Egyetértés, 1922. szeptember-december (4. évfolyam, 198-307. szám)

1922-12-08 / 290. szám

eaves sxám ára IO Korona. DEBRECZEN, 1922. IV. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM. PÉNTEK, DECEMBER 8. Előfizetési ár helyben és vidéken.­­ EGYES SZÁM ÁRA 10 KORONA. 1 Szerkesztőség és kiadós hivatal . Egy hónapra 200 korona. Ennél hosszabb időre előfizetéseket el nem fogadhatunk.1 Kapható az összes dohánytőzsdékben ,­ és az utcai árusítóknál. .. Kossuth­ utca 2-ik szám alatt, fészes haza én miat. n Sopron városának, a leghűségesebbnek, magasztalá­­sától hangzott tegnap a nemzet­gyűlés tanácskozó terme és a haza iránti hűségének gyönyörű példa­adását meg fogja örökíteni a ma­gyar törvénykönyv. Rothadjon el a nyelv, mely té­ged profánál, mondhatjuk mi is Arany Jánossal s nem volna sem­mi sem ízléstelenebb és igazságta­lanabb, mint kisebbítő szót ejteni az általános örömrivalgásba. — Azonban — hiszem, hogy nem vennék még Sopronban sem en­nek az elmondását — mi úgy gondoljuk, hogy Sopron nem ki­vétel és nem különb, csak sze­rencsésebb a többi rabságba ejtett magyar kultúrgócpontnál. Nyilvánvaló, hogy mérhetetlen megpróbáltatásokon kellett keresz­tül menni a soproniaknak, re­­ménytelen bajjal, veszedelemmel szembeszállni, hogy meghozhas­sák mindnyájunk örökös háláját érdemlő határozatukat, méltó is mindenki, az egész lakosság, a hatóságok, a politikai és egyéb társadalmi szervezetek, a legmesz­­szebb menő ünneplésre, — de nem lehet kétséges az sem, hogy ha erre mód adatik vala, nem kisebb bizonyságát adta volna a magyar haza iránti hűségnek Pozsony, Kassa, Selmecz, Eperjes, Kés­márk, Nagyvárad, Arad, Temes­vár, Kolozsvár, Nagyenyed, Ma­­r­osvásárhely, Szatmárnémeti, Nagybánya, Máramarossziget, — meg a többi tőlünk elrabolt ma­gyar város egytől-egyig. Hiszen ebben van a magyar nemzet újra­egyesülésére, a ma­gyar haza területi épségének két­ségtelen helyreállására vonatkozó hitünknek rendületlen alapja. És ebből a hitből, inkább ebből a bi­zonyosságból kell levonnunk né­mely figyelemre méltó tanulságo­kat. Egyiknek azt, ami inkább a múltra vonatkozik, de a jövőnket illeti, hogy a divatos jelszóknak hiteladás mekkora borzalmas igaz­ságtalanságoknak szülője. Lám, a Wilson úr szépen hangzó pontjai­nak hiteladás hova juttatta sze­rencsétlen nemzetünket, hova vi­rágzó, magyarságukkal az utcái­kon hangzó idegen nyelvű beszéd mellett is tündöklő városainkat, amelyek, annak idején, nyilván azért tudtak nagyobb erőfeszítés nélkül megnyugodni a meghib­bant rendelkezésekbe, mert azt remélték, hogy a wilsoni elvek alapján úgyis maguk döntenek sorsuk felett, tehát magyarok ma­radnak. Másiknak azt,­­ amit inkább a jelen hangulatának szegezhetünk, hogy mennyire káros ellentéteket keresni a város és falu között s mennyire veszedelmes lehet a falu folytonos magasztalásával a vá­rost mindenestül háttérbe szorí­tani. Ne gondoljunk mindig csak Budapestre, amely — elég szo­morú — sokkal inkább nemzet­közi, mint magyar város. Hanem gondolni kell azokra a — s ez még szomorúbb —a most más állam uralma alá vetett városainkra, — amelyek a magyarságnak vég­várai maradnak az oláh, a szerb, a cseh uralom alatt is, akkor is, ha a környező falvak népe között az erőszakos államhatalom üldö­zései miatt nem marad meg többé az a kevés magyar sem, aki ed­dig ott élt. Dicsőség, üdv és magasztalás­­ Sopronnak, de a többieknek is,­­ amelyek szívszakadva várják, é­s hogy Sopron érdemének osztályo­­­­sai lehessenek. A soproni népszavazással megdőlt a trianoni szerződésnek minden morális alapja. Budapest, december 7. A mai ülést Szcitovszky Béla elnök fél 11 óra­kor nyitotta meg. „ Javaslatok a kivételes hatalom