Egyetértés, 1884. november (18. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-10 / 310. szám

884 TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 310. SZÁM.­­ BUDAPEST, HÉTFŐ, NOVEMBER 10 SZERKESZTŐSÉG­: Budapest, ív. himző-utcza 1. sz. kéziratokat vissza nem küldünk. CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EU ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt **y »I“vre __ 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr, Franczia-, Ol­asz-, Orosz-,Török-, Görög-, Spanyol­­országokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postas­­zerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy u­sttn 6 krajcs&ti Budapest, nov. 9. Mig egyrészről azokat a föltételeket emlegetik, melyek mellett Francziaország kész volna Klímá­val szemben a hadi kárpótlás követelésétől elállni, a képviselőház tonkingi bizottsága épen az erélyes rendszabályok mellett van. Az expedíczióra, mint Párisból legújabban jelentik, a jövő 1885-ik év első hónapjaiban szükséges költségekkel együtt 60 millió kell. Tonkingnak a közelebbi években való bevéte­leit öt, a kiadásokat pedig húsz millióra teszik. A bizottság holnap Ferry miniszterelnök kívánságára ismét ülést fog tartani. Úgy vélekednek, hogy a kormányelnöknek a parliamentben való erélyes ma­gatartása Khinát mégis rá fogja bírni a békefeltéte­lek elfogadására. Londonból a következőt jelentik a Tempsnak: «Hiteles forrásból értesülök arról, hogy a franczia kormány és a képviselőház magatartása Pekingben nagy benyomást tett , hogy az londoni khinai követségen nem beszélnek most már olyan harcziasan, mint Greng marquis idejében. Khina meggyőződött arról, hogy ha nem enged, a hadjára­tot nagy erél­lyel fogják folytatni, s itt úgy véleked­nek, hogy az erősítések elküldése nagy befolyással lesz a pekingi udvar elhatározására. Egyelőre, mint Courbet tengernagy ,Kelongból, Briére de l'Isle tá­bornok pedig Hanoiból jelentette, a khinaiak még igen harcziasak, s Formosán Tamszui mellett, Ton­­kingban pedig Tüjenkván város ellen intéztek tá­madást, a­mi azt is mutatja, hogy a francziák mind a két helyen a defenzívára kénytelenek szorítkozni. Fucseuból pedig a következőt jelenti a Times leve­lezője e hó­n­ikáról: „A kimpai erődítéseket kija­vították, Krupp-ágyukat állítottak föl bennök, úgy szintén az elsülyedt hajókról megmentett néhány ágyút. Ezenkívül torpedókat is helyeztek el, melyek a gőzösöknek csak 100 láb szélességű csatornautat hagynak. Az új alkirály megvizsgálta az erődítése­ket. A franczia flotta visszatérését azonban nem tartják valószínűnek.A Neuryorki táviratok szerint Cleveland demokrata­párti elnökjelölt megválasztása most már kétségen kívül áll. November 4-ike nevezetes nap lesz az Egyesült­ Államok történetében, mert e napon bu­kott alá a republikánus párt ama szédületes magas­ságból, melyet oly hosszú időn át tartott elfoglalva. Mivel a déli államok biztos megállapodás szerint 153 demokrata­ párti választóférfiat küldenek ki, New york és Indiana államoknak a demokraták mellett való szavazása a mérleget Cleveland javára billenti, a­mennyiben 204-re emelte. Majdnem 25 év múlt el, mióta a demokraták elvesztették uralmukat. Az 1860-ik év választási küzdelme a republikánus Lincoln Ábrahámot juttatta be a Fehér­ házba és ezzel együtt a polgárháború kitörését idézte elő, mely a rabszolgaság megszüntetésével és az unió kivívásával ért véget. Huszonöt évig volt idejük a demokratáknak hibáik fölött elmélkedni és maguknak a közbecsülést újból biztosítani, és 25 évig volt idejük a republikánusoknak arra, hogy érdemeiket a hallatlan megvesztegethetőség és rossz gazdálkodás következtében teljesen elfelejtes­sék. Csak lassankint fordult ismét jobbra az utóbbi években a demokraták ügye. Mily gyűlöletesekké tették magukat a republikánusok a józanul gondol­kozók előtt, abból is kitűnik, hogy a független re­publikánusok, kik között igen kiváló férfiak akad­nak, nemcsak hogy elszakadtak a republikánus párttól, hanem ellenkezőleg, még átpártoltak a de­mokratákhoz. Meg kell azonban adni azt is, hogy az idők jelét maguk javára tudták magyarázni. Cleve­­landban oly jelöltet állítottak, ki mintegy teremtve volt arra, hogy vezetőként szerepeljen a fenn­álló rendszerrel szemben mutatkozó reakczióban. Cleveland nem hivatásbeli politikus, mint ellenje­löltje Blaine és távol áll minden efféle működéstől. Annyi bizonyos, hogy komolyan megjavítani szán­dékozik a közigazgatást. Azt az amerikai szokást azonban, hogy politikai szolgálatokat hivatalokkal jutalmaznak meg és ez által a hivatalokba a nye­részkedés szellemét ültetik el, aligha sikerül majd Clevelandnak kiküszöbölnie. Az éhes párt, mely már 25 éve lesi a zsákmányt, mindenkit eltiporna, ki útját állaná. A hivatalnokok százezreit fenyegető hajtóvadászat mindenesetre korlátozását találja a szenátusban, melyben a republikánusoknak két sza­vazattöbbségük van. Az elnök kinevezéseit ugyanis a szenátusnak kell megerősítenie. Nov. 4-ikétől szá­mított