Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-21 / 261. szám
10 EGYETÉRTÉS. VASÁRNAP, SZEPTEMBER TANÜGY. A jászberényi főgimnázium. Jászberény lelkesülni meró közönsége csak az imént fogadta a miskolczi versenyről diadallal hazatérő hatásait, megélénkült a régi székváros szintere ,s minden polgárának arczáról olvasható volt ama dicsőségből részt kaptak derék dalosaiktól. Alig hangzott el melyaz annyi szívből jövő, de ugyanegy érzelem tüntető kifejezése és a város újra üdvözöl. Örömmel fogadja ismét keblébe régi kedves vendégeit, a gimnáziumi dju ^líi’ntha a régi és rozzant épület szintén elfeledné komorságát, mohos tetőzete és sárga falai mosolyogva tűnnek fel nekem. Mért ne volna úgy ! Azt hitte önmaga is, hogy termei nem viszhangozzák többé az ünnepélyes «veni sancie» próbáját, azt hitte már ezelőtt évekkel, hogy megöregedett belseje nem szolgálhat többé az életkedv tanyájául ! S inie, megnyíltak rozoga ajtai s folynak a beiratások. A minisztérium által kinevezett igazgató s egy tanár az állam által fizettetik; ezzel a jászberényi gimnázium államilag segélyezett jen. Mondanom sem kell, hogy Jászberény intelligens közönsége, melynek manapság már egyedüli büszkesége s féltett kincse a gimnázium, ezért a vallás és közokt. miniszternek köszönetet mond. Jól esett ez az utóbbi időben oly fájdalmasan érintett városnak, a midőn székhelylyé Szolnok tétetvén — degradáltatok. Jászberény ismét remél, erősen hiszi, hogy a segély után az is be fog csakhamar következni, amit oly régen és annyira óhajt: a gimnázium államivá tétele. Hir szerint ilyesmivel a szolnokiak is biztatják magukat, azaz, hogy biztatja magát----------egyedül csak a gimnázium. Ha meggondoljuk, hogy ott a gimnáziumot segélyezni oly összeg kellene, minőt az állam mai körülmények közt semmi esetre sem áldozhat, ebbeli jó reményeikről bizony le kell mondaniok. Azután vegyék csak tekintetbe, hogy mily nagy a drágaság Szolnokon, holott Jászberény talán az alföldi városok legolcsóbbika. Azt hiszem, hogy ez, tekintve különösen az egész felvidékről ide sereglő ifjúságot, igen fontos tényező. De me Jik tovább ! Nálunk a gimnázium 120,000 frt alaptőkével rendelkezik, azonkívül az érsek évenkint 1,000 forinttal segíti, — mától kezdve meg már államilag is van segélyezve. Ezekhez már csakis egy megfelelő épület szükséges, s ha ez megvan , gimnáziumunk biztosan egy jobb jövő kikötőjébe jut. Az épület kérdését lételem szerint könnyen meg lehetne oldani. Ott van, n. a Szt-Ferencz-rendiek zárdája. Alig 100 éves erős négyszögü épület, emelettel s földszintről két eléggé széles bejárattal. Az épületben 32 szoba van van, s manapság, több mint 400 évvel fennállása után — mi a jászok buzgón vallásos kegyeletére vall — bizony csak 5—6 ember lakja e termeket. Az épület szerintem igen alkalmas lenne gimnáziumnak. Az emeleti széles folyosók áttörésével a czellák helyett tágas tantermeket kaphatnánk, melyekbe az ifjúság a belső erkélyről juthatna. A quadrát belső tere — mely most kertül szolgál, tornahelyiségnek pompásan átalakítható. A tartományi főnök pedig ha az állam azt átvenni óhajtaná, már csak azért is, hogy e nevezetes történelmi hely renováltassék, átadni biztosan hajlandó. Az átalakítás — nézetem szerint — kevés költséggel eszközölhető lenne. Az igaz, hogy a zárda nincs épen a város közepéig, de hát az a pár száz lépés, amidőn egy nagyobb terjedelmű kertekkel és sétánynyal körülvett egészséges s Jászberény legcsinosabb helyén fekvő épület van szóban — nem jöhet tekintetbe. Ehhez véve azt, hogy portól tökéletesen tiszta s egész csendes helyen fekszik, önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy egészen iskolának való. Hátha történetére gondolunk ! Szent ihlet fogja el lelkünket, ha falai közé lépünk e zárdának. Négyszáz évvel előbbre, a feledhetetlen emlékű Mátyás korába kell visszamennünk. Ez adta meg a buzgó játszóknak ama kérését, hogy e helyen egyházat és zárdát építhessenek. Az engedelmet IV. Sixtus pápa—mint az 1472. év jun. 25. Igái Fábián akkori magyarországi tartományi főnökhöz intézett levele mutatja, kész örömmel erősítette meg. Beköltöztek tehát a rendnek tagjai s noha az egyház a bekövetkezett vallási viszály alkalmából a reformátusok által felgyujtatott, mégis itt maradtak egész 1565- g, a midőn Mustafa budai pasa elöl menekülni kényszerültek. Nem is jöttek azután vissza, csak a midőn a törökök hazánkat egészen odahagyták. Buda dicső visszafoglalása előtt egy esztendővel Hetényi Béla atya és Takács Lőrincz vezették vissza a rendi tagokat városunkba. A zárda a múlt század elején egészen felépült s 1775-ben nyerte a mai négyzetes alakját. — Ha még megemlítem, hogy a mai rozzant szégyenletes épületből mielőbb kívánatos áttenni a gimnáziumot, nem is terjeszkedvén ki arra, hogy a piacz közvetlen közelében paed. szempontból nem volna szabad ily intézetet megengedni, talán sikerült figyelmet keltenem a helybeli gimnázium jövője érdekében. Megjegyzem még, hogy Jászberény városának tanácsa, ha a gimnázium államivá tevését a minisztérium elhatározza , tudomásom szerint szintén kész volna egy díszes épületet a jelzett czélra felajánlani, ezt azonban csak részben adná át s természetesen szintén át kellene alakítani. Azt