Egyetértés, 1878. április (12. évfolyam, 91-119. szám)
1878-04-08 / 98. szám
XII. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. E^y évre................................... 20,— Félévre...................................................10.— Negyedévre................................... Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélve« dij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. EK23B 98. szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, april 7. Ha tekintjük az európai helyzetet, azt látjuk, hogy bár három nagy nemzeti elem törekszik a fölény elnyerésére, mindamellett a kisebb államok alkotmányos szabadsága az egyensúlyt fentartani képes. A franczia fölény, melyet újabb időben e nemzet Európában az orosz hatalmi törekvések legyőzése által gyakorolt, előidézte a román faj szövetségét. Ennek előharczosa volt Románia alakítása, a keleti kérdés cerberusaként állíttatott oda, a pánszláv törekvésekkel szemben. Azonban e szövetség alapját Olaszország felszabadítása képezte, mely az európai alkotmányosság elterjedésének volt kezdete. De, hogy mindez létesítethessék, meg kellett alakítani a nyugati szövetséget, szükséges volt a kisebb államok némelyikének részvéte, úgy piemonté, mint részleg Spanyolországé is. A franczia hegemónia azonban csakhamar tulminált, mert Napóleon Németország tömörülését nem biztos feltételekhez kötötte, mert nem elég nyomatékosan lépett fel a poroszosítás ellen, mert nem merte felszabadítani Velenczét, Lengyelországot. Midőn ezek folytán Poroszország a német ügy élére állt, ennek a kisebb német államok némelyike szövetségére volt szüksége tervei kivitelére. Hogy Németország továbbá a német nemzeté maradjon, ne Borussziának alattvalójává sülyedjen alá, ezt szintén a kisebb német államok, Bajor- és Szászország ellensúlyozása vitte ki. Ugyanezek szövetsége volt a franczia hegemónia megtörésének tényezője. Ez létesítette, de ez is mentette meg egyszersmind a német eszmét. Németország illyetén egyesülése ki nem zárta, sem a német Schweicz, sem Hollandia, sem végül Dánia, Svéd és Norvégország fennállását, sőt ezen államok szilárd alkotmányukkal, még ellensúlyozói is, a netáni német túltörekvéseknek. A harmadik nagy elem, mely Európa vezérpálczája után tör, a szláv elem. De, mert élén Oroszországgal, nem csak a politikai vezérszerepet akarja elnyerni, de egyszersmind az alkotmányosságot meg akarja szüntetni, ethnographikus változtatásokra tör, sőt vallási kényszert is alkalmaz. Ezen elem túlsúlya a legveszedelmesebb a czivilizált alkotmányos Európára nézve. A szabadság és tudományosság érdekében kötelessége tehát a többi Európának az orosz túltörekvéseknek gátat vetni. S hogy ez eddig nem történt, a bűn terhét Anglia is bár, de főleg Ausztria viseli. 1867 óta azonban e mulasztások már Magyarországot is nagyban terhelik. Ausztria elmulasztotta 1866-ban még Königgrätz előtt a dunai nagy állam eszméjét kifejteni. Feladata lehetett volna Ausztriának a franczia befolyás alól ez időben felszabadult Romániát közgazdászatilag érdekközösségbe hozni, Magyarországot véglegesen pacifiálni, Csehország különállását biztosítni, a délnémet szövetség vezényletét kezébe venni, s így a dunai államszövetség élére állani. Königgrätz után ez többé nem volt már kivihető. Most pedig a magyar dualisticus politikusokat terheli azon vád, hogy 1869-ben elmulasztották a kedvező alkalmat a magyar bank felállítására s a közgazdászati kiegyezés javítására. Elmulasztották ők érvényesíteni a magyar államnak Ausztriával együttesen befolyást szerezni a török birodalom átalakítására nézve. Terheli őket azon vád is, hogy tettleg megbuktatva