Egyetértés, 1877. december (11. évfolyam, 312-341. szám)

1877-12-08 / 319. szám

XI. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre................................... . 20.— Félévre . . ... . . . . . 10.— Negyedévre...................................5. — Egy hóra .........................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egy­ Meri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegül­ m­inden hirdetésért kü­lön 30 kr. KyMttér: öt h^ekber sor 80 krajezár. 319 Emm. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A t­it­k­á­r. Kerek három év telt el azon időpont óta, melyben Tisza Kálmán ostendei fir­káinak számos utóiratai következtében sze­mélyes becsvágyának glossatorával, Cser­­nátony Lajossal megkezdette a kormány­ra j­u­tas hadjáratát. Kormányra jutni min­den áron, ez lett a jelszó. Kormányra jutni. Ha nem sikerült a coalitió utján, erőszakolni kell a lemondás, a megalázko­dás, a pártok, emberek és elvek összes­boronálásának mindenféle kínálkozó esé­lyeivel szemközt is, mert a bihari pro­­phéta nem bírta tovább leküzdeni az éve­­ken át nagy önmegtagadással rejtegett gyötrelmes viszketegét az uralkodhatásnak. Nem az eszmék tartották meg őt a közjogi ellenzék táborában, hanem a vég­zet, mely Teleki László gr. gyászos halá­lával utat nyitott neki a szerepléshez. A sors e véletlenét kedvező oldalról ragadta meg, a nélkül, hogy számot vetett volna saját jellemével, mely nem termett az igazi lelkesedés s a nemes hazaszeretet számára. E jellem ragadta azon ösvényre, a hol kész volt az ördöggel is szövetkezni, hogy a hatalom birtokába jusson, s válo­gatás nélkül kegyette h­ozott a Deákpárt minden árnyalatával, sőt kész volt kibé­külni a sokáig üldözött gr. Lónyayval is, egy tárcza kedvéért. Ily jellem iránt csak oly nemzet vi­seltethetett a fusió után is bizalommal, a melynek kebelében az erkölcsi elvek gyö­keresen fel voltak forgatva, s a közrom­­romlottság politikai és társadalmi beteg­séggé vált. De hát megtörtént. Az örök igazság és örök erkölcs logikája nyilvánul a je­len helyzet fenekestül felfordult állapotai­ban is. A nemesisnek kellett kezébe venni az ügyet, hogy egy álnok jellem csavargó útjaira tévedt nemzet egy önmaga által lejáratott ember művei által bűnhődjék. A nemesis kezének nyoma észlelhető ma a közügyek minden részében. Egy­szerre sújt az a szédülékeny hatalmi vágy emberére, s a nemzetre, mely nem tudott lenni ura öntudatának és törekvéseinek, hanem a legerkölcstelenebb politikának zengte vakon és lelketlenül a halleluját. Mennyi minden van kifejezve abban a törvényjavaslatban, a­melyet ma a kiegye­zési zavarok koronája gyanánt bemutattak. Maga e törvényjavaslat egy korrajz. A fusio, mint legfőbb szereplő, egy becste­len előélet után itt nyeri fejfául a szé­gyent, e felirattal: Minden elveszett. És e korrajz felett, mint az igazság szellemei jelennek meg azon jóslatok, ama eszmék, melyeket a mi kicsiny, elszigetelt, kigúnyolt pártunk képviselt, midőn böl­csesség és honmentés volt a csalásnak élni, a hazugságért lelkesedni. De félre a szemrehányásokkal, mert kemény vonásokat találna papírra vetni e toll azon kor embereinek jellemzésére, a­kiknek volt eszük, de a közélet aljas