Egyetértés, 1879. augusztus (13. évfolyam, 210-240. szám)
1879-08-01 / 210. szám
törvényerejű vasutengedélyezési vasutak a kormány beleegyezése szabályok szerint, nélkül másra át nem ruházhatók , az ellen azonban, hogy a vaspálya üzleti jövedelmeire a végrehajtás a pert. 416. §-hoz képest intéztessék, s e végből azok ellenőrzésére, valamint a végrehajtatót azokból megillető résznek maga idejébeni beszedésére zárgondnok rendeltessék, akadály fenn nem forog s az ekkénti végrehajtás csak annyiban szenved korlátozást, mennyiben az üzlet tiszta nyereségén túl nem terjeszkedhetik.“ Az egészben most az a nevezetes kérdés támad, hogy ha e foglalást a részkötvényesek birtokosain fentartják, s a vasút mérlegileg kimutatható tiszta jövedelme mint várható esedékes összeg lekötve marad, az állam tulajdonjoga oly terjedelmű és oly föltétlen-e, a mint azt a megvételnél kikötötte. Az ügy igen alkalmas újabban is szomorú világitásba helyezni vasutépitkezési ügyünket, amely egyébtől eltekintve, oly veszett hírbe hozta hazánkat, s oly tömérdek kárt okozott hitelének. Ideje volna, hogy valahára a lebonyolítások által rendbe hozzuk az ebbeli botrányállapotokat. Sagálias számkivetés. „Midőn az alább következő muszka nihilistákkal való gyalázatos részleteket a közöljék, egyezersmind az a czélunk, bánásmódról hogy olvasóinkat meggyőzzük arról, miszerint távol vagyunk attól, a tényeket túlozni vagy azokat még élénkebben ecsetelni, mint maga a valóság mutatja, ennél fogva a kövtkező elbeszélésben arra szorítkoztunk, hogy csak arról szólandunk, mit részrehajlatlan, hitelt érdemlő szemtanuktól hallottunk, kik velünk közölték azon rémületes tényeket, melyeknek lehetetlen, hogy undort és felháborodást ne keltsenek minden nem hyéna szívvel biró emberben.“ így kezdi a „Daily Telegraph“ tegnapelőtti vezérczikkei egyikét, melynek felirata „A nihilistákkal való bánásmód.“ Ezután előadja mindazt, mit vele egyik levelezője közlött s mit mi is ez önnel híven reprodukálunk : Nem szükség itt túlozni, mert ez talán lehetetlen is volna. A muszka barbárság elérte netovábbját, az már magában is elég hangosan szól. Azon tettek, miket a muszka kormány parancsainak végrehajtói elkövetnek, oly égbekiáltó bűnök, hogy ennek boszuját kell, hogy felidézzék. De mielőtt az ég megboszulná azon gyalázatosságokat, addig a czivilizált Európa kormányainak kellene arról gondoskodni, hogy olyanok ne történjenek, rá kellene Muszkaországra parancsolniok, szüntesse be barbár kínzásait. A múlt héten egy oly egyén, kinek bizonysága minden gyanút kizár hitelessége iránt, egy Odessza előtt horgonyozó hajót látogatott meg, mely néhány száz nihilista foglyot szállítandott Sagália sziget felé. A hajó maga egy nagy 4000 tonnás fregattá, egészen újra van fehérre festve, a hajó alsó fedélzetében egy hosszú folyosó megy végig a hajó hosszában, mindkét oldalán keskeny és alacsony avsrácsozatú ketreczekkel ellátva, melyek még sokkal roszabbak azoknál, miket állatseregletekben a fenevadak tartására használnak. Minden ilyen ketreczben, melyek különböző nagyságúak, 4-től egész 20-ig menő elitért van bepréselve. A muszka hóhérok úgy intézkedtek, hogy azon foglyokat, kikről azt hiszik, hogy képesek lennének fellázadni, kisebb ketreczekbe zárják, hogy könnyebben lehessen őket szemmel tartani. Azon hajó, melyet annak látogatója leír, 750 foglyot foglalt magában. Legtöbben köscülök vasuton érkeztek Odesszába a birodalom belsejéből és mindnyájan lánczokkal voltak egymáshoz fűzve apróbb vagy nagyobb csoportokban. Egész útjük alatt a lánczokat sohasem vették le róluk. A lánczok csörrenését a látogató már hallotta, mielőtt a hajóra ért, de annak jelentőségét nem tudta kitalálni. Midőn ezen szerencsétleneket megpillantotta, nem állhatta meg, hogy a parancsnokló tiszt előtt ne fejezze ki megütközését és azt mondá, hogy ezen szerencsétlenek, igy a mint vannak, minden szellőztetés nélkül, nem érhetnek el még a Suez csatornáig vagy a vörös tengerig sem, annál kevésbé azon szigetre, melyet a muszka kormány rendeltetési helyükül kijelölt. „Annál jobb rajok és mindnyájunkra nézve“ válaszolt a tiszt. E szavaknál hunyorított szemeivel és ezen hunyorítást nem lehetett máskép magyarázni, csak úgy, minthia azt mondotta volna: „Hiszen ép ez az, mit el akarunk érni.