Egyetértés, 1877. december (11. évfolyam, 312-341. szám)

1877-12-14 / 325. szám

zág: „Mint halljuk, Szerbia megijedt Törökország jegyzékétől s Angolország sürgönyétől, mely Mi­ién fejedelmet azzal fenyegeti, hogy ha Szerbia háborúba részt veszt, Angolország a szerb fejede­lemség autonómiáját nem­ fogja védeni. A „Golos“ azonban nem hiszi, hogy Török- s Angolország fenyegetései képesek volnának Szerbiára oly befo­lyást gyakorolni, miszerint az feladatának hűtlen legyen. Mit is lehetett Milánnak a portától és An­golországtól várni? Semmiesetre sem azt, misze­rint a porta annak háború üzenetét helyeselje, vagy hogy őt Angolország arra bátorítsa fel, és a mint hal­lottuk, Risztics az angol jegyzékre válaszolni nem akart. Hogy Milán ezen fenyegetésektől megijedt, azt nehéz megérteni. A jövő majd leleplezi, mi volt tulajdonképen annak indoka, hogy a szerb fejedelem szándékától elállt: mi a többi szövetsé­geseinkkel csakis üdvözölhetjük ezen esetet, mely minket oly sövetségestől megszabadított. Mi több­ször említettük, hogy Szerbiának háborúba való beavatkozása némi politikai jelleggel bírna, de azt sem lehet tagadni, hogy Szerbiának beleavatko­­zása kellemetlenségeket Oroszországra nézve maga után vonna. Ha az valóban áll, hogy Milán Risz­tics tanácsait elveti, az az ő dolga. Oroszország a szerb „miliczia“ nélkül is befejezi a megkez­dett háborút és Milán maradhat — ha neki úgy tetszik — a portához való vazallus viszonyban.“ Plevna elestének hite a külországok közt Angliára tett legnagyobb benyomást. A szabad­elvű és a kormánypárt ismét nagyobb küzdelmet fejt ki egymás törekvése ellen , jóllehet maga a kormány túlságos mérsékletet tanúsít s a közvé­leményt mindenképen megnyugtatni iparkodik, így a tegnapi edinburgi munkásgyülésen Hardy beszédet tartott, melyben kinyilatkoztatja, hogyha Anglia érdekei úgy kívánják, az ország minden erejét felhasználni fogja egy Anglia zászlója és Anglia hajóhada elleni eshetőséges támadást eré­lyesen visszautasítani, mi annál könnyebb, mivel Anglia hajóhada Ázsia, Afrika és Amerika vala­mennyi hajóhadai közt a legjelentékenyebb. Anglia kötelessége : minden angol birtokcsökkenést meg­hiúsítani ; reméli, hogy Plevna eleste a békét siettetni fogja ; nem hiszi azonban, hogy Anglia közbenjárása nélkül üdvös békekötés jöhessen létre. A harcztérről azon egyetlen s nem egészen biztos hír érkezett, hogy Szulejman az orosz trón­­örökös seregét megtámadta és megverte Mecska és Ruscsuk közt, s ez alkalommal az oroszok 3000 embert vesztettek. A magyar delegatió VI. ülése. Decz. 13-án d. e. 11 órakor. E­l­n­ö­k : Szlávy József, jegyzők: Nagy György és Szeniczey Ödön. A közös kormány részéről jelen vannak: Hoffmann Lipót b. miniszter, Pöckh­ai­bgy, Orczy Béla b., Maywald tbk., Szentgyörgyi, Mé­­rey, Gaál. A magyar kormány részéről: Széll Kálm. A jegyzőkönyv hitelesítése után Elnök bemutatja a petrinyai cs. kir. nyug­díjazott főtiszteknek kérvényét, nyugdíjak javítása iránt. W­ahrmann Mór arra figyelmeztet, hogy az ügyrend 11. §. értelmében csak a bizottság va­lamely tagja adhat be. S­z­é­c­h­e­n Antal gr. azt jegyzi meg, hogy felfogása szerint az elnök is tagja a bizottságnak. Hozzászolottak még : Elnök, W­a­h­r­m­­a­n Mór, és Szilágyi Dezső, kinek indítványára a kérvény a hadügyi albizottsághoz tétetik át. Wodianer Albert bv. előadó bemutatja a bizottság jelentősstt. fl.Z OrSZ. bizottság költségvetésének előirányzatáról, a­mely felolvas­­tatván, elfogadtatik. Következik a napirend: A birodalmi tanács delegetiójának határozata. A határozat általánosságban elfogadtatván, az 1. pontnál Márkus István azt indítványozza, hogy e helyett „nem praejudicatia ik“, tétessék : „neui praejudicai“ (Elfogadtatik.) A 2. pont vál­tozatlanul elfogadtatott. A 3. pontnál Szilágyi Dezső azon irályi módosítást teszi, hogy e helyett „melyek a biro­dalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gokat, illetőleg a magyar korona országait ter­­helendők“ tétessék: „melyek a magyar korona or­szágait, illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokat terhelendő.