Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-11 / 69. szám

tegnap este vagy tegnap éjjel követte el. Holttestét be­szállították a Rókus-kórház boncztermébe. Zsebében megtalálták a­­ keresztlevelét, melyből kitűnik, hogy az illető Szerényi Ernő komáromii születésű 27 éves ke­­reskedősegéd volt. Más írást vagy levelet, mely tettének indító okáról felvilágosítást nyújtana, nem találtak nála. — G­er­son Ede vagy Ödön 17 éves nyomdászsegéd, a feletti elkeseredésében, hogy főnöke a szolgálatból el­bocsátotta, ma délután­­ 4 órakor a Gschwindt-féle für­dőben revolverrel fejbe lőtte magát- A golyó jobb szeme felett hatolt be, de midőn a lövés zajára a fürdőszobára befutottak, még élve találták s a rendőrség közbejöttével bevitték a Rókusba.­­Össz­eégetett gyermekek. Báberm­ann Domokos géplakatos neje tegnap este három apró gyermekét min­den felügyelet misüt hagyta Csengery­ utcza 23. szám alatti lakásában. Játszás közben az egyik gyermek az asztalon égő petróleumlámpát kidöntötte s a kiömlő petroleum jobbot vetett. A gyermekek segélykiáltásaira a szomszédok összefutottak s nagy nehezen eloltották a tüzet, de akkorra már a két éves Gizella egészen össze­égett, úgy hogy életbenmaradásához nincs remény, vala­mint a pólyában levő három hónapos fiúgyermek is sú­lyos égési sebeket szenvedett. A harmadik gyermeknek szerencsére semmi baja sem történt. — Paprika féltékenység szolgálatában. Czi­­czárné szül. Gyarmathy Lidi asszony férje elcsábitójá­­nak Szabó Erzsébetnek arczába ma a Rottenbiller­ utczá­­ban paprikát szórt. Letartóztatták.­­ Elgázolta. Sámuel Ede 60 éves utczaseprőt teg­nap este a sugár­ut és Vörösmarty­ utcza sarkán egy magánfogat elgázolta. A szegény öreg ember fején oly súlyos sérülést szenvedett, hogy eszméletlenül maradt a kövezeten s kocsin szállították be a Rókus-kórházba. A kocsist bekísérték, kívül intézik el dolgukat, bírálják el ügyüket, bűntettetnek és csak azután ítéltetnek meg. 1­a­s­sítják őket, holnap fellebbezhetünk az érzelmeikben való téves nézet miatt. ,, , Az uj főkapitányt dicsően installálja a im here­re őrségünk; de az uj rendőrfőnök — a­kiről azt lu­p­tuk, hogy nem a hatalomnak puszta eszköze, hanem törvényt tisztelő független gondolkozása, magas müve­­ a régii ember —még desavornálhatja a régi tanácsos ura • És ha így lesz, akkor mi nem hiába emeltük fel sza­vunkat a védtelen munkások személyében m­egtáma­ ol. polgári szabadságjogok é­rdek­ben. V­isontai Soma: — A Szeiler-árvák számára újabban 1 írt 30 ki­érkezett szerkesztőségünkhöz, mint a vásárigazgató­­sági személyzet egy legutóbbi gyűjtéséből fenmaradt összeg. A [UNK]­­ e hó 8-diki számunkban kimutatott 199 frt 50 krral tehát összes gyűjtésünk 200 frt 80 krt tesz ; ez összegből még 7 frt 80 kr van kezeink közt, melyet legközelebb hozzácsatolunk a takarékpénztárba tett többi adományokhoz, s ké­ i márczius 20-án lesz esti 74 órakor a Hungáriában, Ney D. a magyar kir. opera tagja és Schmitt J. bécsi zenedei tanár közreműködése mellett. A műsor követ­kező: 1. Beethoven. Szonáta lágy C-ben, 111-ik­ mű, 2. Schmitt, J. «Mein Heim», fo], előadja Ney D. 3. Brahms. Változatok Händel egy themája fölött, 24-ik mi­. 4. a) Chopin. Nocturne kemény Des-ben. b) Schmitt J. Hang­verseny-tanulmány. c) Saint Saens. Mazurka, d) Schu­­mann-Liszt. Früh­tngsnacht. 5. Schmitt J. Wilde Reiter, dal, előadja Ney D. 6. Liszt. Magyar ábránd 2 zongo­rára. (Második zongora Schmitt J. tanár). A dalokat Schmitt ,]. tanár kíséri. — A kolozsvári nemzeti színház vállalatba adása iránt hirdetett nyilvános pályázat folyó márczius 7-én lejárt és bezáratott. Négyen pályáztak: 1. Nagy Vincze, 2. Bogyó Alajos és 3. Jakab Lajos koncesszionált szín­igazgatók és dr. Bánffy Farkas. Az intendáns határozott a pályázat felett és a szerződést Nagy Vincze jelenlegi szegedi városi színigazgatóval kötötte meg. Még csak az aláírási formalitások vannak hátra. Nagy Vinczének ugyanis előbb föl kell bontania a szegedi színházra nézve fennálló szerződését, mielőtt a kolozsvárit aláírhatná. Nagy Vincze szerződése három évre szól, ez évi május 1-től kez­­dődőleg, de csak szept. 1-től kezdve köteles Kolozsvárit előadásokat tartani. A kolozsvári lapok elítélik azt, hogy a rendszer­változtatás a társulat állandósítása érde­keinek teljes figyelmen kívül hagyásával hajtatik végre. Nagy Vincze igazgató egy értesítése felhívta a kolozsvári színház jelenlegi tagjait, hogy a ki közülök hajlandó szer­ződését az eddigi feltételek mellett, de a jutalomjátékok­­tól eltekintve, ez évi szept. 1 től számítva 1886. május 1-éig meghosszabbítani, az márczius 9-én estig adja be írásbeli ajánlatát. A jelenlegi társulat tagjai közül Nagy Vincze eddig egyedül E. Kovács Gyulát szerződtette, meghagyván öt mostanig elfoglalt állásában. Nagy Vincze a szegedi társulattal tudvalevőleg Nagyvára­don tölti a nyári idényt, de E. Kovács Gyula csak két hónapig fog ott működni. A többi időt egy­részt vendégszerepléssel, de nagyobb részt Kolozs­várit fogja tölteni. Az érzelmek miatt. A budapesti új főkapitány rossz auspicziumok között foglalja el hivatalát. A brutalitás réme kísért tegnap óta a budapesti rend­őrség tetteiben. A­mi tegnap óta történik e városban, az a «régi» rendőrségnek is szégyenére vált volna, az megtagadása a polgári szabadságnak, feldúlása a jog­rendnek, proklamácziója a rendőrállam féktelenségének. A közeledő országos kiállítás alkalmából egy csomó embert fogdosott össze a rendőrség, a­kikről önmaga elismeri, hogy békés munkának élnek, hogy kifogástalan a magaviseletük, hogy nem agitál­nak, nem konspirálnak, nem demonstrálnak, hanem dolgoznak, iparkodnak, de