Egyetértés, 1884. november (18. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-10 / 310. szám
884 TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. 310. SZÁM. BUDAPEST, HÉTFŐ, NOVEMBER 10 SZERKESZTŐSÉG: Budapest, ív. himző-utcza 1. sz. kéziratokat vissza nem küldünk. CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EU ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt **y »I“vre __ 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr, Franczia-, Olasz-, Orosz-,Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postaszerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy usttn 6 krajcs&ti Budapest, nov. 9. Mig egyrészről azokat a föltételeket emlegetik, melyek mellett Francziaország kész volna Klímával szemben a hadi kárpótlás követelésétől elállni, a képviselőház tonkingi bizottsága épen az erélyes rendszabályok mellett van. Az expedíczióra, mint Párisból legújabban jelentik, a jövő 1885-ik év első hónapjaiban szükséges költségekkel együtt 60 millió kell. Tonkingnak a közelebbi években való bevételeit öt, a kiadásokat pedig húsz millióra teszik. A bizottság holnap Ferry miniszterelnök kívánságára ismét ülést fog tartani. Úgy vélekednek, hogy a kormányelnöknek a parliamentben való erélyes magatartása Khinát mégis rá fogja bírni a békefeltételek elfogadására. Londonból a következőt jelentik a Tempsnak: «Hiteles forrásból értesülök arról, hogy a franczia kormány és a képviselőház magatartása Pekingben nagy benyomást tett , hogy az londoni khinai követségen nem beszélnek most már olyan harcziasan, mint Greng marquis idejében. Khina meggyőződött arról, hogy ha nem enged, a hadjáratot nagy eréllyel fogják folytatni, s itt úgy vélekednek, hogy az erősítések elküldése nagy befolyással lesz a pekingi udvar elhatározására. Egyelőre, mint Courbet tengernagy ,Kelongból, Briére de l'Isle tábornok pedig Hanoiból jelentette, a khinaiak még igen harcziasak, s Formosán Tamszui mellett, Tonkingban pedig Tüjenkván város ellen intéztek támadást, ami azt is mutatja, hogy a francziák mind a két helyen a defenzívára kénytelenek szorítkozni. Fucseuból pedig a következőt jelenti a Times levelezője e hónikáról: „A kimpai erődítéseket kijavították, Krupp-ágyukat állítottak föl bennök, úgy szintén az elsülyedt hajókról megmentett néhány ágyút. Ezenkívül torpedókat is helyeztek el, melyek a gőzösöknek csak 100 láb szélességű csatornautat hagynak. Az új alkirály megvizsgálta az erődítéseket. A franczia flotta visszatérését azonban nem tartják valószínűnek.A Neuryorki táviratok szerint Cleveland demokratapárti elnökjelölt megválasztása most már kétségen kívül áll. November 4-ike nevezetes nap lesz az Egyesült Államok történetében, mert e napon bukott alá a republikánus párt ama szédületes magasságból, melyet oly hosszú időn át tartott elfoglalva. Mivel a déli államok biztos megállapodás szerint 153 demokrata párti választóférfiat küldenek ki, New york és Indiana államoknak a demokraták mellett való szavazása a mérleget Cleveland javára billenti, amennyiben 204-re emelte. Majdnem 25 év múlt el, mióta a demokraták elvesztették uralmukat. Az 1860-ik év választási küzdelme a republikánus Lincoln Ábrahámot juttatta be a Fehér házba és ezzel együtt a polgárháború kitörését idézte elő, mely a rabszolgaság megszüntetésével és az unió kivívásával ért véget. Huszonöt évig volt idejük a demokratáknak hibáik fölött elmélkedni és maguknak a közbecsülést újból biztosítani, és 25 évig volt idejük a republikánusoknak arra, hogy érdemeiket a hallatlan megvesztegethetőség és rossz gazdálkodás következtében teljesen elfelejtessék. Csak lassankint fordult ismét jobbra az utóbbi években a demokraták ügye. Mily gyűlöletesekké tették magukat a republikánusok a józanul gondolkozók előtt, abból is kitűnik, hogy a független republikánusok, kik között igen kiváló férfiak akadnak, nemcsak hogy elszakadtak a republikánus párttól, hanem ellenkezőleg, még átpártoltak a demokratákhoz. Meg kell azonban adni azt is, hogy az idők jelét maguk javára tudták magyarázni. Clevelandban oly jelöltet állítottak, ki mintegy teremtve volt arra, hogy vezetőként szerepeljen a fennálló rendszerrel szemben mutatkozó reakczióban. Cleveland nem hivatásbeli politikus, mint ellenjelöltje Blaine és távol áll minden efféle működéstől. Annyi bizonyos, hogy komolyan megjavítani szándékozik a közigazgatást. Azt az amerikai szokást azonban, hogy politikai szolgálatokat hivatalokkal jutalmaznak meg és ez által a hivatalokba a nyerészkedés szellemét ültetik el, aligha sikerül majd Clevelandnak kiküszöbölnie. Az éhes párt, mely már 25 éve lesi a zsákmányt, mindenkit eltiporna, ki útját állaná. A hivatalnokok százezreit fenyegető hajtóvadászat mindenesetre korlátozását találja a szenátusban, melyben a republikánusoknak két szavazattöbbségük van. Az elnök kinevezéseit ugyanis a szenátusnak kell megerősítenie. Nov. 4-ikétől számított négy hét