négy hét múlva a 401 választóférfiú összeül >4,­­és beadja szavazatát a köztársaság elnökére. Az al­kotmány szelleme szerint szabadon cselekedhetnek,­­ a szokás szerint azonban pártállásuk szerint Blaine vagy Cleveland irányában köteleznék. Clevelandot tehát az eddigi hírek szerint 219 szavazattal fogják megválasztani. A demokrata párttól függ, hogy uralma ne csupán ideiglenes legyen, hanem meg­nyissa a reform új korszakát, tudassa. Andrássy Gyula gróf azonban nem értesítette, vagy csak igen fogyatékosan értesítette minisztertársait a csehek mélyreható tervéről s egyszerűen tudtára adta Hohenwarth grófnak, hogy a fundamentális törvényczik­kek ellen semmi kifogása sincs. A magyar miniszterel­nök nyilván azt az álláspontot foglalta el akkor, hogy a fundamentális törvényczikkek tisztán csak osztrák bel­­ügyet képeznek, vagy pedig nem vizsgálta s nem fon­tolta meg eléggé ama törvényczikkeket. — Mennyire meg­ijedhetett Magyarország vezér-államférfia, midőn a tör­vényczikkek közrejutásakor látta azt a nagy vihart, melyet azok Lajtán innen és Lajtán túl a politikai körökben támasztottak! Saját kormányának kebelében is mutat­koztak erős aggodalmak, melyek arra bírták a miniszter­­elnököt, hogy utólag kifogásokat tegyen. A törvényczik­kek akkor már tárgyalás alatt voltak a prágai tartomány­­gyűlésen, midőn egyszerre felmerültek a magyar aggo­dalmak és módosító javaslatok. A csehek vezérei méltá­nyolták ezt a föllépést és siettek elfogadni az Andrássy gróf javaslatait. Ezzel a nagy engedékenységgel akarták megmenteni vívmányuknak veszélyeztetett nagyobb részét. De megkéstek az engedékenységükkel. — Időközben ugyanis más erők léptek akczióba. Tudjuk, hogy az osztrák német­­ liberális párt vezetői érintkezni pró­báltak akkor a Deák-párt vezérférfiaival, a­kik sok előzékenységet tanúsítottak irántuk. Magyar részről Pulszky Ferenczet is emlegetik azok közt kik a Deák-párt és az alkotmányhivek közt fentartották az ös­­­szeköttetést s a cseh törekvések leghatalmasabb gátlója volt Lónyay Menyhért gróf, az akkori közös pénzügyminiszter. A magyarok nemcsak Ausztria dekompozícziójától s en­nek következtében az alig felállított dualisztikus rend­­sz­r összeomlásától tartottak, hanem attól is féltek, hogy a törvényczikkek visszahatással lesznek saját or­száguk szláv népeire. Lónyay gróf ebben egyetértett honfitársaival. Ezenfelül alkalmasint megértették vele, hogy csak a Deák-párt segedelmével érheti el azt a czélt mely csábítóan lebegett lelke előtt, hogy örökébe lép­jen Andrássy grófnak, ha ez elfoglalná Bnust gróf állá­sát. — Köztudomás szerint az volt akkoriban Andrássy grófnak leghőbb óhajtása, hogy a «szász báró»t kiemelje a nyeregből. A cseh fundamentális törvényczikkek jó al­kalmat kínáltak erre, noha maga Beust is heves ellen­zője volt e törvényczikkeknek. De az uralkodót, a­ki he­lyeselte ez aktust, hogyan bírják rá elhatározásának megváltoztatására ? Ezt megtenni csak Lónyay Menyhért grófnak volt hatalmában. Módját is ejtette annak, hogy egy magasrangú személyiséget föltüzeljen a fundamen­tális törvényczikkek ellen s ez viszont döntő helyen al­kalmazta nagy befolyását. Ezzel meg voltak téve a kellő diszpozicziók s Andrássy Gyula gróf elkövethette azt a nagy vakmerőséget, hogy a «nagy koronatanács»-ban szokatlanul élesen és hevesen támadja meg a fundamen­tális törvényczikkeket. Lónyay gróf nyilvánosan nem tá­mogatta honfitársát; okosan tartózkodó volt, hogy a jövőre nézve ne teremtsen akadályokat, s így a világ szemében Andrássy grófot illette a dicsőség, hogy ő volt az, a­ki meghiúsító Ausztriában a legmerészebb föde­­ralisztikus kísérletet. De igazság szerint az érdem nagy része Lónyay Menyhért grófé, kinek közbenjárása foga­natosan egyengette Andrássy gróf akcziójának útját.» A mai hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő­terjesztésére, a vallás- és tanulmányi alapi fel­ügyelő és ellenőrző időleges bizottság• működési tartamát f. évi november hó 1-jétől számítandó két évre meghosszabbítom és ezen bizottság elnökének, társ-elnö­kének, előadójának s összes tagjá­nak megbizatásá­­ugyanazon időre kiterjesztem. Kelt Gödöllőn, 1881. évi október hó 27-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágost ton, s. k. Budapest, nov. 9. A AT. Freie Presse megbízható forrásból kapja a következő sorokat: Tudvalevő, hogy Lónyay Menyhért gróf­­ iránt különös bizalommal volt az udvar, a mióta egy reá bízott kényes missziót szerencsésen teljesített. Ez a nagy bizalom kiválóan érvényesült egy fontos köz­jogi kérdésben. A cseh «fundamentális törvényczikkeket», melyek az osztrák alkotmány és közigazgatás messze­menő dec­entralizácziójára voltak szánva, elfogadta és jóváhagyta az osztrák minisztertanács. Hohenwarth gróf hivatalosan értesítette a «fundamentális törvény­czikkek» tartalmáról az akkori magyar miniszterelnököt, Andrássy Gyula grófot is, részint azért, hogy őt e tör­­vényczikkek tartalma és tendencziája felől megnyugtassa, de másrészt meg