonkívül egy 50 tagú rendező bizottságot választott, melynek elnöke Szűcs Gyula, jegyzői Szakáts József és Scheffer László, pénztárnoka Haubert Henrik. E bizottság holnap d. e. 9 órakor és d. u. 2-kor fog ülést tartani. A polgári rendező bizottság pedig 10 órakor ülésezik az írók és művészek körének helyiségében. Este 11 órakor a „P. N.“ szerkesztőségében újabb értekezletre jöttek össze a rendező bizottság tagjai közül Tóth Kálmán, Kaas Ivor báró, Herman Ottó, Balázs Sándor, Bodnár Zsigmond, Szűcs Gyula és Scheffer László. Elhatároztatott, hogy a holnap 10 órakor tartandó bizottsági gyűlésen a tüntetés megtartása fog ajánltatni, habár újabb megerősítő hírek nem igen érkeztek is. Hogy a kivilágítás holnap megtartassák az okvetlenül szükséges, miután holnap lesz az Andrássy és Bismarck közti salzburgi találkozás előestéje. — A körmenet a Kálvin-térről fog kiindulni a museum-utcza, ősz-utcza kerepesi ut, ország ut, fürdő-utcza, lánczhid-tér, dorottya-utcza, kristóf-tér , koronaherczeg-utcza, barátok-tere és a kecskeméti-utczán át vissza a szénatérre. — A török consul lakása előtt alkalmasint beszéd és fog tartatni, a szónok, Szűcs Gyula lesz. — Vonatkésés. A mai reggeli 13. szám miskolczi vonat IV* órával később érkezett meg. A késedelem vagyonok tolatása által okoztatott. — Az orosz lapokban állandó a panasz a miatt, hogy az orosz hölgyek, nevezetesen a íórangúak, tekintélyes nemes családokból származók, a török foglyokat valami meg nem fogható „botrányos“ előszeretettel kegyelik; ellenben pedig a piszokkal borított, rongyos, éhező s be nem kötött sebekkel hazaérkezőjhoni sebesültekre, kik közül sokan 24 órán át mit sem ettek s 12 óra alatt egy csep vizet sem kaptak, figyelemre sem méltatják. A „Russkij Mir“ kemény bírálat alá veszi ezen eljárást, s kereken kimondja, hogy az illető hölgyekben és a gazdag fiatalságban, mely a fogoly török tisztekkel fraternisal s nyaralókban dőzsöl, az orosz nemzeti büszkeség egy szikrája sincs. Még élesebben nyilatkozik a török fogoly tisztekkel nyilvános helyeken pezsgőt idogáló térdeiken üllő kievi és harkovi nemes családbeli hölgyek ellen a „Neveje Vremia“ s egyebek közt egy esetet beszél el, hogy két veres keresztet viselő hölgy pénzgyűjtéseket eszközlött a foglyoknak nyújtandó édességekre, az orosz sebesültek javára pedig segélyt gyűjteni járni vonakodtak. Czikkíró szitkokkal megróván ezen cselekedeteket, szeretné tudni, mi indítja az aristokrata nőket ezen „gyalázatos, az orosz nemzet érzelmeit mélyen sérttő, bűnös magaviseletre.“ Mi ez, kérdi az orosz lap, az új és idegen után mohón kapó buja vágy vagy ellenzék a faj rokonok felszabadításáért indított háborúval rokonszenvező tömeges orosz nemzettel szemben? stb. A czikk arra utal, hogy e tekintetben a lapirodalom korhívó szava mai napig a pusztán kiáltó hangnak bizonyult be, erélyes gyakorlati rendszabályokat kiván alkalmazásba hozatni s egyebek közt azt hozza javaslatba, hogy ezen nők „kik az orosz* nevet és nemzeti méltóságot még a megvendégelt törökök szemében is sértik s lealacsonyítják", minden tisztességes társadalmi körből kizárassanak. — A török sebesültek javára Kun Erzsébet és Kun Györgyné úrnők Kecskemétről 15 frt 30 kr. 20 frt 77 kr. 22 frt - kr. 6 frt — kr. 16 frt 10 kr. 47 frt — kr. AZ „EGYETÉRTES" MM. A nő társadalmi állása. *) A nők társadalmi állása a különböző nemzeteknél s különféle időkben, az egyes nemzetek jellemétől s azoknak vallás- szociál-művelődési fokától függ. Az ó- e újkor műveletlen nemzeteinél a nő nem egyéb, mint rabszolga s eszköz férfi szenvedélyeinek kielégítésére s ennek következtében társadalmi állása leglealázóbb függésben van a férfi önkényétől. Még Ázsia kulturnemzeteinél is a nő sajátságos világításban jelenik meg: igy például a parsismusban Ahrimann