“ Elfogad­­tatik. Dy képén a kö. hatarozat közt az egyform­a­­aag consiaiaius van, erről a birodalmi tanács bizott­sága erieszletni fog. F­i­a­t­h Peraucz az iránt kér felvilágosítást, hogy mi történt a magyar bizottság ama üzeneté­vel, mely a deregatiok összehívását oly időben óhajtja, hogy a közös budget a felhatalmazás lejárta előtt elintéztessék. Elnök azt jelenti, hogy ez iránt még üze­net nem érkezett, de azért a határozat mint a magyar bizottság határozata fenáll, mely válasz­ban Finta Ferencz b. megnyugszik. Erre elnök kijelenti, hogy a közös pénzügy­miniszter által arról értesült, hogy ő felsége ke­gyes lesz a határozatot még ma sanctiunaini, s így holnap d. e. 11 órakor az már ki fog hir­fogadna s kísérte föl az udvari páholyba. Ezen át lehetett a terem belsejébe jutni. Mily álomszerű mesés tünde látvány. A fény, gazdagság és szép­ség egész tengere. Bársony és selyem, drága gyöngy és gyémánt annyi volt itt, hogy nézésébe belefáradt a szem. Körül a páholyokban a magyar és osztrák csa­ládfák egész vadona. Ott voltak a Clamok, Liechten­­steinek, Schwarzenbergek, Pálffyak, Metternichek stb. Albrecht, Viktor, Vilmos főlegek, a minisz­terek közül Andrássy, Glaser, Mansfeld, Zambol­­kowszki, a két delegátió tagjai majdnem kivétel nélkül. A terem három részre volt felosztva. Az átpadlózott földszint, melyben (az udvari páholyból levezető két lépcső kanyarulatnak öblében) az opera­ház zenekara hallatta magát, a nagy elő­ s kisebb hátsó színpad, az előszínpad, melyet öt nagy csillár világított meg — mindegyike hatvan gáz lánggal után­zott gobelinssal,s teteje virágfüzérekkel volt diszitve. A kisebb színpadot Sacher buffetje foglalta el. — Tíz órakor kezdődtek a zenészeti előadások Wilt és Materna asszonyok közreműködésével. Éjfél felé Strausz keringőinek varázs­hangjai járták át a termet, s a tánczra kész fiatalság idegeit. Különös tetszést aratott „Das alte und neue Wien“, mely­ben hallhattuk, mire tánczoltak a régi bécsiek, s mire táncolnának a mostaniak — ha a helyszűke megengedné. A lehetetlen éjfél után egy órakor mégis lehetségessé lett, s az eddig egyhangúan fel­őrle hullámzó tengeren számos kavargó örvény ke­letkezett brüsseli csipkék hófehér habját s ragyogó ékkövek tündöklő csöpjeit sodorva magával. S e tenger mind­végig megtartá nyugodt, finom, fesztelen előkellőségét. A mulatás nem fo­kozódott mámoros csapongó jókedvvé. Itt volt Bécs összes előkelő népe. E napon azonban szomorú eseményekről ér­tesültünk. Őszintén látni vélte az ember Ozmán szo­morú alakját, a­mint vérző sebével fájdalmasan áthalad a termen. Két órakor villámkint czikázottat a termen a párisi fölkelés híre. Férfiak és nők erről suttogtak. Hogy mennyire valószínű e hir, az nem a bálreferens rovatába tartozik. dettethetni. Ezután a mai ülés jegyzőkönyve hitele­síttetvén, elnök az ülést bezárja. — Élés vége 11 óra 50 perczkor. Tiépgy­ű­lés tárgy­áb­ani mozgalmak. Pievna eleste folytán támadt izgatottság a fővárosban mindinkább növekszik, az érdeklődés a vasárnapi népgyűlés iránt rendkívüli nagy. Az elő­értekezlet ez ügyben ma az írók és mű­vészek körének h­elyiségében délután 4 órakor nagy részvét mellett tartatott meg, jelen voltak országgyűlési képviselők, fővárosi polgárok, hírlap­írók, az egyetemi ifjúság bizottságának tagjai stb. Tóth Kálmán elfoglalva az elnöki széket d­r. Ka­as T­v­or előadja a mai értekezlet czélját, fejtegeti, hogy a magyar nemzethez nem lenne méltó az,ha cser­ben hagyná a barátot a bajban. Igaz, hogy eddig a népgyüléseknek, sőt magának a magyar parlament­ fel­szólalásainak sem sikerült megváltoztatni külügyi politikánk irányát; azon tudat azonban, hogy nem tudtunk valamit kivinni, fel nem ment kötelessé­günk teljesítésétől. Szükségesnek látja, hogy Ma­gyarországnak minden szólásra és döntésre hiva­tott factora tehát a parlament, a törvényhatósá­gok, a­ nép, a sajtó megtegye a maga kötelessé­gét arra nézve, hogy Magyarország kijelentse aka­ratát és utasítsa a kormányt, hogy T­ö­r­ö­k­o­r­­s­z­á­g­o­t jelen nehéz körülményei között el ne hagyja. — Indítványozza, hogy válasszon az ér­tekezlet egy bizottságot, mely megtegye a lé­péseket,‘arra nézve, hogy v­as­ár­nap­­ a nép­gyűlés hivassák össze, melynek feladata lenne egy határozatot hozni a jelzett irányban, s e határozatot küldöttség által felkül­­deni e kormány és nőkhöz. E határozatban ki lenne mondva, hogy a monarchia fegyvereiről is meg­gátolja azt, hogy Oroszország győzelmeit Török­ország megsemmisítésére használja fel. Kállay Ödön országgyűlési képviselő elfogadja Kaas in­dítványát, Eötvös Károly nem hiszi, hogy a kormány megváltoztassa politikáját, indítvá­nyozza, hogy a népgyülés­ből egy ezer tagú küldöttség küldendő ki, mely kérje a képviselőház elnökétől a házba való bebo­­csáttatást, s ott adja elő a népgyülés kivonatát. (Egy hang közbekiált: Fegyveresen menjenek! Kaas Ivor: „Nincs fegyverünk!