Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1878-01-01 / 1. szám
hat évi választás Institutióit helyeselték még azok is, kik a tisztviselők választásának elvét elsősorban pártolták. Tisza Kálmán törvényhozói bölcsesége is ebben nyilatkozott, valamint a városi főispáni intézmény helyeslésében is, amely kérdésben egyébiránt magának a balközépnek kebelében leszavaztatott. Nem elég tehát, hogy a megyei önkormányzat, hatáskörének szűk határok közé szorítása által tönkre silányíttatott, hanem el lett követve azonkívül is minden, hogy a régi formák czélszerűtlen megváltoztatása által ezen institutio a maga jelleméből kiforgattassék, így azután megmagyarázható, miért hallani most maguk a tisztválasztások, tehát az önkormányzat legfőbb ünnepei alkalmával, hogy ez lesz az utolsó tisztválasztás. Mondják némelyek a remény, mások a félelem kifejezésével. Akik reményük, némileg menthetők azért, mert ilyen tisztújításokat látni bizony nem épületes dolog; akik félnek tőle, igazolva vannak azért, mert a megyei önkormányzattal való mostani bánásmód logikája egyenesen annak végleges megszüntetését engedi következtetni. A haza, a szabadság érdeke pedig nem azt hozná magával, hanem arra utal, hogy ne öljük meg az önkormányzatnak e páratlan institutióját, hanem tisztítsuk meg a salaktól, melyet a lefolyt tíz év törvényhozási bölcsesége hozzá kevert. Okuljunk saját kárunkon s ne legyünk siketek saját tapasztalataink intő szava ellenében. Miért lett a gyámügy a megyéknek visszaadva, miért hozatott meg, ha mindjárt igen tökéletlen alakban, a bagatel eljárásról szóló törvény? Hát csak azért, mert az élet kineveti a logikát, a mi bölcs modern jogászaink és centralistáink logikáját, mert tarthatatlanoknak bizonyultak a Horvát Boldizsár-féle úgynevezett nagy elvek és nagy alkotások; rászorultunk az önkormányzatra s nála keresünk menedéket a „tudomány“ elől. Ha rászorultunk, ha nélkülözhetlennek ismerjük fel, akkor ne tegyünk kísérleteket idegen tökéletlen önkormányzati intézmények majmolásával, hanem maradjunk meg saját eredeti formáinknál s állítsuk talpra a megyei önkormányzatot, hogy teljes erőben működhessék. Mocsáry Lajos: Meaux, deczember 25-dikén. (Saját levelezőnktől.) kozni. Midőn Crispi bejárta a szent szövetséghez tartozó udvarokat, már az olasz kormány sejti a szövetséget Spanyolhonnal, 3 így Crispi nem is biztatá Bismarckot és Andrássyt azzal, hogy Olaszhonra számítsanak. Igaz az is, hogy még van egy másik húzás is dugaszban, de erről még most nem szabad szólni, majd meglátja, megérzi a világ s ekkor beismerendő, hogy Talleyranddal még a franczia diplomaták és nagy politikusok faja ki nem halt s hogy Bismarck herczeg nemsokára meglátandja, hogy Franczia- és Angolországban mestereire akadt, Andrássyt pedig oly kontárnak tartják, kinek politikája számításba sem jöhet, őt csak fígmínsnak s bajazzónak nézik Gortsakoff és Bismarck között. Angolhon egy tapasztalással gazdagult: Törökország hadi képességét ismerni tanulta. Ha a törökök közt nem lett volna annyi áruló, mint a nikápolyi, starszi és ardaháni várparancsnokok, akkor most Muszkaország nemcsak nem állna győzelmesen, de hihetőleg meggyalázva hordaná az irháját honába vissza, mint I. Napoleon serege Studianka és Berezina után hordozta. De az eddigi veszteségek egy uj, még pedig oly sereg által mint az angol és az angol keletindiai igen könnyen helyre ültethetnek, mert jelenlegi angol tiszt már nem hasonlít az egykorihoz, hanem tanult fiatal emberek, a katonaság pedig a világon legjobb, bár mint ócsárolják Wellingtont s az angol hadsereget, mégis igaz, hogy őt és az angolokat sehol sem verték meg, hogy Balakluránál 4000 főből álló lovasság Cardigan és Lucan alatt keresztül vágta magát az egész muszka hadseregen, hogy a 71-ik hegyi skót ezred, 600 ember, ostrommal bevette Kánsurt, melynek 10.000 embernyi őrizete volt. Angolország a balti tengerbe egy hajórajt készül küldeni, mely két annyi (3600) ágyúval birand, mint Napier Károlyé volt 1855-ben; a torpedók ártalmatlanná tételére pedig már találtak föl legújabban Chathamban oly készületet, mi