mondhatná mindezek után valaki: kell, hogy egy jól rendezett gimnázium a megye székhelyén legyen. Úgy, de tekintsünk csak körül ! Látni fogjuk, hogy szépen virágzó intézetek bizony nem csak egyedül a székhelyeken találhatók. — Kérdezem : a szolnoki gimnázium versenyezhet-e jó névre a herényivel ? — melyiket érdemes tehát emelni? — Szolnoknak — nézetem szerint polgári vagy gazdasági szakosztállyal toldott felsőbb népiskola kellene. Az efféle iskola ott bizonyára megtelnék tanulókkal. Hisz csak a legutóbbi összeírásból bámulva tudtuk meg, hogy mennyi iparos és kereskedő lakik Szolnokon ! Mindnyájan reméljük, hogy a v. és közokt. miniszter pártját fogja majd továbbra is városunk kincsének s egyetlen büszkeségének, gimnáziumunknak. Dobóczky Lajos: TANÜGYI HÍREK. — A budapesti r. kath. hittanárok, hitoktatók ill. káplányok számára Simor János bibornok-érsek utasítást adott ki, melyről a közérdekű pontokat közöljük : Minden hittanár, hitoktató s káplány köteles a tanóraiévet szeptember első felében a többi tanárok, illetve tanítókkal egyetértve elkészíteni, a tananyagot a szorgalmi idő tíz hónapjára beosztani, s mindkettőt az esperesnek helybenhagyás végett bemutatni. — Minden hittanár, hitoktató és káplány köteles hetenkint minden osztályban két órát adni. Összevonás csak a parallel osztályokban s csak úgy engedtetik meg, hogy 80 gyermeknél több ne legyen egy osztályban. — A hitoktatók , káplányok kötelesek az iskolákat úgy beosztani, hogy a hitoktató s káplány a gyermekekkel lehetőleg felmenjen a felsőbb osztályokba, miáltal a tanítás és nevelés igen megkönnyittetik. E végből, ha a szükség úgy hozza magával, a beosztás minden évben újra eszközlendő. A hittanárok évi fizetése lette frt; a hitoktatókét az egyházmegyei hatóság határozza meg ,izeésüket a főváros házi pénztárából kapják havi előleges részletekben szabályszerűen bélyegzett nyugtákra, melyeket láttamozás végett mindenkor kötelesek az esperesnek bemutatni s azután az iskolaigazgatónak átadni, ki a Pénzt a többi tanítók fizetésével egyszerre veszi fel s a hitoktatónak adja. — A hitoktatók iparkodjanak a lelkipásztorságban működő paptársaikkal jó viszonyban lenni, nekik alkalmilag s lehetőség szerint segítségükre lenni, mert a hitoktatás egyik legfontosabb lelkipásztori teendő s csakis egyetértéssel lehet jó eredményt elérni. Nemkülönben iparkodjanak az iskolaigazgatók és tanítók becsülését, kötelességeiknek lelkiismeretes teljesítése által kiérdemelni s velők jó viszonyt föntartani. — A hittanárok kötelesek tanítványaikat minden vasári ünnepnapon templomba vezetni, ott nekik misézni s rövid szent beszédet tartani. A templomot a helyi viszonyokhoz mérten önmaguk választják s az illető plébános vagy házfőnök beleegyezésével az órát is meghatározzák, alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz s az istentisztelet többi rendéhez. Az elemi iskolák hitoktatói azon helybeli káplányok segítségével, kik hivatalosan elfoglalva nincsenek, kötelesek tanítványaikat vasár- és ünnepnapon a plébános által meghatározandó szent misére vezetni, olt reájuk felügyelni s a helyi viszonyokhoz ninten velük magyarul énekeltetni a szent mise alatt. Nyári idényben az összes osztályok gyermekei vezetendök, telek az első s második osztály kivételével, melyek tanonczai csak azon esetben vezetendök templomba, ha a szülők akarják s kérik. — Miután a fóváros iskoláiban az összes felekezetek gyermekei szabadon gyakorolhatják validukat s részt vehetnek egyházuk szertartásában, a hittanárok és hitoktatók, lehetőleg a káplányok segítségével, tanítványaikat az egyházi körmenetekre vezetik s azoknál reájuk felügyelnek, velük imádkoznak s magyarul énekelnek. A katholikus tanítókat is fölkérik, hogy e ténykedésnél segítségükre legyenek. A netán fölmerülő akadályokról, az esperest eleve értesítik, hogy azok elháríthatók legyenek. — Az összes iskolák tantványai évenkint háromszor vezetendők a szent gyónáshoz. Erre minden egyes esetben gondosan előkészítendők. A gyermekeket készületlenül a gyónáshoz vinni nem szabad. A gyónási idő az iskolai év eleje, húsvét, és vége. Az egyes iskolák növendékének gyónási idejét a havi értekezleten állapítják meg a hittanárok. Hitoktatók és káplányok úgy, hogy egymásnak segítségére lehessenek. Az ünnepélyes első szent áldozás tekintetében az egyes plébániákban dívó szokáshoz fognak alkalmazkodni s iparkodni fognak azt lehető ünnepélyességre emelni. — A főváros összes községi és kath. iskolában nem szabad más, mint a főegyházmegyei hatóság által előirt tankönyveket használni. A tankönyvek, tananyag s ennek a szorgalmi idő tíz hónapjára való felosztása, az összes községi és katholikus iskolákban ugyanaz legyen, különben a lakók folytonos hullámzása mellett a hitoktatás nemcsak hiányos, de eredménytelen is lenne. A tananyag beosztására nézve a magyar püspöki kar által kiadott tantervnek a hittanra vonatkozó intézkedései irányadók s azoktól eltérni nem szabad. A hittanárok, hitoktatók és káplányok kötelességüknek tartják a főváros által adott azon joggal élni, hogy a tanárok és tanítók értekezletein megjelenjenek. Így lehetvén egyedül befolyásukat az iskola vezetésére érvényesíteni s kölcsönös eszmecsere s fölvilágosiás