azért elfogta őket, fogságba vetette — érzelmeik miatt. «Anarchistikus üzelmek gyanúja» volt még csak hó­napokkal ezelőtt is a jelszó, a­melynek hangoztatásával a budapesti államrendőrség jogot formált rá, hogy sok száz munkást, nem igen mérlegelve ez eljárás helyes, vagy helytelen voltát, a főváros területéről kiutasított. Égbekiáltó volt az az ínség és nyomor, melybe a kenyér­adójuk és fentartójuktól «brevi manu» minden törvé­nyes bizonyítás nélkül megfosztott családok jutottak. Ám ‘szó a mi szó ! Az a «régi» rendőrség (mert egy hét óta «uj» van) legalább «a külső tisztesség» kedvéért mesterfogáshoz folyamodott. A megtámadott társadalmi rendet a veszélyeztetett állami létet, az aknamunkát végző • anarchista tízelmet» rántotta elő indokul «praeventiv» cse­lekedetéhez ; rámutatott a munkás­mozgalmakra, az anar­chista sajtóra, az agitácziókra és gyűlésekre és az anarchista üzelmekben való részvétellel indokolta az egyes munká­soknak a közbékére való veszélyes voltukat és kiutasítá­suknak szükségességét. Eltolonczolták az «utolsó anar­chistát» is. Egy részük a váczi államfogházba került. A rendőrség nem fogdoshatott többé anarchistákat — be­végezte legdicsőbb misszióját. A budapesti munkásosztály minden tagja az utóbbi időkben a békés munkának szentelte magát. A közeledő országos kiállítás nem hagyja parlagon a munkaerőt. A rendesnél fokozottabb mértékben veszi igénybe. A mun­kabér is emelkedőben van. A műhelyekben zakatolnak a gépek. A társadalom őszinte örömmel nézi, hogy a magyar munkásosztály és kiválólag ennek fővárosi része kivétel nélkül a dologra tért és közremunkálkodik a béke ünnepének: az országos kiállításnak nag­gyá és fé­nyessé tételében. És a fővárosi rendőrség kíméletlenül és tapintatla­nul megzavarta ennek a nyüzsgő munkának varázsos rendjét. Tegnap virradóra rendőri közegek megszállták békés munkások lakásait, a családfőket elzavarták tűzhelyük­től és a szokásos házmotozás után kihalgatás és min­den indokolás nélkül rendőri fogságba vetették. E fogság csak ideiglenes. Mindannyi letartóztatottra már készen van a szentenczia. Kiutasítják őket a fő­város területéről, úgy mondják, hogy az országos kiállítás tartamára. De hát miért? Mi jogon? Hisz a letartóztatott mun­kások egytől-egyig a becsületes munkának éltek. Balász János, a czipészsegédek önképző egyletének elnöke, már régen távol tartja magát még a legártatla­nabb mozgalomtól is. Munkaadója nem győzi dicsérni ügyességét, becsületességét és szorgalmát. Horváth János — mióta a váczi államfogházból, hol politikai vétség miatt 9 hónapot töltött, kisza­badult — tisztán mesterségének él; egy elsőrendű czipészkellék-üzletben üzletvezető és számos munkás dol­gozik keze alatt. Főnöke úgy ismeri őt, mint ernyedetlen szorgalmú, kiváló ügyességű, becsületes munkást, a­ki magát távol tartva minden mozgalomtól, egyedül család­jának és munkájának él. Pudlainer Mátyás, Heck­man István és Elniczky a tisztességes munkásoknak mintaképei. A rendőrség még az «anarchista hajsza» idejében sem talált rájuk nézve indokot, hogy velük rendőrileg «elbánjon.» Miért zavarja tehát fel ezeknek, családjaiknak nyugal­mát épen most a rendőrség ? A­kik egy hosszú élet tö­rekvésével itt teremtettek maguknak otthont, itt alapítot­tak családot, a­kiket e városhoz fűz a szeretetnek és a létfentartási érdeknek minden láncza, a­kik kiváló ügyes munkájuk és szakértelmük bérét csak a fővárosban lelhetik meg, a­kiknek megélhetése a főváros iparviszo­nyaitól függ, m­i jogon taszítják ki ez embereket a nagy­világba, miért teszik ki őket és családjaikat a bizonyta­lan sorsnak — oly durvasággal, oly jogtalan kíméletlen­séggel akkor, midőn ez emberek semmi büntethető cse­lekményt nem követnek el, midőn a rendőrhatóság legjobb tudomása szerint is ez emberek magaviselete ma a rend szempontjából sem kifogásolható. E kérdések voltak ma leolvashatók a letartóztatott munkások hozzátartozói, rokonai és hitvesei arczárói, kik e váratlan csapásra megrémülve, kéztördelve fordultak a jog embereihez tanácsért és oltalomért. És a válasz, amit a rendőrség adott, mi volt? Az, hogy kiutasítják őket «szoczialisztikus érzelmük» miatt. Igenis, Magyarországon történik az, hogy mikor már nincs inkriminálható «üzelem» — hát az érzelmet in­kriminálják. Ide vezetett a rendőri praevencziónak veszedelmes tana, oda vezetett a magyar társadalom és a mérvadó politikai köröknek a munkásosztály törvénytelen üldö­zésével szemben tanúsított közönye. A budapesti állam­rendőrség legújabb eljárásával rendőrállami intézmén­­­nyé fajult el. Üldözi az embereket benső érzelmeik miatt az országos kiállítás dicsőségének kedvéért. És mikor e börtönbe dobott emberek, hivatkozva be­csületes életükre, magas fórum elé akarják vinni ügyü­ket, ott akarják elbíráltatni, vajjon jogos, törvényes-e a rendőrség eljárása; mikorra e szerencsétlen emberek jogvédői az eljáró rendőrtanácsos Pekáry József úr előtt megjelentek, hogy védenczeik és családjaikról elhá­­rítsák a jogtalan eljárás következményeit, a rideg válasz Úgy hangzott, hogy : «felebbezhetnek birtokon kívül.» Mikor e sorok hát napvilágot látnak, már utrakészen, batyuval a kézben egy szegényes embercsoport fog ki­lépni a rendőrségi fogház ajtajából. Asszonyi zokogás, gyermeksírás kiséri őket a bizonytalan útra. Birtokon­ zínház, művészet.