múlva a 401 választóférfiú összeül >4,és beadja szavazatát a köztársaság elnökére. Az alkotmány szelleme szerint szabadon cselekedhetnek, a szokás szerint azonban pártállásuk szerint Blaine vagy Cleveland irányában köteleznék. Clevelandot tehát az eddigi hírek szerint 219 szavazattal fogják megválasztani. A demokrata párttól függ, hogy uralma ne csupán ideiglenes legyen, hanem megnyissa a reform új korszakát, tudassa. Andrássy Gyula gróf azonban nem értesítette, vagy csak igen fogyatékosan értesítette minisztertársait a csehek mélyreható tervéről s egyszerűen tudtára adta Hohenwarth grófnak, hogy a fundamentális törvényczikkek ellen semmi kifogása sincs. A magyar miniszterelnök nyilván azt az álláspontot foglalta el akkor, hogy a fundamentális törvényczikkek tisztán csak osztrák belügyet képeznek, vagy pedig nem vizsgálta s nem fontolta meg eléggé ama törvényczikkeket. — Mennyire megijedhetett Magyarország vezér-államférfia, midőn a törvényczikkek közrejutásakor látta azt a nagy vihart, melyet azok Lajtán innen és Lajtán túl a politikai körökben támasztottak! Saját kormányának kebelében is mutatkoztak erős aggodalmak, melyek arra bírták a miniszterelnököt, hogy utólag kifogásokat tegyen. A törvényczikkek akkor már tárgyalás alatt voltak a prágai tartománygyűlésen, midőn egyszerre felmerültek a magyar aggodalmak és módosító javaslatok. A csehek vezérei méltányolták ezt a föllépést és siettek elfogadni az Andrássy gróf javaslatait. Ezzel a nagy engedékenységgel akarták megmenteni vívmányuknak veszélyeztetett nagyobb részét. De megkéstek az engedékenységükkel. — Időközben ugyanis más erők léptek akczióba. Tudjuk, hogy az osztrák német liberális párt vezetői érintkezni próbáltak akkor a Deák-párt vezérférfiaival, akik sok előzékenységet tanúsítottak irántuk. Magyar részről Pulszky Ferenczet is emlegetik azok közt kik a Deák-párt és az alkotmányhivek közt fentartották az összeköttetést s a cseh törekvések leghatalmasabb gátlója volt Lónyay Menyhért gróf, az akkori közös pénzügyminiszter. A magyarok nemcsak Ausztria dekompozícziójától s ennek következtében az alig felállított dualisztikus rendszr összeomlásától tartottak, hanem attól is féltek, hogy a törvényczikkek visszahatással lesznek saját országuk szláv népeire. Lónyay gróf ebben egyetértett honfitársaival. Ezenfelül alkalmasint megértették vele, hogy csak a Deák-párt segedelmével érheti el azt a czélt mely csábítóan lebegett lelke előtt, hogy örökébe lépjen Andrássy grófnak, ha ez elfoglalná Bnust gróf állását. — Köztudomás szerint az volt akkoriban Andrássy grófnak leghőbb óhajtása, hogy a «szász báró»t kiemelje a nyeregből. A cseh fundamentális törvényczikkek jó alkalmat kínáltak erre, noha maga Beust is heves ellenzője volt e törvényczikkeknek. De az uralkodót, aki helyeselte ez aktust, hogyan bírják rá elhatározásának megváltoztatására ? Ezt megtenni csak Lónyay Menyhért grófnak volt hatalmában. Módját is ejtette annak, hogy egy magasrangú személyiséget föltüzeljen a fundamentális törvényczikkek ellen s ez viszont döntő helyen alkalmazta nagy befolyását. Ezzel meg voltak téve a kellő diszpozicziók s Andrássy Gyula gróf elkövethette azt a nagy vakmerőséget, hogy a «nagy koronatanács»-ban szokatlanul élesen és hevesen támadja meg a fundamentális törvényczikkeket. Lónyay gróf nyilvánosan nem támogatta honfitársát; okosan tartózkodó volt, hogy a jövőre nézve ne teremtsen akadályokat, s így a világ szemében Andrássy grófot illette a dicsőség, hogy ő volt az, aki meghiúsító Ausztriában a legmerészebb föderalisztikus kísérletet. De igazság szerint az érdem nagy része Lónyay Menyhért grófé, kinek közbenjárása foganatosan egyengette Andrássy gróf akcziójának útját.» A mai hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, a vallás- és tanulmányi alapi felügyelő és ellenőrző időleges bizottság• működési tartamát f. évi november hó 1-jétől számítandó két évre meghosszabbítom és ezen bizottság elnökének, társ-elnökének, előadójának s összes tagjának megbizatásáugyanazon időre kiterjesztem. Kelt Gödöllőn, 1881. évi október hó 27-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágost ton, s. k. Budapest, nov. 9. A AT. Freie Presse megbízható forrásból kapja a következő sorokat: Tudvalevő, hogy Lónyay Menyhért gróf iránt különös bizalommal volt az udvar, a mióta egy reá bízott kényes missziót szerencsésen teljesített. Ez a nagy bizalom kiválóan érvényesült egy fontos közjogi kérdésben. A cseh «fundamentális törvényczikkeket», melyek az osztrák alkotmány és közigazgatás messzemenő decentralizácziójára voltak szánva, elfogadta és jóváhagyta az osztrák minisztertanács. Hohenwarth gróf hivatalosan értesítette a «fundamentális törvényczikkek» tartalmáról az akkori magyar miniszterelnököt, Andrássy Gyula grófot is, részint azért, hogy őt e törvényczikkek tartalma és tendencziája felől megnyugtassa, de másrészt meg azért is, hogy a gróf