azon pokoli találmányt, egészen hasztalanná teszi. Evreuxben egy nagy gyárban igen sok léggömb készül az angol és franczia hadseregek számára, miket egy uj rendszer szerint, ha a szél nem épen nagyon viharos, a levegő magasb rétegeiben kormányozni is lehet s e léghajók oly magasságra szállíthatók, hogy nincs oly messze hordó löveg, mely azokat elérné. Czélja ezen hajóknak a kémszemlék, a sürgönyök vitele és az elvágott távirdasodronyok helyettesítése. Anglia föllépése. Anglia föllépését illetőleg az orosz-török háborúban a ma érkezett londoni lapokban nevezetes s nagy fontosságú nyilatkozatokat találunk. A „Standard“ írja : A porta azon lépése, hogy az angol kormány közvetítését kérte ki a béke érdekében, senkit sem fog meglepni. Plevna eleste óta mindenki tudja, hogy Törökország nem lesz képes ellenállni Oroszországnak és szövetségeseinek. Ily körülmények között a további vérrontás megakadályozása végett a szultán oly lépésre határozta el magát, melyet a béke és a humanitás minden barátja csak helyeselhet. Hogy a feladat sikerüljön, melynek teljesítését az angol kormány magára vállalta, nem kell egyéb, minthogy az orosz kormány hű maradjon azon programaihoz, amellyel az ellenségeskedések kitörésekor fellépet. Ha a missió, amelynek teljesítését az angol kormány magára vállalta, nem sikerül is, annyi eredménye minden esetre lesz, hogy Európát felvilágosítja a békét és a népjogot sértők czéljai felől. A mostani időkben minden fenyegetéshez hasonló beszéd fölötte nagy ügyetlenség lenne. Oroszország bizonyára meg fogja fontolni azon veszélyeket és nehézségeket, amelyek előidéztetnének, ha a háború folytattatnék azon ponton túl, amelyen minden jogos és észszerű czél biztosítva van. A „Morning Post* * reményli, hogy az orosz cár készséggel meg fogja hallgatni az angol kormány azon észrevételeit, amelyek a keleti kérdés méltányos megoldására és a háború befejezésére vonatkoznak. Ha a cár vonakodnék Anglia közbenjárását elfogadni, be fog bizonyulni, hogy a porta keresztény alattvalóinak védelmezése nem volt valódi czélja a háború megindításának. Azáron múlik, hogy Európa ezen vádját eloszlatássá azáltal, hogy azon semleges hatalmak interventióját elfogadja, melyek a porta keresztény alattvalóinak sorsát ép úgy szívükön viselik, mint ő maga. A feladat, amelynek teljesítésével az angol kormány a szultán megkeresésére megbízva lett, nem foglal egyebet magában, mint próbáratevését Oroszország készségének a béketárgyalások megkezdését illetőleg. A „Times” írja : A szultán azon egyetlen útra lépett, mely egyedül megegyeztethető a háború eddigi folyamának és további esélyeinek megfontolásával. Karsz eleste előre veti árnyékát Ruszcsuk, sőt Drinándy elestének, a török hatalom megsemmisülésének a Balkán északi oldalán és egész a főváros kapujáig terjedő romlásnak. A szultán összes józan tanácsadói beláthatták hiábavalóságát a török fanatismusra való hivatkozásnak és megtanulhatták, hogy egy hatalom támogatására sem számíthatnak, úgy látszik belátták azon biztatások hiábavalóságát, amelyekkel A sokfelé való tapogatódzás után Berlinben, úgy látszik végre még is közel jutottak a valóhoz. Úgy van ez, mint azon bizonyos játékban, melyben valamit eldugnak s valakinek keresnie kell, midőn mindig mondják „viz“ vagy „tűz.“ Jelenleg Berlinben már a füstig jutottak s csak a „Temps“-nek ismételt nyilatkozata igazitá őket némileg útba. Ha azt hinné a világ, hogy Francziaország közvetlen a keleti politikába keverednék, nagyon csalódnék, elég, hogy ha Németországot, mely igen nagy kedvet mutatott mindig a keleti ügyekbe való keveredéshez, mely már 1866-ik év elején pénzével előkészítette Romániában a jelen háborút, mert jól tudjuk, hogy Conza megbuktatása a jelen román fejdelem érdekében történt Bismarck herczeg által viscenirozva, — Franéziaország örökös sakkban tartotta a keleti háború kezdete óta; azon gyalázatos ármánykodások, melyek által a jelen franczia kormány megbuktatására működött, ugyan meghiúsultak, de már e gonosz szándékért is megérdemli Bismarck gazdája, hogy visszaadják neki mindazt, mit ő