a cseh különállást, evvel megbuktatták a Lengyelországbani orosz cserekísérletet, az uj Lengyelország e bázisát, mely létesíthető volt a pontusi conferentia idejében. És habár a párisi szerződésnek az orosz általi felmondása időszakában Andrássy gróf angol lapok tanúságai szerint, mint akkor magyar kormányelnök és szerintünk helyesen az oroszszal háború mellett volt, mi, hogy meg nem történt, azt annál kevésbbé értjük, hogy amint nagy befolyású külügyérré lett, a hármas szövetség kelepczőjébe fogatta meg magát. Ha csak ennek egyik oka az is nem volt, hogy a kettős állam politikája mindvégig semleges maradt a franczia-porosz háború alatt, hogy ez létesüljön, már ekkor történtek ígéretek a három hatalom együttműködésére. Ezen említett akkori politika és az azóta Bismarckba fektetett személyes bizalom eredményezte azt, hogy a keleti viszonyok megoldását, nemhogy Magyarország és Ausztria úgy politikailag, mint közgazdászatilag leginkább érdekelt szomszédhatalom vette volna kezébe, sőt a külügyi kormány a keleti kérdést vészteljes válságra is engedte jönni, és beleegyezett oly pontozatokba, amelyek megengedték Oroszországnak az executió keresztülvitelét. És hogy ezt megengedte a külügyi kormány Oroszországnak, hogy ennyire fejlessze a keleti válságot, s ez által az elhagyatott töröknek oly békét diktáljon, amely őt megsemmisítse, és hogy továbbá Magyarország és Ausztriának keleten befolyása csökkent, dacára, hogy a nemzeti közvélemény máskép nyilatkozott: ítéljék el érte azokat, kiknek kezükben lévén ez itt, ezt kivihetni, azt tenni mégis elmulasztották. Kezünkbe volt sorsunk a keleti válság kezdetén, kezünkbe van az még most is, azt úgy vezetni, hogy jövőnk biztosítva legyen. De akkor most már az első lépés, mint azt már jeleztük másszor, az angollali szövetség, s a második: a háború az orosszal. Egy oly háború azonban, mely nemcsak Konstantinápoly elfoglalását tiltja el az orosznak, de melynek eredménye Lengyelország helyreállítása legyen. Szóval, ennek nagyszerű háborúnak kell lennie. Hogy az angollal szövetség a nyugati szövetséget hozza oldalunkra, az európai kissebb államokkal együtt, hogy Francziaország érzi, mi kötelessége van önmaga és a szabadság terjesztése iránt; hogy Olaszország érdekeit nem az alig múlt russzophil politikájában leli többé, az kétségtelen. Azon szerződésnek mért tisztába hozatala az angol-franczia hatalom által, melyet ezek még Oszkár svéd királylyal kötöttek, előjelei már egy nagymérvű háború előkészítésének, mely nem csak a Dardanelláknál fog folyni, hanem folyni fog a keleti tengerpartjainál ép úgy, mint az ázsiai vonalon is. Ez a háború a zsarnokság megtörésére , a szabadság megörökítésére , a valódi mivelődés diadalmára fog vezetni. Előre tehát, férfiasan előre. . . Semberg. Bécsből írják a „Bad. Corr* nek: Az osztrák kormány tárgyalásokat kezdett az osztrák magyar lloyddal a subventió összege fölött, miután a magyar országgyűlés határozata folytán az előbb megállapított két milliónyi subventió fönntartható nem lesz és a keletindiai vonatak segélyezése tárgyában az osztrák kormány külön akar megállapodni. A bécsi lapok által újabban ismét közölt hírek, hogy új magyar miniszterek fognak kineveztetni, a „Bud. Corr.” szerint alap nélküli kombinatiók, melyek tán későbben valósulhatnak, de míg a kiegyezés iránt nem történik végleges eldöntés, e tekintetben nem fog semmi sem történni. Angla hadikészültségére a porosz „Militär-Wochenblatt“ a következő adatokat közli: Egy angol hadtest áll 21 zászlóaljból, 6 lovas ezredből és 15 ütegből, el van látva pedig egy hadtest 20,685 lőfegyverből, 3600 kardból és 90 ágyúból. Mivel a tartalék ápril 19-ére van behíva, minden egyes hadtest egy héttel később indulásra készen állhat. Ha két hadtest szállíttatik hajóra, ez 4 nap alatt történhetik meg. Szállító eszközökben nincsen hiány. Mivel az aegei tengerpart valamelyik pontjához a hajózásra 14 nap kell, Anglia május közepéig az anyaországból, eltekintve az Indiából szállítandó csapatoktól, 50 ezer embert állíthat ki. (Távsürgöny.) Bécs, ápr. 3. 