Egyetértés, 1884. július (18. évfolyam, 180-210. szám)
1884-07-06 / 185. szám
.1884 EGYF/m MELLÉKLET A 185-IK SZÁMHOZ Tanügyi Egyesületi közgyűlések. Egyéb tudományos társulatainktól, melyekben a munka java része a választmányra jut, míg a tagok inkább csak anyagilag támogatják az egyesületet, hogy esetleg szellemi munkájának eredményét élvezhessék, tanügyi egyesületeink abban különböznek, hogy bennük a tagok összessége van munkára, az egyesület érdekeinek aktív támogatására hivatva Ez egyesületek azonban ép e tekintetben sok jogosult panaszra adnak okot. A tagok igen nagy része a legnagyobb közömbösséggel viseltetik egyesülete iránt. Érdeklődésük tárgyai közt az egyesület a legutolsó helyek egyikét foglalja el. A közgyűlések, melyeknek irányt kellene szabniok az egyesületeknek, népeknek, a közgyűlés tárgyalásai viszhang nélkül elhangzanak. Az egyesületek évről-évre csak úgy tengetik életüket, energikus inicziatívára nem képesek, közös meggyőződéseket nem nyilvánítanak, nem is teremtenek. E bajoknak többé-kevésbbé világos tudata azután elégedetlenséget szül a tagokban, s növeli a főbajt, mely a többiek szülő oka: a közömbösséget. Azokban az egyesületekben, melyek ép e napokban tartják közgyűlésüket a fővárosban, egy idő óta örvendetes javulás jelei mutatkoznak. Az országos középiskolai tanár egyesület, a tanügyi egyesületek legnagyobbika, az utolsó években élénkebb mozgalmak tere volt. Az egyesület fölismerte a baj kulforrásait s e kulforrásokon kisérti meg a gyógyítást. Az egyesület pangásának nyomasztó érzete itt főleg a vidékiek ama panaszában nyilvánult, hogy ők az egyesületben nem érvényesíthetik eléggé nézeteiket, érdekeiket, munkásságukat. A panasznak csak egy kis része lehetett jogosult, mert a tanáregyesület életében volt idő, midőn egyáltalán nagyon kevesen nyilvánítottak nézeteket, vagy fejtettek ki munkásságot. De az is bizonyos, hogy az egyesület czentralisztikus szervezete a vidékieknek nem igen adott tért a munkára, ha a munkára való hajlam meg lett volna is bennünk. S e czentralisztikus szervezet, nem úgy mint egyéb tereken, itt a középpontot sem éltette. A vidék tétlensége s közömbössége visszahatott a fővárosra. A fővárosiak sem igen siettek elfoglalni a tért, mely előttük egész kiterjedésében nyitva állott. Nem csoda, mert valami végtelen nyomasztó van abban, ha azok, kikhez szólunk, nem felelnek ; ha eszméink se helyeslésben, se támadásban nem részesülnek; ha örökös monologizálásra vagyunk kárhoztatva. A vidéki körök eszméje, mely az ez évi közgyűlés egyik főtárgya, van hivatva a bajok gyógyítására. Ez eszme értelmében hazánk nagyobb városaiban az egyesület tagjai köröket alakítanának, melyekhez a közeli városokban lakó tagtársak csatlakoznának. E körök hivatva volnának arra, hogy egy-egy vidék tanárait szorosabban összefűznék, társadalmi s tudományos tekintetben ; bennük a vidéki tanárok egymást buzdítanák, közös meggyőződésre jutnának, nézeteiket, eszméiket nyilvánítanák. E czélra a körök felolvasó, vitázó üléseket tartanának, azonkívül pedig az egyesület közgyűlése előtt, a körök is évi gyűlést tartanának, a körnek majd egyik, majd másik helyén, ahol az egész vidék tanárai találkozhatnának üdvös tudományos s társadalmi eszmecserére. Hogy pedig a körök működése még szorosabb kapcsolatban legyen egymással s az egész egyesülettel, a körök ugyanazokkal a problémákkal foglalkoznának, melyek az egyesület évi közgyűlésének programmjára már előre ki vannak tűzve, e problémákra nézve bizonyos megállapodásra jutnának, aminek alapján azután az egyesület évi közgyűlése kezdené meg széles alapú tanácskozásait. Az eszme oly szép, megvalósítása oly nagy lendületet adhatna tanárságunk szellemi életének, hogy akaratlanul keressük az akadályokat, melyek a megvalósítás kísérletét is meghiúsíthatják. Fájdalom, nem kell nagyon messze keresnünk. Még az is kétséges, hogy e kérdés egyáltalán napirendre fog-e kerülni. Minthogy a körök alakítása alapszabálymódosítást involvál, ehhez meg legalább száz tag jelenléte szükséges , a dolog nagyon problematikussá vált. Száz tag nem sok, magukból a fővárosiakból is kitelnék e szám, de azért mégis ritka közgyűlés az, melyen száz taggal dicsekedhetünk. Azt várhatnók, hogy maga a vidéki körök eszméje tömegesen fogja ide hozni a vidékieket, kiknek végre alkalom nyílik, hogy érdekeik megvédelmezésére orgánumokat teremtsenek. Bár így volna , reméljük, hogy így lesz. De nagyon lehetséges, hogy nem lesznek százan. Mert a tanárok nem bíznak magukban, nem bíznak egymásban. Mikor a vidéki körök eszméje fölmerült, mindenütt azt mondták: Az eszme szép, csakhogy a vidékiek nem lesznek hajlandók köröket alakítani. Mikor a választmány fölszólította a vidékieket, hogy nyilatkozzanak, egyes városok, (a többi közt pl. a nagy Kolozsvár) jóformán nem is feleltek , az eredmény mégis meglepő volt, számos város nyilatkozott s késznek mondotta magát kör alakítására. Most meg a kételkedők azt mondják : Meg fogják itt-ott alakítani a köröket, de ezek egy évnél tovább nem fognak működni. Azt hisszük, hogy a kételkedők megint vereséget fognak szenvedni; azt hisszük, hogy tanárságunk ereiben már sok új, egészséges vér pezsdül; de bizonyos, hogy a kezdet nehézségei igen nagyok lesznek s nagyon könnyen meglehet, hogy a tagok közönbüssége az üdvös reform létesítését újra el fogja halasztani. De azért az egyesület ne lankadjon el törekvéseiben. A jövő e törekvéseké, melyek a tanáregyesület működését nagy mértékben emelhetik s üdvössé tehetik. Két polgári iskolai tanáregyesület is most tartja közgyűlését. Szakadás állott be a polgári iskola férfiainak sorában, a régi egyesület mellett, melyben a tagok nagy része a fővárosiakból telt, keletkezett egy új, melyben leginkább a vidékiek gyülekeznek. De itt az ellentét egészen más természetű. A régi egyesületnek, melyben talán többségben vannak azok, kik középiskolára vannak képesítve, szemére hányják, hogy lenézi azokat, kik a budai polgári iskolai tanítóképzőben, polgári iskolai képesítést nyertek, egyszersmind azzal is vádolják, hogy barátja annak az iránynak, mely a polgári iskolát eredeti rendeltetésétől eltérőleg középiskolai irányba tereli. Maga Gyertyány István, a budai pedagógium igazgatója hangoztatta e vádakat ,s gyülekezésre szólította föl az elvtársakat. A fölszólításnak meglepő eredménye lett. Már eddig is körülbelül háromszázan jelentkeztek, kik az uj egyesületbe lépnek, mely most tartja alakuló közgyűlését. A magunk részéről nem tartjuk bajnak, hogy a szakadás beállott. Mindkét párt nagyobb tevékenységre ébred, ami nálunk nagy dolog s tartós haladást szülhet.iDen a küzdelem: a polgári iskola intéményének is javára fog szolgálni. Az eszmék tisztulni lognak, a homályos aspirácziók kénytelenek lesznek határozott alakot ölteni. Talán ki fog tűnni, hogy a polgári iskola utóvégre is nem oly intézmény, melyre nézve egyöntetű szervezet monotonsága mindenképen üdvös. Talán ki fog tűnni, hogy mégis azok tévedtek, nagyot, kik a polgári iskolából középiskolai korcsalakot akartak csinálni. Bizonyára el fog enyészni az a torzsalkodás, mely abból, hogy külömböző fórumok képesítette egyének működnek együtt, akar táplálékot meríteni Hagyjuk az okleveleket! Annyi képtelen embernek adott oklevelet minden fórum, hogy ott, hol az emberek működését ítélhetjük meg, nevetséges az okleveleket fürkészni. Értsük meg egymást, ez a fődolog. IS, YA SA R\A I^pffxiUS 6. TANÜGYI HÍREK. — A zalátai tanító esete. Több ízben emlékeztünk meg e szerencsétlen esetről; most egy aradi tanító, kinek neve ismeretes elöttünk s ki a felelősséget elvállalja azért, hogy a mit tényként említ, valóban az, a következőket írja nekünk : Garzó Pál, zalátai tanítót, a felső-baranyai ref. tanító-testület egyik kitűnőségét, 7 mond hét, részint még apró gyermek példás atyját, kifogástalan magaviseletü honpolgárt, a soha, még megdorgálással sem sújtott tanférfiút a következő végzéssel földönfutóvá tették: «A vallás- és közokt. magy. kir. miniszter a dunamelléki helv. ev. református egyházke. helyettes püspökéhez. 10,294. sz. f. é. február 14-én 799. sz. a. kiadott leiratomban foglalt azon kérdésem hogy Garzó Pál zalátai helv. hitv. evang. tanítónak, mielőtt ezen állomásra rendeltetett, kellő alakban tudtára adatott-e azon körülmény, hogy a zalátai tanító saját illetményéből köteles lesz Sóvár Istvánnak fizetése egynegyedét fizetni? Gzim f. é. 250. sz. a. márcz. 11-kén kelt felterjesztéséből megértvén, hogy »Garzó Pál jól tudta azt, hogy Sóvár István a zalásai tanítói fizetés egy negyedrészével nyugdíjazva van, mégis folyamodott a zalátai tanítói állomásért, és e kérelem következtében rendelte ől az egyházmegyei törvényszék 1872. évkönyve 35. sz. a. Zalátába, s ö azt készséggel el is foglalta és fizette is a nyugdijat éveken át» — meggyőződtem arról, hogy Garzó Pál irányában mind a baranyai helv. hitv. ev. egyházmegyének, mind a dunamelléki helv. hitv. ev. egyházkerületnek az egyházi autonómia alapján hozott több rendbeli ítéletei jogosak és törvényesek. Jogosak, mivel a tanítói fizetések megállapítását, az egyházi törvény az egyházmegyére, ennek megerősítését pedig az egyházkerületre ruházta. Törvényesek, mert Zaláta helv. hitv. hitközség a tanitói fizetés terhe alól nem mentetett fel, mely különben az 1808. XNKV 11I. t. sz. 143. §-ába ütközhetnék, Garzó Pál tanítóra nézve pedig, ki önkényt fogadta el a nem nem is kínált, de általa keresett tanítói állomást, ugyancsak a hivatali törvény 142. §-a szerint a tanítói fizetés minimuma, a 300 forint bőven meghagyatván, sérelem nem történt. Ezeknél fogva a bekivánt okiratokat saját hatáskörében további intézkedés végett czimednek leküldöm. Fogadja stb. Budapest, 1884. május hó 20 án.» E leiratnak alapjául szolgáltatott ferdítések, koholmányok ellen a következő megjegyzéseink vannak: 1. Garzó Zalátába helyeztetése előtt Sóvár nyugdíjaztatásáról semmit sem tudott, mert az vele sem szóval, sem iá-ban nem közöltetett Z.