Egyetértés, 1921. szeptember-december (3. évfolyam, 196-297. szám)

1921-10-14 / 232. szám

1021 október 14. EGYETÉRTÉS3 a modern bandita. Egy amerikai lap közli az alábbi fantasztikus történetét: Egy eredeti, hamisítatan ban­ditakirály él és ugyancsak műkö­dik Corsica szigetén. A neve Romanetti-Ronce. Múlt május 5-én Ajaccio fő­terén, a Napoleon szülővárosá­ban vagy 15,000 ember gyüle­kezett össze valami ünnepi al­kalomra. Ott volt egy francia marsal, egy olasz prefektus, olasz kamarai képviselők, új­ságírók, egy érsek, két püspök, sok pap, csendőr, a corsicai prefektus és Romanetti-Ronce, a bandita. Ezt az embert, aki szintén tapsolt az ünnepi be­szédeknek, egész Corsicában ke­resték. Háromszor ítélték halálra, két elfogatási parancsot adtak ki ellene s az utóbbi nyolc esztendő alatt mindent elkövettek a kézre­­keritésére, de sikertelenül. Mialatt ő nyugodtan cigaret­tázva nézte a diszgyülést, az alatt csendőrök vették körül a szeretője házát s nagy kiterje­désű corsicai birtokain minden zugot átkutattak, hogy élve vagy halva kézrekeritsék. Az alatt Romanetti a Napoleon halálának százados emlékünnepét nézte vé­gig Ajaccióban. Romanettit nagyon festői alak­nak mondják, aki bátor, mint az oroszlán, nagyszivü a barátaihoz, de kérlelhetetlen az ellenségeivel szemben. A rendőrökkel szemben a vendettája nem ismer irgalmat. Corsica vad vidékein oly feltétlen tekintéllyel uralkodik, mint egy feudális báró. A törvénnyel való első isme­retsége 1909-ből datálódik, ami­kor beállt egy marseillei gangbe­s­tőrrel leszúrt egy fiatal leányt, aki nem akarta követni, bár nem régen azelőtt nősült meg. Három évig raboskodott Nimesben, az­után visszatért Corsicába s mar­halopásra adta magát. Nem tud­ták kézrekeríteni, ellenben ő meg­ölte azt a marhatenyésztőt, aki ellene vallott, megölt lesből öt carabinierit s megölte néhány cimboráját, akik jó útra akartak térni. 1913-ban hét elfogatási paran­csot adtak ki ellene, ő ellenben nem törődött vele s elment far­mernek. Óriási kiterjedésű farmja a lánya nevére van irva s azt mondják, ho­y 30,000 dollár az évi jövedelme. Versenyistállót is tart s mindig nyer, mert meg­üzeni a többi istállótulajdonos­nak, hogy jaj nekik, ha nem az ő lova nyer. Bántani még a csend­őrök sem merik, mert a közelé­ben mindig van husz-harminc el­szánt híve. Ha bemegy egy ét­terembe, senkinek sem szabad onnan addig távoznia, mig ő el nem költötte az ebédjét s el nem megy. Vele együtt 10— 20 hive érkezik, kívül pedig ugyanannyi áll őrt. A lánya lakodalmán 300 ves­dég volt jelen, köztük ha­t polgármester s mig a cécó tar­tott, hívei körülfogták a rendőr­­laktanyát s senkit ki nem eresz­tettek onnan. Eső kellene. Az idei katasz­trofális szárazság rendületlenül tart tovább. A nappal szokatlan meleg, az éjjel olyan hűvös, hogy telelőre beillenek. A föld teljesen ki van száradva. A földben ha­gyott gyengébb ellenállású növé­nyek a szó szoros értelmében elfonnyadnak. A sárga répát, pet­rezselyem gyökeret nem is kell már aratni, megúszik a földben. A céklát mint­ha megsütötték volna, olyan­ fonyadt. Ámde nem­csak az idei termést sújtja a szárazság, hanem még károsabb a jövő évi kenyérre. Hiába vetik a földbe a búzát, rozsot, nem kél ki. Ellenben jó asztalt teríte­nek a vetőmaggal a mezei fér­geknek. A pocoknak, hörcsögnek, egérnek soha sem volt jobb dolga, mint most. Szedi, gyűjti téli ka­marájába az élelmet s minden szent vetőmaggal egy fej gabonát vesz el az éhes ember szájából. Ha igy tart soká ez az idő, a jövő évi termés nagyon gyenge lesz. A kikelt búza tábla nagyon foltos, el van senyvedve. A föld­műves kérőleg néz az ég felé, de