Egyetértés, 1923. január-április (5. évfolyam, 1-97. szám)

1923-01-14 / 10. szám

1938 január 14. EGYETÉRTÉS Petőfi. Most, amikor a magyar szív úgy fáj s a lelkünk úgy sajog, mikor könybeborult szemmel siratjuk mindazt, ami elveszett, mikor csüggeteg fővel bólintunk istenho­zottat a ránk virradt uj esztendő­nek , mintha a sötét éjszakába valahogy biztató hajnalfény pir­­kadna bele s mintha égi szózat hallatszanék valahonnan, mely belekiáltja az agyunkba, egész va­lónkba, hogy magyarok, emeljé­tek fel a fejeteket, ez az esztendő, mely most rátok virradt, nem olyan, mint a többi, jobb, szebb, igazabb, sugárzóbb és ígérettelje­­sebb a többirtél, mert ezelőtt száz esztendővel könyörült meg a gond­viselő Isten a magyar ne­mzeten s adott nekünk egy felséges ajándé­kot ; ezelőtt száz esztendővel adta nekünk Petőfi Sándort. Ez a gyönyörű név ragyog ma a borúlátás magyar ég zenitjén ígéretes fénnyel. Az ő neve vilá­gítja be ma nagy Magyarországon a kunyhót és a palotát. Ez a fény­lő sugár megüli a Kárpátok or­mait, a „Fenyvesekkel vadregé­­nyes“ tájakat, az „Erdei lak“ tit­kos csendjét, a magyar puszták kétgémes, vadvirágos fövenyét s megcsókolgatja az Adria hullá­mait is, hol egykor — hajh, de rég volt — „Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet és Dél hulló csillaga“. A Petőfi lelke mintha most újból alászállana a halhatatlanság örök Panteonjából, hogy megvigasztal­jon, megnyugtasson és fölemeljen bennünket. Ezt a népet, a magyar népet, amelyet ő úgy szeretett, a­mely most igazán „Legelhagyot­­tabb a föld kerekén“. Az ő lelké­nek sugárözönétől fényes a nagy városok utcája, a­­művészetek föl­szentelt templomaiban ő az örök­­mécs, de nem halvány, pislogó fénnyel világos, hanem ragyog, mint az üstökös, mely pályájának kellős közepére érve, hódolatot kér s a nagy idők jöttét jelentve, fölrázza az alvó lelkiismeretet. De van-e a világ hatalmasainak lelkiismerete ? Azok a kulturor­­szágok, ahol manapság ünnepet szentelnek Petőfi nevének, nem érzik-e a rajtunk esett nagy gya­lázat súlyát a maguk lelkére nyom­kodni ? Nem gondolják-e meg, hogy Isten ellen való vétket követ­tek el, amikor azt a nemzetet ta­szították a Gyehenna tüzébe, a­me­­lyet Petőfi a magáénak vallott s azt a nemzeti géniuszt akarják megfojtani bennünk, amely Pető­fiben incarnálódott a világ egyik legnagyobb lánglelkévé ? S nem gondolják-e meg, hogy ezzel ma­guk felett mondanak kárhoztató ítéletet s mikor az örökéletü ma­gyar költő nevét ajkukra veszik : „Nem rettent bennetek e félisten neve ?“ — kérdhetjük magával a költővel. Óh, bárha jobb belátásra bírná őket az ő géniusza ! S mikor vi­lágszerte örömtüzek gyúlnak ne­vének dicsőségére: megfélemelve­­és magukba szállva hajolnának le a hatalmas elnyomók a drága ma­gyar földre, amely bölcsője volt a világ egyik világító lángelméjének s­zerette — mint szent fiáért az Isten a bűnös emberiséget —­ újra a szeretet közösségébe emelnék ezt a sorig alázott nemzetet. Hajh, de mindez csak meddő ki­­vánság és jámbor óhajtás. Ellen­ségeink játszhatták ideig-óráig a nagylelkű kulturbarát szerepét s lehetnek is közöttük tiszta szán­dékú, megértő és szánakozó lelkek, de a politika hiénái­­meg nem ta­gadhatják magukat s a vérünket szívó piócák le nem hullanak rá­,é­lünk az imádság varázsszavára. Nekünk tehát ismét