-ba helyeztetése előtt. 2. G. a zalátai tanítói állomásért nem folyamodott soha. G.-t az 1872. évi egyházmegyei közgyűlés napján, az akkori főesperes Alföldi Sándor , alesperes Hamar Pál és a jelen volt zalátai egyházi elöljáróság kérte fel a kérdéses állomás elfogadására, mondván, hogy Z. jövedelme B.Selyéénél, G. akkori állomása, legalább másfélszer annyi. Egy szóval sem említették akkor, hogy fizetéséből bárkinek is valamit kiadnia kelljen, mert ha azt közlik vele, ott nem hagyja Sellyét, ahonnan könyek közt bocsátották el. De az elődnek fizetendő kötelezettségről az azon évben 538. sz. a. kiadott concessa és dijlevél, meg az a 35. p. sz. a. rendelő végzés, egyik sem emlékezik meg. 4. A nyugdijféle követelést G. espetelével. Sohasem feledhettem el hosszabb időre annak a nőnek a siralmát — a hangnak azt a szivrepesztő átmenetét az édes dallamból a reménytelen kétségbeesésbe. Az a sikoltás zavarta meg álmomat, ha valamikor arról az éjszakáról álmodtam — az a sikoltás csengett fülembe, mikor fölébredtem — reszketve, de hálát adva az égnek, hogy ezúttal legalább csak álmodtam, és azon esperesi biztatás után, hogi S.-t ö Wendeli s.-tanítónak, óvástétel mellett csakde a zalátai egyh. tanács és a f.-baranyai rerWaniti Tlestület folyamodására ez alól felmentetett az 1876., 1877. és 1878. évi egyhm. j könyvek tanúsága szerint. Ezeknél fogva csekély véleményem szerint úgy az egyházmegyének és egyházkerületnek valamint a magas minisztériumnak ez érdemben hozott ítéleteik sem nem jogosak, sem nem törvényesek. Nem jogosak az egyházhatósági intézkedések, mert kiindulásuk is már elhibázott, formailag nem korrekt intézkedésen alapszik. G-t elitélték ebben, majd abban, legutóbb egy ez év május 7-iki törvényszéki végzéssel végleg el is mozdították állásától anélkül, hogy valamikor vádat kerültek volna vele . G. sem meg nem kérdeztetett, sem ki nem hallgattatott; a gyűlés, mely a nevével kapcsolatos ez ügyet tárgyalta, helyéről, idejéről soha sem értesittetett, sem arra meg nem hivatott. Már pedig a ref. egyh. törvény 267. §. szerint «senki kihallgatás nélkül el nem ítéltethetik.» Az 1869. évi f.-kar. ref. egyhm. törvényszéki jk. 32. pontjaként meg: «Az egyik fél kihallgatása, illetőleg vádjaira az e. m. tisz. jogérvényes ítéletet nem hozhat.» A felső baranyai ref. egyházmegye törvény tisztelete a vázoltam eljárásból következtethetőleg valóban bámulatos. Nem jogos a miniszteri leirat sem, mert — mint a miniszteri leirat hivatkozásából kitűnik — ítéletét az egyházi hatóságnak — okirattal soha, de soha be nem igazolható — puszta állítására építette. Nem vonom kétségbe a közokt. miniszter jóakaratát, de ezúttal konstatálnunk kell, hogy hamisan informálták. A hozott ítéletek törvényesek sem, mert az eddig hozott egyhm. s kér. végzések valamint a ref. egyh. törvény 233. §-a szerint is: «A megváltoztatni szándékolt diólevelek értéke, eddigi értékénél kevesebb nem lehet.» Az 1868. XXXVill. t. sz. 143. és 144. §-ai világosan kimondják azt, hogy a tanító fizetése — nemcsak álloptról,hanem bármely magasságról sem— lejebb egyátalán nem szállítható. De befejezzük a panaszt.Nem akarok rekriminálni akkor, midőn könyörögni a czélunk. Ismételve terjesztjük e szomorú ügyet a nyilvánosság elé legelterjedtebb közegénjek közbejöttével a rosszul informált minisztertől a jobban, teljesebben informálandó miniszter igazságszeretete elé, azon miniszter elé, ki Garzót, midőn e tárgyban múlt ősszel személyesen keresett ő exczellencziájánál megérdemlett oltalmat, azzal bocsátotta el, hogy mig ő exczellencziája áll a magyar tanügy élén, nem szabad annak megtörténnie, hogy tanító fizessen tanítónak nyugdíjat.,Garzót e magas biztatás edzette keserű küzdelmében ,pp úgy mint a hazai tanítóság bizalommal tekintő exczellencziájának vétója elé ! — A magyarországi tanítók árvaházára a lefolyt héten gyűjtés és adományozás utján 96 frt 61 kr folyt be. A megelőző gyűjtés eredménye készpénzben 13,657 frt. 61 kr s így az árvaházi alap készpénzben jelenleg 13,754 frt 22 krra rúg. Az ajánlatok összege 2488 frt 50 kr. Készpénzben és ajánlatokban együttesen az árvaházi alap mai napig a székesfehérvári gyüjtőbizottság által kezelt 3209 frt 97 kros fehérmegyei árvaházi alapítványával, továbbá a Groó Vilmos tanfelügyelő által a gömörmegyei árvaházi alapítványra eddig gyűjtött 114 frt 53 krral együtt 19,567 frt 22 krt tesz. — Kósetgyüjtemények a tanintézetek számára. A földtani intézet igazgatóságának javaslatára a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter dr. Schafarzik Ferencz segédgeologut kiküldte az ország különböző vidékeire azzal a megbízatással, hogy az országházi előforduló nevezetesebb kőzetekből oly mennyiségben gyűjtsön mintákat, hogy azokból mintegy 50—60 iskolai czélokra való gyűjtemény legyen egybeállítható. E gyűjteményekben elsősorban az állami tanintézetek részesülletnek, melyek ez iránt kérvényeikkel az uj