Egyetértés, 1878. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1878-03-28 / 87. szám

nyújtott arra nézve, hogy az elalélt törököt most új életre ébres­sze. Valóban megbecsülketlenek azon szolgálatok, miket nekünk bécsi, berlini és konstantinápolyi követeink tesznek, az elsőbbek azáltal, hogy bul­letineket küldenek naponkint a politikai hévmérő állásáról Bécsből és Berlinből, az utóbbi tevékeny­sége által a szultán körül. Abdul Hamid sehogy sem akart beleegyezni Miklós nagyherczeg láto­gatásának fogadásába, Fournier végre rávette őt. A szultán hallgatni és hallani fog, a szállást el­lenségére hagyja. Csak egy pontban maradt a szultán makacs, abban, hogy nem Mukhtárra, hanem Mehemed Alira bízta a török hadsereg fővezérségét. Itt nem bíznak Mehemed Aliban, ki kaczelyevoi győzelmé­ből semmit sem tudott, vagy nem akart csinálni. Abdul Hamidot csak az ijesztette meg, mi­­kor hírét vette a Syriában kitört lázadásoknak és Fournier megmonda neki, hogy nincs más válasz­tása, mint Angliának karjai közé vetni magát s Mithád pasát visszahívni. Az első már megtörtént, a második közel kilátásban van. Francziaország, úgy hisszük, azon vesztesé­gét, hogy a májusi kiállítás a közelgő európai háború miatt meg fog bukni, azzal kárpótolandja, hogy nemcsak a szineskedő jezsuita Ausztriát, de Németországot is bele­kényszeritendi a háborúba. A h­á­b­o­r­u. Az utolsó sürgönyök szerint az oro­szok oly kevéssé tréfának veszik Anglia hadi ké­szülődéseit, hogy uj fenyegetésekkel akarják őket a Márvány tengerből elijeszteni. Ezen sürgönyök szerint gárdájuk parancsot kapott, hogy min­den Bosporus melletti erődöt szálljon meg, s már Konstantinápoly elfogla­lása is el lenne határozva. Az angolok sem ma­radnak adósok a felelettel s kimondották, hogy mihelyt ez megtörténik, az angol hajóraj kezdje meg ezen erődök bombázását s rombolja azokat le. Más oldalról pedig a törökökről azt jelentik, miszerint el vannak arra készülve, hogy az oroszok által rájuk kényszerített jármot lerázzák, azonban attól lehet tartani, hogy nem bírnak oly tekintélyes haderővel s az általuk el­foglalt állások nem elég előnyösek egy tartós védelemre s végre is Muszkaország kényszerí­teni fogja őket azon véd és had­szövetség meg­kötésére, melyet eddig még el bírtak kerülni, ha csak Anglia nem siet ac­ióba lépésével. A san stefanoi béke nem csak Euró­pában keltett átallános ingerültséget, hanem már Amerikába is átment ezen ingerültség. A was­hingtoni kabinet is elhatározta, hogy a D­a­r­­danella kérdésben föl fog szóllalni, noha ezen kérdés a hírhedt békekötésben nagyon mes­­­sziről és igen kényesen van érintve.­­ Az ú­j olasz kabinet is mindinkább jelét adja a muszka kormány elégedetlenségének a keleti ügyekben követett eljárásával. A római kabinet feje, Cai­­roli miniszterelnök, ki tavaly egy munkát irt a lengyelekről, melyben őket Muszkaországgal, szemben védelem alá veszi, most úgy nyilatkozott, hogy végre itt az ideje, melyben a lengyelek el­nyomatásának véget kell vetni. Corti külügyér pedig egész testtel lélekkel azon van, hogy Olasz­ország szövetkezzék Angliával. Egyébiránt a trón­beszédre adott kamarai válaszfeliratban is fordul elő egy mondat, melyből Olaszország semlegessé­­­­gét épen nem úgy lehetne magyarázni, mint­­ Ausztria-Magyarországét , e föliratban ugyanis­­ hangsúlyozva van, hogy Olaszország f­e­g­y­­­­verkezése nem egészen szükségtelen, s A congressus véglegesen megbukott­­­­nak tekintendő, s alig képzelhető, mi lehet czélja­­ Ignatieff utazásának Bécsbe. Némelyek szerint Ausztriát akarná elvonni Angliától, ez ugyan fö­lösleges, mert hisz Ausztria még most sem szö­vetkezett Angliával, Anglia pedig ismételve kije­lenti, hogy Ausztria szövetségével épen nem tö­rődik. Azt is teszik még ezekhez, hogy Ausztriá­nak új concessiókat akar tenni — mintha bizony már tett volna, mi egyébiránt úgy sem jelent egyebet, minthogy valamit akar Ausztriá­nak, igózis miről előre elhatározta, hogy nem telje­­sítendi­ tettek. A törökök Ázsiában egy intézkedést mely az oroszoknak nem igen látszik ínyére lenni, jelesül Örményországban a cserke­szek közül 50,000-en telepítettek meg, ezek közt­­ sok abh­ázt is, kik a suchum karéi expeditió után oda vándoroltak, s azt hiszik, hogy e nép­­fajban jó határőröket nyerendenek. A „Soir“ szerint a minisztertanács újólag azt a határozatot