pél­dái között elvesztették annak nemesítését, az elvszilárdságot. Messzire kellene mennünk, hogy alap­jában méltassuk az előttünk folyó látvány minden jelenetét. A játék úgyis befejezésé­hez közélg, a függöny gördülőben van, s a jövő évre egy új erős áramlat készül felfrissíteni a levegőt. Ma nem­­ tehetünk okosabbat a napi­rendre erőszakolt javaslattal szemben, mint kifejezést kölcsönözni azon megvető szá­nakozásnak, a­melyet a történelem folyamán a közélet harczában csak oly elmékkel és oly tünetekkel szemben engedhet meg magának az ellenfél, a­kikkel s a minőkkel immár méltóságán alulinak tart a bajvívás szo­kott szabályai szerint mérkőzni. A­mi e javaslatban kínálkozik a megfigyelés alá, az nem esik többé a politikai kritika alá, mert annak színvonalán mélyen alul áll. Honnan is venne valaki legkisebb bá­torságot vívó keztjükkel, éles pengével nyúlni egy hullához. Fulvia oda rohanha­tott az asszonyi boszu dühével, hogy tű­vel megszurkálja a ravatalon fekvő Cicero nyelvét, de egy férfinak kötelessége ural­kodni haragján, midőn a tehetetlenséggel áll szemközt, mely egy-egy szöget kíván koporsójához. Soha tehetetlenség oly szembeszökő alakban nem nyilvánult a kormányzat an­­­nyi t ért, annyi eszközt nyújtó fórumán, mint az ideiglenességet szentesíteni kívánó törvényjavaslatban. Már a formák, melyek között ez irat fogalmazva és benyújtva lett, az első pillantásra elárulta, hogy szerzői­nek esze, hite megtört a néhány sornyi munkán, mel­lyel a történelem fekete lap­jait gazdagították. Azt se tudták, melyik hónapban élnek, s elfeledték, hogy a fele­lős magyar minisztérium székhelye Buda­pest, mintha érezték volna, hogy a nem független minisztérium Bécs és Budapest között abban az összbirodalmi eszmelég­körben kóvályog, mely három századon át soha sem állt közelebb az élethez, mint most a­mikor még csak a levegőben, de fejünk felett egy hajszállon függ, mint Dumálna kardja. Szerencsétlen javaslat! Ideiglenességre tör, szentesíteni kívánja a fennállót, s mégis megtagadja saját magát, mert ál­landósítja a romlást, mely mellében van és megdönti a fennállót, melyet biztosítani óhajtana. Paczolay Jbínos egész fegyvertárral rontott sebezhető oldalainak, és alig, hogy hozzá nyúl, omlik össze, mint a bom­lásnak indult szalmaköteg. — Rámutat a vám és kereskedelmi törvényre, mely csak „határozott időre“ engedi meg a szerződéses viszony által megállapított in­tézkedések fentartását, azontúl rögtön föl­éled a nemzet önrendelkezési joga. Majd jó Madarász, s oda tapint ama legsebezhe­tőbb pontra, a­hol az osztrák nemzeti bank tényleges viszonyainak meghoszabbí­­tása van kimondva, holott soha e viszony egyetlen egy betűvel sem volt törvénybe igtatva, mert a mi törvénytelen, a mi jog, igazság és erkölcs ellen van, azt nem szo­kás törvényesíteni, m­íg nem lesz állam, melyben a tolvajlás erény, a jogtisztelet bűn. Végre még jő egy pozsgás Brutus s öntudatlanul hányát löki, midőn hely és hamis kelet miatt kételyét fejezi ki hiteles­sége iránt. Hát eh­ez a hullához nyuljunk-e mi? Oda menjünk közelébe és nagyot rúgjunk rajta tollunkkal ? Piha! csak nem fertőz­­tetjük meg bűzével tisztes fegyverünket. Inkább hívjuk a nemzetért, hogy mint a tükörbeli