által, az ifjúság valláserkölcsi nevelését ily módon is elősegíteni. — A fővárosi hitanárok s hitoktatók havonkint az esperes által meghatározandó helyen s órában hivatalos értekezletet tartanak, melyben a hitoktatás s nevelés körül felmerülhető összes kérdések megbeszéltetnek s tárgyaltatnak. Tagjai az értekezletnek az összes plébánosok, káplányok, kik akadályoztatásuk esetére magukat kölcsönösen képviseltethetik, hittanárok, hitoktatók, tanfelügyelő s helyettes tanfelügyelők. Elnöke az esperes, jegyzői köréből szabadon választ. Jegyzőkönyvet vezet, melynek egy hivatalos példánya havonkint az egyházmegyei hatóságnak bet ijesztendő. Tárgya a Hitoktatást, vallásos nevelést, vallási életet stbbit érdeklő összes kérdések. Határozathozatalra az elnök kivételével egyszerű szavazattöbbség kívántatik. Fontos dologban hozott határozat kötelező erejéhez az egyházi hatóság megerősítése szükséges s ily határozatnak meg nem tartása fegyelmi vétség. Aki az értekezleten meg nem jelenik, elmaradását igazolni tartozik. — A zárvizsgák idejét és sorrendjét, a helyi körülmények figyelmébe vételével a havi értekezleten állapítják meg az értekezlet összes tagjai s innen küldetnek ki a vizsgálaton elnöklők is. A vizsgák sorrendje eleve kihirdetendő s azok lehetőleg ünnepélyesen megtartandók. — Az egyes plébániákban divó szokás, mely szerint a templompénztárakból az iskolás gyermekek számára jutalomtárgyak vásároltatnak, jövőre is fentartandó; az e czélra fordittatni szokott összeg azonban, a hitoktatók és káplányok között aránylagosan fölosztandó. — Az összes hittanárok, illetve hitoktatók és káplányok kötelesek a havi könyvecskébe az érdemsorozatot sajátkezüleg beírni s annak figyelembevételét a felsőbb osztályokba való felmenés esetén szemmel kisérni, esetleg sürgetni; mellőzés esetében pedig az esperesnek jelentést tenni. — A máramaros-szigeti gimnázium ügye a tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén nagy vitára adott alkalmat. A czélbavett egyezség szerint a kormány 14,000 forintot adna évenkint az iskola fentartására, azon feltétel alatt, ha a miniszter 4 tanárt nevezhet ki; az általa kinevezett tanárok fegyelmi eseteiben ítélne ugyan az egyházi felsőség, de az a miniszter jóváhagyásától tétetnék függővé ; valamint az is kiköttetnék, hogy a miniszter «protestáns» tanárokat nevezhetne ki egyedül. A vitát Kiss Albert kezdette meg, a tanári fizetéseket (1100 frt lakás és évi (?) pótlék 50 frtjával) , okulván, de főkép sérelmesnek találván, hogy a tanárok fegyelmi ügyeiben a felekezeti főhatóság tekintélyes joga illuzóriussá válnék. Kifogásolja továbbá azt, hogy protestáns tanárok neveztetnek ki, miért nem ev. ref. vallást követők ? A szerződést felette veszélyesnek tartja, s hajlandó inkább a gimnázium létező alaptőkéjét az ottani ev. ref. egyház és elemi iskolai ügy felkarolására és virágzása emelésére fordítani, mint hogy ily veszélyes jogtéradást tegyen. Váradi Gábor Kiss Albert beszédjének érveit igyekszik megdöníteni. Mély sajnálattal veszi Kiss Albertnek azon emncziáczióját, hogy inkább az iskolát volna hajlandó feláldozni, melynek pedig 300 év óta annyi érdeme van a magyarság megvédésében ; megjegyzi, hogy nincs is jogunk feladni ezen iskola életét, mert azt a nagy ősök, az erdélyi fejedelmek, Bethlenek, Rhédeyek alapították. A tanári fizetés magas voltára megjegyzi, hogy a máramaros-szigeti piacnál drágább egy sincs az országban. — Tagadja, hogy azáltal, hogy a miniszter az általa kinevezett tanárok fegyelmi ügyeit végeredményükben saját kezeiben akarja tartani, meg volna sértve a felekezeti jogkör. Kimondja, hogy a szerződést a felekezetre méltányosnak, sőt élén ősnek tartja. Balogh Ferencz a m.-szigeti iskolát oly hóvonalnak tartja, melyen túl megszűnik a tenyészet. Ameddig — úgymond — a vasutak járnak — mint egy angol miniszter mondta — addig terjed a czivilizáczió ; hasonlag el lehet mondani: ameddig a magyar kalvinizmus terjed, addig van igazi magyarság. Azt, hogy a miniszter látja el legfelsőbb helyen, az általa kinevezett tanárok fegyelmi ügyét, veszélyesnek nem tartja, valamint azt sem, hogy «protestáns» tanárok neveztetnek ki; kell, hogy közeledjünk a két felekezet uniójának magasztos czéljához, már a nagy Kossuth Lajos tervbe vette azt. Elfogadja a szerződést. Könyves Tóth Kálmán kifogásolja mind a fegyelmi ügyet, mind azt, hogy «protestáns» név legyen egyszerűen a szerződésben. Az előbbit oly veszélyesnek tartja egyházi hatóságaink tekintélyével szemben, hogy inkább hajlandó a kinevezett tanárokat egészben a miniszterre bízni. A «protestáns» név szerinte oly gyűjtőnév, mely alá nemcsak a most létező prot. felekezetek (ág. ev , unitárius stb.) tartoznak, hanem azok is, amelyek létezni fognak. Kitoók Zsigmond a fegyelmi kérdést a középiskolai törvény 38. § ának előírása szerint óhajtja megállapíttatni. Dr. Degenfeld általában s részleteiben elfogadja a szerződést. A gyűlés elfogadta Ritoók indítványát a fegyelmi kérdésben szavazattöbbséggel, a protestáns név pedig meghagyatott a szövegben. — Hittudományi pályázat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter pályázatot hirdet a Lackenbacher testvérek által a bibliai tudomány tanulmányozásának előmozdítása