Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-14 / 283. szám
Xlli évMmm Bad&past. Hirdetések és nyütterek folvüstnek k«í»bály szériát a kiadó hivatalban: gstdapsst TV. hlmzl-utcza és kalap utcsa sáskán i. sz. Hirdetések felvétetnek » kttlf8ld8at Műben : Oppelik A.-nál, Stubsnb&ster Nr. 2. Mossa Rudolfnál, Seilarstätte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, WanseteíSe 18. Daubs G. L. és társánál, Wollzeile Nr, 12. falsban: Havat, Lafitte & Comn.-nál. P'mm í* la Beam. ffUikforttMajM. • Dinte & L. ét társánál, 283. m&m. Az uj külügyminiszter. Haymerle báró, az uj külügyminiszter, egy körjegyzékben tudatja a nagy hatalmakkal, hogy hivatalát átvette. E közjegyzékről elolvasása előtt is könnyű kitalálni, hogy az nem egyéb bablonszerű beköszöntőnél, a minőben a publikumnak elég része volt. El van benne mondva szokásos irodai nyelven, hogy ő exczellencziája legfőbb gondjai közé sorolja folytatni elődje politikáját s ép oly „barátságos lábon“ igyekszik majd élni a nagyhatalmakkal szemben, amint az eddig kiváló törekvései közé tartozót az osztrák-magyar monarchia külügyi hivatalának. Hangsúlyozva lesz bizonyára a jegyzékben a béke fentartásának gondja is. E részben a diplomácziának csakugyan nagy szüksége van a hangsúlyozásra. Az állandó hadseregek szervezésének örökös elfoglaltsága mellett, nagyon tanácsos örökösen ismételgetni, hogy az általános békét fentartani óhajtják, így se hiszik már az emberek, hátha még elhitetni nem törekszenek ? Legmulatságosabb passzus azonban okvetlenül az lesz, amelyben elődje politikájának folytatásáról tesz említést. Másutt sokszor nem üres frázis ez, nálunk mindenesetre mulatságos. Másutt a kormányzat élén álló kiváló államférfiak személyesből államuk politikájának. Ők adnak annak irányt; ők lehelnek bele életet; ők viszik keresztül; velők uralkodik, velük bukik az általuk követett irány. így van ez, midőn Bismarck, igy midőn Gorcsakoff, igy midőn Beaconsfield, igy midőn Waddington, igy midőn Cairoli, igy a midőn Risztics, igy a midőn Bratianu politikájáról van szó. De nem igy van, a mikor Andrássy Gyula gróf közti gyérségről beszélnek. Már maga a kérdés, volt synak politikája, adott-e ő irányt e Andrása monarchia külügyi politikájának, volt-e terve, eszméje, czélja, egyike a legjogosultabb kérdéseknek. Komoly gondolkozó tisztában van a kérdéssel. Akár a bécsi udvarnál hagyományos áramlatokból, akár Andrássy személyes jellemvonásaiból meríti a tanulságokat, akár a történtek után ítéli meg a monarchia politikáját , az egyszer kétségbe vonhatatlan, hogy a bécsi állapotok mellett, önálló politikájú államférfi fen nem tarthatja magát, ott a „ház“ politikája a döntő, s csakis olyan ember tarthatja fen magát hosszasabban, aki be tud törődni az alárendelt szerepbe eszme és irány nélkül egyszerű eszközként szolgálni a „ház“ akaratát. Ez az akarat pedig nagyon változó. Annyiszor és úgy változik, ahányszor és ahogy a családban uralkodó nézetek felszínre vergődnek. Andrássy hosszas miniszterségének titka abban rejlett, hogy épenséggel nem voltak saját eszméi, saját törekvései, azt, cselekedte, amit meghagytak neki, s úgy cselekedte, a mint kívánták tőle. Mindössze arra volt gondja és ezt szívesen megengedték, hogy a látszatot hagyják meg számára, mintha ő saját fejével és jószántából elfogadná, amit tőle megkövetelnek. Szánalmasan nevetséges erőlködés tehát az a félhivatalos sajtótól, olykép búcsúztatni el Andrássyt, hogy ő maga megy ugyan, de utódja nem lesz más mint