1878. „Az itteni román ügyvivőtől a következő sürgönyt kaptam, melyet a szentpétervári román ügynök hozzá intézett: „Ma reggel Gorcsakoff herczeg fölkért, látogatnám meg, és azt mondd nekem: Igaz-e, hogy az ön kormánya tiltakozni akar a szerződés VIII-dik pontja ellen, mely a bulgáriai orosz hadseregnek Románián át való közlekedést határozza meg? A császár, ki önökre már úgyis neheztel, a besszarábiai kérdésben elfoglalt állásuk következtében, minden türelmét vesztené, ha ily nyilatkozatot tennének, és ő felsége meghagyta nekem, mondjam meg önnek , hogy tudósíthassa erről kormányát, miszerint, ha önök a kérdéses czikk ellen tiltakozni vagy ellenszegülni akarnának, ő azonnal kiadja a parancsolatot Románia elfoglalására és a román sereg lefegyverzésére. Az általam tett észrevételre, hogy Romániával és nem Törökországgal kellene értekeznie az orosz hadseregnek Románián átvonulása fölött, Gorcsakoff herczeg azt válaszolta, mi nekünk önökkel többé semmi dolgunk, az önök magaviselete következtében. Igen fontos önökre nézve, hogy tudják, miszerint mi követeljük önök országán átvonulásunkat és közölje kormányával a császár ezen nyilatkozatát. Kormánya magyarázza ki magát kategorikailag. Fognak-e vagy nem, tiltakozni és ellenszegülni az ezen czikkben fenntartott jogunk ellen ?’ “ Diplomáciai jegyzékek. A következő fontos sürgönyök nyujtattak be az angol parliamentnek : 1 0 de Russel lordsürgönyének kivonata, márcz. 13-áról 1878. „Bismarck herczeg megkért, tudatnám lordságoddal, hogy Németország nem fogna részt venni egy conferentiában Anglia nélkül s nem értheti, mikép tartathatnék congressus európai jogok fölött, ha Anglia, a főszerződők egyike, nem volna jelen. 2. — Sir Elliot H. Derby grófhoz. (Kivonat.) Bécs, márcz. 23. 1878. „Táviratilag tudósítottam lordságodat herczeg Gorcsakoffnak nyilatkozatáról, melyet a román ügyvivőnek tett Szentpétervárott, hogy Oroszország nem adja beleegyezését besszarábiai Moldva átengedése kérdésének tárgyalására a congressus előtt, és ezennel ide mellékelem Cogolniceanu ur távsürgönyét, melyben ezen kijelentést az itteni román ügyvivővel közli. (Távsürgöny.) „Bukarest, márcz. 16. 1878. „Fölkérésem következtében Ghika tábornok értekezett Gorcsakoff herczeggel a bessarábiai kérdésről és Oroszországnak ez iránti szándékairól. Gorcsakoff herczeg kijelentette ügyviselőnknek, hogy dacára azon általunk indított zajnak otthon és külföldön, az orosz megállapodás visszavonhatlan, hogy e kérdést nem terjeszti elő a congressusnak, mivel ez a császárt megsértené; ha más hatalom teendi azt, ő nem fog abban részt venni, hogy csak velünk akar erről értekezni; hogy ha nem sikerülend minket engedékenységre bírni, akkor erőszakkal veszi el tőlünk Bessarábiát; és ha fegyveresen állanánk ellent, ez Romániára nézve végzetessé válnék. „Mindennek daczára, mi sem egyezkedni, sem engedni nem fogunk.* 3. — Sir Elliot H. Salisbury őrgrófnak. Hétfő, 1878. április 8. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza h sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: Budapest, IV. Kimgó-utca 1. 