­ ­ A nemzeti színházban ma este III. Rikhárd került színre közepes számú közönség előtt. Legnagyobb sikere volt ezúttal is Jászai­ Marinak az átkozódó Margit királyné szerepében; nyílt jelenetben is zajos tapssal jutalmazták hatalmas kitöréseit. Gyenes Rikhárd­­iában örvendetes haladást tapasztaltunk, a kompli­kált jellemet mélyebben és biztosabban magyarázza; kár , hogy a vége felé elrekedt s rekedtségé­nek áldozatul esett az álom-jelenet a rákövetkező beszéddel együtt, melyet seregéhez intéz. A kö­zönség felvonások végén többször is­ kitapsolta a törekvő fiatal színészt. A mai előadásban egy pár szerep­­változás is volt. Többek közt Lady Anna szerepét a Bécsben időző Márkus Emilia helyett. Szacsvayné, Richmondot Mészáros helyett Mihály­fi, a walesi herczeget pedig a gyengélkedő Fáy Szeréna helyett Csillag Teréz adta. Jóllehet a szerepváltozás hir­­telenében történt, nem volt ártalmára az előadás fo­lyékonyságának. Különösen Szacsvayné újólag bebizo­nyította, mily megbecsülhetetlen tagja a nemzeti szín­háznak ; egy-két nap alatt játszik el oly szerepeket, a­melyekre mások hetekig vagy tovább is készültek. Lady Annája felfogás és kidolgozás tekintetében egyaránt be­vált az összjáték keretébe, sőt a­mi az alakítás techni­kai részét illeti, felülmúlta elődjét is. Mihályi­ ideális Richmond lett volna, a­milyennek ez alakot csak kép­zelhetni, ha nem kellett volna küzdenie hangjának fátyo­lozott voltával. A rekedtség, gyengélkedés, továbbá a pi­henés, meg az egymást érő vidéki vendégszereplés ama scullák és charybdisek, amelyek közt jelenleg a nemzeti színház dicséretre méltó igyekezettel bár szánandóan manoeuárh­oz.­­ Az ördög pilulái előkészületei és utolsó próbái veszik most igénybe a népszínház összes tagjait és mű­helyeit. A félévig készült nagy kiállítás próbái miatt szerdán, csütörtökön és pénteken nem lesz előadás. A próbák eddigi állása szerint az első előadás a jövő hét elején okvetlenül meg lesz és pedig vagy 17-én vagy 18-án­. Az első előadást megelőző nap szintén nem lesz előadás. Szombat, vasárnap és esetleg hétfőn Szigeti Noemanezipáczió-fi. kerül színre egyelőre utolszor, mert Pálmai Ilka asszony ez előadások után szabad­ságra megy s vendégszereplő körutat tesz a vidéki na­gyobb városokban, a­hol legújabb szerepeiben fogja magát bemutatni. Az ördög pilulái főszerepei így vannak kiosztva: Bohóság — Hegyi A., Albert — Siti Gizella, Izabella — Tóth Ilonka, Sára — Pár­ényiné, Szeringosz — Tihanyi, Szoítinez — Solymosi, Magl­ár — Kassai, Babilász — Gergely, Rodriguez — Horváth, Bigáró — V. Kovács, Bernadillo — Eőri. Ezeken kívül minden szerepet másodsorban is betani­tta­to­tt az igazga­tóság, hogy az előadások fennakadást ne szenvedjenek. Az ördög piluláihoz a népszínház balletkart és két szo­­lotánczosnőt szerződtetett, egyik Bellini k. a. Milánóból, másik Lind Greczilia k. a., ki a Meluzina előadásain is résztvett, nagy teszéssel. A ballétén kívül hatvan kis leányból álló tánczkar is részt fog venni az előadásokon. — Az ötödik filharmóniai hangverseny a m. k. operaházban, részint mert a zenekar legnagyobb része a zenekedvelők egylete által tegnap tartott hangversenyen közreműködött, részint pedig mert az Erkel Ferencz «István király» cz. operájának főpróbáin vannak elfog­lalva, e hó il-ke helyett 19-én pénteken fog meg­tartatni. — Bérletek az o­pera és nemzeti színházban. A m­. kir. operaház igazgatósága, miután a jövőben a színházi évet a polgári évvel egyenlően január 1-től deczember 31-ig fogja szám­ítani, az idei évre kivételesen 9 hónapra hirdet bérletet. E 9 hó alatt lesz havonként 14, tehát összesen 126 bérletfolyamos és 33 bérletszü­­netes előadás. Az operaház ez évben nem lesz zárva. A hat rendkívüli bérletszünetes előadás közül három : a h­úsvét, pünkösd és karácsony első napjain tartandó elő­adás jótékony czélra adatik. A havonkénti bérletfolya­mos előadások kedden, csütörtökön és szombaton lesz­nek. A páholy-bérletárak a következők : Egy földszinti I. emeleti páholy 9 hóra 1400 frt, II. emeleti 1150 frt. Az előbbi után a havi 14 bérletfolyamos előadáson felül adandó bérletszünetes előadások váltságdíja 350 frt, az utóbbi után 280 frt. A hat rendkívüli bérletszünet nem váltható meg. A díj két részletben fizetendő, az első márczius 31-ig s a második szept. 30-ig. A többi hely­árak a havonkénti 14 bérletfolyamos előadásra: I. rangú támlásszék I—X. sor 9 hóra 336 frt, egy hóra 35 fr­t; II. r. támlásszék XI—XIV. sor egy hóra 28 frt, 9 hóra 273 frt; III. r. támlásszék XV—XIX. sor egy hóra 21 forint, 9 hóra 210 frt; III. emeleti erkélyszék az első sorban egy hóra 17 frt, 9 hóra 165 frt. Más helyekre bérelni nem lehet. Bérelhetni márczius 21-től 27-ig be­zárólag naponkint reggeli 10 órától délután 1 óráig a hajós utc­a felöli nappali pénztárnál.­­ A nemzeti színház igazgatósága szintén 9 hóra hirdetett bér­letet, mely alatt 216 bérletfolyamos, 30 bérletszünetes és 6 rendkívüli bérletszünetes, tehát összesen 252 elő­­adás lesz. A h­usvét, pünkösd és karácsony első napi előadások jótékony czéluak. Egy hónapban 24 bérletfo­­lyamos előadás lesz. A színház ez évben nem lesz zárva. A páholybérletárak a következők: Egy földszinti v. I. em. páholy 9 hóra (216 előadásra) 900 frt, a nyári 6 hóra (144 előadásra) 450 frt s a téli negyed­évre (72 előadásra) 450 frt. Egy II. em. páholy 9 hóra 600 frt, a nyári 6 óra 300 frt s a téli n­egyedévre szintén 300 frt. Az előbbi után a bérletszünetes előadások váltság­díja 100 frt, az utóbbi után 80 frt. Egyéb helyekre a bérletárak a következők : I. rangú támlásszék 1—X. sor egy hóra 28 frt, 9 hóra 230 frt, erkélyszék v. II. rangú támlásszék XI—XX. sor egy hóra 24 frt, 9 hóra 180 frt, II. emeleti zártszék az első sorban egy hóra 14 frt, 9 hóra 120 frt. Más helyekre bérelni nem lehet. Bérel­hetni mától fogva reggeli 10 órától d. u. 1-ig a titkár­nál, a színház balfelőli udvarán levő épület 1-ső emeletén.