hozta, hogy szigorú semlegességet követ s a congressuson csak akkor vesz részt, ha ott minden hatalom képviselve lesz, s e magatar­tását a kormány minden csalogatás vagy fenyege­­tődés daczára megtartja. Ezenkívül bizonyos, hogy Francziaország viszonya Muszkaor­szághoz a sanstefanoi béke megkötése óta szembeszökőleg meghidegült. Bukarestből a lapok közük a békeszerződés azon záradékát, mely szerint az oroszok még két éven át megtartják a közlekedést Oláhországon keresztül, emlékeztetnek arra, hogy a jun. 4-iki egyezmény csupán a háború tartamára köttetett, s a háború végével érvénytelen. A lapok úgy ta­lálják, hogy e záradék igen terhes, mivel az uta­kat és vaspályákat a kereskedelem hátrányára folytonosan zárva tartja. — Olaszország Oláhor­szággal nem egyezményt, hanem kereskedelmi szer­ződést kötött. A képviselőház köszönetet szavazott Olaszországnak, hogy Oláhország függetlenségét ily módon elismerte. Csak Németország az egyetlen, mely még mindig nyíltan is Muszkaországgal tart s mint Berlinből írják, ott az elégedetlenség Bri­tannia föllépésével a legmagasb fokra hágott. Bis­marck egyébiránt a tegnapi lapunkban fölemlített estélyen vállvonva úgy nyilatkozott, hogy a há­rom császár szövetség elvesztette tekintélyét arra nézve, hogy egy Oroszország és Anglia közti há­borút megakadályoztassa. Egy konstantinápolyi táv­irat sze­rint Miklós nagyherczeg a szultánnál tett látoga­tás alkalmával rá akarta bírni azt, hogy az an­gol hajórajt tiltsa ki a Márvány tengerből. A szultán kit­érőle­g válaszolt. Az angol szö­vetséget óhajtó párt mindinkább növekszik. A „Post“ Anglia k­ö­v­e­t­e­l­é­s­e­i­t igen igazoltaknak látja és egy angol-orosz há­ború chanceait Oroszországra­ nézve kedvezőtleneknek tekinti. Anglia — ugyanezen lap szerint — határo­zottan megtagadta részvétét a congressusban, s s így ezen esetben Francziaország is el­marad attól.­­ A három császár találkozása ki­látásba van helyezve. Oroszország a portának kinyilatkoztatta, hogy csak az angol hajórajnak a Márványtenger­ből leendő kivonulása után fogja csapatait Romé­­l­i­á­b­ó­l visszahúzni. A bankügyi bizottság jelentése a 1­80 milliós bankadósság tárgyában a pénteki­ ülés napirendére tűzetik ki. Tárgyalás alá vétetik az igazságügyi bizott­ság jelentése a főrendiháznak a büntető tvjavaslatra vonatkozó módos­ít­ásai tárgyában. Pauser Tivadar előadó röviden ismerteti a főrendiház módosításait, s ajánlja a bizottság ja­vaslatának elfogadását. Simonyi Ernő a 174. §-t, melyet a főrendi­ház a büntettek nyilvános helyeslésére és azok el­követőinek feldicsérésére nézve ajánl, az igazság­ügyi bizottság szövegezésében sem tartja elfogad­hatónak e törvényjavaslat keretében, mert az né­zete szerint a kihágásokról szóló codexbe való. Nem tartja a szabadelvűséggel megegyeztethető­­nek, hogy e szakasz a büntető törvénykönyvbe felvétessék, főleg miután a szakaszban érintett eset politikai bűntetteknél szokott előfordulni. Csemegi Károly államtitkár kéri a javasolt intézkedés elfogadását. Almássy Sándor Simonyi Ernő indítványát pártolja. Csemegivel szemben megjegyzi, hogy po­litikai vétséget el lehet követni a­nélkül, hogy a cselekvény becstelenítő volna, s hogy lehet politi­kai bűntettet feldicsérni anélkül, hogy a cselek­vény büntetendő volna; utal Wesselényi és Kossuth elitéltetésére, kiket a birói ítélet da­czára az egész nemzet dicsőített. Az istenkáromlás büntetése tekinteté­ben a főrendiház által elfogadott elv alapján az igazságügyi bizottság kimondatni kívánja, hogy csak az büntetendő, ki isten ellen gyalázó kifeje­zések által közbotrányt okoz. Irányi Dániel azt hiszi, hogy ezen intézke­désnek a kihágásokról szóló törvénykönyvben van helye. Pauser Tivadar előadó ajánlja az igazság­ügyi bizottság javaslatának elfogadását. Pór Antal elégtelennek tartja e módosítványt, gyökeresebb intézkedéseket tart szükségesnek a káromkodás ellen, melyet nem tart a magyar nem­zet természetében gyökerezőnek. Simonyi Ernő elismeri, hogy a káromkodás nem a magyar nemzet eredeti természetes saját­sága. A káromkodás csakugyan 1500 körül kez­dett elharapózni; ennek okát szóló abban találja, hogy azon idő óta a magyarnak mindig volt oka valakit szidni. (Derültség.) Pártolja Irányi indít­ványát. A ház az igazságügyi bizottság javaslatát fogadta el. Az igazságügyi bizottság többi javaslatai vita