tanév kezdetéig a földtani intézet igazgatóságához fordulhatnak. — A pécsi érettségi vizsgák eredménye. A pécsi főgimnázium és kir. főreáltanodában az érettségi vizsgák következő elszomorító eredménnyel fejeztettek be. A gimnáziumban jelentkezett 34 ifjú, az írásbelin elbukott 3, a szóbelin pedig 6. A kir. főreáltanodában jelentkezett 11, köztük egy vid ki; az írásbeli vizsgán átment mind, a szóbelin pedig elbukott 7. A nyitramegyei tanítók eddigelé egy általános megyei tanegyesületet képeztek, amely egyesület kifejtett tevékenységével országos hitre is szert tett. Az egylet most megszűnt, mert a katholikus tagok — felsőbb rendeletre — kiléptek s május 27-én Nyitrán egy r. kath. tanáóegyletet alakítottak. — A tiszántúli ev. ref. tanáregyesület közgyűlése, mely a múlt évi közgyűlés által Al.-Szigetre tüzelett ki, közbejött fontos körülmények folytán a jövő évre halasztalik. Ezen körülményről azon megjegyzés mellett értesíttetnek egyesületünk t. tagjai és átalában a tanügyi mozgalmak iránt érdeklődő közönség, hogy az elhalasztó végzés hozatalánál az állandó bizottság figyelembe vette az e tárgyban megkérdezett vidéki tanárkarok véleményét is. — Debreczen, 1885. junius 21. — Az állandó bizottság nevében és megbitásából: Déresi Kálmán h. elnök. — A felső nép- és polgári iskolai tanítók orsz. egyesülete pénteken kezdte meg alakuló közgyűlését a budavári polgári iskolai tanítóképezde helyiségeiben. Az előkészítő bizottság elnöke Gyertyánffy István nyitotta meg a közgyűlést egy programmszerű hosszabb beszéddel, mely a nagy számmal összegyűlt tagok élénk helyeslésével találkozott. A megnyitó beszéd kiemeli a megalkotandó új egyletnek létjogát, s aztán így folytatja: «Számtalanszor elmondatott már, hogy mi csak úgy véljük a felső nép- és polgári iskolát külön egészséges orgánumként beilleszthetni hazai iskola ügyünk rendszerébe, ha ezt a szorosabb értelemben vett polgári, azaz iparos, gazda, vagy kereskedői osztálynak egy önmagában önálló s igy közvetlenül az életre előkészítő iskolájává teszszük. Akik ilyen polgári iskolát akarnak, azok velünk vannak, vagy ha úgy tetszik, mi azokkal vagyunk ... A tanítóegyletekhez kötött egykori vérmes reményeink ma már — nincs miért tagadni — bizonyos kiábrándulási processzusnak vannak alávetve. Ritka eset, hogy az egyleteknek sokszor nagy erőpazarlással megalkotott keretében egészséges, hasznos paedagogiai élet lüktetne. Sok esetben csak egyesek hiúságának, feltűnési vágyának és szeretfönséges alpesi havasokat, melyek közül a Monte Rosa és Nagy-Paradicsom magaslatiak ki. Nem csoda, ha jobban élvezzük az innen föltáruló látványt, mint az összes templomokat, palotákat vagy festményeket. Mikor pedig a szemléléssel eltelünk, lassan, gondtalanul visszasétálunk, a mint jöttünk volt. Kis ideig fogadónkban maradván, ismét elindulunk s a Via di Seminarión haladva, huszadszor is ott állunk a San Giovanni egyház előtt. Megállók s föltekintek, megbámulni a homlokzat építészeti szépségeit, miközben Kenyon azt mondja, hogy neki kedve volna bemenni. — De fogadást tettünk, mondom, — hogy többé semmiféle templomba, képtárba s egyéb «nézni való» helyiségbe be nem tesszük a lábunkat. — Mi az, ami a legderekabbakat is rábírja arra, hogy fogadásukat megszegjék? — Azt hiszem , sok mindenféle. — De főkép egy dolog. Mig te ott fenn a czifrázatokat nézegeted s olyannak akarsz látszani, mintha úgy értenél az építészethez, mint Ruskin, a legszebb látvány, egy gyönyörös nő, épen az orrod előtt halad el. — Értelek — és feloldalak. — Köszönöm. Bement a templomba. Ájtatosságot érzek magamban, s én is be akarok menni. — De hát a szivarunk? — Vesd oda a koldusoknak. Óvakodjál a fukarságtól, Gilbert. Még megszokod! Tudván azt, hogy Kenyon nem az az ember, aki nyomós ok nélkül félbenhagy egy finom havannát, úgy tettem, a mint mondá, s utána mentem az egyes hús árnyába. Isteni tisztelet nem volt. A «látni» jöttek szokott apró csoportjai járkáltak ide-oda, komolyan nézdelve a szépségeket, melyeket kalauzuk mutogatott. Itt-amott csöndes imádkozók üldögéltek. Kenyon mohón kereste szemével «a legszebb látni valót», s pár pillanat múlva meg is találta. — Gyeremerre, mondá. — Üljünk le itt, jámbor katholikusok módjára. Innen megláthatjuk az arczát oldalról. Melléje ültem, s pár székkel odább egy idős olasz nőt pillantottam meg, ki térdepelt s buzgón imádkozott, mig a mellette való székben egy körülbelül huszonkét éves leány ült. Bármely ország szülöttének lehetett volna tekinteni. Szemöldöke és lesütött pillái arra vallottak, hogy szemei sötétek, de tiszta halvány arcza, a lest viszketegének eszközeivé devalválódnak. Maga az ügy, az iskola, a tanítás és nevelés érdekei csak igen sovány hasznot húznak belőle. Szerény, üdvös munkálkodás helyett, fájdalom, igen gyakran az elbizakodottság, felfuvalkodás, irigykedés, pártoskodás romboló jelenségeivel találkozunk bennök. — Az egyének gyarlóságai jellemző tulajdonságaivá lesznek az