politikájának folytatója. Haymerlét e nézpontból kiindulva közönséges Andrássy eszközeinek teszik meg, holott maga Andrássy volt a legközönségesebb eszköz. Hiszen legfelsőbb helyről nyíltan megmondták, hogy amikor a bosnyák, vagy bármi más külügyi politikáról van szó, az nem Andrássy, hanem az udvar politikája. Csak ez álláspontból lehet kellőleg felfogni, hogy egy miniszter elbocsátása alkalmával kézirat semmi más érdemet nem tulajdoníta a kitüntetett egyénnek, mint azt, amelyet „odaadó szolgálatai és hódolata“ által az uralkodó „személye“ iránt tanúsított. Nincs ott szó a haza iránti érdemekről, nincs ott szó az önálló tevékenység elismeréséről, hanem igenis van szó a nagy szolgálatkészségről, amelynek mindig és feltétlenül bizonyítékait adta. A hű, pontos háziinas is kaphat bátran hasonló bizonyítványt, mert ennek odaadása és hódolata is teljesen személyes jellegű, s nem az államot, mint önezést, hanem a fejedelmet, mint urat illeti. Ama bizonyítvány után inkább rágalom, mint dicséret, Andrássy politikájáról firkálni. Nevezzék csak nevén a gyereket, nem Andrássy, nem Haymerle, hanem az udvar politikája az, ami Bécsből kiindul. Annyira speciálisan udvari politika, hogy se Andrássynak, se Haymerlének nem adatik benne egyéb rész, mint az irodába kerülő utasítások szellemében elkészített iratoknak nagyobb hivatalos czím mellett való kiadása. A kiadóhivatal excellentiás főnökei ők, s nem a külügyi tárcza vezetői annak szellemi értelme és becse szerint. Haymerle bárót is ez oldalról lehet csak megítélni. Mindaz amit ő róla elmondanak, úgy vehető, mint annak jelzése, hogy a bécsi udvar Haymerle báróban a bécsi diplomácziai iskolában kellőleg kidreszíozott bureaukratát állított a külügyi hivatal palczára. Az e fajta iskolából kikerült diplomaták közül pedig még egyetlen egy sem vitte feljebb. Mindenik pontos gép volt annak végrehajtásához, amit tőle igényeltek, de egyetlen egy sem tűnt ki önálló eszmével, nagyobb szabású kezdeményezési és végrehajtói erővel. Valamennyi középszerű, és azon alul maradó egyénekből áll. Olyanok, aminek a középszerű vagy azon alól álló bécsi politikához illenek. Soha nagyobb jelentőségre nem vergődnek, soha történelmi hatásúvá szereplésük nem válik. Föllépnek egy eoulissa mögötti rántásra a színpadon, és egy másik rántásra letűnnek onnan, s nem marad utánuk egyéb nyom e rángatásnál. Andrássy abban tanúsított ügyességet, hogy jól fizetett hírlapokkal mindig magáról beszéltetett. Sikerült neki annak látszatát elhinteni, hogy ő több ezeknél. Pedig semmivel se volt több, habár prestigét emelte, hogy nem a bureaukratia fokozatain jutott állásába. Haymerle nincs e helyzetben, ő vele tisztában vannak az emberek, hogy gépnek tették oda, s az udvarnak nem is lesz ellene kifogása. Budapest, okt. 13 A képviselőház október hó 15-én, szerdán déli 12 ómkor ülést tart. Az országos ínség ügyében a függetlenségi párt kiküldött bizottsága által közzétett felhívás élénk szenzácziót kfizet. Éj>.<Akor jelent meg, hőn az égető baj a többi lapoknak is magára vonta a figyelmét, s a közönséget erősen foglalkoztatni kezdte. A lapok közük a felhívást, a kormánypárti sajtó pedig siet hatásának azzal vágni eléje, hogy kicsinyli a bajt, gúnyolja az emberséges törekvést, ahelyett, hogy tiszta kép nyerése végett, hozzájárulna a központi láttávolból és szerkesztői asztaloktól messze eső nyomor fokának kiismeréséhez. Tegyenek, amit akarnak. Se minket, se a függetlenségi párt tagjait, nem fogja ez zavarni hivatásuk és