Francziaország ellen vétett s ezt nem is viszi el majd szárazon. Ha Ausztria Magyarország kormányába bizhatott volna a két nyugati hatalom, akkor az európai háborút el lehetett volna kerülni s igy csak is ezen kormány gyávasága, ide stova kapkodása, gróf Andrássy fejetlensége lesz okozója azon nagy vérfürdőnek, melynek idénye Európára vár. Mind ezen ármányok ellen a Franczia kormány is tett az alatt két titkos húzást, melyről senki sem sejti, miért történt, az egyikről most már szabad szólani: ez az Izabella spanyol exkirálynénak adott engedély fiához utazhatni, az ő közbenjárása által jött létre a spanyol-angol-franczia szövetség s a spanyol kormány az első fölhívásra kész egy 120,000 főnyi sereggel észak felé Pampellunán át Marseille felé indulni, innét még keletibben, hogy Viktor Emmánuelnek elmúljék kedve a keleti politikába avat— Ó! elraboltam! ez kemény kifejezés! Ki bizonyítja be neked, hogy amaz isteni teremtés nem önkényt távozott, miután megtudta, mily nyomorult gazember kedvese ? — Hazudik ! kiáltá. — Ah! ez sok! te bitang! — Igen, hazudik! Hallgasson ide gróf, én cnt halálosan gyűlölöm, s ha ez állapotból, melyben először remegtem életemben, ép bőrrel szabadulok ki, fogok találni alkalmat, hogy iszonyú kínokkal végezhessem ki. .. — Ezek azután őszinte szavak. — Nos tehát folytatá Charles, ha a pillanat el fog jönni, midőn önt összemorzsolhatom, s ön szavát adná, hogy visszajön, egy órára elbocsátanám, ... mert tudom, hogy szavát nem szegi meg. Hazudik! igen hazudik, ha azt mondja, hogy Pousette tudja ki vagyok. Csak egy ember mondhatta volna a valót meg neki... s ez ember ön... ön pedig szavát adta, hogy nem árul el előtte. — Caujol megindult némileg e szavak hallatára. — Igazad van köszörűs, mondá, kedvesed mitsem tud a dologról. E válaszra Charles kebléről mázsányi súly esett le. — Hallgass ide, kezdé a gróf. Iszonyatos tetteidhez semmi közöm. Előbb-utóbb, el fog érni az igazság keze. Ha azért foglalak volna el, hogy a rendőrségnek szolgáltassalak át, nem lehetne úgysem nyelved megoldani. Tudom, hogy bátor vagy, s még a halál sem képes megfélemlíteni. De van *g gyenge oldalad. Kedvesed iránti szerelmed; erről az oldalról igyekeztem föléd kerekedni, s most Pousette hatalmamban van. Mi lesz a jövőd, azzal keveset törődöm. — Mit akar tehát? Mily feltételek alatt adja vissza kedvesemet? Caujol élesen reá tekintett a köszörűsre, azután lassú, kimért hangon mondá : — El akarom neked adni. Charles néhány pillanatig habozott, mintha ellenfele czóljait akarta volna kitalálni. — Mennyiért? — Milliókért. ■— Határozza meg az összeget. — Amennyit boldogult Surent kincse ér. Különös mosoly vonult végig a chauffeur ajkain. Boldogult Sureat kincse? ismétlé. — Igen azon bájos özvegy hajdani férjéé, kit egyik éjszaka jónak láttál barátommal egy ágyban mutatni valakinek. — De hisz e kincs nincsen birtokunkban. •— Pousette leírása ösztönül fog szolgálni, hogy megszerezzed. Charles gondolkozott. — Legyen monda, átadom a kincset, . . . de két feltétel alatt. — Mik azok? — Először is engedjen időt a kutatásra. — Óó ! azt hiszem te már tudod, hogy hol van ... de ha akarod, ára legyen. Mennyi határidő kell ? — Három hónap. — Ez sok. — Talán már holnap átadhatom . . . vagy egy hónap múlva . . . vagy három múlva. Ez a végső terminus. (Folytatása következik ) ■ [UNK]H——IIIIMUjgi némely nem felelős angolok Anglia nevében felléptek. Most, midőn végre a hatalmak udvariasan bár, de határozottan elutasították a teljesíthetlen feltételekkeli fellépést Oroszországgal szemben, a szultán igen okosan országunkhoz fordult és kikérte szolgálatait, béketárgyalások megkezdésére vonatkozólag. Kabinetünknek legújabb elhatározása a legjobb válasz a támadó politikáról keringő hírekre. Törökország bízvást rábízhatja kormányunkra az alkudozások megkezdését ; minél inkább bízza kormányunk kezére ügyét, annál jobb lesz az ránézve. Oly hatalomnak, mint Anglia, mindig czélja az, hogy a territoriális változások, oly jelentéktelenek legyenek, amint azt a szükség kívánja. Az osztrák delegatió pénzügyi bizottsága már január 10-én