által, a mosaismusban a kígyó által bűnre csábittatik s ez által okozójává lesz az emberi nem kegyvesztésének s ezt követő boldogtalanságának. A hinduk törvényeiben a nő mint gyengeségek s erénytelenségek példánya rajzoltatik; különösen vádoltatnak a nők következő hat gyöngével : módfölötti vagy drága ruhák, ékszerek s nyalánkságok után; — mértéktelen hajlam érzéki elvek iránt; — természetellenes ingerlékenység vett sértéseknél; mély, alattomos bosszúvágy ; — malitiosus hajlam más ember minden jó szándékát s tettét balra magyarázni; — kiváló hajlam minden szenvedély iránt. E rajznak van csakugyan némi psychologiai alapja, ha tekintetbe vesszük a keleti népeknél ma is divatozó hárem rendszert, mely a nőnemet valóban lealacsonyítja. Az egynejűség — monogamia — mellőzhető Hedry Bódog most megjelent művéből & „szün- 6x4k“-ből, len feltétele annak, hogy egy nő méltó állást foglalhasson el a társadalomban. Azért is, a történelem tanúsága szerint már a héber nemzeteknél, hol az egyneműség eszméje sokkal tiszteltebb, méltóbb s becsületesebb volt, mint a egykorú, a polygamiának legnagyobb többi azokkal mértékben hódoló nemzeteknél. Görögországban már a legrégibb korban a nő társadalmi állása nagy tiszteletben részesült, mert minden jel arra mutat, hogy ott egynejűség uralkodott, jóllehet a férfinak nem volt eltiltva ágyasokat tartani. Már az olympi istenállamban Here istennő, az istenek királyának, Zeusnak egyenjogú hitvestársa volt. A nő a görögöknél tökéletesen szabad volt, s — kivéve a nem szabta korlátokat — a férfivel egészen egyenlő. A nemes, lovagias férfi kötelességszerűen szívélyes hajlammal viseltetett a nő iránt. A nőknek volt ugyan elkülönített lakosztályuk (gynakeion, gynaekonitis), de az asztalnál mindig megjelentek, még idegenek jelenlétében is s helyök az asztal legtekintélyesebb helyén, az asztalfőnél volt, a honnét nem távoztak csak akkor, midőn a férfiak részére az ivás ideje megérkezett ; — a férfiak pedig oly nagy tisztelettel viseltettek a nők iránt, hogy a dorbézolásnak soha nem engedtek szabad menetet, míg a nők lakosztályukba nem távoztak el. Tanulhatnának ezektől dandy-ink; igazán rájuk férne, mert napjainkban az a tempó , ki tud jobban becsípni s azután szemtelenkedni nő társaságban. A régi, sokak által annyira ócsárolt kor lovagiasságának a női nem iránt, és chevaleresk érzelmeinek egy szikrája sincs mostani fiatalságunkban. A régi római nőket komolyság és erkölcsi szigor jellemzi. Jóllehet a nő, mint hitvestárs, férjének hatalma alatt állott, annál nagyobb befolyása volt azonban a családra, mely egészen a nőre volt bízva. A római férfi az államügyekkel foglalkozott a nő a családdal. Szellemdus s költői ihlettségü nőkkel nem találkozunk a rómaiaknál, e tekintetben Göröghon hölgyei hasonlíthatlanul magasan állanak a rómaiak fölött. De dicsekedhetik Róma oly nőkkel, kik ma is, mint a hazafiság, női hűség s önfeláldozás példányképei ünnepeltetnek. A Lukrécziák, a Gradcusok, Coriolánok anyái élni fognak örökké a történelemben. Ezek mellett természetesen nem hiányoztak olyanok sem, kik bátran az emberi kicsapongás s romlottság példányainak tekinthetők. Egy Lívia, Agrippina, Poppaea, Messalina s a többi ily fajta szörnyek csak azért léteztek, hogy nevek említésére évezredek múltával is undort érezzen minden, az emberiség érzelmeiből ki nem vetkőzött kebel. Csak a kereszténység egyenjogositotta a nőket teljesen a férfiakkal, s helyezte a méltóság ama polczára, melyen ma állanak. A férfiaknak szivökre kötötte, hogy szeressék nejeiket, kíméljék gyengéiket, s gondoskodjanak róluk, a nők pedig legyenek engedelmesek férjeiknek, s ragaszkodjanak hozzájok szivök egész hűségével. A nők társadalmi állása akkor s ott volt a legtiszteltebb, mikor s hol a kereszténység eszméje hódításokat