Egyetértés, 1878. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1878-03-28 / 87. szám
nyújtott arra nézve, hogy az elalélt törököt most új életre ébressze. Valóban megbecsülketlenek azon szolgálatok, miket nekünk bécsi, berlini és konstantinápolyi követeink tesznek, az elsőbbek azáltal, hogy bulletineket küldenek naponkint a politikai hévmérő állásáról Bécsből és Berlinből, az utóbbi tevékenysége által a szultán körül. Abdul Hamid sehogy sem akart beleegyezni Miklós nagyherczeg látogatásának fogadásába, Fournier végre rávette őt. A szultán hallgatni és hallani fog, a szállást ellenségére hagyja. Csak egy pontban maradt a szultán makacs, abban, hogy nem Mukhtárra, hanem Mehemed Alira bízta a török hadsereg fővezérségét. Itt nem bíznak Mehemed Aliban, ki kaczelyevoi győzelméből semmit sem tudott, vagy nem akart csinálni. Abdul Hamidot csak az ijesztette meg, mikor hírét vette a Syriában kitört lázadásoknak és Fournier megmonda neki, hogy nincs más választása, mint Angliának karjai közé vetni magát s Mithád pasát visszahívni. Az első már megtörtént, a második közel kilátásban van. Francziaország, úgy hisszük, azon veszteségét, hogy a májusi kiállítás a közelgő európai háború miatt meg fog bukni, azzal kárpótolandja, hogy nemcsak a szineskedő jezsuita Ausztriát, de Németországot is belekényszeritendi a háborúba. A háboru. Az utolsó sürgönyök szerint az oroszok oly kevéssé tréfának veszik Anglia hadi készülődéseit, hogy uj fenyegetésekkel akarják őket a Márvány tengerből elijeszteni. Ezen sürgönyök szerint gárdájuk parancsot kapott, hogy minden Bosporus melletti erődöt szálljon meg, s már Konstantinápoly elfoglalása is el lenne határozva. Az angolok sem maradnak adósok a felelettel s kimondották, hogy mihelyt ez megtörténik, az angol hajóraj kezdje meg ezen erődök bombázását s rombolja azokat le. Más oldalról pedig a törökökről azt jelentik, miszerint el vannak arra készülve, hogy az oroszok által rájuk kényszerített jármot lerázzák, azonban attól lehet tartani, hogy nem bírnak oly tekintélyes haderővel s az általuk elfoglalt állások nem elég előnyösek egy tartós védelemre s végre is Muszkaország kényszeríteni fogja őket azon véd és hadszövetség megkötésére, melyet eddig még el bírtak kerülni, ha csak Anglia nem siet acióba lépésével. A san stefanoi béke nem csak Európában keltett átallános ingerültséget, hanem már Amerikába is átment ezen ingerültség. A washingtoni kabinet is elhatározta, hogy a Dardanella kérdésben föl fog szóllalni, noha ezen kérdés a hírhedt békekötésben nagyon messziről és igen kényesen van érintve. Az új olasz kabinet is mindinkább jelét adja a muszka kormány elégedetlenségének a keleti ügyekben követett eljárásával. A római kabinet feje, Cairoli miniszterelnök, ki tavaly egy munkát irt a lengyelekről, melyben őket Muszkaországgal, szemben védelem alá veszi, most úgy nyilatkozott, hogy végre itt az ideje, melyben a lengyelek elnyomatásának véget kell vetni. Corti külügyér pedig egész testtel lélekkel azon van, hogy Olaszország szövetkezzék Angliával. Egyébiránt a trónbeszédre adott kamarai válaszfeliratban is fordul elő egy mondat, melyből Olaszország semlegességét épen nem úgy lehetne magyarázni, mint Ausztria-Magyarországét , e föliratban ugyanis hangsúlyozva van, hogy Olaszország fegyverkezése nem egészen szükségtelen, s A congressus véglegesen megbukottnak tekintendő, s alig képzelhető, mi lehet czélja Ignatieff utazásának Bécsbe. Némelyek szerint Ausztriát akarná elvonni Angliától, ez ugyan fölösleges, mert hisz Ausztria még most sem szövetkezett Angliával, Anglia pedig ismételve kijelenti, hogy Ausztria szövetségével épen nem törődik. Azt is teszik még ezekhez, hogy Ausztriának új concessiókat akar tenni — mintha bizony már tett volna, mi egyébiránt úgy sem jelent egyebet, minthogy valamit akar Ausztriának, igózis miről előre elhatározta, hogy nem teljesítendi tettek. A törökök Ázsiában egy intézkedést mely az oroszoknak nem igen látszik ínyére lenni, jelesül Örményországban a cserkeszek közül 50,000-en telepítettek meg, ezek közt sok abházt is, kik a suchum karéi expeditió után oda vándoroltak, s azt hiszik, hogy e népfajban jó határőröket nyerendenek. A „Soir“ szerint a minisztertanács újólag azt a határozatot hozta, hogy