“) Szalay Imre országgyűlési képviselő nem tartja helyesnek Eötvos indítványát; a törvényes térről lelépni nem szabad, ha a miniszterelnök nem fogadja el a küldöttséget, akkor menjenek a szabadelvű körbe, mely pártkör hivatva érzi most magát az ország ügyeit önkényűleg vezetni. Nem helyesli, hogy Kaas indítványa szerint bizottság kül­dessék ki, a bizottságba a kormány által sugalma­zott emberek is jöhetnek be. Indítványozza, hogy vé­gezzünk rögtön itt, az idő is rövid . Kaas azt hi­szi, hogy a bizottságba nem fognak be­kerülni oly emberek, kik a kitűzött czél előmozdítása helyett annak megbuktatására törekszenek. (Egy hang: Abzug Pulszky!) Kaas indítványa elfogadtatik s az értekezlet hozzá fog a bizottság megalakításá­hoz. A bizottsági tagok választása közben K­o­v­á­­csy Gyula indítványozza, hogy egy 3 tagú bi­zottság jelöje ki a rendező bizottság tagjait. — Herman Ottó és Tenczer Pál ellenző fel­szólalásai után mellezttítik Kovácsy indítványa. Megválasztatik ezután a bizottság s egyszersmind Tenczer indítványára felhatalmaztatik, hogy magamagát a szükséghez képest kiegészítse. A bizottság referálni fog megállapodásairól holnap pénteken este 6 órakor az „Aran­y sasban“ a nagy értekezletnek. * Az értekezleten megválasztott rendező-bi­zottság választása után azonnal ülést tartott. El­nöknek megválasztotta Tóth Kálmán ország­gyűlési képviselőt, jegyzőnek Eötvös Károlyt, pénztárnoknak pedig Herman Ottót. A szükséges költségek fedezésére azonnal gyűjtés rendeztetek, melynek eredménye eddig 95 trt. — Kiegészíti aztán a bizottság magát több tag­­ behívása által, főleg fővárosi tekintélyesebb polgárokból. — Tóth Kálmán elnöklete alatt Eötvös Károly, Herman Ottó, Kaas Ivor és Verho­vay Gyula kiküldetnek a népgyűlés elé terjesztendő határozati javaslat s a polgársághoz intézendő felhívások szövegezése végett. Hosszabb eszmecsere keletkezik ezután, mily utasítás adas­éke bizottságnak. Lukács Gyula jobban fél a kormány­nak az emlegetett béketárgyalások alkalmával kö­vetendő politikájától, mint mostani semlegessé­günktől, határozottan a mellett van, hogy a re­­solutió rögtöni actiót követeljen. K­állay Ödön a fősulyt a muszka ellen kivánja irányozni. Szalay Imre, b. Kaas Ivor, Mezei Ernő, Hermann Ottó szólnak meg e tárgyhoz, vala­mennyien megegyeznek abban, hogy a legerélye­­sebben kell eljárni. A gyűlés további folyamában megbeszéltenek a további teendők. A népgyűlés helyeül a lovarda jelöltetett ki, a gyűlés vasárnap d. u. 3 órakor lesz, hogy még elég idő legyen át­menni Budára.­­ A népgyűlés elnökéül valószí­nűleg K­i­r­á­l­y­i P­á­l fog felkéretni. A bi­zottság részéről szónokolni fognak: Eötvös Ká­roly és 11 e­f­f­y I­g­n­á­c­z. Kívánatos, hogy mentől kevesebben és mennél rövidebben szóno­koljanak, hogy a miniszterelnökhöz menendő kül­döttség el ne késsék. E küldöttségét a népgyűlés elnöke fogja vezetni, szónoka pedig Simonyi Ernő lesz. A bizottság gyűlésének vége meg­lehetős izgatott volt. Az ügy érdekében kívána­tos, hogy most, midőn oly fontos nemzeti köz­­­­ügyről van szó, ne múljon el a pártszenvedély, s hallgasson el a személyes ellenszenv szava, s a bizottságot működésében egyedül e nagy hord­erejű kérdés iránti buzgalom vezesse. A rendező bizottság holnap d. u. 3 órakor az „Arany Sas“-ban ülésezik.* Az ifjúsági rendező bizottság is tartott ma d. u. 2 órakor a Biringer (ezelőtt Szabadi) kávéházban gyűlést. Az ifjúságról ismé­telve meg kell jegyeznünk, hogy soraiban a leg­nagyobb ingerültség, forrongás mutatkozik. Az orosz­ellenes mozgalomban részt vesz az ifjúság minden köre, minden árnyalata, a több mint 3 ezer egyénből álló testület most egy szív, egy lélek. Nagy figyelemmel, a legmelegebb érdeklő­déssel kíséri mindenki a történő eseményeket, melyeknek czélja változást idézni elő szégyen­tel­jes külügyi politikánkban, vagy ha az nem sike­rül, legalább megmenteni a nemzet becsü­letét. Hisszük, hogy a vidék hazafias ifjúsága sem fog maradni tétlen, hiszen Tisza Kálmánnak egykori szavaival élve „nagyon szomorú do­log volna, ha a magyar ifjúság hallgatni tudna akkor, midőn, a hazának oly fontos ügyeiről van szó.