“ Később csakugyan bebizonyult, hogy ugyanezen hajó egy előbbi útjánál, ember szállítmányának kevesebb mint egy harmadrészét hozta elevenen rendeltetésük helyére. Azonban még itt nem végződtek a jelentésttevő tudósításai. Nisner-Novgorodból, honnét egykor számtaaa £ S35»2$lan hajó indíttatott Hamburgba és New Yorkba, de utóbbi időben ezen város kikötőjét megvásárolta a kormány az önkénytes hajóhad számára, nem régen egy hajó érkezett meg Port Saidba muszka lobogóval. Ezen 590 muszka nihilista fogoly volt elhelyezve, mindnyájan Lagáliába deportáczióra el voltak ítélve. A suezi csatornabeli társaság azon kérdést vetette fel a hajóra nézve, melyre ráismertek, hogy előbb kereskedelmi lobogó alatt vitorlázott Marseilleből Odesszába és nem a muszka kormány tulajdona, hanem bérelve van, később azonban át lett változtatva az önkénytes hajóraj egyik hadihajójává, váljon úgy tekintessék-e az, mint valóságos hadihajó, vagy nem. Végre a csatorna-társulat abban állapodott meg, daczára a muszka konzul tiltakozásának, hogy ez mégis hadihajó. Ezen kérdés elintézése 3 napi megállást okozott, mely idő alatt a foglyokat a szó szoros értelmében ott hagyták sülni a borzasztó hőségben, mely a jelen évadban valóban irtózatos. — Ezen kegyetlen kínzás teljes 72 órán át tartott, mivel a muszka hatóságok a suezi csatornatársaságot meg akarták csalni. De ez még nem mind, ugyanezen hajónak ezt az utat ez idén még négyszer kell ismételnie, de még azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez nem az egyetlen hajó, mely foglyokat szállít Muszkaországból Lagáliába. Mindazon borzasztóságok, miket előbb a törökök, utóbb a bolgárok kegyetlenkedéseiről beszéltek az utolsó török-muszka háború tartama alatt, még távolról sem hasonlíthatók azon kínzásokhoz, lassú gyilkolásokhoz, miket a muszkák most követnek el a szerencsétlen nihilista foglyokon. A figyelő nem tudja, mit bámuljon inkább, azon hóhérias ügyességet, melyet a muszka kormány végrehajtói mutatnak a kínzásban, vagy azon valóban vértanúi hősiességet és egykedvűséget, melyet a szerencsétlen áldozatok tanusítanak. Mindez, mi itt mondatott, csak a deportáczióra vonatkozik, melyet, ha valaki azt kiállja, valamivel enyhébb bánásmód követ a száműzetés helyén, ott a számüzöttek legalább szabadon mozoghatnak. De mint leghitelesebb forrásokból tudjuk, a bánásmód azokkal, kik otthon maradnak, még sokkal kegyetlenebb és majdnem igazoltnak lehet tekinteni a muszka felvigyázó tiszt azon felkiáltását, midőn azt mondá: „Hiszen épen az az, mit el akarunk érni.“ A „Daily Telegraph“ ezen cikke roppant szenzácziót keltett Angliában és az ülésszak bezárása előtt erre nézve ismét oly interpelláczió van készülőben, mint a minőt Peel tett volt, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt «IS fizetésnket, kiknek előfizetésük múlt hő végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hő bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha ezemszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába hímző utcza 1. szám alá küldendők. ______________ Az Egyetértés* kiadó hivatala Lapunk előfizetési ára : Augusztus hóra — — Augusztus—szeptember — Augusztus—október — — Augusztus—deczember — 1 frt 80 kr. 3 írt 60 kr. 5 frt — kr. 8 frt 60 kr. Miután ön elhagyott bennünket, az utazás utolsó napja Liverpoolig nagyon szomorúnak tetszett nekem. Hethcote ur nem látszott annyira sajnálni az ön távollétét, mint ön , sőt ellenkezőleg beszéd közben szeretetreméltóbb és előzékenyebb volt irántam. Ön tudja, hogy benne sok angolos feszesség van, s az ön amerikai modora kissé nagyon is élénk volt neki. Az utolsó évét a fedélzeten töltöttük, és Farnabyékről beszélgettünk. E tárgy nem érdekelte önt annyira, hogy visszaemlékezhetnék arra, amit akkor mondott róluk, midőn még velünk volt; de ha bemutatom önnek a két kérdésben forgó hölgyet, most lesz önre nézve némi érdek. Engedje felemlítenem, hogy Farnady úr és asszonynak nincsenek gyermekeik, hozzáteszem, hogy egy árva gyermeket fogadtak örökbe, Farraby asszony nővére leányát, úgy látszik, hogy e nővér több év előtt meghalt, s férjét csak néhány hónappal élte túl. Hogy felvilágosításaimat kiegészítsem, meg kell említenem, miszerint a halál elragadta az öreg Rolandot, ki a papírkereskedést alapította, valamint nejét is, Farnaby asszony anyját. Elismerem, hogy mindez érdektelen, de