szigorú semlegességet követ s a congressuson csak akkor vesz részt, ha ott minden hatalom képviselve lesz, s e magatartását a kormány minden csalogatás vagy fenyegetődés daczára megtartja. Ezenkívül bizonyos, hogy Francziaország viszonya Muszkaországhoz a sanstefanoi béke megkötése óta szembeszökőleg meghidegült. Bukarestből a lapok közük a békeszerződés azon záradékát, mely szerint az oroszok még két éven át megtartják a közlekedést Oláhországon keresztül, emlékeztetnek arra, hogy a jun. 4-iki egyezmény csupán a háború tartamára köttetett, s a háború végével érvénytelen. A lapok úgy találják, hogy e záradék igen terhes, mivel az utakat és vaspályákat a kereskedelem hátrányára folytonosan zárva tartja. — Olaszország Oláhországgal nem egyezményt, hanem kereskedelmi szerződést kötött. A képviselőház köszönetet szavazott Olaszországnak, hogy Oláhország függetlenségét ily módon elismerte. Csak Németország az egyetlen, mely még mindig nyíltan is Muszkaországgal tart s mint Berlinből írják, ott az elégedetlenség Britannia föllépésével a legmagasb fokra hágott. Bismarck egyébiránt a tegnapi lapunkban fölemlített estélyen vállvonva úgy nyilatkozott, hogy a három császár szövetség elvesztette tekintélyét arra nézve, hogy egy Oroszország és Anglia közti háborút megakadályoztassa. Egy konstantinápolyi távirat szerint Miklós nagyherczeg a szultánnál tett látogatás alkalmával rá akarta bírni azt, hogy az angol hajórajt tiltsa ki a Márvány tengerből. A szultán kitérőleg válaszolt. Az angol szövetséget óhajtó párt mindinkább növekszik. A „Post“ Anglia követeléseit igen igazoltaknak látja és egy angol-orosz háború chanceait Oroszországra nézve kedvezőtleneknek tekinti. Anglia — ugyanezen lap szerint — határozottan megtagadta részvétét a congressusban, s s így ezen esetben Francziaország is elmarad attól. A három császár találkozása kilátásba van helyezve. Oroszország a portának kinyilatkoztatta, hogy csak az angol hajórajnak a Márványtengerből leendő kivonulása után fogja csapatait Roméliából visszahúzni. A bankügyi bizottság jelentése a 180 milliós bankadósság tárgyában a pénteki ülés napirendére tűzetik ki. Tárgyalás alá vétetik az igazságügyi bizottság jelentése a főrendiháznak a büntető tvjavaslatra vonatkozó módosításai tárgyában. Pauser Tivadar előadó röviden ismerteti a főrendiház módosításait, s ajánlja a bizottság javaslatának elfogadását. Simonyi Ernő a 174. §-t, melyet a főrendiház a büntettek nyilvános helyeslésére és azok elkövetőinek feldicsérésére nézve ajánl, az igazságügyi bizottság szövegezésében sem tartja elfogadhatónak e törvényjavaslat keretében, mert az nézete szerint a kihágásokról szóló codexbe való. Nem tartja a szabadelvűséggel megegyeztethetőnek, hogy e szakasz a büntető törvénykönyvbe felvétessék, főleg miután a szakaszban érintett eset politikai bűntetteknél szokott előfordulni. Csemegi Károly államtitkár kéri a javasolt intézkedés elfogadását. Almássy Sándor Simonyi Ernő indítványát pártolja. Csemegivel szemben megjegyzi, hogy politikai vétséget el lehet követni anélkül, hogy a cselekvény becstelenítő volna, s hogy lehet politikai bűntettet feldicsérni anélkül, hogy a cselekvény büntetendő volna; utal Wesselényi és Kossuth elitéltetésére, kiket a birói ítélet daczára az egész nemzet dicsőített. Az istenkáromlás büntetése tekintetében a főrendiház által elfogadott elv alapján az igazságügyi bizottság kimondatni kívánja, hogy csak az büntetendő, ki isten ellen gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz. Irányi Dániel azt hiszi, hogy ezen intézkedésnek a kihágásokról szóló törvénykönyvben van helye. Pauser Tivadar előadó ajánlja az igazságügyi bizottság javaslatának elfogadását. Pór Antal elégtelennek tartja e módosítványt, gyökeresebb intézkedéseket tart szükségesnek a káromkodás ellen, melyet nem tart a magyar nemzet természetében gyökerezőnek. Simonyi Ernő elismeri, hogy a káromkodás nem a magyar nemzet eredeti természetes sajátsága. A káromkodás csakugyan 1500 körül kezdett elharapózni; ennek okát szóló abban találja, hogy azon idő óta a magyarnak mindig volt oka valakit szidni. (Derültség.) Pártolja Irányi indítványát. A ház az igazságügyi bizottság javaslatát fogadta el. Az igazságügyi bizottság többi javaslatai vita nélkül