“ Ragadják kezükbe újra a lobogót, s ifjú lelkesedésük nemes hevével buzogjanak ismét amaz ügy mellett, melynek első szószólói a múlt évben ők valának ; lebegjen előttük az­ 1876/7-iki ifjú­ság példája­.­­ Áttérve a dologra, feljegyezzük először is, hogy az ifjúsági rendező-bizottság fel fogja holnap szólítani a két egyetem összes ifjú­ságát gyász­jelvények viselésére. A bizottság tag­jai már viselik is a jelvényeket. (Fekete csokor, középen vörös és zöld szalag.) — A főváros pol­gárságát felszólítják, hogy vagy fátyollal bevont nemzeti szín lobogót, vagy egyszerű fekete zász­lót tűzzenek ki. E czélból házról-házra fogja az ifjúság be­járni a város főbb utczáit. És pedig kiküldettek: Ragályi és Kramoliny a váczi és Dorottya­ utczába; Dóssa és Soós J. a kecskeméti utcza, egyetem tér, egyetem utcza, barátok tere, és a kígyó utczába ; Nyeviczkey és He­gedűs a vámház és múzeum körútra; Pásztélyi, Spuller, Török, Lieszkovszky a váczi körútra; Barabás, Kovács Gy., Gaszner, Gebhardt a kerepesi útra (a Rókusig); Sir, Apáthy, Szarka, Duliskovics a kerepesi útra (a Rókustól a vámig); Torkos K. és Lekki J. a koronaherczeg utcza, bécsi utcza, harminczad utczára; Lázár Ignácz szervitatér, és Heisler Ákos József térre. Pap K. és Kölgyessy Kálmán az Erzsébet térre. Aranyi és Ember a n.­korona utcza, Neuschlosz és Wagner sas-bálványutcza, Tóth és Szakáts a Duna-sorra (akadémiától a plébánia-templomig), Varázséji és Kar­­lovszky Dunasorra (plébánia-templomtól a vámházig), Prém József és Dorzsák Gy. a fürdö-utezába, Verhovay L. és vagy o a Deák Ferencz­ uteza, Gizella-tér és főutra, Ba­bai Markovich, Lázár E., Madarász Gy . Besenbek Géza és Ede a királyutezába, Balassa F. és Zsingor L a hat­­vani-utezábe , Palánszky «s Lavatka a Sándor-utezába,Fel­­szegi és Lisznyai a. Lipót és zöldia-utczába, Holló L, Hellner és Ruderschmidt a sugárútra, Tompa , Filó az ő az-utczába, Lázár József, Nagy L., Bogya és ,i­­dős az ültés útra, Brüll és Pogány az akadémia-utczába. A kiküldöttek találkoznak holnap reggel a Szabady-kávéházban. Ide kéretnek jönni azon if­jak is, kik a többi utczák bejárására szolgálatai­kat, felajánlják.* Meghívó! A f. hó 16-án tartandó fővárosi népgyűlés rendezésére alakult bizottság, ugy mint: Kállay Ödön, Hermann D., Szalay Imre, Tenczer Pál, Fromm A., Sebők J., Királyi Pál, Sembery István, Lukács Gyula, Feleky M., Szücs Gyula, Kaas Ivor báró, Kovács Gyula, Kra­­moliny V., Ragályi Stype, Dózsa E., Seffer László, Látor G., Sztupa Gy. , Gelléri Sz. ,1., Mogyoródy A., György A., Mezey Ernő, Prém József, Urváry Lajos, Helfy I., Gaál J., Erődy B., Bartók Lajos,­ Toldy István, Balázs S., Forgó J., Ráth K. (iparos), Molnár E., Márkus J., Huber­­nay J., Láposi F., Brázai K., Tamásy J., Lápossy L., Szikszai F., ifj. Ábrányi Kornél és Emil, Ga­rami R., Hoffman Pál, Grosz Ad., Szomjas István, Nádasy Gy., Földváry M., Simonyi Ernő, Csá­­volszky Lajos, Mandel Mór, Weisz D., Török J., Mezei Mór, Mendl István, Papp Gábor, Péchy Jenő, Hentaller L. Morzsányi K., Schwartz Gy., Bakonyi Elek, Ladányi, Farkas I., Stoczek K., Far­kas Gy., Bodnár Zs., Solymosy Elek, Toldy Fe­rencz A fölkéretnek, hogy pénteken, f. hó 14-én d. u. 4 órakor az „Arany sas“ szálloda (Uj­­világ-utcza) nagytermében a népgyülés czéljának s megtartási módozatainak megállapítása végett megjelenni szíveskedjenek. Tóth Kálmán, az értekezlet elnöke. Eötvös Károly az értekezlet jegyzője. __________ ÚJDONSÁGOK. — Udvari hir. Rudolf trónörökös teg­nap délután Kőbányán által Gödöllőre érkezett. — Báró N­o­p­c­s­a és gróf Bombelles főudvar­mester tegnap este Bécsből ide érkeztek. — A királyné folyó hó 28-kán elhagyja Gödöllőt, és a koronaherczeg kíséretében Bécsen át Angolországba utazik. — Gödöllői róka vadászat. A mai nedves és gyenge idő kedvező vadászatra nyújtott kilátást, a társaság ennek reményében szép szám­ban jelent meg a nyolczadik Cover-nél a meet-re. Csakhamar fedületre került egy róka, úgy látszott koma asszony volt, és mint közönségesen irányt vett a Fóthi erdőnek, hol daczára , hogy a scent igen kedvező volt, a cserjésben eltűnt és