alakjától visszaLorzadó és m­eg­­undorodó basilisk, vessünk a megzavart erkölcsi rend megzavart kormányzási ál­lapotainak e zűrzavaros tükrére egy pil­lantást és borzadjunk vissza saját fusio­­nalis alkatunk e szörnyképétől. V e r h o v a y Gyula. Bécsi tudósítónk decz. 6-iki kelettel a követ­kezőket írja : A magyar delegatiónak e perezben befejezett értekezletében történt megállapodás foly­tán holnap fog a közös kormány beterjeszteni egy határozati javaslatot, melyben 3 havi indemnitást fog kérni az 1877-re megszavazott költségek ke­retében. — Ez meg fog adatni, s a delegátusok hétfőn valószínűleg Pestre visszatérnek — s majd máskor fognak a munkához. — Andrássy, ha most interpelláltatik — választ későbben fog adni. — Most semmi esetre. A delegátiók elé beterjesztett indem­nity javaslat így hangzik: „A közös kor­mány felhatalmaztatik, hogy márczius 31-i év­éig a közös kiadásokat az 1877-iki megszavazott rendes költségvetés aránya szerint ellássa. A Lloydra vonatkozólag ez intézkedés csak akkor bír érvén­nyel, ha a törvényhozás a Lloyd-szerző­­dés meghosszabbítását elhatározza. Az összeg, mely a magyar korona tartományait terheli, a törvénye­sen megállapítandó qvóta szerint­­ fog kivettetni.“ A kassa-odarbergi vasút függő ügyeinek ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot, értesülésünk sze­rint a pénzügyi bizottság már a jövő hét elején tárgyalás alá veszi, hogy az még ez év folyamá­ban törvénybe igtattathassék. Szombat, löt­t.deczember 8. Szerkesztői Iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-hIratal : Budapest, IV. himző­ ulcza 1. sz. havi az előfizetési pénzek küldendők. A vámsarcz nagysága. (Befejező közlemény.) • .A*« oiöuw* uziaaoiiiKitHiii Köz­ leti számítások eredménye gyanánt tudo­másul szolgál, hogy csupán a szőtt és kö­tött áruk, valamint a ruházati és divat­­czikkek után Magyarországra súlyosodó vámteher legalább 22—24 millió forintra tehető. Ezen áruk — mint már kiemeltük — egyetlen egy vámcsoportot képeznek. Hátra vannak még a többi áruk, melyek a régi tarifa szerint 21, az új tarifa szerint pe­dig 18 csoportot képeznek. Azonban megemlítendőnek tartjuk,hogy ezen 21, illetőleg 18 csoport közül csu­pán 8 van olyan, melyek a vámteher szempontjából kiváló figyelemre méltók, név szerint: fémek , fonalak , papíráruk, bőráruk, csont, fa, üveg, porczelánáruk stb., fém áruk, gépek és apró áruk, végre szappan, gyertya és egyéb vegyészeti ipar­­czikkek.­­ A többi csoportokat számítá­sainknál mellőzni akarjuk. Vannak ugyan ezek közt is egyes czikkek, melyek te­­temes­ terhet rónak Magyarországra, de ezen teherrel szemben van némi ellensú­lyozó financziális, vagy nemzetgazdasági előny is ; és, ha ez előny nem éri is el azon fokot, hogy általa a magyar fogyasz­tókra súlyosodó vámteher teljesen ellensú­lyozva lenne, a károsodás ezen csopor­tok némelyikénél inkább az indirect adók, mint a vámteher rovására írható. Általában véve azt mondhatjuk, hogy a fentebb em­lített nyolc­ árucsoport a szőtt és kötött áruk csoportjával együtt, körülbelül kife­jezik a magyar fogyasztókra súlyosodó vámteher nettóját, vagyis azon károso­dást, melyért Magyarország már semmi­féle kárpótlást nem nyer. Hogy ez nem