kötelességük lelkiismeretes gyakorlásában. E hivatás és közösség pedig nem állhat a szemhányászban és az ország polgárai végromlásának hideg lelketlen elnézésében, csupán azért, hogy ne lássák olyannak a pusztulás, amilyen az tényleg. Sokkal több ember veszett már el az által, hogy titkolta betegségét, mint a részgyógykezelés által. Csak afféle emberek politikája lehet az érdek és szükség rovására lehazudni a veszélyt, akik nem bánják elöljön romba minden, csupán látszat maradjon meg a külfölddel szemközt, hogy a ők emelik az ország adóképességét, mert több jövedelem foly be, mint a legjobb években. Beszélhetnek a mi szájuk izének megfelel, a felhívást a viszonyok diktálták és ennek tett eleget azon párt, amely az ország polgárai képviselőjének s nem a hatalom bálványozójának, s az udvar fő adóexekutorának tekinti magát. Ennek tesz eleget, midőn nem elégszik meg a felhívás hírlapi közzétételével, hanem külön lenyomatban és levél alakjában a párttal egyszer-másszor összeköttetésbe jött elvtársakhoz is szótküldi, felhíva azokat, hogy az érintett ügyben felvilágosításokkal és adatokkal szolgáljanak. A kérdés ezzel napirendre van vetve, az országgyűlés feladata lesz a helyes megoldás és a segítés. Stremayr volt osztrák miniszterelnök, a Taaffe kabinet jelenlegi igazságügyminisztere birszerint megválni készül tárczájától. Stremayr állítólag azon feladatot kapta Taaftetől, hogy a reichsrath szabadelvű nagybirtokosait külön klub alakítására s a kormány támogatására bírja. Stremayrn1 ek ez tudvalevőleg nem sikerült, a reichsrath nagybirtokosai nem alakították meg külön klubjukat, hanem beléptek az új „liberális klubba“. Ha Taaffe Stremayrt csakugyan e terv miatt vette fel kabinetjébe, e tervnek meghiúsulta valószínüvé teszi a Stremayr állásának megingásáról szóló hírt. Egy bécsi lap jelentése szerint Stremayr most erőfeszítéseket tesz, hogy állását erősbítse. Így a cseh képviselőkkel közölte, hogy bár ő önmaga nem fog semmi összeget felmenni közoktatásügyi költségvetésébe oly czélból, hogy a prágai egyetemen cseh tanszékek állíttassanak, de nem fogja megtagadni hozzájárulását ily tartalmú indítványoktól. Ausztriában a nap legfontosabb politikai eseménye az urakháza alkotmányhű párti tagjainak szervezkedése. Az urakházában eddig is volt „alkotmányhű“ párt, de csak mintegy hallgatag, csak a szavazások alkalmával nyilvánult az. A formális szervezkedés — mint az lapunk tegnapi táviratában említve volt — tegnap történt meg Schmerling lovag elnöklete alatt. Tegnapi táviratunk pótlásául megjegyezzük, hogy a párt magatartására nézve e két vezérelvet állították fel: 1. Törhetlen ragaszkodás az állami alaptörvényekhez, különösen az állami alaptörvénynek a birodalmi képviseletről szóló 11. § ához, melyben a birodalmi tanács illetékességi köre van megállapítva , és ellenzése a birodalmi tanács jogait egyes országok előnyére csorbítani ezélre minden kisérletntek. a cjmt ragaszkodás a tolmi törvényekmez is, amennyiben a viszonyok nem igénylik azok részbeni megváltoztatását. E programmot a jelenvoltak valamennyien aláírták. Az első aláírók egyike Kutschker bibornok érsek volt, ki azon nyilatkozatot tette, hogy az alkotmány minden hívének csatlakozni kell ezen elvekhez. Offenheim választási ügye nagyban foglalkoztatja a bécsieket. Mint tegnapi bécsi táviratunkban említve volt, az V-ik osztály által kiküldött 5 tagú bizottság azt fogja javasolni az osztály mai ülésén, hogy Offenheim választása ne igazoltassák, hanem miután „aggodalmak“ forognak lenne választás iránt, tegye át az ügyet az igazoló bizottsághoz. Offenheim választása, valószínüleg meg is fog tehát semmisittetni, mivel — mint a bizottság egyik tagja a tegnapi gyűlésen magát kifejezte — „a képviselőknek meg kell győződve lenni arról, hogy Offenheim nem való parlamentbe.