végett katholikus hittudományi tanulók részére alapított pályadíjra, melynek évi összege 472 frt 50 kr. A pályázat tárgya : Mózes öt könyvének mindegyikéből — a leszármazási lajstromok kivételével — sors által 3—4 versből álló hely szemelendő ki, mely héberből arabsra fordítandó. Lehet szótárt is használni, de az e nélkül készült fordítás egyenlő jóságu pályázatok felett előnynyel bir. Legjobb fordításnak az tekintetik, mely legközelebb áll a londoni Polyglotte-hoz. A pályázatban részt vehetnek a budapesti, bécsi és prágai egyetem hittudományi karának hallgatói s azok, kik ugyanott a lefolyt vagy megelőző 2—3 évben végezték tanulmányaikat és a kath. presbyterátust felvették. Budapesten a pályaverseny nov. hó 29-én fog megtartatni az egyetem hittudományi karánál, hol a pályázók három nappal előbb magukat igazolni kötelesek. — Hagyományok a debreczeni ev. ref. főiskola javára : özvegy Piros Józsefbe született Jámbor Susánna debreczeni lakos végrendeletében ezer forintot hagyott a debreczeni főiskolai énekkar (kántor deákok) javára. Szikszay Dániel volt kir. törvényszéki nyugalmazott biró és királyi tanácsos, folyó évi junius 22-én Nagyváradon kelt végrendeletében így emlékezett meg a főiskoláról : «Annak emlékére, hogy a debreczeni ref. kollégiumban a költészet nyilvános tanítója voltam, teszek a kollégium részére egy alapítványt, mely 1000 - egy ezer forintból áll. Ezen összeg évi kamatra tűzessék ki minden évben jutalmul a kollégium növendékei által írandó lyrai vagy más komolyabb irányú, de semmie-etre sem alkalmi vagy személyes költeményre, s a jelige mellett zártan beérkezendő költemények egy tanár bizottság által megbiráltatván, részrehajlatlan bírálat folytán legkitűnőbbnek ítélt költemény szerzőjének fizettessék ki, és pedig a szépirodalom iránti lelkesedés és nemes verseny ébresztése czéljából bizonyos ünnepiességgel, nevezetesen arra legkedvezőbb időnek gondolván a Csokonai-ünnepélyt.» — A pozsonyi k. akadémia tanrend«. Római jog,6. dr. Rentmeister Antal.Bevezetés a jog- és államtudományokba, 7. ill.Kuncz Ignácz. Magyar alkotmány- és jogtörténelem 7, dr.Fésűs György. Magyar magánjog 5. dr. Ekmayer Ágost. Nemzetgazdaságtan 5, dr. Degen Gusztáv. Jogbölcsészet 8, dr. Scheffer Vilmos. Alkotmányi és kormányzati politika 5, dr.Kuncz Ignácz. Egyházjog 4, Fésűs György. Magyar közigazgatási jog 5, dr. Pisztory Mór. Osztrák magánjog 6, dr. Ekmayer Ágost. Büntetőjog 5, dr. Scheffer Vilmos. Peres és perenkivüli eljárás 5, dr. Révfy László. Pénzügytan, 5. Dr. Degen. A hagyományokról római jog szerint, dr. Rentmeister Antal 2. Rousseau és Haller, dr. Kuncz Ignácz 1. Politikai tanulmányok a római államjog terén. Ugyanaz 2. Az európai államok statisztikája, dr. Pisztory Mór 6. A kereskedelmi társaságokról, dr. Révfy László. Csődtörvénykezés. Ugyanaz 3. Törvényszéki orvostan, dr. Lendvay Benő magántanár 2. Követségek és konzulátusok, dr. Ekmayer Ágost 1. A nemzetgazdasági rendszerek, dr. Degen Gusztáv 1. Ethika, dr.Bauer Imre 4. Általános paedagogia, Ugyanazon tanár 2. A tudományos lélektan alaptanai,ugyanaz 2. A magyar irodalom története a XVI. századig, dr. Vatkovics Sándor 3.Magyar hang-, alak- és mondattan, ugyanaz 2. A helyes magyarság elvei, ugyanaz 2. Római mythologia, ár.Ring Mihály 2. Görög ny Ívtan, ugyanaz. A német epika története, ugyanaz. Az újkor története a franczia forradalomtól korunkig, dr. Ortvay Tivadar 4. A haza történelmi kútfők kritikai ismertetése, ugyanaz 2. Történelem előtti kor, Könyöky József, magántanár 2. — Érettségi vizsgák. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület 3 főgimnáziumára nézve, a pót- és javító érettségi vizsgák Debreczenben e hó 2-án és 3-án tartattak meg. Javító vizsgára jelentkezett a 3 tanintézetből 29 tanuló, ezek — egynek kivételével — mindnyájan sikerrel kiállották a vizsgát. Kitten reáliskolai érettégi vizsgálati bizonyítványn’yal a latin nyelvből tettek vizsgát, elegendő eredménnyel. — Miniszteri engedély mellett, 10-en egész érettségi vizsgát, írásbelit és szóbelit tettek. Közülök egy az egész vizsga ismétlésére lett va* sítva, ketten a latin nyelvhíd nyári nem elegendő tályzatukat deczember hóban javíthatják ki. — A «Felső nép- és polgáriskola e gyesület» tisztikara s választmánya. Elmk: Gyertyány István ; alelnökök : Sebestyén Gyula és Döbel János György; első titkár: dr. Kerékgyártó Elek ; másodtitkár: Balé József; könyvtárnok: Trombitás Gyula; pénztárnok: Miklós Gergely; ellenőr: Szabó Lajos. Választmányi tagok: a) Helybeliek: Gallauner Lujza, Király Pál, dr. Kiss Áron, dr. Kovács János, Komáromy Lajos, Kozpera Tivadar, Pethes János, Péterffy Sándor, Suppan Vilmos, Tavassy Mária, Thuninszky Irén, Zirzen Janka: összesen 12. b) Vidékiek : dr. Bartha Gyula, Bánfi János, Boga Károly, Boldis Ignácz, Bakó Kálmán, Rácz, Fodor Dániel, Fritz István, Gálffy Ignácz, Finta IgKaposy István, Knyaskó Lajos, Krummer János, Molnár Albert, Nagy Gábor, Nagy János, Nemessányi Adél, Orbán Ferencz, Pfeiffer János, Rohonyi Géza, Rőczey István, Seemann Gábor, Steirlein Gábor, Váró Benjámin, Veres Sándor, összesen 34. c) Póttagok: György Etelka, Ivánfy Béla, Király Emma, Lányi Ernő, Nagy István, Kissányi József, összesen 6. — A maros-tordamegyei