azért is, hogy a gróf magyar szem­pontból megtehesse esetleges kifogásait, módosításokat ajánlhasson stb. Hohenwarth gróf és a cseh bizalmi fér­fiak elejét akarták venni ezzel minden későbbi interven­­cziónak s már előre is hajlandóknak nyilatkoztak a netán szükségeseknek vallott módosításokra, de kikötötték*,hogy a magyar minisztérium már a Glam-Martinitz-féle jelen­tésnek a cseh tartománygyűléshez való benyújtása, ille­tőleg a fundamentális törvényczikkek kihirdetése előtt­ i delegácziók. A magyar delegáczió zárszámadási albizottsága ma délelőtt 11 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta az­ osztrák-magyar mon­archia közös­ háztartásának 1882. évi zárszám­adását. Az ülésen a közös kormány részéről jelen vol­tak : Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter, Tóth Vilmos a közös főszámszék elnöke, külügyminiszteri első osztályfőnök, Mérey Szögyényi és Szent- györgyi osztályfőnökük, Lambert vezérhadbiztos, Komarek udvari tanácsos. Az albizottság beható át­vizsgálás után a közös miniszteri tárczák 1882. zár­számadásait elfogadta és azokra nézve a felmentvényt megadni határozta. Az egyes tárczák­­­ zárszámadásait a következők adták elő: Bárczay Ödön a külügyi, Szlávy Olivér a pénzügyi, Andaházy Pál a tengeré­szeti és Hegedűs Sándor a hadügyi tárcza 1882. évi zárszámadását adta elő. Az ülés délután fél 2 órakor ért véget. (0. É.) _________ Csernátony Lajos delegátusnak a magyar delegá­czió külügyi albizottságában tett oroszbarát nyilatkozata, melyet a külügyminisztérium által sugalmazott félhivata­los Politische Correspondenz — mint egy tegnapi bécsi táviratunk jelentette — oly melegen aposztrofált, úgy látszik, arra volt szánva, hogy enyhítse azt a hatást, mit a képviselőház válaszfeliratának egy nem épen orosz­barát tétele az orosz diplomácziai körökben kellett. Mivel a közös külügyminisztérium oly nagy súlyt fektet Cser­nátony nyilatkozatára, érdekesnek találjuk annak szó­szerinti közlését, hangzik az ekképen : Csernátony Lajos: Mikor, azt hiszem, tavaly kér­dést intéztem a külügyminiszter úrhoz, kijelentettem, hogy, ámbár kérdésem éle Oroszország ellen intézettnek látszott, nem tartozom azok közé, kik Oroszországgal törik-szabad rossz lábon akarnak állani, sőt azok közé tartozom, kik szerint hazánk érdekében áll, hogyha csak lehet, a lehető legjobb viszonyban álljunk Oroszország­gal. De amit határozottan a legrosszabbnak tartok, ez a feszült viszony. Ha valahol, itt áll a franczia közmon­dás: il faut, qu’une porté sait ouverte, ou fennée. A Janus templomának kapuja legjobb, ha be van zárva s pedig mennél tovább ; de ha ki kell nyitni, akkor legyen az egészen nyitva, legyen az kitárva. A feszült viszony kellemetlenségét az egyének is érzik ; tisztább a helyzet, ha mint nyílt ellenfelek állanak egymással szemben. A feszült viszony államok közt még kellemetlenebb , és oly államok közt, mint egyrészt Muszkaország, másrészt monarchiánk, nemcsak kellemetlen, hanem pozitíve ve­szedelmes. Az Oroszországgal való feszültség bátorítá­sul szolgált a Magyarország szomszédságában levő kis államok felbujtogatására, és ha csak azt veszem, hogy ez megszűnik, akkor minden egyébtől eltekintve, nagy előnyt látok az elvi megegyezésben, és ezzel annyira meg vagyok elégedve, hogy nem is kívánom hogy even­­tualitásokra is történt legyen megegyezés. Mert az even­­tualitás természetében van, hogy az további eventualitá­­sokra kiterjed. Az eventualitások változásait kiszámítani nem lehet. Az európai politikában az eventualitások min­dig kapcsolatban vannak az eventualitásokkal és ez oly bonyodalmas, hogy azokra nézve részletes megegyezésre jutni még legbensőbb baráttal is nehéz, annyival inkább Oroszországgal. És megvallom, hogy az elvi egyetértés — mint a külügyminiszter úr megmagyarázta — többet ér, mint a részletes megegyezés. A feszült viszony megszű­nésének már­is volt hatása. Egy bizonyos tényt, melyet meg is említhetek; a montenegrói nyilatkozatot, meg­győződésem szerint, ennek kell tulajdonítani, valamint — meglehet — a vasúti csatlakozásokat illetőleg is több könnyítést fogunk tapasztalni mint eddig. Én meg vagyok elégedve a külügyminiszter úr felvilágosításával. nás a város részéről Aradi Kálmán főkapitány és Győri József levéltárnok által a 48 as népkör részéről pedig küldöttségileg fogadtatott. Tors Kálmán Szentesen Sima Ferencz vendége volt, s ma délelőtt az isteni tisztelet után a piacztéren intézett beszédet a választókhoz. 48-as népkör ma estére a képviselő szentesi idézése al­­­kalmából a székháznál bált rendezett. * Abrud­bánya, nov. 9. (0. É.) Visi Imre Abrud­­bánya város képviselőjelöltje, ma tartotta programmbe­­szédét, mely a választó közönség körében nagy tetszésben részesült. Visi megválasztatása biztosnak tekinthető. * Marosvásárhely város törvényhatósága, mint la­­unknak írják, e hó 5-én és 6-án tartotta rendes havi özgyülését, melyen a következő fontosabb tárgyakat intézték el : Kovács Samu tanácsnok és dr. Cziky József biz. tag nem­régiben meghaltak­; a közgyűlés az elhunytaknak a köz- és városi ügyek körül szerzett érde­meik elismerését jegyzőkönyvbe iktatta, egyúttal elhatá­rozta, hogy családjaikhoz részvétnyilatkozatot intéz. Lázár Ádám orsz. képviselő a következő interpellácziót intézte Borosnyay Kálmán polgármesterhez: 1. Van-e tudo­mása a polgármesternek a városi iktató-jegyzőkönyvben következő ügydarabról­: «Érk. 1884. okt. 2-án sz. 8296. 