egyleteknek is. Ily charakterisztikus vonása a legtöbbnek, hogy erősebbek a rombolásban, mint az építésben.» A beszéd megemlékezik a polgári iskolai tanítók és tanárok országos egyesülete czintén működő régebbi társulatról is, mely szintén pénteken tartotta folytatólagos közgyűlését — és a kettő egyesülését kívánatosnak jelentette ki. A megnyitó beszéd általános tetszéssel fogadtatott. Utána Gobel János választatott meg korelnökké, ki köszönetet mond a közgyűlés nevében Gyertyánffynak az előzetes munkálatok tapintatos és buzgó vezetéséért, mire Péterffy Sándor indítványa után Gyertyánffy közfelkiáltással elnökké, Gödel János pedig alelnökké választatnak. Ezután Baló József előterjesztő az alapszabálytervezetet, melyet csekély módosítással elfogadott a közgyűlés. Még két előadás volt kitűzve a napirendre Péterffytól: A nemzetgazdaságtan a polgári iskolákban és Báni Jánostól a nyugdíjügyről. Ezek után a közgyűlés tagjai társas ebédre mentek. A közgyűlés holnap folytattatik. — A polgári iskolai tanítók és tanárok országos egyesülete csütörtök s pénteken tartotta közgyűlését, melynek legérdekesebb tárgyát Pinta Ignácz b.-gyulai igazgató indítványa képezte, a polg. iskolai, tanítók nyugdíjazását illetőleg. Finta több anomáliára, utalt, mely e tekintetben létezik ; ilyen a többek közt az, hogy daczára a törvény világos rendeletének, a felső leányiskolák középiskolák rangjához soroztatnak s mint ilyenek jőnek tekintetbe a nyugdíjat illetőleg is. Az előadó végül beterjesztette indítványát, mely szerint a felső nép- és polgáriskolai tanítók 5 évi alapszolgálat után nyugdíjképesekké jelentessenek kiszolgálni 30 évig legyenek kötelesek , özvegyek és árvák pedig a férj fizetésének 50 százalékában részesíttessenek. Az indítványt a közgyűlés a választmányhoz utasította, mely annak idején a kormánynál az iránt kérelmezni fog. Ezután több apróbb indítvány fölött hozott határozatot a közgyűlés, mire a tisztujítás következett, melynek eredménye a következő : megválasztanak elnökül dr. Gyulay Béla, II. elnökül Hahóthy Sándor, 1. titkárul Sajóhelyi Béla, II. titkárul Novák Sándor, pénztárnokul Legeza Viktor, könyvtárnokul Prenoszil Sándor. Választmányi tagokul a fővárosban Fillinger Károly, Goll János, Halász, dr. Kremmer Antal, Lád Károly, Lengyel Sándor, Sztojanovits István, Kecskóczy Ödön, Túry Imre, Vajdafy Ernő, Roller Mátyás, Oldal János. Póttagokul: Kreiszner Rezső, Tausz Ferencz, Schlechta Lajos, Ekkert Antal. Vidéki választmányi tagokul: Finta Ignácz, Leitich Antal, Batizár Ágost, Perjessy Lajos, Nagy János, Schmied József. — Érettségi vizsga a debreczeni főiskolában. A szóbeli vizsák e hső 24-én vették kezdetüket; az Írásbeli vizsgát tett 73 növendék közül 5 nem bocsáttatott szóbeli vizsgálatra. A kormányképviselő Imre Sándor kolozsvári egyetemi tanár. Ő volt jelen ily minőségben a h.-mn.-vásárhelyi főgimnázium érettségi vizsgáin is. — Arany Toldija a középiskolában, irta dr .Sziveik Iván. Különnyomat az érsekujvári gimnázium 1983/4. értesítőjéből. Becses pedagógiai értekezés, melyben a szerző Arany Toldijának az iskolába való methodikai használatáról szól, s számol ad ama tapasztalatokról, melyeket maga is tanítás közben szerzett. 9 TANÜGYI IRODALOM. — Az országos középisk. tanáregyesület közlönye. A XVII. évfolyam 11-ik, egyszersmind utolsó száma. Egy pillantás a mellékelt gazdag tartalomjegyzékbe meggyőz mindenkit arról, hogy a közlöny mindenképen megfelelt feladatának ; kiterjesztette figyelmét a középiskolai tanügy minden napirenden levő kérdésére és számos becses értekezéssel gazdagította irodalmunkat. Az a panasz, hogy a közlöny nem ad hű képet a középisk. tanárság szellemi törekvéseiről, most már egészen alaptalanná vált, főleg azért, mert Malmosit, a közlöny szerkesztőjét, ki a legnagyobb gonddal szerkesztette a folyóiratot, a tanárság jobbjai, s a vidékiek talán nagyobb mértékben, mint a fővárosiak, teljes erővel támogatták. E szám tartalma : A ginm. klasszikusok kiadásai G. Miháltz Ödöntől. Középisk. történettanításunk. (Viszonválasz Felméri Lajos urnak) Török Istvántól. Az irodalmi rovatban: Egy tanmódszer ismertetése Brassói Sámueltől, ki e czim alatt Szinnyei magyar nyelvtanát bírálja. Kisebb bírálatok Biankótól s Szappantól. Lapszemle. Az olasz gimnáziális liczeumok, Körösi Sándortól. A tagok névsorát is találjuk e füzetben. Örvendetes mozzanat, hogy ez évben a tagok szma fülgyel szaporodott. Meghalt 14, kilépett 36, kitomhetett 3. Murául 20 tiszteletbeli, 6 alapító és 866 rendes tag. — Magyar Paedagogiai Szemle, V. kötet, 6. füzet : Tartalma : Igaz egyesületi élet a néptanítók között, irta Mohay János, Németh Lajos, a békésvármegyei tanító-egyesület elnök arczképével s életrajzával. Németh 1868 óta a b.