nélkül elfogadtatnak, a 355. §, Bokross Elek mó­dosításával. Elnök jelenti, hogy a holnapi ülés napirend­jén csupán a miniszterelnök válasza leszen a nép­­gyűlések tárgyában hozzá intézett interpellátiókra. Somogyi Szontagh Pál miután holnap Deák Ferencz ingóságai elárvereztetnek s a ház több tagja jelen kiván lenni, indítványozza, hogy holnap ülés ne tartassák. Helfy Ignácz azt hiszi, hogy a miniszterel­nökhöz intézett interpellate oly fontos, hogy azért holnap ülést érdemes volna tartani. Legfőlebb ké­sőbbre kellene az ülést hirdetni. Simonyi Ernő belenyugszik, hogy holnap ne tartassák ülés, de nem fogadhatja el azon indo­kot, hogy azért ne legyen ülés, hogy valakinek, — legyen az bárki, — ingóságai elárvereztetnek. A ház elhatározza, hogy a legközelebbi ülés pénteken lesz. Napirend : a 80 milliós bankadósságra vonatkozó bizottsági javaslat, és Tisza válasza. Ezzel az ülés 7*1 órakor véget ért. Verhovay pere a királyi tábla előtt, A királyi tábla I. büntető tanácsa ma dél­előtt tárgyalta Verhovay Gyula fényitő ügyét. A­­­nács állott Fabinyi Teofil elnök, Sü­megi, Paizs és Novák birákból és Andrássovits kir. táblai referensből. A tárgyalás vonatkozik Verhovay Gyula és a kir. ügyész által felebbezett 1878. február 1-én hozott kir. törvényszéki végzésére, mel­lyel Ver­hovay Gyula ellen „közcsendháboritás“ miatt vizs­gálati eljárás rendeltetett el, s egyúttal a vád­lott szabadlábra helyezni határoztatok. Verhovay Gyula fellebez az ellen, hogy ellene vizsgálatot indítottak; a kir. ügyész úgy a szabadlábra helye­zés, mint a vád minősítése ellen felebbezett. A tényálladék még a közönség hű emlékeze­tében áll. Plevna eleste után 1877 deczember 16. Tóth Kálmán, később Sztupa György elnöklete alatt a nemzeti lovaglóban népgyűlés tartatott, már a gyűlés előtt járt a híre, hogy az összes nép a küldöttséggel átmegy a miniszterelnök pa­lotájához. A lovagló előtt nagyszámú nép állott, mely oda be nem fért. Verhovay Gyula a gyűlés befejezte után felállt az asztalra és a népet ha­­rang ok­ozta az átmeneteire, holott a népgyülés csupán a 25 tagból álló küldöttséget bízta meg ezzel, mert biztos forrásból jó eleve értesült, mi­szerint a miniszterelnök csak oly feltétel mellett fogadja a népgyülés határozatát, ha demonstráló néptömeg nem jön vele. Verhovay a lovagló előtt éljennel fogadtatott és a tömeg élére állt. A küldöttség később ért Budára mint a tömeg, mely útközben csőcselékkel növekedve s a szónoklatok által felizgatva, a mi­niszterelnöki palota kapujánál foglalt helyet és a házba bemenni iparkodott, daczára Sztupa és Si­monyi felszólalásainak. Midőn a miniszterelnök tagadó válasza a küldöttség fogadását illetőleg tu­domásra került, a zaj tetőpontját érte el. Herman Otto csitította a tömeget, Heífy is akart szólni, de hasztalan. Ezalatt a palota előtt Verhovay szó­nokolt. A miniszterelnök politikáját támadta meg, közvetlen beszéde után állítólag kövekkel és egyéb tárgyakkal hajigáltak, az ablakokat törték, a tömeg közzü­l „fegyverre“ ordítások hangzottak s csakis a rendőrség közbelépte oszlató szét a néptömeget. A Henczy-szobor előtt folyt a zavargás. Verhovay a tömeg élére állt és átmentek Pestre; itt a szabadelvű kör előtt Verhovay is­mét beszélt; az ablakok ismét bezúzattak, míg végre ordítás és lárma között szétment a nép. Az elővizsgálat megindult Verhovay Gyula ellen, kit deczember 20-án tartoztattak le. Kihall­gatásakor tagadta, hogy lázízott volna, sőt azt ál­­líta, hogy minden törekvése oda irányult, hogy a népet csillapítsa. Már az előértekezleten szó volt az egész népgyűlés átmeneteléről; a gyűlés befe­jeztével a nép felhívta szónoklatra, mire ő azt monda: „a szónoklatok ideje lejárt, menjünk!", de az által csak a felhívásba egyezett bele és nem hívott föl senkit. Herman Ottóval a menetet ve­zette, a palota és kör előtti beszédek politikai irá­nyát elismeri, de a zavargások már a beszédek előtt is folytak. A miniszterelnök palotája előtti kővel dobálódzás pedig őt már nem is érte ott, mert a menettel az Albrecht-úton volt visszame­­net alkalmával, h­^dőn hallotta a zavargást és egyik társát vissza is küldötte e miatt. Beismeri, hogy azt mondotta „vagy telje­sítse a nemzet kivánatát, vagy köszönjön le“, de ezen kifejezés nem a jelenre, hanem a jövőre vo­natkozott. Azonban a tanuk vallomásával igazoltatik, hogy Verhovay beszéde közben repültek a kövek, hogy Verhovay hívta fel a népet Budára átmenni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőh­áz Ülése m­árcz. 37-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Perczel, Szende, Bedekovics miniszterek. S­p­ó­n­e­r Andor késmárki képviselő meg­bízó levele az állandó igazoló bizottsághoz utasít­­tatik, hogy menet közben hangoztatta a tömeg a „fegy­verre, fegyverre!