8». hová az előfizetési pénzek küldendők. A háború. Sokan mondják saját maguk és a világ ámítására, hogy békésebbre mutat az idők légmérője. Volnának ugyan sokan, kik békét óhajtanának, de az ár, melyért a békét meg lehetne talán kapni, annyi mint bizonyos bukás. Békét szeretnének a gyávák, kik a pacsuliszagot elébe teszik a lőporszagnak, békét a pénz emberei, kiknek vagyonuk forog kérdésben, ha a háború kitör, békét az iparosok, hogy áruikat vitorlákkal tengerekre bocsáthassák, békét óhajt Andrássy, a muszka, Bismarck — mégí Páris is. De ezek közül néhányan csak ideigellenesen akarják a békét, jelesül Francziaország, mely egészen máskép fog szólni, ha túlesik a világkiállításon, de ezen juhocskáját szeretné eresz alá vinni, mielőtt a vihar kitör, mire ezután magára kapja majd kaucsuk köpegényegét, hogy maga is részt vegyen a tusában s dacoljon a viharnak. Legnagyobb zavarban vannak Anglia és Muszkaország, a legközelebbi háború előharczosai. II. Sándor cár nem hunyászkodhatik meg Anglia követelései előtt, mert ezzel csak halálos ítéletét írná alá. Neki folytatni kell a háborút más ellenség ellen, késmarkolatáig. Britannia ép oly kevésbé dughatja hüvelyébe félig kirántott kardját Ha még angoljait le is bírná csillapítani, de Kelet-India miatt nem teheti. Jelezve volt már több ízben a hangulat a mohamedán hinduknál, ezek száma nem kisebb 40 milliónál s vallásuk naprólnapra terjed nem csak Indiában, hanem még Chinában is — és nem csak buddhisták közt, hanem még a keresztények közt is. Az angol indiai kormány már alig bír a keletindiai sajtóval és úgy áll a hindukkal szemközt, mint egy Van Amburgh vagy Carter az oroszlányok és tigrisek közt, kik le nem veszik róla szemeiket, egy hunyorítás és neki esnének, hogy széttépjék. Ha Anglia egy lépést hátrál azok után, miket tett és mondott, akkor Indiában kiüt a forradalom, és Anglia elvesztett 240 millió lakost 80.000 Q] mértföldön. Anglia ekkor milliomosból legrövidebb idő alatt koldusbotra jutna. Képzelhető-e tehát, hogy akár Oroszország czárja, akár Britannia kitegye magát, az elsőbbik forradalomnak, az utóbbi tönkrejutásnak. De mind a két birodalom a háborútól is fél, mivel ezen háború csakis az egyiknek vagy másiknak tökéletes levezetésével végződhetik, s noha Angliának több dancejai vannak a győzelemre, de a háború esélyei mégsem számíthatók ki mathematikailag. Csak Ausztria -Magyarország egyetlen az érdekelt államok közt, mely ezen háaborúban, kivált ha Angliával szövetkezik, bizonyos nyereségre számíthat, de nem, ha akár semleges akarna maradni, vagy még kevésbé, ha a három császár-szövetségre készülne visszamenni, mire Bismarck csalogatja, s mit Ignatieff még mindig remél. Bécsi levelek ugyanis azt jelentik, hogy a ravasz muszka diplomata még egyszer visszatérni szándékozik s még szállását az „österreichischer Hefban” Bécsben is megtartotta. Hogy mikép áll Muszkaország szövetségeseinek sorsa, annak Nikita legjobban szolgál például. Muszkaországba sürgetve is, hogy se pénze sem élelmiszerei nincsenek, ezek nélkül pedig lehetetlen háborút kezdeni. A helyzet komolyságát jellemzi az is, hogy Loftus lord pétervári angol követ kormányától parancsot kapott, tartsa magát készen az útra minden perczben. Anglia kérdést intézett a görög kormányhoz az iránt, vajjon hány embert állíthatna ki háború esetében és azon választ nyerte, hogy 50.000 ember már csatakészen áll és más 50.000-et a görög kormány egy hó leforgása alatt ki birna állítani, de a görögök hozzá tették, miszerint nekik sincs se pénzük se fegyvereik. Oroszországra nem csekély csapás lenne legügyesb tábornokuk elvesztése, a távsürgönyök pedig azt jelentik, hogy Totleben tábornok typhusban életveszélyesen megbetegedett. A „N. Er. Pr.