pessim­istikus felfogás, elég arra hivatkozni, hogy Magyarország összes fontosabb kiviteli czikkei közül jó­formán csak kettő van, melyek figyelemre méltó vámmal vannak terhelve, melyek után tehát az osztrák fogyasztók a magyar termelők javára némileg meg vannak adóz­tatva, ezek: a bor és némely állatok, ne­vezetesen a sertések. A többi fontosabb magyar termelvények és kiviteli czikkek (név szerint gabnaneműek, liszt, gyümölcs, toll, épület- és mi­fa hordódonga, gubacs, gyapjú, len, kender stb. az uj tarifa sze­rint mind vámmentesek lesznek. Ehhez já­rul, hogy egy fontos kiviteli czikkünk, a rongy, melyből évenkint mintegy 14.000 métermázsát viszünk ki, (és pedig kilencz tizedrészben Ausztriába) métermázsánkint 4 frt kiviteli vám alá van vetve, tehát az osztrák iparosok javára mintegy fél millió értékkel olcsóbbá van téve. Ezen egy tétel teljesen ellensúlyozza az állatok vámját, amennyiben ez javunkra esnék; úgy hogy tulajdonképen csupán a bor vámja maradna azon 7 vámosztályba tar­tozó és számos millió értékre menő élve­zeti czikkek, félgyártmányok stb. vámjá­nak ellensúlyozására, melyeket mi Ausz­triától nagyobb mennyiségben veszünk, mint ők tőlünk. Ha ezek szerint csupán a kész ipar­­czikkek vámját vesszük Magyarország « Íelölt árukra Vollási­ “jílA nyitást következőleg egészíthetjük ki. 1. Fémekből Magyarország beho­zatala volt öt évi (1870—74) átlag sze­rint 3.900,000 frt érték. Az összmonar­­chia behozatala volt négy évi átlag szerint (1871—74) 32 598,000­­ frt, 3.578,000 frt vámjövedelemmel. Ha a monarchia beho­zatali értéke és a vám jövedelme közti arányt a speciális magyar behozatalra al­kalmazzuk, Magyarország vámjövedelmének 428,000 frtot kellett volna tenni. Ez ös­­­szeg képezi tehát Magyarország károsodá­sát ezen árucsoportnál. Megjegyezzük, hogy a magyar beho­zatalra vonatkozó adatok az orsz. statisz­tikai hivatal összeállításaiból, az összmo­­narchia behozatalára vonatkozók pedig Mat­­lekovics hivatalosan kiosztott vámügyi mű­véből vannak véve. Ugyanezen számítási módszer szerint a többi iparcsoportok behozatali összegét az összmonarchia behozatalával és vámjö­vedelmével egybevetve és ily módon a ma­gyar fogyasztókat sújtó vámterhet kiszá­mítva a következő adatokat találjuk: 2. Fonatok: Magyarország behoza­tala 3.600,000 frt érték; az összmonar­chia behozatala 35.324,000 frt, 1.184,000 frt vámjövedelemmel. Magyarország vesz­tesége 121,000 frt. 3. Papír és papíráruk. Magyar­­ország behozatala 4,189,000 frt. összbeho­­zatal 4,354,000 frt. Veszteségünk lenne 130.000 frt.­­ De miután ezen czikkek vámja az új tarifa értelmében felemeltetik, ha az emelést csak 10 °­ o-ra vesszük, vesz­teségünk lesz 143.000 frt. 4. Bőr és bőráruk. Behozatalunk 20.237.000 frt. Összmonarchia behozatala 15.736.000 frt. 437.000 frt vámjövedelem­mel. Veszteségünk a régi tarifa szerint 544.000 frt. Ehhez 20 °­ o új vámemelést hozzá számítva, lesz: 653.000 frt. 5. Csont, fa, üveg, porczellán­­ár­uk, továbbá bútorok és h­á­z­i­­eszközök. Behozatalunk összesen 13 mil­lió 424.000 frt. Összbehozatal 18,347.000 frt, 234.000 frt vámjövedelemmel, veszte­ségünk 171.000 frt. G. Fémárukból átlagbehozatalunk volt, és pedig vasúti felszerelési tárgyakból 