elfogadtatnak, a 355. §, Bokross Elek módosításával. Elnök jelenti, hogy a holnapi ülés napirendjén csupán a miniszterelnök válasza leszen a népgyűlések tárgyában hozzá intézett interpellátiókra. Somogyi Szontagh Pál miután holnap Deák Ferencz ingóságai elárvereztetnek s a ház több tagja jelen kiván lenni, indítványozza, hogy holnap ülés ne tartassák. Helfy Ignácz azt hiszi, hogy a miniszterelnökhöz intézett interpellate oly fontos, hogy azért holnap ülést érdemes volna tartani. Legfőlebb későbbre kellene az ülést hirdetni. Simonyi Ernő belenyugszik, hogy holnap ne tartassák ülés, de nem fogadhatja el azon indokot, hogy azért ne legyen ülés, hogy valakinek, — legyen az bárki, — ingóságai elárvereztetnek. A ház elhatározza, hogy a legközelebbi ülés pénteken lesz. Napirend : a 80 milliós bankadósságra vonatkozó bizottsági javaslat, és Tisza válasza. Ezzel az ülés 7*1 órakor véget ért. Verhovay pere a királyi tábla előtt, A királyi tábla I. büntető tanácsa ma délelőtt tárgyalta Verhovay Gyula fényitő ügyét. Anács állott Fabinyi Teofil elnök, Sümegi, Paizs és Novák birákból és Andrássovits kir. táblai referensből. A tárgyalás vonatkozik Verhovay Gyula és a kir. ügyész által felebbezett 1878. február 1-én hozott kir. törvényszéki végzésére, mellyel Verhovay Gyula ellen „közcsendháboritás“ miatt vizsgálati eljárás rendeltetett el, s egyúttal a vádlott szabadlábra helyezni határoztatok. Verhovay Gyula fellebez az ellen, hogy ellene vizsgálatot indítottak; a kir. ügyész úgy a szabadlábra helyezés, mint a vád minősítése ellen felebbezett. A tényálladék még a közönség hű emlékezetében áll. Plevna eleste után 1877 deczember 16. Tóth Kálmán, később Sztupa György elnöklete alatt a nemzeti lovaglóban népgyűlés tartatott, már a gyűlés előtt járt a híre, hogy az összes nép a küldöttséggel átmegy a miniszterelnök palotájához. A lovagló előtt nagyszámú nép állott, mely oda be nem fért. Verhovay Gyula a gyűlés befejezte után felállt az asztalra és a népet harang okozta az átmeneteire, holott a népgyülés csupán a 25 tagból álló küldöttséget bízta meg ezzel, mert biztos forrásból jó eleve értesült, miszerint a miniszterelnök csak oly feltétel mellett fogadja a népgyülés határozatát, ha demonstráló néptömeg nem jön vele. Verhovay a lovagló előtt éljennel fogadtatott és a tömeg élére állt. A küldöttség később ért Budára mint a tömeg, mely útközben csőcselékkel növekedve s a szónoklatok által felizgatva, a miniszterelnöki palota kapujánál foglalt helyet és a házba bemenni iparkodott, daczára Sztupa és Simonyi felszólalásainak. Midőn a miniszterelnök tagadó válasza a küldöttség fogadását illetőleg tudomásra került, a zaj tetőpontját érte el. Herman Otto csitította a tömeget, Heífy is akart szólni, de hasztalan. Ezalatt a palota előtt Verhovay szónokolt. A miniszterelnök politikáját támadta meg, közvetlen beszéde után állítólag kövekkel és egyéb tárgyakkal hajigáltak, az ablakokat törték, a tömeg közzül „fegyverre“ ordítások hangzottak s csakis a rendőrség közbelépte oszlató szét a néptömeget. A Henczy-szobor előtt folyt a zavargás. Verhovay a tömeg élére állt és átmentek Pestre; itt a szabadelvű kör előtt Verhovay ismét beszélt; az ablakok ismét bezúzattak, míg végre ordítás és lárma között szétment a nép. Az elővizsgálat megindult Verhovay Gyula ellen, kit deczember 20-án tartoztattak le. Kihallgatásakor tagadta, hogy lázízott volna, sőt azt állíta, hogy minden törekvése oda irányult, hogy a népet csillapítsa. Már az előértekezleten szó volt az egész népgyűlés átmeneteléről; a gyűlés befejeztével a nép felhívta szónoklatra, mire ő azt monda: „a szónoklatok ideje lejárt, menjünk!", de az által csak a felhívásba egyezett bele és nem hívott föl senkit. Herman Ottóval a menetet vezette, a palota és kör előtti beszédek politikai irányát elismeri, de a zavargások már a beszédek előtt is folytak. A miniszterelnök palotája előtti kővel dobálódzás pedig őt már nem is érte ott, mert a menettel az Albrecht-úton volt visszamenet alkalmával, h^dőn hallotta a zavargást és egyik társát vissza is küldötte e miatt. Beismeri, hogy azt mondotta „vagy teljesítse a nemzet kivánatát, vagy köszönjön le“, de ezen kifejezés nem a jelenre, hanem a jövőre vonatkozott. Azonban a tanuk vallomásával igazoltatik, hogy Verhovay beszéde közben repültek a kövek, hogy Verhovay hívta fel a népet Budára átmenni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház Ülése márcz. 