­­ A német színházban bemutató este volt ma. Schönthan Ferencz négy felvonásos bohózatát, Die gol­dene Spinné­t adták elő a német színházat jellemző összevágó élénk összjátékban. A darab rendkívül bonyo­dalmas cselekvénye­ egy arany pókot jelképező melltű körül fordul meg, a­mit Klingenberg Tivadar, egy ki­terjedt üzlet főnöke, téli kabátjában felejt. Mindenféle képtelenül bolondos helyzet után megtalálják a tűt, s a dolog házassággal végződik. A darab minden jelenete s egyes élethű alakjai az ügyes színműíró kezére vallanak. Az egymást kergető mulatságos részek az előadók jeles játéka folytán mind érvényre jutottak, s így azok korlát­lanul uralkodtak a közönség nevető izmain. Förster, Blase!, Weiss, Franker, Tusch], Gimnig, Müller assz., Dienstl­s Mauthner kisasszonyokat a jeles ensembleért joggal megilleti az elismerés. — Várszínház! hírek. A várszínház e heti műsorát ismét egy újdonság fogja élénkíteni, színre kerül ugyan­is e héten Ferarinak hírneves drámája A kétkedő, Óvári Lipót fordításában. Az eleven ördög­öt e héten kétszer ismételik, mivel a közönség érdeklődése az Ope­rette iránt mindig nagyobb. A népszínmű újdonsága között lesz Vértesi Arnold új népszínműve, Irma urfi a czímszerepben Blaháné asszon­nyal. Az Egyszeri bank próbái a jövő héten megkezdetnek. A legköze­lebbi operett- újdonság Graspini özvegye lesz. " A Klotild szeretetház javára rendezendő hang­versenyen a tegnapi újdonságokhoz sorakozik egy euró­pai körútját megtett honi zenemű, mely itthon még nem került előadásra". Ez gróf Zichy Gézának «Dalnok útja» czimü czyklusa. Szövegét Zichy felolvasta a Kisfaludy­­társaságban, zenéjét előadták Brémában, Kölnben, Bécs­­ben és több európai városban, de Budapesten most elő­ször adatik. Bioulik, operánk jeles dalénekese fogja belőle énekelni a «Bucsu», «Lemondás», «Titkolt szere­lem», «Tündérek tava», «Haza felé» czimü részeket. Pulszkyné Márkus Emilia szavalata fényes pontja lesz e hangversenynek, mely f. hó 13-án, pénteken, tartatik a vigadó kis termében. Jegyek a Rózsavölgyi czégnél kap­hatók. — Gulyás Gizella kisasszony, a bécsi zenede juta­­lomdíjjal kitüntetett tanítványának hangversenye pénte­ FŐVÁROSI ÜGYEK. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottsága ma délelőtt Kada Mihály elnöklete alatt tartotta meg rendes heti ülését, melynek első tárgya a számadásokat felülvizsgáló bizottság jelentése volt 20 kisebb ügyben. Krakauer Jakab és Schleisz Mihály telekbérleti aj­án­latait a bizottság elfogadta , a köztemető mögötti városi telek bérbevételére két ajánlat érkezett be. Az egyik ajánlattevő holdankint 30 irtot, a másik utólagosan be­érkezett ajánlatában 35 irtot ígér, de Viola Imre ta­nácsnok indítványa értelmében a bizottság a két ajánlat­­tevőt föl fogja szólítani, hogy ,a legközelebbi ülésig új ajánlatot nyújtsanak be. — A közoktatási bizottság ma Alkér Gusztáv tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, melyen többek közt a következő ügyeket intézte el . A polg. iskolaszék ajánlá, hogy a IX. kerületi polgári főiskola is kereske­delmi szaktanfolyammal láttassák el. Ez ellen hosszab­ban szólt Békés tanfelügyelő, nem mintha elvben a ke­reskedelmi képzést nem helyeselné, hanem azért, mivel a fővárosnak a polgári iskolák tovább­fejlesztésére kell törvényszerűen irányozni figyelmét, őt támogatta Frey József is, ellenben Mérő János hivatkozott egy ta­valyi közgyűlés határozatra, hogy az összes polg. isko­lák a kerület szükségeihez képest szaktanfolyammal látandó el, erről tehát elvileg vitatkozni se lehet. Miután a keresi­, tanfo­lyamot ferenczvárosi polgárok kérik, reá szükség van s a helyiség is készen áll, megszavazza. Sztojanovits István igazgató kiemelte, hogy a jelens­é­­gek megmutatják az utat, mily irányban kell a főváros­nak a polgárság igényeit kielégíteni. Míg a polg. iskolák 5. 6. osztályaiban (fiiskolák) alig van 10—10 tanuló, addig a keresk. tanfolyamokat elözönli az ifjúság, úgy hogy már az első évben parallel osztályokat kelle nyitni. Különben is a tisztviselők minősítéséről szóló törvény kegyelemdöfést adott a polgá fiiskolának. Kell, hogy a kereskedelmi tért, a­mit más osztály foglalt el ed­dig, a magyar fajú embereknek is segítsünk át­­adni. Rostah­ázy Kálmán szintén a kereskedelmi szakiskolák mellett szólt, mert a külföldtől ellesett expe­­rimentácziókkal nem megyünk sokra. Lutter Nándor kerületi főigazgató kimondja, hogy oly instituczió, mely nem gyökerezik a nép viszonyáiban, soha se fejlődhetik. Ilyen a polgári iskola is, a­mit a népoktatási törvénybe csak Csengery Antal kívánságára erőszakoltak be. Nem származik a polgárok szükségletéből, nem is ver gyöke­ret. S e keresk. szaktanfolyam nem lóg a levegőben, hogy előképzettségi feltételei hiányoznának, mert alsóbb isko­lákban a képzés általános természetű. Örvendjünk, hogy a tősgyökeres magyar faj is fordulni kíván keresk. pá­lyára s más fajuak által nem engedi magát kivetkőztetni a kabátjából. A bizottság összes tagjai mellette nyilatkoztak a IX. ker. kereskedelmi szaktanfolyamnak s a tanácsnak ajánlják. Ezután a bizottság egyhangúlag pártolta a teréz­városi iskolaszék kérvényét, hogy a VI. kerületben pol­gári leányiskola állíttassák föl, azon hozzáadással, hogy már szept. 