megkezdi üléseit és az 1878-ai közös költségvetést azonnal tárgyalás alá veszi úgy, hogy az osztrák delegatió jan. végéig befejezi munkáját, de természetesen kénytelen lesz a magyar delegátió üzenetét bevárni nak A képviselőház pénzügyi bizottságatisztelt tagjai figyelmeztetnek, hogy ezen bizottság, az e deczember 16-án általa hozott végzés nyomán f. évi január 5-én szombaton reggel 10 órakor ülést tart, melynek tárgya az osztrák magyar Lloyd - társulattal kötendő szerződésről szóló törvényjavaslat. .Budapesten, január 1-én. Zsedényi Ede, az állandó pénzügyi bizottság elnöke. Az 1878. évi deficiitet az év végével szombaton 28—29 millió írtra becsülték a pénzügyminisztériumban, mely összeg jóval felülmúlja az előirányzatot. A Kormánykörökben azzal vigasztalják magukat, hogy a harmadik évnegyed eredményei után igen sokan még roszabb eredményre számítottak, (aminthogy tényleg még lehet is roszabb.) Duka Tivadar, Görgey tábornok hadsegéde hat társamnak Londonban. Deczember hó 22-én az „Egyetértés” 333. számában olvastam azon czáfolatodat, melyet a „Daily News“ kiadójához intéztél, a lapjának egyik számában kiadott hibás közlemény ezen passusa ellen: „Skobeleff tábornok, az idősb, egy epizódot mesélt el a magyar szabadságban^ történetéből. Elmondta, hogy épen fegyverszünetet kötöttek s nagyszámu c . kir. osztrák tiszt ment át a hídon a magyarok felé, e peremben a magyar vezénylő tiszt tüzet parancsolt, s kartácscsal lövetett a cs. kir. osztrák tisztek közé.“ Én is, ki hazánk 1848—9-iki hősies küzdelmében elejétől végig szerény tehetségemhez képest részt vettem, nem csak mit sem hallottam erről, de azt megtörténni lehetetlennek is tartottam. Egy császári királyi közös hadseregbeli nyugalmazott huszárezredes, kivel baráti viszonyban élek, épen nálam volt, midőn e valóban rosz akaratú közlemény felett felindulásomnak adtam kifejezést, ő egy kis gondolkozás után nekem e figyelemre méltót beszéló el: „úgy hiszem, hogy ezen körülménynek épen egy ellenkező eset szolgál alapul. 1849. évi aug. 11-én vívott sz.-andrási ütközet után való napon a báró Kressz-ik sz. Chevaulegeu ezred, melynek akkor én is egyik százados kapitánya valók, végzó az egész vonalon az előőrsi szolgálatot. E napon az ezred 3. százados kapitánya néhai gróf S. S. néhai gróf W. és hajói emlékszem jelenleg, mint altábornagy szolgálatban lévő K. az előőrsi vonalon kívül lovagolván, a magyarok előőrsei vonaláról több tiszt előre lovagolt s a cs. kir. osztrák tiszteket először integetve, majd közelebb érve, barátságos összejövetelre hívták fel, mit ezek el is fogadtak, — s bár még a fegyverszünet megkötve nem volt, e két ellenfél barátságosan beszélgetett egymással, a többi közt a magyar tiszteknek egyike magát barátomnak nevező, s mindezem felől tudakozódott. — A túlsó szárnyon van századával előőrsön, különben jó egészségnek örvend“ — mondák tiszttársaim. Erre a nevét megmondván barátságosan tiszteltetett, — ez idő alatt a magyarok részéről több és több tiszt jött előre, mire végre tőlük egy főbb katonatiszt vágtatott elé, s a magyar tiszteket e szavakkal parancsoló vissza : „Uraim lovagiatlanság, midőn az ellenféltől oly kevesen vannak, hogy önök ily nagy számmal jöttek, — erre egymásnak barátságosan köszöntve, mind a két fél előőrseihez vissza lovagolt, — Következő nap az ezredünk előőrsi szolgálatáról a táborba visszajővén, gr. S. S azzal jött félém: „Te, egy barátod a magyaroktól tiszteltet de a nevét biz én elfelejtem,“ s erre az egész összejövetelt elbeszélő. Ebből meglátszik, hogy Skobeleff tábornok tévesen volt ezen esetről értesítve. Budapest, 1877. decz. 29. Krivácsy József, _ __ tüzérezredes .