“ kiáltást. Felolvastatott ezután a vizsgálat elrendelő végzés, s a kir. ügyész és vádlott által beadott felebbezési indokok. Verhovay azt mondja feleb­­bezésében, hogy lelkiismerete tiszta, bűnt nem követett el, csak politikai véleményének adott ki­fejezést. Mintegy félórai tanácskozás után az elnök kihirdette a kir. tábla határozatát, mely szerint a budapesti kir. törvényszék febr. 1-én és 2-án ho­zott végzése helyben hagyatik. A rövid indokolás azon alapul, hogy az elő­vizsgálat egyelőre a tényállás főbb momentumai­­*,„1. és a gyakúokok megállapítására lévén irányulva, befejezettnek nem tekinthető, két­ségtelen, hogy a lovaglóban tartott népgyüléskor a vádlott oly lázítólag beszélt, illetőleg a kormány elleni megvetésre ingerelte a naptömeget, hogy ez a népgyű­lésen tartott beszédek­ által amúgy is fölizgatva, Verhovay Gyula fölhívására ment a budai várba és ott a küldöttség fogadtatását akarta ki­erőszakolni ; a palota és a szabadelvű kör előtt történtekkel egyetemben a vádlott ezen tettei a közcsendháboritás jellegével bírnak. Ellenben a tett minőségénél fogva nem tekinthető olyannak, hogy a fogságot indokolná, másrészt pedig megszökés­től vagy a vizsgálat meghiúsításától tartani nem lehet. * Verhovay Gyula barátunk ismeretes ügyére vonatkozó fellebbi közleményt a „H.“ után közöljük szó szerint, a magunk részéről nem adva hozzá semmit, és elhallgatott megjegyzéseinket is, melyek netalán volnának rá. Április elsejével új évnegyed kezdőd­vén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt elő­fizetőinket, kiknek előfizetésük e fid vé­gével lejárt, h­ogy utasok megrendeléseiket mielőb­b megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldéséiben fennakadás történjék, kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gSgr* As előfizetési pénzek­, és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcsa 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­ hivatala. Előfizetési árak: Április hóra — 1 frt 80 kr. Április—május — 3 frt 60 kr. Április—junius — 5 frt — kr. Április—szeptember — 10 frt — kr. Április—deczember — 15 frt — kr. ÚJDONSÁGOK, — Személyi kir. Simor János bibornok érsek ma este Esztergomból Budapestre érkezett. — Esküvő. Tegnap délután tartotta meg Újpest jegyzője , Benitzky, esküvőjét Sz­öré­nyi Feodora urhölgygyel, Szörényi újpesti gyógy­szerész kedves leányával, a pesti reformátusok egyházában. — Óváry Lipót országos allevéltárnok, ron­gált egészségének helyreállítása czéljából néhány nap múlva Olaszhonba indul, hol több hetet szán­dékszik tölteni ott lakó családja körében. — Puskás József képviselőházi házna­gyi titkár tegnap tüdőbajban meghalt. Tágabb körben ismert fiatal ember, szorgalmas hivatalnok volt, kit 35 éves korában ragadott el a halál. Nyu­godjék békével. — Chatres herczeg tegnap este, midőn már a népszínházba indulandó volt, kellemetlenül kezdte magát érezni, s e miatt a színházból is el­maradt. Nem is ment azután tegnap este sehová, hanem Coburg herczeg társaságában otthon kelte el vacsoráját. A mai napot is a szállodában töl­tötte. A­mint megtudták, hogy nem érzi magát jól, többen siettek tudakozódni állapota felől, ne­vezetesen a mai nap folyamán Szende honvé­delmi miniszter és a lábbaja miatt gyöngélkedő Edel­sh­eim-Gyulay hadfőparancsnok. Mind­­azáltal a herczeg nem zárta el magát egészen kö­zeli ismerősei elől. C­o­b­u­r­g herczeg reggel fél 9-től fél 11-ig időzött nála, délután pedig fél 3-tól fél 4 óráig. A reggelijét gróf de L­a Tour társasá­gában költe el,­­ de az ebédjén vendég nem volt jelen. A délelőtt folyamán tisztelgett nála Blu­me­r itteni orosz főconsul is. A herczeg be­szédtárgyait most főkép magyar dolgok képezik. Magyarország előtte nem terra incognita s bár a magyar népet közvetlenül nem ismerheti, de két nevezetes magyar czikk az ő vágyainak is tár­gyát képezi néha: a bor és zene.