1884. Hivatalos bizonyítvány arról, hogy az abban meg­nevezettek a v. választókerületben szavazati joggal bír­tak ; 2. ha van — ki, vagy kik által és kinél adatott ez ügydarab be, illetve ki adta az iktató-jegyzőkönyvbe ? 3. mi történt ezzel az ügydarabbal ? kiosztatott-e az illető tanácsnoknak előadás végeit ? elintéztetett-e az, ki által, mikor és miként ? van-e erről előadó iv ? illetve fogalmi iv ? ha van — előterjesztheti-e ? és mi történt azzal a bizonyítvánnyal ? — A polgármester csak azt válaszolta, hogy az említett magánbizonyítványt a főispántól kapta, úgy írta alá és visszaadta, de arról, hogy azon iktató­szám lett volna, és hogy azután mi történt a bizonyít­­ván­nyal, nincsen tudomása. Ígéri azonban, hogy a do­lognak végire jár. Lázár Ádám kijelentette erre, hogy az a bizonyítvány, mely több polgár választói jogosult­ságáról szólott, hivatalos alakban adatott ki és így hasz­náltatott az Ugron Gábor választása ellen beadott pa­nasznál, minthogy a polgármester ez illetéktelen eljárá­sával a város törvényhatóságát az országgyűlés előtt pellengérezte, mint ez a lapokból is kitűnik; minthogy továbbá a választó névjegyzéknek és a védő mmn. titká­rok szerint a törvényszéknél való léte miatt más hiteles bizonylat ki nem adathatott, egy ily merénylet, vagy mint közokirat-hamisítás büntette, visszaélés vétsége lenne megtorlandó; vagy mint hivatali azonban, tekin­tettel a polgármester aggkorára és ismételve tanúsított képtelenségére, a városi szabályrendelet, esetleg a bün­tetőtörvény megszegéséért megérdemelt fegyelmi ke­reset mellőzésével, ezúttal indítványozza, hogy a közgyűlés a polgármesternek e szabálytalan eljárása miatt jegyzőkönyvi rosszalását fejezze ki. Ez az in­dítvány a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtat­ván, a polgármester ily értelemben mondotta ki a ha­tározatot, a­mi nagy derültséget okozott. Ezután az 1885. évi költségelőirányzat került tárgyalás alá s azt a pénz­­üg­y és gazdasági szakbizottság véleménye értelmében elfogadták. E szerint az összes bevétel 116,933 frt 46 kit, az összes kiadás pedig 116,874 frt 46 kit, a pénz­­tárm­aradvány 49 frtot tesz. A bevételek közt a szeszfo­gyasztásból 28,000 frt, az összes vámokból 42,689 frt 68 kt várandó, e szerint ezek képezik a fő jövedelem­forrást. A kiadások közt rendes fizetések 34,544 frt 33 krral, igazgatási költségek 34,133 frt 23 krral, segélye­zések és közművelődési czélokra való kiadások mintegy 19,000 frttal szerepelnek. Ebből a tervezett állandó nem­zeti színház építési alapjára évenkint 600 frt szerepel tíz évre. A közmunkaváltság tárgyában a főispán által ön­­kényűleg tett kezdeményezés következtében lejött minisz­­teri leiratra még Kovács elhunyt tanácsnok által páratlan szakavatottsággal kidolgozott észrevételek elfogadásával a mostani rendszer annyival is inkább fentartandónak ha­­tároztatott, mivel e tárgyban törvényhozási intézkedés várható, mely előtt itt a változtatás sem szükséges, sem czélszerűnek nem mutatkozik. V­IDÉK: * Az eperjesi szabadelvű párt képviselőjelöltjének, dr Schmiedt Gyulának ellenfele támadt Pletényi Endre apátplébánosban. Az O. E.-nek egy eperjesi távirata a kö­vetkezőket jelenti: Schmiedt Gyula az itteni szabadelvű párt jelöltje ma tartotta programmbeszédét igen nagy­számú városi és vidéki választóközönség jelenlétében. Beszédében különösen a pénzügyi és közgazdasági hely­zettel s az e téren megoldandó kérdésekkel foglalkozott. Ellenjelöltje nincs s igy megválasztatása bizonyosnak te­kinthető. * Szentes város orsz. képviselője Tors Kálmán teg­nap délután érkezett Szentesre, hogy választóinak meg­választatásáért köszönetet mondjon. Tors Kálmán Fél­egyháza felől jött Szentesre, s úgy a városi tanács, mint a­ 48-as kör választmánya intézkedtek illő fogadta­tásáról. A város részéről Félegyházára Nagy Imre és Szánthó Lajos tanácsnokok, a 48 as népkör részéről pe­dig Pataki Imre és Soós Ferencz mentek eléje. A Tisza­ KIAD­Ó -­HIVATAL, BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. S& HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE V­ALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL, Hirdetéseket felvesz a külföldön: Bécsben: Főügynökség­ünk: Stem Monts tün­tetési irodája, I. V­oilzeile Nr. 22, Oppelik A., I. Stubenbastei Nr, 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstülte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallligchgasae 10* Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr* Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. VVoilzeile Nr. 14. Herndl Alajos, 1. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a! M.: Daube G. L. és Társa. Páriában: R. Mosse, 40, r. Notre-Dam«*d.-Vi«t* Ágence Havas (place de (a Bourse!. ÚJDONSÁGOK. — nov. 9. — Személyi hírek. Ráth Károly főpolgár­mester tegnap este Budapestről Irsára utazott. — Gróf Kálnoky Gusztáv közös külügyminiszter tegnap éjjel Bécsbe utazott, hogy a reggel oda érkezett román királ­lyal találkozzék. A külügy­miniszter kedden, mikorra a magyar delegáczió né­gyes albizottságának ülése van kitűzve, ismét Buda­pesten lesz.­­ Ripp Károly báró, a Sopronban ál­lomásozó 76-ik gyalogezred eddigi ezredes-parancs­noka, ki közelebb vezérőrnagy lett, másfélévi szor­galmas tanulás után teljesen elsajátította a magyar nyelvet. — Rónay Jáczint püspök, pozsonyi nagy­prépost néhány nap óta gyöngélkedik. — Bismarck herczegnek Ferencz­ József király megküldte L’Alle­­mand által festett életnagyságu arczképét, mely ő felségét tábornagyi díszruhában ábrázolja. — Fe­­jérváry Géza honvédelmi miniszter kineveztetését leiratilag tudatta az ország törvényhatóságaival. «Hazafias és kellemes kötelességemnek ismerem,— úgymond a leirat, — e minőségemben a város tör­vényhatóságát üdvözölni s bizalommal fölkérni, hogy az állásommal járó nehéz és fontos feladataim sikeres megoldása körül a törvényhatóság ne csak törvényes kötelességénél fogva, de hazafias köteles­ségből is támogatni szíveskedjék.» — Az udvar köréből. A mai enyhe őszi napot ki­rándulásra használta fel a királyi pár. A Káposztás- Megyeren levő udvari istállókat tekintették meg, a­hol tudvalevőleg úgy a királynak, mint a királynénak szá­mos vadászlova van. A király Lichtenstein herczeg kísé­retében nyitott négyes fogaton hajtatott ki, délelőtt 11 órakor a budai várpalotából, követve más két udvari fogat által. Az egyikben, szintén négyes fogat, a királyné ő felsége ült, Mária Valéria főherczegnő, Gizella főher­­czegnő és Amália bajor herczegnő társaságában, a má­sik kétfogatú hintóban Korniss grófnő és Branca bárónő palotahölgyek foglaltak helyet. Déli tizenkét óra után érkezett a három fogat Megyerre, hol Berzeviczy Ádám őrnagy fogadta az érkezőket. A király és a királyné ki­szállva a hintókból* azonnal az istállókba siettek, hol minden egyes lovat figyelmesen megtekintettek. A szemle több mint fél óráig tartott s végeztével a királyi pár az istállókban tapasztalt rend és példás tisztaság felett el­ismerésének adott kifejezést. Időközben dejeuner-re te­l­ettek a vadászvilla egyik kis termében, melynek vé­geztével az uralkodó Lichtenstein herczeggel együtt visszakocsizott a fővárosba. A királyné ő felsége az egyszerű villásreggeli elköltése után gyalogsétára tért melyben a hölgyek mind résztvettek. Legelöl ment a ki­rályné, ki szürke úti ruhát, créme-szinü palotá-t, fekete félmagas, elől-hátul széles karimáju vadászkalapot, ugyanolyan szinü rövid fátyollal viselt, oldalán Mária­ Valéria főherczegnő haladt, tegetthoff-szinü felettébb egyszerű testhezálló ruhában és fehér fátyolos vadász­kalapban; kezeit kék szinü ezobolyprémes karman­tyúkban tartva.­­ Pár lépésnyire követték Gizela és Amália bajor főherczegnők és az udvari hölgyek. Másfél óráig járkáltak a káposztás­megyeri ligetben s már négy óra volt mikor visszatértek a vadász­villához, hol az udvari fogatok várakoztak. A ki­rályné ő felsége, épugy a többi hölgyek, betértek az öltö­zőbe a hol a királyné levetette créme szinü paletot-ját és sötét testhez álló téli köpenyt vett magára, Mária Valéria főherczegnő pedig kékszínü bundát öltött fel. Ezalatt előrobogtak az udvari fogatok. A négyes fogatba legelőször Mária Valéria főherczegnő szállt be, követ­e a királyné, ki szívélyes mosolygással és főhajtással válaszolt a körülötte állók üdvözléseire. A királyné viruló színben van szintúgy a főherczegnő is. Egy negyed üt órakor a két udvari fogat visszahajtatott a fővárosba. — ő fel­sége a király, a királyné, Mária Valéria főherczegnő és az udvari személyzet holnap délelőtt visszatérnek Gödöllőre. — Lipót bajor herczeg, és Gizella főherczegnő fenséges nejével, ma este visszautaztak Bécsbe. Innen a trónörököspár látogatására mennek Laxenburgba, hon­nan pár napi időzés után Münchenbe térnek vissza. — A tartalékos honvédtisztek tiszti parancsérte­kezletét ma délelőtt tartották meg a kőbányai úti fegy­vergyári laktanyában, az 1-ső honvédzászlóalj pótcsap­at irodájában. Mintegy 120 tartalékos honvédtiszt gyűlt össze, teljes díszben, lovas és gyalogos tisztek, orvosok s­ kezelő tisztek. A gyalogsági tisztek közt ott volt Berze­viczy Albert közoktatásügyi miniszteri tanácsos is. — Az operaház előfüggönyének leszakadásá­ról beszéltek ma a fővárosban egész nap. Csodával ha­táros szerencse, hogy az ötmázsás kárpit lezuhanva, nem tett semmi kárt; ha esetleg szereplők állanak a közelben, okveletlen emberhalál történik, ha pedig az eső vászontömeg esetleg úgy kilendül, hogy közel jut a prosczénium­ nyilt gázlám­pasorához, a tűz kikerülhetet­len lett