tett, s ebből magyarázható ama majdnem rajongássá fajult túlságos lovagiasság a női nem iránt, mely a par excellence keresztény középkornak egyéb kinövései, durvaságai, erőszakoskodásai daczára — egyik fő jellemvonása. Az újabb korban, különösen a tizenötödik század után eltűnt azon lovagias szellem, s a plátói bölcsészet iránti hajlam, mely által a szerelem, az aeszthetikum fogalma mélyebb értelmet nyert, s a nőknek magasabb tiszteletet biztosított Francziaország akadályozóing lépett közbe. Ott nem tudták, vagy nem akarták megérteni a chevalerie szónak jelentőségét, s összezavarták a galanterie-val, mely napjainkig Francziaországban tündöklik leginkább egész ürességével. A galanterie, mint valami ragályos betegség, betolakodott Francziaországból többé — kevésbé Európa többi kulturaállamaiba, s valóban, mélyen szomorító azon tény, hogy ma a kultúra karöltve jár a galanterieval. A magyar, angol és német nők nem mérkőzhetnek a franczia hölgyekkel, se koketteria, se üresség, ármánykodás s erkölcsi ledérség tekintetében; szigorú erkölcs, mély érzelem, igaz hűség hölgyeink jellemző vonása; hála a gondviselésnek, hogy úgy van s iparkodjunk, hogy ezentúl is úgy legyen. A nő társadalmi állása nőink feljebb említettem tulajdonainál fogva nálunk oly tisztelt, mint sehol másutt. A magyar még nyelvében is „feleség“-nek nevezi hitvestársát, mintegy azt akarván kifejezni azáltal, hogy két házastárs csak egy egészet képezhet, melynek egyik fele a férfi, másik fele a nő. Nagy tiszteletben részesülnek az olasz és spanyol nők, jóllehet erkölcsiségök s női hűségök nem állja ki a próbát. Hő vérmérsékleteknél fogva szerelmi kalandokra hajlandók, gyakran megcsalják férjeiket, ezek viszont nejeiket, csakhogy mind a két rész a legnagyobb titokban s óvatossággal ; mert a spanyol vagy olasz, bármennyire ledér legyen, irtózik a nevetségességtől; s előtte nincs nevetségesebb, mint egy férfi, kit felesége megcsal. jön! Jaj azon nőnek! kinek hitszegése napfényre de jaj a hitszegő férfinek is! mindkettő menthetlenül elveszett, s nem menekül a megcsalt hitvestárs boszúja előtt. ságot, az oroszok hölgyei szeretik a fényt, gazdags aki ezt képes nekik megszerezni, azt szeretik szolgai odaadással; különben meglehetősen szellem s szivtíresek, s lelkesülni csak szép ruháért tudnak. A lengyel nők tüzesek, tanulékonyak, szellemdúsak, magasabb műveltség nélkül, de férjeik iránt példaszerű hűséggel viseltetnek, hazájukért rajongnak s érette minden pillanatban a legnagyobb áldozatra készek. S azért én a lengyel nőket mindenek fölött tudom tisztelni. Egy lengyel nő még vőlegényét is csak akkor követi az oltárhoz, ha előbb meggyőződött róla, hogy vőlegénye gyűlöli a muszkát, szerencsétlen hazájának hóhérát; a többi csak accidentális dolog; mi e tekintetben hátrább állunk, nálunk a menyasszony első dolga a vőlegény zsebébe pillantani; ott van-e már a fogalmazói diploma? Az azután mindegy, akár Paskievics írja alá a diplomát! Az amerikai nőt yankee férje minden fénnyel, pompával s kényelemmel, amint csak telik tőle, körülveszi, de kiadásai nem is vesznek kárba, mert az hallatlan dolog Amerikában, különösen a magasabb műveltségű osztályoknál, hogy egy nő hirtelen legyen férje iránt. Egy nagy hidájuk van azonban az amerikai nőknek, mellyel én nem tudok megbarátkozni : s ez az, hogy ők a nőemanczipationalismus mozgalom zászlóvivői! Vajha e mozgalom soha ne kisértene derék, szeretetre méltó magyar nőink közt. S nem is félünk tőle, hogy az emanczipationális mozgalom hazánkban nagyobb hullámokat fog fölverni, mig e mozgalom vezére a zentai emanczipationális lovag leend. Azután meg annyi finom tapintattal birnak a mi nőink, hogy lehetetlen, de nem látniok, mennyit vesztenének szeretetreméltóságukból esetleges emanczipáczió által.