“ A cseh lapok élesen kelnek ki Schmerling ellen, ki az urak házában a cseh óvás benyújtásakor megtámadta a csehek közjogát. A prágai „Politik“, e német nyelven írt cseh lap, Schmerling beszédét czáfolva a többi közt azt állítja, hogy „a cseh királyság történelmi individualitása“ még mindig el van ismerve pl. az uralkodó „Csehország királya“ czimében, továbbá azáltal, hogy Csehországnak külön tartománygyűlése van, hogy a cislajthaniai delegáczió nem a képviselőház plénumából, hanem a cseh királyság képviselőinek csoportjából választatik. Schmerling azon állítására, hogy az urakházának összeségében képviselik, tagjai Ausztriát csak a maga nem pedig annak egyes királyságait — azt jegyzi meg a „Politik“, hogy az alkotmányban az van mondva: Az urakházáiak tagjai a nemes családok fejei, kik a királyságokban és tartományokban kiterjedt nagybirtok által tűnnek ki (3. §.), vagy: a császár kinevez a reichsraídban képviselt királyságokból és tartományokból kitűnő férfiakat stb (5. §.) Az alkotmányban nincs tehát használva ily kifejezés: „Ausztriából“ vagy pedig „a birodalom kitűnő férfiait.“ A zágrábi „Obsor“ a magyar üzenet czimű czikkében így szól: „A magyar országos bizottság üzenetében nemcsak hogy visszauthaitja a horvátországi nuntium javaslatait, hanem bőven is ír róluk, hogy alaptalanságukat bebizonyítsa.“A czikkíró meg van győződve, hogy a horvát bizottság megfelel erre is. „Aki a magyar üzenetet olvassa, az a horvát pénzügyekről sokkal kedvezőbb véleményt fog táplálni, mint amely a valónak megfelel. A horvát bizottság azt tűzte ki főelvül, hogy a horvát autonómia szükségletei előbb fedezendők, mint a közös ügyekre vonatkozók ; a magyar bizottság ezt visszautasítja, amiben ránk nézve nagy veszély rejlik. A magyarok mindig azt állítják, hogy a horvát közös kiadásokra pénzzel járulnak hozzá, s ebből azt következtetik, hogy Magyarországnak felügyeleti joga van a horvát autonómia felett. Ha Horvátország ugyanazon jogokat élvezné, melyeket Magyarország, nagyra lehetne becsülni az olyan szövetségest, ki másik szövetséges részére pénzt előlegez. Ez azonban nem áll, Magyarország azt követeli, hogy Horvátország minden állami terhet úgy viseljen, mint ő Kedd, 1879, október 14 BierkantSiVS kimdó-Kristal j §udapest IV htmzS-atcza és kalap* atcsi sarkán 1. szám. Cs ak bérmentes levelek fogadtatnak «L. Kéziratok vissza nem küldetnak Előfizetési díj: vidékre postán vagy helyben hátim hordva: ..............................................................SO*— * élévra........................................... Negyedévre..................... kí? Mra . . . . í i j , im Egy mim 8 krajcir. KawrzaMaa«auk^MaEaam«aBeBta»aamaaaawKca»aia«^3«Mwia«<iiga»aB«^«aa^^ i-mitfíB TWmyZ'tfttiji iTilfiWM maga, de ne élvezze ugyanazt a jogot. Ha a horvát autonómia a magyar állami jogból mint valami engedmény vezettetik le, akkor Magyarországnak, ha kedve van, lehet felfüggeszteni vagy be is szüntetni az autonómiát, ha úgy találja, hogy a költségek felülmúlják az adóképességet. Ha autonómiánk valóban mások kegyelméből tartatik fönn, nem egyéb hamupipőkénél. A magyar bizottság ezen elve igen veszélyes ránk nézve, noha ártatlan alakba akarják azt öltöztetni. Ha a magyarok azt hiszik, hogy a horvát autonómiának tangenise változtatható, mi meg azon véleményben vagyunk, hogy e tangensnek mindenkor akkorának kell 3elá sokat fejezni. ^Magyarországban nincs ember, ki Tiszát helyettesíteni képes volna , a mije volt Thiers Francziaországnak, az Tisza Kálmán Magyarországnak.