37-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Perczel, Szende, Bedekovics miniszterek. Spóner Andor késmárki képviselő megbízó levele az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik, hogy menet közben hangoztatta a tömeg a „fegyverre, fegyverre!“ kiáltást. Felolvastatott ezután a vizsgálat elrendelő végzés, s a kir. ügyész és vádlott által beadott felebbezési indokok. Verhovay azt mondja felebbezésében, hogy lelkiismerete tiszta, bűnt nem követett el, csak politikai véleményének adott kifejezést. Mintegy félórai tanácskozás után az elnök kihirdette a kir. tábla határozatát, mely szerint a budapesti kir. törvényszék febr. 1-én és 2-án hozott végzése helyben hagyatik. A rövid indokolás azon alapul, hogy az elővizsgálat egyelőre a tényállás főbb momentumai*,„1. és a gyakúokok megállapítására lévén irányulva, befejezettnek nem tekinthető, kétségtelen, hogy a lovaglóban tartott népgyüléskor a vádlott oly lázítólag beszélt, illetőleg a kormány elleni megvetésre ingerelte a naptömeget, hogy ez a népgyűlésen tartott beszédek által amúgy is fölizgatva, Verhovay Gyula fölhívására ment a budai várba és ott a küldöttség fogadtatását akarta kierőszakolni ; a palota és a szabadelvű kör előtt történtekkel egyetemben a vádlott ezen tettei a közcsendháboritás jellegével bírnak. Ellenben a tett minőségénél fogva nem tekinthető olyannak, hogy a fogságot indokolná, másrészt pedig megszökéstől vagy a vizsgálat meghiúsításától tartani nem lehet. * Verhovay Gyula barátunk ismeretes ügyére vonatkozó fellebbi közleményt a „H.“ után közöljük szó szerint, a magunk részéről nem adva hozzá semmit, és elhallgatott megjegyzéseinket is, melyek netalán volnának rá. Április elsejével új évnegyed kezdődvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e fid végével lejárt, hogy utasok megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldéséiben fennakadás történjék, kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gSgr* As előfizetési pénzek, és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcsa 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó hivatala. Előfizetési árak: Április hóra — 1 frt 80 kr. Április—május — 3 frt 60 kr. Április—junius — 5 frt — kr. Április—szeptember — 10 frt — kr. Április—deczember — 15 frt — kr. ÚJDONSÁGOK, — Személyi kir. Simor János bibornok érsek ma este Esztergomból Budapestre érkezett. — Esküvő. Tegnap délután tartotta meg Újpest jegyzője , Benitzky, esküvőjét Szörényi Feodora urhölgygyel, Szörényi újpesti gyógyszerész kedves leányával, a pesti reformátusok egyházában. — Óváry Lipót országos allevéltárnok, rongált egészségének helyreállítása czéljából néhány nap múlva Olaszhonba indul, hol több hetet szándékszik tölteni ott lakó családja körében. — Puskás József képviselőházi háznagyi titkár tegnap tüdőbajban meghalt. Tágabb körben ismert fiatal ember, szorgalmas hivatalnok volt, kit 35 éves korában ragadott el a halál. Nyugodjék békével. — Chatres herczeg tegnap este, midőn már a népszínházba indulandó volt, kellemetlenül kezdte magát érezni, s e miatt a színházból is elmaradt. Nem is ment azután tegnap este sehová, hanem Coburg herczeg társaságában otthon kelte el vacsoráját. A mai napot is a szállodában töltötte. Amint megtudták, hogy nem érzi magát jól, többen siettek tudakozódni állapota felől, nevezetesen a mai nap folyamán Szende honvédelmi miniszter és a lábbaja miatt gyöngélkedő Edelsheim-Gyulay hadfőparancsnok. Mindazáltal a herczeg nem zárta el magát egészen közeli ismerősei elől. Coburg herczeg reggel fél 9-től fél 11-ig időzött nála, délután pedig fél 3-tól fél 4 óráig. A reggelijét gróf de La Tour társaságában költe el, de az ebédjén vendég nem volt jelen. A délelőtt folyamán tisztelgett nála Blumer itteni orosz főconsul is. A herczeg beszédtárgyait most főkép magyar dolgok képezik. Magyarország előtte nem terra incognita s bár a magyar népet közvetlenül nem ismerheti, de két nevezetes magyar czikk az ő vágyainak is tárgyát képezi néha: a bor és zene.