“ Angolország véderejéről közlött egyik czikkében a többek közt ezt mondja, hogy miután a tartalék csapatok e hó 19-re vannak behíva, az angol haderő egy hét alatt indulásra készen állhat és május közepéig 50.000 ember az anyaországból az aegai tenger bármely kikötőjén partra szállhat, ide nem értvén a Kelet-Indiából márczius 28-án már útnak indult hadsereget. A svéd hirlapok meghazudtolják a muszka lapok által világba bocsátott azon hírt, mintha Svédország Oroszországgal szövetséget kötött volna. Az emberbarátokhoz! Mint a hírlapok utján szomorú tudomásul vette is már a hazai nagyközönség Békés városára folyó évi márczius 30-án egy örökre gyászos emlékű nap viradott. A város történetében eddig élt példátlan mérvű, iszonyú tűzvész, a melléképületeken házi, gazdasági eszközökön s élelmiszereken kívül, még tisztán számba nem vehetett, több mint 243 lakházat hamvasztott el s körülbelül 300 családot tett teljes alig pár óra alatt, hajlék — vagyon — s élelem fosztott nyomorulttá. Rajzoljuk, — részletezzük-e a toll által le nem irható katasztrófa legsötétebb visszaadható képét, — rajzoljuk-e a kárvallott annyi szerencsétlen százak lesújtó helyzetét? Nem . . . Hagyjuk a gyászos keretű sötét képet!! Fordulunk inkább, az emberi részvétes könyörület áldozatos oltárához, fordulunk a tőlünk is telhető önsegélynek minden igénybevehető eszközeihez; — szerényen, de bizalomteljesen fölkérve a tekintetes szerkesztőséget, hogy a végzetes csapás által lesújtott, ínségre jutott lakostársaink ügyét a melegen érző emberi nemeskeblűség pártfogoló indulatába ajánlani kegyeskedjék. Nem mulaszthatjuk el már ez alkalommal is a nyilvánosság előtt legmelegebb köszönet nyilvánításunkat kifejezni Csaba és Mező-Berény nemes szivü szomszéd városok iránt, kik nemcsak mentő károkkal siettek a vész helyére, hanem a vész okozta ínség enyhítésére tetemes mennyiségű élelmiszereket is szállítani azonnal részvétes emberbaráti indulattal buzgólkodtak; nem mellőzhetjük legszivélyesebb köszönetünknek legmelegebben átérzett kifejezést adni méltóságos Beliczey István főispán irányában, ki még azon napon, a vész színhelyén megjelenve száz forint segély adományt nyújtott át az ínségesek számára. E nemesi tettekben nyilvánuló áldozatkészséghez társul szegődtek a szomszéd községeken kivül többen, s kiválólag méltóságos gróf Wenckheim Károly is, ki szinte ki „HGJETMTES" TÍRCZÍJA. Az ördög szolgálója. REGÉNY.IRTA GONZALES EMMANUEL. Francziából fordítja : NYÁRY LÁSZLÓ. HARMADIK KÖNYV. — 32-ik folytatás. — A füst már áthattlan és elviselhetetlen volt. Zsuzsánna, kíváncsian tekintett a fiatal leány arczára, szavainak hatását kifürkészendő. — Tehát lemondasz esztelen tervedről, ugye? — mondás neki csaknem parancsoló hangon. — Ön különös kétséget idézett fel bennem, signora, — felesé a zsidónő, — és most a halál félelmet kelt bennem ... El akarnám oszlatni e keserű füstöt . . . szabadon szeretnék lélegzeni.. . szeretném újra megpillantani az égboltozatot . . . — Mondjad meg tehát kedvesednek, hogy már nem akarsz meghalni, — könyörgő a marquisnő, az ifjú leányt Giovanni felé tolván, ki azonban még mindig habozni látszék. Majd egyszerre magához vonván őt igy szólott halk hangon: —Nem tudom, hogy mily boszu miatt akar Giovanni bennünket feláldozni; — de ha már mi el is vagyunk ítélve, úgy hallgasd meg, Judith, egy szerencsétlen anya kérelmét, és bocsáss meg a nőnek, ki megsértett. — Mit kíván ön szolgálójától, signora? — kérdő Judith megindulva a nő panaszos hangján. Ez kétségbeesetten rejté gyermekét Judith albumnorának ránczai közé és fájdalmas hangon így szólott: — A te istened nevében kérlek, Judith, vidd magaddal ezen szerencsétlen teremtést. Giovanni e jelenet