tanítótestület által a következő pályakérdés tűzetett ki: «Fejtessék ki, miben áll a megelőző fegyelem? Jeleztessék annak fontossága. Adassék elé, kiknél és milyen mértékben kell alkalmazni?» — Pályázati határidő 1884. szeptember 30. Pályadíj 15 frt. 1884 TANÜGYI IRODALOM. — Az orsz. középisk. tanáregyesület közlönye XVIII. évf. 1. sz. A közgyűlés megbízásából közli dr. Brózik Károly. A füzet a közgyűlésen felolvasott dolgozatokat s az ülések jegyzőkönyveit közli. A dolgozatok a következők : dr. Kuncz Elektől: Inkább csak tanítsunk vagy neveljünk-e a középiskolákban ? Szerencse Menyhérttől : A tanári hivatás s a tanár személyiségének befolyása a tanulók individualizmusának szellemi s erkölcsi produktiv kifejlesztésére. dr. Roth Samutól: A felsőbb nép- és középiskolák legújabb tantervei, dr. Alexander Bernáttól : Középiskolai kérdések a lefolyt évben. (Idő hiánya miatt nem olvastatott fel); dr. Dengi Jánostól. Az ifjúság fogalmazásai; dr. Szekeres Kálmántól : A mathematika tanításáról a gimnáziumban. — Az egyesület vagyona 5133 forint 61 kr. A tagok száma 866. — Polgári iskola, IX. évf. 7. sz. Várhegyi László az osztályfőnökségről s az osztályrendezésről szól. füzet közli a julius hóban tartott közgyűlés jegyzőkönyvét, továbbá bírálatot dr. Kerékgyártó Elek irodalomtört. olvasókönyvéről s dr. Kovács Jánoshoz intézett választ Hahóthy Sándortól. — Magyar Paedagogiai Szemle V. köt. 8. füzet. Tartalma : Nőnevelésünk reformja s a népiskola Gáll Jánostól Gyulai Béla arczképével s életrajzával. A felnőttek oktatása magyar nyelvre Gönczi Ferencztől. A szakszerű tanfelügyelet érdekében Kaufmann Istvántól. Anyagi helyzetünk Ember Jánostól. Az ismétlő iskola Ujfalussy Sándortól. Félévi vizsgálatunkról Hatvani Endrétől. Történelmi tananyag közli Sz. E. Tanügytört. adalékok. Tanképesités és pályázati hirdetések Janda Ferencztől. — Közoktatás III. évf. 31. sz. Tartalma: A középiskola vizsgálatáról irta D. E. Az olajfa Ranusz Istvántól. Hibás magyarságot Márki J. F.-tól. Elemi tanügy Tömör Ferencztől. 32. sz. Egy német regényíró a székelyekért Tömör Ferencztől. Utóhang a programulértekezések ügyében irta dr. Simon J. S. Az olajfa Ranusz Istvántól. Bita Dezső rektori székfoglalója. — Sárospataki Lapok 34—37. E számokban a következő tanügyi czikkek jelentek meg: A groningai egyetem a hazai ifjaink számára tett ösztöndíjak, jótétemények. Szalay Károlytól; érdekes adalékok közoktatásunk történetéhez. 1617-től 1794-ig elég sűrűn látogatták ez egyetemet magyar ifjak ; az első 75 év alatt 162 magyar ifjú iratkozott be az egyetem anyakönyvében. — Dezső Lajos igen kedvezően ismerteti Gyertyán ifi . Kiss Áron s Radó olvasókönyvét, továbbá Szirmai, Vöröss és Szilágyi magyar olvasó és nyelvképző könyvét. «Felsőbb iskoláink jövendőjéhez», hozzászól Aléthész, főleg a theologiai oktatás kérdésével foglalkozván. Az autonom fel. középiskolák és az éretts. vizsgálatok 1884-ben Mitrovics Gyulától, ki a min. képviselők jelentésének közzétételéről szólván, ebben a fel. iskolák fogyatkozásának napfényre hurczolását látja, a mi csak akkor lett volna jogos, ha kimerítő párhuzamot állítottak volna fel állami és felek, középiskolák közt. Czikkízó tart attól, hogy az éretts vizsgák szakvizsgák lesznek az elnök s kormányképviselő szaktádiumához képest, amit abból dedukál, hogy a nyelvész — kormányképviselők nagyon dicsérték a tanulók természettudó képzettségét. Czikkíró felhozza, hogy a sárospataki iskolában a tanulók a magyar irodalom történetéből, a szóbeli érettségi vizsgán, egyebek közt, ilyen kérdéseket kaptak: 1. A hun mondakör egyes szálai csak a hisztofikusoknál maradtak-e fenn, vagy pedig a népies költészetben is ? 2. Használta-e Bessenyei a franczia dráma 3 egységét? 3. Székely Sándor époszában («A székelyek Erdélyben») Hadúrnak volt-e népies alapja vagy önmaga alkotta ? 4. A Kazinczy és Vörösmarty nyelvújítása közötti különbség ? 5. A históriai Attila és a mondás Attila fiai egyenlő számuak-e ? mely kérdéseket tanárvizsgálatokra valóknak mond. — Tévedésnek tartja, hogy ezeket a szubjektív jelentőségű jelentéseket nyilvánosságra hozták s végül azt óhajtja, hogy egy-egy intézethez a kormány több éven át ugyanazokat az egyéneket küldje ki képviselőiül, hogy az intézet mivoltáról, haladásáról megbízható informácziók készülhessenek. — A legújabb számban ifj. dr. Vay Miklós, főisk. világi algondnoknak beigtatása alkalmával mondott beszédet, dr. Szántó Gyula főisk. közigazgató tanévet megnyitó beszédét találjuk. — Zalai famigy. V. évf. 17. sz. Pap László azt ajánlja, hogy a népiskolát úgy kellene építeni, hogy ahány osztályu népiskolát akarunk, annyi teremmel birjon iskolánk. A magánfoglalkozások alatt tanuló ügyelne fel az osztályban. — A székely csorna gordonsi csomója dr. Sterba Jánostól. A tárczában vers Bátorfitól «csevegés» Gönczi Ferencztől, könyvismertetések. 