magyar szempontból megtehesse esetleges kifogásait, módosításokat ajánlhasson stb. Hohenwarth gróf és a cseh bizalmi férfiak elejét akarták venni ezzel minden későbbi intervencziónak s már előre is hajlandóknak nyilatkoztak a netán szükségeseknek vallott módosításokra, de kikötötték*,hogy a magyar minisztérium már a Glam-Martinitz-féle jelentésnek a cseh tartománygyűléshez való benyújtása, illetőleg a fundamentális törvényczikkek kihirdetése előtt i delegácziók. A magyar delegáczió zárszámadási albizottsága ma délelőtt 11 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta az osztrák-magyar monarchia közös háztartásának 1882. évi zárszámadását. Az ülésen a közös kormány részéről jelen voltak : Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter, Tóth Vilmos a közös főszámszék elnöke, külügyminiszteri első osztályfőnök, Mérey Szögyényi és Szent- györgyi osztályfőnökük, Lambert vezérhadbiztos, Komarek udvari tanácsos. Az albizottság beható átvizsgálás után a közös miniszteri tárczák 1882. zárszámadásait elfogadta és azokra nézve a felmentvényt megadni határozta. Az egyes tárczák zárszámadásait a következők adták elő: Bárczay Ödön a külügyi, Szlávy Olivér a pénzügyi, Andaházy Pál a tengerészeti és Hegedűs Sándor a hadügyi tárcza 1882. évi zárszámadását adta elő. Az ülés délután fél 2 órakor ért véget. (0. É.) _________ Csernátony Lajos delegátusnak a magyar delegáczió külügyi albizottságában tett oroszbarát nyilatkozata, melyet a külügyminisztérium által sugalmazott félhivatalos Politische Correspondenz — mint egy tegnapi bécsi táviratunk jelentette — oly melegen aposztrofált, úgy látszik, arra volt szánva, hogy enyhítse azt a hatást, mit a képviselőház válaszfeliratának egy nem épen oroszbarát tétele az orosz diplomácziai körökben kellett. Mivel a közös külügyminisztérium oly nagy súlyt fektet Csernátony nyilatkozatára, érdekesnek találjuk annak szószerinti közlését, hangzik az ekképen : Csernátony Lajos: Mikor, azt hiszem, tavaly kérdést intéztem a külügyminiszter úrhoz, kijelentettem, hogy, ámbár kérdésem éle Oroszország ellen intézettnek látszott, nem tartozom azok közé, kik Oroszországgal törik-szabad rossz lábon akarnak állani, sőt azok közé tartozom, kik szerint hazánk érdekében áll, hogyha csak lehet, a lehető legjobb viszonyban álljunk Oroszországgal. De amit határozottan a legrosszabbnak tartok, ez a feszült viszony. Ha valahol, itt áll a franczia közmondás: il faut, qu’une porté sait ouverte, ou fennée. A Janus templomának kapuja legjobb, ha be van zárva s pedig mennél tovább ; de ha ki kell nyitni, akkor legyen az egészen nyitva, legyen az kitárva. A feszült viszony kellemetlenségét az egyének is érzik ; tisztább a helyzet, ha mint nyílt ellenfelek állanak egymással szemben. A feszült viszony államok közt még kellemetlenebb , és oly államok közt, mint egyrészt Muszkaország, másrészt monarchiánk, nemcsak kellemetlen, hanem pozitíve veszedelmes. Az Oroszországgal való feszültség bátorításul szolgált a Magyarország szomszédságában levő kis államok felbujtogatására, és ha csak azt veszem, hogy ez megszűnik, akkor minden egyébtől eltekintve, nagy előnyt látok az elvi megegyezésben, és ezzel annyira meg vagyok elégedve, hogy nem is kívánom hogy eventualitásokra is történt legyen megegyezés. Mert az eventualitás természetében van, hogy az további eventualitásokra kiterjed. Az eventualitások változásait kiszámítani nem lehet. Az európai politikában az eventualitások mindig kapcsolatban vannak az eventualitásokkal és ez oly bonyodalmas, hogy azokra nézve részletes megegyezésre jutni még legbensőbb baráttal is nehéz, annyival inkább Oroszországgal. És megvallom, hogy az elvi egyetértés — mint a külügyminiszter úr megmagyarázta — többet ér, mint a részletes megegyezés. A feszült viszony megszűnésének máris volt hatása. Egy bizonyos tényt, melyet meg is említhetek; a montenegrói nyilatkozatot, meggyőződésem szerint, ennek kell tulajdonítani, valamint — meglehet — a vasúti csatlakozásokat illetőleg is több könnyítést fogunk tapasztalni mint eddig. Én meg vagyok elégedve a külügyminiszter úr felvilágosításával. nás a város részéről Aradi Kálmán főkapitány és Győri József levéltárnok által a 48 as népkör részéről pedig küldöttségileg fogadtatott. Tors Kálmán Szentesen Sima Ferencz vendége volt, s ma délelőtt az isteni tisztelet után a piacztéren intézett beszédet a választókhoz. 48-as népkör ma estére a képviselő szentesi idézése alkalmából a székháznál bált rendezett. * Abrudbánya, nov. 9. (0. É.) Visi Imre Abrudbánya város képviselőjelöltje, ma tartotta programmbeszédét, mely a választó közönség körében nagy tetszésben részesült. Visi megválasztatása biztosnak tekinthető. * Marosvásárhely város törvényhatósága, mint launknak írják, e hó 5-én és 6-án tartotta rendes havi özgyülését, melyen a következő fontosabb tárgyakat intézték el : Kovács Samu tanácsnok és dr. Cziky József biz. tag nemrégiben meghaltak; a közgyűlés az elhunytaknak a köz- és városi ügyek körül szerzett érdemeik elismerését jegyzőkönyvbe iktatta, egyúttal elhatározta, hogy családjaikhoz részvétnyilatkozatot intéz. Lázár Ádám orsz. képviselő a következő interpellácziót intézte Borosnyay Kálmán polgármesterhez: 1. Van-e tudomása a polgármesternek a városi iktató-jegyzőkönyvben következő ügydarabról: «Érk. 1884. okt. 2-án sz. 8296. 