ez derűs képpel mosolyog rá. A Holdnak ma már esténként nagy udvara van, ámde cirrus fellegek úsznak a magasban : nem esőt hoz ez, hanem szelet. A ba­rométer állandóan magas, felszél fuj s attól lehet tartani, hogy felfagy. Talán a holdfogyatkozás meghozza a várva-várt esőt. Adomány a hadiárváknak. Özv. Tóth Ferencné és családja Ko­máromi Antal elhalálozása alkal­mából koszorumegváltás címén a hadiárvák javára 200 koronát ado­mányozott. Ezen kegyes adomá­­mányért fogadják a nemesszivü adakozók ezúton is hálás köszö­­netemet. Medgyaszay Miklós ár­vaszéki elnök. Bajtársi összejövetel. A volt közös 39. gyalogezred tényleges és tartalékos tisztjei felkérednek, h­gy egy rendezendő emlékünne­pély megbeszélése céljából szom­baton, folyó hó 15-én délután 5 órakor, a „Bikaszálló“ kávéház­ban jelenjenek meg. Pályázat posta- és távírda gya­kornoki állásokra. A magyar kir. posta-, távirda- és távbeszélőnél ötven gyakornoki állásra a keres­kedelmi miniszter pályázatot hir­detett. Ez állásokra csakis azok pályázhatnak, akik főiskolát, kö­zépiskolát, vagy ezekkel egyen­rangú más tanintézetet sikeresen elvégeztek, 18 életévüket már be­töltötték és magyar állampolgárok. Előnyben részesülnek azok, akik jogvégzettséggel bírnak. A pályá­zóknak fedhetetlen előéletüket, ép, egészséges, a szolgálat minden ágának­­éjjeli, mozgópostái stb. M­isé ai illás­di MÉM. Leszerelték és elvitték a rézkilincseket is. — Az Egyetértés tudósítójától. — Debrecennek egyik legdrágább intézménye volt, ma is az és lesz a jövőben is a közkórháza. Érezte ezt a tanács is, amikor örömmel ragadta meg az alkal­mat, hogy megszabaduljon a köz­kórháztól azzal, hogy átadja az államnak. Meg is szavazott a közgyűlés az egyetemi kórház céljaira 300.000 koronát és 30 hold telket azzal a célzattal, hogy így felszabadul a jelenlegi kórház telke s annak értékesítésével meg­térül az az áldozat, amelyet most hoztak. Közben ideiglenesen átvette a közkórházat az egyetem s 1919. október 20-ika óta állami keze­lésben van. A város átadta a be­rendezést, a műszereket, élelmi­szereket, gyógyszereket s az ál­lam gazdálkodott a közkórházban. E gazdálkodásnak egyik következ­ménye volt egy csinos számla 1.200.000 koronáról, amit az ál­lam tatarozási munkák költsége címén nyújtott be a városnak. Most azután még cifrább dol­gok sültek ki, amelyek a tanács­nál olyan hangulatot teremtettek, hogy e hangulatban ilyen kifaka­­dások hangzottak el: „Falhoz állítanak bennünket.“ „Elég volt az állam­izálásból .“ Kiderült ugyanis, hogy az ál­lam legfölebb még két évre akarja kezelésben tartani a közkórházat s azután visszaadja a városnak, mert a kórház beteganyagára szüksége nincsen. Az egyetem te­hát csak a tananyagnak megfe­lelő mennyiségű betegszámot fo­gad be, így 70 sebészeti ágya van, míg ma megszorítások mel­lett is a közkórház 120—140 ágyat tart fenn a sebészeten. Kiderült az is, hogy a közkór­házat, amely városi tulajdon, álla­gában is megbontották. A milliókat érő lepedőket el­használták, a kórház épületében százezrekre menő károkat okoztak. A kórház ajtainak rézkilin­cseit elvitték s vaskilincsekkel pótolták, keritéseket hordtak el és azokat máshol, nem vá­rosi épületnél beépítették, régi téglákat eladtak, a fákat ki­vágták és értékesítették s el­vitték az orvosi műszereket is. Mindezt a tanács tudta nélkül. És semmiféle intézkedésről sincs írás. Fráter Imre dr. igazgató-főorvos és Kiss Péter gondnok mindeze­ken felül bejelentették, hogy laká­saikból kitették őket s a kórházi állásokra, amelyekben most mind régi kipróbált emberek vannak, az egyetem már pályázatot is hirde­tett s az alkalmazottak és