csak a magunk erejére kell támaszkodnunk s a magunk hitében kell bizakod­nunk. Azokhoz az ősforrásokhoz menekülünk tehát, amelyeknek a vize egyedül képes eloltani fájdal­munkban égő szomjúságunkat. A Petőfi költészete ilyen höm­pölygő folyam, amelynek nincs megapadása. Habjaiban ifjúi meg az álétt nemzeti öntudat. Ez a szomjatoltó forrás, melyet a né­pek vezére, Mózes fakaszt a pusz­ták bujdosó népének. Ebből az ős­forrásból igyál édes magyar né­pem. Ez a Léthe vize, mely ujult erőt önt tagjaidba, ez az a csodá­latos nektár, melynek tüzétől még a halott is feltámad. Tied, a te szent örököd az ő neve i­s az az isteni gazdagság, melyet számodra ez a név jelent. Ennek a névnek az égi lajtorjáján fel­­ kell, hogy emelkedj újra a­­ nagy nemzetek fénylő magasság I gába. Néked adósod a világ e né- I vért s ha adósságát most el is ta­gadta , lesz még idő, amikor ka­matos kamattal fog fizetni. Csak te légy hű önmagadhoz s e név­hez, mert te a Petőfi népe vagy. Baja Mihály. Budapest, január 12. A magyar társadalom együttes országos Pe­tőfi hódolása, amely január 21-én lesz az országház kupola csarnoká­ban, programmján egyesíti a hiva­talos és társadalmi Magyarországot. Az elnöki megnyitót Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés és az előké­szítő bizottság elnöke mondja. Beth­len István gróf miniszterelnök pe­dig Petőfit, mint politikust, Vitéz Nagy Pál báró, a honvédség főpa­rancsnoka, mint katonát, Herczegh Ferenc mint költőt, írót és újságírót méltatja. Az ifjúság áldozatát Nagy Iván, a MEFHOSz elnöke, az ipari munkásságot Horváth Gergely vas­t&in stare...,­­munkás, a földműveseket és gazdá­két Lovász János nemzetgyűlési kép­viselő méltatja. P. Márkus Emilia a Nemzeti Színház örökös tagja pe­dig, mint a művészek képviselője Pe­tőfinek a Magyarok Istene és Ál­modtam szépet, gyönyörűt című ver­seit szavalja el. A programra élén az Acélhang már­ gépgyári daloskor énekkara a Hiszekegyet, végül a bu­dai dalárda a Himnuszt adja elő. Az előkészítő bizottság valameny­­nyi közreműködő bevonásával jan. 18-án, csütörtökön délben 12 órakor tartja utolsó tanácskozását, amelyen még fontos részletkérdéseket dön­tenek el. EGYHÁZ ÉS ISKOLA A Petőfi a népiskolákban. Az isko­lák minisztere elrendelte, hogy az ország összes elemi iskoláiban isko­lai ünnepély rendeztessék Petőfi Sándor emlékezetére. A mi iskoláink nem e rendelet parancsára, hanem tanítóink lelkes szavára ünnepelik Petőfit, ki mint a szülőföld, a haza s anyaszeretet ragyogó példája ál­lítható oda a fogékony gyermeki lé­lek elé. Az iskolai ünnepélyek mű­sorát a Himnusz, Hiszek egy Isten­ben s Petőfi dalainak (Rég veri már a magyart a Teremtő, Cserebogár, Ilit születtem én ezen a tájon stb.) éneklése s hazafias verseinek (Hon­fidal, Élet vagy halál, A magar nem­zet, Ledőlt szobor stb.) szavalása, meg a tanító beszéde teszi. Minden iskola nagy lelkesedéssel készül az ünnepélyre, hova a szülőket is meg­hívják. Ma d. e. 9 órakor a Vígked­vű Mihály-utcai iskolában, d. u. a Csapó-utcai iskolában 2, a Csonka­­utcai iskolában fél 3 órai kezdettel lesz Petőfi iskolai ünnepély. Petőfi-ünnepély. A debreczeni ref. tanítóképző-intézet ifjúsági önképző­köre Petőfi Sándor születésének 100 éves évfordulója alkalmából január 21-én, d. u. 5 órakor, a kollégium dísztermében műsoros ünnepélyt tart. Műsor : 1. Petőfi—Lányi: Rég veri már a magyart a teremtő. Énekli a Csokonai énekkar, Bodnár Lajos tanár vezetésével. 