legyen esry kis türelemmel. Szükséges, hogy közöljem önnel, miként ismerkedett meg Hethcoteur Farnaby asszonnyal. Végre Rufus, egy regényes ponthoz érünk, Hethcote úr már huzamos idő óta félbehagyta lelkészi teendőit, mert valami gége baja volt, mely akadályozta, hogy fenhangon olvasson és az egyházban szónokoljon .Utolsó ízben egy London nyugati részén fekvő egyháznál volt alkalmazásban. Egy vasárnap este elvégző szónoklatát, midőn egy hölgy bágyadtan belépett a szekrestyébe, hogy lelkipásztori véleményét és vigasztalásait kérje. E nő rendesen járt az egyházba és a tárgy, melyről Hethcote ur az este szónokolt, mélyen hatott reá. Hethcote ur később különböző alkalmaknál meglátogatta. Őszinte barátságot érzett e nő iránt, de férjét nem szerette, és midőn elhagyta az egyházat, beszüntette látogatásait a családnál. Lehetetlen lenne elmondanom, hogy mily keservei voltak Farnaby asszonynak. Hethcote úr úgy látszott, szomorú emlék befolyása alatt állt, midőn kijelenté, hogy beszélgetésük tárgyának örökre titokban kell maradnia. (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. júl. 31. — Lapunk mai száma mellékletének tartalma : Közgazdaság. Tárcza: Boszorkánykereső a zulukaféléknél. * Időjárás Budapesten. Derült meleg. Hőmérő állása naplement után 20 E °. — Személyi hírek. Gr. Andrássy külügyminiszter, miután egészsége helyreállott, Ischlből néhány nap múlva visszatér Bécsbe. — Tisza miniszterelnök a jövő hónap elején hosszabb szabadságidőt vész s tengere fördőre megy. A miniszterelnök tegnap délután dr. Podmaniczky dr. Gerlóczy alpolgármester és Ybl építész kíséretében megtekintette a már teljesen elkészült várkerti bazár épületet. — Gorove István egészségi állapota javulóban van, orvosai rendeletére legközelebb Nizzába utazik. — B. Nyáry Jenő már bevégezte a hévízi ásatásokat s visszatért a fővárosba. Az ásatások nevezetesebb leletet nem hoztak napfényre. Gr. Zichy Ferráris Viktor tegnap Bécsbe érkezett. — Az amsterdami nemzetközi orvosi kongresszuson előforduló tárgyalások felől adandó tüzetes és kimerítő tudósításokra magyar belügyminisztérium dr. Grósz Lajos a közegészségügyi tanácsost designálta, ki e czélból el is utazott már Amsterdamba. — Pálik Béla jónevü képirónk holnapután leutazik Szegedre, hogy ott természet után vázlatokat készítsen a víz alatt álló részekről. — Szavjet basa az uj török külügyminiszter ma éjjel keresztül utazott Budapesten. A basa Bécsből jött s a gyorsvonattal rögtön tovább ment Konstantinápoly felé. — József főhg. és a szegediek. Közöltük Tisza kir. biztos körlevelét, melyben a közönséget facsemeték adományozására szólítja föl. József főleg — mint a szegedi lapok közlik — a körlevél közzététele után egy a kir. biztoshoz intézett sajátkezüleg irt levélben azonnal 34.800 facsemetét ajánlott fel a szegedieknek. A levélhez a következő jegyzék volt mellékelve: :Az alcsuthi faiskolából Szegedre szállítandó fák. Akácz (Robinia pseudoacacia) különféle fajta 20,000 db, gleditsehia (különféle fajta) erős sorfák 7000 db, Juhar (Acer) különféle fajta 200 db, Juhar (Acer negundo) 200 db, Vadgesztenye (Asculus hippocastana) 100 db, Platanus (orientalis és occidentalis) 100 db, fűzfa (Salix) különféle fajta 400 db, kőris (Fraxinus) különféle fajta 200 db, eperfa (Morus alba) 300 db, török mogyoró (corylus colurna) 300 db, gymnodactus canadensis 200 db, alma (különféle fajta) 250 db, körte (különféle fajta) 250 db, cseresznye (különféle fajta) 200 db, baraczk (különféle fajta) 100 db, szilva különféle fajta 100 db, tamarix 1000 db, orgona (Syringa) különféle fajta 1000 db, amorfa 1000 db, berberis 500 db, lonicera 200 db, ribes aurea (fekete gyümölcscsel) 1000 db, thuya (különféle fajta) cserépben nevelt 100 db, juniperus virginiana cserépben nevelt 100, összesen 34,800 db. — Az unitárusok zsinatja, mint nekünk írják, augusztus 23-án kezdődik meg Székely-Kereszturon. A zsinat egyszersmind a hitalapitás háromszázados emlékünnepével van egybekötve, s remélhetőleg több angol és amerikai unitárius megjelenése fogja azt élénkíteni. Udvarhely megye, hol az erdélyi unitáriusok zöme (30,000) van, mindent elkövet, hogy a lelkiismeret és hitszabadság e nagy emlékünnepét fényesen megülje. A keresztúri templom egy áthajóval megnagyittatott, nagy nyári terem épült a gymnasium udvarán. Hogy