-csabai ev. magyar iskola vezetője. — Érettségi vizgálatok Kisl Józseftől. A káromkodásról Németh Gertitől. Hová jutunk még ? Bárifi Jánostól. Tanitó-egyeteink működése Hoffmann Mórtól. A szabadban tartandó tanítás Spangl Mihályiói. Adalékok tanügyünk történetéhez. — Felső nép- és polg. isk. közlöny 1. évf. 12. sz. Tartalma: Sürgős teendők polgáriskoláink érdekében Fodor Dánieltől. Nyelvtanítási módszerek. Polgáriskoláink s a középiskolák uj tanítási terve, Nagy Istvántól. Zuruli kántor polgáriskoláiról Bolló Józseftől. Könyvismertetés Suppan Vilmostól. A felügyelet a felső nép-és polgáriskolákban, lóczei Istvántól kidolgozott uj szabályzat terve. — Népnevelők Lapja, 19. évf. 27. sz. Tartalma: Az iskolai értesítők. Polgári iskoláink a magyar kultura szolgálatában Bakó Kálmántól. Nyugdijszabály a városnál alkalmazott rgyének, ill. özvegyeik s árváik ellátásáról. A tárczában : a Clarissa kolostora Óbudán, Őzike Ferencztől. — Néptanoda, XVII. évf. 42. sz. Ez évfolyam utolsó száma. Rosszul esik hallanunk, hogy a szerkesztő a lapot megszüntetni akarta, s ha az előfizetők nem gyűlnek össze elegendő számmal, szándékát végre is fogja hajtani. A tanítóság nem fogja megengedni, hogy e hű és önzetlen barátja s tanácsadója ép most, midőn reá nagyobb szükség lehet mint valaha elbukjék. — E szám tartalma: Egy százalék megyei pótadó. (Salamon József, kir. tanfelügyelő ama beadványa, melyben indítványozza, hogy a megye egyelőre két művelődési czélokra és pedig népiskolai alap czimén Is/a pótadó kivetését eszközölje. A népiskolai tananyag és tanterv revíziója a fővárosban. A rajzolgatás és a házi ipar az elemi népiskolában Böngérfi Jánostól. Beszéd és értelemgyakorlatok az 1. osztályban Klingenberg Jakabtól. — Közoktatás, III. évf. 26. sz. Tartalma: Hittanárképesítés Borbás Gézától. A polysyndeton Petőfinél Thewrewk Árpádtól.Dékány Rafael folytatja Mangold magyar történetének ismertetését, Tumor Ferencz czikksorát (XIV.) a közös s kólákról. — Melléklet: Válasz Szarvas Gábor urnák Latin Gyakorló- s Olvasókönyvemről irt bírálatára Budavári Józseftől; a válasz folytatása következik. — Sárospataki Lapok III. évf.6. sz. Tartalma: A család könyv nem anyakönyv. Szőllősi A. Reflexiók a néptanítók függetlenségi törekvéseire. (Vége.) Géressi Károlyiói. A gönczi ev. ref. egyház története. (Vége.) Buzig Jánostól. A kassa-vidéki papi értekezleti közgyűlése Kovács Bélától. — Ünnepi beszéd a pozsonyi k. akadémia fennállása százados évfordulójának alkalmából, tartotta dr. Eckmayer Ágost, pozsonyi kir. akad. igazgató. Kiegészíti Ortvay Tivadar szép munkáját: Száz év egy hazai főiskola életéből, melyről emlitést tettünk. — Uj tankönyv . Technológia a közélet és ipar nevezetesebb anyagainak és áruinak rövid ismertetése iskolai és magánhasználatra irta Legeza Viktor. Számos magyarázó ábrával. Budapest, 1884. Eggenberger. Ára 80 kr. A könyv 7 fejezetre oszlik, szól a pénzekről, növény s állati nyersanyagokról, erjedési terményekről, kávéról stb. üveg s agyagárukról, fütő s gyüjtőszerekről, robbanó anyagokról. A feladat, melyet szerző magának kitűzött helyes, a szakembereken áll megítélni, mennyiben oldotta meg e feladatát. — Földrajz felső népiskolák és ipartanodák, valamint hasonló fokú tanintézetek számára irta Kozma Gyula. I. rész. Európa és Amerika. Ára 50 kr. II. rész. Ázsia, Afrika, Ausztrália. Ára 50 kr. Eggenberger. Budapest, 1884. A könyvet számos a szöveg közé nyomott térkép s egyéb ábra díszíti. A jó nevű szerző földrajzi tankönyveiről már több ízben dicsérettel szólhattunk. Azt hiszszük e könyvek is megtelnek czéljuknak s haszonnal alkalmazhatók ez iskolákban, melyeknek eddig czéljuknak megfelelő könyvük nem volt. Értesítők. 7. A budapesti VII. k. m. k. államgimnázium harmadik évi értesítője, közli Szépesdy Sándor. E virágzó intézetünkről, melynek csak egy baja van, hogy még nem teljes nyolcz osztályú iskola, az értesítő örvendetes jelentést hoz. Az idén az iskolának I—11. osztálya volt, de mindegyik parallel, összesen 290 tanulóval, kik közül csak 19 maradt el év közben. A jövő évben az intézetnek negyedik osztálya is lesz (helyszűke miatt azonban csak egy osztály) és nagyon kívánatos volna, ha fokozatosan tovább fejlesztenék. Meg vagyunk győződve róla, hogy akkor ez az iskola az ország egyik legjobb intézete lesz, igazi modern gymnasium, mely megközelíti a külföldi jeles iskolákat. A jelen értesítőben Szedlacsek L. «A test nevelése. Az ifjúság játékai» cz. értekezést közöl. A szokott rovatokon kívül az iskolai fölszerelés részletes kimutatását találjuk. (ifjúsági könyvtár már is 450 kötet.) 8. A budapesti ág., hitv. evang. főgimnázium értesítője, Böhm Károly gimn. igazgató ama beszédjével, melyet a gimn. Luther-ünnepélyen tartott, továbbá Scholtz Albert terjedelmes értekezésével: A tornai plató és környéke. Az intézet ez évben két derék tanárát vesztette : Scholle Ágoston egyetemi tanárrá neveztetett ki, Elischer József pedig nagyszebeni főigazgatóvá. Az intézet kebelében három ifjúsági egylet működött: az Arany-kör, melynek alaptőkéje 300 írt, a segélyző egyesület, melynek vagyona 2946 17 kr., végre gmm. dal- és zeneegyesület. A tanulók száma összesen 480, ezek közt volt 182 ág. h. 28 h. h. 30 r. k., 4 g. k. és 236 mézes hitvallású. Érettségre jelentkeztek 48; szóbelire nem bocsáttatott 7, visszalépett 2, megbukott 5 , jelesen érettnek nyilváníttatott 2, egyszerűen 32. 