“ A „Pokrok“ s a „Narodni Listy“ kikelnek Schmerling ellen s gúnyolják a vén lovagot, hogy cserben hagyta őket, mert, mint látszik, nem emlékszik már arra, mi 1861. márczius 10-én. A nemzeti tiltakozást történt aláirt 31 tag közt volt Schwarzenberg bibornok, Schwarzenberg Adolf János és Lobkowitz Nándor. Még jobban a szemére hányják, hogy uralkodónk trónbeszédét nem képes sem felfogni, sem eszében tartani, melyben világosan áll, hogy Ausztria az országok s a nemzetek jogainak vadpajzsa volt, s a szabadság s igazság menedékhelye. Schmerlingre nem hallgatunk többé s áttérünk a napirendre. A t.szt.mártoni „Národnie Noviny“ „A csehek a reichsrathban“ czimü czikkében elősorolva mindazt, mi a csehek távolléte alatt történt a reichsrathban, üdvözli őket, amiért elhatározták magukat a bemenésre s reméli, hogy a csehek jogaikat sikeresen megvédik, miben a tótok is vigaszt fognak találni. „Ezen érzelmet nem önzés vagy részrehajlóság kelti bennünk, hanem tisztán a szláv eszme, mely minket az összes szlávsághoz, főleg a csehekhez köt.“ A gácsországi lapok mindegyre a trónbeszédet fejtegetik. Budapest, október 13. A hírlapok hozsiannát kiáltanak a felett, hogy Bismarck herczeg öt havi szabadság időt vett magának és Warzinba utazott. Azt mondják, hogy igen békésnek kell lenni a legközelebbi jövőnek, ha ő most oly hosszú időre maradhat el e közügyektől. Úgy látszik, hogy ezen nagyon örvendező újságok feledik, hogy Bismarckot nyakra-főre hivatta el Vilmos, akkoron még csak porosz király, Varzinból, midőn Benedettivel Ems- Inén oly udvariasan bánt, hogy háború következett belőle. Feledték azt is, hogy valahányszor Bismarck herczeg ily hosszas szabadság idő után visszatér, rendesen valami non putarammal lepi meg a világot, mire szabadság ideje alatt készült, úgy hogy bizvást ráfog hatni, miszerint ilyenkor valami rostban töri a fejét. Az angol miniszter Cross Leighban tartott beszédéből nagyon világosan kitűnik a borzankodás a felett, hogy az angol befolyás Konstantinápolyban ismét fogytán van. A szultán ugyanis L 0ban 0ff muszka nagykövet iránt a legnagyobb barátságot és szívességet tanúsítja és Musurus pasa londoni török nagykövet elküldvén a portának a jelentést Waddington és Salisbury dieppei találkozásukról, melynek tárgya és czélja újra ismét beavatkozás a nyugati hatalmak részéről Törökország belügyeibe, a porta már előre is kijelentette, hogy ezen beleavatkozást nem fogja tűrni és Waddington javaslatát, mely egy európai bizottság kinevezését sürgeti a török pénzügyek és a vámjövedelmek rendezésére, visszautasítja. Lassankint Törökország is be kezdi látni, AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. Tudományos karczolatok, 1. (az iparra alkalmazott tudományok kiállítása Páriában. — A villamos meteorologia a nemzetközi meteorologiai gyülekezeten Rómában. — A villamosság egyik fontos alkalmazása a hajózásnál. — A hang láthatóvá tétele, annak fénnyé való átváltoztatása. — A jégeső képződésének egyik fő tényezője a villamosság. — Villamos halászat. — A Trouvé-féle Polyscope.) Nem mint hajdan egyesek, elvonulva a világ zajától, rejtélyes magányban, mivelik most a tudományt, hanem mennél nyilvánosabban egész