9,787.000 frt vas- és actélárukból * 26,278.000 frt egyéb fémárukból 2,803.000 frt gőzmozdonyok, vasúti kocsik stb. 5,220.000 frt Összesen 44,088.000 frt Az összbehozatal a fémárukból és jár­művekből volt 21,346.000 frt, 1,589.000 frt vámjövedelemmel. Ezen arány­ szerint veszteségünk 2,252.000 frt. 7. Gépek és apró áruk. Magyar­­szág behozatala 69,170.000 frt. A mo­narchia összbehozatala 31,199.000 forint, 1.070.000 frt vámjövedelemmel. Az eddigi vámteher tehát 2.372.000 frt. Ehhez szá­mítva az ide tartozó czikkek vámjának emelését átlag 20 °­ o-kal, veszteségünk lesz 2.846.000 frt. 8. Végre szappan, gyertya és egyéb vegyészeti áruk. Behozatalunk 3 mil­frt 319.000 frt vámjövedelemmel. Eddigi vámteher 160 000 frt, vámemelés 10 száza­lék 16.000 forint, összesen a veszteség 176.000 frt. A most feltüntetett veszteségek a kö­vetkező összegeket adják: Ezen összeg arányban értendő. Ha az arany agióját, 20 százalékra vagyis 1.358.000 frtra vesszük, a most felsorolt 8 csoport­nál veszteségünk összesen 8,148,000 forin­tot teend. Ezek szerint a szőtt és kötött áruk­nál kimutatott 22—24 millió frt vámte­herrel együtt, a Magyarországot sújtó vesz­teség nettó mintegy 80—32 millió fo­rintra rúg. Nem akarjuk ezen veszteséget hossza­san kommentálni, csak azt jegyezzük meg, hogy ez mindenütt minimális számítások Összesen fémek fonalak bőráruk csont, fa stb. áruk fémáruk gépek és apró áruk szappan, gyertya stb. 428.000 frt 121.000 frt 653.000 frt 171.000 frt 2.252.000 frt 2.846.000 frt 176.000 frt 6.790.000 frt AZ „EGYETÉRTÉS" TÁRGYAJA, iszösisöiEetics­— Történeti regény. — Irta CHAVETTE JENŐ. Forditotta Hentaller Lajos. MÁSODIK RÉSZ.­­ HARMADIK KÖTET. — 57-ik folytatás. — — Szeretne talán? kérdé önmagától. Délig lassan telt neki az idő. — Ah! mindjárt megkapom áruimat, mondá az özvegy, látva a vásáros parasztok kocsijait elha­ladni boltja előtt. Valleran kisasszony folyton az ajtóra figyelt. Nem akarta a jó asszonyt titkába avatni, s ez által ennek ok nélküli aggodalmakat szerezni. — Nem fogok távozni mellőle; akkor talán a fiatalember tartózkodó fog lenni. E peremben felnyílt az ajtó. — Most jön, gondola. A házaló helyett azonban más valaki lépett be, kinek látása a bámulat egy kiáltását csalta Balassin volt, az óriás, ki úgy tett, mintha nem ismerné a fiatal nőt, kivel Gueneuc konyhá­jában találkozott. — Itt várnak egy csomagot a vásárról ? kérdé buta hangon. — Igen, viszonzá az özvegy, nem hozta el ? — Oh­­­ó, itt van a baj , uram oly sok­fé­lét, s annyi embernek adott el, hogy mos már nem ismeri ki magát.­­— Nos? kérdé Helena, cselt sejtve e dolog megett. — Ha eljönne kikeresni portékáját, rögtön elhoznám. — Jól van, megyek, mond az özvegy. — öt percz alatt készek vagyunk; a mint megmutatja melyik az, hátamra veszem s elho­zom : végré az óriás. — ön a házaló szolgálatában áll? kérdé csodálkozva Helena azon, hogy az óriás annak az­­ inasa, kit oly szemtelenül meglopott. — Igen polgárnő; az idők roszak, s igy kénytelenek vagyunk minden módot megragadni a megélhetésre. Mint targonezás kaptam alkalmazást, s ezt örömmel vállaltam el. — Hát nincs gazdájának lova, vagy ökre, a mit taligájába fogna ? kérdé az özvegy. — De igen , van neki