*) *) Az»n t. szerkesztő urak, kik a Daily News-ban megjelent czikket közölték, felkéretnek e sorok közlésére Bécsből a „B. Coriv”-nek ezeket írják deczember 30-ikáról: Az osztrák nemzeti bank tegnapi közgyűlése sok érdekest nyújtott a figyelmes észlelőnek, ha annak lefolyása egészen rende is volt. A gyűlés jól volt látogatva és különösen megjelentek nagy számmal a dualisticus bank ellenzői Schaup képviselővel az élükön. Az ülés kezdete előtt mindenfélét suttogtak és jövendöltek, az elnökség ép oly ügyes mint erélyes vezetése azonban, úgy látszik, elnyomott sok előre készített beszédet. Mindennek daczára nem tekinthetni e közgyűlés eredményét oly ártatlannak, amilyennek látszik. A Pipitz özvegyének adandó tisztelet adományra vonatkozó javaslat és Neumann részvényese, oly helyes mint indokolt ellen indítványától eltekintve, tartalmaz az igazgatóság jelentése, mely helyeslőleg tudomásul vétetett, a bank jövő alakulására nézve majdnem kötelező határozatokat, mzután kimondatik, hogy a bank, annak igazgatósága által áprilisban megállapított alapszabályjavaslathoz, mely a kormányjavaslathoz több ponttn eltér, minden tekintetben ragaszkodik. — Ha azonkívül tekintetbe vétetik, hogy Prellogg részvényes szükségesnek tartotta a köszönet nyilvánítása mellett még általános helyeslés közt különösen hangsúlyozni, hogy az igazgatóság tartsa meg eddigi álláspontját kormánnyal szemben, továbbá, hogy csak Wodianer b.azon megjegyzése, miszerint a banktárgyalások fölött részletes vita nincs napirenden, nyomott el,több előkészített volt nyilatkozatot a kormányjavaslat ellen be kelle vallani, hogy ezen részvényesek bizonyosan sohasem fognak a kormányjavaslatok érdekében az igazgatóság javaslatai ellen szavazni és pedig annál kevésbé, miután a jövő évi közgyűlésre ismét a mostani részvények vannak előjegyezve s azok száma csak négy új részvényessel szaporodott. Mindenesetre jó lesz ezt szem előtt tartani. Wodianer b. ülnöknek a közgyűlés azon szemrehányást tette, miért nem köszönte meg Prelleg bizalmi szavazatát. Wodianer K. avval felelt, hogy ő most kormány megbízottnak tekinti magát s mint ilyen csak nem mondhat még köszönetet is egy nyilatkozatért, melynek éle tulajdonképen a kormány ellen van irányozva. Kecskemét város közgyűlése a kormány muszkaszövetségi politikája ellenében feliratot határozott intézni a képviselőházhoz. A felirat következőleg szól: Mélyen tisztelt képviselőház! A keleten, hazánk tőszomszédságában dúló háborúban közelebb oly események következtek be, melyek minden gondolkozó magyar hazafiui kebelét mély aggodalommal tölték el. Törökország súlyos veszteségeket szenvedett, hadai ezrenkint fogolylyá tétetve, területe ellenséges hadak százezrei által özönvíz gyanánt elborítva, nem semmisittetett ugyan még meg, de bukása számtani pontossággal kiszámítható, hacsak oly hatalmak, melyeknek a keleten érdekeik vannak, Törökország javára a muszka túlterjeszkedés ellen mm interveniálnak. Hazánk lakossága ismételve kifejezte aggodalmait, érezve ösztönszerüleg, hogy Törökország bukása után ránk magyarokra kerül a sor, s a pánszláv diadalok után Magyarország fenállása lehetetlen, s ki fog töröltetni nemzetünk az európai élő nemzetek sorából! Ámde kormányunk a nemzet egyértelmű felszólalására érzéketlen maradt s oly politikát enged a közös külügyi minisztériumnak folytatni, melyről napról napra inkább és inkább bizonyossá lesz, hogy közös ellenségünkkel szövetségben Törökországnak, a mi egyetlen természetes szövetségesünknek, rombadöntésére megalkudott . Mi, Kecskemét város törvényhatóságának bizottsági tagjai, osztozunk ez aggodalomban, s a legnagyobb szorongással látjuk és fogadjuk ama tétlenséget, mely nemzeti fennállhatásunkat, tehát létérdekeinket e mai napig kiszolgáltatni látszik kormányunk részéről a muszkának ! Ez aggodalomtól szorongattatva járulunk és esedezünk a mélyen tisztelt képviselőházhoz. méltóztassék oly politikát tenni lehetővé, mely Törökországot ne engedje elbukni az ellene erőszakolt egyenetlen harczban — s ha már a háborút megakadályozni nem tudtuk, tegyük lehetővé a török nemzetnek, ha a szükség úgy hozza magával, fegyveres erővel is, hogy a békét oly feltételek alatt köthesse meg, melyek sem területi épségét sérteni, sem állami tovább fennállásában s consolidatiójában akadályozni nem fogják — Kelt Kecskeméten, 1877. decz. 22-én stb. ÚJDONSÁGOK. — A háború u a közgazdasági rovatot és az „Egy bűn története“ czimű tárczát stb. lapunk mellékletén talál a az olvasd. Az uj év első napja szomorú viszonyok