2. Petőfi : Dalaim. Szavalja Milák Jenő III. o. t. 3. Petőfi-dalok. Énekli Váczy Géza IV. o. t., zongorán kiséri Zsadon Antal II. o. t. 4. Ünnepi beszéd. Tartja Bede Géza, az ifj. önképző­kör elnöke. 5. Jókai­ Liszt : A holt költő szerelme. Melodráma. Szavalja Szalay Gyula IV. o. t., zongorán kiséri Nemes Imre II. o. t. 6. Hu­moros Petőfi költemények. Szavalja Gaál István IV. o. t. 7. Egybeteg a „János vitéz“ című dalműből. Elő­adja az ifj. zenekar, Bodnár Lajos tanár vezetésével. A jegy ára 50 ko­rona, karzatjegy 20 korona. Jegyek a „Méliusz“ könyvkereskedésben kaphatók. Felülfizetések az önkép­­ző­ke javára köszönettel vézetnek. ­ IPAROSOK ÜGYEI Felkéretnek a lakatos­ mesterek szövetkezet tagjai január 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor az Ipartestületnél megjelenni. Tárgy: felszámolás: Juhász István, igaz­gató s. k. A buza ára A terménytőzsde zárlata a követ­kező : A mai terménytőzsdei üzlet­ben kenyérmagvakban az irányzat a keresletnek nagyarányú tartózko­dása miatt kissé gyenge volt. A tőzsdeidő második felében a kínálat is hajlandónak mutatkozott alacsony árakon eladni és így a tőzsdeidő vé­ge felé a forgalom búzában meg­élénkült. Végeredményben a kenyér magvak ára változatlan. A mellék­­cikkek piacán az irányzat szilár­dabb, kivéve a zabot, amelyben kö­tés nem jött létre. A takarmányárpa is üzlettelen volt, azonban az árpa­­félék és a többi takarmánycikkek a tegnapihoz képest kissé magasabb árfolyamon keltek el. A mai ter­ménytőzsdén leginkább csak promt áruban jött létre kötés későbbi szál­lításra alig volt üzlet. Hivatalos árfolyamok : Búza, rozs változatlan, takarmányárpa 7600— 1 800, sörárpa 7700—8000, köles 8500—­­ 9000, zab 7800—900, tengeri válto­zatlan, korpa 5200—250, őseim van. Sakkverseny. A ,,Debreczeni Sakk-kör” m­ai és jövő vasárnapi szokásos ösz­­szejövetelén igen értékes sak­­könyvdíjakkal k­idülős tornát rendez. A játékosok mai napon erő szerinti csoportokban mérkőznek, s az egyes csoportok győztesei pe­dig megfelelő előnnyel a jövő vasárnap a díjakért döntőt játsza­­nák. A rendkívül érdekes verseny­­mindkét napon délután fél 6 óra­kor kezdődik a Bikában (a ká­véház József kir. herceg­ utca fe­lőli külön részében) s azt az ér­deklődők díjtalanul tekinthetik meg. Köztisztviselőknek szénkiosztás ismét megkezdődik. Folyó hó 15. és 16-án azon elma­radottak kapják a szenüket, akik­nek a szénátvételét jelző értesítő levelező-lap már kezükben van, f. h. 17-től folytatólag a befize­tés sorrendjében levelező-lappal leértesítettek az értesített napon vehetik át a szenet a Máv. pálya­­udvron. A zöld utalvány és leve­ tező­ lap felmutatása és átadása a szénátvételnél megkívántatik. Skammda* nagy választék­é a legolcsóbb Arak Poldholm és Welsz­­ Paro-utca 78. sajtm Beszámolt a debreczeni és mentői egy évi Roncsik Jenő dr. a debreczeni hivatásos tűzoltóság főparancsnoka most terjesztette be a tanácshoz a tűzoltóság és a mentők 1922. évi működéséről szóló jelentését. A je­lentés szerény szavakkal, szinte csak felsorolással és számokkal adja elő az év történetét, de e felsorolás és a számok is erős bizonyítékai annak, hogy a hivatásos tűzoltóság és an­nak