nyomát nem is találta fel többé a falka. A tár­saság kénytelen volt tehát a 8-ik Coverhoz vis­szatérni, néhány perczre kiugrattak egy rókát, mely ugyan mint elődje neki iramodott az erdő­nek és hasonló szerencsével vagy mondjuk, sze­rencsétlenséggel a falkára nézve elveszett. Ily eredménytelenül tért haza a vadász­társaság. — A 8-ik coverből rókát csak úgy lehetne eredmén­­­nyel hajtani, ha a fóthi kastélykert egy kőfallal, vagy fakerítéssel el lenne zárva. — A király tréfája. A Fóth vidéken mesterségesen tenyésztett rókák, melyekre a ki­rályi pár oly szenvedéllyel vadász, a maguk ré­széről irgalmatlan vadászatokat tartanak a lakos­ság majorságára. Mint a „Hon“ írja, épen elfe­j­letti panaszát öntötte ki közelebbről Barna Jó­­­­zsef, az angol kert portása a vadásztársaság egyik­­ tagja előtt, midőn oda érkezett a király paripán,­­ vörös frakkban, b. Wenckheim kíséretében. „Te­­­­hát annyi csibéjét kapkodta már el a róka?“­­ „Bizony, vagy 35 darabot, felséges uram!“ „De reméllem nem sülve?“ tréfálkozott derülten a király, míg b. Wenckheim néhány bankóval vi­gasztalta meg a panaszost. — A prágai demonstráczió, me­lyet néhány cseh izgató Pievna elestének alkal­mából rendezni akart, mint a táviratok jelezték, tel­jesen meghiúsult. A színházakban a tüntetőket a közönség lepiszegte. — A polgárság értekezlete a vasár­napi népgyülés tárgyában pénteken este 6 órakor az „Arany sas"-ban (Újvilág u.) lesz, s nem a Szikszayban, mint egy kőnyomatú lap téve­sen írja, — Dézsi Sándor és neje dr. Forocz­­k­a­i Klára nngyölvesi földbirtokosok az ottan fel­állítandó magyar tannyelvű állami elemi népiskola javára 770 négyszög­öl kiterjedésű belső telket ajándékoztak. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter az illetőknek köszönetét nyilvánította. — „A kik örvendenek“ czimmel la­punk mai számának újdonságai között a „Bud. Hírnök“ után egy közlemény foglaltatott, a­mely szerint a Micsek-féle kávéházban a Tököly-féle intézet szerb ajkú növendékei Pievna elestének örömére tegnapelőtt szilaj jó kedvükben mulat­tak volna.­­ E közlemény ellenében felkerestet­­tü­nk ma a következő nyilatkozat közzétételére: „Az igazság érdekében biztosítjuk a tek. szerkesztőséget, hogy az emlitett estén egyetlen egy Tökölyanista sem vett részt ezen állitolagos ünnepélyen. Ha volt valami ehhez hasonló, úgy szánalommal viseltetünk a t. értesitő irányában, hogy nem vett magának annyi fárad­ságot és nem szerzett jobb informatiót arról, hogy „ki“ vett részt az „ünnepélyen,“ mert akkor köz­leményének malierosus utóize elesik. Közleményét pedig — ily alakban — rósz akatu ko­holmánynak nyilvánítjuk, mert már huzamosb idő óta volt alkalmunk azon saj­nos tüneményt tapasztalni, hogy minden, a­mit egy idő óta a nem magyar ajkú elemek elkö­vetnek, minden a Tököly-intézet szerb ajkú egye­temi polgárainak tudatik be, azon szándéknál, hogy nekünk, mint egyetemi hallgatóknak árt­sanak. — A Tököly-intézet szerb ajkú egye­temi polgárai hazafias kötelességüknek tartják ezen ellenük irányzott közlemények ellen felszó­lalni s egyszer mindenkorra ünne­­p­é­l­y­e­s­e­n kijelenteni, hogy az ily és ehhez hasonló akaratú koholmányokat a „Tököly­­intézet szerb ajkú egyetemi polgárai a legnagyobb indignatióval visszautasítják.“ — Budapesten, 1877. évi deczember hó 13-án. Jowa Vidieh stud. phil., Jovanovits Lázár jhalig., Popovich Pál orvost. h., Weszelinovits Iván joghallgató, Adamov Milivoj jogszigorló, Zsivkovic Döme bölcs, hallg., Dima J. Dusán orvostanhallg., Bozseszky Milán joghallgató, Petar Fakovljevich stud. med., Milovanov István stud. philos., Davidovatz Milán joghallgató, Jan­kovics Pál joghallg., Novakovics Bogdan joghallg., Pantely János joghallg., Demeter Vajkovich stud. phil., Dávidovics Sándor joghallgató, Milán G. Sretkovits stud. phil., Damjan Hadzic turista. Alig kell megemlítenünk, hogy a szánt­szándékos ártalomra vonatkozó vádnak nincs alapja. De a­mily örömmel közöljük és vesszük tudomásul e nyilatkozatot, és annyira reméljük, hogy az aláíró urak egyátalán nem­csak a maguk részéről be fogják tartani az ünne­pélyes kijelentést, hanem hazafias kötelességüknek fogják ismerni mindent elkövetni arra nézve is, hogy hasonló kompromittáló hírekre soha senki körükből okot ne szolgáltasson. — Felemlítjük egyúttal, hogy özv. M­i­c­s­e­k