között találja a magyar nemzetet. Ha rágondolunk, mennyire roszabbult egy rövid év leforgása alatt úgy kül- mint belpolitikai helyzetünk, megdöbben kedtünk arra a gondolatra, egy év múlva hogyan fogunk állani. A lefolyt év politikai eseményeinek hűen jellemző vázlatát adhatjuk e pár rövid szóban, hogy az ür a nemzet és kormánya között az egész év lefolyása alatt mindinkább tágult. Éles aammmm ——— aemmmstimiaimimaimtmmiBaimsianmu miimunmgmi válaszfal volt már egy évvel ezelőtt a nemzet érzelmei, törekvései és a kormány gondolkodása, czéljai és működése között. Élénken nyilvánult már ez az 1877-ik év j nuár havában is, midőn a nemzet kívánalmai itt bennt a kormány körében viszhangra nem találván, az ország Latitin túl ment küldöttségek egyrészt (Rászórsz >• kék ege alatt, másrészt a márvány tenger párjain nyilvánították fi az egész világ hallatára, hogy miért lelkesül a magyar kebel, hogy mily eszméért dobog a magyar szív. A nemzet ekként jelzte az ellentétet, mely közte és kormánya közt napról napra élesebben nyilvánult. A kardot vivő ifjak budapesti fogadtatása, Tahír bey esete, a török nemzet küldötteinek igaz magyar szivből a jövő valóban nagyszerű vendéglátása, a törökbarát népgyűlések, az országszerte rendezett kivilágítások, demonstrativ nyilatkozatai voltak a magyar nemzet érzületének, a külügyi politikával elégedetlenségnek. Belviszonyaink siralmas állapota, a közgazdasági s pénzügyi szolgaságunkhoz vezető bécsi kiegyezési tárgyalások szintén éles nyilatkozatait provokálták a közelégül ellenségnek. S a kormány haladt tovább a lejtőn, melyre lépett. A czeglédi küldöttséggek gyalázatos bánásmódja, a nemzetnek ajándékot hozó Tahir beynek útjábani feltartóztatása már elég kirívóan jelezték az év kezdetén az irányt, mely felé a Tisza-kormány álhatatosan haladt. Hogy ez az irány hova vezetett, azt sajnosan tapasztalhatta a nemzet a múlt napok alatt, midőn a reactió már leplezetlenül fellépett. Ez szerény tükre az 1877-ik év politikai eseményeinek. Aggodalom fogja el keblünket, ha felvetjük a kérdést, mit hoz magával a jövendő ? — A király, ki tegnap Bécsbe utazott, mint halljuk, a jövő héten ismét Budára jön s itt marad néhány napig. — A királyné naptárt Posner Károly Lajos ismét kiadta, a múlt évinél még űiszebb, nagyobb kiadásban, közepén a királyné jó talált arczképével. — Udvari hir. Münchenből távirják tegnapról, hogy a királyné és a trónörökös 11 órakor külön vonattal tovább utaztak London felé. Gizella főherczegnő s Luitpold herczegek elkísérték a pályaudvarba az utazókat, kik még az nap Calaisba érkeztek. Ott többek közt gr. Larisch és neje Wallersee bárónő is várakoztak rájuk. — Tisza Kálmán miniszterelnök január 2-án este fog megérkezni Berlinből. — A főváros küldöttségét, mely a király és királyné elé viszi Budapest közönségének üdvkivánatait az uj év alkalmából, holnap Trefort Ágoston fogadja, mint a miniszterelnök helyettese. — Mr. Mommson, angol consul Budapesten, tegnapelőtt sürgősen Bécsbe utazott, de ott csak rövid ideig marad. Útja valószínűleg politikai természetű; mint értesülünk legközelebb az akadályozta meg Bukarestbe való utazását, mire táviratilag felhíva volt, hogy ép elindulása idején ment el Sándor czár is Bukarestből Szentpétervárra. — Gambetta Leon Rómába utazott. Megérkezése után rövid idő múlva meglátogatta Depretis miniszterelnököt s mintegy óráig időzött nála. — Ozmán pasa Bukarestben. A román fővárosból jelentik a „Times”-nek deczember 26-dikáról: Ozmán pasa tegnap este érkezett ide. A Grand Hotel Brofft első emeletén három szobát foglal el. Orvosa kíséri, és ez egyúttal tolmácsa is, mert Ozmán csak törökül beszél. Több ottomán kísérője is van és egy orosz törzstiszt van melléje rendelve. A folyosón, mely Ozmán lakosztályába nyílik, hiszer jár fel s alá. Midőn a társaság Bukarestbe érkezett, nem volt semmi tüntetés. A múlt héten oly ellentmondó hírek terjedtek Ozmán pasa érkezséi napját illetőleg, hogy a nép már nem hitt a híreknek és ezért a nagy közönség csak akkor tudta meg a világhírű vendég megérkezését, mikor az már lakosztályában volt. Midőn