Egyetértés, 1921. május-augusztus (3. évfolyam, 98-195. szám)
1921-06-25 / 141. szám (142. szám)
DEBRECZEN, 1921. III. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM. SZOMBAT, JUNIUS 25. Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 50■— K Félévre. . 220*— K Negyedévre no*— K Egész évre 440, K EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA. Kapható az összes dohánytőzsdékben és :: az utcai árusítóknál :: Szerkesztőség Ferencz József ut .: a városi és kiadóhivatal: 26., I. em. (passage) bérházban. i A számok szédületes oszlopai bontakoznak ki abból a költségvetésből, melyet a pénzügyminiszter most terjesztett a nemzetgyűlés elé. Ez az aktus a háború kitörése óta kiesett volt a magyar parlament munkarendjéből és most elhülve látjuk, hogy mennyire szaporodott meg ennek a harmadára csonkított országnak háztartási költsége. Ha vannak beszélő számok, úgy ezek a számok azok, mert soraikból valósággal megelevenedik a háború és forradalmak utáni Magyarország külső-belső képe. A számokból két rideg tény mered felénk. Az egyik a deficit, a másik az, hogy ennek a deficitnek csekély ötödfél milliárdra való leszorításához rettenetes adóterhek kiszorítása szükséges. Az adózás szükségességét az elkerülhetetlen adóterhekkel való operálást feltétlenül szükségesnek tartjuk, mert hiszen a bankóprés működését csak egyetlen eszközzel lehet sikeresen beszüntetni: az adópréssel. A bankóprés megáll, az adóprés megindul. Nem is az adózás maga az, amivel szemben bizonyos aggódó érzés kél bennünk, hanem annak módja és annak egyik túltengő fajtája. A költségvetésben ugyanis közel két és egynegyed milliárd olyan adó van előirányozva, melyből a munkás, a szegény ember, az alkalmazott tisztviselő vagy köztisztviselő éppen oly mértékben veszi ki részét, mint a dúsgazdag. Ez a horribilis összeg ugyanis a fogyasztási adókból adódik ki és ezt mindenkinek ki kell izzadnia, aki egy pakli gyufát, egy fél kiló sót vagy cukrot, avagy hála a forgalmi adónak — bármit is vásárol. Mert az ilyen jellegű adókat az iparos, a kereskedő nem a maga zsebéből fizeti, hanem a vásárló, vagy rendelő közönségnek számítja fel. Ezek egy-egy vásárlásnál csak koronákat jelenthetnek, de hányszor és hányszor kell ezeket a koronákat egy esztendőben leszurkolni ? A pénzügyminiszter az adózási rendszerek mestere és feltétlenül ■szaktudósa a számadásoknak és igy perbe szállani vele bajos volna De az adózó polgárság érdekében már hat hónappal ezelőtt kellett volna azt az erélyes kijelentését megtenni, hogy a deficittel dolgozó állami üzemek vezetőit záros határidőn belül meneszti. Akkor ezek a feladatukat abszolúte nem értő, politikai szolgálatokért szinekurákat élvező antitalentumok már régen nem volnának helyükön. Hogy a rendkívülien magas tarifák mellett az államvasutak még ráfizetnek, ezt átmenetileg még értjük, hiszen menekültjeink nagy részét épen a vasutasok adják és így a megrövidült, tehát kevesebb jövedelmet hozó vasúthálózatnak kell nagyobb személyzetet fizetnie. De hogy az állam mezőgazdasági birtokaira négy millió koronát ráfizet egy évben, az már igazán elképesztő jelenség. Itt kell a dolgot szorítani, mégpedig sokkal erősebben szorítani, mint a fogyasztási és forgalmi adóknál. Mert szép az a szimfónia amit a pénzügyminiszter komponált, de majd ha eljátszák, bizonyosan ki fog csendüli belőle egy kis diszharmónia. Nyugat-Magyarország átadását újabb megfontolás tárgyává teszik. A legfelsőbb tanács attól tart, hogy Németországhoz csatolják. Páris, június 24. A legfelsőbb tanács elhatározta, hogy Nyugatmagyarország átadásának kérdését a legközelebbi ülésében, amely előreláthatólag július hó 15-én lesz, ismét konszideráció tárgyává fogja tenni. Ez a kérdés az osztrák csatlakozási mozgalom által, amely Nyugatmagyarországra való átterjedéssel fenyeget, a békemű és a nemzetközi politika szempontjából egészen új világításba kerül, amely körülménnyel a legközelebbi tanácskozáson számot kívánnak vetni. (M. T. I.) Züriich, június 24. Párisi híradás szerint a legfelsőbb tanács oly okmányok birtokába jutott amelyek szerint a nagynémet agitációt Nyugatmagyarországon is bizonyítják. Ezek arról is bizonyságot tesznek, hogy Nyugatmagyarország csatlakozása Németországhoz komolyan elő lett készítve, sőt az a terv is fenforog, hogy Nyugatmagyarország Ausztriának való átadása puccs kíséretében mennie végbe. (M. T. I.) Budapest, június 24. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Szabó József, a biharnagybajomi képviselő a közoktatási bizottság előadója, jelentést tesz a népoktatási törvényről. Temesváry Imre a közigazgatási, pénzügyi s munkás bizottság előadója a munkáskérdésről tesz jelentést. Következett a pénzbüntetés ideiglenes felemeléséről szóló javaslat harmadszori olvasása. Elfogadták. A büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot Hejj Imre ismerteti. Első szónok Tasnády Kovács foglalkozik a javaslattal. Azt általánosságban elfogadja, de bejelenti tiltakozását a kormány ama ténykedése ellen, hogy a javaslatokat nem engedi előkészíteni hanem gyorsan dobja a Ház elé. Ez a javaslat a hatalmával visszaélni akaró kormány kezében jó eszköz. Pontonként adja elő azután kifogásait. Foglalkozik a Tisza-perrel és kérdi, hogy ha Friedrich ellen a gyorsított eljárás szerint jártak el, miért nem járnak el a hamis tanú szerzőkkel szemben is. Bottlik alelnök figyelmezteti, hogy egy jelenleg folyamatban levő ügy szereplőiről nem lehet említést tenni. Különben is hamistani szerzőkről beszélni addig amíg bebizonyítva nincsen, nem lehet. Tasnády tudomásul veszi az elnök figyelmeztetését. Végre kijelenti pártja, a keresztény nemzeti párt nevében, hogy fenntartják maguknak azt a jogot, hogy minden törvényjavaslatot érdeme szerint bíráljanak el. Rassay mindenben aláírja Tasnády aggályait. A javaslat kisebb bűncselekményekre vonatkozik, de a második szakaszban benne van a hatóság elleni erőszak, a személyes szabadság megsértése s a magánlaksértés, amelyek véleménye szerint nem kissúlyú bűncselekmények. A javaslatot nem fogadja el. Bródy Ernő hasonló értelemben beszél. Ruppert Rezső elfogadhatónak tartja a javaslatot, mert ezzel lehetővé válik a múlt restanciájának feldolgozása. Ezután áttértek a sürgős interpellációkra. Temesváry Imre előadja, hogy amikor a múlt évben megjelent a pénzügyminiszter zároló rendelete és köztudomásúvá vált, hogy a részvénytársaságok vagyonváltságát az 1920 december 20-iki árfolyamok képezik, a pénzügyminiszter megengedte, hogy a bankok a vagyonváltság fejében befizetendő részvényeket a tőzsdén vásárolhatják. A bankok nem a tőzsdén vásárolják a papírokat, háton kéz alatt, spekulációval, hogy a tőzsdei árfolyam ne emelkedjen és a kisemberektől alacsony árfolyamon vásárolhassák meg a papírokat. Súlyos következményekkel jár ez, különösen azokra a kisemberekre, akiknek papírjai lombardkölcsönökkel vannak megterhelve. Interpellációjában kéri a pénzügyminisztert, hogy hajlandó-e megakadályozni az üzérkedésnek ezen módját és egyben felvilágosítást kér azokra a hírekre vonatkozólag hogy igaz-e az, hogy egyes részvénytársaságok kifizették az öt százalékos vagyonváltságot. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszer azonnal válaszol az interpellációra. Azt akarom, úgymond, hogy a szabad piacon alakuljanak olyan árak, amelyek javára lesznek az értékpapír tulajdonosoknak. De abba nem megyek bele, hogy a bankok kéz alatt vásárolják meg ezeket a részvényeket. Kijelenti, hogy mióta a vagyonváltság harmadik és második tétele megjelent, a kisgazda társadalmat azzal biztatják, hogy többet vesznek el az ingó vagyonból, mint az ingatlanból. Mindenkinek viselnie kell az egyenlő teherviselést. Meg van győződve, hogy a kisgazda társadalom el fogja fogadni javaslatát. Azok a hírek, hogy a részvénytársaságoknak megengedte, hogy 4—5%-ot fiezessenek váltságképpen, pletykán alapszanak. Az ingó vagyonválság fejében befizetett öszszegeket elköltötte és éppen ezért kéri az ingatlan vagyon váltságáról szóló törvényjavaslat elfogadását. Kéri válaszának tudomásulvételét. A választ úgy az interpelláló, mint a Ház tudomásul vette. Ezután Tomory Jenő terjeszti elő sürgős interpellációját. Négy szatmári képviselő arra kérte a belügyminisztert, hogy Pécsy László főispánt mentse fel állásától. A belügyminiszter erre azt válaszolta, hogy csak konkrét adatok alapján lehet felmenteni a főispánt. Nekünk a szatmármegyei tisztviselők ellen van kifogásunk. Betyárságnak minősíti azokat az atrocitásokat, amelyek Pécsy László főispánsága alatt történnek. Főnök figyelmezteti Tomoryt szavainak súlyosságára. Tomory ezután különböző tanúvallomásokat olvas fel arról, hogy Tóth Tibor főszolgabírót és Kerekes Lászlót hosszú időn át üldözték mert reájuk fogták, hogy román barátok voltak. Negyvenhárom tanú ennek az ellenkezőjét