9. Dr. László Mihály főgimnáziuma, fűreáliskolája s nevelőintézete. Az intézet most már hetedik évfolyamába lép s nyilv. joggal bír. Ez értesítőben dr Bmmmer Nándor irt értekezést : A nyilvános magán intézet és a nevelés, melyben az oly intézetek fontosságára rámutat. Az intézetben számos jóhírü fővárosi tanár tanított, a tanulók száma 67 volt. Érettségre jelentkezett 18, kik közt jelesen érettnek nyilváníttatott 3, jól érettnek 5, egyszerűen 8, egy évre visszavehetett 1, 2 hónapra 1. 10. Az ungvári k. k. főgimnázium értesítője, közli Szieber Ede igazgató, Mráz Ferencz 49 éves korában elhunyt tanár nekrológjával, továbbá Barna Mihály értekezésével . Az ungvári k. k. főgimnázium története, befejező közlemény. Az első, mely az intézet történetét 1613—1773. tárgyalja, a lavasi értesítőben jelent meg. Említésre érdemes, hogy Juhász Norbert főigazgató az intézetet meglátogatta és a tanári értekezleten terjedelmes értekezést tartott, a bölcsészet elemeinek szakértő oktatásáról. A főgimnáium segélyegyletnek vagyona 1639 Irt 63 kr. A városban egy papfr-lápintézet alapittatott, mely a gimnáziumba járó tanulókat élelemre s ellátásra megszabott mérsékelt díjfizetés mellett befogadja. Érettségire jelentkezett 38, 1 visszalépett, 7 jelesen felelt meg, 8 jól, a többi egyszerűen. A tanulók száma 468 volt, elmaradt 30; ezek közt 114 r. k., 153 g. kath., 1 g. kel., 3 ág. In: 26 b. h., 141 mézes v. Előmenetelre nézve volt mindenből kieleitö 393, egyből elégtelen 34, kettőből 4, többől 7, ami igen kedvező eredménynek mondható. 15 tanuló 1530 frt erejéig ösztöndíjakat élvezett. Az összes kedvezmények értéke 7054 frt és 4 db arany. A Dayka-Körről Zolbák János tanár tesz jelentést, ki nagy megelégedéssel nyilatkozik a körről, melynek alaptőkéje is szép összegre, 917 frt 6 krra rúg. PAULINA REGÉNY. 6 (Folytatás.) ANGOLBÓL F. B. II. FEJEZET. Ittasság vagy álom. — Sohasem leszek képes e nélkül ellenni ? kérdem kissé békétlenül. — Ez, viszonzá Mr. Jay, — épen az, amiről önnel még szólni akartam. Sveg nélkül soha sem fog boldogulni. Jusson eszébe, hogy megsemmisítettem, felitattam, feloldottam szemében azokat az «üvegeket», melyek kristály-lencséknek neveztetnek. Ezek helyét most az «üveg-nedv» pótolja. Ennek nagy fénytörő képessége van. A természet igen gyakran engedelmeskedik az embernek, ha az ember nem engedelmeskedik neki. Ha ön megteheti azt, hogy kényszeríti, lassan kint engedni fog. S ha valakinek, úgy önnek van ez módjában. Ön fiatal, nincs mestersége, s kenyere nem függ a szemétől. Pápaszemet mindig kell viselnie, de ha megköti magát, hogy a természete hatalmas segédeszköz nélkül is működjék, valószínű, hogy végre is hódolásra bírja. Fáradságos művelet ez: igen kevesen voltak képesek vagy elég türelmesek kitartani, de az én tapasztalatom szerint sok esetben lehetséges ez. Elhatároztam, hogy úgy lesz. Követtem tanácsát. Magamra vettem azt a nyűgöt, hogy olyan pápaszemet viseltem, amellyel — épen csakhogy elmondhattam, hogy látok. De jutalmam nem maradt el. Lassacskán, igen lassacskán, érezni kezdtem, hogy látásom erősödik, míg nem körülbelül két év múlva, alig észrevehető domborúságú szemüveg segítségével, csak olyan jól láttam, mint a legtöbb ember. Ekkor újból kezdtem élvezni az életet. Nem mondhatom, hogy e két év alatt, melyet gyógyulásom tökéletesítésére fordítottam, nem gondoltam többé arra a rémes éjszakára; de nem tettem újabb kísérletet a titok leleplezésére, s nem iparkodtam meggyőzni bárkit is arról, hogy azok az események nem puszta képzeletem szüleményei voltak. Szivembe temettem kalandomat s nem szóltam felőle többé. Szükség esetére leirtam a maga teljes részletességében, s azután azon iparkodtam, hogy elűzzem emlékezetemből mindazt, amit hallottam. Meglehetősen sikerült is ez. eszv dolognak a kivé ill. FEJEZET. ^ A legszebb látvány. Tavasz van — éjszaki Olaszország gyönyörű tavasza. Kenyon barátom és én Turinban kóborlunk, olyan gondtalanul és tétlenül, mint két jó pajtás valaha. Egy hete vagyunk már itt — elég idő, mind annak a látványosságnak a megnézéséhez, amit a kötelesség parancsol. Láttuk a San Giovannit meg a templomokat. Fölfáradtunk, vagyis fölfáradtak velünk a teherhordó állatok a La Supergára, ahol megszemléltük Savoya fejedelmi családjának mauzóleumát. Eleget láttuk a terjedelmes ódon Palazzo Madamát, mely a Piazzo Castellon át néz komoran fogadónkra. Megbámultuk az egyszerű érdekesnek nem látszó Palazzo Realét, s derültségre gerjedtünk a Palazzo Carignano groteszk tégla-ékítményein. Megbírálgattuk a meglehetősen szegényes képtárt. Szóval kijártuk Turint alaposan, s az ismerősség kicsinylésével szűnünk meg magunkat hitvány atomoknak érezni, a mint az óriási négyszögleteken állunk s