szellemi hatása is emeltessék, az egyházi tanács pályadijat tűzött ki a nagyszellemü hitvértanu Dávid Ferencz életleirására; a pályaművet Jakab Elek már el is készítette, s az irodalmunknak bizonyára egyik jelesebb alkotása leend. E zsinaton megalakítják a Dávid Ferencz-alapot, melyre jeles püspökünk Ferencz József 9000 frtot gyűjtött, melynek miként értékesítése felett a zsinat határozand. A szeretve tisztelt főpap fogadása is hozzá méltó leend, kocsi-csoport s bandérium fogadja a héjasfalvi állomásnál. — Egy földbirtokos öngyilkossága. Tiribes hevesmegyei pusztán f. hó 28-án szomorú eset történt. Mint a N. P. Journalnak írják, Almássy Ede földbirtokos, kinek neje Gyürky Abris gr. nővére, öngyilkos kezekkel véget vetett életének. Almássy a mondott napon befogatott, s azon megjegyzéssel, hogy Pásztora megy, elbúcsúzott családjától. Azonban nem Pásztora, hanem Szentkútra ment, hol egy partiban leszabva, kocsisát valami jelentéktelen megbízás örve alatt eltávolította közeléből. Csakhamar lövés dördült, melyet a kocsis hallva, visszafordult. Szörnyű látvány tárult fel előtte. Ura szétzúzott fővel, élettelenül feküdt a földön. Almássy pisztollyal lőtte magát agyon, mely vízzel volt töltve. Csak most értetette a kocsis ura útközben mondott szavait: „Ha hazatérsz, ne szólj semmit a gyermekeknek.“ A szomorú tett indokát hihetőleg zilált vagyoni körülmények okozták. Almássy egy 14,000 holdas majoratusi birtokot élvezett, melynek évi jövedelmét 60,000 frtra becsülik ; mindazáltal rendkívül el volt adósodva, mert háztartása óriási pénzbe került. Almássy a nagy fényűzést családja iránti túlságos szeretetbe fejtette ki, bár őt magát egyszerű takarékos embernek mondták. Romlását az anyagi erejét felülmúló pazar költekezés okozta. A gyászos eset az egész környéken mély részvétet ébreszt. Aki anyát keres, Nyíregyházáról írják nekünk jul. 30-ról: Egy különös eset — amilyen a regényírók és poéták műhelyeiben igen gyakran, de az életben annál ritkábban fordul elő — foglalkoztatja ez idő szerint a nyíregyházi III. törvényszék fenyitő osztályát. — Egy tisztességes külsejű 44—48 évesnek látszó hölgy, ki 20 év óta egy gazdag iparossal boldog házasságban él, vértagadás és csalással vádolva, ma állt Kunfalvy I. vizsgálóbíró előtt, hogy ezelőtt 24 évvel folytatott tiltott viszonyból származó fiának szeme közé nézzen és kezét szivére téve e helyütt is megtagadja tőle az anyaságot. Kovács János 24 éves debreczeni asztalos segéd ugyanis feljelentést tett, hogy S. A. asszony, ezelőtt 25—26 évvel J. nevű dúsgazdag úriembernél mint szobaleány szolgálatban állott s a gazdájával folytatott benső viszonynak a gyümölcsét megtagadta és elhagyta. A gyermek, kit Kovács Jánosnak kereszteltek, egy szakolyi (Szabolcsin.) parasztházhoz adatott tartásra ; atyja csakhamar elhalálozván, a nő e vidékről eltávozott és — mint a panasz tartja — a gyermek természetes atyjától annak tartása és jövője biztosítására kapott 10,000 frtot vitt magával a Szepességre. Itt nem nagy munkájába került külső bájaival és ez összeg pénzzel egy péksegéd szivét meghódítani és igy egészen elfelejtkezett a Szakolyban maradt különben is nem az ő nevét viselő Jánoskáról. A feljelentő Kovács János asztalos legény nem más, mint e fiú, ki most anyját a törvényszék elé idézteti. Habár nehezére is esett ma a hölgynek, őszintén bevallotta, hogy ő ezelőtt 25 évvel mint szobaleány gazdájával csakugyan közeli viszonyban élt, és hogy e viszonyból "egy figyermek származott. E hosszú idő óta annyira emlékszik, hogy a szülés után a gyermek tőle elvétetett és parasztházhoz adatott kitartásra — de nem akarja hinni, hogy e gyermek még életben volna. A tanúk közül eredeti egy éltes parasztasszonynak a vallomása, ki határozottan emlékszik rá, hogy a nagyságos úr szobalánya sokszor eljött megnézni a Jánoskát, határozottan tudja, hogy a Jánoskából az a János lett, aki ma itt slr a vizsgáló bíró előtt, azt is tudja, hogy a szobalány olyan derék magas és szép egy fehér cseléd volt, — volt olyan magas, mint ez az úri asszony, akit neki ma mutattak, de azért nem merné a hitet letenni, hogy ez a kalapos asszony a Máli róna. Ma már az asztalos segéd nem keresi a részére hagyott 10,000 frtot. Hanem anyát keres és kényezve kéri az asszonyt, hogy ismerje el ma e villogó szemű fiatal embert fiának. A kik és ezen, szépség nyomait még most is magán viselő hölgyet szemügyre vették, azon meggyőződésre jutottak — írja levelezőnk — hogy a bírák, kik a majdan tartandó végtárgyaláson a többi bizonyítékhoz még e két arcz közt levő tagadhatatlan hasonlatosságot is figyelembe veendik, egész határozottsággal kimondják, hogy Kovács János 24 év után megtalálta az anyját. — „Wenckheim halma.