megszüntetéséről. Vass József népjóléti miniszter be­terjeszti a kivételes, hatalom meg­szűnésével szükségessé vált népjó­léti rendelkezéseket, Bod János köz­­élemezésügyi miniszter a közélelme­zési rendelkezéseket, nagyatádi Sza­bó István földmivlésügyi miniszter a hatáskörébe tartozó rendelkezése­­ket, nemkülönben a gazdasági mun­­kásházak építésének állami támoga­tásáról, a peronoszpóra elleni és más növényi védőszerek forgalomba hozataláról, a bor hamisításáról, a paprika és egyébb ipari és gyógy­növény forgalomba hozataláról, a lakosság édes tejjel való ellátásának biztosításáról, a mezőgazdasági kis haszonbérletekről s a bérlőkkel való jogviszony szabályozásáról, a mező­­gazdasági haszonbérletekről szóló rendelkezések módosításáról, az er­dő és faügyek körében szükséges egyes rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslatokat. Daruvár­i­ Géza igazságügyminiszter az igazság­ügyi, Klebelsberg Kunó gróf kul­tuszminiszter a közoktatásügyi ren­delkezéseket. Ivády Béla, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság je­lentését az indemnitás javaslatról. A soproni népszavazás törvényes megörökítése. Hadházy Zsigmond előadó ismer­teti a soproni népszavazás emléké­nek törvénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslatot. Ostör József dr., Csik József és Peidl Gyula készséggel elfogadják a javaslatot. Peidl­ leszögezni kívánja azt is, hogy abban, hogy Sopron Ma­gyarországé maradt, oroszlánrésze van a szociáldemokrata pártnak. A soproni népszavazás megdön­tötte a trianoni békeszerződés er­kölcsi alapját. Bethlen István gróf miniszterel­nök : A trianoni szerződés azon a gondolaton épült fel, hogy akinek nem magyar az anyanyelve, nem ragaszkodik ehez a hazához. Ha a trianoni szerződés ebből a gondo­latból indult ki, annak egyrészt el­lenségeink győzelme, másrészt az a rágalmazó hadjárat, amelyet Ma­gyarország ellen évtizdek óta foly­tattak, volt az oka. Ennek a hadjá­ratnak következménye az volt, hogy ez ellenfeleink — még ha voltak is köztük jóhiszeműek — azt hitték, hogy Magyarországon mindenki, aki nem magyar, csatlakozni akar más államhoz. Hiába küzdöttünk Párisban ez ellen, hiába követeltünk népszava­zást. Végre Sopron kérdése alkal­mat adott a népszavazásra és a sop­roni népszavazásnak azért van nagy jelentősége, mert bebizonyította, hogy az a feltevés, amelyből a tria­noni szrződés kiindul, hamis. A soproni népszavazással meg­dőlt a trianoni szerződésnek minden morális alapja. Ez a­ jelentősége a mai napnak és ezt kell megünnepelni. Állíthatom, hogy a legkedevezőtlenebb feltéte­lek ellenére is bebizonyosodott,­­ hogy a trianoni szerződés morális alapja megdőlt. (Élénk taps.) Egy nemzet, amelynek fiai az önfeláldo­zás iránt hálát mutatni nem tudnak, nem érdemes arra, hogy fiai önfel­áldozók is legyenek iránta. Mi Sop­ron városának kincseket nem adha­tunk. Mi megcsonkított országgá váltunk, de igenis adhatunk mást és ez : magyar szívünk egész melege. Sopron bizonyságát adta annak,­­ hogy ha­zafisága erősebb volt, mint a trianoni szerződés erőszaka. (A miniszterelnököt a Ház osztatlan tapsban és ovációban részesítette.) Az elnök a törvényjavaslatot álta­lánosságban, majd rövid vita után elfogadottnak jelenti ki. Az elnök az ülést ezután 5 percre felfüggeszti. A közadók új kezeléséről szóló törvény. Szünet után Rupert Rezső szemé­lyes kérdésben szólal fel és vála­szolva Bogya János tegnapi felszó­lalására, vádjait visszautasítja. Kállay Tibor pénzügyminiszter be­terjeszti a kivételes hatalom megszű­nésével szükségessé vált egyes pénz­ügyi rendelkezésekről szóló törvény­javaslatot. Ezután a közadókról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban is elfogadják. 