— Azon óhajtását nyilvánította, hogy valamelyik este meghallgatná a czigányzenét. Mivel pedig a délután folyamán kedélyhangulata már elég kedvező volt arra, hogy kimenetelre elhatározza magát, ma hallgatja meg Rácz Palit s e végből estére a a „Pannónia“ vendéglőbe ment. Kisérni fogják: Beauvoir marquis, Bondy vicomto és mr. de Bocher. — Ignatieff Bécsben. Találó, télies, zimankós időben érkezett meg Ignatieff tábornok tegnap délután 5 órakor Bécsbe. A tábornokot utóbbi időben sokat emlegetett titkára Tserotleff herczeg kiséri, s az északi vaspálya krakói gyorsvonatán jöttek meg. A pályaudvaron már jóval előbb az orosz nagykövetség személyzete várta, Tatitseff attachéval, s vagy harmincz kiváncsibb egyén, kik politikai körökben értesültek pontosan a tábornok érkezéséről. Időközben terjedt el a hír, hogy Ignatieffel egy vonaton utazik az eddigi bécsi német nagykövet s jelenleg német birodalmi alkanczellár, az ezen állomásra csak nemrég kinevezett Stölberg- Wernigerode gróf, ki Berlinből egyezett Bécs felé. Világos, hogy ez a körülmény sok érdekes kombináczióra nyujtott alkalmat. A két államférfi, szándékosan vagy véletlenül, Oderbergben találkozott s az utat onnan közös Waggonban folytatták. Mikor a vonat a bécsi indóházba berobogott, a kinnlevők a vonathoz siettek; Ignatieff csak jó néhány percz múlva lépett ki a salon-kocsiból, kísérve nyomban titkára, Tse?etleff által. A tábornok utiruhába volt öltözve. Hóna alatt egy kék papírba takart csomagot tartott, mely öt nagy, állami pecséttel volt lezárva. Hogy béke- vagy háború-,,eszköz“ volt-e, azt a jelenlevők persze ki nem süthették. A tábornok a csomagot rögtön Tatitseffnek nyújtotta át, s aztán az attachéval vagy egy perczig beszélgetett ott a perronon igen barátságosan. Eközben gróf Stollberg alkanczellár is előjött, az ott levők általános meglepetésére azonban nem az Ignatieff salon-vagyonjából lépett ki, hanem egy első osztályú rendes kocsiból. A grófot neje várta künn a vasútnál, kit megcsókolt s pár szóval üdvözölve őt, Ignatieff felé ment. E közben kitűnt, hogy a gróf kocsija elkésett, Ignatieff erre megint utána ment az alkanczellárnak a váróterembe s együtt várakozott vele. — Stollberg grófnak az volt az első gondja, megmondani a többi jelenlevőknek, hogy a tábornokkal csak véletlenül jött össze s mint személyes barátjával érintkezik, amivel a kombináczióknak ha nem is elejét, de legalább a végét vette. Ignatieff tábornok a múlt tavasz óta, amikor ugyanezen pályaudvaron gróf Zichy nagykövetünktől, mint a béke angyala csókok között távozott, nem igen változott meg. Átjáró tekintete, impozáns megjelenése és különben is mulékony arczvonásai ma is azok. A tábornok onnan egyenesen az „Osztrák udvarhoz“ czímzett szállodába hajtatott, ahol tavaly is meg volt szállva, hanem az idő ezudar zivataros volt, s nem igen barátságossá tette Bécs falait. — A Hungária szálloda termében ma délután 4 órakor tartatott a jövő szombati jelmezes gyermekbál főpróbája. Valóban élvezetes látvány, mily ügyesen forgolódnak e 4—9 éves fiuk és leányok tánczmesterek, Müller ur vezetése alatt, s mily művésziesen járják a magyar palotást. Felhívjuk e jelmezbálra a családok és a gyermekbarátok figyelmét. — Magyarország szőllészeti és borászati térképe színezve, — mely házuk borvidékeit véglegesen megállapítva tartalmazza, ugyszinte azt is, hogy melyik borvidék évenkint átlag mennyi fehér és mennyi vörös hectoliter bort termel, — valahára elkészült, s minthogy a párisi kiállításra van szánva, mielőtt elküldetnék, pár napig a földművelési minisztériumiban a szakemberek megtekinthetik. — A diphteritis ügyében emeli szavát a nyilvánosság előtt dr. Fodor József, utalva a napilapok gyakori híreire e veszélyes betegség pusztításai felől. A belügyminisztériumban van egy úgynevezett „egészségügyi osztály,“ ez azonban még csak annyit se tesz meg, hogy a tényállás felől hiteles adatokat nyújtana, pedig a túlzó hírek az ily dologban ártalmasak, mert ott is rémületet okoznak, ahol egyszerű torokbetegsége van valakinek; viszont ha a járvány nem egész mérvében ismeretes, az az óvintézkedések megtételére hat lankasztólag. Mindenképen az volna ama „egészségügyi osztály“ feladata, hogy a törvényhatóságokkal hajtassa végre az egészségügyi törvénynek azt a részét, mely a járványos betegségek elleni intézkedésekről rendelkezik; mert ha a barom