Egyetértés, 1923. január-április (5. évfolyam, 1-97. szám)
1923-01-03 / 1. szám
DEBRECZEN, 1923. V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. SZERDA, JANUÁR *. Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 200 korona. Ennél hosszabb időre előfizetéseket el nem fogadhatunk. EGYES SZÁM ÁRA 10 KORONA. Kapható az összes dohánytőzsdékben : és az utcai árusítóknál. .: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth utca 2-ik szám alatt, város:: háza épület,_____________|! ..tMlljm.ujmUUl, JU.WUM NUMBI .1 .IWIi.W! Azzal az eréllyel és azzal a bátorsággal vezesse táborát az új esztendőben is, amelylyel eddig vezette. Erre kérte a debreczeni gazdák küldöttségének szónoka Baltazár Dezső püspököt újévi üdvözlő beszédében. És nekünk szokszorosan jól esett hallani ezt a kívánságot. Bizonyos köröknek — helyben és a fővárosban — az a legfőbb gyönyörűségük és kedves mulatságuk, hogy Baltazár püspököt veszik a nyelvükre s mivel hogy ezt a rendkívüli tehetséget túlságosan a maga lábán járónak látják, egyrészt őt magát gyalázzák, másrészt azt hirdetik, hogy Baltazárt immár néhány legszemélyesebb hívén kívül mindenki elhagyja. Addig beszélik, addig mondogatják a magukét, míg Végre ők maguk csakugyan elhiszik és azt gondolják, hogy a sűrü ismétlés másokkal is elhiteti. Csakhogy íme, a debreczeni gazda, ez a különösképen értelmes és különösképen független embertípus, nem vezetteti félre magát. Meghallgat mindenkit, elolvas mindent, nem is vitatkozik, csak csöndesen mosolyog a bajusza alatt és azután cselekszik úgy, ahogy ő maga jónak látja és követi azt, akit alkalmas vezérnek ítél. A sok üres szó elmegy a füle mellett, mintha el se hangzott volna, vagy legfeljebb mulattatására való, afélekra káros komédia. Mert a debreczeni polgár tudja, hogy elég esze van és érzi, hogy elég bátorsága lehet a maga ízlése szerint választani meg az emberét. Az sem lehetetlen, hogy annak a súlyban és tekintélyben jelentős tábornak, amelynek szónoka az említett kívánsággal fordul Baltazár püspökhöz, nem mindegyik tagja tartozik a püspök táborához. Még az is megtörténhetik, hogy épen maga a szónok, vagy a legszűkebb vezérkar sem ért mindenben egyet Baltazárral. Nem baj a kívánság, hogy az eddigi erélylyel és bátorsággal vezesse tovább a táborát, akkor is őszinte volt. Mert a debreczeni polgár meglátja és megbecsüli a nemes munkást, a kimagasló vezért a túlsó táborban is. Megadja a tisztességet készséggel a derék embrnek akkor is, ha más a véleménye és lenézi a hitványt akkor is, ha az körülötte mozog. Mert a józan magyar ember — és a debreczeni polgár kiváltképen ilyen — csak az olyan embert nem becsüli, aki csigabiga módjára behúzódik a házikójába s gerinctelenül reszketve lesi, merre menni lesz hasznosabb; — meg az olyat, aki korcsmár hangon ordítja a maga — esetleg naponként változó — véleményét, aki mindig a legelsők közt kiabál, ha a más véleményüekbe ívelő akarják fojtani a szót. Atiszteletadásnak és ragaszkodásnak fényesen tündöklő példája volt az a hatalmas küldöttség, — amellyel újév első napján a debreczeni református kollégium járult fentartója : a tiszántúli református egyházkerület elnöksége gróf Degenfeld József főgondnok és dr. Baltazár Dezső püspök elé. Az idők nehéz járásában köszönetét rótta le a főiskola a két hatalmas vezér egyénisége előtt, kik részben, viharban tántoríthatatlan állanak az evangélium alapján a magyar református egyház élén s dolgoznak a felvilágosodás, haladás és a józan kálvinista üiberalizmus szolgálatában. Az idei újévi üdvözlés túlhaladta a szokásos üdvözlések keretét. A kollégium mellett a debreczeni református egyház, a Kálvinisták Templomegyesülete is üdvözölték vezérüket dr. Baltazár Dezső püspököt. Köszönetet mondtak a múltért és támogatást, irányítást kértek a jövőre. Az üdvözlők sorában megjelent a debreczeni gazdatársadalom küldöttségesége is. A debreczeni gazdatársadalom pár évtized után újra kezdi elfoglalni az egyházi és városi közélet terén az őt megillető helyet és a nehéz munkában dr. Baltazár Dezső felé irányítja tekintetét. Az egyházkerületi elnökség nevében dr. Baltazár Dezső püspök történelmi jelentőségű egyházi és társadalmi közéletünkre messze kiható, hatalmas erejű beszédben válaszolt. A nehéz és bizonytalan időben férfias bátorsággal tett tanúságot az evangéliumon alapuló nagy igazságról, amelytől, bármit hozzon is az idő, eltérni nem akar, de nem is tud. Súlyos szava hitvallás, szilárd, egyenes kálvinista lélek meggyőződése volt. A kollégium összes tanárai és tisztviselői nevében Karai Sándor kollégiumi igazgató üdvözölte az elnökséget s a kipróbált vezérek támogatására felajánlotta a kollégium tanárainak támogatását. A püspök beszéde. Általános figyelem közepette az egybegyűlteknek a püspök a következő nagyjelentőségű beszédet mondotta : Az elmúlt esztendő megint a súllyos esztendők számát szaporította. Teherbíró képességünk számára a próbák sok alkalmait szolgáltatta. Hogy elmúlt, nincs mit sajnálnunk rajta. Szomorú