lova, azonban ez na­gyon kimerült, s kénytelenek voltunk megpihen­tetni , azért is engem .... kért fel, hogy húznám egy darabig a ló helyett a kocsit, mond az óriás nagyot sóhajtva. — Jöjjön, menjünk, mond az özvegy. Helena belátta, hogy ez az egész csak ürügy, hogy magára maradjon. Két percz múlva a házaló csakugyan belé­pett a boltba, karján a csomaggal. Miután látta, hogy Valleran kisasszony egye­dül van, közeledett. — Hogy menekült Gueneuc rejtekéből ? kérdé hirtelen. — Feltaláltuk a mezőre nyíló kijárást, s kiérve láttuk önt, a mint menekült a kékektől. — Fél óra múlva visszatértem, hogy meg­szabadítsam ; a rejtek azonban üres volt; ön és a.. . fiatal ember már ekkor távoztak. Rövid szünet után folytatá: — Azt hiszem fiatal ember volt, nemde ? Helena, ki Ivánt az ismeretlen veszélytől meg akarta óvni, bámulást színlelt. — Ó­­ fiatal ? Látja ezt nem tudtam ; a pin­­cze igen sötét volt. — De midőn megmenekültek csak látta ? — Még éj volt. — De világos éj , hisz én az előbb mondta, hogy engem is látott, midőn elmenekültem a ké­kek körmeiből. — Meglehet, azonban nem jutott eszembe jobban megnézni a fiatal embert .... ön ugyanis azt állítja, hogy fiatal. — Ön előtt mondta Gueneuc, hogy legfel­jebb huszonnégy éves. — Arra nem figyeltem. Charles belátta, hogy a fiatal leány nem fog többet mondani, azonban e miatt sem vesz­tette el türelmét. Előbbi hangján folytatá: — Ez mind meglehet! Midőn azonban vi­lágos lett, az alatt még egy után haladtak, csak látta arczát. Helena bámulva tekintett reá. — Ki mondta önnek, hogy együtt folytat­tuk utunkat, ellenkezőleg, elváltunk, midőn . . . A házaló durván közbevágott: — Ne hazudjék. Tudom, hogy útközben megpihentek Bifoel gunyhójában, s a fiatal Porni­­eot is láttam ma reggel, ki mindkettőjöket kalau­zolta Bennesig. Helena belátta, hogy tagadása hasztalan, azért is hidegen mondá: — Igen, a fiatal ember volt. Hát azután? — Hogy hívják ? — Nem tudom. Charles élesen pillantott reá, hogy meggyő­ződjék szavai valóságáról. — Ismétlem, hogy nem tudom nevét, mondá Helena. * Charles vállat vonva szófiait meg : — Nem sokat törődöm nevével. Mihelyest érdekemben fog állni, megtudom, hogy ki volt. Azonban egy más kérdésem van önhöz. — S mi az ? — Szereti őt? kardó vontatott hangon. — Igen, vagy nem, válaszoljon ! mondá nyu­godtan. A fiatal leány a veszélyre gondolt, melyet válasza Ivonnak okozhatna. — Nem! viszonzá nyugodtan. Hangja meggyőzhette a házalót, mert így válaszolt : — Annál jobb ! Ezután gyöngéd hangon folytatá: — Kisasszony, midőn nagyatyja Savenay bevétele előtt reám bízta, annak megesküdtem, hogy őrködni fogok ön felett. A huszároktól meg­mentettem, kik társnőit a Montoirei után leka­szabolták. Egész éjjel vittem ájultan karjaimban. Védelmeztem önt, midőn aludt a chouanok egy főnöke ellen, ki azt tanácsolta, hagynám cserben. Gueneuenél megmentettem a kékektől, mert erő­vel betuszkoltam a rejtekbe , s ezt is életem kocz­­káztatásával tettem, mert magam szánhattam volna oda le ön helyett. Nekem előbb való volt ön, mint saját magam. Tudja, hogy azután halállal kellett szembe néznem. Alig menekültem, rögtön ön jutott eszembe, s visszatértem a gunyhóba, hogy megmentsem. Rövid szünet után Charles