1-én,­­«* hérdásban is, nyíljék meg. Az orsz. nőképző-egylet kéri, hogy a zöldiá­ utczában a háza mel­lett levő kisajátítás alatt álló két kis bűz telkét engedje át neki a város oly czélra, hogy oda elemi és polgári leányiskolai helyiségeket építsen. A telek a város tulaj­donában marad. A bizottság, miután ebből a városra csak haszon háramolhatik, elfogadta s pártolja a kérelmet. A kereskedelmi akadémia kérvényét, hogy a város a régi váczi­ uti akadémiai házat vegye meg, elejtik, mely a helyi­ségek zig-zugok, sötétek stb. A polg­­árbizottság kérelmét a m­edve-utczai iskolából az elemi iskola kihelyezése iránt a bizottság elfogadja s hozzájárul ahhoz is, hogy a külső soroksári utczában a vámon kívül uj elemi napiskola nyittassák bérházban már a f. év szeptember havának 1-én. Az ó­budai görög-szerb egyházközségnek hitoktatási segélyül 300 irtot javallnak megszavazni s Békés indít­ványára a tankötelesek összeírásának módja felöl Bécs városánál tudakozódásra kéretik föl a tanács. Végül be­jelentették, hogy az Alapidő­e 210 frtos stipendiumra, melyre a kijelölési jog a fővárosé, s melynek adományo­zási feltétele az, hogy a tanuló, ki pályázik, tiszántúli legyen, de ha ilyen nincs, lehet bárki más is, csak a középiskola első osztályát jeles eredmén­nyel végezte legyen, — a pályázati felhívá t a tanács megküldte az érdekelt köz­ségi iskolák igazgatóinak a közs­ középiskolákban való kihirdetés végett. Az igazgatók azt jelentették vissza, hogy a tanulók közt alkalmas pályázó nem akadt, csu­pán csak egy gyermek folyamodott és ez Felsmann József községi reáliskolai igazgatónak a fia. A bizottság egyéb pályázó hiányában e gyermeket jelölte ki e stipen­diumra. — A fővárosi tanács mai ülésén a pénztári és számvevőségi szabályrendeletet tárgyalta további részeiben és a közkórházi személyzet részére szolgáló szolgálati utasítást állapította meg. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok e hó 11-én a következő helyrajzi számok alatt összeírt adóköteles Ill-ad őszi, kereseti adóját fogják­­ tárgyalni; u. i­. az I—II. kerületi a Krisztinavárosi 335—775, a 111. ker. az újlaki 4236—4836, a IV. ker. az 55—126, az V. ker. 1. számú a 660—668, az V. ker. II. számú a 837—875, a VI. ker. a 3019-3263, a VII. ker. a 2366 -4268, a VIli. ker. az 5401-5700, a IX—X. ker. a 8886— 1990. h­ázszámig alatt összeírt adókötelesek adóját. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A iparoskörban ma este Szatmári Mór, lapunk belső dolgozótársa tartott felolvasást A­hol a kiállítás lesz czímmel. Felolvasó könnyed, szellemes modorban ismertette azt a helyet, melyen a fáradtságot nem ismerő emberi szorgalom mesés gyorsasággal, csodálatos kis várost teremtett. Élénk színekkel ecsetelte a mostani zűrzavaros állapotokat, azután szólott a kiállítás társa­dalmi fontosságáról és arról a hatásról, melyet a kiállí­tás a társadalmi állapotokra gyakorolhat. Csevegő, tárcza­­stílusban írta le a kiállítási hely mellett elvonuló Stefá­nia út vasárnapi közönségének tarka, változatos csoport­jait, majd az elkerített területen felépült új tele­pet ismertette és statisztikai adatokkal illusztrálta a küszöbön lévő kiállítás arányait. Befejezésül utalt az uralkodó uj eszmékre, szem­beállítván a bé­kesség áldásait a hódító hadjáratok dicsőségével. Oktatni — úgymond — nem, csak hangulatot akart ébreszteni a kiállítás iránt és e czélját a hall­gatóság körében el is érte. A termet egészen megtöl­tötte válogatott közönség, közte számos hölgy, az elő­adásnak hangulatos, sok humorral fűszerezett részeit olvasás közben is zajosan megtapsolta. A felolvasásra közelebb visszatérünk. — A terézvárosi kaszinó mai estélyének különös érdeket kölcsönzött Tolnay Lajos felolvasása. Két raj­zot olvasott fel a jeles elbeszélő. «Az elszökött leány» czímü rajzában megindító színekkel vázolta egy szeren­csétlenségben gazdag élet változatos eseményeit, a má­sikban pedig a kedély és humor színeivel mutatta be egy karczolat keretében egy hiszékeny férj ügyes-bajos dolgát. Felolvasót zajos tapsokkal tüntette ki a nagy­számú közönség, mely ezután a társas vacsorán és a rögtönzött tánczvigalmon mulatott kitünően.­­ A vöröskereszt-egylet VI. és VII. kerületi vá­lasztmánya pénteken délután tartotta m­eg ez évi rendes közgyűlését gróf Dessewffy Aurélné elnöklete alatt. A tagok közül megjelentek: gróf Károlyi Viktorné, őrgróf Pallavicini Edéné, Tolnay Lajosné, Adler-Ban­­calar Hedvig, Beck Nándorné, Beck Miksáné, Rupp Imréné urhölgyek stb. A közgyűlés megnyitása után Győry Gyula titkár fölolvassa az évi jelentést. — A terézvárosi egyletnek 698, az erzsébetvárosinak 93 tagja van. Az elmúlt ötévi cziklus pénztári bevétele 8523 frt 68 krt, kiadása 7615 frt 62 krt tett. A pénztári maradvány tehát 908 frt 6 kr. A felmentvény megada­tott. Ezután az ez év folyamán a választmányból kilépett tagok helyett részben ujtv. megválasztattak­­ a terézvárosi választmányba: Adler Antalné, Földváry Emilia, gróf Dessewffy Aurélné, Deutsch-Csillag Aranka, dr. Farkas Emil­né, Pucher Józsefné,­­Weisz Bertalanná, Gyűri Gyula, dr. Keleti Gyula, dr. Orley Lajos, Piadocza János és Török József; az erzsébetvárosi választmányba: Föld­­váry Emilia, Matlekovics Sándorné, Nagy Samuné, Rupp Imréné, Tolnay Lajosné, Gelléri Mór, Halász Dezső, nílí^Anon Tó nAci Azóm'í I­o lirí'/nnnl i nnn'vmn'ilócl­o l’PavifiP* lökül gróf Dessewffy Aurélné, Tolnay Lajosné és Rebly Adolf küldettek ki. — Az V. kerületi polgári kör legutóbbi vá­lasztmányi ülésén elhatározta, hogy díszelnöke , Horvát Boldizsár tiszteletére s a kör újjáalakulásának megünnep­lésére lakomát rendez e hó 15-dikén estek­ nyolcz óra­kor a Tigris vendéglő nagytermében. Egy teríték ára 5 frt lesz. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Nyíri Aladár ercsűi volt közjegyző ismert sikkasz­tási ügyével, ma délelőtt a kir. tábla II. bűn­­tanácsa ismét foglalkozott. A tábla ugyanis a vizsgálat folytatá­sát, illetőleg pótvizsgálatot rendelt el az ügyben ; ez ellen vádlott képviselője semmiségi panaszt nyújtott be, melyet a székesfehérvári törvényszéki visszautasított. A kir. tábla a törvényszék e végzését helybenhagyta. — Mihálka contra Hollósy. Mármarosszigeti levelezőnk ezeket írja: A kassai királyi törvényszék, mint sajtóbiróság a napokban jelentette, hogy Mihálka László alispánnak Hollósy István és Rományi István a közérdek szerkesztői elleni sajtóügyében az e hó 12-ére kitűzött esküdtszéki tárgyalás egyelőre elhalasztatott.­Azt mondják, hogy az esküdtszéki tárgyalás nem is fog meg­tartatni, mert a kedélyek annyira lecsillapultak, hogy a tárgyalás szinte felesleges. A «Közérdek» rég megszűnt, az ellenséges elemek kissé lehűltek s talán a teljes béke sem pusztán jámbor óhajtás. Az országos honvéd-közgyűlés. — Második nap. — A tegnapi közgyűlés tudvalevőleg azzal ért véget, hogy Tisza László elnök lemondott tisztségéről és elhagyta a közgyűlést, mely rendőri közbelépésre feloszlott. So­kan a vidéki egyletek küldöttei közül még tegnap este összejöttek egy vendéglőben, s megvitatták a történteket. Általános volt az óhaj, hogy minden áron megakadályo­zandó a hon­védegylet szétbomlása. Megállapodtak tehát, hogy ma folytatni fogják a közgyűlést, s a rendőrségnek erről jelentést tettek. A gyülekezés ma reggel 9 órakor kezdődött a megye­ház kis termében. Mintegy 50-en lehettek, a­midőn töb­bek indítványára kimondották, hogy értekezletet tarta­nak, s korelnöknek megválasztották Csiky Sándort, az egri honvédegylet küldöttét. Ezután elhatározták, hogy Tisza Lászlóhoz négy tagú küldöttséget menesztettek és fölkérik, foglalja el újból az elnöki széket. A küldöttség, mely Lázár Mihály, Margittay Gyula, Horváth Ignácz és Krúdy Gyula tagokból állott, fél tizen­egykor elment Tiszához. Az értekezlet ezalatt barátságos hangon folytatott eszmecserét honvédegyleti ügyekről. Közel egy órai időzés után visszatért a küldöttség és Krúdy Gyula jelentést tett, hogy Tisza Lászlót biztosí­tották az összes honvédség tántoríthatlak­ bizalmáról és tiszteletéről. Kérték, hogy bár tegnap ellentét merült fel közte és a közgyűlés tagjainak egy része között, ne vonja meg a jövőben működését a honvédség érdekeitől és foglalja el az elnöki széket. Tisza meghalva fogadta a bizalom e nyilvánulását, de választ egyelőre nem adott. Hanem kijelentette, hogy bejárja a választmány tagjait, értekezik velük és délután 4 órára tudatni fogja elhatá­rozását a honvéd-közgyűléssel- Az előre is megígérte, hogy a honvédség ügyét minden körülmény között szívén fogja viselni. Krúdy: Hangsúlyoztuk Tisza előtt még azt is, hogy a honvédek a Görgei-ügyben tegnap hozott határozattal megfeleltek az egyes honvéd-egyletek által rájuk bízott feladatnak. A honvédség közös érdekeit azonban nem akarjuk személyes kérdésnek alávetni és felkértük őt, hogy állítsa maga össze a megválasztandó új bizottság névsorát, s azt a gyűlés egyhangúlag elfogadja. Boócz Lajos: Erre nem voltak felhatalmazva. (Nagy zaj. Felkiáltások : Hallgasson, igaza van !) Krúdy : Azt hiszem, a logika szerint jártunk el, a­midőn teljes bizalmat szavazva az elnöknek, kijelentet­tük, hogy elfogadjuk az általa egybeállítandó névsort. Ez különben a közgyűlés hangulata és szóló meg van győződve, hogy helyesen járt el. (Zajos helyeslés). Lázár Mihály, a küldöttség másik tagja, szintén meg­erősíti, hogy Tisza igen sz­ívesen fogadta őket, s indít­ványozza, hogy várják be türelemmel a négy órát, a­mi­kor a választ megkapják. Kovács czélszerűnek tartja, ha az elnökség értesíti a rendőrséget, hogy holnap is tartozik gyűlés. Géczy rendőrkapitány erre kijelenti, hogy külön be­jelentésre nincs szükség, minthogy ő maga tesz je­lentést. Ezután szót kér Petrich Ferencz tolna megyei honvéd­egyleti tag, ki a tegnapi gyűlésen nem volt jelen, s kije­lenti, hogy a tegnapi határozatot örömmel fogadta. En­nek ellenére most már nem szabad semmit sem tenni. Bajusz József fölöslegesnek tartja megvárni a hol­napi napot. Alakuljon át az értekezlet közgyűléssé és válas­sza meg rögtön az elnököt, a tisztikart és a választ­mányt. Ha ez meg­van, kész dologgal léphetnek Tisza László­ elé. Indítványozza, hogy egyhangúlag válas­szák meg Tiszát a választmán­nyal együtt. Csiky Sándor korelnök általános helyeslés közt ki­mondja a határozatot, hogy az értekezlet­­ Tisza László válaszának megérkezte előtt semminemű tárgyalásba nem bocsátkozik. Az értekezlet erre föloszlott. Délután 4 órakor ismét egybegyűltek és pedig sokkal tetemesebb számmal, mint délelőtt. Hosszas várakozás után, öt óra felé megérke­zett végre a négy tagú küldöttség, s a közgyűlés tagjai a megyeház nagy termében helyezkedtek el. Csiky Sándor korelnök megköszöni a bizalmat, hogy mint legidősebbet korelnöknek megválasztották. A teg­napi napon tartott orsz. minden tárgy elintézve lett, honvéd-közgyűlés alkalmával a mi napirendre ki volt tűzve. Nem maradt egyéb hátra, mint az, a­mit az alap­szabályok 23-ik pontja rendel, hogy megválas­szák az elnököt, a tisztikart és a választmányt. Ez tegnap az idő előrehaladottsága miatt nem történhetett. Az elnök el­távozott anélkül, hogy a történteket jegyzőkönyvbe vé­tette és annak hitelesítéséről rendelkezhetett volna. A lemondás azonban megtörtént, egyéb tehát nincs hátra, mint végrehajtani, a­mi ki volt tűzve, t. i. a tisztikar és a választmány megválasztását, a jegyzői teendőkkel meg­bízza Jankay József aradi küldöttet. E tárgyon kívül szó van még a küldöttség eljárásáról, melyről az maga fog jelentést tenni. Krúdy Gyula kijelenti, hogy a küldöttség bizalmi kérdésben járt el. Oly kérdésben, mely kizárólag csak a hon­védegyesületet érdekli, nem pedig a közgyűlést. In­dítványozza tehát, hogy a közgyűlés alakuljon át érte­kezletté a