volna. Az operaház és a közönség érdekeire nézve fontos a véletlen, hogy az annyiak enfant gálája, az Asphalcia és a király jelenlétében adta ki ma­gáról ezt a nagy szegénységi bizonyítványt. Ha üres inkognitó-páholy előtt történik ez a baleset, talán könnyen el­imult volna az egész dolog, még szeme láttára esvén meg a gyámoltalanság de a fel­e pró­bája, még nagyon soká fog kavarogni az a porfel­­leg, a­melyet a színpadra lezuhant nehéz kárpit fölvert. A király, mint mondják, nem késett határozott elégii­­l ellenségét kifejezni, hogy a legprimitívebb színpadi tech­nikai feladat: az előfüggöny kezelésénél eshetik meg iyesmi. Vájjon mit várhatni akkor benn a színpadon, a­hol százszoros a kom­plikáczió, ha így megy a dolog már a kortinával? Tegnapi tudósításunkban már kife­jeztük kételkedésünket a fölött az­ok fölött, a­melyet az intendatura késő este tudatott a baleset megfejtéséül, hogy tudniillik a függönyt tartó drótok megrozsdásodás folytán elszakadtak s igy zuhant le a kárpit. Ezt most maga czáfolja meg az intendatura alább következő comm­u­­niquéjében, melynek megérthetésére előrebocsátjuk a következőket. Az operaház nagy előfüggönye három vé­kony drótkötélen lóg, a melyek a zsinórpadláson három csigán át futnak s a három kötél egy negyedik csiga vágányában egyesülve, leér a viznyomásu pistonig, a­hol fölemelkedő karikák rendszere által húzódik vagy eresz­­tődik a három kötél. A kortina-huzás vagy eresztés akkép történik, hogy a viznyomásu piston feltol vagy lesülyeszt egy csigát s e szerint rövidül vagy hosszabbodik a függöny hármas kötele,a mi által maga a függöny mozdul.Valóságos művészi bonyolítása a kortina-huzás egyszerű mesterségé­nek. Az intendatura magyarázata a következő : A m. kir. operaház intendaturája az előfüggöny tegnap esti lezuhanása tárgyában a ma megejtett viz­gálat alkalmával szakértők által konstatáltatta, hogy a drótkötél elszakadásának oka nem annak rozsdás volta, hanem a hengercsigának kel­­leténél nagyobb mennyiségben történt alkalmazása és az erősebb víznyom­ás volt. E kettőnek összhatása következ­tében ugyanis a drótkötél a csigából kisikamlott s annak éle által elmetszetett Az intendatura, hogy hasonló bajnak egyszer s m­indenkorra eleje vétessék, meg­hagyta a műszaki felügyelőségnek, hogy jövőre a gépe­zet működését illető bárminemű változást csak szakértői megállapodás után létesítsen, s elrendelte egyúttal a drót­kötelek szigorú megvizsgálását, a­mi a mai nap folyamán eszközöltetett is.» — A délután folyamán, mikor ez a commu­nique még nem jelent meg s az operaház elsánczolt falai mö­gül a tegnapi kudarcz felől semmi hír nem halhatott ki, egy színpadi technikus a következőket írta nekünk : «A három mázsa nehéz háttérfüggönyök épen úgy, mint a tegnap lezuhant főfüggöny három darab 5 milliméter vastag drótkötélen lógnak; ezekhez először két mázsa nehéz vastartány van kötve s ezen egy majd kis lán­­czokra a díszlet. Ez öt mázsa teher felhúzására az a három drótkötél elég erős volna ugyan, de ezek a dró­tok nem úgy vannak alkalmazva, mint modern színház­nál szokás, hanem úgy, mint azt szokták az ellensúlyrend­­szer használatba vétele előtt, vagyis úgy, mint az ablakok vászonfüggönyénél szokás, ahol mindenki meggyőződhetik arról, hogy a függöny leeresztésénél a zsinórok összecsava­rodnak s bele­akadoznak a felső karikákba. Épen igy csa­­varodnak össze az operaház uj rendszerű berendezésénél az öt mázsa teherre szánt drótok s ez összecsavarodás által a drót folytonosan dörzsölődik, s nem ritkán el is sza­kadt már, de még gyakrabban idézte elő a nappali elő­készületre egy-egy függöny, vagy vastartány lezuhanását az a körülmény, hogy a drótok az összecsavarodás által a csigából kiugranak s a kemény tengelyágyon végig csúsztatva rögtön elszakadnak s nem egyszer történt meg, hogy egy-egy munkás mellett zuhant le az öt mázsa nehéz teher, vagy legalább is a drótokon lógó vastartály.» Megjegyezzük, hogy a függönyt tartó drótkötél egy előt­tünk fekvő darabja 5 milliméter átmérőjű és nyolcz da­rab 1 milliméter vastag, egynekint 7 lószőrvékony szálból álló zsinórból van csavarva egy 2 £ milliméter átmérőjű kendermadzag körül. Ez a drótkötél elég erős arra, hogy nagyobb testet is elbírjon az öt mázsánál, de mi haszna, ha az Asphaleia csiga­rendszere elmetéli ? Szigorú és részreh­ajlatlan intézkedésre van szükség úgy a milliókba került műintézet, mint a közönség személyes biztonsága érdekében, mert kérdés, hogy a balesetek mindig olyan szerencsés körülmények közt fognak-e le­folyni, mint a tegnapi jótékony véletlen akarata. — Nyomdász-jubileum. Debreczenből távirják la­punknak mai Kelettel. Megható ünnepély folyt le ma Debreczen város díszesen fellobogózott nagy tanácste­­rében, hol Fries József városi nyomdai művezető 25 éves jubileumát ünnepelték. Délelőtt 10 órakor Debre­czen város szinejava megjelent a városi nagy tanácster­­rem­ben. Simonffy Imre polgármester pár szóval meg­emlékezett az ünnepelt érdemeiről és felkérte a