társulatok. A társulási eszme, az újkor ezen szüleménye hódítólag lépett fel a tudományok mezején is. Azon idő alatt, hogy figyelmünket itthon a hazai orvosok és természetbúvárok társulatának áldásos működése tartotta lekötve, Párisban az iparra alkalmazott tudományok kiállítása, Rómában meg a nemzetközi meteorológiai gyülekezet vette kezdetét, Jules Simon franczia közlekedésügyi miniszter védnöksége alatt alakult egy társulat, mely czéljául tűzte ki, hogy oly kiállítást rendezzen Párisban, melyen a tudományoknak alkalmazása az ipar minden ágazataira jobban tétessék szemlélhetővé mint az az utolsó párisi világkiállításon történt. A rendezőbizottság a törvényhozó testület felső és alsó házának és a fővárosi képviseletnek kiválóbb tagjaiból , valamint az illető tudományokban legjelesebbnek ismert szaktudósokból alakult. A kiáditás helyiségéül a társulat rendelkezésére a Palais de l’industrie bocsáttatott és daczára annak, hogy ezen palotának átadása és a kiállítás megnyitásának határideje közt, csak két hét volt, a kiállítás mégis július 24-én nagy ünnepélyességgel megnyittatott. Ez csak annak volt köszönhető, hogy a munkálatok villamos világítás mellett éjjel is szakadatlanul folytak, a megnyitási ünnepélykor egy a magas terem közepén díszes emelvényen katonai zenekar foglalt helyet és a menet bevonulásánál a próféta indulóját játszta. A menetnek élén a közlekedési miniszter lépdelt, jobbján Nicole miniszteri tanácsossal , balján Broch a norvégiai meteorológiai intézet igazgatójával. A kiállítás folyó év végéig marad megnyitva és valódi remekműveket tartalmaz, mert a franczia közönség hévvel ragadta meg az alkalmat megmutatni, hogy az egyidejűleg Berlinben rendezett hasonnemű kiállítás „Ampére“ és „Gramme“ hazáját nem múlhatja felül oly szaktudományokban, melyeknél nem annyira az elvont fogalom, mint a gyakorlati alkalmazás képezi az emberi gondolkodás próbakövét. Sokkal csendesebben és kevésbé feltűnően viseli magát a nemzetközi meteorológiai gyülekezet Rómában, oly annyira, hogy a külföldi tudományos lapok már neheztelni kezdenek a tudós társaság szerénységén, mellyel azt hiszi, hogy működése a nagy közönséget nem érdekli és ennélfogva dolgozatait vele nem közli. A meteorologia nagy haladást tett az uj kor gyors közlekedési eszközei, nevezetesen a villamosság segítségéve), mert a tulajdonképeni időjóstan csak azon meteorológiai táviratok adatai nyomán készül, melyek naponként a földgömb számtalan pontjáról a központokhoz érkeznek. A villamosságnak azonban még sokkal fontosabb szerepe van a meteorológiánál. A folyó évi rendkívüli időjárási viszonyok okainak kipuhatolásánál Marie Davy, a Montsouris híres észleldének igazgatója, azon különös felfedezéseiévé, hogy a légköri villamosság az idén folytonosan nemleges volt. Ezen körülmény és a légkör szokatlan nedvességi állapota közt tehát bizonyos benső összefüggésnek kell léteznie, a tudósok nem készek ennek folytán főgondjukat a légköri villamossg megfigyelésére fordítani és a közelmúlt időben Rouen városában és Bécsben tartott meteorológiai gyülekezeteken máris ezen kérdés képezte a kölcsönös eszmecserének főtárgyát. Természetes, hogy elsősorban műszereket kellett szerkeszteni, melyeknek segítségével az említett észleletek pontosan meghatároztathassanak. Ilyen létezik már "a Peltier- és a Thompson-féle elektrometerben, melyet a a bécsi kongresszus igen czélszerünek nyilvánított. Azonban ezt már háttérbe szorította most azon kitűnő műszer, melyet Palmieri a Vesuv