nyilvánosság kizárásával. Az indítvány elfo­gadtatván, a szavazati joggal nem bírók s a hirlaptudó­­sítók elhagyják a termet. A zárt ülésen a küldöttség előadta, hogy járt Tisza Lászlónál és Jekelfalussy Lajosnál. Az előbbi kijelen­tette, hogy csak az esetben fogadja el ismét az elnöki széket, ha a Görgei ügyben tegnap hozott határozatot, m­ely nem más, mint némelyek egyéni hite, visszavon­ják. Ugyan­így nyilatkozott Jekelfalussy is. A jelentéshez többen hozzászólónak és hangsúlyozták, hogy ha mindent koczkáztatnának, még akkor sem fo­gadhatnák el Tisza László javaslatát. Nem kompromit­tálhatják magukat a határozat visszavonásával. Mindenki azt mondaná: íme, a honvédek tegnap gyermekek vol­tak. Ilyen szégyent nem hozhatnak önmagukra. Azt megteszik, hogy Tiszát egyhangúlag megválasztják a tisztikarral együtt. Hat óra utá­n Csiky Sándor újra megnyitván a köz­gyűlést, tudatja, hogy nincs egyéb bálja, mint a sza­vazás. Krúdy Gyula felolvassa a választásra vonatkozó pa­ragrafust, a­mely szerint korelnök elnöklete alatt első­sorban elnök választandó. Minthogy — úgymond a szó­nok — tegnap egy kellemetlen inc­idens volt, adjuk meg az elégtételt a volt elnöknek az által, hogy egyhan­gúlag válas­szák meg, s hogy az elégtétel teljes legyen és a honvédek közt az egyetértés helyreálljon, válas­­­szuk meg egyhangúlag az általa előterjesztett választ­mányt is. (Nagy zaj és közbekiáltások.) Gál Elek: Ha csal, frázisokat mondanak, soha nem lesz a gyűlésnek vége. Olvassák fel sorba a kijelölteket és a­kit­ a gyűlés jónak talál, azt válas­sza meg. Kovács előretekintésből konstatáltatni akarja, hogy a közgyűlés határozatképes-e? Híre van ugyanis, hogy bi­zonyos határozatot meg akarnak semmisíteni. Szóló tudja, hogy ez lehetetlen, mert minden szabályszerűség meg volt tartva, de még jobb ragaszkodni mereven a törvényekhez. Burián szerint ha egyszer egy közgyűlés meg van nyitva, mindegy akárhányan maradnak is ott. Az szava­zatképes marad. Ugyanezt mondja Gál Elek is. Krúdy nyomatékot akar adni a hozandó határozat­nak azáltal, hogy konstatálják, mennyien voltak jelen. Ezzel minden hátsó ajtó be lesz zárva, s nem mondhat­ják, hogy csak pár ember tanácskozott. Az indítvány elfogadtatván, összeírják név szerint a je­lenlevőket, kiknek száma 60-ra rúg. Lázár Mihály indítványozza, hogy először az elnök, azután a tisztikar és a választmány egyhangúlag válasz­tassák meg, s erről az elnököt jegyzőkönyvileg még ma értesítsék. Egy hang felkiált: Csak Mikor nem kell. A közgyűlés azonban zajos éljenek közt elfogadja az indítványt, úgy Tisza Lászlót elnöknek, mint a régi tisztikart és a választmányt egyhangúlag megválasztja. Ez­zel a közgyű­lés véget ért. Az egri bérgyilkosság. (A törvényszék vádhatározata a kir. tábla előtt.) — márcz. 10. A múlt év vége felé kínos szenzácziót keltett ország­szerte az a titokzatos eset, melyet «egri bérgyilkosság» gyanánt emlegettek a lapok. Az első hir, mely e­­ rejté­lyes gyilkosságról a fővárosba jutott, párbaj áldozatának mondotta Okolicsányi Ödön kataszteri becslőbiztost s csak napok múltán támadt föl az a rettenetes gyanú, hogy bérgyilkosok ölték meg néptelen utczán. A kisvá­ros eleven krónikái szinte hihetetlen történetekkel éleszt­gették e gyanút s szőttek hozzá olyan regényt, melynél érdekesebbet és kegyetlenebbet nem gondolhatna­k ki Xaver Montepin sem. S ez a regény csak túlzott volt, de nem alaptalan. A bíróság, mely kereste a bűnösö­ket, kénytelen volt számot vetni a suttogó hírekkel is, s a törvényszéki vizsgálat, bár kíméletesen és felületesen vezették, olyan bizonyító anyagot gyűjtött össze, mely­nek súlyánál csak regényessége nagyobb. Az «egri bérgyilkosság»-ra tiltott szerelmi viszony veti világát, de nem oszlatja el a homályt, mely reá borul. A vizsgálóbíró lovagiassága kímélte a nőt, ki vesztes maradt a harczban, melyet a hitvesi kötelesség vívott egy áldatlan szenvedéllyel; kimélte s nem nyúlt hozzá a rettenetes bűntettnek ama szálaihoz, melyek e nő szi­véhez vezettek, s a melyeket nem lehetett érinteni úgy, hogy a bolygató két foltot ne hagyjon a női becsületen. Csakhogy e kíméletnek kárát vallotta a vizsgálat s kárát vallotta az igazság, a megsértett társadalmi rend, mely a könnyelműen koczkára vetett női becsület árán is kész megváltani a maga jogait. ... A királyi tábla I. büntető tanácsa, mely mai ülésén vette bírálat alá az egri kir. törvényszéknek e kí­nos ügyben hozott vádhatározatát, úgy találta, hogy az igazság kiderítésére nem elegendők a megtartott vizsgálat adatai s a vizsgálóbírónak, ki ez adatok pótlá­sára lesz hivatva, nem szabad visszariadnia ama titkok bolygatásától sem, melyeket eddig oly féltő gonddal őr­zött egy szerencsétlen, szánandó asszony. S a királyi táblának ez az em­ncziácziója a sajtót is fölmenti a kí­mél­etesség, meg az udvariasság kötelessége alól, mely­nek eddig is csak az igazság rovására hódolhatott. Az «egri bérgyilkosság» történetét Széll Farkas­ elő­adó ismertette részletesen, világosan a kir. tábla I. bün­tető tanácsa előtt, mely kivüle Vajkai Károly elnökségg alatt Kun Sándor, dr. Neuberger Ignácz és Madaras Lipót birákból állott. A jegyzőkönyvet ifj. Makk József ve­zette. Az egri törvényszék — igy kezdé előadását a referens —­ fölterjeszti gyilkossággal vádolt ifj. Bóta Ferencz, ifj. Bóta Ferenczné és Légrády­­ Mátyás bűnügyét; fölter­jeszti pedig özv. Okolicsányiné fölebbezése következté­ben, m­ert a vizsgálatot nem terjesztették ki Hubert Já­nos jogtanárra, kit a­ sértett fél a bűntett értelmi szer­zőjének tart. A szóban levő gyilkosság 1884. szeptem­ber 21-dikén, a szervita-bucsu vasárnapján történt Eger­ben, hol