járvány akadályozására van kormánybiztos, szó a mi szó, csak azzal is lehetne törődni, hogy az ország reménye, az ifjú nemzedék ne pusztuljon százával, ezrével a veszélyes járványban, melyet megfelelő eljárással legtöbbnyire már első csírájában el lehetne fojtani. — Szegény biz’ az, nyomorúsággal bélelve, ami Budán, a Krisztina-városi iskolában történik. Az időjárás hideg, de a tanodában nincsen tüzelőszer. Ennélfogva a tanítók felöltik téli kaputjaikat, s abban tartják az előadásokat, míg a tanítványok szintén téli kaput rákba bújva kuporodnak a padokban, lesve, ha nem is a tanító aranyszavát, hanem a tavaszi nap sugarát. Nátha és köhögés persze uralkodik. Erről az esetről pedig Békey tanácsnok úrnak is van tudomása, de eddig még nem segített rajta. — A san stefanói békeszerződés, a „Fekete gyász-okmány“ aranyos tentával van írva. Az okmányon a szultán nincs aláírva, mert az ellenkezésben állana a keleten divó szokásokkal, hanem azt jegyezte oda: „Hajlandó vagyok a fentebbi feltételeket megtartani.“ E sorok után — hitelesítésül — pecsétet nyomott a saját pecsétnyomójával, mely véraláirás erejével bir. — A Deák Ferencz ingóságait, emlékeit ma d. e. tíz órakor árverezik jótékony czélra, az akadémia palota hátsó szárnyában, a 2-dik emeleten, ahol régebben a képzőművészeti tárlatok voltak. Magyar humorisztikusa messze északon ! Jeney Szabó Árpád Székesfehérvárról megküldte Onnnan Victor Emmanuelnek, Petőfi svéd fordítójának Örebro-ba északi Svédországba a „Bolond Istók“ néhány számát, amelyek Ománnak persze nagyon megtetszettek s ígérte, hogy viszonzásul svéd érczlapokat fog küldeni. — Dr. Miletics Svetozár elleni felségárulás! bünperben a kir. tábla által hozott ítéletet ma délelőtt hirdette ki a kir. törvényszék Bogisich alelnök elnöklete alatt tartott tanácsban. Vádlott elővezettetett, védője nem volt jelen. A kir. tábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az ítéletet és indokait már előbb közöltük. Vádlott felebbezést és semmiségi panaszt jelentett be. — Pénzügyminiszter és közigazgatási bizottság. Szolnok-Doboka megye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésében fordult elő — mint a „N. H.“-nak onnan írják — a következő érdekes eset: Az adófelügyelő előadja, hogy M. A. széplaki birtokost, (aki egyúttal kormánypárti országos képviselő is) közvetlenül a pénzügyminiszter adóelengedésben részesíé. A közigazgatási bizottság, melynél a miniszter ismételten szorgalmazza az adók pontos és szigorú behajtását, ez értesítés folytán feliratilag kijelentendőnek határozta a miniszter előtt, hogy ha a bizottság meghallgatása nélkül felülről közvetlenül ily intézkedések tétetnek, a bizottság nem érezheti magát a következmények iránt felelősnek. A herendi porcellángyár a párisi világtárlaton szintén hírnevéhez méltóan lép fel. Mint mondják, a kiállítandó tárgyak az 500-at meghaladják. Vannak köztük óriási gyümölcstálak 1y2 méternyi átmérővel, chinai porcellán utánzatok, nagy értékű vázák, cerviccek, stylszerű kályhák, egy fürdőmedencze, szökőkút stb. — Lopott ékszerek s egyéb értékes tárgyak, amiket elfogott tolvajoknál találtak, s az ítélethozatalnál bűnjelekül szolgáltak, de a tulajdonosokat évek során át nem lehetett felfedezni, — kerülnek árverés alá ápril 4-dikén a soroksári utczai büntető járásbíróság helyiségében 13-ik szám alatt. — Az újpesti rablógyilkos Rózsatestvérek ügyében hozott kir. táblai ítéletet tegnap terjesztették fel a legfelsőbb törvényszékhez. A hivatalos lapból. A magy. kir. igazságügyminiszter Frankner Károly Esztergom városi lakost a nevezett város területére békebiróvá, Tonházy Illés illavai orsz. fegyintézeti tiszti írnokot a nagymihályi kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki, s Noszticzius Károly szvidniki kir. járásbiróságá végrehajtót saját kérelmére a kisszebeni kir. járásbírósághoz helyezte át A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Prém Gizellát a liptószent miklósi állami elemi népiskolával kapcsolatos óvoda ideigl. minőségű segédóvónőjét állomásán véglegesítette. A m. kir. pénzügyminiszter Neumann Antal magy. kir. pénzügyminiszteri Ir-od oszt számtisztet hasonminőségben az ipolysághi kir. adófelügyelő mellé nevezte ki.juk. így pl. gr. Zichy Jenőnél Surdon, gr. Zichy Bélánál Lengyeltótiban, Lenk Ödön urnál a Lendva-nempti uradalmakban, hg Odesehalchinál Balháson, özv. gr. Batthyány Lajosné szt.