18. sz. Nyilt levél Zalamegye. népisk.olák működéséről elnöki jelentés, gr. Festetics Benőtd. Elnöki jelentés a zalamegyei ált. tanítótestület Keszthelyen tartott közgyűlésén Bánfi Alajostól. — A túlterhelés a népiskolában, irta Hoffmann Mór, nagy kanizsai tanár. Ara 20 kr. Az értekezést szerző a zalamegyei tanítótestület keszthelyi közgyűlésén olvasta fel. Nem mond új dolgot, de értelmesen összefoglalja az ismereteseket, habár kissé általános marad. A túlterhelés okai gyanánt említi a tantervet, mely nem alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz s előmozdítja a sok tankönyv használatát, s ezzel a magolást, az iskolát, mely nem az ész fejlesztését, hanem ismerethalmaz közlését tartja főfeladatának, végre a családot, mely otthon is megterheli a gyermekeket. Szerző Pred. korkérdések I. sz. a. adta ki füzetét, kivánjuk, hogy mentül elébb folytassa vállalatát. — Magyar Olvasókönyv szerk. dr. Gyulay Béla I. rész. A közép- és polg. iskolák I. oszt. számára. IV. kiadás, Budapest, Kókai kiadása. Ára 70 kr. Az ismeretes könyvnek uj, itt-ott javított kiadása. A könyv beosztása, anyaga nem felel meg a mi fölfogásunknak, nem egyedi hibái miatt, hanem mert az olvasókönyvek e fajával nem értünk egyet. A maga nemében azonban megállhat, s mint a tapasztalat is mutatja, igen hasznavehetőnek bizonyult. — Magyarország történelme középtanodák és tanitóképezdék számára irta dr. Török István kolozsv. ref. tanár. Ára 80 kr. Kapható szerzőnél Kolozsvárit, Belső-Farkas-utcza 19. sz. Jól irt tankönyv, mely e tekintetben fölülmúlja sok társát. Ami azonban a földolgozás módját, s a földolgozásra választott anyagot illeti, szerzővel sok tekintetbe nem érthetünk egyet. Azt találjuk, hogy az alsó osztálybelieknek sokat, a felsőknek meg keveset ad, főleg a műveltségi adatok s intézmények történetéből, amiért a kis függelék nem nyújt kárpótlást. Az ilyenek kimutatása s részletezése azonban a szakbirálat dolga, de kötelessége is, hogy a könyv hasznavehetőségét előmozdítsa s a hibák javítását a 11. kiadás alkalmával könnyebbé tegye. Kivánjuk is, hogy mentül hamarább uj kiadást érjen. — Paedagogiai encyclopaedia, szerk. Verédy Károly, 7. füzet. A 20 füzetre tervezett mű elég gyorsan halad előre : e füzet «Fröbel»-től «Gyakorlati bölcseletig» jut. Nagyobb czikkek: Fűtés és szellőztetés, illusztrálva, Gönczy Pál, Gyakorlati bölcselet. E füzet is mutatja, hogy a munka meg fog felelni czéljának, s a magyar viszonyokat mindenütt számba véve, megbízható tanácsadónk s felvilágositónk lesz a ped. irodalomban. A nagyobb s kimerítőbb encyclopaediát azért nem teszi fölöslegessé, sőt inkább, miután ezzel majd rendelkezünk, a nagyobb encziklopaedia útja is egyengetve lesz. Itt a «jó» nem ellensége a «jobb»-nak, hanem előkészítője. — Lehr- und Lesebuch für Schüler an den vaterl. Gewerbe- und F’ortbildun'g«schulen, von G. Jausz. Ala kötve 60 kr. Sopron, 1885. Romwalter és fia kiadása. Az olvasókönyv megfelel czéljának, sok alkalmas olvasmányt ad, főleg a szépirodalmiak közt, míg az oktatókkal, különösen a geográfiaiakkal nem vagyunk megelégedve. Ezek az utóbbiak nem olvasó- hanem tankönyvbe valók, még ott is nagyon szárazak volnának. Azt is sajnáljuk, hogy az első neszekben kevés nemzeti vonatkozást találunk. A herendi porczellángyár leírása s Munkácsy életrajza nem segít e hiányon. A könyv egész beosztására vonatkozólag is volna észrevételünk, de szívesen elismerjük, hogy a könyv gondosan van szerkesztve s elég hasznavehető. — Szerb ipariskolai tankönyv. Az Emericzy Géza, Gellért Mór és J. Péterffy József által az alsófokú ipariskolák számára szerkesztett tan- és olvasókönyv fordítási jogát Popovich P. István, a Thököly-intézet igazgatója megszerezte és már javában dolgozik a könyvnek szerb nyelvre való fordításán. Az újvidéki ipariskolában a szerb ajkú tanulók már legközelebb e tankönyvet fogják használni. — Népiskolai tankönyvek. Egész sora ama könyvecskéknek van előttünk, melyen ellen, mint a tanulókat túlságosan megterhelők ellen, minduntalan kikelnek, de a melyek mindazáltal ort bőven szaporodnak, mintha csak a támadások növesztenék őket. Győrben Gross Gusztávnál megjelent: Magyar nyelvtani gyakorlókönyv a népiskola II., III., IV. osztálya számára. Három füzet, irta Szüli Berzenek. Áraik 12, 18, 20 kr. Egy mellékelt kiadói reklámból megtudjuk, hogy ez csak álnév, mely alatt «legkiválóbb tanférfiaink egyike» lappang. Kár szerénykedne. A könyvecskék valóban nem rosszak s aki helyesli, hogy annyi nyelvtant tanítanak a népiskolában, hasznukat fogja venni. Ugyanez a kiadó beküldte: A magyar arc rövid története kérdések és feleletekben, szerk. Gseni Antal, ára 20 kr. Igen csodálkoztunk, midőn láttuk, hogy könyvek, melyek a történetet kérdésekben s feleletekben tárgyalják, még nem vesztek ki. A gyermekeknek persze szóról szóra kell megtanulniok a «feleleteket». Szegény tatárok. — Ugyanettől a szerzőtől Földrajz is megjelent, ugyancsak 20 krért kapható. Ez is kérdésekben meg feleletekben. Aradon Gyulai István kiadásában jelent meg: Német olvasó- és nyelvkönyv, irta Záray Ödön igazg. tanító. I. füzet. Kezdők számára, a II., esetleg III. oszt. Ára 30 kr kötve. A könyvecske elég alkalmas a tanításra, de nagyon szerettük volna, ha a szerző latin betűkkel nyomatja. A fiú egyszerre idegen betűt, hangot és szót tanuljon? Ráér a góth betűk megtanulására, amikor már valamit tud a németből. Ha azonban ezt nem akarta tenni a szerző, legalább ügyelt volna arra, hogy jobb góth betűkkel szedjék a könyvet. A szegény magyar gyereknek belefájdul a szeme, ha ezeket a kegyes és nem nagyon tiszta betűket*olvasni kénytelen. ÉGI ÖREG EMBER SZERELME. ANTHONY TROLLOPE UTOLSÓ LEGÉNYE. XXL FEJEZET. 