tanúja volt, és egyetlenegy szó sem kerülte ki figyelmét, bár őt a sötétség a két nő szemei elől eltakarta. — Signora, — igy szólott a marquisnőhöz, ki őt maga mellett látva egész testében remegett, — én ön ellen sem haraggal, sem gyülölséggel nem viseltetem; az én távollétem alatt fogatott el ön gyermekével együtt; ha ott vagyok, úgy ez bizonyára nem történik meg, és becsületemre ha ott vagyok, úgy megteszem. — Giovanni a bujdosók felé fordult: — Társaim, melyiktek akar Diodato de Campo-Forte táborába menni alkudozó gyanánt. — Én! Én! — kiálták százan egyszerre. Azonban Bombecco gyorsan sietett elő a többiek csoportjából és parancsolólag lökvén félre a többi bujdosót, megállóit Giovanni előtt. — Itt vagyok ! — kiáltá fel a dalnok. Bombecco előtt, ki mint kitűnő dalnok és szónok volt ismeretes, senki sem akará elvitatni azon kegy jogát, melyet követelt. — Menj, Bombecco és add részemről Diodato tudtára, hogy Campo-Forte marqnisnő foglyunk e barlangban, — mondá Giovanni, — s mutasd néki ezen a marqnisnő czimereivel ellátott zsebkendőt szavaid igazságának bizonyítékául. Bombecco átveve a zsebkendőt és távozott. Azonban alig jelent meg a barlang szájánál, midőn Diodato nem is engedve őt szóhoz jutni e szavakkal fogadá. — Giovanni köztetek van-e ? — Igeig kegyelmes uram, — felesé Bombecco, — az ő nevében jövök jelenteni, hogy . . . — Adja meg magát ő és a többi vezérek önkényt kegyelemre. Ezen alávetés után határozni fogok sorsotok felől. Indulj! — Bocsásson meg, kegyelmes uram, — szakitá őt félbe Bombecco, lebegtetve a kendőt, melyet magával hozott, — meg vagyok bizva . . . — Egy szót se többet, gazember! kiálta fel Diodato. Engedelmeskedjél, vagy vetlek, mint egy ebet. — Néhány puska csöve Bombecco felé irányult, ki megfélemlítve eltűnt a barlangban. — A mi benneteket illet barátim, — folytatá a marquis a shirek felé fordulva, — ne kegyelmezzetek ezen banditáknak. A legyőzött, kinek ma megkegyelmezünk, holnap kegyelem nélküli győző lehet! Nincs oly erős ajtó, melyet betörni, oly magas fal, melyet megmászni ne lehetne. A börtönök rész őrei a rájok bízottaknak, csakis a halál nem ereszti ki áldozatát körmei közül. Tehát ne csináljatok foglyokat! E perczben Giovanni megjelent a barlang bejáratánál. A marquis szemei lángoltak, örömkiáltás hagyta el ajkait, mely azonban csakhamar a düh fájdalomhangjává változott. Fivére mögött észrevévé Zsuzsánnát sápadtan, felbomlott hajakkal kétoldalt vezettetve Carini és Guerazzi által. — Zsuzsánna! — kiálta Diodato rémülten hátrálva. — Ezen nyomorult fattyú már ismét kisiklanék kezemből ? tért Ekkor villámgyorsasággal egy eszme foglalt agyában. Egy perezre azon pokoli gondolat támadt benne, hogy saját kezével öli meg Giovannit, még ha saját feleségét a bujdosok szemeláttára darabokra tépik is. Úgy sem szereté már Zsuzsannát, kiváltkép mióta anyagilag tönkre ment. Ha gyermeke életben marad, úgy ki sem követelhetett tőle számadást nejének hozományáról. Tettének nyomorultságát hősies lepelbe akarta burkolni. Nem dicsőséges szerep lett méltó az ókor nagy hőseihez ? Junius volna-e, Brutus szeme láttára végeztető ki két fiát a közpiaczon, míg ő a király iránt tanúsított odaadó hűségből önkezével ölné meg lázadó fivérét, egy védtelen női lény feláldozásával, kit a világ szemében imádni látszott ? Mig ezen gondolatok foglalkoztatók lelkét Giovanni elhagyó társait és lassú léptekkel közeledett bátyja felé. Tekinteteik találkozónak és két villogó tőr gyanánt keresztezők egymást. Giovanni megállóit és a két fivér egy perczig szótalanul szemlélé egymást; az egyik nyugodtan s rongyai között is fenségesen, a másik iszonyúan izgatva