-miklósi birtokán Kanizsa mellett, stb. De az eredmény sehol sem kielégítő. Általában azt hiszik, hogy az igazi felvonulás csak e héten lesz, s hogy az eddigiek csak előhírnökök voltak. * Somogy megyében a szalonkák egyér vándorlása daczára — ugy hallottuk, — egyes nimrodok pl. gr. Zichy és Inkey István márcz. 22-ig már 100 drbnál több szalonkát ejtettek. — Szép ha igaz ? 1 * Szajerhónban miért olcsóbb a fáczány mint nálunk? Néhány hóval ezelőtt két szenvedélyes vadász azon kéréssel fordult hozzánk neveznék meg hazai fáczányosaink közül azt, melyben a tavaszi kieresztéskor — szabad tenyésztésre — legolcsóbban lehet venni. Nyolcz helyre irtunk, s csak egyetlenre nyertünk olyan választ, hogy eladó fáczányaik vannak 9 írtjával párja, de az ár drágáztatván a dolog elaludt s csak most írja egyik ismerősünk, hogy ő már vett Stájerban 7 írtjával párját, tehát 2 írttal olcsóbban mint nálunk akartak adni ! — Ez igazán nevetséges, főleg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy az őszi tömeges lelövöldöztetésnél majdnem ingyen kell eladni annak aki előre nem szerződött. — Aztán csodálja meg valaki ha a külföldi piacz kedvesebb! Színház, művészet. Philharmoniai hangverseny, nemzeti színház zenekarának tagjai, Erkel Sándor karnagy vezetése és Wil1 Mária asszony közreműködése mellett a vigadó nagytermében ez idényben az utolsó philharmoniai hangvenytt rendezték. A műsor öt számot foglalt magában, melyek mindegyike a legérdekfeszítőbb volt. — Az első A-dur 4 tételű symphonia“ Mendelssohn-tól tele lyrai tételeivel, elragadón szép ; benne különösen a második s harmadik rész valóságos dallamringásból áll. Ezután következett ’Weber „Oberon“-jából az Óceán czimü magándal előadva Wilt egész színházi zenekar által. asszony s kisérve az Wilt asszony kolossalis s tiszta csengésű hangterjedelmével bámulatba ejté a hallgatóságot. — A legfrappánsabb magasságban is a legkönnyebben énekel s fraziroz. „Oberon“-ból ilyen magán dalt hallhatni a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Ennél azonban még rendkívülibb volt Thomas „Hamlet“-jából hallani az „Ophelia“ magánjelenetét. Itt a szédelgésig menő hangmagasságban oly könnyedén énekelt crescendokkal s pianissimokkal, hogy az utána kitörő tapsvihar könnyen érthető volt. A lelkesedés, melynek közönségünk tanúja volt, valóságos tapsviharhoz hasonlított, ilyen csodahang hallása után nem is következhetett más, hisz staccatói skálái olyanok,hogy az énekművészet egén valóságos tüneményt képeznek. Wilt asszony Bécsben 12 éven át énekelt, mint drámai dalművésznő s ez alatt az ottani lapok — daczára páratlan művészetének — kígyót, békát kiabáltak reá. S miért? Mert nem megnyerő alak, hagyja őket, hajukat tépik. Most pedig, hogy ott Ha meggondoljuk, hogy Wilt asszony Schubert „Áve-Máriá“-ját énekelte körülbelül 28—30 éves korában először egy házi hangversenyben, nem is gondolva rendkívüli művészi pályára, valóságos csoda. E dal volt az, mely elragadtatást vont maga után s ez volt indítója az énekművészeti pálya felé is. A műsor harmadik számát Liszt Dante „Divina commediá“-jához írt symphonia első része, a pokol képezte. Liszt eme kísérteties, borzalom teljes, majd idegrázkódtató műve, harmóniai hatásaival teljesen elragadta a hallgatóságot. Az utolsó számát a felette érdekes hangversenynek Weber „Öröm-nyitány“-a képezte, mely szintén nagy hatással adatott elő. Sport. Rókavadászat. Lapunknak írják: Folyó hó j 25-én Tatár-Szt.-György községhez tartozó „Peszéri“ erdőiben az uradalmi főerdész, Brettschneider ur rendezése folytán érdekes vadászat tartatott. Diszes társaság gyűlt össze és ugyancsak volt szerencséje azon „róka“ uramnak, a melyik az ügyes és gyakorlott lövészek lőköréből menekülhetett. Efejtetett 13 darab, melyek közül Sántha Ferencz Örkényi m. k. postamester ur egymaga 10-et lőtt agyon. Lőttek azonkívül Brettschneider Prokop, Gyurcsik Károly és Stokinger János urak egyet-egyet. * Az athléták clubjában a lefolyt téli idény alatt a gyakorlatok szorgalmasan jártak a sport mindenik szakmájában. A tagok száma havonkint emelkedett, mi a vetélykedvet fokozta. Különösen szép haladást tanúsított a gyakorlók