Ozmán a hotelbe érkezett, egy kis román leány lépett eléje és szép virágcsokrot nyújtott át neki. Az orvos felemelte a kis leányt és Plevna hős védője megcsókolta. Ozmánt ez incidens, úgy látszik, nagyon meghatotta. — Halálozás. E hó 28-án halt meg Szent-Gotthardon, 68 éves korában felső-pulai Ivankovics János nyugalmazott törvényszéki elnök. Az 1848—9-iki események alatt kormánybiztos volt, azután négy évet a külföldön kellett töltenie, a 60-as években pedig tagja volt a képviselőháznak, míg később vasmegye alispánjának választatott s 1871-ben törvényszéki elnökké neveztetett ki és utóbb nyugdíjaztatok. — Arany lakodalom. A ferencziek temploma január 8-án egy szép és ritka ünnepély tanúja lesz. E napon fogják t. i. Kugler Henrik udvari czokrász szülei megtartani arany lakodalmasat. Az öregek még igen jól érzik magukat, jól szolgál nekik az egészség. — Verhovay ügyében ma Bogya Kálmán, volt joghallgatót hallgatta ki a vizsgáló bíró. — A belügyminisztérium a törvényi hatóságok figyelmébe ajánlja Bollai József szakolczai születésű honvédőrmestert, kiszinlelt betegség Kossuthnak egyik őséről. Thuly Kálmántól .*) Kossuthfalvi és Udvardi Kossuth-család, melyből századunk leghíresebb magyarja, Kossuth Lajos, nagy hazánkfia származik, tudvalevőleg egyike Turóczvármegye törzsökös és ősrégi nemesi családainak. Egyik ága Zemplénbe szakadt, és ebből veszi eredetét Kossuth Lajos. Ezen, az ő elévülhetlen történelmi nevezetességűvé vált szereplése folytán minden magyar ember érdekeltségét kinyert nemzetségnek a XVII-ik század végén és a XVIII-diknak elején élt egy eddigelé ismeretlen tagjáról, Kossuth Sándorról óhajtok e helyütt szólani, és pedig nemcsak azért, mert Kossuthnak őse, hanem mert vitéz hadi tiszt vala, s a csatatéren ontá vérét. A jelenleg fennálló huszárezedek közt legrégiebb a most 9-ik számot és herczeg Lichtenstein *) A „Pozsonyvidéki Lapokéból " nevet viselő (1848—49-ben Miklós huszárezred.) Ez idő szerint Komárom megyéből és Győrből ujonczoztatik, de eredetileg Pozsony megyében alakult, toborzás utján. Alapító 1688-ban Czobor Ádám gróf, s a következő évben átadta vejének, gróf Pálffy Jánosnak, a később oly híressé vált szathmári pacificator, tábornagy és nádornak. A vitéz Pálffy János, mint ezredes és tábornok, egész a karlóczi békekötésig vezényelte e huszárezredet, részt vevőn vele az alföldön a török elleni győzelmes harczokban, Bádeni Lajos, Savoyai Eugen és Max Emanuel fővezérek alatt. Sőt a béke megkötése (1699.) után is, a legtöbb huszárezred módjára, ez — mint reguláris ezred — föl nem oszlattatott, hanem a kitörendőben volt spanyol örökösödési háborúban leendő részvétel czéljából a Rajna mellé rendelték. — Pálffy ekkor, 1700-ban, egy vasasezred tulajdonosává neveztetvén ki, átadá huszárezredét barátjának és bajnoktársának, a későbbi tábornagy, báró Ebergényi Lászlónak, a ki Czobor Ádám mellett és ezen ezredben emelkedett vala föl. Ezredtulajdonos tehát 1700-tól egész 1724-ig Ebergényi, alezredes pedig 1700-tól 1704-ig b. Pongrácz Gáspár, 1704-ben Dessewffy István, 1709-ben gr. Csáky György — Ebergényi veje — jön. Ezen hires huszárezrednek egyik vitéz századparancsnoka vala, Pálffy és Ebergényi alatt, Kossuth Sándor. A reá vonatkozó történelmi adatot Ebergényinek gr. Csáky György és utódai révén a gr. Csáky-család szepes-mindszenti levéltárába került levelezései között találtam. Megjegyzendő, hogy a spanyol örökösödési háború kitörésekor I. Leopold császár ismét alakíttatott számos uj magyar ezredet, kivált huszárságot, és ezeket az Ebergényi, Forgáché, Deák Pálé után, erőnek erejével kiküldötte a Rajna-melléki s olaszországi harezterekre, küzdeni egy a nemzetet nem érdeklett ügyben, XIV. Lajos franczia király és Max Emánuel bajor választófejedelem hadseregei ellen. A magyarokat — ha már ott voltak — eleinte a préda és kalandvágy, nemkülönben velük született vitézségük jó kedvvel vitte a harczokba; főként mint kémszemléző, portyázó és üldöző könnyűlovasság kitűnő szolgálatokat lőnek. Utóbb azonban, a mint odahaza Rákóczi fejedelem elfogatott s Bercsényi gróf Lengyelországba