remetéje a római gyülekezetnek felajánlott s ott el is fogadtak. Bírván már most kellő műszerrel, hogy a legpontosabban meg lehessen tudni minden légköri villamosságnak fenn a felhőkben nemét, kiterjedését, teszerejét stb., nem kell csodálkoznunk azon, ha mint ez csakugyan tény, egy franczia tudományosan képzett iparos Bordeauxban azzal az eszmével foglalkozik most, miként lehetne ezen roppant mennyiségű villanyos erőt az emberiség használatára úgyszólván letartóztatni, hogy akármikor megfelelően alkalmaztathatnék. Míg ezen eszme megvalósul, még sok víz fog lefolyni a Dunán, de már legközelebb is a halászat módjainak általános változását várhatjuk tőle. Lemondván a reményről az elsülyedt „Vanguard“ hajót a tengerből kiemelni, mely néhány évvel ezelőtt az „Irón Duke“ által Izland partjain a tenger mélyébe sodortatott, a brit kormány elhatározta a gazdátlan hajót dynamittal felrepíttetni. Ezen nehéz feladattal a „Valeureux“ bízatott meg, mely ezen czélra a villamos szikra által meggyújtandó torpillékat használta. A hatás rendkívül erélyes volt, mint azt előre látták — amit azonban előre nem láttak, az a mindenféle halaknak enorm mennyisége, melyek a torpillék hatása alatt agyon lettek sújtva és a tenger színén úsztak. Ezen csodás halászat gazdagságából következtetni lehet arra, hogy a törpillék igen előnyösen lennének értékesíthetők a heringek és hasonnemű halak elfogásában, midőn a rajok oly helyekre közelednek a tengerben, melyeknek mélysége csekély. A kísérlet annál könnyebben volna megtehető, mert a halászok táviratilag vagy galambposta által értesittethetnének a rajok közeledéséről. Ezen romboló hatásnak erélye a víz majdnem absolut összenyomhatlanságának tulajdonítható ; a halakra mért ütést egyenértékű egy kalapács ütésével, és ereje megfordított viszonyban áll a rombolás központjától való távolságnak négyzetével. — Természetes tehát, hogy számos oly központot kellene lerakni sikerdús-halászat czéljából és igy elképzelhetjük azon hatalmas durranást, melyet a dynamit-törpillék elő fognának idézni. Hát az ily durranásnak vajjon sohasem lehetne egyéb czélja, mint a levegő rétegeit mozgásba hozni ? — Dehogy, nyájas olvasó: ezen durranást már a jövő nemzedék fénnyé lesz képes átváltoztatni.^ Kár is volna, elveszni hagyni a hang által előidézett hullámok erejét! — íme ezen gondolattól vezéreltetve Raymond Ooulon a Rouen-i iparmúzeum konzervatora kísérletekbe bocsátkozott és ezen kísérletek kétségtelenné tették, hogy a hang és a fény közt van természetes összeköttetés, — de nem közvetlenül. Ha a kettő közé a villamosságot iktatják, át van hidalva köztük az űr, és a hang átmehet a világosságba. És így most tudományosan is bebizonyul a teremtőnek szava: „és legyen világosság“, — mert az ég szavának túlvilági dörgése a világosságot alkotá! Ezen kísérletek folyamában Ooulon legelőször az úgynevezett „éneklő süritőket“ (Condeosateur chantant), másodszor a Geisler-féle csöveket és harmadszor a telephont használta fel, és elvégre nyilvános gyűlésen megmutatta, hogy a telephonba ejtett szavak fénnyé változtathatók át. Ezen kísérletnek egyik különös eredménye lesz az,hogy ezen túl egy süket épúgy lesz képes hangoltatni egy hangszert, mint a legjobb hallással bíró művész.Továbbá mértékéül szolgálhat az operaénekesek hangjának, a híres zeneművész ügyességének megítélésére, mert akinek hangja vagy játéka legbiztosabban idézi majd elő az elmélet szerinti mértani ábrákat, az legközelebben érte el a tökéletesség fokát. Amint