nyakfeszitve tekintünk föl Marochetti roppant bronz-szobraira. A robotolást elvégeztük. Most egyszerűen csak barangolunk és élvezünk, s legfölebb azon tanakodunk, hogy mikor hagyjuk el a várost s hova megyünk innen. Végig ballagunk a széles Via di Pón, itt-ott megállva s be-betekintve a boltokba, melyek az árnyas árkádok alatt sorakoznak; átvágunk a térés Piazza Vittorio Emanuelén; átmegyünk a hídon, melynek öt gránit ive fogja át a klasszikus Po vizét; elfordulunk a dómtól s csakhamar azon a tágas árnyékos uton haladunk tova, mely a kapuczinusok monostorához vezet. Az ez előtt elterülő széles terrász egyik legkedveltebb helyünk. Itt elidőzhetünk, alattunk látva a folyót, a túlsó partján elterülő nagy várost s a távol háttérben a gyöngéd, szabályos vonások, sűrű barna haja bármely nemzetbelinek tüntették volna föl — ámbár ha egyedül találtam volna, azt mondtam volna rá, hogy angol nő. Finomul, de egyszerűen volt öltözve, s modorából azt láttam, hogy nem idegen ebben a templomban. Nem tekintgetett jobbra balra, föl és alá, mint az olyan emberek, akik nézelődni jöttek. Mozdulatlanul ült helyén, míg kísérője el nem végezte imádkozását. Amennyire külsejéről ítélni lehetett, a templomba sem az ájtatosság, sem az érdeklődés nem hozta. Valószínűleg csak öreg társnője kedvéért jött el. Emez, ki valami felsőbbrendű cselédnek látszott, olyan buzgósággal fohászkodott az éghez, hogy azt kellett hinni: sok mindenre van szüksége. Láttam, hogy ajkai folyvást mozogtak, s bár nem hallottam, hogy mit mond, világos volt, hogy könyörgése őszinte és szívből eredő. De a leány sem nem imádkozott vele, sem rá nem nézett. Mozdulatlanul ült ott, mint a szobor, lesütött szemmel, nyilván mély, mint én hittem, szomorú gondolatokba merülve, nekünk csupán tökéletes arczélét mutatva. Kenyon barátomnak a dicsérete nem volt túlzott. Arczának sajátságosan vonzó hatása volt reám, vonásainak teljes nyugodtsága nem legcsekélyebb bája lévén. Kiváncsi voltam teljes arczára, de ezt gorombaság nélkül nem vehettem volna szemügyre. Így hát várnom kellett, amig véletlenül felérik fordítja fejét. Végre az öreg olasz nő úgy látszott vélekedni,hogy már eleget tett vallási kötelességének. Midőn láttam, hogy keresztet készül magára vetni, fölálltam s a templom kijárása felé ballagtam. Pár perczczel utóbb a leány és kísérője elhaladtak mellettem s most jobban láthattam, mert várt, mig az öreg asszony a szentelt vizbe mártotta ujját. Tagadhatatlanul szép volt, de szépségében volt valami idegenszerű. Akkor tűnt ez föl, mikor szeme egy pillanatra az enyémmel találkozott. Sötétek és tündöklők voltak bár azok a szemek, tekintetük álmatag, messze kalandozó volt, mintha nem is azt nézné, amit lát. Ez a tekintet sajátságos benyomást tett rám, de mivel szemem csak egy másodperczre találkozott az övével, alig tudtam volna megmondani, vájjon ez a benyomás kellemes volt-e, vagy kellemetlen. A leány és kísérője pár pillanatig megálltak az ajtóban, úgy, hogy Kenyon és én előttük mentünk ki. Mintha összebeszéltünk volna, künn mi is megállottunk. Lehet, hogy ez illetlenség volt, de mind a ketten kiváncsiak voltunk távozni, látni e leányt, ki bennünk olyan nagy érdeklődést keltett. Amint az ajtón kiléptünk, a lépcső közelében egy embert láttam állam, éltes, úri modorú férfit. Kissé kerekhátú volt s pápaszemet viselt. Ha érdeklődtem volna hivatásának kitalálása iránt, azt mondtam volna róla, hogy a tudós mesterségek valamelyikéhez tartozik. Ami nemzetiségét illeti, az iránt semmi kétség sem lehetett: tősgyökeres olasz volt. Nyilván várt valakire, s mikor a leány kísérőjével együtt kijött, elitnek ment s megszólította őket. Az öreg asszony meglepetten sikoltotta el magát. Kezet csókolt a férfinak. A leány látszólag szenvtelent állott meg. Nem is vele, hanem a cseléddel volt a férfinak dolga. Mondott neki néhány szót, s azután odább ment vele pár lépéssel az árnyékba, komolyan, sebesen beszélve vele, de olykor egy-egy pillantást vetve a leány felé. Emez, a mint kísérője magára hagyta, még néhány lépést tett, azután megállott, megfordult s várakozott. Most láthattuk csak teljesen tökéletes arczát és sugár termetét. Mivel kissé távol állott tőlünk, illetlenség nélkül szemlélhettük. — Gyönyörül szólok inkább magamhoz, semmint Kenyonhoz. — Az, valóban, de mégsem olyan szép, mint gondoltam. Hiányzik az arczából valami, de nem tudnám megmondani, hogy mi: elevenség-e, vagy kifejezés? — Én nem látok hiányosságot, mondom olyan hévvel, hogy Kenyon elnevette magát. — Az angol gentlemanok a saját hazájukbeli nőket is így szokták-e nézegetni és dicsérgetni nyilvános helyen — vagy csak az olasz nőket részesítik ebben a kegyes figyelemben? Az, aki ezt a szemtelen kérdést hozzánk intézte, egészen mellettem állok. Egyszerre fordultunk meg mind a ketten, s egy magas körülbelül harmincz éves férfit láttunk magunk előtt. Vonásai szabályosak, de egészben kellemetlen hatásúak voltak. (Folytatása követesük.)