1884. Hivatalos bizonyítvány arról, hogy az abban megnevezettek a v. választókerületben szavazati joggal bírtak ; 2. ha van — ki, vagy kik által és kinél adatott ez ügydarab be, illetve ki adta az iktató-jegyzőkönyvbe ? 3. mi történt ezzel az ügydarabbal ? kiosztatott-e az illető tanácsnoknak előadás végeit ? elintéztetett-e az, ki által, mikor és miként ? van-e erről előadó iv ? illetve fogalmi iv ? ha van — előterjesztheti-e ? és mi történt azzal a bizonyítvánnyal ? — A polgármester csak azt válaszolta, hogy az említett magánbizonyítványt a főispántól kapta, úgy írta alá és visszaadta, de arról, hogy azon iktatószám lett volna, és hogy azután mi történt a bizonyítvánnyal, nincsen tudomása. Ígéri azonban, hogy a dolognak végire jár. Lázár Ádám kijelentette erre, hogy az a bizonyítvány, mely több polgár választói jogosultságáról szólott, hivatalos alakban adatott ki és így használtatott az Ugron Gábor választása ellen beadott panasznál, minthogy a polgármester ez illetéktelen eljárásával a város törvényhatóságát az országgyűlés előtt pellengérezte, mint ez a lapokból is kitűnik; minthogy továbbá a választó névjegyzéknek és a védő mmn. titkárok szerint a törvényszéknél való léte miatt más hiteles bizonylat ki nem adathatott, egy ily merénylet, vagy mint közokirat-hamisítás büntette, visszaélés vétsége lenne megtorlandó; vagy mint hivatali azonban, tekintettel a polgármester aggkorára és ismételve tanúsított képtelenségére, a városi szabályrendelet, esetleg a büntetőtörvény megszegéséért megérdemelt fegyelmi kereset mellőzésével, ezúttal indítványozza, hogy a közgyűlés a polgármesternek e szabálytalan eljárása miatt jegyzőkönyvi rosszalását fejezze ki. Ez az indítvány a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatván, a polgármester ily értelemben mondotta ki a határozatot, ami nagy derültséget okozott. Ezután az 1885. évi költségelőirányzat került tárgyalás alá s azt a pénzügy és gazdasági szakbizottság véleménye értelmében elfogadták. E szerint az összes bevétel 116,933 frt 46 kit, az összes kiadás pedig 116,874 frt 46 kit, a pénztármaradvány 49 frtot tesz. A bevételek közt a szeszfogyasztásból 28,000 frt, az összes vámokból 42,689 frt 68 kt várandó, e szerint ezek képezik a fő jövedelemforrást. A kiadások közt rendes fizetések 34,544 frt 33 krral, igazgatási költségek 34,133 frt 23 krral, segélyezések és közművelődési czélokra való kiadások mintegy 19,000 frttal szerepelnek. Ebből a tervezett állandó nemzeti színház építési alapjára évenkint 600 frt szerepel tíz évre. A közmunkaváltság tárgyában a főispán által önkényűleg tett kezdeményezés következtében lejött miniszteri leiratra még Kovács elhunyt tanácsnok által páratlan szakavatottsággal kidolgozott észrevételek elfogadásával a mostani rendszer annyival is inkább fentartandónak határoztatott, mivel e tárgyban törvényhozási intézkedés várható, mely előtt itt a változtatás sem szükséges, sem czélszerűnek nem mutatkozik. VIDÉK: * Az eperjesi szabadelvű párt képviselőjelöltjének, dr Schmiedt Gyulának ellenfele támadt Pletényi Endre apátplébánosban. Az O. E.-nek egy eperjesi távirata a következőket jelenti: Schmiedt Gyula az itteni szabadelvű párt jelöltje ma tartotta programmbeszédét igen nagyszámú városi és vidéki választóközönség jelenlétében. Beszédében különösen a pénzügyi és közgazdasági helyzettel s az e téren megoldandó kérdésekkel foglalkozott. Ellenjelöltje nincs s igy megválasztatása bizonyosnak tekinthető. * Szentes város orsz. képviselője Tors Kálmán tegnap délután érkezett Szentesre, hogy választóinak megválasztatásáért köszönetet mondjon. Tors Kálmán Félegyháza felől jött Szentesre, s úgy a városi tanács, mint a 48-as kör választmánya intézkedtek illő fogadtatásáról. A város részéről Félegyházára Nagy Imre és Szánthó Lajos tanácsnokok, a 48 as népkör részéről pedig Pataki Imre és Soós Ferencz mentek eléje. A Tisza KIADÓ -HIVATAL, BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. S& HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL, Hirdetéseket felvesz a külföldön: Bécsben: Főügynökségünk: Stem Monts tüntetési irodája, I. Voilzeile Nr. 22, Oppelik A., I. Stubenbastei Nr, 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstülte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallligchgasae 10* Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr* Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. VVoilzeile Nr. 14. Herndl Alajos, 1. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a! M.: Daube G. L. és Társa. Páriában: R. Mosse, 40, r. Notre-Dam«*d.-Vi«t* Ágence Havas (place de (a Bourse!. ÚJDONSÁGOK. — nov. 9. — Személyi hírek. Ráth Károly főpolgármester tegnap este Budapestről Irsára utazott. — Gróf Kálnoky Gusztáv közös külügyminiszter tegnap éjjel Bécsbe utazott, hogy a reggel oda érkezett román királlyal találkozzék. A külügyminiszter kedden, mikorra a magyar delegáczió négyes albizottságának ülése van kitűzve, ismét Budapesten lesz. Ripp Károly báró, a Sopronban állomásozó 76-ik gyalogezred eddigi ezredes-parancsnoka, ki közelebb vezérőrnagy lett, másfélévi szorgalmas tanulás után teljesen elsajátította a magyar nyelvet. — Rónay Jáczint püspök, pozsonyi nagyprépost néhány nap óta gyöngélkedik. — Bismarck herczegnek Ferencz József király megküldte L’Allemand által festett életnagyságu arczképét, mely ő felségét tábornagyi díszruhában ábrázolja. — Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kineveztetését leiratilag tudatta az ország törvényhatóságaival. «Hazafias és kellemes kötelességemnek ismerem,— úgymond a leirat, — e minőségemben a város törvényhatóságát üdvözölni s bizalommal fölkérni, hogy az állásommal járó nehéz és fontos feladataim sikeres megoldása körül a törvényhatóság ne csak törvényes kötelességénél fogva, de hazafias kötelességből is támogatni szíveskedjék.» — Az udvar köréből. A mai enyhe őszi napot kirándulásra használta fel a királyi pár. A Káposztás- Megyeren levő udvari istállókat tekintették meg, ahol tudvalevőleg úgy a királynak, mint a királynénak számos vadászlova van. A király Lichtenstein herczeg kíséretében nyitott négyes fogaton hajtatott ki, délelőtt 11 órakor a budai várpalotából, követve más két udvari fogat által. Az egyikben, szintén négyes fogat, a királyné ő felsége ült, Mária Valéria főherczegnő, Gizella főherczegnő és Amália bajor herczegnő társaságában, a másik kétfogatú hintóban Korniss grófnő és Branca bárónő palotahölgyek foglaltak helyet. Déli tizenkét óra után érkezett a három fogat Megyerre, hol Berzeviczy Ádám őrnagy fogadta az érkezőket. A király és a királyné kiszállva a hintókból* azonnal az istállókba siettek, hol minden egyes lovat figyelmesen megtekintettek. A szemle több mint fél óráig tartott s végeztével a királyi pár az istállókban tapasztalt rend és példás tisztaság felett elismerésének adott kifejezést. Időközben dejeuner-re telettek a vadászvilla egyik kis termében, melynek végeztével az uralkodó Lichtenstein herczeggel együtt visszakocsizott a fővárosba. A királyné ő felsége az egyszerű villásreggeli elköltése után gyalogsétára tért melyben a hölgyek mind résztvettek. Legelöl ment a királyné, ki szürke úti ruhát, créme-szinü palotá-t, fekete félmagas, elől-hátul széles karimáju vadászkalapot, ugyanolyan szinü rövid fátyollal viselt, oldalán Mária Valéria főherczegnő haladt, tegetthoff-szinü felettébb egyszerű testhezálló ruhában és fehér fátyolos vadászkalapban; kezeit kék szinü ezobolyprémes karmantyúkban tartva. Pár lépésnyire követték Gizela és Amália bajor főherczegnők és az udvari hölgyek. Másfél óráig járkáltak a káposztásmegyeri ligetben s már négy óra volt mikor visszatértek a vadászvillához, hol az udvari fogatok várakoztak. A királyné ő felsége, épugy a többi hölgyek, betértek az öltözőbe a hol a királyné levetette créme szinü paletot-ját és sötét testhez álló téli köpenyt vett magára, Mária Valéria főherczegnő pedig kékszínü bundát öltött fel. Ezalatt előrobogtak az udvari fogatok. A négyes fogatba legelőször Mária Valéria főherczegnő szállt be, követe a királyné, ki szívélyes mosolygással és főhajtással válaszolt a körülötte állók üdvözléseire. A királyné viruló színben van szintúgy a főherczegnő is. Egy negyed üt órakor a két udvari fogat visszahajtatott a fővárosba. — ő felsége a király, a királyné, Mária Valéria főherczegnő és az udvari személyzet holnap délelőtt visszatérnek Gödöllőre. — Lipót bajor herczeg, és Gizella főherczegnő fenséges nejével, ma este visszautaztak Bécsbe. Innen a trónörököspár látogatására mennek Laxenburgba, honnan pár napi időzés után Münchenbe térnek vissza. — A tartalékos honvédtisztek tiszti parancsértekezletét ma délelőtt tartották meg a kőbányai úti fegyvergyári laktanyában, az 1-ső honvédzászlóalj pótcsapat irodájában. Mintegy 120 tartalékos honvédtiszt gyűlt össze, teljes díszben, lovas és gyalogos tisztek, orvosok s kezelő tisztek. A gyalogsági tisztek közt ott volt Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszteri tanácsos is. — Az operaház előfüggönyének leszakadásáról beszéltek ma a fővárosban egész nap. Csodával határos szerencse, hogy az ötmázsás kárpit lezuhanva, nem tett semmi kárt; ha esetleg szereplők állanak a közelben, okveletlen emberhalál történik, ha pedig az eső vászontömeg esetleg úgy kilendül, hogy közel jut a prosczénium nyilt gázlámpasorához, a tűz kikerülhetetlen lett volna. Az operaház és