Egyetértés, 1923. január-április (5. évfolyam, 1-97. szám)

1923-03-28 / 71. szám

A pénzügyminisz­ter távozásának lehetőségéről beszélnek. Nem lehet mosolygás nélkül hagyni, hogy milyen indokolással. Azt mondják, hogy egyes minisz­terek túlságosan liberálisok a­­ kurzusnak, s ezek között helye-­­­zik el a pénzügyminiszter nevét is. Tehát azért kellene megválni tárcájától, mert nagyon liberá­lis. Megpróbálunk erős nagyító üveget tenni a szemünkre, még kettőt is egymás fölé és végki­merülésig erőltetett szemünk se képes a pénzügyminiszternek sem egyéniségében, sem általá­nos politikájában felfedezni a liberalizmust. Annál kevésbbé tud a pénzügyi politikájában. A liberális pénzügyi politika a pénzügyi életre konstruáló, építő erővel hat. A konzervatív s még inkább a reakciós pénz­ügyi politika pedig destruáló, romboló erővel. Csak egy tekin­tetet kell vetniürk az ország tár­sadalomgazdasági, államgazda­sági, magán és közháztartási le­romlottságára és azonnal meg­állapíthatjuk, hogy a pénzügyi hivatalos politikánk mindennek­ mondható inkább, mint liberá­lisnak. Az a pénzügyminiszter, aki az általános gazdasági élet fel­lendítése, több termelésre al­kalmassá tétele, a külföldi gaz­dasági összeköttetések fölvétele nélkül tisztán csak állami li­­­nánc eszközökkel, finánc tudo­mánnyal és fogásokkal próbál a fokozódó drágulásnak eléje állani, akinek fontosabb a maga minisztériuma, mint az alapvető tárcákat képviselő földművelési és kereskedelmi­­ minisztérium ; az a pénzügymi­niszter, aki a bankóprés meg­állításával a szűkön levő papír­pénz értékét is le tudja rontani, s aki a különféle központok egyedárusító rendszerével, élet­­képtelen kurzus-vállalatok, le­vegőben lógó bankok, szövet­kezetek, közkereseti társaságok állami segélyezésével az egész­séges verseny ereit elköti; aki a külföldi valuták állami mono­póliumával a külkereskedelmi forgalom egészségét halálra ítélte , az a pénzügyminiszter liberális még álmában sem le­hetett. Távozásának a felvetődése mégis eredményezett valami jót. Megtudtuk, hogy százezrek után végre az állam hivatalos pénzügyi kapacitása is reá­jött arra, hogy külföldi kölcsön nél­kül nem lehet a gazdasági ka­tasztrófát elkerülni. Csakhogy ennek a végre dia­dalra jutott elméleti igazságnak a megvalósítása attól függ, hogy meg tudjuk-e teremteni a kül­földi kölcsön­nyújtás feltételét. A külföldi tőke ugyanis most el­zárkózik tőlünk mereven. El­zárkózik, mert mérgezettnek látja a magyar levegőt és ingo­ványosnak a magyar földet a belpolitika sötét természete miatt. A kormány és a nemzet­gyűlés csődbe jutott reakciói Budapest, március 27. A poli­tika nyugtalanságát az ünnepi hét csöndjében csak néhány szélső kurzuspolitius igyekszik még ébrentartani.­­ Legutóbb, min emlékezetes, azt a mindig kéznél levő hírt vették fel régi pihenőjéből, hogy a Bethlen­­kormány újjáalakulás előtt áll és hogy abból kiválik az a há­rom-négy miniszter, akik libe­rális politikusok hírében álla­nak. Ezek a hírek alaptalanok, az este a kormány hivatalos közleményben is megcáfolta azokat. Ezekhez a most már kétség­telen hitelességgel megcáfolt hírekhez gróf Bethlen István körében a következő megjegy­zéseket fűzik : — Miniszterek jönnek és men­nek, igy volt ez mindig és a Bethlen-kabinet tagjai sincsen­nek örökéletü szálakkal oda­kötve helyü­khöz. Ez idő szerint azonban sem­miféle miniszterváltozás kérdése sem aktuális. De ha megtörténnék is az, hogy a Bethlen-kormánynak valame­lyik tagja kiválik a kabinetből, az is mindent inkább jelent­hetne, mint valamely párt­nak, vagy frakciónak poli­tikai győzelmét. Ma már rendszerré alakult ki az, ahogyan gróf Bethlen István a maga munkatársait megvá­lasztja. Mindig szakembert vá­laszt és a pártjából is csak szak­embert vesz be kabinetjébe. Egyebekben,­ mint látnivaló, sehol sincs nyoma annak, hogy pártok, vagy csoportok törek­vése, követelése befolyással vol­na a kormány összetételére.