tiszt­viselők nem tudják, mi lesz velük. A tanács hosszas tárgyalás után Vásáry István dr. tanácsnok in­dítványára bizottságot, küldött ki, hogy vizsgálja meg az egész kór­házkérdést, szedje össze és terjessze be az összes iratokat s vizsgálja meg a helyszínen is az állapotokat. Ki­mondta, hogy az egyetemi építő­­bizottságnak a közkórházzal kap­csolatosan a város anyagi ügyei­ben semmi döntő szerepe nincsen. Végül utasította a kórházi főor­vost, illetve a gondnokot, hogy mindent, amit elvisznek a közkór­házból, jegyezzék föl. A tanács szombaton, amikor Tóth Lajos dr. államtitkár Deb­­reczenben lesz, dűlőre viszi a kór­ház kérdést: szolgálat­ betöltésére testileg is alkalmas voltukat igazolniok kell. A sajátkezűleg itt és születési, orvosi, erkölcsi, valamint iskolai bizonyítványokkal felszerelt folya­modványok, a már közszogálatban állók, elöljáró hatóságok, a köz­­szolgálatban nem állók pedig az illetékes főszolgabíró, vagy pol­gármester útján ez évi október hó 30-ig ahhoz képest, hogy hol óhaj­tanak alkalmazást nyerni, a buda­pesti székesfővárosi, a budapesti kerületi, a miskolczi, a debreczeni, a szegedi, a pécsi posta- és távirda igazgatóságokhoz, illetőleg a sop­roni posta- és távirda igazgatóság szombathelyi kirendeltségéhez nyújtsák be. Ezenkívül folyó évi október hó 22-ig az illető posta- és távirda igazgatóság, illetőleg kirendeltség vezetőjénél szemé­lyesen is jelentkezni tartoznak. 5000 korona és egy hónapi elzárás a kisebb kifliért. Csóti János péksegédet tetten érték, hogy a szabályszerűnél kisebb súlyú kifliket árusított. Az átvizs­gáló bizottság feljelentésére az ügy a kihágási bíróság elé került, ahol Csóti azzal védekezett, hogy ő nem a saját, hanem Klein Ig­nác pék készítményét árusította. A rendőrség Klein ellen is meg­indította az eljárást és Csóti Já­nost 500 koronára, Klein péket pedig 5000 koronára és egy hó­napi elzárásra ítélte.­­ Klein az ítélet ellen felebbezett. Tolvaj cselédek. A balkányi csendőrség megkérésére a deb­­rec­­eni rendőrség nyomozást in­dított Szabó Mihályné és Batta Mária cselédek ellen, akik gaz­dáikat meglopva, Debreczenbe szöktek. Szabó Mihályné Simák Lajos szakolyi főjegyzőtől, Batta Mária Rosninger Dávidtól lopott egyenként 8—9 ezer korona ér­tékű ruhaneműt és ingóságot. Elhalasztják a lakásrendelet életbeléptetését? Budapestről je­lentik : Az új lakásrendelet életbe­léptetését elhalasztották. A késelő kárvallott, Veres Bá­lint konyári lakos haza akart utazni. Azonban nagyon is korán ment ki a kisállomásra. Ezért időtöltésül bement az egyik kö­zeli korcsmába s ott megivott 300 korona áru bort. Részegen ment ki az állomásra, ahol észrevette, hogy a nála volt batyuját ellop­ták. Emiatt igen elkeseredett és neki támadt a szintén az állomá­son várakozó Veres Eszternek, hogy ő lopta el a csomagját.­­ Amikor pedig ez erélyesen visz­­szautasította a részeg ember gya­­nusítását, kést rántott és le akarta szúrni a leányt. A rendőr fogta le a veszedelmes részeg embert, akit a rendőrségre vitt föl, ahol megindították ellene az eljárást. Öngyilkos, aki visszatér és feljelentést tesz. Érdekes esetről írnak Nagykanizsáról. Nagy Sán­­dor 60 éves ember megunta az életét és bement az egyik keres­kedésbe, ahol vett magának egy meglehetősen vastag kötelet. Ott­hon azután fölkötötte magát. A kötél azonban elszakadt. Nagy Sándor nagyon fölháborodott az eset miatt és csalás címén följe­lentette a kereskedőt. Az iratok már ott is vannak a nagykani­zsai bíróság előtt. Bársonyok, veron­ chiffonok, selymek, szövetek nagy válasz­tékban FRANK SÁNDOR nőidivat cégnél Piac­ utca 42. szám, Pan­nonia szálló alatt.

Next