a közönség érdekeire nézve fontos a véletlen, hogy az annyiak enfant gálája, az Asphalcia és a király jelenlétében adta ki magáról ezt a nagy szegénységi bizonyítványt. Ha üres inkognitó-páholy előtt történik ez a baleset, talán könnyen elimult volna az egész dolog, még szeme láttára esvén meg a gyámoltalanság de a fele próbája, még nagyon soká fog kavarogni az a porfelleg, amelyet a színpadra lezuhant nehéz kárpit fölvert. A király, mint mondják, nem késett határozott elégiil ellenségét kifejezni, hogy a legprimitívebb színpadi technikai feladat: az előfüggöny kezelésénél eshetik meg iyesmi. Vájjon mit várhatni akkor benn a színpadon, ahol százszoros a komplikáczió, ha így megy a dolog már a kortinával? Tegnapi tudósításunkban már kifejeztük kételkedésünket a fölött azok fölött, amelyet az intendatura késő este tudatott a baleset megfejtéséül, hogy tudniillik a függönyt tartó drótok megrozsdásodás folytán elszakadtak s igy zuhant le a kárpit. Ezt most maga czáfolja meg az intendatura alább következő communiquéjében, melynek megérthetésére előrebocsátjuk a következőket. Az operaház nagy előfüggönye három vékony drótkötélen lóg, a melyek a zsinórpadláson három csigán át futnak s a három kötél egy negyedik csiga vágányában egyesülve, leér a viznyomásu pistonig, ahol fölemelkedő karikák rendszere által húzódik vagy eresztődik a három kötél. A kortina-huzás vagy eresztés akkép történik, hogy a viznyomásu piston feltol vagy lesülyeszt egy csigát s e szerint rövidül vagy hosszabbodik a függöny hármas kötele,a mi által maga a függöny mozdul.Valóságos művészi bonyolítása a kortina-huzás egyszerű mesterségének. Az intendatura magyarázata a következő : A m. kir. operaház intendaturája az előfüggöny tegnap esti lezuhanása tárgyában a ma megejtett vizgálat alkalmával szakértők által konstatáltatta, hogy a drótkötél elszakadásának oka nem annak rozsdás volta, hanem a hengercsigának kelleténél nagyobb mennyiségben történt alkalmazása és az erősebb víznyomás volt. E kettőnek összhatása következtében ugyanis a drótkötél a csigából kisikamlott s annak éle által elmetszetett Az intendatura, hogy hasonló bajnak egyszer s mindenkorra eleje vétessék, meghagyta a műszaki felügyelőségnek, hogy jövőre a gépezet működését illető bárminemű változást csak szakértői megállapodás után létesítsen, s elrendelte egyúttal a drótkötelek szigorú megvizsgálását, ami a mai nap folyamán eszközöltetett is.» — A délután folyamán, mikor ez a communique még nem jelent meg s az operaház elsánczolt falai mögül a tegnapi kudarcz felől semmi hír nem halhatott ki, egy színpadi technikus a következőket írta nekünk : «A három mázsa nehéz háttérfüggönyök épen úgy, mint a tegnap lezuhant főfüggöny három darab 5 milliméter vastag drótkötélen lógnak; ezekhez először két mázsa nehéz vastartány van kötve s ezen egy majd kis lánczokra a díszlet. Ez öt mázsa teher felhúzására az a három drótkötél elég erős volna ugyan, de ezek a drótok nem úgy vannak alkalmazva, mint modern színháznál szokás, hanem úgy, mint azt szokták az ellensúlyrendszer használatba vétele előtt, vagyis úgy, mint az ablakok vászonfüggönyénél szokás, ahol mindenki meggyőződhetik arról, hogy a függöny leeresztésénél a zsinórok összecsavarodnak s beleakadoznak a felső karikákba. Épen igy csavarodnak össze az operaház uj rendszerű berendezésénél az öt mázsa teherre szánt drótok s ez összecsavarodás által a drót folytonosan dörzsölődik, s nem ritkán el is szakadt már, de még gyakrabban idézte elő a nappali előkészületre egy-egy függöny, vagy vastartány lezuhanását az a körülmény, hogy a drótok az összecsavarodás által a csigából kiugranak s a kemény tengelyágyon végig csúsztatva rögtön elszakadnak s nem egyszer történt meg, hogy egy-egy munkás mellett zuhant le az öt mázsa nehéz teher, vagy legalább is a drótokon lógó vastartály.» Megjegyezzük, hogy a függönyt tartó drótkötél egy előttünk fekvő darabja 5 milliméter átmérőjű és nyolcz darab 1 milliméter vastag, egynekint 7 lószőrvékony szálból álló zsinórból van csavarva egy 2 £ milliméter átmérőjű kendermadzag körül. Ez a drótkötél elég erős arra, hogy nagyobb testet is elbírjon az öt mázsánál, de mi haszna, ha az Asphaleia csigarendszere elmetéli ? Szigorú és részrehajlatlan intézkedésre van szükség úgy a milliókba került műintézet, mint a közönség személyes biztonsága érdekében, mert kérdés, hogy a balesetek mindig olyan szerencsés körülmények közt fognak-e lefolyni, mint a tegnapi jótékony véletlen akarata. — Nyomdász-jubileum. Debreczenből távirják lapunknak mai Kelettel. Megható ünnepély folyt le ma Debreczen város díszesen fellobogózott nagy tanácsterében, hol Fries József városi nyomdai művezető 25 éves jubileumát ünnepelték. Délelőtt 10 órakor Debreczen város szinejava megjelent a városi nagy tanácsterremben. Simonffy Imre polgármester pár szóval megemlékezett az ünnepelt érdemeiről és felkérte a rendezőséget, hogy