­­ Már most, ha bekövetkezett is volna az, ami elmaradt, Kállay pénzügyminiszternek, vagy más miniszternek a kiválása sem je­lentette volna a rohamozó kur­zuspolitika győzelmét, annál ke­vésbbé, mert éppen ezekben a napokban nem kerülhetett volna sor arra, hogy az utódot politikája, ha máról-holnapra,, átváltozik nemcsak szavakban de­ tényekben is liberálissá és demokratikussá, akkor máról­­holnapra kapunk akár dollár­ban, akár svájci frankban egy százéves kölcsönt, amelyet négy emberöltő egész könnyen fog letörleszteni, kezében a többter­melés tőke­eszközeivel, a szélső kurzus táborában he­­­lyet foglaló szakemberek között keresték volna meg. A képviselők távolléte és a balatoni vadászat is azt mutatja, hogy ez idő szerint nem kell számolni semmi olyan mozza­nattal, ami a politika ünnepét megzavarhatná. A politikai élet rezgései csupán a szélső kur­zuspolitikus szapora nyilatko­zataiban él. Ezek közül legérde­kesebb Eckhardt Tiboré, aki tegnap Bethlen munkatársait támadta szokatlanul éles han­gon, ma pedig azt írja : — Felesleges volna most a kontroverz kérdések elemi tag­lalásába bocsátkozni, erre né­zetem szerint elsősorban az egy­séges párt vezére hivatott, aki­vel e kérdésekről már ismétel­ten tárgyaltunk és valószínűleg még tárgyalni is fogunk. Ha ily módon teljes megnyugvást nem sikerülne elérni, a vitás kérdé­seket a pártértekezleteken fog­juk teljes nyíltsággal felvetni és az egység összehangolását meg­kísérelni. További magatartá­sunk azután a most jelzett eljá­rás eredményétől függ. Ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy amennyiben meg nem elő­zik máshonnan, erről az oldal­ról fogják pártértekezlet elé vinni azokat a ma már kiegyen­lítést alig ígérő ellentéteket, me­lyek az egységes párt nagy többségét ettől a frakciótól el­választják. Nyilván ez is a hús­­vét utánra marad. Gömbösék pártértekezleten akarnak döntést provokálni. poiimuu mmm&jm» DEBRECZEN, 1923. V. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM. SZERDA, MÁRCIUS 28. Eldfizetési ár helyzeti és vidékén: I EGYES SZAKJI ÁRA 20 KORONA. I Szerkesztőség és kiad&szivatal s egy hónapra 400 Korona, I Kapható az Összes bofiánytözedékbam I Kossuth­ utca 2-i és szám­ai«H, v«?val Ennél hosszabb időre a lőfizatáseket el nem fogadhatunk. | :: és az utcai érpaltofenál. :: || :: háza­sodlet. SS Néhány szavazattöbbséget nyertek csak a minisz­terek a választásokon. Komárom, március 27. A ko­máromi választás eredményét a késő éjjeli órákban hirdették ki. Leadtak összesen 1524 szavazatot, ebből érvénytelen volt négy sza­vazat. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszterre esett 790, Beniczky Ödönre pedig 726 szavazat. Klebelsberg Kunó kultuszminisztert tehát 64 szava­zattöbbséggel Komárom nemzet­gyűlési képviselőjévé választották. Baja, márc. 27. A szavazás ered­ményét 12 óra után hirdették ki. Leadtak dr. Walkó Lajos keres­kedelmi miniszter egységes­ párti jelöltre 3184 szavazatot, dr. Kiss György pártonkívüli ellenzéki kép­viselőjelöltre 2976 érvényes szava­zatot. Tehát dr. Walkó Lajos ke­reskedelmi minisztert 208 szavazt­­többséggel nemzetgyűlési képvise­lőnek választották. Az első új magyar repülőgép: Budapest, márc. 27. Az albert­falvai Neusc­hloss Lichtig-féle gyárban ma mutatták be az Ora­­ves és Szebeni mérnökök által szerkesztett új magyar egyfedelű repülőgépet. Az új repülőgép bemutatása előtt Petróczy ezredes rövid elő­adást tartott, melyben mindennek előtt ismertette a repülés nemzet­közi helyzetét, majd a magyar re­pülőipar ismertetésére tért át és a következőket adta elő : A ma­gyar repülőgépipar 1922 novem­ber 18-án szabadult fel a béke­­szerződés értelmében rákényszerí­­tett tilalom alól. Az ezután elő­állítandó repülőgépek csak­ pol­gári gépek lehetnek, mivel az an­tant katonai gépek előállítását megtiltotta. Mivel a kereskedelmi ministérium kötségvetésében nem áll annyi pénz rendelkezésre,­­ amennyire szükség volna, azért csupán néhány könnyebb típusú megteremtésére szorítkozunk. A kereskedelmi minisztérium légi forgalmi szakosztálya néhány aero-mérnöknek megbízást adott iskola és forgalmi géptípusok megszerkesztésére. Jelenleg az al­bertfalvai Neuschloss Lichlig­­gyár az egyetlen, amely üzemé­­­nek egy részében egy aero-mér­­nökké és több szakmunkással re­pülőgépek készítésén fáradozik. Az itt készült első magyar típusú repülőgép a jövő héten esik át a hivatalos próbákon. Petróczy ezredes megjegyezte, hogy ámbár a magyar repülőipar felszabadult a tilalom alól,­­ a gyártás mégis erős korlátok között maradt. Így az engedélyezett ma­ximális sebesség nem lépheti túl óránként a 170 kilométert, az emelkedőképesség a 400 métert, a teherbírás a 600 kilogrammot. Az előadó fájdalmasan mutatott rá arra, hogy a repülőgép megszer­kesztése is nagy nehézségekbe üt­között, mert Magyarországon a mai napig sincs aero­dinamikai labora­tórium és igy minden találmányt a külföldön kell kipróbálni. Különben a József műegyetem megértve az aviatika jelentőségét, a laborató­rium céljára területet ajánlott fel. Meg kell mozdulnia az érdekelt iparnak a kultúráért áldoznia kell a közönségnek és a kormánynak is, hogy az intézett felépítéséhez és

Next