szenvedélye által, egész testében remegve sbieinek közepette, türelmetlenül várva boszujának betöltőt, mintha félt volna attól, nehogy egy ismeretlen erő elragadja kezéből áldozatát. Embereihez fordulva : — Teljesítsétek kötelességnek, — mondá nekik tompa hangon. Húsz sbir hagyta el helyét, elvágva Giovanni elől a visszavonulás útját. Az ifjú siciliai megvetőleg voná vállait és mosolyogni kezdett; azonban egy kétségbeejtő szivszaggató kiáltás hallatszott ekkor a barlang belsejéből. A marquis rögtön a barlang felé tekintett és Izsák leányát pillanta meg Zsuzsánna mellett. Ezen váratlan megjelenés zavart idézett elő Diodato lelkében, ki a szerelmet, melyet Izsák leánya iránt érezett, újra ébredni látá. Hogy Giovannin megboszulhassa magát, és a számkivetetteket végképen megsemmisíthesse, szívesen áldozta volna fel Zsuzsánnát; de nem volt elég bátorsága győzedelmét Judith vérén megvásárolnia. — Hallgas reám, Giovanni, — igy szólott, — add kezembe német és Izsák leányát, hogy megbüntethessem eme banditákat, és megígérem, hogy megmentem éltedet: becsületemre esküszöm! — Ezen garantia elégtelennek tetszenék nékem, még ha elég gyáva volnék is ezen szégyenteljes alkut elfogadni. — Gondold meg, hogy hatalmamban vagy. — Nem félek tőled, Diodato. — Te daczolni mersz vélem ? Ajánld lelkedet Isten kegyelmébe, mert meg kell halnod. — Nem,f mert utolsó órám még nem érkezett el. — De várjon ki fog megmenteni? — Te ! — Én! —kiáltá fel Diodato és gonoszul mosolyogva, tőrét kihúzó hüvelyéből. Giovanni még mindig megtartva nyugodtságát, kezét bátyjának vállára téve, és ujjával a barlang felé mutatva, igy szólott: — Figyelj csak oda. Nem hallod a siránkozást odabenn. — Nos? — Egy gyermek az, kit a füst fojt meg. — Eh! mi közöm van e gyermekhez? — Ezen szivszaggató kiáltások nem érintik szivedet ? ... Rósz atya! — Rósz atya! — ismétlő Diodato elsápadva. — Mit akarsz ezzel mondani? — Csupán csak azt, hogy azon haldokló gyermek ott benn, a te fiad. — Fiam! Anyjával együtt ő is kezeitek közé került volna? .... Te meg akarsz engem csalni. — Tekints csak oda. Diodato csakugyan a füstfátyolon keresztül megpillantá Zsuzsánnát, amint az fuldokló gyermekét nyújtá elébe. E gyermek látása villám gyanánt hatott lelkére. — Mi sem szent tehát előtted, bandita, még a vérségi kötelék sem? — Váljon tagja-e a fattyú családotoknak? — Giovanni, kegyelemből és könyörületességből add vissza fiamat! — Ah! Ugye már te könyörgesz e pillanatban. — Azt hittem, hogy kezeim közt tartalak ez egyszer, átkozott fattyú? Élve reméltelek megsütni benneteket a barlang belsejében, téged és egész csapatodat. — Látod, Diodato, hogy mindig oktalanság tűzzel játszani, mert könnyen magunkat égetjük meg annál. A gyermek még mindig sirt. — Intézzük el sietve ez ügyet, Giovanni. Add vissza a kezeseket, kiket önmagad vettél magadnak; mondd meg banditáidnak, hogy tegyék le fegyvereiket és akkor talán meg fogom nekik engedni, hogy máshová menjenek felakasztatni magukat. — Fegyvereik nem félelmetesek; egyetlenegy töltény sincs már birtokunkban. — mondá Giovanni. — így tehát hatalmamban voltatok! — sóhajtó Diodato. — Látod, hogy hasztalan volna őket lefegyverezni. Különben sem fogadnák el ezen lealjasitóföltételt. Ellenkezőleg, a te shireid fogják nékünk átadni töltényeiket, hogy hiányainkat fedezhessük. — Ebbe beleegyezni részemről gyávaság volna. — Elég szakitást félbe Giovanni. — Most én rajtam van a sor parancsolásban, és te engedelmeskedel. — Csak bátran parancsolj! — kiáltás?’’ — Ha ez átkozott Campo-Forte Csak egy szálát is meg meri görbíteni, úgy nyom’ ölöm szemeinek láttára gyermekét ’? (Folytatás a következő