Fries Józsefet hívják a terembe. Fries megjelenvén, éljenzéssel fogadtatott. A városi dalárda egy része Torday Gábor vezetése alatt a «Szózat»-ot énekelte el, ezután következett az ünnep fő mozzanata. K. Tóth Kálmán ref. lelkész hatásos ékesszólással tartotta meg az úgynevezett «megnyitó beszédet», melyben azonban kiterjeszkedett a sajtó történetére annak keletkezésétől mostanáig. Egy alkalmi dal eléneklése után, Gyügyei József az ünnepelt életrajzát olvasta fel, majd ismét egy dalt énekeltek el s végül dr. Zelizy Dániel, mint a nyomda személyzetnek megbízottja szép beszéd kíséretében egy atlasz-szalagos kamélia-bokrétát nyújtott át az ünnepektnek. Zelizy beszéde után a nyomdászszemélyzet díszes serlegei, Dávidházy és Gáthy hasonlóképen értékes ajándékokat nyújtottak át a jubilánsnak és ezzel az ünnep első része véget ért. Délután két órakor 300 terítékü banker volt a Bika vendéglő dísztermében, melyen jelen voltak gróf Degenfeld főispán, Simonffy polgármester, Körössy országos képviselő stb. A szellemes boaszok egymást érik s csak a késő est vetett véget a kedélyes lakomának. — A kassai székesegyház rekonstrukcziója tárgyában Trefort miniszter érdekes leiratot intézett Kassa város közönségéhez. A miniszter előrebocsátva, hogy a templom helyzetének megvizsgálására Schmidt Frigyes bécsi cs. kir. építészeti főtanácsost hívta meg, közli a város közönségével e szakértőnek véleményét, mely szerint a bajt csakis rekonstrukczió által lehet orvosolni. Erre nézve Steindl építész két tervet terjesztett elő, az egyik :szerint a rekonstrukczió 364,709 frt 97 krba, a másik szerint 513,308 frt 70 krba,némely megtakarítások után 477,292 frt 42 krba kerülne. Az egész a második tervezet mellett van, minthogy az első hosszabb időre elejét venné ugyan minden baja , de egészséges állapotot mégsem teremtene. Schmidt is az utóbbi tervet ajánlja. A miniszter ezután az említett szakértő nyomán elmondja a mai bajok kutforrását, majd áttér a rekonstrukczionális költségek fedezésének kérdésre. Hogy e költségek jogilag csakis a várost terhelik, úgy kegyúri, mint az 1881. 39. t. ez.-ben megállapított kötelezettségénél fogva : kétséget nem szenved, ám de az sem maradhat figyelmen kívül, hogy a város alig lehet képes a helyreállításra szükséges összegeket 3—4 évi időköz alatt is szolgáltatni. Nézete szerint a kérdés legalkalmasabb kölcsön felvétele útján oldható meg. A költségek fedezésére mintegy fél milliónyi kölcsön 30 ezer frt szükségeltetnék. A költségekhez maga a püspök, mint sz. jobbi apát és a város 4-4 ezer forinttal járul. A város által fizetett 4 ezer forint csakugyan csekélynek mondható, főleg, ha meggondoljuk, hogy magának a templomnak Szathmáry püspök majd az esztergomi érsek alapítványából jószágai vannak, melyek igen jelentékeny jövedelmet hajtanak. Ily körülmények között annál könnyebben teljesítheti kegyúri s a templom fenntartására vonatkozólag a törvényből világosan folyó kötelezettségét. Az említettek figyelembe vételével a várostól méltán lehet kívánni, hogy a helyreállítás költségeihez évente 15.000 forinttal járuljon. A miniszter nem kétli, hogy a város közönsége gondoskodni fog arról, hogy a költségek fedezésére szolgáló kölcsön törlesztési hányadának felerésze a költségvetésben előirányoztassék. A másik fele fedezetet fogna találni a püspök évi járulékában, a műemléki javadalom terhére a kincstárból kiutalandó részletben és esetleg a vallásalap részéről is nyújtandó évi járulékban, önkényt értetvén, hogy kedvezőbb idők bekövetkeztével a kormány gondoskodásának tárgyát fogja képezni, hogy a kölcsön terhétől a város mielőbb szabadulhasson. A miniszter felhívja végül a város közönségét, hogy az évi járuléknak a törlesztési hányad fele összegéig leendő felemelésére vonatkozólag határozatát vele mielőbb közölje. — Nemzetközi szépség kongresszus lesz Párisban újév után. Az előmunkálatokat végző bizottság most tartotta utolsó ülését és elhatározta, hogy a pályázó hölgyek fotográfiái e hó 29-től deczember 25-ig nyújthatók be. Január 1-től 10-ig lesznek kiállítva a fotográfiák, melyeknek háromnegyed életnagyságban és kivágott ruhában kell ábrázolniuk a szépségeket. A kiállítást látogató közönség fog ítélni; a legjobban tetsző fotográfia Számát kimenetkor mindenki urnába dobhatja; e nyilvános kritika eredményét naponkint közzé teszik. A végkép döntő bírák Bonnat, Carolus Duran, Puvis, de Ghavannes, Folguiéres és Carnier-Belleuse képzőművészek, kik január 15-ike és 20-ika között proklamálni fogják a szépség királynőjét. A fődij egy négyezer frank értékű gyémánt diódéra ; ezenkívül a legszebbek közül húszan díszokmányt kapnak. A pályázó fotográfiák mindenikéhez tíz frankot kell mellékelni «betét» képen, ami megmagyarázza, hogy az egész szépség-kongresszus voltaképen élelmes üzlet, amelynek felvirágzását, a mire appellál, a hiúság bizonynyal elő fogja segíteni. —Lónyay Menyhért gróf Esztergom