Antalné as­­zony szinte megkereste szerkesztőségünket s tiltakozott az ellen, mintha az ő kávéháza „szláv érzelmüek és muszkabarátok tanyája“ lenne, mit ezen m­i re­gisztrálunk ; a többire nézve a „Búd, Hir nők“-re hárítsa a szemrehányások súlyát. — A „Neue fr. Presse“ ma rég száma Bécsben konfiskáltatott. — A karácsonyi vásárról. Arról van tudomásunk, hogy a karácsonyi vásár híre már hetedhét országra szól, csak azt nem tudják nem­e mégis sokkal kisebb, mint a­milyen ér­dekes programmjánál fogva lehetne. — Azért kí­vánunk azon meglepetések közt, melyek a tisztelt közönségre várnak, — egyet mást elárulni. E sze­­­rint lesz ott kalauz-asztal, hol a látogatói potom áron megszerezheti ezen modern labyrint Ariadne-fonalát; ■ karácsonyi asztala kedves zöld fával s sok csinos tárgygyal, melyek árverezés utján lesznek megszerezhetők; lesz a tavaly közkedveltségre szert tett „jövő század postája; mindjárt mellette egy újdonság a svéd asztal, s a gyorsan hirre kapott neveze­tes újkori találmány a telephon^ — a sze­rencsekerék s kosárnál a jelszó, a ki mer az nyer!“ a játékos bolt bizonyosan az idén is, nem csak a gyermekek, hanem a felnőtteknek is gyárhelye leszen, hol mindenki, meglepetve­­ a tárgyak sokfélesége s olcsósága által, siet vásár­lásait megtenni. — Lesz virágcsarnok, vásári új­ság, delphi jósda, fényképkereskedés, mely való­­szinüleg roppant számú vevőkkel birand, mert hi­szen iparunk fejlődése hazánk virágzásával szoros összeköttetésben van, s mindegyikünk annyit te­gyen honáért mennyit tehet! — Hogy soroljuk fel azon sok kicskot, csarnokot s egyéb helyt, hol az elfáradt vagy megéhezett látogató ismét fel­­frisülhet s hol 10 kr. 50 krért a legizletesb étkeket kaphatja. Legyen elég közülök felemlitni a magyar csárdát, a laczi konyhát, a frisstők ki­­oskját, a czukrászdát, az ázsiai b­eázó helyt, a liqueurüzletet, borcsarnokot, a mézeskalács áru­lást, a déli gyümölcs üzletet, török kávéházat a szivartőzsdét stb. stb. Hogy azonban túl sokat el ne hallgassunk megemlítjük még, hogy első este, szombaton műkedvelői hangverseny s vasárnap bűvészi előadás a híres „Második Monthaupt“ által. A tárgysorozat, melynek csak­is főpontjait említettük, oly változatos, hogy kétségkívül min­denkit bámulatba ejt, s senki el nem fogja mu­lasztani személyesen, megszerezni magának azon meggyőződést, hogy az „Orsz. Nőképző-egylet karácsonyi vásáron pompásan s olcsón mutathatni. Belépti díj csak 50 kr. A vásár csak két napig tart. Elég kár ! — A vásárra Vastagh nagyhírű festőnk két képet készített. Az egyik egy fiatal görög nő, a másik egy czigányasszony, és mind a két művet annyi megkapó közvetlenség és élet­elevenség jellemzi, hogy a­kik látták, a hires mű­vész legjobb munkái közzé sorolják. Nevezetes az is, hogy e festmények ára meglepően olcsóra van szabva. — Szolgabiró-választás. F. hó 9-én Ráczkevén több pestmegyei bizottsági tag a kerü­leti községi elöljárók és jegyzőkkel együtt a kerü­leti szolgabiró választás iránt értekezletet tartottak. A többség Éder Kálmánt óhajtja szolgabirónak mig a kisebbség ifj. Szilágyi Lajos jelölésében állapodott meg. — Ozmán pasa furfangja. A „Times“­­nek a plevnai hadiszálláson levő tudósítója egy múlt hóban küldött táviratával azt magyarázta lapjának, hogy mikép tudja Ozmán pasa fentar­­tani a katonái bátorságát? Miután t. i. a kato­naság észrevette, hogy teljesen körül van véve, akadtak, a­kik kissé meghökkentek a lakat érze­tére. Ezek felvidítása czéljából aztán a pasa azt mondta, hogy ne tartsanak semmitől, is­mer ő egy földalatti utat, melyen át, ha már Pievna nem lesz tartható, mindnyájukat kivezeti az erődítményekből.­­ Persze kevesen voltak, a­kik „féltek“, s még kevesebben, a­kik ezt­­ hit­ték; de még legkevesebben, a­kik lehetőnek tart­ják, hogy Ozmán így tartotta volna fenn az ő héroszai bátorságát. — A nemzeti színház zenekarának tag­jai Erkel Sándor karnagy vezénylete és Sauret Emil hegedűművész és Deutsch Vilmos zongora­művész urak közreműködése mellett, a vigadó nagy termében a harmadik philharmoniai hang­versenyt decz. 15-én rendezik, este fél 8 órakor. — Estély Hugo Victornál. A nagy költői „Hernani“ sikereinek megünneplésére mint párisi levelezőnk már említé, fényes­ lakomát rendezett, melyre a Theatre Frangais közreműködő művészein