Egyetértés, 1924. január-április (6. évfolyam, 1-99. szám)

1924-04-16 / 89. szám

Előfizetési ár helyben és vidéken: I Ktoq*: I Szerkesztésig és kiadóhivatal: Egy hónapra 80,000 korona. I m t[| lE^JlMVlnMii­EtM auyjuu^alalel I •• •**•" ■*«**. »árvaháza-AVAV Egyes szám ára 1000 korona. AVAV I könyvnyom*a­ válalata. I ápOHrt. Telefonszám: 4. Tűz és víz. A fizika törvénye szerint na­gyon ellentétes két elem. Az egyik mindent felperzsel, eleget ami út­jába akad, a másik pedig, ha egy­szer áttöri a gátakat, rombol, pusztít feltartóztathatatlanul.­­ Együtt a kettő egyszerre azonban egyazon helyen nem pusztíthat. És mégis történnek csodák. Mint a magyar politikai életben, ahol két politikai párt, amelyet érzé­sekben, gondolatokban egy egész világ választ el egymástól, amely olyan ellentét, mint a tűz és víz, egy táborba került. Egy táborba terelte őket a politikai érvénye­sülésre törekvés, a közös cél, a szanálási törvényjavaslatok el­­buktatásával a Bethlen-kom­ány elbuktatása. Már most, ha sike­rülne a kormány megbuktatása, várjon hogy képzelik el ezek a politikai pártok a kibontakozást ? Az októbrista programm alap­ján-e, vagy a Gömbös Gyula ál­tal hirdetett fajvédelem alapján ? Erre a kérdésre elfogadható vá­laszt adni sem a fajvédő, sem pe­dig az októbrista politika alapján álló párt nem tudna. Szomorú, amikor politikai pár­tok csak azért fognak össze, hogy ország-világ előtt bizonyítsák a maguk dacos ellenzéki mivoltát és másodrendű kérdéssé alacso­nyul előttük az, várjon használ­nak-e ezzel a hazának. Egész társadalmi és politikai életünk jellemzése benne van eb­ben a társulásban. Fajvédő, aki siet a segítségére annak a tábor­nak, mely lehetetlenné akarja tenni a sajtó működését. Szociál­demokrata, aki siet segítségére lenni annak a sajtó­terméknek a megjelenésében, amely a marxi törekvéseket a pokolra kívánja. Itt a tizenkettedik órája annak, hogy végre hallgassanak el a hangzatos, üres frázisok. Ejtsen gondolkodóba minden magyar embert a jövő, mert ha továbbra is csak csöndes szemlélője akar lenni a politikai arénában ren­dezett játéknak, ne csodálkozzék azon, ha a jövő nagyon sivár és vigasztalan lesz. Az ország közgazdasági épü­lete romokban hever. Fel kellene újra építeni. A közéleti erkölcsöt rongyokká tépte a forradalom vi­hara! Újat kellene teremteni. Az e­mberszeretetbe belecsepegtették a gyűlölet mérgét. Ezt a mérget el kellene távolítani. Magyar és magyar közt válaszfalakat húz­tak aszerint, hogy ki református ki katholikus, ki zsidó. Ezt a fel­fogást a magyar közéletből ki kel­lene operálni De várjon hogy ? Ugy­e, hogy két szélsősége a politikai irány­zatnak összefogjon és a vád, a kicsinyeskedés, a bizalmatlanság vesszőparipáján lovagolva intéz­zen rohamot a közgazdasági ki­bontakozást keresők ellen ? Alig hisszük, hogy a cél így elérhető volna. Hiszen ha a fajvédők vagy a szociáldemokraták kerülnének uralomra, akkor is mi történnék ? Az, ami eddig történt a forrada­lom óta. Az új uralom, az új esz­méknek megvalósítására új ter­heket rakna a polgárság nyaká­ba. Új emberek kerülnének a ve­zető pozíciókba, akik éppen olyan tehetetlenül vergődnének ennek a szerencsétlen, eladósodott ország­nak üres kincstári kamarájában, mint azok, akik legjobb akara­tuk mellett sem tudtak a papír­pénzből csengő aranyat teremteni. Szónoklati gyakorlatokkal, dur­va sértegetésekkel, egymás sebei­nek