tanulságokkal gyarapodhatik belőle a bölcsességünk , de gyarapodhatik erők megújulásával és sokasodásával Isten iránti mélységes hálánk és rendíthetetlen bizodalmunk is ; mert újra csak azt kellett látnunk, hogy az élét kibirkjis lattannak tetsző próbáihoz, elhordozhatatlannak látszó terheihez a diadalmas erőt megkapjuk Istentől, mert „örökkévaló az Ő irgalma“. Emez örökkévaló irgalomban bizakodva lépünk reá az uj esztendő útjára és ragadjuk meg reménység alatti szántásra a reánk való munkák ekéjének szarvát és igyekszünk nemzeti, egyházi és kulturális birtokállományunk gyarapítása érdekében hagyományos hűségünkkel, kitartásunkkal, g atyáink szellemében a több termelésre vezető minél mélyebb szántással szántani. A tiszántúli egyházkerületben s a debreczeni őskollégiumban képviselt nagy nemzeti, evangéliumiés kulturális erőkre alig várt nagyobb feladat a történelem folyamán, mint vár ma, amikor megtépett nemzeti hírnevünkkel, szétszaggatott országtestünkkel, megbénult kulturánkkal, meghomályosult látásunkkal, összezavarodott fogalmainkkal, anyagi és szellemi szegénységünkkel jóformán csúfot sűt a pusztulásunkra törő világ. A tiszántúli egyházkerületben és a debreczeni őskollégiumban személyesített nemzeti, evangéliumi és kulturális erőket épen azért kellett a próbáltatásos, szélsőséges idők alatt szigorúan megőrizni minden káros reáhatástól. Napról-napra megújuló éberséggel és visszaverő védekezéssel, sok tűréssel és szenvedéssel kellett őrködni afelett, hogy ezek az erők károsodás nélkül kerüljenek ki a zűrzavarból és hozassanak át a nemzetépítés idejére a hasznosítás összes feltételeivel. A belső feltételeket sikerült megőrizni, biztosítani. Kérdés most már, hogy a külsőfeltételekkel való találkozást meghozza-e az új esztendő? Az egyházkerületünk és kollégiumunk lelki konstrukciójának tartalmát képező eszmék s általában a Protestantismus s még általánosabban az evangélium lelke csak világosságban és szabadságban érvényesülhetnek nagy teremtő, építő, formáló és konzerváló áldásokkal a köznek javára. Ha ez a világosság és szabadság hiányozni fog az országnak, az ország akaratnyilvánításának, intézményeinek, kormányzatának, törvénykezésének, társadalmának életéből, akkor a protestantizmusnak a világ haladását előre vivő s az emberiség egészét tökéletesség magassága felé emelő ereje továbbra is az egyéni élet körébe vonul vissza s mint fagyott földben a mag, várja továbbra is a tavaszt. Az elmúlt esztendő mutat olyan elmosódott vonásokat, amelyekből az optimizmus nagy erőfeszítéssel kialakíthatja a javuló helyzet jövőjének képét. A mi egyházkerületünknek és kollégiumunknak az életében is látszanak az összhang felé törekvés jelei, nem valami új divatú, hanem régi, kipróbált, hagyományos magyar kálvinista szellemben és alapon. Kérdés, hogy a jelek mennyire tudnak valósággá erősödni és a törekvések a cél felé közeledni. — Annyi bizonyos, hogy az igazságoknak elemi ereje van. Hiába vetnek akadályokat az igazságok útjába, hiába vonják meg tőlük az érvényesülésfeltételeit, az igazságok erejének következetessége, mint a vízcsepp a követ, áttöri az akadályokat. • Íme a kormány hiába tagadja meg egy magyar kálvinista napilap alapítására irányuló kérésünket, hiába tartja magánál még mindig megerősítetlenül a Debreczeni Kálvinisták Templomegyesületének alapszabályát s hiába engedélyez viszont gombamódra mindenféle reakcionárius orgánumokat és egyesületeket, azért a mi szellemünk él, hat, munkál, gyarapit és áldás belül az országra és tisztesség kívül a nagy világban. ..Az én igazságom még mindig áll" — mondotta Jób és meg is érte reménysége diadalát. Nem tudom, hogy a rend fokozottabb védelme iránt hozandó törvénynek milyen hatása lesz a mi nemzeti, vallási és kulturális erőink kifejtésére ? Ennek a hozandó törvénynek az előfeltétele, vagyis a rend kiváltképen kívánatos egyházi és iskolai intézményeink életének és érdekeinek biztosságára és fejlesztésére. Egy olyan rendnek, amelyben az emberi jogok egyetemességének és egyenlőségének minden követelménye érvényesül, a védelmét eléggé fokozni nem lehet. Az ilyen rend különben a maga belső erőivel, szilárdságával, általános érdekűségével legjobban maga védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé se paragrafusok, se börtönök. Vagy ha vannak mellette ilyenek, akkor feleslegesek. Valamint az emberi társadalom és az állam ideális rendjével tisztában levő, ezt tiszteletben tartó emberre nézve felesleges ismerni a rend védelmének parancsoló, tiltó és büntető intézkedéseit. Épen ezért nem olvastam én el tervezetében sem s nem fogom elolvasni elkészültében sem a hozandó törvényt. Ha az evangéliumból s hazám történelméből együttesen vett s alkotott, ideálokkal : a józan szabadság, a felvilágosodás, okos haladás, szeretet s az ezekre alapított emberi egyenlőség és nemzeti szolidaritás igazságaival megegyeznek a törvény „Ugyanazokat az igazságokat fogom hirdetni, mint eddig“. Baltazár püspök nagyszabású újévi beszéde.