­— Azon óhajtását nyilvánította, hogy valamelyik este meghallgatná a czigányzenét. Mivel pedig a dél­után folyamán kedélyhangulata már elég kedvező volt arra, hogy kimenetelre elhatározza magát, ma hallgatja meg Rácz Palit s e végből estére a a „Pannónia“ vendéglőbe ment. Kisérni fog­ják: Beauvoir marquis, Bondy vicomto és mr. de Bocher. — Ignatieff Bécsben. Találó, télies, zimankós időben érkezett meg Ignatieff tábornok tegnap délután 5 órakor Bécsbe. A tábornokot utóbbi időben sokat emlegetett titkára Tserot­­leff herczeg kiséri, s az északi vaspálya krakói gyorsvonatán jöttek meg. A pályaudvaron már jóval előbb az orosz nagykövetség személyzete várta, Tatitseff attachéval, s vagy harmincz kiváncsibb egyén, kik politikai körökben ér­tesültek pontosan a tábornok érkezéséről.­­ Időközben terjedt el a hír, hogy Ignatieffel egy vonaton utazik az eddigi bécsi német nagy­követ s jelenleg német birodalmi alkanczellár, az ezen állomásra csak nemrég kinevezett S­t­öl­be­r­g- W­e­r­n­i­g­e­r­o­d­e gróf, ki Berlinből egye­­zett Bécs felé. Világos, hogy ez a körülmény sok érdekes kombináczióra nyujtott alkalmat. A két ál­lamférfi, szándékosan vagy véletlenül, Oderbergben találkozott s az utat onnan közös Waggonban foly­tatták.­­ Mikor a vonat a bécsi indóházba be­robogott, a ki­nnlevők a vonathoz siettek; Ignatieff csak jó néhány percz múlva lépett ki a salon-kocsi­­ból, kísérve nyomban titkára, Tse?­etleff által. A tábornok utiruhába volt öltözve. Hóna alatt egy kék papírba takart csomagot tartott, mely öt nagy, állami pecséttel volt lezárva. Hogy béke- vagy háború-,,eszköz“ volt-e, azt a jelenlevők persze ki nem süthették. A tábornok a csomagot rögtön Tatitseffnek nyújtotta át, s aztán az attachéval vagy egy perczig beszélgetett ott a perronon igen barátságosan. Eközben gróf Stollberg alkanczellár is előjött, az ott levők általános meglepetésére azon­ban nem az Ignatieff salon-vagyonjából lépett ki, hanem egy első osztályú rendes kocsiból. A grófot neje várta künn a vasútnál, kit megcsókolt s pár szóval üdvözölve őt, Ignatieff felé ment. E közben kitűnt, hogy a gróf kocsija elkésett, Ignatieff erre megint utána ment az alkanczellárnak­ a váróterembe s együtt várakozott vele. — Stollberg grófnak az volt az első gondja, megmondani a többi jelenle­vőknek, hogy a tábornokkal csak véletlenül jött össze s mint személyes barátjával érintkezik, a­mivel a kombináczióknak ha nem is elejét, de legalább a végét vette. Ignatieff tábornok a múlt tavasz óta, a­mikor ugyanezen pályaudvaron gróf Zichy nagykövetünktől, mint a béke an­gyala csókok között távozott, nem igen változott meg. Átjáró tekintete, impozáns megjelenése és különben is mulékony arczvonásai ma is azok.­­ A tábornok onnan egyenesen az „Osztrák udvar­hoz“ czímzett szállodába hajtatott, a­hol tavaly is meg volt szállva, hanem az idő ezudar zivataros volt, s nem igen barátságossá tette Bécs falait. — A Hungária szálloda termében ma délután 4 órakor tartatott a jövő szombati jelmezes gyermekbál főpróbája. Valóban élvezetes látvány, mily ügyesen forgolódnak e 4—9 éves fiuk és leányok tánczmesterek, Müller ur vezetése alatt, s mily művésziesen járják a magyar palotást. Fel­hívjuk e jelmezbálra a családok és a gyermekba­rátok figyelmét. — Magyarország szőllészeti és borá­szati térképe színezve, — mely házuk borvidékeit vég­legesen megállapítva tartalmazza, ugyszinte azt is, hogy melyik borvidék évenkint átlag mennyi fehér és mennyi vörös hectoliter bort termel, — valahára elkészült, s mint­hogy a párisi kiállításra van szánva, mielőtt elküldetnék, pár napig a földművelési minisztériumiban a szakemberek megtekinthetik. — A diphteritis ügyében emeli szavát a nyilvánosság előtt dr. Fodor József, utalva a na­pilapok gyakori híreire e veszélyes betegség pusz­tításai felől. A belügyminisztériumban van egy úgynevezett „egészségügyi osztály,“ ez azonban még csak annyit se tesz meg, hogy a tényállás felől hiteles adatokat nyújtana, pedig a túlzó hí­rek az ily dologban ártalmasak, mert ott is ré­mületet okoznak, a­hol egyszerű torokbetegsége van valakinek; viszont ha a járvány nem egész mérvében ismeretes, az az óvintézkedések megté­telére hat lankasztólag. Mindenképen az volna ama „egészségügyi osztály“ feladata, hogy a törvény­­hatóságokkal hajtassa végre az egészségügyi tör­vénynek azt a részét, mely a járványos betegségek elleni intézkedésekről rendelkezik; mert