mutogatásával bizony célt ér­ni nem lehet. Ezzel nem segí­tünk sem a középosztály, sem a munkás, sem az iparos és keres­kedő nyomorult helyzetén. Pénz nélkül újjáépíteni közgazdasági életünket nem lehet. Szomorú va­lóság, de szemet hunyni előtte nem lehet, hogy a kamaránk üres. Ha tehát segítségre van szükségünk, fogadjuk el a segítsé­get. Nem megalászkodva, hanem­­ önérzetesen, abban a biztos tudat-­­­ban, hogy becsületesen megfize­tünk. Megfizetünk anélkül, hogy nemzeti öntudatunkból, önálló­ságunkból csak egy jottányit is feladnánk. De a segítő kezet dur­ván, esztelenül elutasítani csu­pán taktikából nem szabad. Ezrei mentek tönkre az ipari vállalatok­nak, kereskedőknek. Százezrei nyomorognak munkanélkül e ha­zában a munkásoknak. Miért ? Mert nincs pénz! Nincs munka­­alkalom, nincs kereset, tehát nincs fogyasztás sem. Nem politikai harc kell ide, ha­nem összetartás, egyetértés. Nem színes jelszavak tobzódó harso­gása és az ember­ és ember közti különbségek, ellentétek mestersé­ges szitása, hanem megértése a sivár helyzetnek és szorgalmatos munkálása a jobb jövőben vetett magyar hitnek. És ha ezt mindannyian meg­értenék, néhány év múlva álmél­­kodva gondolnánk rá, hogy mi­ként akarhatott a tűz együtt rom­bolni a vízzel. —s —­y. Tovább folytatták ma is a szanálási javaslatok vitáját. Budapest, április 15. A nemzet­gyűlés ma is folytatta a szanálási javaslatok tárgyalását. Farkas István : A kormány oly messzemenő felhatalmazást kap, hogy ellenőrző szerv kell melléje. A pénzügyi politika hibája, hogy nem mer a nagyvagyonhoz nyúl­ni s minden terhet a kisemberek­re hárít. Osszák ki a földet a szegény emberek között. Bírálja a javaslat egyes rendelkezéseit. A javaslatot nem fogadja el. Sándor Pál: A javaslatokat elfogadja. Nem azért, mintha a javaslatokkal minden tekintetben egyetértene, de nem vállalhatja az ódiumát annak, hogy a kormány ő rá hárítsa a felelősséget azért, ha nem valósulnának meg a ja­­­­vaslatok. Demokratikusai­!) kor­mányok mellett azonban köny­­nyebben kapcsolódhattunk volna bele a külföldi érdekközösségbe. Titkos választás alapján kellett volna választani és akkor Bethlen István sokkal nagyobb többséghez jutott volna. A forradalmak óta jött kormá­nyok politikája okozta azt, hogy a külföldön nem érhetünk el si­kereket. Elismeri, hogy a minisz­terelnök becsületesen igyekszik a rendezettebb állapotok megterem­tésére, de nem tudott teljes ered­ményt elérni. Tisza István óta Hetiben az egyetlen tradicionális államférfiú, aki produktív ered­ményt tudott elérni. Ki jöj­jön he­lyébe? Andrássy semmi ered­ményt sem ért el és a királypuccs idején való szereplése ártalmára vált magára a királyságra is. Ap­­ponyi tanácsát nem követték és nem­ akceptálták politikai irányát. Ez a két tradicionális állant férfi van ma Magyarországon. Felve­tődött a kérdés, ki jöjjön Bethlen után. Ezért nem kívánta Bethlen távozását. Meg­ kell szüntetni a rendeletekkel való kormányzást, a törvény uralmát kell biztosítani. A javaslatokat nem taktikából fo­gadja el, hanem azért, mert éle­tet és új lehetőségeket jelentenek. Elfogadott volna 150 milliós köl­csönt is, mert az a fő, hogy az ország fejlődését biztosítsuk. El­fogadja azért is, mert tudja, hogy ebben az országban sok a gazda­sági erő. 23 éves tagja a Háznak, de sohasem látott még olyat, mint ami most történik ebben a teremben, hogy a képviselők a