kívül a párisi kritika tekintélyei s a költő személyes barátjai is hivatalosak voltak. Viktor Hugo mellett jobbról Sarah Bernhardt kis­asszony, balról a Theatre Frangais igazgatója, Perrin foglalt helyet; szemközt ült fiatal unokája Georges, az elhunyt Charles Hugo fia, mellette Emil Augier és Legoue akadémikusok. Ebéd után a költő nagy hatású beszédet mondott, melyben először a Theatre Frangais igazgatójának és mű­vészeinek mondott köszönetet s Bernhardt kisas­­­szony előtt kijelentette, hogy mint Donna Sol a híres Mars kisasszonyt is felülmúlta. Kezet csó­kolva a művésznőnek, így folytatta Hugo: Kedélyes s égésien irodalmi ünnepélyre gyűltünk ide össze, maim. Ilyen ünnepélyek minden időben kedvesek, kétszeresen azok a viharos s nehéz időkben. Kerülendő ott minden szó, mely csak czélzás is lehetne egyéb szenve­délyre, mint az eszmény és az absolut szenvedélyére, mely mindnyájunkat eltölt Derűs vidéken élünk, s a zavaros szellemvilág csendes csúcsán találkozunk. Viharok dúlnak körülöttünk, de nem bennünk. Jó, ha irodalmi visszfényét a politikaira veti, ha az irodalmi világ békés vidékünk a nyugtalan vidékeknek az egyetértés s testvériség nagy példáját adja. (Élénk helyeslés) Uraim, ritkaság az én koromban, hogy valaki ne bírna valamely rögeszmé­­vel. — A rögeszme hasonlít az álló csillaghoz; mennél sötétebb az éj, annál fényesebben világit a csillag. Úgy az én eszmém is annál fémesebbnek tűnik föl, minél mélyebb a köröttem lévő sötétség. Ennek a rög­eszmének a neve : a szabadság. Kora­i jóságomtól kezdve késő vénségemig nem volt más czélom, mint megszerezni a békét a szellemeknek, a kedélyeknek és a sziv-knek. Al­mám az lett volna: s mmi háború, semmi gyűlölet többé, a népek csakis munkával, iparral, haladással s békés gya­rapodással foglalkozva Ezen álomhoz, minden múlt vagy jövő megpróbáltatás daczára hű maradok, s végső lehelle­­temig szakadatlanul küzdök utána.“ vette . A beszédet természetesen viharos taps kö­szóltak azután még Perrin, Breville, Siécle­s egyúttal a párisi kritikusok nesztora, a Banville költő, mind a hárman Viktor Hugót éltetve. — Máthényi Flóra uj évtől kezdve szépirodalmi hetilapot indít meg s már előfizetési felhivást bocsájtott ki a „Magyar nők lapjára.“ A tiszta jövedelem felét Majthényi Flóra a török consulatusnak tett ígéretéhez képest a török ár­vák­n­a­k szentelte.­­—A „Magyar nők lapja“ szépirodalmi, művészeti­ és társadalmi k­ö­z­­löny lesz. Megjelenik minden vasárnap egy nagy nyolczadrót ivén, színes borítékkal s minden szám­nál egy féliv gyermek-lap melléklettel. Előfizetési ára egy-egy évnegyedre 2 forint. A pénzek Buda­pestre a császárfürdő 111. szám alá a szerkesztő­ségbe küldendők. — A „Székesfehérvár és Vidéke„ czimü lap ellen a királyi ügyészség pert indított azon czímen, hogy bár a lap nem politikai, mégis politikával is foglalkozik. — Bizony az igazság megmondása bajjal jár, — jegyzi meg erre a lap. — Különben a­ sajtószabadság létrejötte óta kö­rülbelül ez az első eset, hogy hasonló czimen pert indítsa az ügyészség, mert a megelőző kormányok maguk is ezairangnak tartották a kauéziót és sok társadalmi lap politizál rendesen máig is bán­­tatlanul, ha kormány mellett. — Hol a hordó? Pintér Ferencz korcs­­márosnál (bérkocsi-utcza 1. sz.) tegnap egy 40— 45 éves magas temető, erős testalkotású munkás jelent meg s kérte, hogy Lili korcsmárosnak, ki P.-nek jó barátja, küldjön egy 3 akós hordót köl­csön. Pintér m­it sem gyanítva, a hordót átadta az ismeretlennek, kiről csak ma tudta meg, hogy csaló volt s a hordóval ellábalt. Lili semmit se tud a hordóról. — Nagyon szerette az asszonyo­kat, a b.-ujfalusi szíjgyártó mester; de nem úgy, hogy mindig egyet, hanem úgy, hogy egyszerre többet. Ilyenformán egy kis törökvilágot extem­­porizált a csendes faluban, a­mely esetről ezt ír­ják a n.