akkor sok ezer idegen tartózkodott. Az egri színház előtt vezet el az úgynevezett «nagy sor»; ott la­kik Hubert János jogtanár, a kegyes alap kezelője s tőle a harmadik házban volt a lakása Okolicsányi Ödön kataszteri becslőbiztosnak. A mondott nap estéjén, úgy nyolczadfél óra körül, a nagy soron sétálgatott Hu­bert János gyermekeinek nevelőnőjével, Morócz Jankával Okolicsányi Ödön ; a találkozást már korábban elhatá­rozták s ott tártak föl s alá a Hubert János háza elött. A kapuban eléjük került ifj. Bóta Ferencz, a jogtanár vinczellérje, a ki megkérdezte a nevelőnőtől, hogy miért van nyitva a kapu ? «Zárja be..a kaput, ne menjen sé­tálni s ne beszéljen azzal az Ödönnel» — szólt a vin­czellér halk hangon a félig kinyitott kapuból, melynek épen kilincsét fogta. A nevelőnő mintegy háromnegyed óra hosszat sétált még ezután is Okolicsányival. Zsendo­­vics Endre háza elött megálltak s e perekben Okoli­csányi felé fordulva, megdöbbenve látta, hogy hátulról két fokos fölemelődik s egy szempillantás alatt mind a kettő Okolicsányi fejére súlyt, ki nyomban összerogyott s arczczal borult a földre. A nevelőim megrémülve fu­tott be néhány lépésnyire eső lakásuk kapuján s nagy jajveszékeléssel hívta segítségül a szakácsnét. Mikor be­szaladt a kapun, m­ég hallotta az ütéseket. — A gyilkos­ság szemtanúi: Povlyák József czipészlegény és Med­­veczky Béla csak azt látták, hogy két paraszt ember agyba-főbe ver valakit. Azt hitték, hogy részeg bucsusok dulakodnak s nem mertek közelebb menni. Mikor a ne­velőim visszatért a szakácsnővel, Okolicsányit élettelenül elterülve találták. Az utczán nem láttak már ekkor sen­kit. A sebesült csak annyit tudott mondani, hogy két gatyás paraszt támadta meg , elvitték, lakására, de mire neje hazatért a színkörből, elvesztette eszméletét s nem­sokára meghalt. A rendőrségnél azonnal kihallgatták Morócz Janka ne­­velőnőt, ki a gyilkosság körülményeinek elbeszélése után azt vallotta, hogy a gyilkosok — gatyás parasztok — szó nélkül támadtak s szó nélkül hajtották végre a tettet. Előbb csoportonkint jártak legények az utczán, de a tá­madás pillanatában a gyilkosokon kívül nem látott sen­kit. Okolicsányi regeidén járatos volt gazdája házához, de mintegy két hónappal azelőtt elmaradt. Kijelentette a tanú, hogy határozottan gyanúsítani senkit sem mer, de azt hiszi, hogy vagy a vinczellér, vagy bérenczei ölték meg Okolicsányit. A rendőrség szeptember 22-dikén letartóztatta ifj. Bóta Ferenczet s átkisértette őt a törvényszékhez. Bóta nem tudta igazolni, hogy hol volt vasárnap este hét órá­tól tizig. Kihallgatták t­ercsik Anna szakácsnőt, a­ki elmondotta, hogy Okolicsányi vele hivatta le Morócz Jankát, a nevelőnőt. Hallotta, mikor a vinczellér be­csapta a kaput e szavakkal : «Miért hagyják nyitva az f .... ét!» A szakácsnő együtt jött haza a színházból Hubert családjával. Buta utánuk ment s ő megkérdezte tőle, hogy hallott-e m­ír arról a borzasztó gyilkosságról. «Hallott a f . , e !» — volt a felelet. A Zsendovics-ház előtt oda ment Bóta a gyilkosság helyére, gyufát gyújtott s minden keresés nélkül rátalált a vértócsára. Azután eltávozott, be sem nézve az udvarra. Bóta Ferenczet szeptember 23-án hallgatta ki elő­ször a­ vizsgálóbíró ; a vádlott akkor határozottan tagadta a terhére rótt bűnt, de az e tekintetben ügyesen vezetett vizsgálat kiderítette, hogy minden állítása ellenkezik a valósággal. Azt mondotta ugyanis, hogy a gyilkosság napján estel­ 7 órakor elment Hűbériekhez s elkísérte őket a színházba. Gazdája nem ment színházba, hanem Danielik pü­pökh­öz vacsorázni; ő a színház előtt levő kövön üldögélt az előadás végéig. Kilencz óra tájban két asszony jött arra s azok beszélték, hogy a nagy soron ve­rekedtek, de hogy kik, azt nem mondották. Nyugodtan ült tovább s látta, hogy Hubert szintén bement vacsora után a színházba. Előadás után hazakisérte Hubertéket s aztán elment a Horváth-féle korcsmába, hol több isme­rőst talált. Hogy Légrády Mátyás is ott volt, azt elhallgatta. A gyilkosságot konokul tagadta: ő mit sem­ tudott arról, hogy Hubert és Okolicsányi haragot tartanak egymás ellen, s azt sem tudta, hogy azon a helyen, hol a gyufát gyújtott, Okoli­­csányit ölték meg.­­ Szeptember 27-én már elismert annyit, hogy két másfél fontos kővel, egy lapossal és egy szögletessel meghajtotta Okolicsányit, mert aznap délután három órakor vissza­kérte tőle vágókését, melyre szüretkor szüksége volt, de Okolicsányi azt fe­lelte : «Majd visszaadom, hiszen nem vész el, úgy sem vette azt maga az arató­ részéből.» — Bántotta őt, hogy Okolicsányi így kigúnyolja a «szegény ember»-t. «No, megállj, nem kérem többet !» gondolta magában. — A Bucher-ház előtt levő kerek kövön leste Okolicsányit, mikor a kisasszon­nyal sétált, de nem jött arra, hát ő ment elébe. Az első követ hátulról dobta reá s ekkor leesett, hogy jobban megérezze, a másikat is hozzávágta. Társa nem volt — úgymond —­ s ő befutott egy körbe.­­­­Szeptember 2S-dk­­án jelentkezett a vizsgálóbírónál ifj. Bóta Ferenczné­l kérte, hogy bocsássák őt férjéhez, majd Vallomásra bírja, mert ő tudja jól, hogy «szeren­csétlen embere» követte el azt a tettet, a gazdája iránt való hűségből. Bótánét szeptember 23-kán hallgatták ki a rendőrség­nél, s elmondta, hogy Hubert kitiltotta házából Okoli­csányit, ki ezért kihívta a jogtanárt párbajra. Hubert, mint szelíd ember, nem fogadta el a kihívást, mire Okolicsányi fenyegető levelet irt neki, melyet a nevelőnő adott át a «tekintetes urnak.» Attól fogva, hogy a kihí­vás megtörtént, férje (Bóta Ferencz) mindig Huberttel járt, a­ki nagyon félt Okolicsányi haragjától. A gyilkosság előtt

Next