34 (Folytatás.) A lemondás. — Csakhogy a gyémánt odaforr az ember szivéhez. Méreg az, amelytől nem bír szabadulni. Olyan, mint a kártya. Olcsóvá tesz mindent, aminek drágának kellene lenni, és drágává mindent, ami olcsó. Nem bízom benne — és nem bízom önben sem, mert azzal kereskedik. — De mikor mondom, hogy túladok rajta. Meg kell azonban jegyeznem, Mr. Whittlestaff, hogy az ön beszéde nem vall nagy dolog ismeretre. — Meglehet. Én egy szegény, nyomorék vén ember vagyok, aki nem ismeri a világot. Soha sem jártam a gyémántmezőkön. Természetesen nem tudom felfogni a spekuláczió varázsát is. Csöndes, nyugodt élet, meg egy jó könyv, ez minden, amire vágyom — és még valami . . . még valami. És ön ezt a valamit sajnálja tőlem. — Mr. Whittlestaff, az tökéletesen mindegy, hogy én sajnálok-e öntől valamit, vagy nem. (Mr. Whittlestaff most egészen odaállt melléje s úgy hallgatta.) — És, úgy gondolom, az is mindegy, hogy ön sajnál-e én tőlem valamit vagy nem. Mielőtt Angliából elutaztam, Mary és én szerettük egymást. Ez úgy van most is. És most, az ő boldogsága érdekében az-e önnek a szándéka, hogy átengedje őt nekem ? — Az. — Az? — Természetes, hogy az. Tudta ön azt már előbb is. Természetes, hogy az. Vagy azt hiszi, hogy boldogtalanná akarom őt tenni? Volna hozzá szívem, hogy lelánczoljam egy balga, mogorva vén emberhez, hogy napról napra minden élvezet nélkül tengődjék? Képes volnék őt elevenen sírba temetni ? Ha midőn hozzám jött, hogy kenyeret adjak neki, már átélte volna a szegénység minden nyomorát, a nevelősködés sanyarúságát, ha szeretetlenül, elhagyottan kellett volna a megélhetésért küzdenie, akkor egészen máskép lett volna. Látott volna maga előtt egy másik világot is, tudta volna, hogy más sors is várhatja. S kényelmes, nyájas otthon, szükségleteinek kielégítése megfelelt volna kívánatainak. Boldognak tartotta volna magát, hogy az én nem lehet. S akkor nem lett volna ebben részemről kegyetlenség ... De ő látta önt, s bár úgy vélekedett, hogy az csak álom volt, úgy gondolta, hogy tűrni fog és várni. Ez is jobb, mint teljesen lemondani a szerelemről. Meg is mondta, hogy gondolni fog önre. Szegény drága lény! Most már tudom érteni, hogy minő küzdelemre szánta el magát . . . Azután, épen a kellő időpontban, a napnak legválságosabb pillanatában — hogy önnek mindene legyen, és nekem semmim — eljött ön. Eljött, beszélhetett vele, és elmondta neki történetét. Örömmel töltötte el szívét, de annak az örömnek semmivé kellett lenni, midőn meggondolta, hogy már kimondta a végzetes ígéretet. Láttam én ezt mind. Tudtam. Pár óráig azt gondoltam, hogy mégis lehetséges. De nem lehet. — Oh, Mr. Whittlestaff! . . . — Nem lehet, ismétlé Mr. Whittlestaff, határozott hangon, mely minden kétséget kizárni akarónak tűnt föl. — Mit szóljak, Mr. Whittlestaff? — Ön! Mit szólna ? Semmit. Mi szólni valója volna? Miért szólana. Nem az ön kedvéért teszem én ezt, sőt egészen az ő kedvéért sem. Igaz, sokat meg tudnék tenni az ő kedvéért. Sőt azt hiszem, hogy ha más okom nem volna, pusztán az ő kedvéért is megtenném. De meggyaláznám magamat azzal, hogy elveszem azt, ami a másé, mintha az én tulajdonom volna ! Gyáva legyek önmagam előtt ! Nem — ha nevetség tárgya és gúny czéltáblája lennék is mindenki előtt, magam előtt férfi akarok maradni. Meg kellett volna már ezt gondolnom akkor, midőn ő azt mondta, hogy mindig kénytelen lesz önre gondolni. Az öné ő, Mr. Gordon — de nem hiszem, hogy ön sokat törődik leírásával. — Az ő leírásával! Ama pillanatig, midőn levelét megkaptam, úgy volt, hogy visszautazom Dél-Afrikába. De Dél-Afrika nem neki való hely — és nekem sem való, ilyen feleséggel . . . Mr. Whittlestaff, megengedi-e, hogy egy barátságos szót intézzek önhöz ? — Nem. — Hogyan menjek hát oda és vegyem őt ki az ön házából? — Az az ő dolga. De nem. Bármit tehetne is velem a világ, nem küldhetem el házamból. Ez is beletartozik abba a büntetésbe, amelyet elszenvednem kell. Úgy hiszem, megállapíthatják egymás közt a napot, s azután ön lejöhet és ősi szokás szerint találkozhatik vele a templomajtóban. Elkísérheti házamba s megreggelizhetik ott, ha tetszik. Jó reggeli fog számára készülni, a minő ilyen alkalomra illik — és azután elviheti őt, ahova akarja. Nekem nem is kell tudnom, hogy hova. Most pedig — jónapot. Ne szóljon többet, bocsásson utamra. XXII. FEJEZET. John Gordon levelet ir. Elváltak, s Mr. Whittlestaff a melegben és napon, egyenesen fogadójába sietett. Gyorsan haladt, világért sem nézve hátra, s úgy ment előre, mintha dolgát az egyik irányban elvégezve, most a másik irányban sietne azt elvégezni. Gordon semmi útbaigazítást sem kapott tőle. Szabad-e lemennie Maryhez vagy csak levelet is írnia neki ? Nem tudta, vajon Mary egyáltalában értesítve van-e erről a csodálatraméltó önfeláldozásról, mely őérette történt. Azt megértette, hogy övé a diadal, hogy bízvást tekintheti magát a leány jegyesének, de azt nem értette, hogy minő lépéseket kell tennie ebben a dologban. Csupán az volt előtte világos, hogy nem megy vissza a gyémántmezőkre. Mr. Whittlestaff pedig visszasietett a fogadóba, bezárkózott