ha a barom­ járvány akadályozására van kormánybiztos, szó a mi szó, csak azzal is lehetne törődni, hogy az ország reménye, az ifjú nemzedék ne pusztul­jon százával, ezrével a veszélyes járványban, melyet megfelelő eljárással legtöbbnyire már első csírájában el lehetne fojtani. — Szegény biz’ az, nyomorúsággal bé­lelve, a­mi Budán, a Krisztina-városi iskolában történik. Az időjárás hideg, de a tanodában nin­csen tüzelő­szer. Ennélfogva a tanítók felöltik téli kaputjaikat, s abban tartják az előadásokat, míg a tanítványok szintén téli kaput rákba bújva kuporodnak a padokban, lesve, ha nem is a tanító aranyszavát, hanem a­­ tavaszi nap sugarát. Nátha és köhögés persze uralkodik. Erről az eset­ről pedig Békey tanácsnok úrnak is van tudo­mása, de eddig még nem segített rajta. — A san­ stefanói békeszerződés, a „Fekete gyász-okmány“ aranyos tentával van írva. Az okmányon a szultán nincs aláírva, mert az ellenkezésben állana a keleten divó szokások­kal, hanem azt jegyezte oda: „Hajlandó vagyok a fentebbi feltételeket megtartani.“ E sorok után — hitelesítésül — pecsétet nyomott a saját pecsét­­nyomójával, mely véraláirás erejével bir. — A Deák Ferencz ingóságait, emlékeit ma d. e. tíz órakor árverezik jótékony czélra, az akadémia palota hátsó szárnyában, a 2-dik eme­leten, a­hol régebben a képzőművészeti tárlatok voltak. Magyar humor­isztikusa messze észa­kon ! Jeney Szabó Árpád Székesfehérvárról meg­küldte Onnnan Victor Emmanuelnek, Petőfi svéd fordítójának Örebro-ba északi Svédországba a „Bo­lond Istók“ néhány számát, amelyek Ománnak persze nagyon megtetszettek s ígérte, hogy vi­szonzásul svéd érczlapokat fog küldeni. — Dr. Miletics Svetozár elleni fel­ségárulás! bünperben a kir. tábla által hozott íté­letet ma délelőtt hirdette ki a kir. törvényszék Bogisich alelnök elnöklete alatt tartott tanácsban. Vádlott elővezettetett, védője nem volt jelen. A kir. tábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az ítéletet és indokait már előbb közöltük. Vád­lott felebbezést és semmiségi panaszt jelentett be. — Pénzügyminiszter és közigaz­gatási bizottság. Szolnok-Doboka megye köz­­igazgatási bizottságának legutóbbi ülésében for­dult elő — mint a „N. H.“-nak onnan írják — a következő érdekes eset: Az adófelügyelő elő­adja, hogy M. A. széplaki birtokost, (a­ki egyút­tal kormánypárti országos képviselő is) közvetle­nül a pénzügyminiszter adóelengedésben ré­­szesí­é. A közigazgatási bizottság, melynél a mi­niszter ismételten szorgalmazza az adók pontos és szigorú behajtását, ez értesítés folytán felirati­­lag kijelentendőnek határozta a miniszter előtt, hogy ha a bizottság meghallgatása nélkül felülről közvetlenül ily intéz­kedések tétetnek, a bizottság nem érezheti magát a következmények iránt felelősnek.­­ A herendi porcellángyár a pá­risi világtárlaton szintén hírnevéhez méltóan lép fel. Mint mondják, a kiállítandó tárgyak az 500-at meghaladják. Vannak köztük óriási gyümölcstálak 1y2 méternyi átmérővel, chinai porcellán utánza­tok, nagy értékű vázák, cerviccek, stylszerű­ kály­hák, egy fürdőm­edencze, szökőkút stb. — Lopott ékszerek s egyéb értékes tár­gyak, a­miket elfogott tolvajoknál találtak, s az ítélethozatalnál bűnjelekül szolgáltak, de a tulaj­donosokat évek során át nem lehetett felfedezni, — kerülnek árverés alá ápril 4-dikén a soroksári utczai büntető járásbíróság helyiségében 13-ik szám alatt. — Az újpesti rablógyilkos Rózsa­testvérek ügyében hozott kir. táblai ítéletet tegnap terjesztették fel a legfelsőbb törvényszékhez. A hivatalos lapból. A magy. kir. igazságü­gymi­­niszter Frankner Károly Esztergom városi lakost a nevezett város területére békebiróvá, T­o­n­h­­á­z­y Illés illa­­vai orsz. fegyintézeti tiszti írnokot a nagymihályi kir. já­rásbírósághoz írnokká nevezte ki, s Noszticzius Ká­roly szvidniki kir. járásbiróságá végrehajtót saját kérelmére a kisszebeni kir. járásbírósághoz helyezte át A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Prém Gizellát a liptó­­szent­ miklósi állami elemi népiskolával kapcsolatos óvoda ideigl. minőségű segédóvónőjét állomásán véglegesítette. A m. kir. pénzügyminiszter Neumann Antal magy. kir. pénzügyminiszteri Ir-od oszt számtisztet hasonminőségben az ipolysághi kir. adófelügyelő mellé nevezte ki.