a hang tétethetik már most láthatóvá a villamosság segítségével, egy másik felfedezés, melyet Henry Severn, angol hajóskapitány a „Nature” czímű angol tudományos lapban közöl, ismét hallhatóvá teszi azt, vájjon a hajó nem tért-e tért-e el az általa követendő irányától, illetőleg a kormányos megteszi-e lelkiismeretesen szolgálatát nappal úgy, mint éjjel, csendes időben vagy ha fergeteg dúlja a tenger mélyét. A kormányos így nem képes az irányt változtatni anélkül, hogy egy hatalmas ellenőr azonnal ne tudósítaná a kapitányt az elkövetett hibáról. Tegyük fel, hogy a kapitány elhagyván a hajó fedélzetét, parancsot ad egy bizonyos irány követésére,akkor nem kell más,minthogy egy bizonyos műszert bizonyos szög alatt beállítsanak és ahelyett, hogy mint eddig tájolót megfigyelni, most az említett műszer hallgatása biztosítja őt arról, hogy parancsa teljesült, mert ellenkező esetben a műszer szólni, azaz csengeni kezd. A kapitány tehát a tájoló folytonos megtekintése alól fel van mentve és egész nyugalommal máshová fordíthatja figyelmét. Mi ezen műszer ? Nem egyéb, mint egy csengetyűvel összekötött villamos jelző készülék, mely a tájoló delejtűjének lengése által hozatik működésbe egy körte és a készülék közt bekapcsolt galvántelep segítségével. Amint a hajó ferde irányba kerül a delestil is kimozdul vízszintes állásából és eléri azon fémes pontot, mely azt távirdai összeköttetésbe hozza a műszerrel. Ebből látni, hogy ez utóbbit* akárhol lehet a hajón elhelyezni, a villamfolyam mindenütt alkarmirozni fogja a hajó személyzetét. így talál minden a természetben magyarázatot, mi az emberi észnek előbb megfoghatatlan volt és mit a tömeg csodának tartott. Valószínűleg csodának és az isten haragja nyilvánításának nézte Délafrika Queenstown nevű kis városkának néger lakossága azt a jégesőt is, mely ezen nyáron egy ízben házaikat elpusztította. A jégdarabok almanagyságúak voltak és lehullásuk közben átlyukasztották a házak tetejét, akár téglával akár pléhvel voltak befedve. Hogy ezen tény valódiságon alapul, kitűnik az illusztrácziókból, melyeket erről a helyszínen felvett photográphiák után a „Graphic“ hozott. Az „electricité“ ezen rendkívüli eset magyarázatául következőket állít: „A jégdarabok szokatlan nagyságából önként következik, hogy azoknak több időn kellett a légkörben forogniok, mint amennyi szükséges lett volna arra nézve, hogy az általános gravitáczió törvénye szerint földre hulljanak. Ezen erő, mely képes volt az álatalános gravitáczió erejét igy ellensúlyozni, mi lehetett, más , mint a légköri villamosság! Ezen antagonistikus erő perczekre is képes lehetett egyensúlyozni a gravitácziót, mely idő alatt bezzeg nagyobbodhattak a jégeső darabok könyök-kedvök szerint, így magyarázta különben is már egy félszázad előtt a nagy Volta a jégesőnek égi tüneményét. Végül, hogy gyakorlati haszna is lehessen ezen tárczaczikknek, mindenkinek, ki fogainak folytonos épségben tartását szivén hordja, ajánlom Trouvé-féle Polyscopot. Ez egy műszer, melynek a segítségével a szájüreget villamosan lehet kivilágítani. A vakító fény által a fogak egészen átlátszók lesznek, úgy hogy a legkisebb karképződést azok belsejében észre lehet venni. Párisban ezen műszer általános használatban van már a műfogintézetekben, annál is inkább, mert Trouvé úr, ki a legnagyobb mechanikai műhelyek egyikének birtokosa Párisban, igen jutányos áron gyártja az általa felfedezett és szabadalommal felruházott műszert. Rindauar S. Kapnak Kit fél tv mtUfölst vsilm