4. részletes tárgyalás során né­hány módosítással a nemzetgyűlés a javaslatot a 24. §-ig részleteiben is elfogadta, e szakasznál azzal, hogy az adókat Gaál Gaszton módosítása szerint a hitelszövetkezetek is be­szedhetik. A kereskedelmi miniszter védi a tisztviselőket. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter helyesli a javaslatnak azt az intézkedését, hogy az adót posta­takarékpénztár útján is be lehet fi­zetni. Azt ajánlja, hogy az adóbefi­zetés clearing útján is történhessék. Gaál Gaszton tegnapi felszólalásá­val foglalkozik ezután, aki nézete szerint a tisztviselőkart támadta. Le­hetnek a tisztviselők között olyanok, akik nem teljesítik kötelességüket, de emiatt nem lehet az egész tiszti­kart támadni. Szóba hozta Gaál Gasz­ton a tisztviselők mellékfoglalkozá­sát is. Erre egy ízben megtette ész­revételeit, akkor Gaál Gaszton ha­tározati javaslatával szemben az övét fogadta el a nemzetgyűlés. A Ház tehát ismeri felfogását és re­méli, hogy mint a múltban, úgy a jö­vőben is mellette lesz. Nagyon saj­nálja ezeket a megismétlődő táma­dásokat, amelyek a tisztviselő­k azt érik és a magai részéről, vala­mint a tisztviselőkar nevében eze­ket a leghatározottabban visszauta­sítja. Gaál Gaszton kijelenti, hogy He­­gyeshalmy Lajos tegnapi felszólalá­sa alatt vagy nem volt jelen, vagy ijedig aludt. (Őrültség.) Ha a tiszt­viselők támadásnak veszik azt, amit tegnap felszólalásában a tisztviselők nívójának emelésére mondott és ilyennek tekintik azt a kijelentést, hogy csak az az ország lehet jól kormányozva, amelynek tisztviselői hozzáférhetetlenek és jól vannak fizetve, nem érdemlik meg, hogy véd­jék őket. Az elnök félbeszakítja a vitát s na­pirendi indítványt tesz, mely szerint a legközelebbi ülés december 11-én, hétfőn délelőtt 10 órakor lesz. Hegymegi Kiss Pál Ulain tegnapi közbeszólásával foglalkozva, mely­ben pártját azzal támadta meg, hogy Bécsből választási célokra pénzt ka­pott, arra kéri a nemzetgyűlést, hogy parlamenti vizsgáló bizottság vizs­gálja meg az ügyet s az elnök napi­rendi indítványával szemben indít­ványozza, hogy a legközelebbi ülés napirendjének első pontjaként a­ 15 tagú parlamenti bizottság kikülde­tése szerepeljen. Bethlen István gróf miniszterel­nök ellenzi a bizottság kiküldését, mert sem a nemzetnek, sem a par­lamentnek nem érdeke, hogy szemé­lyes ügyekkel foglalkozzék a nemzet­gyűlés. Vita a napirend körül. Ugron Gábor : A kérdés nem egy képviselő személyes ügye. Tisztán kell látni ebben a kérdésben az egész nemzetnek és közvéleménynek. Pesthy Pál a maga részéről tisz­tázottnak látja az egész kérdést. — Tegnap kijelentette Ulain, hogy nem tud bizonyítani, a kiküldendő parla­menti bizottság munkája tehát nem lehetne egyéb, mint amit Ulain teg­nap mondott, hogy t. i. most nincsen bizonyítéka. F. Szabó Géza a vád bizonyítását szüksgesnek tartja, de ez időszerint nem aktuális. Rassay Károly személyes kérdés­ben szólal föl aggresszív hangon. Bethlen István (az ellenzék felé) : Kikérjük magunknak ezt a hangot. Gömbös Gyula : A lovagias felfo­gásnak más szabályai vannak. Rassay Károly : Ha valaki ellen olyan vádat emelnek, mint ellene, nem is alkalmas a lovagias eljárás­ra. Be­tlen István : Akkor illethettek volna szidalmakkal, ha azt mondot­tam volna, hogy a képviselő úr, aki ezt a vádat emeli, nem köteles bizo­nyítani. Én ezt nem mondottam. El­lenkezőleg azt tartottam, hogy aki vádol, annak kötelessége bizonyí­tani. Csupán annyit mondottam,­­ hogy parlamenti bizottság kiküldé­sét nem tartom alkalmas eszköznek ilyen ügy tisztázására. Ezt mondtam és semmiféle kitanítást az úri felfo­gást illetőleg nem fogadok el. (Za­jos helyeslés.)

Next