“ A földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium br. Wenckheim Béla elhunyta alkalmából a következő rendeletet intézte a kisbéri m. kir. álladalmi ménes parancsnokságához: „Br. Wenckheim Béla halálát kesergi az ország, mely benne a trón és haza egyik leghívebb, legbuzgóbb támaszát vesztette. A hazai közügyeknek alig van oly tere, melyen a boldogult bokros érdemeket ne szerzett volna, s melyen elhunyta nehezem pótolható hézagot ne hagyott volna. Az országos lótenyésztés ügyének azonban legelső bajnoka volt ő, s különösen a magyarországi telivér-tenyésztés felvirágoztatása elsősorban az ő műve. Méltó tehát, hogy Kisbér, mint a hazai telivér-tenyésztés törzshelye, örök időre megóvja emlékét azon kegyelettel, mely a hálának legszebb virága. Ezen kegyeletnek külső kifejezést is adni óhajtván, ezennel elrendelem, hogy a kisbéri parkban levő s egy még a múlt századból származó pavillonnal koronázott halom, egész környezetével, eddigi „hegyi paddokk“-al s a körülötte elterülő telivér-kertekke együtt ezentúl hivatalosan „Wenckheim halma“ elnevezés alatt szerepeljen; épen úgy amint a szintén méltó kegyelet „Ritterdörfl“ elnevezés alatt megóvta Kisbér első alapítójának emlékét. Megbízom tehát a parancsnokságot, hogy e halom tetejére „Wenckheim halma“ felirattal egyszerű, de ízléses és rendeltetésiéhez méltó emléktáblát állíttasson. Budapesten, 1879. jul. 17. A miniszter megbízásából: Kozma s. k. miniszteri tanácsos. — Kitüntetett magyar iparos. Londonból írják a „Pester Loyd“-nak, hogy az ott nem rég megnyitott iparkiállitáson, melyen 1700 londoni iparos állított ki tárgyakat, egy Goronya Jenő nevű magyar ember metszett művekért ezüst érmet kapott. Hazánkfia még néhány évvel ezelőtt kiszabó volt egy budapesti czipészüzletben, neki magát mely bizonyára kevés alkalmat nyújtott azon iparágban gyakorolni, melyért most Angliában kitüntették. — Azonban meglátogatta a legutóbbi párisi világtárlatot, ott megtanult a lombfürészszel bánni s nem sokra fából, elefántcsontból és érczből sikerült faragványokat készített. Kilencz hónappal ezelőtt Londonba telepedett át, s most müveiből küldött a kiállításra. Metszvényei itt a legszebbek közé tartoznak, jó ízlést, az anyag kezelésében nagy ügyességet és kiváló szorgalmat különösen azonban a rajzolás tisztasása mutatnak, és a díszítmények szabatossága által tűnnek ki. Csak néhány jelentéktelen hiba mutatja, hogy még kezdővel van dolgunk, s a művészetig még némi tanulmányokra lesz szüksége. Midőn Beaconsfield lord az érmet átadta neki, a többek közt így szólt hozzá: „Különösen örvendek azon, hogy a kiállításban magyar ember is részt vesz, s kitüntetést nyer. Készítsen továbbra is ily kitűnő dolgokat. Remélem, hogy önnel és munkáival aegközelebbi londoni iparkiállitáson is találkozni fogok.“ — Golonya legközelebb néhány metszett ciprámát küld ajándékban a budapesti iparmuzeumnak s az angol kiállítók közt már jelentkezett az ausztráliai nagy kiállításra. — Nagy szerencsétlenség történt ma délután a kecskeméti utca 4-ik számú házában. Az ott levő bormérésnek Wender nevű budakeszi, mások szerint beörsi, sváb bort szállított, s a pinczébe való leeresztéssel hárman foglalkoztak : Anhaupel György korcsmáros, Wender és egy pinezér. Épen egy tizakós hordót eresztettek le. A pinezér felül volt, s Anhäupel és Wendler álltak alul, és lassan engedték maguk előtt a hordót. Wendler egyszerre félrecsúszott, a hordót eleresztette, s ez feltarthatlanul lezuhant aépcsőn, maga alá sodorva mind a két férfit. A linezér utána kapott a hordónak, vissza akarta tartani, de lehetetlen volt. Maga után rántva, elesett és egyik lábát törte. Anhäupel és Wendler borzasztón összezuzattak. Wendler fejét, Anhäupel korcsmárosnak mellét törte össze a hordó. A gyorsan előhívott orvosok már nem segíthettek. Wendler meghalt félóra múlva, Anhäupel fél óra múlva. Anhäupel György 40 év pedig máskörül lehetett, öt gyermek