­juk. így pl. gr. Zichy Jenőnél Surdon, gr. Zichy Bélánál Lengyeltótiban, Lenk Ödön urnál a Lendva-nempti uradal­makban, hg Odesehalchinál Balháson, özv. gr. Batthyány Lajosné szt.-miklósi birtokán Kanizsa mellett, stb. De az eredmény sehol sem kielégítő. Általában azt hiszik, hogy az igazi felvonulás csak e héten lesz, s hogy az eddigiek csak előhírnökök voltak. * Somogy megyében a szalonkák e­gyér vándorlása daczára — ugy hallottuk, — egyes nimrodok pl. gr. Zichy és Inkey István márcz. 22-ig már 100 drbnál több szalon­kát ejtettek. — Szép ha igaz ? 1 * Szajerhónban miért olcsóbb a fáczány mint nálunk? Néhány hóval ezelőtt két szenvedélyes vadász azon kéréssel fordult hozzánk neveznék meg hazai fáczányosaink közül azt, melyben a tavaszi kieresztéskor —­ szabad tenyésztésre — legolcsóbban lehet venni. Nyolcz helyre irtunk, s csak egyetlenre nyertünk olyan választ, hogy eladó fáczányaik vannak 9 írtjával párja, de az ár drágáz­­tatván a dolog elaludt s csak most írja egyik ismerősünk, hogy ő már vett Stájerban 7 írtjával párját, tehát 2 írttal olcsóbban mint nálunk akartak adni ! — Ez igazán nevet­séges, főleg akkor, ha tekintetbe ves­szük, hogy az őszi tömeges lelövöldöztetésnél majdnem ingyen kell eladni an­­­nak a­ki előre nem szerződött. — Aztán csodálja meg va­laki ha a külföldi piacz kedvesebb! Színház, művészet. Phi­l­h­a­r­mo­n­ia­i hangverseny, nemzeti színház zenekarának tagjai, Erkel Sán­­­dor karnagy vezetése és W­i­l1 Mária asszony köz­reműködése mellett a vigadó nagytermében ez idény­ben az utolsó philharmoniai hangvenytt rendez­ték. A műsor öt számot foglalt magában, melyek mindegyike a legérdekfeszítőbb volt. — Az első A-dur 4 tételű symphonia“ Mendels­­s­o­h­n-tól tele lyrai tételeivel, elragadón szép ; benne különösen a második s harmadik rész való­ságos dallamringásból áll. Ezután következett ’Weber „Obero­n“-jából az Óceán czimü magándal előadva Wilt egész színházi zenekar által. asszony s kisérve az Wilt asszony ko­­lossalis s tiszta csengésű hangterjedelmével bá­mulatba ejté a hallgatóságot. — A legfrap­­pánsabb magasságban is a legkönnyebben éne­kel s fraziroz. „Oberon“-ból ilyen magán dalt hallhatni a legnagyobb ritkaságok közé tarto­zik. Ennél azonban még rendkívülibb volt Tho­mas „Hamlet“-jából hallani az „Ophelia“­ magán­jelenetét.­­ Itt a szédelgésig menő hang­magasságban oly könnyedén énekelt crescen­­dokkal s pianissimokkal, hogy az utána kitörő tapsvihar könnyen érthető volt. A lelkesedés, mely­nek közönségünk tanúja volt, valóságos tapsvihar­hoz hasonlított, ilyen csodahang hallása után nem is következhetett más, hisz staccatói skálái olyanok,hogy az énekművészet egén valóságos tüneményt ké­peznek. Wilt asszony Bécsben 12 éven át éne­kelt, mint drámai dalművésznő s ez alatt az ottani lapok — daczára páratlan művészeté­nek — kígyót, békát kiabáltak reá. S miért? Mert nem megnyerő alak, hagyja őket, hajukat tépik. Most pedig, hogy ott Ha meggondoljuk, hogy Wilt asszony Schubert „Áve-Má­­riá“-ját énekelte körülbelül 28—30 éves ko­rában először egy házi hangversenyben, nem is gondolva rendkívüli művészi pályára, való­ságos csoda. E dal volt az, mely elragadtatást vont maga után s ez volt indítója az énekművé­szeti pálya felé is. A műsor harmadik számát Liszt Dante „Divina commediá“-jához írt symphonia első része, a pokol képezte. Liszt eme kísérteties, borzalom teljes,­­ majd idegráz­­kódtató műve, harmóniai hatásaival teljesen elra­gadta a hallgatóságot. Az utolsó számát a felette érdekes hangversenynek Weber „Örö­m-ny­i­­tány“-a képezte, mely szintén nagy hatással ada­tott elő. Sport. Rókavadászat. Lapunknak írják: Folyó hó j 25-én Tatár-Szt.-György községhez tartozó „Peszéri“ erdő­­i­ben az uradalmi főerdész, Brettschneider ur rendezése foly­tán érdekes vadászat tartatott. Diszes társaság gyűlt össze és ugyancsak volt szerencséje azon „róka“ uramnak, a me­lyik az ügyes és gyakorlott lövészek lőköréből menekülhe­tett.