legdurvább szavakkal illették egy­mást. 1920-ban veszítettük el a há­borút, mert akkor még Francia­­ország hajlandó lett volna vissza­csatolni a magyar területeket, ha Magyarország biztosítékot nyújt arra, hogy szomszédaival jó vi­szonyban fog élni. A béketárgyalások idevonatkozó részleteiről egy cikksorozatban számolt be egy újságíró a Ma­gyarország hasábjain. Ez a hír­lapíró benfentes volt a francia hivatalos körökben. Annak ide­jén az államvasutak és a hajózás ellenőrzését követelték tőlünk, hogy ne mozgósíthassunk, a ne­hézipar ellenőrzését, hogy ágyu­kat ne gyárthassunk, a nemzet­közi kikötő átengedését. Ezek fe­jében felajánlottak 1 milliárd franknyi kölcsönt és 100 millió frankot a kikötő építésére. Akkor azonban azt mondották, hogy nem engedik át a vasutak ellen­őrzését akkor sem, ha az egész Magyarország területét visszaad­ják. Franciaország vitális érdeke a Duna-monarchia visszaállítása, akár konföderáció, akár a Habs­burg-restauráció útján. Csak ab­ban habozik Franciaország, hogy ezt a tervét Csehországon vagy Magyarországon keresztül való­­sítsa-e meg. Most természetesen Csehország felé hajlik. Ha nem dolgozott volna Mgyarországon titkos kormány, nagy eredménye­ket lehetett volna elérni. Ezután áttér a javaslatok bírá­latára. Ahelyett, hogy 20 évig fi­zessünk 50 millió aranykoronát, inkább vonjon el a kormány a vagyonváltság földekből 250 hol­dat és megoldotta ezzel az egész kölcsön kérdést. A külföldi köl­csön sorsa bizonytalan. A lakás- és boltbérek felszaba­dítása kapcsán kijelenti, sok ke­reskedő fog tönkre menni a bér­pótlék miatt. Csökkenteni kell a tisztviselők és képviselők számát, át kell térni a szabad forgalomra. Dénes István folytonos közbe­szólások és derültség közben be­szél a kormány és a javaslat ellen. Az elnök az ülést délután 3 óráig felfüggeszti. A délutáni ülés: Dénes István folytatja beszédét. Bogya János: A"gazdasági élet talpraállításának legfőbb követel­ménye a termelés fokozása. Nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a külföld Magyarország gazdasági erejét már helyesebben látja. A­nglia és Olaszország mi­hamar teljesen a pártunkra fog állni. A javaslatot elfogadja. Kassai Károly nem fogadja el a javaslatot, mert a kormány bi­zalmi kérdést csinált belőlük, de nem gördít akadályt a megsza­vazás elé. P­rop­per Sándor : Nincs szükség a külföldi kölcsönre, hiszen a nagytőke intenzívebb megadózta­tásával nagyobb összeget is elő le­hetne teremteni. A javaslatot nem fogadja el. Szeder Ferenc kéri, h­ogy be­szédét holnap mondhassa el. Pubinek István a mentelmi bizottság előadójának jelentése után az ülés háromnegyed 12 órakor véget ért. Június 30-án szűnik meg az árvizsgáló­ bizottság. Budapest, április 15. Beavatott helyről szerzett értesülés szerint a kormány június 30-án megszünteti az ár­vizsgáló bizottságot, ezzel át­térnek a belföldi szabadforgalomra. Az árvizsgáló bizottság tisztviselő­karát elbocsájtják és végkielégítésül 4 hónapi fizetésüket kapják.­­ Az uzsorabíróságnak az OKAB-hoz be­osztott detektív-csoportja előrelát­hatólag továbbra is folytatni fogja működését. Földrengést jeleztek. Hamburg, április 16. (Wolff.) Az itteni földrengést jelző intézet tegnap délután 3 óráig tartó erős földrengést észlelt 8500 km. tá­volságból. A földrengések délután 6 órakor kezdődtek meg. Santiago da Chila, április 16. (Havas.) Itt földrengést éreztek.

Next