apja; nejét a múlt évben vesztette el, s most készült újra nősülni. Wendler is családapa volt, mintegy 30 éves, három gyermek apja. A múlt évben a boszniai hadjáratban is részt vett. A szerencsétlenség fő oka — mint mondják — maga Wendler, ki a végzetes munka előtt mélyen tekintett a pohár fenekére. — Brüsszel és a szegediek. A Budapesti Közlöny mai száma jelenti: „Az ő felségiek a belga király és királyné védnöksége alatt álló brüsszeli nagy hangverseny, melynek jövedelme felerészben a szegedi, felerészben a frameriesi szerencsétlenség által sújtottaknak van szánva, a kedvezőtlen időjárás miatt julius hó 27-éről, augusztus hó 3-kára halasztatott. Ez ünnepély programmját Budapestre is megküldték. A Programm két lapja illusztrácziót közöl a szegedi és frameriesi szerencsétlenségről. A szegedi lapon fölül van a vízzel boritott alföldi vidék képe, egy női alak (a szenvedés), melynek kezét a jótékonyság nemzője megszorítja. Alatta a belga és magyar czimer, ez aláírással: Szegedin. A lapon legalul a kétfejű sasos czimer s jobbra és balra belga katonák képei. A frameriesi kép zokogó munkásnőket, bányászati képeket és a belga czimert tünteti elő. A programmhoz van mellékelve az ezen alkalomra irt két kantáté. — Kunszentmiklósról írják nekünk július 29-éről: Ma reggel a város felső részén egy szegény napszámos háza leégett. A háznál senki sem volt otthon, s így valószínű, hogy a tűz gyújtogatásból eredt. A nagy számmal oltásra sietett lakosság a szegény ember bútorait a lángokból megmentette, s a tűz tovaterjedését megakadályozta. — Kunszentmiklóson a községi hivatalnokok, (s ezek közé tartozik tanár, tanító, kántor is), a legszomorúbb helyzetben vannak, mivel a város jövedelme adó miatt folytonosan foglalás alatt van. A tisztviselők e miatt fizetésükhöz soha nem juthatnak, s kénytelenek uzsorásokhoz folyamodni. — A pöstyéni fürdőből. Fürdőidényünk fénypontjának, bálozás nélkül, a comme il faut sikerült Anna-bál mondható. Kevés hasonló helyen sikerülhetett, a miről szó van, annyi nemes egyszerűséggel s a mi ezzel rendesen együtt jár, annyi kedélyességgel, mint a mily mértékben jól ütött ki a pöstyéni Anna mulatság. Tánczolni tánczolt vagy 80 pár. És ez a helybeli szegényeknek jövedelmezett nem kevesebb mint 200 frtot. A bájos hölgyvilágból (tessék az olvasónak a szó szoros értelmében venni) ott voltak : Krajcsovics Szidónia (Radosin), Bobóthy Jenő (Galgócz), Fancsovics Vilma (N.-Szombat), Rhédey comtesse, Bachó N. (Pöstyén), Fodor Stefanie és Sára (Szintén helybeliek), Szkublics Manci, Jeszenszky k. a. és mások. A fürdővendégek száma a mai napig 1850-re megy. Nevezetes kontingens esik e nagy számból a bécsi középosztályra, meg a kaftános galicziai izraelitákra. A magyarok még nem igen barátkoztak meg e fürdővel. Egyrészt tán azért, mert még nem vergődött országos hitre (pedig a gyógyvize alighanem páratlan a maga nemében), másrészt oka a távolmaradásnak a nagyobb igényű kényelem, úgy szólván, — teljes hiánya! Említett mostoha körülmények ellenére is ide zarándokokénak, a mint következik: Gr. Stahrenberg, gr. Széchenyi családjával, Kende Kanut fia, b. Puteani, Frideczky volt nyitramegyei főispán családjával, Kozlik és Gyurkovics nyitrai kanonokok, Ocskay Rudolf képviselő és neje, Klobusicky család, a Szkublics és Fodor család, Balogh szolgabiró és Endrődy József ügyvéd Nyitráról, Fábry Károly ügyvéd Békés Csabáról (a legmesszebbről ide tévedt magyar), Bydeskuty Mihály zemplén megyei földbirtokos (különben évek óta állandó vendége Pöstyénnek), Garami Rikárd budapesti tanár, Luchanich magánzó (különben Bécsben tartózkodó hazánkfia); végül Trojaczki Vladimir lovag (és nagy magyar) Lengyelországból és Kvalikovszky főhadnagy — nem kevésbé jó érzelmű lengyel és sok magyaron is túltevő — magyar érzelmű, közkedveltségű férfiú. — Hirek a városból. Gerenday Páni, ráczalmási születésű 20 éves szolgáló leány tegnap est 9 óra tájban, az akadémia palota átellenében, sirva-riva rohant a Dunának. Szerencsére az ott állomásozó rendőr még utol érte s megakadályozta szándékában. A rendőrséghez kisértetve, előadja, hogy atyjának, ki a fővárosi utczaseprők közt szolgál, az öngyilkosságot azért akarta elkövetni, mivel kedvese, Satler János, bolti szolga, őt, ki két hó óta áldott állapotban van, hűtlenül elhagyta. Minthogy a