városának díszpolgára volt s temetésén e város küldöttséggel képviseltető magát. Az esztergomi városházán — mint levelezőnk írja — gyászlebőgő hirdeti az országot ért nagy veszteséget. Esztergom város nemcsak díszpolgárát gyászolja az elhunyt grófban, hanem egyik jótevőjét is, aki örökös megemlékezésre kötelezte e város közönségét. Esztergom ugyanis egyike volt az elsőknek a «nem adózunk» városok közt. Az akkori kormány 1800 főnyi katonaságot küldött a város nyakára és hónapokig itt tartotta. A város mint erkölcsi testület is adós volt és szintén nem fizetett. A parancsnokló főtiszt katonáival behatolt a városi pénztár helyiségébe és erővel kinyittatta a vasszekrényt, az ott talált 60,000 forintnyi értékű államkötvényeket magához vette. A város évekig nem kuczió bírta visszakapni értékpapírjait. A katonai exeköltségeit akarta fedezni a kormány a papírok árával. Évek múltán, az elhunyt gróf közbenjárása révén kaphatta csak vissza a város sokáig zálogban tartott papírjait. Az akkori kormánynak ez eljárását még most is sínyli Esztergom. Nagy hála köti a várost az elhunyt gróf emlékéhez azért is, mert minisztersége idejében egy cseh osztálytanácsosa tiltott után szerződést kötött B regale bérlővel a város rendkívül nagy kárára. Amint a megboldogult erről értesült, a szerződést nyomban megsemmisítette és a várossal kötötte meg a szerződést több ezer forinttal olcsóbban, mint a volt bérlővel megkötve volt. Ezt a tettét soha nem fogják elfelejteni az esztergomiak, mert rémite zsarolástól mentette meg őket. Esztergom 1861. évi január 15-én választotta meg öt díszpolgárának. — A Hóra-ünnepek Romániában. A bukaresti Nóra-Kloska ünnep felől még a következőket írják: A mulatság a rendőrség kijátszása mellett vasárnap folyt le az ünnepély egészen zug-jelleggel. A «Societatea Carpatii», mely a bankett kezdeményezője volt, először az Union fogadótermét fogadta ki. A rendőrség azonban megtiltotta a tulajdonosnak, hogy befogadja a zenebona csinálókat. A társaság most a «Societatea Concordia» helyiségeit kérte ki, melyet meg is kapott. A meghívók esti 6 órára ide czímezve, szét is küldettek, de a rendőrség felkérésére kevéssel az ünnep előtt a «Concordia» felmondotta a vendégjogot. A rendezők erre egész titokban összegyűltek a «Carpatii» egyesületben s megbeszélés után a tagok kettesével szállingózva bizonyos Gosma-féle korcsmában hozakodtak össze. E korcsmában étkező német munkásokat vehemencziával kiszorították az asztalokról s így sikerült fél 9 órakor inni kezdeniük. A rendőrség ide is behatolt, de nem lévén a dáridónak más, mint korcsmái jellege, természetesen várakozó állásban kellett maradni. A Hóra-nap hősei közül Ciurcu, az s.Indépendance roumaine» szerkesztője emelt poharat, kijelentvén, hogy e nap nem emlékezés napja, hanem tanács a magyarok számára, hogy ne hívják ki egy második Hóra eljövetelét. Aztán kifakadásokat tettek Bratescu, Jancovescu, Frunzescu és Bacalbasa urak, bátorítva az ifjúságot, hogy harczoljanak «az embernek az ember rabságából» való megszabadításáért. Bizonyos Inotescu az orvos növendékek nevében, Sacaseanu pedig az iránt kiabált, hogy Románia fővárosában megengedtetett egy Kossut-ünnep tartása, ellenben Hóra centenáriumát betiltják. A lapok közül képviselve voltak a Romanulu, Romania, Unidépendance roumaine, Telegraful, Opinca, Spitalul és Jatiunea. Beszéltek még Dobrescu tanár a Szent- Száva gymnasiumtól, Glurilovu, Popovici, Ocaseanu és Chica. A meghívott előkelőbb vendégek (Adrianu tábornok, Maniu, Misail, Bibicercu stb.) mintegy 50 számban be sem mentek, hanem látva a hangulatot, még a küszöb átlépése előtt haza távoztak. A dáridó éjfél után egykor ért véget. Galaczon az ünnep szintén zug jelleggel folyt le. Ressuur ivott a múlt század erdélyi románainak egészségére, aztán Jovani, Scribanu, Cereheru, Arghiru, Chiriacu, Pacu, Nicolescu és Pitis beszéltek. Az utolsó szónok neve ominózus záradéka a fanfaronádnak; Pitis annyit tesz mint alattomban. A galaczi ficsorok táviratot akarván meneszteni a bukaresti lakomázókhoz, a táviró hivatal a távirat fölvételét megtagadta, így ünnepeltek a kiment erdélyiek. Mert tudni kell, hogy a «Societatea Carpatii» erdélyi románok egyesülete , tagjai nagy részben még máig is a Szent István koronájának alattvalói. — A Görge-ügyhöz. A zemplénmegyei 48-as honvédegylet november 2-án tartott gyűlésén a következő határozatot hozta: A zemplénmegyei 48-as honvédegylet a Görgei-féle rehabilitáló ügyet meghaladottnak tekinti és úgy van meggyőződve, hogy Görgei felett a közvélemény, a történelem és Kossuth Lajos egykori kormányzónk régen kimondták kárhoztató ítéletüket, melyek többé meg nem másíthatók. Ennélfogva a Görgei-ügy élén álló 48-as honvéd bajtársak által megindított rehabilitáló mozgalmat nem helyeselheti és visszatetszéssel fogadja. Mindazáltal ezen honvéd-egylet nem látja szükségét az országos honvédgyülés tartásának, mert: a vi-