menekült, ők is elveszték kedvüket, idegen ügyért vért ontani; sőt midőn 1703-ban Rákóczi és Bercsényi kitüzék a fölkelés zászlaját, huszáraink is, természetszerűleg, tömegesen igyekeztek hazaszökni, hogy itthon nemzeti ügynek szolgálhassanak. Akik pedig ezt a ezredeik távolfekvése miatt nem tehették, csapatosan szökdöstek át a franczia király és bajor fejedelem, mint Rákóczinak szövetségesei, táborába. Ezen uralkodók nagy örömmel üdvözölték a kitűnő könnyűlovasokat, s belőlök a Rákóczy által küldött két derék főtiszt, Ráttky György és Vetéssy László parancsnoksága alatt, 1764-ben egyegy huszárezredet alkotónak. Ezeket aztán, a Leopold császár hűségében megmaradt csonka létszámú magyar ezredek katonái elnevezték „franczia-kuruczok“-nak. Minthogy pedig előőrsi és kémszemlészeti szolgálatra mind a két fél, mint legjelesb könnyű-lovasságot, lehetőleg a magyar huszárcsapatokat használó, gyakran megesik vala, hogy a két párton levő hazánkfiai, mint ellenségek harczoltak egymással. Az Ebergényi-ezred legénységének egy része is módot talált Rákóczi mellé hazaszökni, más része a francziákhoz állt, s talán csak egy harmada maradt meg a császári táborban. Tisztjeik közül ucskai László, hires dandárnokká, b. Pongrácz Gáspár, Réther, és Séllyey Gergely ezredessé, Szűcs György alezredessé len Rákóczy fejededelem szolgálatában. Kossuth Sándor azok közé tartozott, kik Bádeni Lajos alatt tovább is megmaradtak Leopold hűségében, s 1705-ben franczia golyó ontotta ki vérét, Hagenau környékén, Elszászban. A reá vonatkozó tudósítás a következő: Viniczay János százados, új hírek gyanánt irja 1705. október 13-káról a Rajna-melléki császári táborból „Pronáth“ (Braunath ?) mellől, az ekkor az olaszországi hadseregnél alkalmazott Ebergényi tábornoknak, mint ezredtulajdonosának, Piemontba, hogy az elhunyt gr. Csáky Tamás helyére ezredessé, hir szerént vagy Splényi László b., vagy Leoczky Imre, avagy az ő alezredesük „Dezsőffy István“ fog kineveztetni. „Azonban a mi regimentünkben Oberstwachmaisterségre (őrnagyságra) Princz Loy (Bádeni Lajos) Pirinyi (Perényi) uramat installáltatta Vida, kapitány. A franczia, itt Hagenau erősségből éjjel kiszökvén, üresen leadta, és Strassburg alá erős helyre bevette magát, azonban, az kurucság (Ráttky, Veréssy) miatt majd éppen semmit nem nyerhetni, sokan lévén, erős portákkal (csapatokkal) járnak, a mieink kevesen lévén ellenükben, nem nyerhetnek; igen-igen nagy kárt tesznek a selmák s gátlást nyereségünkben. Mindazonáltal Oberst-Iajdinantunk Dezsőffy uram, — az patrolirozóját, vagy harmincz kuruczból állót, fölverte szerencsésen, Kossuth Sándor kapitány, nyavalyás, (szegény) elég szerencsétlenül járt, kinn lévén egy portán (portyázni), a gyalog francziák reáütvén, a bal füle mellett, az arczulatra feli, a halántékja alatt belőttek, és a jobb szemén jött ki a golyóbis. Már, nyaralás, vak leszen és szavában is hiba leszen, ha meggyógyulhat is — másként ugyan a borbélyok biztatják, hogy meg nem hal. Oberster Csonka békafia is halálos betegségben vagyis sebben van. — Az téli gyártásban itt mi magyarok legkülsőbb posthangban leszünk, és oly helyen penig, az hol el is hordogathat bennünket apródonként az ellenség, s meg is romlunk valóban, tudom, e télen, mind magunk, mind lovaink a strapaczírozás miatt“. így az érdekes levél, mely az eddig ismert egyedüli adatot képezi Kossuth Sándor élettörténetéről. Fölgyógyult-e, avagy belehalt borzasztó sebébe a vitéz kapitány ? Továbbá egyenes őse volt-a ő Kossuth Lajos nagy hazánkfiának, avagy csak családjának tagja ? Mind e kérdésekre, adatok hiányába nem felelhetünk; de nem valószínűtlen, hogy Zemplén, vagy Turócz vármegyéknek, avagy az ottani — Kossuthékkal rokon — családok valamelyikének levéltára, bővebb fölvilágositással szolgálhatna ezekre nézve is. *) Csonka bék, a budai vár visszavétele alkalmával, tehát 1686-ban, foglyul esett s keresztyénné lett vitéz török főtiszt volt, ki azután magyar huszárezredessé jön. Nevét a németek Zunkenperger-re torzitották, miből ismét a magyar katonák „Csonkapergi regiment“- jét csináltak, T. K,