az ugrásban s az ökölvívásban. A kard- és tőrvívás szintén kedvencz gyakorlati ág volt, de ezekben még a kezdet nehézségeit nem bírta a művezető legyőzni. A szokásos tavaszi versenyviadal húsvét után tartatik meg, a tételes sorrendet a választmány később fogja összeállítani. * Az erdei szalonkák húzása — olvassuk a „Vadász és Versenylapban“ — igen gyér, pedig az esti szürkületben már erősen hallani azt a bizonyos dongóbogarat, mely a szalonkával egyidejűleg szokott jelentkezni. A bibiczek, vadgalambok, már hetek óta itt vannak, sőt még az örvös galamb is, pedig a régi vadászok azt tartják, hogy mikor az örvös jelentkezik, akkor már a szalonka elhúzódott. A múlt héten mindenütt vadásztak rá ügyletek, társulatok. A Kisfaludy társaság havi közgyűlése. (Ny—y.) A Kisfaludy társaság ma este 5 órakor tarta rendes havi közgyűlését, először a tud. akad. kis üléstermében. Ezen intézkedés már az első alkalommal igen czélszerűnek bizonyult, mert még a nagygyűléseken is csak ritkán láttunk oly nagyszámú hölgyközönséget, nemhogy Kisfaludy társ. kicsiny üléstermében. Miután Lukács Móricz elnök az ülést megnyitó, dr. Dux Adolf lépett a felolvasó asztalhoz, ismertetést közlendő Ipolyi Arnold legújabb művéről, Beszterczebánya egyházi műremekeinek restauratiójáról. Dux felette érdekes előadásban ismerteti Ipolyi e becses munkáját, mely nemcsak a tudományos szakirodalomra bir nagy értékkel, hanem egyszersmind számos művelődési és műtörténeti adatot tartalmaz, melyek azt valóban népszerűvé teszik. — Ipolyi előadja benne, a Valek által létesített műépítészeti mozgalmakat. — Előadja azt, hogy a 14. és 15. században mily roppant mozgalmat találunk a műépítészet és különösen egyházi építészet körében. Előadja a Beszterczebányán épített hires templomnak különböző phasisait, a renaissance, átmeneti és góth-stylu korszakok szerint. Nagy elismerésre méltatja tudós tagtársát, a midőn ő páratlan bőkezűségével és mély tudományosságával a beszterczebányai templomot egyrészről stílszerüleg restauráltatta, azután a restauratió egyes phasisait, annak egész folyamát és eredményét, tudományos munkájában megörökítette. — Sok ideig azt hittük, hogy felvidékünknek műremekeit, a lőcsei, bártfai, kassai dómokat, külföldi művészek építették és díszítették. Ipolyi kimutatja művében azt, hogy e művek mind és kivétel nélkül, hazai művészeink remekei. Nevezetesen kimutatja szerző azt, hogy a poprádi templom műépítésze Lőcsey Miklós volt,aki a poprádi templom felírásai között ily elnevezéssel fordul elő: Nicolaus de Leocii Anno 1484. — A kassai dómot pedig 1446-tól kezdve Króm István építette, a kihez 1459-ben testvére is hozzájárult. Hogy ez a Króm István ugyanaz-e, a ki a bécsi Szt. István templomának építési számadásai között előfordul, egy részről nagyon valószínű, másrészt azonban nagyon bajosan igazolható be. A beszterczebányai templomot Valek János építette. E magyar remekművek bátran kiállják a versenyt Storz és Kraftnak a nürnbergi Sz. Lőrincz-egyházban lévő szentségtornyocskáival. Magyar művészeink a 14. és 15. században egyátalán külföldön, Krakóban, Nürnbergben és egyebütt szerezték kiképzettségünket. Műveik úgy a hazában,valamint a külföldön, tovább fejlesztették a góh stylust, akkor a midőn saját felfogásuknak megfelőleg, hazai magyar typusokat, szokást és ruházatot eláruló toldalékokat vettek fel. Az egész restaurationális dolgozatot Storno tervei és rajzai alapján, hazai erők, a hazai műipar igénybevételével eszközölték. A kitűnő ismertetést, mely egész terjedelmében fekszik előttünk, nagy sajnálatunkra helyszűke miatt kénytelenek vagyunk mellőzni. — A gyűlés második tárgyát Szász Károly felolvasása képezte Dante „Divina Comoediájá“-nak két első könyvéről. Szász, utalva Széchen Antal gróf minapi tanulmányára, előadja ez allegorikus költemény alakjainak különböző értelmezéseit, slemlíti saját nézeteit ez alakok költői becse iránt, s végül a közönség zajos tapsai között felolvassa a két éneket saját fordításában, az első, évek előtt már megjelent kisebb műfordításai között, mely fordítás azonban inkább csak ifjúkori kísérletnek tekintendő. A felolvasás után Vadnai Károly indítványozza, hogy Szász szólíttassék fel az egész i hősköltemény fordítására. A harmadik tárgyal Győry Vilmos olvasó