rende­zőséget, hogy Fries Józsefet hívják a terembe. Fries megjelenvén, éljenzéssel fogadtatott. A városi dalárda egy része Torday Gábor vezetése alatt a «Szózat»-ot énekelte el, ezután következett az ünnep fő mozzanata. K. Tóth Kálmán ref. lelkész hatásos ékesszólással tar­totta meg az úgynevezett «megnyitó beszédet», melyben azonban kiterjeszkedett a sajtó történetére annak kelet­kezésétől mostanáig. Egy alkalmi dal eléneklése után, Gyügyei József az ünnepelt életrajzát olvasta fel, majd ismét egy dalt énekeltek el s végül dr. Zelizy­ Dániel, mint a nyomda személyzetnek megbízottja szép beszéd kíséretében egy­ atlasz-szalagos kamélia-bokrétát nyújtott át az ünnepektnek. Zelizy beszéde után a nyomdászsze­mélyzet díszes serlegei, Dávidházy és G­áthy hasonlóké­pen értékes ajándékokat nyújtottak át a jubilánsnak és ezzel az ünnep első része véget ért. Délután két órakor 300 terítékü banker volt a Bika vendéglő dísztermé­ben, melyen jelen voltak gróf Degenfeld főispán, Si­­monffy polgármester, Körössy országos képviselő stb. A szellemes boaszok egymást érik s csak a késő est vetett véget a kedélyes lakomának. — A kassai székesegyház rekonstrukcziója tárgyá­ban Trefort miniszter érdekes leiratot intézett Kassa város közönségéhez. A miniszter előrebocsátva, hogy a templom helyzetének megvizsgálására Schmidt Frigyes bécsi cs. kir. építészeti főtanácsost hívta meg, közli a város közönségével e szakértőnek véleményét, mely sze­rint a bajt csak­is rekonstrukczió által lehet orvosolni. Erre nézve Steindl építész két tervet terjesztett elő, az egyik :sz­erint a rekonstrukczió 364,709 frt 97 krba, a másik szerint 513,308 frt 70 krba,némely megtakarítások után 477,292 frt 42 krba kerülne. Az egész a második tervezet mellett van, minthogy az első hosszabb időre­­ elejét venné ugyan minden baja , de egészséges álla­potot még­sem teremtene. Schmidt is az utóbbi tervet ajánlja. A miniszter ezután az említett szakértő nyomán elmondja a mai bajok kutforrását, majd áttér a rekon­­strukczionális költségek fedezésének kérdés­re. Hogy e költségek jogilag csakis a várost terhelik, úgy kegyúri, mint az 1881. 39. t. ez.-ben megállapított kötelezettsé­génél fogva : kétséget nem szenved, ám de az sem ma­radhat figyelmen kívül, hogy a város alig lehet képes a helyreállításra szükséges összegeket 3—4 évi időköz alatt is szolgáltatni. Nézete szerint a kérdés legalkalmasabb­­ kölcsön felvétele útján oldható meg. A költségek fede­zésére mintegy fél milliónyi kölcsön 30 ezer frt szüksé­geltetnék. A költségekhez maga a püspök, mint sz. jobbi apát és a város 4-4 ezer forinttal járul. A város által fizetett 4 ezer forint csakugyan csekélynek mondható, főleg, ha meggondoljuk, hogy magának a templomnak Szathmáry püspök majd az esztergomi érsek alapítványá­ból jószágai vannak, melyek igen jelentékeny jövedelmet hajtanak. Ily körülmények között annál könnyebben tel­jesítheti kegyúri s a templom fenntartására vonatkozólag a törvényből világosan folyó kötelezettségét. Az említet­tek figyelembe vételével a várostól méltán lehet kívánni, hogy a helyreállítás költségeihez évente 15.000 forinttal járuljon. A miniszter nem kétli, hogy a város közön­sége gondoskodni fog arról, hogy a költségek fedezésére szolgáló kölcsön törlesztési hányadának felerésze a költ­ségvetésben előirányoztassék. A másik fele fedezetet fogna találni a püspök évi járulékában, a műemléki javadalom terhére a kincstárból kiutalandó részletben és esetleg a vallásalap részéről is nyújtandó évi járulékban, önkényt értetvén, hogy kedvezőbb idők bekövetkeztével a kormány gondoskodásának tárgyát fogja képezni, hogy a kölcsön terhétől a város mielőbb szabadulhasson. A miniszter felhívja végül a város közönségét, hogy az évi járuléknak a törlesztési hányad fele összegéig leendő felemelésére vonatkozólag határozatát vele mielőbb közölje. — Nemzetközi szépség kongresszus lesz Páris­­ban újév után. Az előmunkálatokat végző bizottság most tartotta utolsó ülését és elhatározta, hogy a pályázó höl­gyek fotográfiái e hó 29-től deczem­ber 25-ig nyújthatók be. Január 1-től 10-ig lesznek kiállítva a fotográfiák, melyeknek háromnegyed életnagyságban és kivágott ru­hában kell ábrázolniuk a szépségeket. A kiállítást láto­gató közönség fog ítélni; a legjobban tetsző fotográfia Számát kimenetkor mindenki urnába dobhatja; e nyilvá­nos kritika eredményét naponkint közzé teszik. A vég­kép döntő bírák Bonnat, Carolus Duran, Puvis, de Gha­­vannes, Folguiéres és Carnier-Belleuse képzőművészek, kik január 15-ike és 20-ika között proklamálni fogják a szépség királynőjét. A fődij egy négyezer frank értékű gyémánt diódéra ; ezenkívül a legszebbek közül húszan díszokmányt kapnak. A pályázó fotográfiák mindeniké­­hez tíz frankot kell mellékelni «betét» képen, a­mi meg­magyarázza, hogy az egész szépség-kongresszus voltaké­­pen élelmes üzlet, amelynek felvirágzását, a mire appel­­lál, a hiúság bizonynyal elő fogja segíteni. —­Lónyay Menyhért gróf Esztergom