szobájába, s ott aztán sírni kezdett, mint a gyermek. John Gordon előtt Mary most sokkal becsesebb volt, mintha visszatértekor szabadnak találta volna őt és késznek arra, hogy karjaiba repüljön. Semmi kétség, Mary jól viselte magát. Mr. Whittlestaff bizonyára angyalnak, tökéletes lénynek bizonyította magát, olyan férfiúnak, amilyennel legfölebb egyszer ha találkozik az ember életében. De Mary is úgy viselte magát, hogy lehetetlen volt nem imádni. Amint végiggondolta az elmúlt hét történetét, az első gondolat, amely eszébe ötlött, az volt, hogy Mary folyvást rágondolt egész távolléte alatt. Bár egy szót sem szóltak egymásnak szerelemről, bár nem tettek fogadást, ő mégis állhatatos híve maradt, anélkül, hogy bármire is alapíthatta volna szerelmét. Ő tudta, hogy szereti Maryt, s Mary bizonyos volt ebben, és így hű maradt hozzá. John Gordon maga is igaz ember lévén, csak annál inkább imádta ezért. Mr. Whittlestaff kétségkívül tökéletes, páratlan férfi, de Mary sem áll messze a tökéletességtől. Mit csináljon azonban most? Hogyan közeledjék hozzá ? Lekötelezte magát valamire, s ennek elvégzéséhez azonnal hozzá kell látnia. Megígérte, hogy nem fog visszatérni Afrikába; azonnal föl kell tehát keresnie Mr. Tookeyt, és megtudnia, vajjon ennek barátjai megköthetik az alkut úgy, amint ők már megbeszélték. Tudta, hogy Poker & Hodge pénzes, vagy legalább pénzt keríteni tudó emberek. Ha azonnal ki nem fizetik, más vevők után kell szétnéznie, de mindenesetre el kell intézni a dolgot. Tookey a mai napra ígérte, hogy eljön a klubba — ott fogja tehát bevárni. Elment a klubba, s az első ember, akivel ott találkozott, Mr. Whittlestaff volt. Mr. Whittlestaff, mikor a parkból eljött, föltette magában, hogy John Gordon sohasem fogja többé látni, vagy legalább csak esketés alkalmával, amelyet azonban talán szintén kikerülhet. Mindez még most messze volt. Homályos gondolatok támadtak benne, hogy mikép kerülhetné azt ki. De ha látni fogja is John Gordont, akkor nem lesz kénytelen vele beszélni. De hogy ezt az egy alkalmat is kerülje, kigondolt valamit. És e gondolatának megvalósítása czéljából jött el a klubba. ■ —Ah, mr. Whittlestaff, hogy van? — Köszönöm, csak úgy, amint voltam. Semmi sem történt azóta, ami állapotomon javított volna. — Reménylem, rosszabbá sem fogja tenni semmi. — Az mindegy, ön valami gyémántbánya-félét emlegetett, mint tulajdonát, s azt mondta egyszer, hogy ennek a kezelése miatt megy vissza Afrikába. — De most már nem megyek. Eladom részvényeimet. Épen most fogok erről bizonyos mr. Tookeyvel beszélni. — Nem adhatná el nekem ? — A gyémánt-részvényeket — önnek! — Miért ne ? Ha a dolgot azonnal kell elintézni, természetesen meg kell bíznunk egymásban. Úgy hiszem, bennem megbízhatik. — Minden bizonnyal. — S mivel nem sokat törődöm vele, hogy megkapom-e azt, amit veszek, nem lesz nehéz a dolgot elintézni. De különben is, ilyen dologban teljesen megbíznám önben. Miért ne mennék én el az ön helyére ? — Nem hiszem, hogy ön oda való ember. — Vén vagyok hozzá? Nyomorék nem vagyok, ha ezt akarná vele mondani. Nem látom át, hogy miért ne mehetnék el a gyémántmezőkre, csak úgy, mint egy fiatalabb ember. — Nem a kora miatt mondom, Mr. Whittlestaff, de nem hiszem, hogy ön ott boldog lenne. — Boldog ! Nem gondolnám, hogy itthon valami nagy a boldogságom. Ha megvenném részvényeit, mint ön nevezi, s kifizetem, nem látom át, hogy a boldogság miért állná utamat. — Ön gentleman, Mr. Whittlestaff. — Reményiem. — Még pedig olyan, hogy ott egy hét alatt kilopnák a szemét. Ne menjen oda. Higgje el nekem, hogy itt mindenesetre kellemesebb lesz az élete, mint ott, a mellett, hogy a koczkázat önre nézve okvetlenül veszedelmes ... De íme, itt van Mr. Tookey .. . E pillanatban lépett be a terem ajtaján Mr. Tookey. Odajött, s John Gordon bemutatta egymásnak a két urat. Azután átmentek egy kisebb szobába. — Nézze, Tookey, ez az úriember meg szeretné venni a részvényeimet. — Micsoda az egész bányarészt? No azért szép summát kell leraknia! Ha szabad volna megjegyzést tennem, azt mondanám, hogy ez üzlet aligha felel meg e tisztelt úr foglalkozásának. — Azt tartom, tisztességes embernek való üzlet az is, mondá Mr. Whittlestaff. — A legtisztességesebb üzlet, amit otthünn tudok, mondá Fitzwalker Tookey, de szemes ember kell hozzá. — Nincs nekem szemem ? — Oh, van, van, mondá Tookey, nem is igen láttam fényesebbet. De azért szeme válogatja. Mr. Gordon olyan nagy szerencsével járt ott, hogy csoda ! De amiért ő szerencsés volt, ebből nem következik, hogy más is az lesz. S különben is már eladta a részvényeit, az esetre, ha maga vissza nem jön — vagy nekem, vagy Poker & Hodge uraknak. — Olyanformán, mondá John Gordon. — Itt van az én drága feleségem, aki velem akar jönni s megosztani velem a szakadatlan munka nehéz fáradalmait. Ég a vágytól, hogy viszontláthassa ott gyermekeit. Bizonyos vagyok benne, hogy Mr. Gordon nem fog megfeledkezni nekem és nemnek tett ígéretéről. — Ha készen van a pénze. — Mr. Poker künn várakozik egy bérkocsiban, s kész elmenni azonnal a bankba — mert sürgős a dolog. Ha kijön hozzá, majd megmagyarázza. Én egy másik kocsiban utánuk megyek s azután mindent elvégezhetünk. (Folytatása következik.)