szerencsétlen leány kijelentette, hogy az öngyilkosságot elbocsáttatása után rögtön ismételni fogja, előhivatott atyja pedig oly holt részeg volt, hogy azzal értekezni épen nem lehetett, egyelőre a rendőrszobában tartották felügyelet végett. — Schwarcz Hermann, erdőbányai születésű 45 éves czipészmester, tegnap egész délután a miniszterelnöki palota környékén őgyelgett, s végre a királyi palotába ment és minden áron az épület belsejébe akart hatolni. Mindenkinek, ki szándékát kérdezte, azt mondá, hogy neki minden áron beszélnie kell a királlyal, mert őt szülőföldjéről elűzték, s agyon akarták lőni, testvére pedig a statió utcza 46. sz. alatt lakó Schwartz Sámuel lisztkereskedő, kinél már három hónap óta tartózkodik, tovább tartani nem akarja. Nevezett fivéréhez kisérték, ki ellenkezőleg a legszívesebben és meleg részvéttel fogadta, s a rendőri közegek előtt kijelentette, hogy testvérének állapota nem veszélyes a közbiztonságra nézv mindössze is csak az üldöztetés rögeszméjében szenved. — A bodzafa utcza sarkán levő pálinkamérésben Fiszek Mihály és Holek András tót napszámosok összepöröltek, Nagy István kosárfonóval és a szóváltás csakhamar tettlegességbe ment ment át, s az ott levő tótok mindannyian neki mentek Nagynak s ezt talán agyonverték volna, ha a szintén e pálinkamérésben időzött magyarok segítségére nem sietnek. Ezek aztán nem kímélték a tót atyafiak szűrét, főleg az egyiket úgy helyben hagyták, hogy sérülései következtében a kórházba kellett szállítani, a többi pedig elfutott. A színhelyen maradt Fiszek s még három magyar ember a rendőrséghez kisértetettt. — Debreczenből írják nekünk: Városunkban augusztus 2-án — mint a debreczeni csata 30 éves évfordulóján — tartandó ünnepélyre előlegesen nagyban folynak a készületek. A szünidőre itt maradt tanuló ifjúság bizottságot is alkotott ez ügyben Neumann Mór joghallgató elnöklete alatt; jegyzője a bizottságnak Orosz Lajos Vili. oszt. tanuló. E bizottság mindent megtesz, hogy az ünnep minél impozánsabbá tétessék az előbbi években tapasztalt részvétlenséggel szemben. — A Balaton áldozatai.. Jul. 29-én nagy szerencsétlenség történt Siófokon. A bonyhádi fogadósné a Sió szélein fürdött, s a sebes ár beleragadta a mederbe. Látva a fuldokló szép nőt egy már öltözésben levő helybeli czipész segéd, ki kitűnő úszó, felső ruháját hirtelen ledobva, a vízszinén halállal küzdőnők segítségére a Sióba ugrott. A nő azonban oly görcsösen, erővel karolta át megmentőjét, hogy ezt a hullámok alá vonta. A segélyre sietők midőn az asszonyt kiemelték a vízből, a szegény segéd alámerült, s még máig sem halászták ki a hullámsírból. A fürdővendégek közt általános volt a megrémülés és sajnálkozás. A szép nő — mint mondják — reményteljes állapotban volt. , — Népnevelési mozgalom Budapesten. A lefolyt héten élve született 208 gyermek, elhalt 240 személy , a halálozások tehát 82 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 151 törvényes, 57 törvénytelen, nemre nézve 91 fiú, 117 leány. — Halva született 18 gyermek, köztük 12 törvényes, 6 törvénytelen. Születések arányszáma 1000 lakosra 38.4. Halálozások arányszáma 1000 lakosra az egy éven felüli lakosságnál: 26. 6, az öt évenen felüli lakosságnál 287. ] — A margitszigeti fürdővendégek aug. 2-án a szigeti felső vendéglő termében zártkörű táncz vigalmat tartanak. Jegyek a fürdőfelügyelőségnél kaphatók, személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. A tánczvigalom este 8 órakor kezdődik, az utolsó hajó éjjel 1 órakor indul a szigetről. — Üres lakások a fővárosban. A f. évi I. február 1. ápril végéig terjedő évnegyedben a fővárosban üresen álló lakások és egyéb helyiségek száma ismét apadt. Míg t. i. az utolsó negyedben a budai oldalon 355 laküresedés volt bejelentve, addig jelenleg csak 321, e szerint 34 lakással több adatott ki. A pesti oldalon 1048 laküresedéssel szemben 849 áll, e szerint 179-el kevesebb. Az üresen álló lakások száma tekintetében az egy II. kerületben semmi változás nem történt. Legnagyobb csökkenés mutatkozik az V. és VI-ik kerületben, az elsőben t. i. 15, az utóbbiban 30%-al. A többi kerületben az apadás 7— 8 ° C-ot tesz. — Dunaföldvárról írják nekünk: Miller J.