városána­k­ díszpolgára volt s temetésén e város küldöttséggel képviseltető magát. Az esztergomi városházán — mint levelezőnk írja — gyászlebőgő hirdeti az országot ért nagy veszteséget. Esztergom város nemcsak díszpolgárát gyászolja az elhunyt grófban, hanem egyik jótevőjét is, a­ki örökös megemlékezésre kötelezte e város közönsé­gét. Esztergom ugyanis egyike volt az elsőknek a «nem adózunk» városok közt. Az akkori kormány 1800 főnyi katonaságot küldött a város nyakára és hónapokig itt tartotta. A város mint erkölcsi testület is adós volt és szintén nem fizetett. A parancsnokló főtiszt katonáival behatolt a városi pénztár helyiségébe és erővel kinyit­tatta a vasszekrényt, az ott talált 60,000 forintnyi értékű államkötvényeket magához vette. A város évekig nem kuczió bírta visszakapni értékpapírjait. A katonai exe­­költségeit akarta fedezni a kormány a papí­rok árával. Évek múltán, az elhunyt gróf közbenjárása révén kaphatta csak vissza a város sokáig zálogban tar­tott papírjait. Az akkori kormánynak ez eljárását még most is sínyli Esztergom. Nagy hála köti a várost az el­hunyt gróf emlékéhez azért is, mert minisztersége ide­jében egy cseh osztálytanácsosa tiltott után szerződést kötött B­ regale bérlővel a város rendkívül nagy kárára. A­mint a megboldogult erről értesült, a szerződést nyom­ban megsemmisítette és a várossal kötötte meg a szer­ződést több ezer forinttal olcsóbban, mint a volt bérlő­vel megkötve volt. Ezt a tettét soha nem fogják elfelej­teni az esztergomiak, mert rém­ite zsarolástól mentette meg őket. Esztergom 1861. évi január 15-én választotta meg öt díszpolgárának. — A Hóra-ünnepek Romániában. A bukaresti N­óra-Kloska ünnep felől még a következőket írják: A mulatság a rendőrség kijátszása mellett vasárnap folyt le az ünnepély egészen zug-jelleggel. A «Societatea Carpatii», mely a bankett kezdeményezője volt, először az Union fogadó­termét fogadta ki. A rendőrség azon­ban megtiltotta a tulajdonosnak, hogy befogadja a zene­bona csinálókat. A társaság most a «Societatea Concor­dia» helyiségeit kérte ki, melyet meg is kapott. A meg­hívók esti 6 órára ide czímezve, szét is küldettek, de a rendőrség felkérésére kevéssel az ünnep előtt a «Concor­dia» felmondotta a vendégjogot. A rendezők erre egész titokban összegyűltek a «Carpatii» egyesületben s meg­beszélés után a tagok kettesével szállingózva bizonyos Gosma-féle korcsmában hozakodtak össze. E korcsmában étkező német munkásokat vehemencziával kiszorították az asztalokról s így sikerült fél 9 órakor inni kezdeniük. A rendőrség ide is behatolt, de nem lévén a dáridónak más, mint korcsmái jellege, természetesen várakozó ál­lásban kellett maradni. A Hóra-nap hősei közül Ciurcu, az­­ s.Indépendance roumaine» szerkesztője emelt poharat, kijelentvén, hogy e nap nem emlékezés napja, hanem tanács a magyarok számára, hogy ne hívják ki egy második Hóra eljövetelét. Aztán kifakadásokat tettek Bratescu, Jancovescu, Frunzescu és Bacalbasa urak, bátorítva az ifjúságot, hogy harczoljanak «az embernek az ember rabságából» való megszabadítá­sáért. Bizonyos Inotescu az orvos növendékek nevében, Sacaseanu pedig az iránt kiabált, hogy Románia főváro­sában megengedtetett egy Kossut-ünnep tartása, ellenben Hóra c­entenáriumát betiltják. A lapok közül képvi­­selve voltak a Romanulu, Romania, Unidépen­­dance roumaine, Telegraful, Opinca, Spitalul és J­atiunea. Beszéltek még Dobrescu tanár a Szent- Száva gymnasiumtól, Glurilovu, Popovici, Ocaseanu és Chica. A meghívott előkelőbb vendégek (Adrianu tábor­nok, Maniu, Misail, Bibicercu stb.) mintegy 50 számban be sem mentek, hanem látva a hangulatot, még a kü­szöb átlépése e­lőtt haza távoztak. A dáridó éjfél után egykor ért véget. Galaczon az ünnep szintén zug jelleg­gel folyt le. Ressu­ur ivott a múlt század erdélyi romá­­nainak egészségére, aztán Jovani, Scribanu, Cereheru, Arghiru, Chiriacu, Pacu, Nicolescu és Pitis beszéltek. Az utolsó szónok neve ominózus záradéka a fanfaronád­­nak; Pitis annyit tesz mint alattomban. A galaczi ficso­­rok táviratot akarván meneszteni a bukaresti lakomá­­zókhoz, a táviró hivatal a távirat fölvételét megtagadta, így ünnepeltek a kiment erdélyiek. Mert tudni kell, hogy a «Societatea Carpatii» erdélyi románok egyesü­lete , tagjai nagy részben még máig is a Szent István koronájának alattvalói. — A Görge­-ügyhöz. A zemplénmegyei 48-as honvédegylet november 2-án tartott gyűlésén a követ­kező határozatot hozta: A zemplénmegyei 48-as honvéd­egylet a Görgei-féle rehabilitáló ügyet meghaladottnak tekinti és úgy van meggyőződve, hogy Görgei felett a közvélemény, a történelem és Kossuth Lajos egykori kor­mányzónk régen kimondták kárhoztató ítéletüket, melyek többé meg nem másíthatók. Ennélfogva a Görgei-ügy élén álló 48-as honvéd bajtársak által megindított reha­bilitáló mozgalmat nem helyeselheti és visszatetszéssel fogadja. Mindazáltal ezen honvéd-egylet nem látja szük­ségét az országos honvédgyülés tartásának, mert: a vi-

Next