vezetősége csekély eszközökkel milyen nagy értékű munkát végzett. Mert sajnos, csekély és avult esz­közökkel felszerelten dolgozik a mi kitűnő tüzérségünk és őrködik 100,000 lelket meghaladó népességű város biztonsága felett. A sajtó munkásai, akik állandóan figyelemmel kísérik e testület mű­ködését, legjobban tudják és bizo­nyítják is, hogy a debreczeni tűz­oltóság hivatásának magaslatán áll s annak vezetése Roncsik Jenő dr. főparancsnok kezében a legjobb helyen van. Az ő lelkes, fáradtságot nem ismerő, nagy szaktudással és ambícióval végzett munkájának min­denben meg van eddig is és meg­felelő anyagi erők hiányában is a legszebb eredménye. Kétségtelen, hogy ha jobb időkben több anyagi eszköz áll rendelkezésére, a debre­czeni tűzoltóságot Magyarország egyik legelső tűzoltóságává fogja fejleszteni. A jelentésből kitűnik, hogy a hi­vatásos tűzoltóságnak, amely tulaj­donképen csak 1922 január hó 1-től kezdve áll fenn, legénységi létszáma 48, tiszti létszáma három. A szereknek, amelyek a legele­mibb követelményeknek sem felel­nek meg, száma csekély s azok 1902 óta javítva nem voltak, most azonban generálisan kijavíttattak, átfényeztettek. A győri vagon- és gépgyárban a főparancsnok javaslatára megren­delt 2 drb. 800 1. turbinás autó­fecs­kendő a hozzávaló felszerelési tár­gyak az 1923. év elején kerülnek leszállításra. A laktanya, mely a helyiségek ke­vés és szűk volta miatt nem meg­felelő és közegészségügyi szempon­tokból is kifogásolható, az átvétel alkalmával a legelhanyagoltabb ál­lapotban volt, az év folyamán azon­ban teljesen rendbe hozatott. Könyv­tár és múzeum­ létesítése vézetett tervbe a szakoktatás elősegítésére, a könyvtár állománya 226 darab, amely ez évben szereztetett be ré­szint vétel, részint adományozás útján. A város lakosainak száma 103,228 tehát 2023 lakosra esik egy tűzoltó. A tűzoltóság működési körzete a belterületre (1046 hold), a kertsé­­gekre (3131 hold) és a telepekre (ca. 1000 hold) terjed ki. Az évi tűzrendészeti szemlék a tűzoltóságon kívül álló okokból csak 30 gyár- és ipartelepen tartattak meg, melyeken kívül a tűzoltó parancsnokság részt vett még 166 tűzrendészeti szemlén és tűzvizsgálaton. Az őrségek száma 1207 volt. Az év folyamán a vízszerzési for­rások, kutak 4 és fél hónapi mun­kával felmérettek és ennek alapján vízszerzési térkép készült. Gyakorlat volt 620, elméleti oktatás 187, riasz­tás 12 esetben. Tüzesetek a következőkép oszla­nak meg: nagytüz 5, középtűz 12, kistűz 17, kéménytűz 47, összesen 81 tüzeset és 8 vaklárma. A tűzká­rok összege kb. 3.266.000 korona, amelynek csak kis része térült meg biztosítás révén. Egyéb segélynyúj­tás : 1 esetben házbeomlásnál, 4 eset­ben állatmentésnél, 2 esetben hul­lának vízből való kiemelésénél. Mentői tevékenység a következő volt : 227 sérülés, 152 hirtelen meg­betegedés, 1956 beteg szállítás, 88 öngyilkossági, 41 mozgó őrség, ösz­­szesen 2464 eset, melyek közül nap­pali 2128, éjjeli eset pedig 336 volt. A mentőállomás felállításától (1906 szept. 1.) az esetek száma 57,733. Költségek : Személyi kiadás 4.051.900 K, dologi kiadás 5.371.427 K, összesen 9.423.327 K volt, amely összegből a város közönségét ter­helő részt véve alapul egy lakosra 54 K 09 fillér esik. i Az EGYETÉRTÉS szerkesztő­ségének és kiadóhivatalának te­­lefonszáma: 4.

Next