ezt kérdé: — Talán nem tettem mindezeket, kis­asszony? — De igen, — mond nyíltan Helena, ki beismerte, hogy ezen ellenszenves ember nagyon feláldozón viselte magát iránta. — Hiszi, hogy tetteim érdemesek jutalomra ? — kérdé Charles. — Nagyon sajnálom, hogy nincs meg már az a vagyonom, mitől a háború megfosztott, kü­lönben .... A házaló mosolygott. — Ó! — monda, — aranyra nincs szüksé­gem. Én más jutalmat óhajtok. — Szerelemről fog beszélni, gondolá Helena. — A­mit kívánni fogok, az kegyednek kis­asszony, talán különösnek fog tetszeni. — Beszéljen, mond Vállárán kisasszony, ki el volt készülve szerelmi vallomásra. Rövid habozás után Charles így kezdé: — Kisasszony, három éven keresztül rendel­kezni akarok önnel. E furcsa kívánságra Helena csodálkozva emel­kedett fel. — Mi czélból? kérdé. — A czél ön előtt titok marad. Ön aláveti magát e három év előtt parancsaimnak, bármely különösek legyenek is azok. Meglehet, hogy ez idő alatt nem is lesz szükségem kegyedre. Akkor azután szabad lesz. Lehet azonban, hogy már holnap, vagy szerződésünk utolsó nap­jaiban fogok önnek oly rendeletet adni, mit ok­vetlen teljesítenie kell. Egyszóval ez idő leteltével ön szabadon rendelkezhetik saját magával, úgy annyira, hogy .... férjhez is mehet. — Talán önhöz ? kérdé a fiatal nő, ki újra visszanyerte hidegvérét. — Ó­­ nem ! nem hozzám, viszonzá­moso­solyogva a házaló, mert akkor nem lennék biztos, hogy megtartom adott szavamat. — Hogy hogy? — Mert ha ön nem lenne, talán szerződé­sünk lejártával nem lennék képes az áldozatra, hogy elváljak kegyedtől, ha azonban más neje lesz, az utolsó nap lejártával teljesen szabaddá teszem. — S hogyan? — A legegyszerűbb módon .... ön özvegy fog lenni, mondá Charles újra mosolyogva. A leány e válaszra megrászkodott. Érezte, hogy e nyomorult eszközzé akarja tenni, s a vé­res igéretre, hogy ha férjhez talál menni, kötelezi özvegyé tenni, belátta a szegény teremtés, hogy e borzasztó ember előtt egy élet semmi. Néhány percz múlva a házaló újra megszólalt: — Ön még fiatal, s korában három év nem sokat számit. Szerződésünk lejártával ép szépsége tetőpontján fog állni. — De koromban sejteni sem szabad még azt, mit néhány évvel idősebb nő már kitalálna. Hogy mi czélja lehet velem. Charles fejét rázta. — Nem; saszon rá, ön az, kire szükségem van. Megitéltem, midőn a veszél­lyel dac­olt. Ön bátor és kitartó , s daczára tizenhat évének, eléggé tapasztalt. Más, ily szépséggel nem­ lenne oly bá­tor. S máshoz nem is intézném e követeléseket, melyekre jogom van. — Mire van joga ? — kérdé Helena indu­latosan. — Hálájára, mond gúnyosan Charles. — Nem viszonozhatom más módon a tett szolgálatokat ? — Ugyan miként ? kérdé cinikus hangon. A hadjárat tönkre tette , sőt még élete is fenye­getve van, mert a bakó minden perezben előáll­hat s követelheti szép vendeei leányzó ! Mi marad tehát követelésem törlesztésére. Szépsége talán? Ez már birtokomban volt még tegnapelőtt, midőn Bain felé mentünk. Útközben enyém lehetett volna.­­ Ki törődött volna azzal, ha útközben megfojtom, i­s holttestét fekve hagyom ; most midőn annyi a­­ halott, mint a fűszál ? (Folytatása következik.) Lapunk mai szám­áh­oz félív melléklet Van csatolva,

Next