-né parasztmenyecske, ki még alig egy hónapig élvezte a házasság örömeit, tegnap felakasztotta magát, de sikerült a kötelet még idejében elvágni. Életét azért szánta el, mert férje,a napot megszerette és meg akarta szöktetni. A férjet ezen kéjutazástól visszatartandó, hűvösre tették. — Hajdú 18 éves asztalos legény pedig tegnapelőtt Budapestről hazajővén, másnap agyonlőtte magát. Mint szüleihez intézett levelében olvasható, tettének oka gyógyíthatatlan betegség volt. — Makart Münchenben. Mennyire szeretik a bécsieket Németországon, kitűnik a következőkből : A müncheni műkiállitás alkalmával Makart híres bécsi festő is elment Münchenbe s ott barátai meghívására részt vett az „Allotria“ müvészegylet által rendezett társas vacsorában. A vacsora alatt számos toaszt mondatott, királyka, művészetre, a kiállításra stb. Valaki feláll és Makartra emel poharat. Már a toaszt kezdetén némi mozgás volt észrevehető, s midőn a szóló beszédét befejezte, senki sem ivott, sőt ellenkezőleg néhányan piszegni kezdtek. Makart, ki igen hiús és érzékeny ember, dühödten felugrott s kérdé szomszédjától, vájjon neki szól-e a pisszegés. Ekkor egy hang megszólalt mellette, s azt mondá : „Ez mind az együgyü díszmenetért van. De mi is ez az egész Makart? Olyan tudatszámra van nálunk!“ Makart elhalványult, s magán kivül hagyta el a gyülekezetet, megfogadva, hogy soha sem megy többé Münchenbe. — A vasutak jubileuma. Ez évi október 15-én meg akarják ülni a vasutak feltalálásának 50-ik évfordulóját. 1829. okt. 15-én volt, midőn Stephenson lokomotivja Angliában sínre bocsáttatott. 1830-ban nyílott meg az első vasúti vonal Liverpooltól Manchesterig, s most 1878-ban 154,523 kilométer vasútnál több van Európában. Legtöbb a vasút Németországon : 30,464 kilomét. Angliában 27,540 kilm. Francziaországban 23,883 kilm. Oroszországban 21,687 kilm. Ausztriában és I # Magyarországon 17,997 kilm. Olaszországban 8213 ~ kilm. stb. Az amerikai egyesült államok vasútja 127,470 kilm. hosszú. Rövid hirek. A király a jánosházai izr. hitközségnek iskolája felépítésére 200 frtot adományozott. — A Balaton még mindig oly magasan áll, hogy ez évben nagyobb apadásról már szó sem lehet, sőt nedves ősz és tél beálltával még nagyobb veszéllyel fenyeget, holott már most is 50—60 ezer hold föld (berek, rét, szántóföld) úszik a mezőgazdák nagy kárára. — Boszniába. Egy budapesti egyházi szerekkel kereskedő kalmártól több bosnyák pap egyházi öltönyöket rendelt meg. A kereskedő legközelebb 28 darab papi öltönyt küldött le. — Három gyermeket szült egyszerre egy földmives neje Vidámházán. A menyecskének, mint a kaposvári „Baloldal“ írja, semmi baja. — Mesterséges fa. Amerikában eláztatott és összesajtolt szalmából fát készítenek, mely, mint írják, igen kemény, s kitünően lehet simítani és csiszolni. A hivatalos lapból. Kitüntetés. A király Zobel Lipót budapesti postaigazgatónak, hosszú, hü és buzgó szolgálatai elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Kinevezések. ..z igazságügyminiszter, Köller János temesvári kir. törvényszéki írnokot, a verseczi kir. j birósághoz aljegyzővé, Günther János szatmárnémeti k. tszéki segédtkkönyvvezetőt, ugyanoda tkkönyvezetővé és Mattyasovszky Gyula nyitrai kir. törvényszéki birnokot, a nagytapolcsáni kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter, Valczel Bálint zsolnai adóhivatali ellenőrt s Harmos Zoltán pápai adóhivatali ellenőrt, Hl ad osztályú adótárnokokká nevezte ki. Ugyanő Krausz József selmeczbányai bányaigazgatósági számsegédtisztet, a nagybányai bányaigazgatóság mellett működő számvevőséghez, s Martinovics Ferencz beszterczebányai pénzügyigazgatósági számgyakornokot, az aranyos-maróthi adófelügyelő mellé Hlad oszt. számtisztekké nevezte ki. Névváltoztatás: Turteltaub Adolf törteli lakos vezetéknevének „Gerié“-re kért átváltoztatása, megengedtetett. Színház és művészet. — Goldmark Sába királynőjével foglalkoznak jelenleg több párisi lapok. Némelyek inkább Gounod és Massenet műveiben találnak Wagnerismus, mint „Sába királynőjében, mások ellenben különös stylt és symphonikus génret vélnek benne fellelni. ” A párisi Théatre frangais augusztus másodikán kezdi meg előadásait, a „Tudós nők“-ből és „A képzelt beteg“-től adnak elő több részletet, melyek után a megnyitási ceremóniát befejezőleg a színház összes személyzete a színpadról fogja magát a közönségnek bemutatni. — Oláh-magyar testvériség színpadon. A kolozsvári Magyar Polgár Írja;a