­­­­ Efejtetett 13 darab, melyek közül Sántha Ferencz Örkényi m. k. postamester ur egymaga 10-et lőtt agyon. Lőttek azonkívül Brettschneider Prokop, Gyurcsik Károly és Stokinger János urak egyet-egyet. * Az athléták c­l­u­b­j­á­b­a­n a lefolyt téli idény alatt a gyakorlatok szorgalmasan jártak a sport mindenik­­ szakmájában. A tagok száma havonkint emelkedett, mi a vetélykedvet fokozta. Különösen szép haladást tanúsított a gyakorlók az ugrásban s az ökölvívásban. A kard- és tőr­vívás szintén kedvencz gyakorlati ág volt, de ezekben még a kezdet nehézségeit nem bírta a művezető legyőzni. A szokásos tavaszi versenyviadal húsvét után tartatik meg, a tételes sorrendet a választmány később fogja összeállítani. * Az erdei szalonkák húzása — olvassuk a „Vadász és Versenylapban“ — igen gyér, pedig az esti szürkületben már erősen hallani azt a bizonyos dongó­bogarat, mely a szalonkával egyidejűleg szokott jelent­kezni. A bibiczek, vadgalambok, már hetek óta itt vannak, sőt még az örvös­ galamb is, pedig a régi vadászok azt tartják, hogy mikor az örvös jelentkezik, akkor már a sza­­­­lonka elhúzódott. A múlt héten mindenütt vadásztak rá­ ügyletek, társulatok. A Kisfaludy társaság havi közgyűlése. (Ny—y.) A Kisfaludy társaság ma este 5 órakor tarta rendes havi közgyűlését, először a tud. akad. kis üléstermében. Ezen intézkedés már az első alkalommal igen czélszerűnek bizonyult, mert még a nagygyűléseken is csak ritkán láttunk oly nagyszámú hölgyközönséget, nemhogy Kisfaludy társ. kicsiny üléstermében. Miután L­u­­­­k­á­c­s Móricz elnök az ülést megnyitó, dr. D­u­x Adolf lépett a felolvasó asztalhoz, ismertetést köz­lendő Ipolyi Arnold legújabb művéről, Beszter­­czebánya egyházi műremekeinek restauratiójáról. Dux felette érdekes előadásban ismerteti Ipolyi e becses munkáját, mely nemcsak a tudományos szakirodalomra bir nagy értékkel, hanem egy­szersmind számos művelődési és műtörténeti ada­tot tartalmaz, mely­ek azt valóban népszerű­vé teszik. — Ipolyi előadja benne, a Valek által létesített műépítészeti mozgalmakat. — Előadja azt, hogy a 14. és 15. században mily roppant mozgalmat találunk a műépítészet és kü­lönösen egyházi építészet körében. Előadja a Besz­­terczebányán épített hires templomnak különböző phasisait, a renaissance, átmeneti és góth-stylu korszakok szerint. Nagy elismerésre méltatja tu­dós tagtársát, a midőn ő páratlan bőkezűségé­vel és mély tudományosságával a besztercze­­bányai templomot egyrészről stílszerüleg restau­­ráltatta, azután a restauratió egyes phasisait, annak egész folyamát és eredményét, tudományos munkájában megörökítette. — Sok ideig azt hit­tük, hogy felvidékünknek műremekeit, a lőcsei, bártfai, kassai dómokat, külföldi művészek építet­ték és díszítették. Ipolyi kimutatja művében azt, hogy e művek mind és kivétel nélkül, hazai mű­vészeink remekei. Nevezetesen kimutatja szerző azt,­­ hogy a poprádi templom műépítésze Lőcsey Miklós volt,a­ki a poprádi templom felírásai között ily elneve­zéssel fordul elő: Nicolaus de Leocii Anno 1484. — A kassai dómot pedig 1446-tól kezdve Króm István építette, a kihez 1459-ben testvére is hoz­zájárult. Hogy ez a Króm István ugyanaz-e, a ki a bécsi Szt. István templomának építési szá­madásai között előfordul, egy részről nagyon valószínű, másrészt a­zonban nagyon bajosan iga­zolható be. A beszterczebányai templomot Va­lek János építette. E magyar remekművek bát­ran kiállják a versenyt Storz és Kraftnak a nürn­bergi Sz. Lőrincz-egyházban lévő szentségtornyocs­­káival. Magyar művészeink a 14. és 15. században egyátalán külföldön, Krakóban, Nürnbergben és egyebütt szerezték kiképzettségünket. Műveik úgy a hazában,­valamint a külföldön, tovább fejlesztették a góh stylust, akkor a midőn saját felfogásuknak meg­­felőleg, hazai magyar typusokat, szokást és ruhá­zatot eláruló toldalékokat vettek fel. Az egész res­­taurationális dolgozatot Storno tervei és rajzai alapján, hazai erők, a hazai műipar igénybevéte­lével eszközölték. A kitűnő ismertetést, mely egész terjedel­mében fekszik előttünk, nagy sajnálatunkra hely­szűke miatt kénytelenek vagyunk mellőzni. — A gyűlés második tárgyát Szász Károly felolvasása képezte Dante „Divina Comoediá­­já“-nak két első könyvéről. Szász, utalva Szé­­ch­en Antal gróf minapi tanulmányára, előadja ez allegorikus költemény alakjainak különböző értelme­zéseit, s­lemlíti saját nézeteit ez alakok költői becse iránt, s végül a közönség zajos tapsai között felolvassa a két éneket saját fordításában, az első, évek előtt már megjelent kisebb műfordításai között, mely fordítás azonban inkább csak ifjúkori kísérletnek tekintendő.­­ A felolvasás után V­adnai Károly­­ indítványozza, hogy Szász szólíttassék fel az egész­­ i hősköltemény fordítására. A harmadik tárgyal Győry Vilmos olvasó

Next