-váradi Szabadságnak: Egy vitéz magyar viselt dolgait akarjuk feljegyezni, ki keréseivé az egynej­ű­ség gyöngén nehezülő kedves terhét, kapta magát s egymásután három Júliának is bevált Rómeójává. Most azonban, midőn már épen a ne­gyediknek akará elrebegni a holtomiglant, — ki­sült turpissága, hogy tulajdonképen már előbb há­rom nővel is állott oltár előtt, kiktől mindannyi­szor hősiesen odábbállott. E negyedik esetben le­het már alapos reménye hozzá, hogy ő Kéksza­­kállusága előbb a hűvösre, mint a paradicsomba fog vándorolni. —• örült. Tóth Gyula kecskeméti szüle­tésű 28 éves róm. katholikus vallásu kis-kun­ha­­lasi községi néptanító dühös őrülési rohamokba esvén, az ottani kórházba vitetett. Halas városa a lipótmezei tébolydába való fölvételét kérte a mi­nisztériumtól. Tóth Gyula a kórházba folytonosan vallási és bibliai tárgyakkal vesződik. Tehát ez is a papi vallásos nevelés áldozata. Rövid hírek. Koczán Ferencz budai háztu­lajdonos igen szép emléktáblával jelölte meg azt a házat, a­hol egykor Szalay László lakott, most pedig a Koczán úr tulajdona. — Lesseps, a suezi csatorna tervezője egyik közelebbi előadása alkalmával elmondta, hogy azt az emlékkövet, amit a német trónörökös egyptomi kutatásai alkalmával talált, — az alkirály csupa udvariasságból maga ásatta oda, a­hol a vendége keresni készült. — A budapesti távirda múlt havi forgalma 167.575 darab sürgöny volt, a bevétel 23.948 forint. — a Viktor Hernaniját, melynek sikeréért a költő 'ölyaiís'egy lakomát adott, közelebb Debre­­czenben is előSjS^wi^Wu­r­m­b Imre budapesti lakos Leventeire, Frost Ignácá“^f4j^fs^ Pe* dig az ő nevét Dóri­ re i film­ 11 ill ^ r ^ ^7 a saját és a királyné nevében a budapes­ H,Sz­egé­­nyék számára a közeledő ünnepek alkalmából­ a gödöllőieknek pedig 200 frtot küldött. A hivatalos lapból. A m. kir. minisztérium Har­kányi Frigyes országgyűlési képviselőt és czimeres minisz­­teri tanácsost a fővárosi közmunkák tanácsa rendes tag­jává, az igazságügyminiszter Wettstein Gyula budapesti kir. népmzeti aljegyzőt ugyanoda jegyzővé és Balogh János békés-gyulai kir. járásbirósági írnokot a békés-gyulai kir. törvényszékhez iroda­tisztté, a vallás- és közoktatásügyi m­. kir. miniszter Mandách Emánuel végzett jogászt fogalmazó­­gyakornokká nevezte ki. Színház, művészet. — A nemzeti színházban „Pál és Virginiát“ vették elő újra ma este hosszú pihen­tetés után. Maleczkyné próbálkozott meg V­i­r­g­i­­n­i­a szerepével, a­mi kétszeresen nehéz feladat akkor, midőn előtte Donadio Bianca alakítását és énekét szokta meg a közönség, hanem Malecz­­kyné becsülettel helyt állott, s a mit talán hangja csengésében, iskolájában nélkülöztünk, pótolta já­tékának kifejező, kedves naivitásával. Ismervén hangjának kis terjedelmét s csekély erejét, sze­repének első részében igyekezett magát lehetőleg kimélni, miáltal ugyan két tableaun át vajmi keveset hallottunk Virginiából, hanem azt nyertük vele, hogy a nagy duó várakozáson felül jól sikerült, ugy annyira, hogy a közönség foly­tonos tapsaira még egyszer felhúzták a függönyt s megismételtették a duót, csak úgy mint Dona­­dióval. Megjelenése kellemes, csinos, csak azt nem értjük, hogy miért tetszik magának némelyik éne­kesnő szőke parókában, s miért nem szabatja job­ban öltözékeit, melyek végre is a legszembetűnőbb eszközei a külső hatásnak ? Ezt különösen a harma­dik képre jegyezzük meg, mely egyébiránt Kurz­weil k. a. gyarló játékát leszámítva, a legjobban sikerült. Pauli annyira kíméli hangját mindig és mindenütt, hogy gyakran csak sejtjük azt, a­mit énekel. Egyúttal nem mulaszthatjuk el énekes­nőinket azon közös nagy hibájukra figyelmez­tetni, hogy soha szöveget érthetőleg ki nem mondanak, mi által minden dalmű félig elvész, s csak stereotyp és b­ablonszerű­ mozgás és arczjátékból kell következtetnie a hallgatónak, hogy most mi történik a színpa­don ? Dicséretes kivételt képez a férfiak közt Odry, kinek a második képben „Te ha madárka“ kezdetű dalát meg is ismételtették. Közönség szép számmal volt, a­mi eléggé buzdító lehet mind a fiatal énekesnőre, ki nehéz feladatát ily kielégí­tőig oldotta meg, mind az igazgatóságra, mely helyesen cselekszik, ha a fiatalabb generatiónak is tért nyújt a haladásra ilyes és hasonló nagyobb szerepekben. Egyletek társulatok. — A józsefvárosi kör deczember 15-én családi estélyt rendez. Az estélyen többek közt C­z­e­c­z Katalin k. a., a szinképezde tehetséges növendéke Tompa költeményét fogja szavalni: „Három a daru.“ A hangverseny és szavalat után szokás szerint: távcz, amig a jókedvből tart. — A magyar tisztviselők országos egyesülete deczember 15-ikén délután 6 órakor havi választmányi ülést tart hivatalos helyisé­gében. — A „budapesti polgári dalkör“ tánczvigalommal összekötött barátságos dalestélyt

Next